Fejér Megyei Hirlap, 1956. február (1. évfolyam, 27-51. szám)
1956-02-01 / 27. szám
ARJAI egyesüljetekr MEGYE! ■ 1 •• '---AZ MDPJ FEJÉR MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK I. APJA ★ XI. ÉVFOLYAM, 27. SZÁM. ARA: 50 FILLÉR SZERDA, 1956. FEBRUÁR 1. Két székesfehérvári az importfémek Ha egyes gyáraink három-négy évvel ezelőtti színesfém felhasználását összehasonlítjuk a maival, úgy azt látjuk: az importfémek nagytömegű felhasználása már a múlté; a réznek, az ólomnak, az ónnak és a többi külföldről behozott fémnek helyenként lassan már csak a nyomaival találkozunk. Mérnökeink, technikusaink, egész munkásosztályunk megértette az importfémekkel való takarékosság fontosságát és a megvalósított újításokkal, műszaki ésszerűsítésekkel elérték, hogy egyre kevesebb színesfém behozatala válik szükségessé. A Könnyűipari Szervlámgépgyárban műszaki ésszerűsítésekkel az öszszes gyártmánykonstrukciókon jelentősen csökkentették a réz és a bronz felhasználását. Érdemes megvizsgálni — ha csak két példával is —, hogy az egyszerű kezdeményezések milyen nagyszerű eredményekhez vezettek. Amikor a vállalat rendelést kapott a szikvíztöltőgépek készítésére, a gyártással kapcsolatban az apró problémákon kívül jelentkezett egy nagyobb nehézség: nem állt rendelkezésre négyszögletes bronz-rúdanyag a gépek emelővilláinak gyártásához. Gömbölyű ugyan állt rendelkezésre, de a villáknak abból való készítése a túl sok forgácsolás miatt anyagpazarláshoz és önköltségemelkedéshez vezetett volna. A nehézség áthidalására hamarosan két javaslat is született: valaki textilbakelitet, Manner György technikus pedig öntöttvasat javasolt az emelő villák anyagának. A vita az öntöttvas javára hamarosan eldőlt, majd Manner elvtárs részletesen kidolgozta ésszerűsítését. Ezután a darab gyártástechnológiáját újratervezték, s így a szikvíztöltőgépek emelővilláit a drága bronz helyett olcsó — s a célnak ugyanúgy tökéletesen megfelelő — öntöttvasból készítették 0,02 milliméteres rozsdamentesítő ónbevonattal. Egy emelővilla készítéséhez 2,1 kilogramm bronzot használtak volna fel. A szikvíztöltő gépen három ilyen villa van, tehát az elkészült 200 darab gépen ezzel az ésszerűsítéssel összesen 1 260 kilogramm bronz megtakarítása vált lehetségessé. Manner György technikus a műszaki ésszerűsítéséért 1 250 forint jutalmat kapott. Ugyancsak a KSZG-ben Bakos Ferenc központi diszpécser adott be nemrégiben igen jelentős színesfém megtakarítási javaslatot. Elgondolása a gyártás alatt lévő BK 3/750-es egyetemes körköszörűgép négy bronzalkatrészére vonatkozik, amelyeket öntöttvassal kíván helyettesíteni. Az alkatrészek öntöttvassal való helyettesítése, gépenként körülbelül 20 kilogramm bronz megtakarítását teszi lehetővé, ami azt jelenti, hogy az 1956-os évben gyártásra kerülő 90 darab köszörűgépen előreláthatólag 1800 kilogramm bronz felhasználása válik szükségtelenné. Bakos Ferenc a nagyszerű észszerűsítéseiért még nem kapta meg a jutalmat, mindenesetre az biztos, hogy nagyobb összeget kap, mint Manner elvtárs. Ugyanis a Népgazdasági Tanács legutóbbi rendelete értelmében — amelyben a színesfém megtakarítók iránti fokozottabb megbecsülés jut kifejezésre — a színesfém megtakarítási újításokért az eddig szokásos díjazásokon kívül még további 25 százalék jutalmat kell kifizetni. A Székesfehérvári Ka* rr * v rronnyu*emmu azelőtt hihetetlen mennyiségű bronzot használt fel a termelést végző gépekhez. A 15 mázsától 100 mázsáig váltakozó hatalmas hengerek 75, 200, sőt 400 kilogrammos bronzcsapágyakban forogtak. Ennek megfelelően a gyár meleg- és hideg hengereihez évente — gépenként egyszeri garnitúra cserét számítva — körülbelül 960 mázsa bronzot használtak fel. Ezt a hatalmas mennyiségű bronzfelhasználást természetesen csökkenteni kellett, mert népgazdaságunknak nagy nehézségeket okozott a beszerzése. A gyár több műszaki dolgozója összefogott és elkészítette a bronznélküli csapágyakat. Kezdetben öntöttvascsészéket alkalmaztak a fehérjémbéléssel, azonban az öntöttvas ridegnek bizonyult, hamar eltörött vagy megrepedt, ezért felcserélték alumíniummal. Később a hideghenger alátámasztó csapágyainál és a meleghenger összes csapágyainál a fehérfém-bélés helyett (amely szintén importfém) textilfcakelit-bélést alkalmaztak. Ily módon fokozatosan kiszorították a bronzcsapágyakat és ennek megfelelően a hengermű színesfém felhasználása alaposan megcsappant. A bronzcsapágyakkicserélésével nagyarányú önköltségcsökkenést értek el, mert az alumínium csapágycsészéket bármikor — rövid idő alatt — legyárthatják „házilag” az öntödében és nem kell más vállalatoknál megrendelve a hosszú huzavonára várni. Ezenkívül a gyakorlat még azt is bebizonyította, hogy az alumíniumból készült csapágycsészék tartósabbak a bronzcsészéknél. A Könnyűfémmű hengerművéből a nagy bronzcsapágyakat lényegében már kiszorították, mégis a műszakiak — nagyon helyesen — nem nyugszanak addig, amíg ténylegesen a minimumra le nem szorítják az importfém felhasználást. Mostanában azon dolgoznak, hogy a hideg hengereknél a csapágycsészékben alkalmazott fehérfém-bélés (ón és ólom) felhasználását is megszüntessék, s helyette az alumíniumcsészékbe egészen vékony textilbakelit réteget préseljenek. Ez a megoldás nemcsak újabb színesfém megtakarítást tesz lehetővé, hanem lényegében megszünteti a textilbakelit kiszabásából eredő hulladékokat. • Amint a fenti példák bizonyítják, a két székesfehérvári nagyüzemben nem feledkeztek el az ipar előtt álló fontos feladatról, az importfémeknek hazai anyagokkal való pótlásáról. Megyénk minden gyárában és üzemében a vezetők és a dolgozók tekintsék továbbra is elsőrendű feladatnak a színesfém felhasználás csökkentését, mert ez egy igen lényeges és fontos feltétele az olcsóbb, gazdaságosabb termelésnek. D. A. nagyüzemben nyomában Megalakult Igazon az első termelőszövetkezet Az enyingi Ezüstkalász tsz tagjai meghívására vasárnap 27 igazi dolgozó paraszt látogatott el a termelőszövetkezetbe. Kivácsian nézték meg a gazdaságot, a jószágállományt, az ötven férőhelyes marhaistállót. Elismeréssel nyilatkoztak a jól gondozott állatállományról, a sertés- és pulykatenyészetről, amelyből a tsz erre az évre már 72 kilogramm baromfit adott be. Ellátogattak a tagok otthonába is, hogy lássák, milyen is a háztáji gazdaság. A közös ebédet hosszas beszélgetés követte. Az igaziak elmondották, községükben már hat dolgozó paraszt — köztük elsőnek Páli Péter 8 holdas — már alá is írta a belépési nyilatkozatot. Ideiről, munkájáról. Ez a látogatás Porteleki József 16 holdas közép parasztot, Fodor Mihálynét és fiát, Báli Istvánt, Friedrich Györgynét és még másokat is meggyőzött arról, valóban érdemes közösen gazdálkodni. Hétfőn aztán a tszilátogató küldöttség összeült egy kis megbeszélésre, a látottak, hallottak megvitatására. A szót tett követte, és január 30-án 14 igazi egyéni dolgozó paraszt meggyőződve a közös gazdálkodás előnyeiről, eredményeiről, megalakította az első igazi termelőszövetkezetet. Azon nyomban komoly tervezgetés, ezernyi elképzelés született a nagy család további sorsáról, ter Új módszerekkel kísérleteznek a sztálinvárosi öntödében a kokillatartósság növelésére A Sztálin Vasmű öntödéjében hónapról-hónapra nagy számban gyártják az acélöntéshez, köztük a legigényesebb acélfajta, a kazánlemez-acél gyártáshoz szükséges kokillákat is. Az itt gyártott kokillákkal nemcsak a sztálinvárosi Acélművet látják el, hanem gyakran küldenek diósgyőri, ózdi és borsodnádasdi megrendelésre is. Vincze József és Menyhárt Lajos öntőformázó, valamint Gasteinger József összerakó brigádjának tagjai mesterei már a kokillagyártásnak. Január első négy hetében 117, ebből pénteken tíz, szombaton öt kokillát öntöttek. De a négy hét alatt mindössze csak egyetlen selejtjük volt. Az öntöde fizikai és műszaki dolgozói most azon fáradoznak, hogy a felhasználás során a kokillatartósságot növeljék. Ezért néhány új gyártási módszer bevezetését készítik elő. Gál Jósef és Katona Ernő öntők — Gubán Balázs, a Szovjetunióban végzett fiatal mérnök segítségével — olyan újítást nyújtottak be, hogy a kokilla belső magba hűtővasakat tegyenek. Ilyen módon ugyanis a gyorsabb lehűléssel járó finomabb szemcseképződést akarják elérni. Mások ugyanezen cél érdekében a teljesen vasmagos megoldást javasolták. Ugyancsak tömörebb és tartósabb kokilla öntvényt akarnak elérni a gáznyomásos felöntési módszer alkalmazásával, amelynek bevezetését szintén most készítik elő. A Magyar Sajtó Napjáva l ünnepelünk. Immár ötödször kerül sor hazánkban a Magyar Sajtó Napja ünnepére, öt évvel ezelőtt, a Szabad Nép megjelenésének 10. évfordulója emlékére született meg az a minisztertanácsi határozat, amely minden év február hó első napját a Magyar Sajtó Napjává nyilvánította. A mai nap az ünnep, az üdvözlet az egész szabad magyar sajtón belül is elsősorban a párt központi lapjának, a Szabad Népnek szól, amely 14 évvel ezelőtt ezen a napon jelent meg először az akkor mélységes illegalitásban ezernyi veszély, ádáz üldözés közepette harcoló kommunista párt szócsöveként. Az illegális Szabad Nép — „Rákosi Mátyás lapja” — volt pártunk széles tömegek által látható zászlaja, amely a szabadság, függetlenség, demokrácia jelszavait, a háborúellenes nemzetellenállás jelszavait, a szabotázs, a fegyveres akciók jelszavait szegezte szembe a fasiszta áradat ellen. Az illegális Szabad Nép útját egyik oldalon bitófa, sortűz és börtön kísérte, de a másik oldalon a haláltól vissza nem rettenő önfeláldozás, ezrek és tízezrek szeretete ragadta előre. Népünk soha nem feledi és tisztelettel őrzi azoknak a mártíroknak az emlékét, akik kínhalált szenvedtek a Szabad Nép szerkesztéséért, nyomtatásáért és terjesztéséért. A Szabad Nép ma is a legélesebb fegyvere pártunknak a belső és külső ellenség ellen, az új életért, a szocializmusért vívott harcokban. A Szabad Nép összeforrott a magyar néppel, szervezi, lelkesíti a dolgozókat a szebb jövőért vívott harcban. A múltban a sajtó — csak úgy mint ma a kapitalista országokban — fő feladata az elnyomók és kizsákmányolók kiszolgálása, a nép elhódítása és félrevezetése volt. Gyárosok, bankárok és földbirtokosok, a dhorinok és eszterházyak kezében és zsebében volt az egész legális „magyar" sajtó. A szerkesztőségek, nyomdák, kiadóhivatalok az elnyomást szolgálták. A munkások, parasztok, értelmiségiek ellen íródott a lapok betűtengere. A felszabadulás előtt a dolgozó nép ellenségesen és megvetéssel nézte, óriási többségében nem is olvasta ezeket az újságokat. A sajtó — újság, folyóirat — a kapitalista országokban ma is elsősorban üzlet, magánvállalkozás, a legnagyobb monopóliumok politikai és anyagi függvénye, amelyet a reklámokért — és egyéb szolgálatokért — fizetett milliókból tartanak. Az újságok gazdáikat szolgálják, s mivel a sajtókirályok, sajtófejedelmek céljaiknak semmi közük nincs a nép érdekeihez, ezért az újságok is népellenesek, a kizsákmányolást támogatják, hazudozásaikkal becsapják, félrevezetik az olvasókat. A nép érdekeit, a dolgozó tömegek ügyét a kapital lista országokban is csak a kommunista sajtó képviseli. Pártunk, népi demokráciánk, az egész magyar nép egyik hatalmas győzelme, vívmánya, hogy a sajtó a dolgozók kezébe került. Ma a dolgozó népnek írják az újságokat, nekik nyomtatják Az új magyar sajtó — a nép sajtója. A párt igaz ügyét, a haza ügyét, a szocialista építést és a békét szolgálja. Hazánkban a sajtó szabad mindenféle reakciós korlátozástól, üzleti szemponttól, szabadon szolgálhatja a nép ügyét, hirdetheti az igazságot, szabadon bírálhat, tanulhat, fejlődhet, szabadok a sajtó munkatársai az anyagi gondoktól. Szabad a mi sajtónk, mert a nép kezében vannak a nyomdák és papírgyárak, az újságírók a nép fiai. Minden múltbeli sajtónál hasonlíthatatlanul közelebb került a ma szabad sajtónk a néphez! A szabad magyar sajtó — mint a többi népé dánokratikus országok sajtója is — a szovjet, a bolsevikok sajtó példáját követve lett naggyá, terebélyesedett el a nép körében. A bolsevik sajtó — újtípusú sajtó. A Pravda rakta le az új- i típusú, a bolsevik sajtó alapjait. A bolsevik sajtó létrejötte óta a propaganda, agitáció és tömegszervezés hatalmas eszköze, a párt hűséges segítőtársa. Egyszerű nyelven, igazságosan szól az olvasóhoz, napról-napra magyarázza a párt és a kormány politikáját, a tömegeket a soronlévő gazdasági és politikai feladatok megoldására mozgósítja, a hazafiság, a béke szellemében neveli az embereket, ezzel híven szolgálja a kommunizmus építésének, a békének és demokráciának ügyét. A bolsevik sajtó alapvető tulajdonsága a dolgozó tömegekkel való összeforrottság. A kommunista lapok szerkeszztőségeihez százával érkeznek naponta a dolgozók, az olvasók levelei. A levelezők — „a közvélemény parancsnokai" — ott vannak mindenütt. Sok mindent meglátnak, jót és rosszat, hallanak, tapasztalnak és mindezt megírják az újságnak Ezáltal a lap reagálni tud az eseményekre, dicsér, bírál, beszámol az eseményekről, választ tud adni apró, nagy ügyekben egyaránt. így válik a lap a nép újságjává, az olvasók részt vesznek a lap munkájában. A megújult, szabaddá lett magyar sajtó mélységes demokratizmusának, a dolgozó tömegeikkel való összeforrottságának jele, bizonyítéka is az, hogy rendszeresen és közvetlenül megszólal lapjaink hasábjain a tömegek, az egyszerű emberek hangja. A mi lapunknak — a Fejér megyei Néplapnak — is lelkes levelezőgárdája van, olyan „önkéntes újságírói”, mint Megyeri József kisgyóri bányász, Hegedűs József seregélyes dolgozó paraszt, Ónody György, a balinkai bányászfiatalok DISZ-titkára, vagy Barabás Lászlóné sztahanovista, a Bányagyutacsgyár dolgozója, Varga Tibor fehérvári pedagógus. Ezek a levelezők jelentik az élő, eleven kapcsolatot az újság és az olvasók között, s ez a kapcsolat építőmunkánk hatalmas erőforrása. Pártunk nagyrabecsüli a levelezőmozgalmat és a legélesebben elítél minden olyan törekvést, amely a levelezők üldözésére, vagy leveleik cenzúrázására irányul, írjanak a jövőben is bátran levelezőink az újságnak, járjanak élen az új felkarolásában, a hibák ostorozásában, legyenek az építés első harcosai, a jó kezdeményezések és tapasztalatok hírnökei, így erősítsék munkájukkal tovább a párt és a tömegek széttéphetetlen kapcsolatát. Miként a párt, az állam, a dolgozó nép, ugyanúgy az egész magyar sajtó előtt olyan óriási feladatok állanak, mint még soha. A párt tavalyi márciusi és novemberi határozata nagyszerű célokat tartalmaz, s második ötéves tervünk pedig gigászi munkára hívja népünket, a szocializmus alapjainak lerakásáért folyik a harc. Az új élet, a szocializmus építése, a békéért vívott harc kínálja a témák kimeríthetetlen gazdagságát. Nincs megtisztelőbb feladat újságíró számára, mint a párt szavát a tömegekhez közvetíteni, a természetet és embert átalakító munka sikereiről hírt adni, harcolni, küz- ,deni az új világ születéséért! Február 1-ének napján, a magyar sajtó hagyományos ünnepén a Fejér megyei Néplap — a megyei pártsajtó — tellmunkásai ígérik, hogy a jövőben még eredményesebben küzdenek a párt által megjelölt nagyszerű célok megvalósulásáért,_harcosabb_tollal_szolgálják_a_pára_a_halafanépügyét_