Fejér Megyei Hirlap, 1957. január (2. évfolyam, 1-25. szám)
1957-01-03 / 1. szám
Csütörtök, 1957. január 3. Gyorsriport telefonon Az új év első munkanapja a fehérvári üzemekben Az ünnepek után szerdán reggel, az új év első munkanapján újra beindult a termelés a fehérvári üzemekben. A körülmények ismeretesek: zavartalan, normális termelésről nem lehet beszélni, hiszen az energia- és anyaghiány akadályozza a munkát. Ahol persze tehetik, ott igyekeznek teljesértékű termelést folytatni. Telefonon felhívtunk néhány üzemet, hogy megtudjuk: mi újság az új év első munkanapján az üzemekben? A válaszokból arra lehet következtetni, hogy mindenütt igyekeztek segíteni a nehézségeken. A székesfehérvári Motorjavító Vállalatnál a dolgozóknak 80 százaléka jelent meg munkahelyén szerdán reggel. A többi szabadságon van. Horváth József, a munkástanács elnöke így adott tájékoztatót: — Vállalatunknál a körülményeknek megfelelően folyik a termelés. Energiahiányunkat a saját áramfejlesztőnkkel próbáljuk pótolni. Anyagunk van, azonban sok vállalattal vagyunk kooperációban és bizony gyéren érkeznek a várt termékek. Zömmel továbbra is a múlt évben folytatott munkákon dolgozunk, de már új feladatok megoldásához is hozzáláttunk a mai napon. Reméljük, hogy rövidesen a megszokott ütemben dolgozik vállalatunk. A fehérvári Bútorasztalos üzenben a rendes ütemben indult be a munka az 1957-es év első munkanapján. Kérdésünkre Tóth József ideiglenes igazgató válaszolt: — Dolgozunk, anyagunk van, Áram csökkentett mértékben áll rendelkezésünkre. Egyenlőre a régi szériákon dolgozunk, illetve a tavalyról visszamaradt és az események miatt el nem készült munkákat fejezzük be. Új széria beindítása csak a következő hetekben várható. A MüHOYáL-ban is beindult szerdán reggel a munka, azonban a rossz energiahelyzet miatt nem tudnak mindenkit foglalkoztatni termeléssel. Csanádi Vince igazgató szavai szerint folyamatban van saját áramfejlesztő beszerzése. Anyagban pillanatnyilag nincs hiány, de pár napon belül e téren is javul a helyzet. A dolgozók teljes létszámban megjelentek munkahelyükön. Itt is egyenlőre a tavalyi tervek befejezésén dolgoznak. A székesfehérvári Finommechanikai Vállalatnál legjobb a helyzet. Újházi János igazgató a következőkben tájékoztatott bennünket: «OBOOOOOOOQOOOCXXXCOOOOOOOQOOOOOOOOOOOCXXXXXX TM&el non tesaek MEGFOGADTAM ÉN EZT már Sokszor, de mindig visszaesem. Hiába, javíthatatlan vagyok. A babonáskodásomra most újév előtt igen ráfizettem. Ugyanis az történt, hogy a városban két ízben találkoztam egymás után az egyik barátommal. — Ha még egyszer találkozunk, akkor iszunk — mondta, s aztán ment is tovább. Igyekeztem is kerülni azokat a helyeket, ahol összeakadhatok ismét vele. Már azt hittem, hogy megúszom a napot fizetés nélkül, de úgy látszik, a sors mást akart. A tiszti klub előtt ismét találkoztam vele. Már előre mosolygott, se szólt, se beszélt, karonragadott, vitt az első boltba, megváltotta velem a 48 forintos blokkot és a következő percben már ismét az utcán voltunk, de egy félliteres üveggel megszaporodva. Egyenest a lakására vitt. Útközben csak ennyit szólt. — Ne haragudj, nálunk ez a szokás. Nem szóltam, miért vitatkoztam vele, haláluk így van, hát legyen. Lesz, ami lesz, gondoltam. Hazafelé még egy páciensre akadt, rövidesen aztán hárman folytattuk az utat. Még jó, hogy nem lakott messze, mert bizonyára nem hárman léptük volna át lakásának küszöbét. MEGTÖRTÉNT A BEMUTATKOZÁS. Mi a másik szobába vonultunk, de az ajtó nyitva volt. Amíg az egyik üveg tartalmát ízlelgettük, addig az első szobában állt a vita. Arról vitatkoztak, hogy újévre lehet-e csirkét vágni és azt újévkor megenni, vagy sem. A többség azt állította, hogy nem, mert a csirke kikaparja a szerencsét, de a kisebbség megerősítette, hogy igen, mert nem ki, hanem bekaparja a szerencsét. Szerettem volna közbeszólni, de nem mertem. Meg is jegyeztem. — Lehet vágni is, meg enni is. Barátom furcsán nézett rám, nem tudta hirtelen, hogy a pálinkához hogy jön a csirke. Meg kellett magyaráznom. — Tudod, mi is egyszer ezen vitatkoztunk és én mégis vettem csirkét. Le is vágtuk, meg is ettük. Nagyon finom volt. S képzeld, mi történt az évben velem. — Elvesztettél párszáz forintot — szólt határozott hangon a barátom. — Nem bizony, sőt nyertem a kölcsönsorsoláson tízezer forintot. — Ja igaz, most ismét húztak. Jó lett volna nyerni. NEM FOLYTATHATTUK további beszélgetésünket, mert kint nagy sürgés-forgás keletkezett. Mi is kíváncsiak voltunk arra, mi készülődik. A kályhán egy edényben valami szürkés dolog olvadozott. Ólom volt. Ólomöntésre készülődtek a ház többi lakói. Mi is közibük álltunk, de előbb felhajtottuk a maradék italt. Bár ne hajtottam volna. A szobában már minden előkészület megtörtént az öntésre. Az ülőkén egy nagy tál víz. Körülötte székek. A kályhán már készen volt az öntenivaló. A legfiatalabbik lány volt az első öntő. Remegő kézzel merítette a kanalat az ólomba, majd lassan eresztette azt a vízbe. Sok apró gömböcskék váltak láthatóvá az edény alján. — Ez jó jel — mondták a többiek. — önts még kétszer, ha Szferd gömbök lesznek, akkor jövőre nagy szerencse ér. S VALÓBAN GÖMBÖK LETTEK ismét. A lánykával alig lehetett bírni, máris rózsaszínben látta a világot. Nem mondom, mi is, de nem az ólomöntés eredményétől. Lassan rám került a sor. Kissé szédelegve merítettem az ólomba a kanalat. Jól meg is égettem az ujjamat, majd a kanál tartalmával a tál felé igyekeztem. Lassan akartam én is önteni, gondolván, hátha nekem is kis gömbök lesznek, ami sok pénzt jelent. — Ezt mondták ugyanis a többiek. — Hogy ez nem így sikerült, annak nem én vagyok az oka, tudniillik egyszerre ömlött a kanál tartalma a vízbe, sőt a kanál is utána repült. Nem történt más, csak megbotlottam a szőnyegbe. S így sikerült az én ólomöntésem. — Nahát ilyet — hallottam a csodálkozást. — Egy öreg aggastyán lett láthatóvá az edény alján. JÓT. MEGNÉZTEM, tényleg egy agyszakállú bácsi volt a tál fenekén. — Vigye haza, s tegye a feje alá, s az álmában megmondja jövőjét — mondta egy idős néni, aki egyébként az egész ólomöntést vezette, s a figurák jelentőségét magyarázta. Nem tudom, hogy értem haza, de az biztos, hogy a fejem alá tettem a kiöntött figurát. Ha hiszik, ha nem jósolt is, de mit? — Hát idefigyelj dcskös — kezdte — jövendölni nem is oly nagy dolog. Hát én csak azt mondom, hogy megforgatom a süvegem s elkezdem jóslatom. „December után január jön, nyáron hó lesz, télen hó. Ünnep után hétköznapok, s múlnak a téli napok. Májusban nem lesz ok panaszra, mert szerelmes szép tavaszra ébred ifjú és leány. Nyáron, ha naptár nem csal, kabát nélkül járhatunk.. Süvegem fordul. Száll az idő, új esztendőnk biztos jobb és szebb lesz. Az óra éjfélre perdült. S . : S ekkor felébredtem. Reggel 10 óra volt. Mindjárt a fejem alá nyúltam, s kezembe egy ólomdarab került. Egyáltalán nem volt emberi formája. HÁT ÍGY JÁRTAM ÉN meg az ólomöntéssel. Meg is tagadtam többet nem !??-ckb. • Az új év első munkanapján a dolgozók teljes létszámban megjelentek. Anyagunk van, energiahiányunkat kölcsönkapott áramfejlesztővel pótoljuk, tehát a teljesértékű termeléshez adva vannak a feltételek. A múlt évből maradtak vissza befejezetlen munkák, egyenlőre ezeken dolgozunk, de rövidesen megindul az új rendelések teljesítéséért a termelés. Az 1957-es tervünk már 50 százalékban ki van töltve, illetve az új megrendelésekkel a feladat jó ideig biztosítva van. A mai naptól kezdve visszatértünk a nyolcórás munkaidőre. A munkástanács aktívan dolgozik, így közös megbeszélés alapján január 1-től életbe léptettük az új bérezési rendszert, amely átlagosan 10 százalékos emelkedést jelent a dolgozóknak. A Vadásztölténygyár munkástanácsának egyik tagjától a következő válasz jött: — Üzemünkben a dolgozók 90 százaléka jelent meg munkahelyén szerdán. Energia kis részben áll csak rendelkezésünkre, így zavartalan termelésről nem lehet beszélni. Tárgyalások folynak a több energia érdekében, áramfejlesztők beszerzésére. Saját erőfeszítésünkön túl a minisztérium is ígért egy 700 kilowattos áramfejlesztőt. Anyagban nincs hiány, egyenlőre biztosítva van, ami a tervet illeti, a régi terv befejezésén dolgozunk. Skriba Lajos műszaki vezető az Erőmű helyzetéről adott rövid választ: — Üzemünkben a szokásos termelés folyik, hiszen az ünnepekben is h hélyükön álltak dolgozóink. Szén az ünnepek alatt is érkezett, Bulgáriából is küldtek vagont, így szénkészletünk kielégítő. Természetesen az energiakorlátozás még nem szűnt meg, mi mindenesetre elkövetünk mindent, hogy a körülményekhez képest minél több áramot adhassunk. (h. t.) FEJÉR MEGYEI HÍRLAP Játékból komoly baleset December 31-én 20 óra 15 perckor a karhatalom parancsnokának jelentették, hogy a Palotai utcában megszúrtak egy 14 éves fiút. A karhatalom azonnal kiszállt a helyszínre, és az áldozatot mentővel a kórházba szállíttatta. Még akkor megkezdődött a nyomozás. A karhatalmisták megállapították, hogy Tóth István 14 éves fiú gyomorszúrását nem bosszúból követték el, se nem haragból, hanem 11 éves öccse játék közben véletlenül szúrta gyomron. Mivel a két testvér játékából keletkezett e tragikus dolog, a kivizsgálást a karhatalom elejtette. • • „Öreg lányok“ marakodása Székesfehérvárott a Dózsa György tér 2-ben két barátnő lakik, az egyik a főbérlő, a másik az albérlő. A főbérlő szereti az italt és ilyenkor az albérlő nem „szereti” a főbérlőt. Persze a főbérlő ezzel nem sokat törődik. Ő az ital híve, többre becsüli, mint albérlőjét. Ezt bizonyítja az alábbi példa is: December 29-én történt, hogy a fentnevezett házban a karhatalmistáknak kellett rendet teremteniök. A főbérlő ugyanis többet ivott a kelleténél és „szétrámolta” a szobát. Néhány bútordarabot és egypár ingóságot összetört, amiért az albérlő nagyon megsértődött, s karhatalmat hívatott. Végül is a karhatalmistáknak a két barátnőt, akik már mindketten túl vannak a negyvenen, sikerült összebékíteniök. Újévi botrány a Dózsa pályán Január elsején délután 4 óra körül mintegy nyolcvan főnyi gyermek megrohamozta a Dózsa pályát. Korcsolyázni akartak. Mivel a jég még gyenge volt és ezért veszélyes lett volna a korcsolyázás, a gyerekeket nem engedték be. Ekkor aztán kitört a botrány. „Hogy még minket nem engednek be...” — üvöltötték és hozzáláttak „az önkényes foglalásnak”. Néhány ablakot be is vertek. A gyermeksereget karhatalmisták oszlatták szét. 1. t oldal 496 házasHág — 2110 nxületén — 97*kalálosxi* Év végén az anyakönyvi hivatalban Ünnepélyes, méltóságteljes csend fogad. Az asztal előtt egy ifjú és egy leány. Arcuk halványpiros, a visszafojtott izgalom színe. Mögöttük a két tanú. Házasságot kötnek. Örök hűséget fogadnak. Csörgő Erzsébet, az anyakönyvi hivatal vezetője feláll. A két boldog fiatal, s a tanúk követik mozdulatát. S a csendet megtöri a hivatalos, de meleg hang. — ... Most már ahhoz, hogy ez a házasság jog és törvény szerint megköttessék, csupán az hiányzik, hogy előttem és a megjelent két tanú előtt is külön-külön kijelentsék, hogy egymással házasságot óhajtanak kötni. Éppen ezért én először a vőlegényhez, azután pedig a menyasszonyhoz fogok kérdést intézni. Csörgő Erzsébet a vőlegényre néz. — Kijelenti-e ön, Szőke Károly, hogy Tóth Máriával házasságot köt? Határozott a válasz, kissé remegő: — Igen! Most Tóth Máriára tekint az eskető. — Kijelenti-e ön, Tóth Mária, hogy Szőke Károllyal házasságot köt? Boldogan röppen a válasz: — Igen. Két perc telik el, s kéz a kézben lép ki az ajtón, de most már mint férj és feleség Szőke Károly és Tóth Mária. Most egy rövid szünet következik és ezalatt beszélgetünk Csörgő Erzsébettel. — Idén ez a 491. házasságkötés. Hiába, a fiatalok ha szeretik egymást, hűséget esküsznek. Még október végén is jöttek . — S a születés? — Eddig 2110 újszülöttet jelentettek be és 925 halálozást. Ilyen az élet. Nem sokáig tart a beszélgetés, mert egy újabb pár lép a szobába. A 492-ik. Már kezdődik is a szertartás. Ismét a házasság útjára lép két ifjú. Egyes sorszám a házassági anyakönyvben December 31-ével a házassági anyakönyvben is lezárult egy év. Ezzel természetesen nem szűntek meg a házasságkötések, az 1957. évben — talán még nagyobb számmal, mint az előzőben — ugyancsak kitartanak a fiatalok amellett, hogy párosan szép az élet. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint január másodika. Az új év első munkanapján újra csak akadt dolga az anyakönyvvezetőnek. Délelőtt 10 órakor történt az első házasságköltés a székesfehérvári anyakönyvi hivatalban, ahol Gábriel József és Rieg Teréz jelentették ki hivatalos keretek között, hogy egymással házasságot kívánnak kötni. Az anyakönyvvezető ennek alapján jegyezte be nevüket egyes sorszámmal az anyakönyvbe. Ezóta talán már a másodikat is bejegyezték .. Az év első szülöttei A kórház szülészeti osztályán nem sok különbséggel váltogatják egymást a hétköznapok és ünnepnapok. Legfeljebb az történik, hogy egyik nap több fiú, a másik nap több lány szerez örömet a kismamáknak. Mert öröm az mindenképpen ... Tehát a Szilveszter is olyan nap itt, mint a többi 365. Amíg mások nagy készülődéssel várják ezt a napot és jókedvvel, vidámsággal az éjfélt, az új évet, a szülészeti osztályon a megszokott munka folyik. Ez történt a mostani, legutóbbi szilveszteren is, amikor hat fiú és 5 lány született. Aztán, mikor az óra elütötte az éjfélt, már csak arra lettek kiváncsiak az osztály dolgozói, hogy ki nyitja meg az új esztendőt, ki lesz az 1957-es esztendő első szülötte. És ez is megtörtént, Veres Lacika nyitotta meg az újszülöttek sorát. Erre valamikor még talán büszke is lesz? Aztán megint ment minden tovább. Újabb kis ágyak leltek gazdára a kis Dezső Andrisban, Budai Ferencben, Tóth Laciban, Dezső Erzsikében, Osváth Évikében és Németh Mariannában. Ők voltak tehát az elsők, akiket Magyar Imi, Kovács Pali, Gellért Csaba, Monostori Terike és a többiek vákórusa fogadott. Az ő hangjukban már valami nagyos büszkeség szólalt meg. És nem is alaptalanul, hiszen ők még a múlt évben születtek, tehát „egy évvel” idősebbek. Újév napján négy fiú és öt lány született. Kövesse őket még sok kis emberpalánta ebben az esztendőben.