Fejér Megyei Hirlap, 1956. október (1. évfolyam, 232-253. szám)
1956-10-20 / 248. szám
Szombat, 1956. október 30. FEJÉR MEGYEI NÉPLAP Miért nézik egyesek fejőstehénnek a sárosdi Haladás Termelőszövetkezetet? A sárosdi Haladás Termelőszövetkezet nagy hírnevet vívott ki jövedelmező gazdálkodásával. Megyeszerte a legjobb, leggazdagabb termelőszövetkezetek között emlegetik már jónéhány éve, amire — meg kell hagyni — rá is szolgált. Nem egy családnak hatvanezer, nyolcvanezer, sőt százezer forint (Kasos Istvánéknak például) értékű pénz, termény is jutott a tavalyi zárszámadáskor. Minden tsz-tag azt remélte, hogy az idén még a tavalyinál is magasabb értékű lesz a munkaegység. A rossz előjelek láttán azonban most már annak is örülnének, ha az egy munkaegység értéke elérné az 50 forintot. A vezetőség előzetes kalkulációja szerint is 45—50 forint között lesz egy munkaegység értéke. Mi az oka annak, hogy az idén is szorgalmas, szakszerűen gazdálkodó tagság jövedelme kevesebb lesz, mint tavaly? A félreértések elkerülése végett meg kell jegyezni, hogy egy-egy család jövedelme nem olyan nagy arányban csökken a tavalyihoz képest, mint a munkaegység értéke. Az idén ugyanis jóval több munkaegységet teljesítettek átlagban a tagok, mint tavaly. Ezért — amíg a munkaegység értéke 20—25 százalékkal, a tagok jövedelme csak 10—15 százalékkal csökken a tavalyihoz képest. Na, de mégis csökken, nem pedig emelkedik, ami felveti a felelősség kérdését. Az az igazság, hogy a jövedelemcsökkenést legfőképpen a tavalyinál kedvezőtlenebb időjárás okozta. A szél- és jégkárért, valamint az aszályért természetesen senkit sem lehet okolni. Ha csak ez csökkentette volna jövedelmüket, egy szót sem szólnának a tagok. Az is igazság azonban, hogy olyan károk is érték a Haladás Termelőszövetkezetet, amelyeket különböző vállalatok lelkiismeretlen vezetői okoztak. Ezekkel az emberekkel szemben már lehet, sőt kötelesség felvetni a felelősség kérdését. A sok közül kezdjük talán a kukoricagóré üggyel. A Mezőgazdasági Eszközöket Értékesítő Szövetkezeti Vállalat elvállalta, hogy még a nyáron leszállítja a Haladás Tsz-nek eladott, két kukoricagóréhoz szükséges előregyártott elemeket. A tizenöt vagonos és az ötvagonos góré előregyártott vasszerkezete kereken 60 000 forintjába került a tsz-nek. A MEZŐSZÖV meg is kezdte idejében a szállítást, de mind a mai napig nem fejezte be. A fontosabb elemeket idejében leszállította, de az összeszereléshez szükséges csavarokat és kisebb elemeket még mindig nem. A termelőszövetkezet sokszor sürgette a hiányzó vasáruk szállítását, de mindhiába. Már megkezdődött a kukoricatörés, de a hiányzó alkatrészek még mindig nem érkeztek meg. Ekkor már nem késlekedhettek a tsz vezetői, mert a kukorica tönkre ment volna. Helyi kisiparossal kényszerültek elkészíttetni a hiányzó alkatrészeket, ami viszont, már eddig is újabb tizennyolcezer forintba került. Ki téríti meg a kárt? És azokat, amelyeket ugyanilyen módon, (esetleg a kukorica tönkremenetelével) okoztak a többi termelőszövetkezeteknek? Természetesen a MEZŐSZÖV-nek kötelessége ez. Ám maradjunk csak a sárosdi Haladásnál. Van még itt is megírni való. Következzék talán a hízott sertések ügye. Nemrégiben 120 hízott sertést adott el a Haladás Termelőszövetkezet az Állatforgalmi Vállalatnak. Mivel a 125 kilón aluli sertéseket is átveszi a vállalat és mert a tsz-nek szüksége volt pénzre, 45 olyan sertést is eladott a tsz, amelyek élősúlya 80 és száz kiló között volt. A tsz-elnök nem maradt ott végig az átadásnál, mert a korábban érkezett tsz-ek példája megnyugtatta. A szabadegyházi Petőfi és a hantosi Lenin Tsz-ektől ugyanis 16,50 forintos kilónkénti áron vette át a 100 kilón aluli sertéseket az Állatforgalmi Vállalat, amivel ő is megelégedett. Az átadás után azonban megdöbbenve értesült arról, hogy a vállalat 11 forintos kilónkénti áron számolta el a negyvenöt 80—100 kiló élősúlyú sertést. Tiltakozására azt válaszolták, hogy azok a sertések „csököttek” voltak. A vége az lett, hogy újabb — több mint húszezer forintos — kár érte a szövetkezetet. Ez a tény még a csalás gyanúját is felkeltheti, mert az átvevőkön múlik a minősítés és előfordult már olyan eset, hogy más minősítéssel számolt el egy felvásárló az eladónak és más minősítéssel az államnak. Na, de ez csak feltételezés, amire ok van, de nem biztos, hogy megtörtént. Az illetékes szervek feladata kivizsgálni: miért károsították meg a felvásárlók a sárosdi Haladás Termelőszövetkezetet? Túlbuzgóságból, vagy illetéktelen prémiumért, illetve haszonért? Bár az Állami Erdőgazdaságnak „semmi haszna” sem lehetett a tsz megkárosításából, mégis lelkiismeretlenséggel vádolják a tagok. Az erdőgazdaság ugyanis „ingyen” bocsátott a tsz rendelkezésére 2700 akác csemetét azzal, hogy mezővédő fapusztát telepíthessen. A tagság nagy örömmel ültette el a csemetéket, annál is inkább, mert sok munkaegységet teljesíthettek vele. Az erdőgazdaság azonban — mint utólag kiderült — nem a legbecsületesebben járt el, mert elfagyott csemetéket adott a tsz-nek. A kétezerhétszáz csemetéből emiatt csak 10 (!) eredt meg. Ez a tény két szempontból is felháborító. Egyrészt azért, mert az erdőgazdaság bizonyára elszámolta a csemeték nevelési, kitermelési és szállítási árát, noha azok életképtelenek voltak. Ugyanakkor a tsz-tagok 12 000 forint értékű hiábavaló munkát végeztek, amelyet meg kell ismételni. Lehetne még példát találni arra, hogy miként nézik egyesek fejőstehénnek a sárosdi Haladás Termelőszövetkezetet (és nemcsak azt!), de úgy hisszük, ennyi is elég elrettentő példának. Nem a mi feladatunk felelősségre vonni a lekiismeretlen „fejeket”, de az már igen, hogy ellenük fordítsuk a leleplezés és a közfelháborodás fegyverét. Mi teljesítjük ezt a feladatunkat. Részben teljesítették a Haladás Tsz vezetői is, amikor felhívták figyelmünket a bajokra. Ezzel azonban keveset tettek. Elsősorban az ő kötelességük megvédeni termelőszövetkezetüket. Ha jószóval nem megy, forduljanak a bírósághoz, hogy ne legyen könnyű dolguk a spekulánsoknak! Nagy-Miklós István Néhány év múlva ... ... már a szárvágás nehéz munkájától is teljesen megszabadul dolgozó parasztságunk. A képen látható gépkomplexummal a Herceghalmi Állami Gazdaság Dávidmajori üzemegységében kísérleteznek. Lánctalpas traktor vontatja a kukoricaarató és silózógépet, amely a széttépett kukoricaszárat a mellette haladó vontató pótkocsijába ömleszti. Az Országos Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézet próbálja ki ezt a gépösszeállítást. Ha beválik, országosan is bevezetik. Szervezzenek kérdezz-felelek esteket, köröket DISZ-szervezeteink ÚJ FORMA és így ismeretlen még fiataljaink előtt a kérdezz— felelek estek, illetve körök. De bizonyos, hogy meghonosodva érdekes lehet számukra és a közvetlen vita fórumává válhat. Mi a szerepe a kérdezz—felelek esteknek, köröknek? Az újságokban, a rádióban olvastunk és hallottunk a Petőfi-körről. A kérdezz—felelek estek, körök hasonló forma akar lenni, s a Petőfi-körben kialakult légkört akarjuk kiterjeszteni városi és községi DISZ-szervezeteinkben. Hogy fiataljaink szabadon, bátran, félelem nélkül nyilvános helyeken mondják el véleményüket, az ifjúság problémáit. A kérdezz-felelek esten erkölcsi, irodalmi, politikai és egyéb kérdések megválaszolása történhetik meg. Sőt lehet, hogy meghonosodása után a későbbiek folyamán előre kiválasztott témáról folyjon vita, és az ott felmerülő kérdések tisztázása. Hogy ez az új forma meggyökeresedjen, DISZ-bizottságaink és szervezeteink készítsék megfelelően elő. Gyűjtsék össze a kérdéseket és a legilletékesebbeket kérjék fel a válaszadásra. AMENNYIBEN többszöri megtartás után kialakul a látogatók rendszeres csoportja, úgy kérdés—felelet körré alakuljon át és állandósuljon hetenként, kéthetenként a vita. Legyen a körnek propagandistája és készítsenek tématervet a foglalkozásokra. DISZ-szervezeteink kísérjék figyelemmel a Szabad Ifjúságot, amely rendszeresen két hónapra előre fog javaslatokat közölni, hogy mivel, foglalkozzanak a kérdezz—felelek körök. Biztosítsák szervezeteink s kérdez—felelek estek, körök foglalkozásai után a szórakozási lehetőséget az ott résztvevőknek, hogy ezzel is színesebbé és vonzóvá tegyék a foglalkozásokat. Mindezek csak javaslatok DISZ- szervezeteinknek a téli foglalkozásokhoz, amit tovább lehetne fejleszteni a helyi körülményeknek megfelelően, az ifjúság követelményeihez igazodva. Táborosi Andrásné, a DISZ megyei bizottságának munkatársa A bálinkai fiatal műszakiak Sebes elvtárs cikkét olvasva a káderneveléssel kapcsolatban úgy gondolom, hogy helyes, ha megemlítek egy-két dolgot a Bálinkai Bányaüzemnél tapasztaltakról. Ugyanis ez a kérdés igen sok problémát okoz — véleményem szerint — minden üzemben és elég sok gondot okozott nálunk is. De már kezd kialakulni üzemünknél a helyes módszer a fiatal műszakiakkal való bánásmódban. Egy-két évvel ezelőtt igen sok baj volt még a fiatal műszakiakkal, mégpedig azért, mert igen türelmetlenek voltunk velük szemben. Az nem volt hiba, hogy bátran beállítottuk felelős funkcióba őket, hanem a baj ott volt, hogy nem néztük meg alaposan: megfelelőek-e arra a munkára, bírják-e azt a munkát. A segítség helyett rögtön jött a szigorú felelősségrevonás — a legkisebb hibáknál is. De amikor ezek a fiatalok el akartak menni a bányától — "kerestük az okot, hogy miért. Rájöttünk, hogy rossz a módszerünk és ezen változtatni kell. összeült a párttitkár, az ab-elnök, az üzemvezető, a személyzeti osztályvezető, a DISZ-titkár és megbeszéltük, hogy ezután hogyan kell és hogyan fogunk foglalkozni a hozzánk érkező fiatal műszakiakkal. Munkánk eredményes lett és javaslom, hogy mindenütt vezessék be, ahova új káderek érkeznek. Megérkezése után elbeszélgetünk vele — vagy együtt, vagy külön-külön. Ilyenkor elmondja a problémáit és esetleges elképzeléseit, s mi is elmondjuk kívánságainkat. Munkába állításával egyidőben megfelelő lakást is biztosítunk számára. A nőtlen fiatal műszakiaknak külön lakásuk van Bodajkon és Kisgyónban, így nyugodt körülmények között tanulhatnak, ami a továbbfejlődéshez szükséges — egyszóval tudományos munkát tudnak otthon is végezni. A házasoknak szintén a leggyorsabban biztosítunk lakást. A munkába állításuk pedig úgy néz ki, hogy hosszabb időt biztosítunk számukra az ismerkedésre. Az ismerkedési idő zömét ott tölti a fiatal műszaki, ahol dolgozni fog önállóan. Közben megbízást kap könnyebb és kisebb feladatok elvégzésére. Ilyen volt például Csecsei István gépész és elektromérnöké, akinek az üzemünknél lefektetett kábelekről kellett térképet készítenie. Nem marad ilyenkor sem egyedüli idősebb műszaki elvtárs patronálja. Ez azért is jó, mert segítséget ad a fiatalnál, másrészt így jobban figyelemmel tudjuk kísérni munkáját. Amikor a fiatal műszaki megismerkedett a környezettel s megcsillantotta képességét, bátran beállítják felelős munkakörbe. (Nálunk minden szakvezető fiatal, a körletvezetők többsége szintén.) A felelős beosztás fokozatosan történik, pl. segédaknász, aknász, stb. a fejlődésének és szakképzettségének megfelelően. A fizetésüket úgy állapítja meg az üzemvezetőség, hogy semmi hátrányuk sincs az idősebbekkel szemben. Természetesen a rendeletek alapján, sem többet, sem kevesebbet, mint amennyit a törvény megszab. Elbeszélgettem néhány fiatal műszakival ezekről a dolgokról és ennek alapján nyugodtan elmondhatom: elégedettek és azok is szívesen visszajönnek, akik el helyzetéről lettek helyezve innen. Persze még van itt is hiba bőven. Ezzel kapcsolatban szeretnék csupán egyet megemlíteni amin viszont sürgősen változtatni kell. Igen nagy hiba üzemünknél, hogy a DISZ-szervezet keveset foglalkozik a fiatal műszakiakkal. Nem vonja be őket megfelelően a munkába, nem bízza meg őket feladatokkal, pedig igen sokat tudnának segíteni ezen a téren is. De most már felismerve ezt a hibát is minden remény megvan arra, hogy ebben is változás történjen. Ehhez pedig az szükséges, hogy a DISZ-vezetőség is bátran támaszkodjon a fiatal műszakiakra és a nekik megfelelő munkával bízza meg őket, amelyen keresztül ők maguk is tudjanak megfelelően fejlődni. Ónodi György, DISZ-titkár Olcsóbbak lesznek az árak a Zenés Cukrászdában Válasz a Zenés Cukrászdáról és a Fekete Sasról című cikkre Az alábbiakban a Fejér megyei Tanács végrehajtó bizottsága kereskedelmi osztályának levelét közöljük. „A fenti cikkben a zene bírálatával teljes egészében egyetértünk. Hozzá kell tenni, hogy ma már nemcsak a Vendéglátóipari Vállalat vezetősége felelős a megye területén működő zenekarokért, hanem elsősorban azok a szakemberek — a megyei tanács és városi tanács népművelési osztályának munkatársai — is, akik zeneismerettel rendelkeznek, s akiknek birtokában van a megye összes zenészeiről kiállított bizonyítvány. A megyei tanács népművelési osztályának és a megyei tanács kereskedelmi osztályának a jövőben sokkal szigorúbban kell vizsgálnia a zenekarok működését és nem szabad megengedni, hogy olyan esetek előforduljanak, mint amiről az újságíró írt. A Zenés Cukrászda nívójáról, külsejéről valóban sok szó esik és mint elsőosztályú üzletet ilyen külsővel, zenével jogosan kifogásolják a város dolgozói. Valóban nem lehet összehasonlítást tenni a Fekete Sas cukrászda (amely másodosztályú) és a Zenés Cukrászda (mely elsőosztályú) helyiségei között. Ezért utasítottuk a Fejér megyei Vendéglátóipari Vállalat vezetőségét, hogy mind külsőleg, mind belsőleg a Zenés Cukrászdában teremtsen rendet, s a kereskedelmi osztály november 1-vel a Zenés Cukrászdát másodosztályú üzletté sorolja be. Ez annyit jelent, hogy ennek megfelelően olcsóbbak lesznek az árak. A Fekete Sas büféjéről — a cikk írója szerint — kifogásolható az éjféli duhajkodó hangos venddégek lármája, mely felveri az éjszaka nyugalmát és zavarja az emeleten lévő szálloda vendégeinek pihenését. Ezzel a bírálattal teljes egészében egyetértünk, s utasítottuk a Vendéglátóipari Vállalat vezetőségét, hogy október 21-től szüntesse meg a büfében a szeszesitalok és a bor árusítását. Kizárólag sör és üdítő italok kiszolgálását engedélyeztük. Ugyanakkor felhívtuk az üzem és a vállalat vezetőségének figyelmét, hogy a büfében többféle olcsó étellel várják a vendégeket, mert a büfének elsősorban az a célja, hogy kulturált körülmények között olcsó ebédhez, vacsorához jussanak a város dolgozói. Azzal, hogy a büfé-részt táncos szórakozóhellyé, vagy zenés szalonná alakítsuk át, nem értünk egyet. DÁNOS ISTVÁN osztályvezető * Dános elvtárs intézkedését a város lakóinak nevében is megköszönjük, örülünk, hogy ilyen gyorsan reagáltak a bírálatra és intézkedtek. Hogy Dános elvtárs nem ért egyet a büférész zenés szalonná, vagy táncos szórakozóhellyé való átalakításával, ebben teljesen igaza van. A zaj és lárma ellen emeltünk kifogásolást és a kereskedelmi osztály megoldása sokkal olcsóbban és eredményesebben javít a hibán, mint ahogy a cikkben javasolt szalon, vagy táncoshely.