Fejér Megyei Hirlap, 1956. február (1. évfolyam, 27-51. szám)

1956-02-01 / 27. szám

ARJAI egyesülj­etekr MEGYE! ■ 1 •• '---­AZ MD­PJ F­E­JÉ­R MEGYEI PÁR­TBIZOTTSÁGÁNAK I. APJ­A ★ XI. ÉVFOLYAM, 27. SZÁM. ARA: 50 FILLÉR SZERDA, 1956. FEBRUÁR 1. Két székesfehérvári az importfémek Ha egyes gyáraink három-négy évvel ezelőtti színesfém felhasz­nálását összehasonlítjuk a mai­val, úgy azt látjuk: az importfé­­mek nagytömegű felhasználása már a múlté; a réznek, az ólom­nak, az ónnak és a többi kül­földről behozott fémnek helyen­ként lassan már csak a nyomai­val találkozunk. Mérnökeink, technikusaink, egész munkásosztályunk megér­tette az importfémekkel való ta­karékosság fontosságát és a megvalósított újításokkal, műsza­ki ésszerűsítésekkel elérték, hogy egyre kevesebb színesfém beho­zatala válik szükségessé. A Könnyűipari Szervlámgépgyárban műszaki ésszerűsítésekkel az ösz­­szes gyártmánykonstrukciókon jelentősen csökkentették a réz és a bronz felhasználását. Érdemes megvizsgálni — ha csak két pél­dával is —, hogy az egyszerű kez­deményezések milyen nagyszerű eredményekhez vezettek. Amikor a vállalat rendelést ka­pott a szikvíztöltőgépek készíté­sére, a gyártással kapcsolatban az apró problémákon kívül jelentke­zett egy nagyobb nehézség: nem állt rendelkezésre négyszögletes bronz-rúdanyag a gépek emelő­villáinak gyártásához. Gömbölyű ugyan állt rendelkezésre, de a villáknak abból való készítése a túl sok forgácsolás miatt anyag­pazarláshoz és önköltségemelke­déshez vezetett volna. A nehézség áthidalására hama­rosan két javaslat is született: valaki textilbakelitet, Manner György technikus pedig öntött­vasat javasolt az emelő villák anyagának. A vita az öntöttvas javára hamarosan eldőlt, majd Manner elvtárs részletesen kidol­gozta ésszerűsítését. Ezután a darab gyártástechnológiáját újra­tervezték, s így a szikvíztöltőgé­­pek emelővilláit a drága bronz helyett olcsó — s a célnak ugyanúgy tökéletesen megfelelő — öntöttvasból készítették 0,02 milliméteres rozsdamentesítő ón­bevonattal. Egy emelővilla készítéséhez 2,1 kilogramm bronzot használtak volna fel. A szikvíztöltő gépen három ilyen villa van, tehát az elkészült 200 darab gépen ezzel az ésszerűsítéssel összesen 1 260 kilogramm bronz megtakarítása vált lehetségessé. Manner György technikus a műszaki ésszerűsíté­séért 1 250 forint jutalmat kapott. Ugyancsak a KSZG-ben Bakos Ferenc központi diszpécser adott be nemrégiben igen jelentős szí­nesfém megtakarítási javaslatot. Elgondolása a gyártás alatt lé­vő BK 3/750-es egyetemes körkö­­szörűgép négy bronzalkatrészére vonatkozik, amelyeket öntöttvas­sal kíván helyettesíteni. Az alkat­részek öntöttvassal való helyette­sítése, gépenként körülbelül 20 kilogramm bronz megtakarítását teszi lehetővé, ami azt jelenti, hogy az 1956-os évben gyártásra kerülő 90 darab köszörűgépen előreláthatólag 1800 kilogramm bronz felhasználása válik szük­ségtelenné. Bakos Ferenc a nagyszerű ész­­szerűsítéseiért még nem kapta meg a jutalmat, mindenesetre az biztos, hogy nagyobb összeget kap, mint Manner elvtárs. Ugyan­is a Népgazdasági Tanács leg­utóbbi rendelete értelmében — amelyben a színesfém megtakarí­tók iránti fokozottabb megbecsü­lés jut kifejezésre — a színesfém megtakarítási újításokért az ed­dig szokásos díjazásokon kívül még további 25 százalék jutalmat kell kifizetni. A Székesfehérvári Ka* rr * v rr­onnyu*emmu azelőtt hihetetlen mennyiségű bronzot használt fel a termelést végző gépekhez. A 15 mázsától 100 mázsáig váltakozó hatalmas hengerek 75, 200, sőt 400 kilo­grammos bronzcsapágyakban fo­rogtak. Ennek megfelelően a gyár meleg- és hideg hengereihez évente — gépenként egyszeri gar­nitúra cserét számítva — körül­belül 960 mázsa bronzot használ­tak fel. Ezt a hatalmas mennyiségű bronzfelhasználást természetesen csökkenteni kellett, mert népgaz­daságunknak nagy nehézségeket okozott a beszerzése. A gyár több műszaki dolgozója összefogott és elkészítette a bronznélküli csap­ágyakat. Kezdetben öntöttvascsé­széket alkalmaztak a fehérjém­béléssel, azonban az öntöttvas ri­degnek bizonyult, hamar eltörött vagy megrepedt, ezért felcserél­ték alumíniummal. Később a hi­deghenger alátámasztó csapágyai­nál és a meleghenger összes csap­ágyainál a fehérfém-bélés he­lyett (amely szintén importfém) textilfcakelit-bélést alkalmaztak. Ily módon fokozatosan kiszorítot­ták a bronzcsapágyakat és ennek megfelelően a hengermű színes­fém felhasználása alaposan meg­csappant. A bronzcsapágyak­­kicserélésé­­vel nagyarányú önköltségcsök­kenést értek el, mert az alumí­nium csapágycsészéket bármikor — rövid idő alatt — legyárthat­ják „házilag” az öntödében és nem kell más vállalatoknál meg­rendelve a hosszú huza­vonára várni. Ezenkívül a gyakorlat még azt is bebizonyította, hogy az alu­míniumból készült csapágycsé­szék tartósabbak a bronzcsészék­nél. A Könnyűfémmű hengerművéből a nagy bronzcsapágyakat lénye­gében már kiszorították, mégis a műszakiak — nagyon helyesen — nem nyugszanak addig, amíg ténylegesen a minimumra le nem szorítják az importfém felhaszná­lást. Mostanában azon dolgoznak, hogy a hideg hengereknél a csap­ágycsészékben alkalmazott fehér­fém-bélés (ón és ólom) felhaszná­lását is megszüntessék, s helyet­te az alumíniumcsészékbe egé­szen vékony textilbakelit réteget préseljenek. Ez a megoldás nem­csak újabb színesfém megtakarí­tást tesz lehetővé, hanem lénye­gében megszünteti a textilbakelit kiszabásából eredő hulladékokat. • Amint a fenti példák bizonyít­ják, a két székesfehérvári nagy­üzemben nem feledkeztek el az ipar előtt álló fontos feladatról, az importfémeknek hazai anya­gokkal való pótlásáról. Megyénk minden gyárában és üzemében a vezetők és a dolgozók tekintsék továbbra is elsőrendű feladatnak a színesfém felhasználás csökken­tését, mert ez egy igen lényeges és fontos feltétele az olcsóbb, gaz­daságosabb termelésnek. D. A. n­agy­üzem­ben nyomában Megalakult Igazon az első termelőszövetkezet Az enyingi Ezüstkalász tsz tag­jai meghívására vasárnap 27 iga­­zi dolgozó paraszt látogatott el a termelőszövetkezetbe. Kivácsian nézték meg a gazdaságot, a jó­szágállományt, az ötven férőhe­­lyes marhaistállót. Elismeréssel nyilatkoztak a jól gondozott állat­­állományról, a sertés- és pulyka­tenyészetről, amelyből a tsz erre az évre már 72 kilogramm barom­fit adott be. Ellátogattak a tagok otthonába is, hogy lássák, milyen is a háztáji gazdaság. A közös ebédet hosszas beszél­getés követte. Az igaziak elmon­dották, községükben már hat dol­gozó paraszt — köztük elsőnek Páli Péter 8 holdas — már alá is írta a belépési nyilatkozatot. I­deiről, munkájáról. Ez a látogatás Porteleki József 16 holdas közép parasztot, Fodor Mihálynét és fiát, Báli Istvánt, Friedrich Györgynét és még má­sokat is meggyőzött arról, valóban érdemes közösen gazdálkodni. Hétfőn aztán a tszilátogató kül­döttség összeült egy kis megbeszé­lésre, a látottak, hallottak megvi­tatására. A szót tett követte, és január 30-án 14 igazi egyéni dol­gozó paraszt meggyőződve a kö­zös gazdálkodás előnyeiről, ered­ményeiről, megalakította az első igazi termelőszövetkezetet. Azon nyomban komoly tervezgetés, ezernyi elképzelés született a nagy család további sorsáról, ter­ Új módszerekkel kísérleteznek a sztálinvárosi öntödében a kokillatartósság­ növelésére A Sztálin Vasmű öntödéjében hónapról-hónapra nagy számban gyártják az acélöntéshez, köztük a legigényesebb acélfajta, a ka­­zánlemez-acél gyártáshoz szüksé­ges kokillákat is. Az itt gyártott kokillákkal nemcsak a sztálinvá­rosi Acélművet látják el, hanem gyakran küldenek diósgyőri, ózdi és borsodnádasdi megrendelés­re is. Vincze József és Menyhárt Lajos öntőformázó, valamint Gasteinger József összerakó brigádjának tagjai mesterei már a kokillagyártásnak. Január első négy hetében 117, ebből pénteken tíz, szombaton öt kokillát öntöttek. De a négy hét alatt mindössze csak egyetlen se­lejtjük volt. Az öntöde fizikai és műszaki dolgozói most azon fára­doznak, hogy a felhasználás során a kokillatartósságot növeljék. Ezért néhány új gyártási módszer bevezetését készítik elő. Gál Jó­sef és Katona Ernő öntők — Gu­bán Balázs, a Szovjetunióban vég­zett fiatal mérnök segítségével — olyan újítást nyújtottak be, hogy a kokilla belső magba hűtővasakat tegyenek. Ilyen módon ugyanis a gyor­sabb lehűléssel járó finomabb szemcseképződést akarják el­érni. Mások ugyanezen cél érdekében a teljesen vasmagos megoldást ja­vasolták. Ugyancsak tömörebb és tartósabb kokilla öntvényt akar­nak elérni a gáznyomásos felön­tési módszer alkalmazásával, amelynek bevezetését szintén most készítik elő. A Magyar Sajtó Napjáva­ l ünnepelünk. Immár ötödször kerül sor hazánkban a­­ Magyar Sajtó Napja ünnepére, öt évvel ezelőtt, a Szabad Nép megjelenésének 10. évfordulója emlékére született meg az a minisztertanácsi határozat, amely minden év február hó első napját a Magyar Sajtó Napjává nyilvá­nította. A mai nap az ünnep, az üdvözlet az egész szabad magyar sajtón belül is elsősorban a párt központi lapjának, a Szabad Népnek szól, amely 14 évvel ezelőtt ezen a napon jelent meg először az akkor mélységes illegalitásban ezernyi veszély, ádáz üldözés közepette harcoló kommunista párt szócsöve­ként. Az illegális Szabad Nép — „Rákosi Mátyás lapja” —­­ volt pártunk széles tömegek által látható zászlaja, amely a­­ szabadság, függetlenség, demokrácia jelszavait, a háborúel­lenes nemzet­ellenállás jelszavait, a szabotázs, a fegyveres akciók jelszavait szegezte szembe a fasiszta áradat ellen. Az illegális Szabad Nép útját egyik oldalon bitófa, sortűz és börtön kísérte, de a másik oldalon a haláltól vissza nem ret­tenő önfeláldozás, ezrek és tízezrek szeretete ragadta előre. Népünk soha nem feledi és tisztelettel őrzi azoknak a már­tíroknak az emlékét, akik kínhalált szenvedtek a Szabad Nép szerkesztéséért, nyomtatásáért és terjesztéséért. A Szabad Nép ma is a legélesebb fegyvere pártunknak a belső és külső ellenség ellen, az új életért, a szocializmusért vívott harcokban. A Szabad Nép összeforrott a magyar nép­pel, szervezi, lelkesíti a dolgozókat a szebb jövőért vívott harcban. A múltban a sajtó — csak úgy mint ma a kapitalista or­szágokban — fő feladata az elnyomók és kizsákmányolók ki­szolgálása, a nép elhódítása és félrevezetése volt. Gyárosok, bankárok és földbirtokosok, a dhorinok és eszterházyak ke­zében és zsebében volt az egész legális „magyar" sajtó. A szerkesztőségek, nyomdák, kiadóhivatalok az elnyomást szol­gálták. A munkások, parasztok, értelmiségiek ellen íródott a lapok betűtengere. A felszabadulás előtt a dolgozó nép el­lenségesen és megvetéssel nézte, óriási többségében nem is olvasta ezeket az újságokat. A sajtó — újság, folyóirat — a kapitalista országokban ma is elsősorban üzlet, magánvállalkozás, a legnagyobb mo­nopóliumok politikai és anyagi függvénye, amelyet a reklá­mokért — és egyéb szolgálatokért — fizetett milliókból tar­tanak. Az újságok gazdáikat szolgálják, s mivel a sajtókirá­lyok, sajtófejedelmek céljaiknak semmi közük nincs a nép érdekeihez, ezért az újságok is népellenesek, a kizsákmányo­lást támogatják, hazudozásaikkal becsapják, félrevezetik az olvasókat. A nép érdekeit, a dolgozó tömegek ügyét a kapital­­ lista országokban is csak a kommunista sajtó képviseli. Pártunk, népi demokráciánk, az egész magyar nép egyik hatalmas győzelme, vívmánya, hogy a sajtó a dolgozók ke­zébe került. Ma a dolgozó népnek írják az újságokat, nekik nyomtatják Az új magyar sajtó — a nép sajtója. A párt igaz ügyét, a haza ügyét, a szocialista építést és a békét szolgálja. Hazánkban a sajtó szabad mindenféle reakciós korlátozástól, üzleti szemponttól, szabadon szolgálhatja a nép ügyét, hir­detheti az igazságot, szabadon bírálhat, tanulhat, fejlődhet, szabadok a sajtó munkatársai az anyagi gondoktól. Szabad a mi sajtónk, mert a nép kezében vannak a nyomdák és papírgyárak, az újságírók a nép fiai. Minden múltbeli sajtó­nál hasonlíthatatlanul közelebb került a ma szabad sajtónk a néphez! A szabad magyar sajtó — mint a többi népé dánokra­­­­tikus országok sajtója is — a szovjet, a bolsevikok sajtó pél­­­­dáját követve lett naggyá, terebélyesedett el a nép körében. A bolsevik sajtó — újtípusú sajtó. A Pravda rakta le az új- i típusú, a bolsevik sajtó alapjait. A bolsevik sajtó létrejötte­­ óta a propaganda, agitáció és tömegszervezés hatalmas esz­köze, a párt hűséges segítőtársa. Egyszerű nyelven, igazságo­san szól az olvasóhoz, napról-napra magyarázza a párt és a kormány politikáját, a tömegeket a soronlévő gazdasági és politikai feladatok megoldására mozgósítja, a hazafiság, a­­ béke szellemében neveli az embereket, ezzel híven szolgálja a kommunizmus építésének, a békének és demokráciának ügyét. A bolsevik sajtó alapvető tulajdonsága a dolgozó töme­gekkel való összeforrottság. A kommunista lapok szerkesz­­z­tőségeihez százával érkeznek naponta a dolgozók, az olvasók levelei. A levelezők — „a közvélemény parancsnokai" — ott vannak mindenütt. Sok mindent meglátnak, jót és rosszat, hallanak, tapasztalnak és mindezt megírják az újságnak Ez­által a lap reagálni tud az eseményekre, dicsér, bírál, be­számol az eseményekről, választ tud adni apró, nagy ügyek­ben egyaránt. így válik a lap a nép újságjává, az olvasók részt vesznek a lap munkájában. A megújult, szabaddá lett magyar sajtó mélységes de­mokratizmusának, a dolgozó tömegeikkel való összeforrottsá­­gának jele, bizonyítéka is az, hogy rendszeresen és közvetle­nül megszólal lapjaink hasábjain a tömegek, az egyszerű em­berek hangja. A mi lapunknak — a Fejér megyei Néplapnak — is lelkes levelezőgárdája van, olyan „önkéntes újságírói”, mint Megyeri József kisgyóri bányász, Hegedűs József sere­gélyes­ dolgozó paraszt, Ónody György, a balinkai bányász­fiatalok DISZ-titkára, vagy Barabás Lászlóné sztahanovista, a Bányagyutacsgyár dolgozója, Varga Tibor fehérvári peda­gógus. Ezek a levelezők jelentik az élő, eleven kapcsolatot az újság és az olvasók között, s ez a kapcsolat építőmunkánk hatalmas erőforrása. Pártunk nagyrabecsüli a levelezőmoz­galmat és a legélesebben elítél minden olyan törekvést, amely a levelezők üldözésére, vagy leveleik cenzúrázására irányul, írjanak a jövőben is bátran levelezőink az újságnak, járja­nak élen az új felkarolásában, a hibák ostorozásában, legye­nek az építés első harcosai, a jó kezdeményezések és tapasz­talatok hírnökei, így erősítsék munkájukkal tovább a párt és a tömegek széttéphetetlen kapcsolatát. Miként a párt, az állam, a dolgozó nép, ugyan­úgy az egész magyar sajtó előtt olyan óriási feladatok állanak, mint­­ még soha. A párt tavalyi márciusi és novemberi határozata­­ nagyszerű célokat tartalmaz, s második ötéves tervünk pedig­­ gigászi munkára hívja népünket, a szocializmus alapjainak­­ lerakásáért folyik a harc. Az új élet, a szocializmus építése, a békéért vívott harc kínálja a témák kimeríthetetlen gaz­dagságát. Nincs megtisztelőbb feladat újságíró számára, mint­­ a párt szavát a tömegekhez közvetíteni, a természetet és embert átalakító munka sikereiről hírt adni, harcolni, küz-­­ ,­deni az új világ születéséért! Február 1-ének napján, a magyar sajtó hagyományos ün­nepén a Fejér megyei Néplap — a megyei pártsajtó — tell­­munkásai ígérik, hogy a jövőben még eredményesebben küz­denek a párt által megjelölt nagyszerű célok megvalósulásá­ért,_harcosabb_tollal_szolgálják_a_pára_a_halafanépügyét_

Next