Fejér Megyei Hirlap, 1956. október (1. évfolyam, 232-253. szám)

1956-10-20 / 248. szám

Szombat, 1956. október 30. FEJÉR MEGYEI NÉPLAP Miért nézik egyesek fejőstehénnek a sár­osdi Haladás Termelőszövetkezetet? A sárosdi Haladás Termelőszö­vetkezet nagy hírnevet vívott ki jövedelmező gazdálkodásával. Me­­gyeszerte a legjobb, leggazdagabb termelőszövetkezetek között em­legetik már jónéhány éve, amire — meg kell hagyni — rá is szol­gált. Nem egy családnak hatvan­ezer, nyolcvanezer, sőt százezer forint (Kasos Istvánéknak például) értékű pénz, termény is jutott a tavalyi zárszámadáskor. Minden tsz-tag azt remélte, hogy az idén még a tavalyinál is magasabb értékű lesz a munka­egység. A rossz előjelek láttán azonban most már annak is örül­nének, ha az egy munkaegység értéke elérné az 50 forintot. A vezetőség előzetes kalkulációja szerint is 45—50 forint között lesz egy munkaegység értéke. Mi az oka annak, hogy az idén is szorgalmas, szakszerűen gazdál­kodó tagság jövedelme kevesebb lesz, mint tavaly? A félreértések elkerülése végett meg kell jegyezni, hogy egy-egy család jövedelme nem olyan nagy arányban csökken a tavalyi­hoz képest, mint a munkaegység értéke. Az idén ugyanis jóval több munkaegységet teljesítettek átlag­ban a tagok, mint tavaly. Ezért — amíg a munkaegység értéke 20—25 százalékkal­, a tagok jöve­delme csak 10—15 százalékkal csökken a tavalyihoz képest. Na, de mégis csökken, nem pedig emelkedik, ami felveti a felelős­ség kérdését. Az az igazság, hogy a jövede­lemcsökkenést legfőképpen a ta­valyinál kedvezőtlenebb időjárás okozta. A szél- és jégkárért, vala­mint az aszályért természetesen senkit sem lehet okolni. Ha csak ez csökkentette volna jövedelmü­ket, egy szót sem szólnának a tagok. Az is igazság azonban, hogy olyan károk is érték a Ha­ladás Termelőszövetkezetet, ame­lyeket különböző vállalatok lelki­­ismeretlen vezetői okoztak. Ezek­kel az emberekkel szemben már lehet, sőt kötelesség felvetni a felelősség kérdését. A sok közül kezdjük talán a kukoricagóré üggyel. A Mezőgazdasági Eszközöket Ér­tékesítő Szövetkezeti Vállalat el­vállalta, hogy még a nyáron le­szállítja a Haladás Tsz-nek el­adott, két kukoricagóréhoz szük­séges előregyártott elemeket. A tizenöt vagonos és az ötvagonos góré előregyártott vasszerkezete kereken 60 000 forintjába került a tsz-nek. A MEZŐSZÖV meg is kezdte idejében a szállítást, de mind a mai napig nem fejezte be. A fontosabb elemeket idejében leszállította, de az összeszerelés­hez szükséges csavarokat és ki­sebb elemeket még mindig nem. A termelőszövetkezet sokszor sür­gette a hiányzó vasáruk szállítá­sát, de mindhiába. Már megkez­dődött a kukoricatörés, de a hi­ányzó alkatrészek még mindig nem érkeztek meg. Ekkor már nem késlekedhettek a tsz vezetői, mert a kukorica tönkre ment vol­na. Helyi kisiparossal kényszerül­tek elkészíttetni a hiányzó alkat­részeket, ami viszont, már eddig is újabb tizennyolcezer forintba került. Ki téríti meg a kárt? És azokat, amelyeket ugyanilyen módon, (esetleg a kukorica tönk­remenetelével) okoztak a többi termelőszövetkezeteknek? Termé­szetesen a MEZŐSZÖV-nek köte­lessége ez. Ám maradjunk csak a sárosdi Haladásnál. Van még itt is meg­írni való. Következzék talán a hízott sertések ügye. Nemrégiben 120 hízott sertést adott el a Haladás Termelőszö­vetkezet az Állatforgalmi Válla­latnak. Mivel a 125 kilón aluli sertéseket is átveszi a vállalat és mert a tsz-nek szüksége volt pénzre, 45 olyan sertést is eladott a tsz, amelyek élősúlya 80 és száz kiló között volt. A tsz-elnök nem maradt ott végig az átadásnál, mert a korábban érkezett tsz-ek példája megnyugtatta. A szabad­­egyházi Petőfi és a hantosi Lenin Tsz-ektől ugyanis 16,50 forintos kilónkénti áron vette át a 100 kilón aluli sertéseket az Állatfor­galmi Vállalat, amivel ő is meg­elégedett. Az átadás után azon­ban megdöbbenve értesült arról, hogy a vállalat 11 forintos kilón­kénti áron számolta el a negy­venöt 80—100 kiló élősúlyú ser­tést. Tiltakozására azt válaszol­ták, hogy azok a sertések „csö­­köttek” voltak. A vége az lett, hogy újabb — több mint húszezer forintos — kár érte a szövetkeze­tet. Ez a tény még a csalás gyanúját is felkeltheti, mert az átvevőkön múlik a minő­sítés és előfordult már olyan eset, hogy más minősítéssel számolt el egy felvásárló az eladónak és más minősítéssel az államnak. Na, de ez csak feltételezés, amire ok van, de nem biztos, hogy megtörtént. Az illetékes szervek feladata kivizsgálni: miért káro­sították meg a felvásárlók a sá­rosdi Haladás Termelőszövetkeze­tet? Túlbuzgóságból, vagy illeték­telen prémiumért, illetve haszo­nért? Bár az Állami Erdőgazdaság­nak „semmi haszna” sem lehetett a tsz megkárosításából, mégis lelkiismeretlenséggel vádolják a tagok. Az erdőgazdaság ugyanis „ingyen” bocsátott a tsz rendel­kezésére 2700 akác csemetét az­zal, hogy mezővédő fapusztát te­lepíthessen. A tagság nagy öröm­mel ültette el a csemetéket, annál is inkább, mert sok munkaegysé­get teljesíthettek vele. Az erdő­­gazdaság azonban — mint utólag kiderült — nem a legbecsületesebben járt el, mert elfagyott csemetéket adott a tsz-nek. A kétezerhétszáz cse­metéből emiatt csak 10 (!) eredt meg. Ez a tény két szempontból is felháborító. Egyrészt azért, mert az erdőgazdaság bizonyára elszámolta a csemeték nevelési, kitermelési és szállítási árát, no­ha azok életképtelenek voltak. Ugyanakkor a tsz-tagok 12 000 forint értékű hiábavaló munkát végeztek, amelyet meg kell ismé­telni. Lehetne még példát találni ar­ra, hogy miként nézik egyesek fejőstehénnek a sárosdi Haladás Termelőszövetkezetet (és nemcsak azt!), de úgy hisszük, ennyi is elég elrettentő példának. Nem a mi feladatunk felelősségre vonni a lekiismeretlen „fejeket”, de az már igen, hogy ellenük fordítsuk a leleplezés és a közfelháborodás fegyverét. Mi teljesítjük ezt a fel­adatunkat. Részben teljesítették a Haladás Tsz vezetői is, amikor felhívták figyelmünket a bajokra. Ezzel azonban keveset tettek. El­ső­sorban az ő kötelességük meg­védeni termelőszövetkezetüket. Ha jószóval nem megy, fordulja­nak a bírósághoz, hogy ne legyen könnyű dolguk a spekulánsok­nak! Nagy-Miklós István Néhány év múlva ... ... már a szárvágás nehéz munkájától is teljesen megszabadul dolgozó parasztságunk. A képen látható gépkomplexummal a Herceghalmi Állami Gazdaság Dávidmajori üzemegységében kí­sérleteznek. Lánctalpas traktor vontatja a kukoricaarató és siló­zógépet, amely a széttépett kukoricaszárat a mellette haladó von­tató pótkocsijába ömleszti. Az Országos Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézet próbálja ki ezt a gépösszeállítást. Ha beválik, országosan is bevezetik. Szervezzenek kérdezz-felelek esteket, köröket DISZ-szervezeteink ÚJ FORMA és így ismeretlen még fiataljaink előtt a kérdezz— felelek estek, illetve körök. De bizonyos, hogy meghonosodva ér­dekes lehet számukra és a köz­vetlen vita fórumává válhat. Mi a szerepe a kérdezz—fele­lek esteknek, köröknek? Az új­ságokban, a rádióban olvastunk és hallottunk a Petőfi-körről. A kérdezz—felelek estek, körök ha­sonló forma akar lenni, s a Pető­­fi-körben kialakult légkört akar­juk kiterjeszteni városi és közsé­gi DISZ-szervezeteinkben. Hogy fiataljaink szabadon, bátran, fé­lelem nélkül nyilvános helyeken mondják el véleményüket, az if­júság problémáit. A kérdezz-fe­lelek esten erkölcsi, irodalmi, politikai és egyéb kérdések meg­válaszolása történhetik meg. Sőt lehet, hogy meghonosodása után a későbbiek folyamán előre kivá­lasztott témáról folyjon vita, és az ott felmerülő kérdések tisztá­zása. Hogy ez az új forma meg­gyökeresedjen, DISZ-bizottsága­­ink és szervezeteink készítsék megfelelően elő. Gyűjtsék össze a kérdéseket és a legilletékesebbe­ket kérjék fel a válaszadásra. AMENNYIBEN többszöri meg­tartás után kialakul a látogatók rendszeres csoportja, úgy kér­dés—felelet körré alakuljon át és állandósuljon hetenként, kéthe­tenként a vita. Legyen a körnek propagandistája és készítsenek tématervet a foglalkozásokra. DISZ-szervezeteink kísérjék fi­gyelemmel a Szabad Ifjúságot, amely rendszeresen két hónapra előre fog javaslatokat közölni, hogy mivel, foglalkozzanak a kér­dezz—felelek körök. Biztosítsák szervezeteink s kér­dez—felelek estek, körök foglal­kozásai után a szórakozási lehe­tőséget az ott résztvevőknek, hogy ezzel is színesebbé és von­zóvá tegyék a foglalkozásokat. Mindezek csak javaslatok DISZ- szervezeteinknek a téli foglalko­zásokhoz, amit tovább lehetne fejleszteni a helyi körülmények­nek megfelelően, az ifjúság köve­telményeihez igazodva. Táborosi András­né, a DISZ megyei bizottságának munkatársa A bálinkai fiatal műszakiak Sebes elvtárs cikkét olvasva a káderneveléssel kap­csolatban úgy gondolom, hogy he­lyes, ha megemlítek egy-két dol­got a Bálinkai Bányaüzemnél tapasztaltakról. Ugyanis ez a kérdés igen sok problémát okoz — véleményem szerint — minden üzemben és elég sok gondot okozott nálunk is. De már kezd kialakulni üzemünknél a helyes módszer a fiatal műszakiakkal való bánásmódban. Egy-két évvel ezelőtt igen sok baj volt még a fiatal műszakiak­kal, mégpedig azért, mert igen türelmetlenek voltunk velük szemben. Az nem volt hiba, hogy bátran beállítottuk felelős funk­cióba őket, hanem a baj ott volt, hogy nem néztük meg alaposan: megfelelőek-e arra a munkára, bírják-e azt a munkát. A segít­ség helyett rögtön jött a szigorú felelősségrevonás —­ a legkisebb hibáknál is. De amikor ezek a fiatalok el akartak menni a bá­nyától — "kerestük az okot, hogy miért. Rájöttünk, hogy rossz a módszerünk és ezen változtatni kell. összeült a párttitkár, az ab-el­­nök, az üzemvezető, a személyze­ti osztályvezető, a DISZ-titkár és megbeszéltük, hogy ezután ho­gyan kell és hogyan fogunk fog­lalkozni a hozzánk érkező fiatal műszakiakkal. Munkánk eredmé­nyes lett és javaslom, hogy min­denütt vezessék be, ahova új ká­derek érkeznek. Megérkezése után elbe­szélgetünk vele — vagy együtt, vagy külön-külön. Ilyenkor el­mondja a problémáit és esetle­ges elképzeléseit, s mi is elmond­juk kívánságainkat. Munkába állításával egyidőben megfelelő lakást is biztosítunk számára. A nőtlen fiata­l műszakiaknak kü­lön lakásuk van Bodajkon és Kisgyónban, így nyugodt körül­mények között tanulhatnak, ami a továbbfejlődéshez szükséges — egyszóval tudományos munkát tudnak otthon is végezni. A há­zasoknak szintén a leggyorsab­ban biztosítunk lakást. A munkába állításuk pedig úgy néz ki, hogy hosszabb időt biztosítunk számukra az ismer­kedésre. Az ismerkedési idő zö­mét ott tölti a fiatal műszaki, ahol dolgozni fog önállóan. Köz­ben megbízást kap könnyebb és kisebb feladatok elvégzésére. Ilyen volt például Csecsei István gépész és elektro­mérnöké, aki­nek az üzemünknél lefektetett kábelekről kellett térképet készí­tenie. Nem marad ilyenkor sem egyedül­i idősebb műszaki elv­társ patronálja. Ez azért is jó, mert segítséget ad a fiatalnál, másrészt így jobban figyelemmel tudjuk kísérni munkáját. Amikor a fiatal műszaki meg­ismerkedett a környezettel s megcsillantotta képességét, bát­ran beállítják felelős munkakör­be. (Nálunk minden szakvezető fiatal, a körletvezetők többsége szintén.) A felelős beosztás foko­zatosan történik, pl. segédaknász, aknász, stb. a fejlődésének és szakképzettségének megfelelően. A fizetésüket úgy állapít­ja meg az üzemvezetőség, hogy semmi hátrányuk sincs az idő­sebbekkel szemben. Természete­­sen a rendeletek alapján, sem többet, sem kevesebbet, mint amennyit a törvény megszab. Elbeszélgettem néhány fiatal műszakival ezekről a dolgokról és ennek alapján nyugodtan el­mondhatom: elégedettek és azok is szívesen visszajönnek, akik el helyzetéről lettek helyezve innen. Persze még van itt is hiba bőven. Ezzel kapcsolatban szeretnék csupán egyet megemlíteni amin viszont sürgősen változtatni kell. Igen nagy hiba üzemünknél, hogy a DISZ-szervezet keveset foglalkozik a fiatal műszakiak­kal. Nem vonja be őket megfele­lően a munkába, nem bízza meg őket feladatokkal, pedig igen so­kat tudnának segíteni ezen a té­ren is. De most már felismerve ezt a hibát is minden remény megvan arra, hogy ebben is vál­tozás történjen. Ehhez pedig az szükséges, hogy a DISZ-vezető­­ség is bátran támaszkodjon a fi­atal műszakiakra és a nekik megfelelő munkával bízza meg őket, amelyen keresztül ők ma­guk is tudjanak megfelelően fej­lődni. Ónodi György, DISZ-titkár Olcsóbbak lesznek az árak a Zenés Cukrászdában Válasz a Zenés Cukrászdáról és a Fekete Sasról című cikkre Az alábbiakban a Fejér megyei Tanács végrehajtó bizottsága ke­reskedelmi osztályának levelét közöljük. „A fenti cikkben a zene bírá­latával teljes egészében egyet­értünk. Hozzá kell tenni, hogy ma már nemcsak a Vendéglátó­ipari Vállalat vezetősége felelős a megye területén működő zeneka­rokért, hanem elsősorban azok a szakemberek — a megyei tanács és városi tanács népművelési osz­tályának munkatársai — is, akik zeneismerettel rendelkeznek, s akiknek birtokában van a megye összes zenészeiről kiállított bizo­nyítvány. A megyei tanács nép­művelési osztályának és a megyei tanács kereskedelmi osztályának a jövőben sokkal szigorúbban kell vizsgálnia a zenekarok mű­ködését és nem szabad megen­gedni, hogy olyan esetek előfor­duljanak, mint amiről az újság­író írt. A Zenés Cukrászda nívójáról, külsejéről valóban sok szó esik és mint elsőosztályú üzletet ilyen külsővel, zenével jogosan kifogá­solják a város dolgozói. Valóban nem lehet összehasonlítást tenni a Fekete Sas cukrászda (amely másodosztályú) és a Zenés Cuk­rászda (mely elsőosztályú) helyi­ségei között. Ezért utasítottuk a Fejér megyei Vendéglátóipari Vállalat vezetőségét, hogy mind külsőleg, mind belsőleg a Zenés Cukrászdában teremtsen rendet, s a kereskedelmi osztály novem­ber 1-vel a Zenés Cukrászdát másodosztályú üzletté sorolja be. Ez annyit jelent, hogy ennek megfelelően olcsóbbak lesznek az árak. A Fekete Sas büféjéről — a cikk írója szerint — kifogásolható az éjféli duhajkodó hangos vend­­­dégek lármája, mely felveri az­­ éjszaka nyugalmát és zavarja az emeleten lévő szálloda vendégei­nek pihenését. Ezzel a bírálattal teljes egészében egyetértünk, s utasítottuk a Vendéglátóipari Vállalat vezetőségét, hogy októ­ber 21-től szüntesse meg a büfé­ben a szeszesitalok és a bor áru­sítását. Kizárólag sör és üdítő ita­lok kiszolgálását engedélyeztük. Ugyanakkor felhívtuk az üzem és a vállalat vezetőségének figyel­mét, hogy a büfében többféle ol­csó étellel várják a vendégeket, mert a büfének elsősorban az a célja, hogy kulturált körülmé­nyek között olcsó ebédhez, vacso­rához jussanak a város dolgozói. Azzal, hogy a büfé-részt táncos szórakozóhellyé, vagy zenés sza­lonná alakítsuk át, nem értünk egyet. DÁNOS ISTVÁN osztályvezető * Dános elvtárs intézkedését a város lakóinak nevében is meg­köszönjük, örülünk, hogy ilyen gyorsan reagáltak a bírálatra és intézkedtek. Hogy Dános elvtárs nem ért egyet a büférész zenés szalonná, vagy táncos szórakozó­hellyé való átalakításával, ebben teljesen igaza van. A zaj és lár­ma ellen emeltünk kifogásolást és a kereskedelmi osztály megol­dása sokkal olcsóbban és eredmé­nyesebben javít a hibán, mint ahogy a cikkben javasolt szalon, vagy táncoshely.

Next