Fejér Megyei Hirlap, 1957. szeptember (2. évfolyam, 204-228. szám)

1957-09-01 / 204. szám

4. oldal A bányásznap tiszteletére indult versenyben a Balinkai Szénbá­nyáknál Fojtyik Ferenc frontmester második szakja lett az első. A kiváló frontmester vezetésével a szak a napi 240 csille terv he­lyett átlagosan 300 csile szenet termelt. A képen a szak 15 tagja látható munkába indulás előtt. N­agy­szerű eredménnyel köszöntötte a bányásznapot Hegyi Károly kamrafestésű­ csapata. A kénen műszakra indul a kiváló vájár két társával, Troszmér Józseffel és Rencz Kálmánnal. Mindenki ismeri a kisgyóni KISZ-aknában dolgozó «Vörössap­­kás»-brigádot. A vezetője Kovács Lajos — középen —, tagjai: Vaj­­tán György, Barna István. A csapat is méltóan köszöntötte a 7. bá­nyásznapot; 50 csille helyett 80 csille szenet termelt műszakon­ként. Av. elev.: i:' V csapatok közül Glász János csapata ért el jó ered­ményeket a i- '• ¥ y­ ̋ vz»arai versenyben. A kiváló vájár és Krisakó László éppen a hűségpénzről beszélgetnek. FEJÉR MEGYEI HÍRLAP Vasárnap, 1957. szeptember 1 Romhányiék új otthona .n n­éhány év alatt valóságos kis városka épült az Iszkszent­­­­györgyi Bauxitbányánál; szép, kertes családi házak állnak utcasorokat alkotva, a fákkal körülvett kolónián. Mindenütt tornác, virág az ablakokban, kacagó gyerekek az udvarokon. S épült persze egyéb is: hazánk egyik legmodernebb bányász­ fürdője, korszerű legényszálló... Aki évekkel ezelőtt járt Kincsesbányán, az ma alig ismer e tájra. Fejlődött a bánya, s elsősorban közelben juttattak új, egészséges lakásokat a bányászoknak Ám a fejlődés állandó, a közelmúltban is épültek új lakások és jelenleg is épülnek. De hogy a tárgyra térjünk: ebben az évben 26 egyszobás, komfortos lakás épül a kincsesi bauxitbányászok részére. Ebből 14 lakás már el is készült a bányásznap tiszteletére, többsé­gébe már bele is költöztek a boldog tulajdonosok s a hátralévő 12 lakás is elkészül október közepéig. Nos, hát így kaptak új lakást a minap itt Romhányiék is, a fia­tal vájár, az asszony és a mama. Azelőtt vidéken laktak s bizony nem volt kellemes naponta járni a hosszú utat munkába jövet­menet Romhányi Lászlónak. Hat éve bányász, becsületesen dolgo­zik, fiatal házas, várta is igénylése kielégítését, az új lakásba a beköltözést. Lett is nagy öröm, amikor kezébe került a fiatal párnak a kulcs: gyerünk, pakolni, költözni, mielőbb birtokba venni az új ott­hont! S most boldogan mutatja a bányász-házaspár a szépen beren­dezett szobát, a tágas konyhát, előszobát, mellékhelyiségeket. — Örülünk a lakásnak, szinte ki sem lehet fejezni boldogsá­gunkat — mondja a vájár s mosolyogva helyesli ezt az asszonyka is. — Most még konyhabútor kell, a hűségpénzből vesszük meg a bányásznapon. Igen, a 3100 forint hűségjutalomból tellik új konyhabútorra is. De hiszen nem „szegények” Romhányiék különben sem, gyönyörű Pannónia motorkerékpár állt látogatásunkkor az épület előtt. Ez is a vájár keresetéből való. Új otthonban laknak Kincsesbányán Romhányiék, közvetlen érzik a kormány szerető gondoskodását a bányák, dolgozóiról. De nem marad adósa ő sem az országnak. Műszakonként átlagosan három csille bauxitot termel terven felül Romhányi László vájár és felesége az új lakásban. Ércbányászok Az Ércbányászati Feltáró Vál­lalat pákozdi üzemében nem sokan dolgoznak, mindössze harminchárman. De a kis kol­­lektíva hónapról hónapra be­csülettel teljesíti tervét, eleget tesz termelési-feltárási kötele­­zettségének. Ők is szakadatlan harcot vívnak a természettel, hogy megfosszák értékes kin­csétől, a fluorittól. Dicséretet érdemelnek, mert a szén-, ba­uxitbányászokkal vállvetve ve­­szik ki részüket a népgazdaság részére hasznos termelésből. A pákozdi ércbányászok­­ lelkesen készültek a T. bá­nyásznapra, szocialista munka­versenyben termeltek hétről- hétre többet. Úgy köszöntötték­ az ünnepet, a bányásznapot, hogy augusztusi tervüket 29-én befejezték. A bányásznapig fluorit termelésében 108, a fel­tárásban pedig 132 százalékot­ értek é. Csaknem mindenki megér­demelné a dicséretet ezért a határidő előtti havi tervteljesí­tésért, hiszen együttes erővel sikerült ilyen szép eredményt elérni. A jók között is álljon itt a legjobbak neve példaként: Turikoli György vájár, Ale­­sánszki József csillés, Horváth János vájár, Fazekas Károly csillés, Varga Imre csillés. Kü­lönösen ezek a bányászok vív­tak ki maguknak elismerésre jogosult helyet a versenyben, így jutalomban is részesülnek a vasárnapi ünnepségen. Az ércbányászok is ünnepel­nek a bányásznapon csak úgy, mint a szén- és bauxitbányá­szok. Ünnepelnek, hogy aztán újra leszálljanak a bányába, tovább folytassák fárasztó küzdelmüket s minél több fluo­­ritot termeljenek. Versenytársak A bányásznap tiszteletére ko­rábban párosverseny indult a Pusztavámi Szénbányák és a Bi­­linkai Szénbányák között. A végleges értékelésre csak szep­tember 15-én kerül sor, azonban két versenypontot figyelembe vé­ve a minap értékelték az ered­ményt. A tervteljesítés szerint a Pusz­­tavámi Bánya lett az első, júli­us—augusztus havi tervteljesítés átlaga 113,7 százalék, szemben a balinkai 108,6 százalékos telje­sítménnyel. Az egy főre eső tel­jesítményben azonban Batinta ért el jobb eredményt. Az öreg bányász és a fia A háromemeletes ház harmadik emeletén a csinos, gondos, ízlésre valló lakás kis szobájában ketten vannak. Egy fekete, markánsarcú, zömök férfi és egy nyúlánk, törékenynek látszó legény. Az idősebbet Fehér Gézának hívják. A fiatalabb is Fehér, de Béla. Apítés fia. Bizony ezt nem a hasonlóságból lehet megállapítani. A fiú alig hasonlít apjára. Talán a nézése olyan, s mikor mosolyra húzódik a szája, venni észre valami hasonlóságot, no meg akkor, ha vi­tázik. Akkor ő is olyan szenvedélyes, mint a más­különben higgadt apja. Amikor azonban apja a múltról kezd beszél­ni, kinyitja a kezében lévő könyvet, s azt olvassa. Kérdésemre mondja, hogy hallotta ő már ezt többször. — Édesapám gyakran mesél erről. Kü­lönösen az ellenforradalom után. Édesapja közbeszól: — Nem mesélni szok­tam, elbeszélni. ■— Ez mindegy — mondja a gyerek. — Nem mindegy — válaszol az öreg Fehér, s érezni, hogy a hang­jában van némi indulat. — Ti mesének tartjátok, hihetetlenül hang­zik, de látod anyád, aki velem járta az élet útját, egy-egy emlék felelevenítésénél borzong is. Nem mese ez! Az öreg bányász megáll, s barna arca mintha fehéredne, amint a múltra emlékezik. Valahogy nem sorrendben összegezi emlékeit, s életét a fiáéval párhuzamosan mondja.­­ 1903-ban született, 6 éves korában már bo­garakat szedett a répaföldön, 10 éves korától már el sem maradhatott volna a napszámból... Béla 30 évvel később, 1933-ban látta meg a napvilágot. Neki sem nézett ki jobb sors, de az­tán mégis napszám nélkül kijárta az iskolát, gim­náziumba került, majd elvégezte a bányásztech­nikumot és egyetemre ment. A fia életével előreugrott Fehér bácsi, de lát­szik a szeme hunyorgásán, hogy szándékosan csi­nálja. Nem mondja, de fia, aki közben felnéz a könyvből, megérzi, hogy ez azért van, hogy őt invitálja: mondd tovább, mit tudsz még elmon­dani. S Béla mondja. A bányásztechnikum után, ahol 2 évig DISZ-titkár volt Lengyelországban, Krakowban tanult bányamérnöknek. Elvégzett két évfolyamot, aztán megbetegedett, hazajött. Ez tavaly, 1956-ban volt. A fiú azt mondja, hogy a gyomra nem bírta az idegen ételt. Az apja közbeszól­ó kényes voltál, jó sorod volt itthon. A fiú visszavágna, már csak a virtus kedvé­ért is, de bejön a szobába Fehér néni, s rájuk ripakodik: hagyjátok már abba. A szavai mind­­kettejüknek szólnak, de nézéséből fia megérti, hogy az apjának van igaza. Elpirul egy kissé, s kimegy a szobából. Csak ketten ülünk a szobában. S míg egy­másután gyullad és hamvad el a Munkás cigaret­ta, egy küzdelmes élet tárul ki előttem. Fehér elvtárs tényeket, évszámokat mond. Alig előzöm jegyezni. 1­923 őszén, amikor elfogy a summás munka, elmegy bányásznak Tatabányára. Életében elő­ször új ruhát vesz magának. ?— Nagy boldogság volt, s az örömtől kezdet­ben nem nagyon néztem szét — emlékezik Géza bácsi. — Aztán láttam, hogy rohamosan nőnek

Next