Fejér Megyei Hirlap, 1956. augusztus (1. évfolyam, 180-205. szám)

1956-08-01 / 180. szám

Szerda, 1956. augusztus 1. FEJÉR MEGYEI NÉPLAP M második olda folytatásaira is, hogy a büntetések végrehajtása a törvény szabta módon történjék. Tisztelt képviselő elvtársak! Engedjék meg, hogy eleget tegyek alkotmányunkban előírt kötelességemnek és beszámoljak az ügyészi szervezet munkájáról. Három évre visszatekintve megállapíthatjuk, hogy az új ügyészi szervezet tevékenyen közreműködött ama intézkedések végrehajtásában, amelyeket az 1953 júniusi párthatározat szellemében a törvényesség megszilárdítására hozott kormányzatunk. 1953-ban megszűntek az internáló táborok. Az ügyészi szervezet részt vett az internáltak ügyeinek felülvizsgálásában. Ezek az intézkedések 4184 személyt érintettek. Egyidejűleg megszűnt a rendőri bíráskodás is. Az ügyészség közreműködött abban, hogy az 1953. évben kiadott közkegyelmi rendeletet maradéktalanul végrehajtsák. A közkegyelmi rendelet végrehajtásával több mint 23 000 személy került szabadlábra. Ezután Non György arról szólott, hogy 1953 júliusa óta számos új jogalkotás fejlesztette tovább szocialista jogrendszerünket, államapparátusunkat és annak demokratizmusát, majd részletezte a törvényalkotásunk előtt álló hatalmas feladatokat. Tisztelt Országgyűlés! Alkotmányunk 42. paragrafusa második pontja szerint: „A legfőbb ügyész a jogkörében ügyel arra, hogy a minisztériumok, az alájuk rendelt hatóságok, hivatalok, intézmények és egyéb szervek, az államhatalom helyi szervei, valamint a polgárok a törvényeket megtartsák.” Az ügyészi szervezet hároméves munkájának felmérésénél meg kell állapítanom, hogy nem gyakoroltuk megfelelően a törvények, rendeletek, utasítások feletti törvényességi felügyeletet. De nem léptünk fel elég eredményesen a rendeletek nagy számának kibocsátása ellen. Egyes területeken elszaporodtak azok a belső rendeletek, utasítások, amelyeket sem a lakosság, sem a kérdésekkel foglalkozó jogászok nem ismernek és bürokráciát szülnek. A lakásjogot szabályozó 11/1953 M. T. rendelethez például nem kevesebb, mint 22 utasítást tartunk nyilván, amelyek nyilvánosságra, a hivatalos közlönyben nem kerültek. Az ilyen bürokratikus szabályozás is egyik oka annak, hogy e területen sok a panasz. A három esztendő munkája során 22 777 lakásügyi panasszal foglalkoztunk. Állami életünk decentralizálásával el kell érnünk, hogy az ügyek intézését közel vigyük a dolgozókhoz. Tapasztaljuk, hogy egyes helyi tanácsok nem egyszer visszaélnek hatalmukkal. Nem ritka a dolgozók érdekeit figyelembe nem vevő törvénysértő tanácsi határozat. Ebben az ügyészi szervek is hibásak. A helyi államhatalmi és államigazgatási szervek munkája felett nem tudtuk a tövényességi felügyeletet eredményesen gyakorolni. A decentralizálással egyidejűleg erősítenünk kell az ügyészség törvényességi felügyeletét a helyi tanácsok határozatai felett. Így kívánjuk segíteni a tanácsok és végrehajtó bizottságok tagjainak, elnökeinek munkáját. Az ügyészi szervezet az állampolgárok lakásügyi, munkaügyi és más jogainak védelmében komoly erőt fordít a panaszok intézésének állandó javítására. A három esztendő alatt az ügyészi szervezethez 77 088 panaszszal fordultak. Jelentékeny a munkaügyi panaszok száma is. Találkozunk olyan esetekkel, amikor a dolgozót azért helyezik át vagy bocsátják el, mert felfedi és bejelenti a vállalatnál észlelt hibát vagy visszaélést. Ilyen esetben a törvénysértően fellépő vezetők mindent megtesznek, hogy hibát találjanak a dolgozók magatartásában, aki — mint mondani szokták — ,,minden lében kanál“ — és túladnak rajta. Az ügyészi munka egyik hiányossága, hogy csak ritkán vonjuk felelősségre a hatalmukkal egy visszaélő vezetőket. Ezért arra utasítottuk az ügyészi szervezetet, hogy a dolgozók jogait ne csak azzal védje, hogy hatályon kívül helyezteti a törvénysértő határozatot, de hasson oda, hogy a dolgozót ért kárt jóvá is tegyék és a sértett teljes elégtételt kapjon. Alkotmányunk 49. paragrafusa kimondja, hogy a „Magyar Népköztársaság polgárai a törvény előtt egyenlők és egyenlő jogokat élveznek. A polgárok bármely hátrányos megkülönböztetését nemek, felekezetek vagy nemzetiségek szerint a törvény szigorúan bünteti.” Elmondhatjuk, hogy a nők egyenjogúságát biztosító rendelkezések megszegésével szinte alig találkozunk. Ugyanis ténylegesen érvényesül a vallásszabadság is, ami annyit jelent, hogy mindenki szabadon vallhatja vallásos vagy ateista meggyőződését. Törvényeink maradéktalanul biztosítják a minden magyar állampolgárt megillető jogokon túl az ország területén élő minden nemzetiség számára az anyanyelven való oktatásnak és nemzeti kultúrája ápolásának lehetőségét. Az állampolgárok jogainak védelme a szocialista törvényesség egyik oldala. A törvényesség másik oldala, hogy az állampolgárok is eleget tegyenek minden törvényes kötelezettségüknek. A szocialista törvényesség megköveteli, hogy tovább erősödjék és szilárduljon a munka, a begyűjtési és az adózási fegyelem. Megköveteli minden állampolgártól a hatósági személyek megbecsülését és felelősségteljes munkájuk segítését. Alkotmányunkban leszögezett alapelvekre, törvényeinkre, a K. V. határozatára támaszkodva az ügyészi szervezetnek az eddiginél bátrabban, következetesebben kell folytatnia a harcot mindenki ellen, aki törvényeinket megsérti. Tisztelt Országgyűlés! Az az éles harc, amelyben népi demokratikus állami és társadalmi rendünk kialakult, az ellenséges erők elszánt és veszedelmes támadásainak visszaverését követelte meg. Közvetlenül a felszabadulás után gyökeresen új bűnüldözési és igazságszolgáltatási szervekre volt szükség. A politikai rendészeti szervek, népügyészségek és népbíróságok leleplezték és megbüntették a háborús és népellenes bűnöket, elkövető fasiszta gonosztevőket, gyilkosokat. A népügyészi és népbírósági szervek megfelelő felelősségrevonást alkalmaztak az ellenforradalmi bűntettesekkel szemben is. 1948 után azonban a feszült nemzetközi helyzetben nálunk károsan hatott az a téves nézet, hogy az osztályharc állandóan és minden területen élesedik. Kialakult a kritikát elfojtó személyi kultusz és ezzel együtt a bizalmatlanság légköre, amelynek rossz hatását csak fokozta az államvédelmi szerveknek különleges helyzete. Ebben a légkörben az államvédelmi hatóság irányítói, vezetői és tisztjei közül sokan visszaéltek hatalmukkal, a megfelelő ellenőrzés hiányával. Erkölcsi és fizikai kényszert alkalmazva egy sor esetben hamis és koholt bizonyítékokat készítettek, valótlan beismerő vallomásokat csikartak ki, ezzel a szocialista törvényességet a legdurvábban megsértették. Lehetővé tette a törvénysértéseket az is, hogy sem az ügyészség, sem más szervezet nem gyakorolt ellenőrzést az államvédelmi szervek tevékenysége fölött, hiszen az ügyészi szervezetet ezzel a feladattal csak 1953-ban bízták meg. A Központi Vezetőség 1953 júniusi határozata megkövetelte a szocialista törvényesség megszilárdítását, az elkövetett törvénysértések kivizsgálását és jóvátételét. Ezután került sor az államvédelmi szervek munkájának felülvizsgálatára. A vizsgálat fényt derített a korábbi államvédelmi vezetők bűnös tevékenységére. A katonai bíróság 1953 decemberében hozott ítéletében megállapította: — Idézem — „Péter Gábor és társai vezető beosztásukkal járó hivatali hatalmukkal visszaélve, egyrészt az államvédelmi munkában súlyos törvénytelen módszereket honosítottak meg, ezáltal tudatosan népellenes irányban fordították el az állam büntetőpolitikáját, másrészt mérhetetlen személyes igényeik kielégítése érdekében éveken keresztül óriási mértékben fosztogatták és pazarolták a társadalmi tulajdont. Ezután megkezdődött azoknak az ügyeknek felülvizsgálata, amelyekben az elítélt volt államvédelmi vezetők irányították az eljárást. Pártunk javaslatára megszervezett ügyészség nagy szerepet kapott az alaptalanul elítéltek ügyeinek felülvizsgálatában. Az alaptalanul elítéltek ügyük felülvizsgálatának befejezése után, sokan már a vizsgálat alatt is szabadlábra kerültek. A Legfelsőbb Bíróság eddig 149 elítélt ügyében hozott döntést, ennek során 124 elítéltet minden vádpont alól jogerősen felmentett, 15 személy ügyében marasztaló ítéletet hozott, tíz személy bűnösségét kisebb súlyú bűncselekményben állapította meg, és ennek megfelelően lényegesen enyhébb büntetést szabott ki. Bejelenthetem, hogy azok is szabadlábon vannak, akiket a Legfelsőbb Bíróság elítélt, mert már korábban letöltötték a kiszabott büntetést, illetve egyéni kegyelmet kaptak. A felülvizsgálat folyamán még 156 személy került szabadlábra, részben kegyelemmel, részben büntetés félbeszakítással. A Legfelsőbb Bíróság perújítási eljárásban olyanok ügyében is hozott felmentő ítéletet, akiket annak idején koholt vádak alapján halálra ítéltek és kivégeztek. Felmentette a bíróság minden vádpont alól Rajk László, Szőnyi Tibor, Szalai András, Szebenyi Endre, Pálfi György, Sólyom László elvtársakat és másokat, ők jóvátehetetlenül áldozataivá váltak a törvénysértéseknek. Ez nem jelenti azt, hogy nincsenek velük szemben kötelezettségeink. Kivégzett elvtársaink rehabilitásán túlmenően intézkedéseket tettünk és teszünk hozzátartozóik erkölcsi és anyagi támogatására. Mintegy háromszáz alaptalanul elítélt szabadult ki a börtönökből a felülvizsgálat során. Túlnyomó többségüket koholt vádak alapján tartóztatták le és ítélték el a „Rajk ügyben“, a „Kádár ügyben“, a „Sólyom ügyben“, a „volt szociáldemokraták ügyében“, a „volt jugoszláv emigránsok ügyében“ és más ügyekben. Nagy többségük pártunk tagja volt, amikor letartóztatták őket, sőt nem egy, mint köztudomású, évtizedes munkásmozgalmi múltra tekinthet vissza. Feladatunk továbbra is gondoskodni arról, hogy az ártatlanul elítéltek hosszú évek szenvedése után erkölcsi és anyagi segítség biztosítása mellett foglalják el az őket megillető helyet társadalmunkban. Az ügyészséghez érkezett panaszok azt mutatják, hogy nemcsak azoknak van joguk rehabilitációra, akiket a bíróságok alaptalanul elítéltek. A törvénytelen perekkel egyidejűleg a bizalmatlanság egészségtelen légkörében sok elvtársat, becsületes dolgozót alaptalanul internáltak, bocsátottak el felelős funkciókból, illetve munkahelyükről. Anélkül, hogy a munkájukat jól végző mai vezetőket, beosztottakat leváltanánk, indokolt a korábban alaptalanul leváltottakat olyan munkakörbe állítani, amit képesítésüknél fogva elláthatnak. Az ártatlanul elítéltek ügyeinek felülvizsgálata azt bizonyítja, hogy népi demokratikus rendszerünknek van ereje ahhoz, hogy a visszaéléseket, a törvénysértéseket felfedje, hogy érvényt szerezzen a szocialista törvényességnek, hogy helyrehozza az elkövetett hibákat. Rendszerünk erejét bizonyítja az is, hogy nem állunk meg az alaptalanul elítéltek ügyeinek felülvizsgálatánál. Ennél tovább megyünk. Szabadlábra helyezzük nemcsak azokat, akiket ártatlanul elítéltek, de azokat is, akikre valóban elkövetett bűncselekményekért a múltban túl súlyos büntetéseket szabtak ki. Rendszerünk megszilárdulása lehetővé teszi, hogy kegyelmet gyakoroljunk és az igazságosan kiszabott büntetés letöltése előtt helyezzünk szabadlábra olyanokat is, akiket a háború utáni években háborús és népellenes bűntettekért és más politikai bűncselekményekért ítéltek el a bíróságok. Ezeknek az ügyét egyénileg bíráljuk el. Nem gyakorolunk kegyelmet olyanok esetében, akiknek kiszabadulása népünkre, államunkra veszélyt jelentene. Az igazságügyminiszter,a belügyminiszter és a legfőbb ügyész együttesen döntenek abban, hogy kit kell szabadlábra helyezni. Ez a munka folyamatban van. Eddig 1400-nál több személyt helyeztettünk így szabadlábra. Megvizsgáltuk annak a 250 elítéltnek az ügyét is, akiket háborús bűntettekért a szovjet bíróságok ítéltek el és akiket aszovjet hatóságok átadtak a magyar szerveknek. Az 1953. júniusi központi vezetőségi határozat megkövetelte a pártellenőrzés megerősítését és az állami ellenőrzés megvalósítását az állambiztonsági szervek munkája felett. Egyidejűleg az állambiztonsági szerveket, az ügyészi szervezetet, az igazságszolgáltatási apparátust a párthoz hű, öntudatos és gerinces dolgozók százaival erősítettük meg, közöttük számos olyannal is, akiket rehabilitáltunk. Az ügyészi szervezet feladata, hogy minden erővel segítse az államvédelmi szervek munkáját. Az a munka, amelyet az újraszervezett és megerősített államvédelmi szervek végeznek, igen nagy jelentőségű és rendkívül felelősségteljes. Ebben a munkában segíti és támogatja egész népünk az államvédelmi szervek dolgozóit. A Központi Vezetőség határozata megerősíti büntetőpolitikánknak az utóbbi időben már kialakított helyes gyakorlatát, amikor arra szólítja fel bűnüldöző szerveinket, ügyészeinket, bíráinkat, hogy államunk biztonságát és a törvényes rendet sértő súlyosabb bűncselekmények ellen összpontosítsák erejüket. A megtévedt dolgozók jelentéktelenebb bűncselekményeivel szemben elsősorban társadalmi úton, nevelő jellegű intézkedésekkel kell eljárni. A büntető eljárás szocialista alapelveinek következetes érvényesítése, amit törvényeink és a K. V. határozata oly nyomatékosan megkövetelnek minden ilyen ügyben eljáró szervezetünktől, lehetővé teszi, hogy véget vessünk azoknak a súlyos törvénysértéseknek, amelyek a múltban olyan nagy károkat okoztak. A társadalmi tulajdon elleni bűncselekmények elkövetőinek megfelelő üldözése, felelősségre vonása fontos állami feladat. Jó egynéhány ügy tanulsága alapján megragadom az alkalmat, hogy innen is kérőszóval forduljak a vállalatok igazgatóihoz, földművesszövetkezeteink tagjaihoz, főleg a szövetkezeti ellenőrző bizottságok tagjaihoz, hogy még jobban vigyázzanak a felügyeletük alatt álló népvagyonra. A bűnüldöző és igazságügyi szervek komoly eredményeket értek már el a szocialista vagyon védelmében a társadalmi tulajdonban esett kár megtérítésében. Eredmények mutatkoznak a városi és falusi lakosság, dolgozó parasztságunk vagyonának védelmezésében is. Rá kell mutatni azonban arra, hogy ezen területen is, csakúgy, mint a társadalmi tulajdon kezelésében, sok a hanyagság. Rendőrségünk áldozatos helytállása és munkája, komoly eredményeket mutat fel a polgárok személye ellen intézett erőszakos támadások, emberölések, rablások elleni harcban. Örömmel számolhatok be az országgyűlés előtt arról, hogy az ilyen bűncselekmények száma lényegesen kisebb a felszabadulás előtti hasonló cselekményeknél. Állampolgáraink hasonlíthatatlanul biztonságosabb körülmények között élhetnek és dolgozhatnak, mint azelőtt. Az államrend elleni izgatások száma is csökkent. Világosan elkülönítjük azokat, akik bírálattal feltárják a megmutatkozó hibákat, segítik ezeknek kijavítását, azoktól, akiknek a gyűlöleten kívül semmi közük a demokráciához s izgató, gyűlölködő kijelentésekkel tesznek kísérletet, hogy zavart keltsenek, akadályozzák építő munkánkat. Az ilyen rosszhiszemű, ellenséges elemeket természetesen bíróság elé állítjuk. A bűnözés okainak vizsgálata során a rendőri és ügyészi szervek egyaránt sok tapasztalatra tettek szert ahhoz, hogy követeljék az alkoholizmust romboló jelenségei elleni általános küzdelem megerősítését. Gyakorlati munkánk során sokszor látunk eseteket, amikor főleg a rum és pálinka mértéktelen fogyasztása nemcsak az egészséget rombolja, de bűncselekményekre is vezet. Országgyűlésünk mostani ülésszaka foglalkozik majd azzal a törvényjavaslattal, amely szabálysértési bizottságok létesítését javasolja. Anélkül, hogy a vitának elébe vágnék, felhívom a tisztelt Országgyűlés figyelmét a törvényjavaslat jelentőségére. A szabálysértési bizottságok lehetővé fogják tenni, hogy főleg a falun, a dolgozókat sokszor bosszantó, kisebb kárt okozó ügyek elintézése a leggyorsabban megtörténjen. Bíróságaink a munkásosztály és szövetségese, a dolgozó parasztság hatalmát, állami, társadalmi és gazdasági rendjét védik. — A burzsoázia szószólói —— érthető okokból — élesen támadják bíróságainkat, a nép bíróságait és azzal vádolják, hogy nem az igazságot keresik. Mi visszautasítjuk az ilyen rágalmat. Szocialista bíróságaink függetlenek és kizárólag csak a törvénynek vannak alárendelve. A szocialista bíróságok, a nép bíróságai és senkit sem ítélnek el pusztán osztályhelyzete miatt. Az 1950. évi II. törvény lehetővé tette egy új büntetési forma, a javító-nevelő munka alkalmazását. Hiba, hogy ezt a büntetést nemet bíróságaink indokolt esetben is ritkán alkalmazzák. De a kevésszámú ilyen elítélttel sajnos az üzemekben nem foglalkoznak megfelelően. A polgári perek jelentősége igen nagy. Az ügyészség ezekben a perekben folytatott ítélkezés törvényességére is felügyel. — Az ügyészi szervezet három évi munkájáról adtam számot Fiatal szervezetünk az elmúlt három év alatt jelentős eredményeket ért el, ügyészeink lelkesen végezték munkájukat. Világosan látják azonban, hogy munkánkon még sokat kell javítanunk. Növelnünk kell az ügyészi szervezet politikai és szakmai képzettségét. Meg kell erősítenünk ügyészeinket, hogy bátran és kérlelhetetlenül lépjenek fel a törvényesség védelmében. Még jobb munkával kell kiérdemelnünk azt a tekintélyt, erkölcsi megbecsülést, amely megadja az ügyészi felépés súlyát. — Az ügyészi szervezet a jövőben még nagyobb odaadással őrködik a szocialista törvényesség felett. Ügyészeink legjobb képességükkel, munkájuk állandó javításával, a dolgozók bírálatainak, bejelentéseinek és panaszainak figyelembevételével, pártunk útmutatásainak követésével kívánnak eleget tenni szép hivatásuknak. Ehhez a munkához kérem a képviselő elvtársak támogatását, s egyben kérem a tisztelt országgyűlést, fogadja el jelentésemet. (Nagy taps.) A legfőbb ügyész beszámolójához elsőnek Nagy Dániel országgyűlési képviselő szólt hozzá. A legfőbb ügyész beszámolóját azzal fogadta el, hogy az abban ismertetett intézkedések elősegítik a szocialista törvényesség további erősödését. Az országgyűlés szerdán, folytatja munkáját. (MTI) Az országgyűlés ülésszaka a, aidai.