Fejér Megyei Hirlap, 1956. december (1. évfolyam, 21-44. szám)

1956-12-01 / 21. szám

Szombat, 1956. december 1. FEJÉR MEGYEI HÍRLAP Az enyingi járásban a saját elhatározásuk szerint választanak a dolgozó parasztok a szövetkezeti és az egyéni gazdálkodás között A falvakban ma az érdeklődés középpontjában a termelőszövet­kezetek állnak. Figyelemmel kí­sérik a dolgozó parasztok, melyik szövetkezet, hogyan állja ki e na­pok viharát. Az enyingi járásban a nem, vagy kevésbé életképes termelő­­szövetkezetek felbomlottak. A 27 volt termelőszövetkezet közül 13 feloszlott, a többiből is léptek ki tagok. Az 1400 szövetkezeti tag­ból jelenleg mintegy 600 maradt. A tömeges kilépések a termelőszö­vetkezetekből a Rákosi—Gerő klikk szövetkezeti politikájának legsúlyosabb kritikája. Kiléptek azok a tagok, akik nem meggyő­ződésből, hanem jobbára szemé­lyi vagy gazdasági kényszer hatá­sára léptek a szövetkezetekbe. A bennmaradó parasztok azonban továbbra is lelkes hívei a szövet­kezésnek és ezt az utat követik továbbra is. Nem tántorítja el őket meggyőződésüktől sem a fa­lun manapság megmutatkozó bi­zonytalanság, sem pedig a szövet­kezetellenes agitáció. A kislángi Béke, a kislángi Haladás, a me­­zőszentgyörgyi Alkotmány, a lep­sényi Kossuth, a balatonbozsoki Bástya, az enyingi Ezüstkalász, az enyingi Béke, az enyingi Új Élet, a mezőhidvégi Béke és még több termelőszövetkezet — ha kevesebb taglétszámmal is, mint ezelőtt néhány hónappal — szi­lárdan áll. Általában azok marad­tak meg e szövetkezetekben ta­goknak, akik 1949—50—51-es esz­tendőkben meggyőződésből lettek tagok, vagy akik alakították e szövet­kezeteket. Az enyingi Béke Tsz két részre szakadt: a kustyán­­pusztai és a hódospusztai szövet­kezetre. Felbomlottak viszont a mezőszilasi, mezőkomáromi és a mátyásföldi szövetkezetek. A me­zőszilasi Új Élet Tsz „működése’“ alatt is sok kárt okozott a szövet­kezeti mozgalomnak. A tagok leg­többje nem dolgozott, hanem az államtól várta a segítséget. Az elvtelen, mindenáron való fej­lesztést kívánó felsőbb vezetők évről-évre nagy mennyiségű pénz­összegekkel „injekciózták“, csu­pán azért, hogy ne menjen széj­jel a tagság. Most miután felmér­ték a szövetkezet vagyonát és azt összehasonlították a hitelek­kel, kitudódott, hogy az utóbbi többszázezer forinttal meghaladja a szövetkezet vagyonát. Tehát nem kár, ellenkezőleg, csak hasz­not jelent a dolgozó népnek az ilyen szövetkezet felbomlása. A feloszlás mellett határozó termelőszövetkezetekben, a kö­zös vagyon szétosztása a körülmé­nyekhez képest rendben folyik. Elismerik a kilépő dolgozó pa­rasztok, hogy az állammal szem­ben fennálló tartozásaikat ki kell fizetniök. Csupán az a kérésük a kormány felé, hogy ne egyszerre, hanem több esztendő alatt kell­jen a hiteleket visszafizetniük. Úgy érvelnek: Ha a szövetkezeti gazdálkodásban kaphattak 20—25 esztendőre hiteleket, most is kapjanak pár évi haladékot Néhány szövetkezetben azonban nézeteltérések vannak a tagok között az állatállomány szétosztá­sánál. A járási tanács mezőgaz­dasági osztálya azonban kevés segítséget tud nyújtani a vitás kérdések elintézéséhez, részint azért, mert nincs járművük, más­részt kevés tájékoztatást kapnak a felsőbb szervektől. Valamennyi szövetkezetben is­mertették a földművelésügyi mi­niszter rendeletét a szövetkeze­tekkel kapcsolatosan. A rendelet lehetővé teszi a szövetkezetek fel­oszlatását, de annak módját a törvényes keretek közé szorítja. A rendelet, amely a jelenlegi és a volt szövetkezeti tagok részéről helyesléssel találkozik, több dol­gozó parasztot meggondolásra késztetett a kilépéssel kapcsolato­san. Az enyingi Ady Endre Tsz­­ben több olyan tag jelentette ki, hogy szövetkezeti tag akar maradni továbbra is, akik előbbre úgy vélték, hogy elhagyják a szövetkezetét. Az enyingi Béke Tsz-be három egyé­ni paraszt is kérte felvételét. Ezekben a napokban még nehéz teljesen átfogó képet kapni az enyingi járás termelőszövetkeze­teinek helyzetéről, de az esemé­nyek azt mutatják, hogy a dol­gozó parasztok teljesen a saját elhatározásuk szerint választanak most az egyéni és a szövetkezeti gazdálkodás között. Szűrei­ után Az­ idei későn kezdődő szüre­tet éppen a derekán érte az októ­beri forradalom. Mindazon­által a parasztság és a Borforgalmi Vállalat elkövetett minden telhe­tőt a sikeres lebonyolításért. Bár az idei rossz időjárás miatt a ta­valyi bor mennyiségének csak mintegy fele termett, azonban az őszi jó idő folytán a tavalyi átla­gosan 10 maligán fokos borral szemben a minőség 13 fokra ja­vult. A sztrájkok miatt a bor to­vább tudott erjedni, ami ízében és színében is jót tett. A jobb minőség ellenére sem változott a bor ára, és a szesztilalom felfüggesztése után a régi áron lehet kapni a jobb minőségű bort. Megyénk bortermő vidékei in­kább minőségi borokat adnak, amelyeknek nagy részét exportra küldjük és a megyei borellátás fedezésére az Alföldről hozunk 70—80 ezer hektólitert. Ennek a folyamatos behozatala azonban a közlekedési nehézségek miatt még nincs biztosítva. Minden esetre megindult a FÖLDSZÖV- ök és vendéglátóipari vállalatok borbeszerzése, amely kormány­biztosi kiutalás alapján kapható a Borforgalmi Vállalat pincéjé­ben. A beszolgáltatás megszüntetése lehetővé tette, hogy a termelők a bort ezentúl tel­jesen szabadon adják el 50— 70 filléres maligánfokos ár­ban, illetve 30 napos szerző­dést köthetnek. A szerződéses ár 10 százalékkal magasabb, mint a szabadár, sőt minőségi prémium címen további 10 százalékkal magasabb árat is kaphatnak. A Borforgalmi Válla­lat etyeki, móri, székesfehérvári és szabadbattyáni pincészete minden mennyiséget átvesz, sőt amelyik faluban nincs pince és nagyobb felvásárolható mennyisé­get jelentenek, oda a vállalat te­herautója a borért elmegy. A beszolgáltatás megszüntetése visszamenőleges hatályú az idei szüret megkezdéséig, ami azt je­lenti, hogy azok a termelők, akik az idei őszön beszolgáltatásukat teljesítették, visszakapják a be­­szolgáltatási ár és a szabad ár közötti különbséget. Eddig már egymillió forin­tot fizettek vissza a terme­lőknek és a továbbiak szám­fejtése folyamatban van. Amint a kifizetésre vonatkozó utasítás a minisztériumtól meg­érkezik, további hét-nyolcmillió forintot fognak visszafizetni, ami jelentős anyagi segítséget nyújt a termelőknek. A Borforgalmi Vállalat is át­alakul kereskedelmi vállalattá és szerződések, szabadfelvásárlás út­ján biztosítja a szükséges bor­mennyiséget megyénk részére, va­lamint palackozással segíti ex­portunkat Megkezdte tevékenységét a Magyar Értelmiség Forradalmi Tanácsa Mint az már országszerte isme­retes, az elmúlt héten a magyar értelmiség szervezeteinek, a fon­tos értelmiségi intézmények és az egyetemeknek képviselői megala­kították a Magyar Értelmiség Forradalmi Tanácsát. A Magyar Értelmiség Forradalmi Tanácsá­nak alapító nyilatkozata kimond­ja, hogy az október 23-án kitört forradalom lényegileg haladó, hazafias jellegű mozgalom a szo­cializmus alapján. A forradalom szellemi előkészítésében jelentős szerepet vitt értelmiségnek az új szakaszban legfontosabb feladata, hogy hozzájáruljon a forradalom eddigi vívmányainak biztosításá­hoz, továbbfejlesztéséhez, rend­jének megszilárdításához. Ezen túlmenően ki kell alakítani azo­kat a kereteket és formákat, amelyek legalkalmasabbak arra, hogy az új viszonyok között az országot újjáépítsük. . „Most egész társadalmi, gazda­sági, politikai életünket kell új alapra helyeznünk — mondja a többi között a nyilatkozat —, ebben a munkában újból jelentős szerep vár a magyar értelmiség szervezeteire és szakembereire az állami, a gazdasági és a kulturá­­lis élet minden területén." A Magyar Értelmiség Forradal­mi Tanácsa azt a feladatot állítja tagszervezetei elé, hogy az egyes főhatóságok, gazdasági szervek, közigazgatási, kulturális és szo­ciális intézmények, stb. mellett, illetve ezeken belül és ezekkel együttműködve dolgozzák ki az újjáépítés programját, terveit és módozatait. A Magyar Értelmiség Forradal­mi Tanácsának ideiglenes elnök­sége — az alapító nyilatkozat szellemében — levelet intézett a Nagybudapesti Központi Munkás­­tanácshoz. A levélben megállapít­ja: „Az egész forradalmi munkás­ság országos képviseletének meg­választásáig e tanácsot ismeri el a munkásság képviselőjének. A magyar nemzet forradalmi, egysé­gében változatlanul a munkássá­got tartja a forradalom vívmá­nyait megőrizni képes legfőbb tö­megerőnek. Az értelmiség tehát a legszorosabb egységben kíván együttműködni a munkássággal a nagy nemzeti kérdések megoldá­sában.” A tanács szerdai ülésén beható vita után határozatot hozott a jö­vő munkájára, terveire, a szerve­zeti és működési kérdésekre vo­natkozóan. (MTI) fiaid­ utózá­sgyem­eke. T­aján mi történt gyerekeink­­­­kel, hogy most télvíz ide­jén elhagyják a meleg családi otthont, kóborolni mennek, el­hagyják szülőföldjüket? A felnőt­tektől kapták meg a járványos betegséget, amely átragadt a sze­gény kis­gyerekekre is. Hiába zár­tuk el a rémregényeket előlük, maguk előtt látták a rémregénye­ket és hallották Szabad Európa hangján keresztül. Azok a kalan­dorok, akik a hitleri fasizmus megsemmisülése után elszöktek hazájukból, hogy szülőföldjük szi­dalmazásáért kapott tudáspénzen tengessék hitvány életüket, ki­nyújtották csábító szirén karjai- Icat legféltettebb kincsünk, a gye­rek felé is. Tejjel-mézzel folyó Kánaánnak tüntették fel Nyuga­tot, mintha ott nem kellene dol­gozni, tanulni a megélhetésért, mintha ott az érett gyümölcs az az emberek szájába potyogna, mintha ott nem volna kenyér­harc. S ki tudja leírni gyerekétől megfosztott anya súlyos aggodal­mait. Mi, felnőttek, akik az utol­só 15 év alatt szörnyű világégé­sek, felfordulások, hidegháború­nak voltunk szenvedő részesei, ez alatt is fogunkat összeszorítva, kínlódva, holt fáradtan is dolgoz­tunk és sokszor szánktól vontuk meg a falatot, hogy kicsinyeink­nek minden meg­legyen. Most le­­sújtottan állunk gyerekeink tö­meges szökése előtt. Nem, nem a gyerekeink tehetnek erről. Ők még nem tudják, hogy a Föld legnagyobb kincsénél is többet ér a szülői szeretet. Ő­e még nem ér­zik, hogy a legforróbb Napnál is jobban melegít a családi otthon és a legjobb csokoládénál is éde­sebb az anyai csók. Mi­k csak azt hallják, hogy a „Szabad Földről” üzennek a megtévesztettek ezrei, akiknek nagy része helytelen félelemérzés­ből, hit és bizalomhiányból, ka­landvágyásból, nagyravágyóéból, elhagyták szülőföldjüket, hogy új életet kezdjenek az új országban. Még nem látják gyerekeink, hogy a felnőttek sem csalhatatlanok és nagy részük sivár táborokkal cse­rélte fel hosszú évekre a jól be­rendezett itthoni lakását, hogy a jó állása helyett angol, belga bá­nyák mélyén keservesen kínlódó dolgozó legyen idegenben. Nekik csak szépet mondtak a felelőtle­nek, a hazugok, az árulók. Gyerekek! Nézzétek gondokkal barázdált szüleitek arcát. Nézzé­tek nehéz, verítékes munkáját, ti értetek dolgoznak, verejtékeznek. Nektek egyengetjük az ország rö­gös útját, a ti eljövendő szép éle­tetek lebeg lelki szemeink előtt, nektek akarjuk biztosítani a gondtalan, nyugodt, békés jövőt! Vi­rága gyerekeink! Emlékez­­tek arra, amikor először megütöttétek magatokat, anyátok csókolta le a könnyeket síró sze­meitektől, amikor betegen, forró láz verítékében feküdtetek pár­náitok között, szüleitek ültek ag­gódva mellettetek és ápoltak éj­jel-nappal? Kivel osztottátok meg az első örömeiteket, kis bánatai­tokat? Szerető anyátokkal, drága apátokkal. Ott, a távoli földön nem értenék panaszos hangoto­kat, nem lesz, aki mellettetek áll borogatást tenni lázas homloko­tokra. Ismerősöket, talán baráto­kat is találtok ott, de szülőt nem kaptok, mert az édes szülőt nem pótolja senki és semmi. Igaz, most kínlódunk, nehéz az éle­tünk, de magyarok vagyunk. Ta­tár, török, német dúlást is kihe­vertük és minden viharon, vészen át miénk maradt e föld, az édes anyaföld. Tanuljatok, éljetek itt­hon szüleitekkel. S mikor felnőt­tek lesztek, büszkén mondhassá­tok ti is gyerekeiteknek: ezt az országot mi teremtettük, mi tet­tük széppé, boldoggá, nektek édes gyerekeink. Visszhang , „ című kis történethez — amely a Hírlap november 25-i számában jelent meg — „vadászszemmel” néhány m­egjegyzést kell, hogy fűzzek. A szarvasbőgés ideje szeptem­ber 15-től október 15-ig tart ál­talában. Van úgy, hogy ez az időszak eltolódik. Attól függ, hogy a deres, hideg éjszakák, mi­kor álltak be. Ilyenkor már nincs selyemfüvű rét, élénk zöld, dús kövér fű, hanem hullik a fale­vél, s a növényzet elszárad, őszies külsőbe öltözik a táj. Ennek a tájnak természetesen megvan a maga őszies gyönyörűsége. Ilyenkor már esténként meg­­deresedik a lesen álló vadász ba­jusza, s így nem is lehet leha­salni és aludni, ellenben didereg­ni lehet, őz és szarvas, két kü­lönböző állatfajta, s így ha a „patak mellé rengeteg őz érke­zett", akkor onnét csak az távoz­hatott és nem szarvas. Kétlem azt is, hogy egy 11 éves gyerek meg tudná állapítani a szarvasok életkorát, öreg, tapasz­­talt vadász is — az agyancsok száma szerint —■ csupán „meg­­saccolni" tudja. Továbbá, ami az egészben ké­tes, az, hogy a hörcsög, ürge, borz, mormota a hideg beállával már általában elvermel, s csak a meleg tavaszi napokon jön újra elő. Előfordul bár, hogy a hideg őszi napokon és télen is, ha na­pos idő van, nappal előjön vizet inni. Egyébként, mint minden állati a hörcsög is fél, menekül az em­bertől, ha csak nem sebesült, nem száll szembe az emberrel, főleg kukoricát nem köpköd. Van­nak azonban egész kivételes je­lenségek ezen a téren is, de mégis az a véleményem, hogy a „történetet" „kontárvadász” írta. SULYOK TIBOR :Leseny S. «19«] Mozik műsora A székesfehérvári Köztársaság Filmszínházban november 29-től Látogatás a felhőkben című cseh-­szlovák filmvígjátékot, a Petőfi Filmszínházban pedig a Scuderi kisasszony című svéd—német filmalkotást mutatják be. Több szenet kér az Inotai Erőmű A bányászok munkájának hiá­nya, azaz ma már hiányossága igen erősen érződik az Inotai Erőmű munkájában. Termelésük igen alacsony, s ha hamarosan nem javul a helyzet, bizony erő­sen korlátozásra szorul az ener­gia. Németi Józseffel, a munkás­­tanács elnökével beszéltünk tele­fonon, aki elmondta, Várpalotáról jelenleg olyan kevés szenet kapnak, hogy az a napi igények kielégítésére sem elég. Saját szénkészle­tükből élnek, s ez sem lesz sokáig. A teljes kapacitáshoz viszo­nyítva hétszázalékos terheléssel dolgoznak csak. S a kapott szén­mennyiség még ehhez is kevés. A várpalotaiak ugyan megígér­ték, hogy mihamarabb e terhe­lést 2—2,5-szeresére növelhetik, mert biztosítanak hozzá szenet. Az október 23-a előtti napokhoz viszonyítva azonban így is 14—20 százalékos lesz az üzem munkája. Az ehhez szükséges szén mennyisé­ge 140—150 vagon naponta. Ed­dig 60—70 vagonnal kaptak. Re­mélik, hogy teljesítik a bányá­szok ígéretüket, s a hét végére már dolgozhatnak 14—20 százalé­kos kapacitással. Hogy teljes terheléssel dolgoz­hassanak, ahhoz napi 400—450 vagon szén kellene, 10 tonnás va­gonokat véve alapul. Ha a várpalotai bányában megindul a teljes munka, ak­kor nem lesz probléma a szénellátás, mert 23-a előtti átlagos napi termelésük 600- 700 vagon szén volt. Az Erőmű dolgozóinak az a kérése ezért a bányászokhoz, mi­hamarabb vegyék fel valamennyi­en a munkát, hogy fennakadás nélkül biztosítani tudják Fejér megye, s a hozzá tartozó körzetek energiaellátás

Next