Fejér Megyei Hirlap, 1957. szeptember (2. évfolyam, 204-228. szám)
1957-09-01 / 204. szám
4. oldal A bányásznap tiszteletére indult versenyben a Balinkai Szénbányáknál Fojtyik Ferenc frontmester második szakja lett az első. A kiváló frontmester vezetésével a szak a napi 240 csille terv helyett átlagosan 300 csile szenet termelt. A képen a szak 15 tagja látható munkába indulás előtt. Nagyszerű eredménnyel köszöntötte a bányásznapot Hegyi Károly kamrafestésű csapata. A kénen műszakra indul a kiváló vájár két társával, Troszmér Józseffel és Rencz Kálmánnal. Mindenki ismeri a kisgyóni KISZ-aknában dolgozó «Vörössapkás»-brigádot. A vezetője Kovács Lajos — középen —, tagjai: Vajtán György, Barna István. A csapat is méltóan köszöntötte a 7. bányásznapot; 50 csille helyett 80 csille szenet termelt műszakonként. Av. elev.: i:' V csapatok közül Glász János csapata ért el jó eredményeket a i- '• ¥ y ̋ vz»arai versenyben. A kiváló vájár és Krisakó László éppen a hűségpénzről beszélgetnek. FEJÉR MEGYEI HÍRLAP Vasárnap, 1957. szeptember 1 Romhányiék új otthona .n néhány év alatt valóságos kis városka épült az Iszkszentgyörgyi Bauxitbányánál; szép, kertes családi házak állnak utcasorokat alkotva, a fákkal körülvett kolónián. Mindenütt tornác, virág az ablakokban, kacagó gyerekek az udvarokon. S épült persze egyéb is: hazánk egyik legmodernebb bányász fürdője, korszerű legényszálló... Aki évekkel ezelőtt járt Kincsesbányán, az ma alig ismer e tájra. Fejlődött a bánya, s elsősorban közelben juttattak új, egészséges lakásokat a bányászoknak Ám a fejlődés állandó, a közelmúltban is épültek új lakások és jelenleg is épülnek. De hogy a tárgyra térjünk: ebben az évben 26 egyszobás, komfortos lakás épül a kincsesi bauxitbányászok részére. Ebből 14 lakás már el is készült a bányásznap tiszteletére, többségébe már bele is költöztek a boldog tulajdonosok s a hátralévő 12 lakás is elkészül október közepéig. Nos, hát így kaptak új lakást a minap itt Romhányiék is, a fiatal vájár, az asszony és a mama. Azelőtt vidéken laktak s bizony nem volt kellemes naponta járni a hosszú utat munkába jövetmenet Romhányi Lászlónak. Hat éve bányász, becsületesen dolgozik, fiatal házas, várta is igénylése kielégítését, az új lakásba a beköltözést. Lett is nagy öröm, amikor kezébe került a fiatal párnak a kulcs: gyerünk, pakolni, költözni, mielőbb birtokba venni az új otthont! S most boldogan mutatja a bányász-házaspár a szépen berendezett szobát, a tágas konyhát, előszobát, mellékhelyiségeket. — Örülünk a lakásnak, szinte ki sem lehet fejezni boldogságunkat — mondja a vájár s mosolyogva helyesli ezt az asszonyka is. — Most még konyhabútor kell, a hűségpénzből vesszük meg a bányásznapon. Igen, a 3100 forint hűségjutalomból tellik új konyhabútorra is. De hiszen nem „szegények” Romhányiék különben sem, gyönyörű Pannónia motorkerékpár állt látogatásunkkor az épület előtt. Ez is a vájár keresetéből való. Új otthonban laknak Kincsesbányán Romhányiék, közvetlen érzik a kormány szerető gondoskodását a bányák, dolgozóiról. De nem marad adósa ő sem az országnak. Műszakonként átlagosan három csille bauxitot termel terven felül Romhányi László vájár és felesége az új lakásban. Ércbányászok Az Ércbányászati Feltáró Vállalat pákozdi üzemében nem sokan dolgoznak, mindössze harminchárman. De a kis kollektíva hónapról hónapra becsülettel teljesíti tervét, eleget tesz termelési-feltárási kötelezettségének. Ők is szakadatlan harcot vívnak a természettel, hogy megfosszák értékes kincsétől, a fluorittól. Dicséretet érdemelnek, mert a szén-, bauxitbányászokkal vállvetve veszik ki részüket a népgazdaság részére hasznos termelésből. A pákozdi ércbányászok lelkesen készültek a T. bányásznapra, szocialista munkaversenyben termeltek hétről- hétre többet. Úgy köszöntötték az ünnepet, a bányásznapot, hogy augusztusi tervüket 29-én befejezték. A bányásznapig fluorit termelésében 108, a feltárásban pedig 132 százalékot értek é. Csaknem mindenki megérdemelné a dicséretet ezért a határidő előtti havi tervteljesítésért, hiszen együttes erővel sikerült ilyen szép eredményt elérni. A jók között is álljon itt a legjobbak neve példaként: Turikoli György vájár, Alesánszki József csillés, Horváth János vájár, Fazekas Károly csillés, Varga Imre csillés. Különösen ezek a bányászok vívtak ki maguknak elismerésre jogosult helyet a versenyben, így jutalomban is részesülnek a vasárnapi ünnepségen. Az ércbányászok is ünnepelnek a bányásznapon csak úgy, mint a szén- és bauxitbányászok. Ünnepelnek, hogy aztán újra leszálljanak a bányába, tovább folytassák fárasztó küzdelmüket s minél több fluoritot termeljenek. Versenytársak A bányásznap tiszteletére korábban párosverseny indult a Pusztavámi Szénbányák és a Bilinkai Szénbányák között. A végleges értékelésre csak szeptember 15-én kerül sor, azonban két versenypontot figyelembe véve a minap értékelték az eredményt. A tervteljesítés szerint a Pusztavámi Bánya lett az első, július—augusztus havi tervteljesítés átlaga 113,7 százalék, szemben a balinkai 108,6 százalékos teljesítménnyel. Az egy főre eső teljesítményben azonban Batinta ért el jobb eredményt. Az öreg bányász és a fia A háromemeletes ház harmadik emeletén a csinos, gondos, ízlésre valló lakás kis szobájában ketten vannak. Egy fekete, markánsarcú, zömök férfi és egy nyúlánk, törékenynek látszó legény. Az idősebbet Fehér Gézának hívják. A fiatalabb is Fehér, de Béla. Apítés fia. Bizony ezt nem a hasonlóságból lehet megállapítani. A fiú alig hasonlít apjára. Talán a nézése olyan, s mikor mosolyra húzódik a szája, venni észre valami hasonlóságot, no meg akkor, ha vitázik. Akkor ő is olyan szenvedélyes, mint a máskülönben higgadt apja. Amikor azonban apja a múltról kezd beszélni, kinyitja a kezében lévő könyvet, s azt olvassa. Kérdésemre mondja, hogy hallotta ő már ezt többször. — Édesapám gyakran mesél erről. Különösen az ellenforradalom után. Édesapja közbeszól: — Nem mesélni szoktam, elbeszélni. ■— Ez mindegy — mondja a gyerek. — Nem mindegy — válaszol az öreg Fehér, s érezni, hogy a hangjában van némi indulat. — Ti mesének tartjátok, hihetetlenül hangzik, de látod anyád, aki velem járta az élet útját, egy-egy emlék felelevenítésénél borzong is. Nem mese ez! Az öreg bányász megáll, s barna arca mintha fehéredne, amint a múltra emlékezik. Valahogy nem sorrendben összegezi emlékeit, s életét a fiáéval párhuzamosan mondja. 1903-ban született, 6 éves korában már bogarakat szedett a répaföldön, 10 éves korától már el sem maradhatott volna a napszámból... Béla 30 évvel később, 1933-ban látta meg a napvilágot. Neki sem nézett ki jobb sors, de aztán mégis napszám nélkül kijárta az iskolát, gimnáziumba került, majd elvégezte a bányásztechnikumot és egyetemre ment. A fia életével előreugrott Fehér bácsi, de látszik a szeme hunyorgásán, hogy szándékosan csinálja. Nem mondja, de fia, aki közben felnéz a könyvből, megérzi, hogy ez azért van, hogy őt invitálja: mondd tovább, mit tudsz még elmondani. S Béla mondja. A bányásztechnikum után, ahol 2 évig DISZ-titkár volt Lengyelországban, Krakowban tanult bányamérnöknek. Elvégzett két évfolyamot, aztán megbetegedett, hazajött. Ez tavaly, 1956-ban volt. A fiú azt mondja, hogy a gyomra nem bírta az idegen ételt. Az apja közbeszóló kényes voltál, jó sorod volt itthon. A fiú visszavágna, már csak a virtus kedvéért is, de bejön a szobába Fehér néni, s rájuk ripakodik: hagyjátok már abba. A szavai mindkettejüknek szólnak, de nézéséből fia megérti, hogy az apjának van igaza. Elpirul egy kissé, s kimegy a szobából. Csak ketten ülünk a szobában. S míg egymásután gyullad és hamvad el a Munkás cigaretta, egy küzdelmes élet tárul ki előttem. Fehér elvtárs tényeket, évszámokat mond. Alig előzöm jegyezni. 1923 őszén, amikor elfogy a summás munka, elmegy bányásznak Tatabányára. Életében először új ruhát vesz magának. ?— Nagy boldogság volt, s az örömtől kezdetben nem nagyon néztem szét — emlékezik Géza bácsi. — Aztán láttam, hogy rohamosan nőnek