Fejér Megyei Hirlap, 1957. június (2. évfolyam, 126-151. szám)

1957-06-01 / 126. szám

AZ MSZMP FEJÉR MEGYEI II. ÉVFOLYAM, 126. SZÁM. ELNÖKSÉGÉNEK ÉS FEJÉR MEGYE­I­ANÁCSÁNAK LAPJA­IRA: 50 FILLÉR. SZOMBAT, 1957. JÚNIUS 1. Tiltakozunk, tiltakozunk!­ ­ Rendkívüli járási tanácsülés Székesfehérvárott . Egyszerű, a mindennapi mun­kával elfoglalt ember nem is tud­ja felmérni az emberiségre eset­legesen váró veszedelmet, ha az imperialista kalandorok az atom- és hidrogénbomba bevetésére szánnák rá magukat. Az ameri­kai Egyesült Államok felrobban­totta a napokban újabb kísérleti hidrogénbombáját. S a külföldi lapok szenzációs hírként közlik, hogy Amerika igyekszik a szocia­lista országokhoz közelebb ,,meg­alapozni“ atomtámaszpontjait. Az atomháborús veszély harcra hívja az emberiséget. Nem ismétlődhet meg mégegyszer az egész világot lángbaborító katasztrófa! A székesfehérvári járás ta­nácstagjai az atom- és hidro­­génbomba kísérletek elleni tiltakozásul jöttek össze csü­törtökön délelőtt Székesfe­hérvárott. A beszámoló kö­zelebbről ismertette e pusztí­tó fegyverek felhasználásá­nak szörnyű következményeit. Az atombombák a szokásos borrobatípusokhoz annyiban ha­sonlítanak, hogy romboló hatá­suk nagymennyiségű energia gyors felszabadulásának eredmé­nye. S ezt a pusztító jelenséget még ártalmas látható és láthatat­lan sugárzások, fény, hő és rádió­aktív sugárzások kísérik. Az atombomba után lényege­sen nagyobb hatású atomfegyvert, szuperatombombákat, vagy hid­­rogénbombákat készítettek az amerikaiak 1952-ben. Kísérletkép­pen fel is robbantották. A Szov­jetunió bejelentette, hogy­ az atom és hidrogénbomba az ame­rikaiak számára nem monopóli­um. Ez bizonyos fokig mérsékel­te az imperialisták agresszív ter­veinek végrehajtását. 1954. március 1-én azonban a Bikini szigetek térségében újabb kísérleti hidrogénbombát robban­tottak, amelynek több áldozata volt. Ezután kezdődött meg a világot átfogó vita és tiltakozás az atom- és hidrogénbomba robbantási kí­sérletek beszüntetése ellen. A Szovjetunió a legkülönbözőbb nemzetközi fórumokon tette és teszi szóvá az esetleges atomhá­ború szörnyű veszélyét. A szov­jet vezetők kijelentették, hogy a szovjet emberek nem pusztításra akarják az atom erejét felhasz­nálni, hanem a békés építés nagy feladatai megoldásának szolgála­tába akarják állítani: hegyeket robbantani, kedvezőbb mederbe terelni a folyókat, sivatagokat ön­tözni, hogy az élet újabb és újabb alapjait lerakhassák ott is, ahol eddig még nem is járt ember. Az előadó ezután szólott az atom- és hidrogénbomba robban­tást kísérő jelenségekről. A beszámoló után egymásután emelkedtek szólásra a földekről és üzemekből egybegyűlt tanácsta­gok. Valamennyien elítélték a ve­szélyes fegyverekkel való felelőt­len játékot. Aggódásukat, felelős­ségérzetüket dr. Müller József polgárdi orvos így foglalta össze: „Annak idején az élet szolgá­latára szegődtem, orvos lévén, az élet katonája akarok lenni. Hirosima japán város lakossá­gának fele meghalt a robba­nás pillanatában. Nem enged­hetjük hasonló katasztrófa bekövetkezését. Tiltakozom a nukleáris fegyverek felhasz­nálása ellen.’’ Varga Ferenc 62 éves dolgozó felelevenítette a két világháború borzalmait. Majd a nehéz, fárad­ságos munkáról beszélt, amellyel a dolgozó emberek milliói szerzik meg kenyerüket. „Ezt a küzdel­met, ezt a fáradságos munkát irigylik tőlünk. Javaslom, hogy tiltakozzon minden becsületes, jó­érzésű ember.” Hingyi István, Dégi István, He­gedűs József tanácstagok is fel­emelték tiltakozó szavukat a rend­kívüli tanácsülésen. Végül elfogadták azt a határo­zati javaslatot, hogy a székesfe­hérvári járás tanácstagsága, dol­gozói nevében juttassanak el mi­nél hamarabb tiltakozó táviratot az Országos Béketanács Titkársá­gához. Határozat született arról is, hogy a közeli napokban, hetekben, a járás minden községében ismer­tessék az atomháború veszélyét. A székesfehérvári járási ta­nács tagjainak rendkívüli ta­nácsülése jelentős hozzájáru­lás ahhoz az országos kam­pányhoz, amely a nukleáris fegyverek robbantási kísérle­teinek betiltásáért indult meg. Megérkezett Budapestre a Francia Kommunista Párt küldöttsége Csütörtökön este megérkezett Budapestre a Francia Kommu­nista Párt küldöttsége. A delegá­ció vezetője Raymond Guyot, a FKP Politikai Bizottságának tag­ja, Párizs képviselője, tagjai: Gustav Ansart, a Politikai Bi­zottság póttagja, Nord megye kép­viselője, Juliette Dubois, a Köz­ponti Bizottság tagja, Fernand Gremier, a Központi Bizottság tagja, Szajna megye képviselője, George Marchais, a Központi Bi­zottság tagja és Lucien Sinter­nier, a Központi Bizottság tagja. A küldöttség fogadására a Feri­hegyi repülőtéren megjelent Ma­rosán György, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Intéző Bizottsá­gának és titkárságának tagja, Aczél György és Tömpe István, az MSZMP Központi Bizottságá­nak tagjai, valamint az MSZMP Központi Bizottsága és a Buda­pesti Pártbizottság munkatársai. A küldötteket Marosán György üdvözölte. Az üdvözlésre Raymond Guyot válaszolt. oooooooooooooooo-ooooooor ­ Fiatal műszakiak 1­ 0$ A Vadásztölténygyárban a­­KISZ-szervezet kezdeményezé­sére megalakult az ifjú mér­nökökből, technikusokból álló műszaki tanács. A kilenc tag­ból álló tanács feladatának tartja, hogy segítséget nyújt­son az üzemvezetőségnek a fiatalok termelésbe való bevo­nására. Megszervezte a ta­nács a műszerészek tovább­képzését is. Az első műszerész­továbbképző előadást már megtartották. Azon a fiatalo­kon kívül idősebb szakmun­kások is részt vettek. A fiatal műszakiak tanácsa segítséget nyújt a versenyre­­ kelő ifjúsági brigádoknak is. 100000000 ooooooooooooooo A velencei szövetkezeti napon 1. A nagygyűlésen többszáz velencei, kápolnásnyéki, pákozdi, na­­dapi, seregélyesi és más községben dolgozó vett részt. Különösen a dolgozó édesanyák tettek tanúbizonyságot a munkáshatalom iránti hűségükről. Képünkön Dobi elvtársat hallgatják, aki az ellenforradalomról és annak kövekezményeiről beszélt. 2. A nagygyűlés után több dolgozó paraszttal elbeszélgetett Dobi elvtárs. Képünkön Varga Mihály gárdonyi dolgozó panaszát hallgatja meg. Talajvédelmi bizottságot alakított a Fejér megyei tanács A további talajpusztulás meg­akadályozása és a lepusztult tala­jok megjavítása érdekében talaj­­védelmi bizottságot alakított a Fe­jér megyei tanács mezőgazdasági osztálya. A kilenctagú bizottság tagjai a Székesfehérvári Vízügyi Igazgatóságnak, az állami gazda­ságok megyei igazgatóságának, az országos Mezőgazdasági Minőség­­vizsgáló Intézet laboratóriumá­nak, a Martonvásári Mezőgazda­­sági Kutató Intézetnek, a Közép­­dunántúli Bányászati Trösztnek, a budapesti MÁV igazgatóságá­nak, a Fejér megyei közúti kiren­deltségnek, valamint a megyei ta­nács mezőgazdasági osztályának egy-egy szakképviselője. A talajvédelmi bizottság elha­tározta, hogy az újonnan beállí­tott községi gazdasági felügyelők­kel még augusztus végéig feltér­képeztek a megye területén a ta­lajpusztulásnak kitett részeket. Június közepén az eróziós pusztí­tástól leginkább fenyegetett Szár község vidékét és a váli völgyet a helyszínen vizsgálják meg. Az első érettségi­­ a sztálinvárosi gimnáziumban Négy évvel ezelőtt nyitotta meg kapuit. Azaz nem is a saját­ját. Mert vendégként indult az életnek az általános iskola épületé­ben. De nőtt, fejlődött, terebélyesedett a sztálinvárosi általános gimnázium. Először két első osztállyal indult. Majd, ahogy jöttek az évek, a felsőbb osztályt is megnyitották a felnövő, tudásban gya­rapodó fiataloknak. Ez a gimnázium azonban nemcsak a sztálin­­városiaknak adja meg az általános műveltséget. Tanul itt sok rác­­almási, kulcsi, pusztaszabolcsi és más községekben fiatal is, akik szintén megszerették Sztálinvárost és általános gimnáziumát. S az idén már szárnyaira bocsájta ki az életbe ötven érettségiző leányt és fiút. Egy fiú és egy leány osztály növendékei birkóznak most az érett­ségi tételekkel. De csak azok erőlködnek, akik nem vették elég ko­molyan az elmúlt négy esztendőt. Mert ilyenek is vannak. Szeren­csére kisebbségben. A többségről az a vélemény, jól megállják he­lyüket a vizsga mindkét felvonásán, az írásbelin és a szóbelin is. Sztálinvárosban az októberi ellenforradalmi események miatt két hét esett ki a rendszeres tanulásból. Náluk szénszünet sem volt, így idejében, az elsők között tarthatják az írásbeli, majd a szóbel vizsgákat. Előbb a magyar, majd a matematika tételeket kellett írásban kidolgozni. Most, hogy utána vannak az első kettőnek, s azóta a harmadiknak is, nem is volt az olyan nehéz... Még köny­­nyebb lett volna, ha többet tudtunk volna — mondják a fiúk és a lányok is. — Magyarból két tétel közül választhattunk — szól most már izgalommentesen az egyik vizsgázó fiú. Az egyik, a „Magyar szabadságmozgalmak tükröződése irodal­munkban”, a másik „A népiség szerepe költészetünk fejlődésében”. Hát többen az előbbit választották. Hogy milyen sikerrel, azt még nem lehet tudni, mert alapos bírálat alá veszik majd a dolgozato­kat. Tény az, hogy mindenki kidolgozta. ki jobban, ki gyengébben. A matematikával már nehezebben birkóztak. Különösen a leá­nyok. Bár ők „kikérik” maguknak, hogy gyengébbek lennének a fiúknál. Ezt az általános véleményt azonban csak jobb dolgozataikkal bizo­nyíthatják be. Majd ez is kiderül, mint sok minden más — derül­nek a fiú osztályban. Három példát kaptak. A harmadik, az volt a fogósabb. Többen már a másodiknál elakadtak. Volt olyan is, aki egynek a megoldásával is megelégedett. De... a legtöbb tanuló is beleverejtékezett. S bizony kihasználta mind az öt órát, mire beadta dolgozatát. Az „önkéntesek“ vizsgája. A harmadik napon az „önkéntesek” vizsgáját is meglátogat­tuk. Hogy kik­ ezek? Az igazgatónőtől tudjuk meg. A gimnázium­ban két kötelező tárgyból van írásbeli. A harmadik tárgyból, az orosz nyelvből az tesz vizsgát, aki akar. És az érettségizők fele itt, ebben az iskolában jelentkezett. Bátran próbára teszik tudásukat. Izgalom azért itt is van. Nehéz, vagy könnyű lesz a feladat? Orosz­ból magyarra, magyarból oroszra kell fordítaniok szöveget. Két osztályban dolgoznak, az egyikben a lányok, a másikban a fiúk. Itt is, ott is vaskos szótárak — a segédkönyvek. Ezt szabad hasz­nálni, de mást nem. Hogy honnan, de mindenki szerzett magának szótárakat. Csak ne gyűljön meg velük a bajuk. Mert egy-egy szó keresése sok időt elrabol. Erre figyelmezteti is őket az igazgatónő. Aki biztat is, erősít is. — Tudták Ti annyira, hogy nem lesz nehéz az ismeretlen szö­veget — a nyelvtani szabályok alapján — szépen lefordítani. A fiúknál néhányan annyira neki készültek, hogy ingujjra vet­kőztek már az induláskor. No, nem volt veszélyes a feladat. Gorkij „Az anya” című regényéből kaptak 13—14 sort. Azt kellett ma­gyarra fordítaniok. És Puskin költészetét méltató magyar szöveget — oroszra átültetni. Az igaz, hogy ez volt a nehezebb, de ez is si­mán ment. Amikor délben ismét meglátogattam őket, senki sem volt a termekben. A fiúknál sem, de még a lányoknál sem. öt óra helyett három óra alatt az utolsó dolgozatot is beadták. Kik tanulnak tovább ? A két osztályból összesen tizenöten jelentkeztek továbbtanu­lásra. Négyen orvosok szeretnének lenni. Hárman jogászok. Néhá­nyan a műegyetemre akarnak menni. Tanárnak öten jelentkeztek, hárman a főiskolára, ketten az egyetemre. De majd kiderül, érett­ségi eredményeik alapján megérdemlik-e ezt? Nehezebb feladat lesz a tovább nem tanulók elhelyezése. De róluk is gondoskodni kel – mondja az iskola igazgatónője. És hisszük, hogy gondos­kodni is fognak. (SzIP)

Next