Fejér Megyei Hirlap, 1957. november (2. évfolyam, 256-281. szám)
1957-11-01 / 256. szám
Péntek, 1957. november 1. Moszkva lakóterülete a Forradalom előtt még a 12 millió négyzetmétert sem érte el. A régi Moszkvát kétféle település jellemezte. A városban lévő kőházakban kapitalisták, kereskedők és a burzsoá értelmiség egy része lakott. A város környékén pedig nyomortanyákon éltek a dolgozók. Egy régi jelentés szerint Moszkvában 1905-től 1918 ig (ezidő alatt építkeztek leginkább Moszkvában! 200 ezer négyzetméter lakóterületet építettek be. Csupán 1957-re 9-szer ennyit irányoztak elő. Az utóbbi két évben Moszkvában mintegy 400 000 ember jutott új lakáshoz. Idén 3600 millió rubelt költöttek a lakásépítkezésre, vagyis 1 milliárddal többet, mint tavaly. A lakóházak és kulturális létesítmények karbantartására idén 800 millió rubelt fordítanak. A Forradalom alatti Moszkvában nagy nehézségekkel küzdöttek a vízellátás területén. A szovjet hatalom éveiben a moszkvai vízvezetékhálózat kapacitása 15- szörösére emelkedett. A hatodik ötéves tervben a hálózat fejlesztésére több mint 1,5 milliárd rubelt költenek. 1913-ban a főváros egyetlen gázszállítója a moszkvai gázgyár volt. Mindössze 6000 lakást látott el gázzal. Jelenleg több mint 500 000 moszkvai lakos kap gázt. A Forradalom előtti Moszkvában csupán egyes házakat fűtöttek gőzfűtéssel. A hőelektromos centrálét egyáltalán nem ismerték. Ma már az új házak kivétel nélkül, s a régiek jelentős része is gőzfűtéses. A régi moszkvai hidakról a következőket írta az 1910-ben megjelenő „Moszkva Hangja" című újság: „Moszkvában 2 központi híd van — a Kameni és a Moszkvoreckij — amelyek szerkezete olyan, hogy rajtuk két villamos nem találkozhat.” A szovjet fővárosban két év alatt (1937—38) tíz hidat építettek. A hidak 40 méter szélesek. (Kivéve a Krimszkijhidat, amely csak 38,5 méter széles.) A moszkvai földalatti naponta mintegy 2,5 millió utast szállít. A Metro jelenleg 43 állomással rendelkezik, útvonalának hossza jelenleg 62 kilométer. Moszkva a világ egyik legtisztább városa. Az utak tisztántartásán 2500 különféle gép dolgozik. Télen több mint 700 gép takarítja el a havat az utcákról* Moszkva 40 éve Társasbank A dolgozók takarékoskodásában egyre nagyobb szerepet játszanak az üzemekben és vállalatoknál lévő kölcsönös segítő takarékpénztárak. Ezek a kis „társasbankok” folyton, folyvást szaporodnak és nagy segítséget nyújtanak tagjaiknak. A napokban felkerestük a Fejér megyében legjobban működő kölcsönös segítő takarékpénztárt, a megyei Gyógyszertár Vállalatnál. Az itt dolgozók egy része már a kölcsönös segítő takarékpénztár megalakulása előtt is társasan, közösen takarékoskodott. Tizen voltak, minden hónapban egyenlő nagyságú összeget fizettek be és az összeget minden alkalommal a társaság más-más tagja kapta meg teljes egészében. Az Országos Takarékpénztár megyei fiókjának felhívására tavaly tavasszal indult meg a kölcsönös segítő takarékpénztár szervezése. A szervezői munkát két pénzügyi szakember, Kastner Ferenc főkönyvelő és Bezdek Károly pénzügyi előadó válata. Ez is növelte a dolgozók bizalmát a társas takarékoskodáshoz. Először a vállalat székesfehérvári dolgozói közül jelentkeztek ötvenen, ezzel ki lehetett mondani a kis „társasbank” megalakulását és megkezdték a vállalat vidéki dolgozóinak beszervezését is. A vidékiek között meglepően nagy volt az érdeklődés és rövid idő alatt a vállalat 270 dolgozója közül 108-an tagjai lettek a kölcsönös segítő takarékpénztárnak. A havonta befizetendő betétek összegét a tagok elég magasra vállalták és az egy főre eső átlagos havi befizetés mintegy 70 forint volt. A takarékoskodás munkáját az ellenforradalmi események megszakították. A dolgozókat hatalmába kerítette a felvásárlási láz és egymás után kérték az eddig összegyűjtött pénzük kiadását. A vezetőség minden mébbi nélkül kifizette a nezt a kérésekre és ez csak növelte a bizalmat a KST iránt. A bizalom tette lehetővé, hogy decemberben már újra megindulhatott a szervező munka és február végén a KST-nek már 70 tagja volt és rövidesen még 25-en csatlakoztak hozzájuk. Tehát most pontosan százan vannak és a hiányzó 8 nincs is a vállalatnál. Az egy főre eső átlagos havi betét az idén már 74 forintra emelkedett. A kölcsönös segítő takarékpénztár segítségét sok tag vette igénybe az év folyamán. A vezetőség a vállalati értesítőben rendszeresen adott ki közleményeket és külön felhívta a KST-tagok figyelmét, hogy az üdülésre és a tüzelőbeszerzésre vegyenek ki kölcsönt. A tagok éltek is az alkalommal. Hatvanketten igényeltek kölcsönt és kaptak összesen 40 800 forint összegben. A legmagasabb kiadott kölcsön 1 500 forintos volt, ezt az egyik KST- tag üdülésre vitte el költőpénznek. Három gyógyszerész egy balatoni yachthoz közösen vett egy 4 000 forintos csónakmotort KST- kölcsönből. Sokan a tüzelőjüket szerezték be a kölcsönből, amelyet négy hónap alatt kell visszafizetni. A nyári hónapokban kimerítették a teljes kölcsönkeretet. Tudvalevő, hogy a KST-tagok a befizetett pénzért 5 százalékos kamatot kapnak és a kölcsönvett pénzért 6 százalékos kamatot fizetnek. Az 1 százalékos különbözet a KST tulajdona marad. Ebben az évben ez a megmaradt összeg megközelíti majd az 500 forintot is. Közeledik az az idő, a december közepe, amikor az év folyamán apránként befizetett összeget egy összegben visszakapják a KST tagok a karácsonyi vásárlás megkönnyítésére. Az egy összegben kapott sok pénz a legkülönbözőbb nagy vásárlási tervek megvalósítását segíti elő. Például az egyik KST-tag televíziós készüléket vesz karácsonyra. (200 forintos havi betétje volt!) A Gyógyszertári Vállalat kölcsönös segítő takarékpénztárának pénztárosa és ellenőre az adminisztráció kiváló pontossággal való vezetésén kívül folytatja ez új tagok szervezésének munkáját. Már eddig is majdnem harmincan jelentették be, hogy az új évben belépnek a KST-be és a két vezető reméli, hogy januárig sikerül beszervezni a társas takarékoskodásba a vállalat dolgozóinak felét. Solymosi Lajos -ri rrij. i— ..... Ki. fc.VÉR MEGYEI HÍRLAP Szép, meleg októberi nap. Az ég enyhe kék, semmi fellép rajta. A szél simogat itt a dombon. Illatos őszi szél. A távoli kilátás oly pompás, olyan csodaszép , szelíd, őszi délutánon. A falu békésen és vidáman sütkérez az aranyszínű napfényben, mint valami kövér nyáj a lombok alatt... Ám a pincében kicsit hűvös idő van. Még az előtérben ugyan tűrhető, de a hordóknál a homok is nedves. De később mégis érezni jobban a vér lüktetését itt, a móri öreghegy „gyomrában" is. Ezerjó gyöngyözik a pohárban. Új bor, édeskés ízű bor, jó bor. — Jobban is, többet is adhatott volna a tőke — jegyzi meg bajusza alatt Szijj János. Helyeselni kell a gazdát, ő tudja, amit mond. Az ember 78 éves, őszhajú, öregember. Közepes termetű, kövér. Nagykabát van rajta, kívánja ezt már ilyenkor a kor. Szivarra gyújt, jó kövér dohányra. Aztán újra tölt, inni kell. — Szóval, azt mondja, látta Lenint — eresztem el szemébe nézve a szót. — Ahogy bor van a pohárban. Abban csakugyan nincs más. — Régen volt, fiam, nagyon régen... — Kerek, negyven esztendeje — mondom. — Annyi. 1914 december 14-én estem fogságba, Dudlánál. Úgy emlékezik a dátumra, mintha tegnap lett volna, pedig ennek már 40 éve is több. — Novi Nyikolajban ért a forradalom. Sokat akkor erről nem tudtunk. Csak azt mondták a táborban, béke lesz, Lenin akarja, megyünk haza. Haza, összevonja szemöldökét. Nehéz az emlékezés. Nem csinált ő nagy ügyet soha abból, hogy Oroszoroszágban volt. Ott érte 1917-ben a forradalom? Nagyon sokan voltak, ő csak egy volt a sok között. A hosszú évek nemcsak haját festették ezüstszínűre, de elmosták az emlékeket is. S most már mindig nehezebb is lesz visszagondolni ifjúságára. Küszködik egy picit a szivarral. Nem akar égni a vége. Nem mondja, de látom szemében, nem dicséri gyártóját. — Szóval forradalom volt. A cár megbukott. Csak Leninről beszélt mindenki. Az ő képe volt a pályaudvarokon, éttermekben, újságokban, mellett 1917 őszén történt vele a találkozás. Rövid volt, de emlékezetes. Nem lehet elfelejteni. Szinte ünnepélyesen ejti ki a szavakat. Mintha maga előtt látná, akiről beszél, úgy szól: — A Volga partnál voltunk akkor. Lenin Valahová utazott. S ahol mi voltunk, ott szállt ki egy kis pihenőre. Amikor hozzánk jött, levette sapkáját, úgy nyújtott kezet a körülötte állóknak. — S mit mondott — nyugtalankodom már, pedig oly jó hallgatni az öreget. — Kérdezte, hogy vagyunk. Merről jöttünk. Ezt, azt... Sokáig nem volt, sietett... Elképzelem, néhány perces lehetett csak ez a találkozás, de a vezér volt közöttük, a nagy Lenin! —Civilruhában volt, feketében ,— teszi még hozzá János bácsi. — Egyszerű volt, mint a képeken láttuk. Hát ennyi az egész. Szijj János móri hadifogoly találkozott Leninnel. Látta közelről, hallotta szavát. Fenékig ürítettük a poharat. Aztán még mesélt Szijj bácsi. Volt ő Moszkvában, Pétervárott, Kievben, Asztrahánban, a nagy orosz föld 75 százalékát bebarangolta. Amikor alakult a Vörös Hadsereg, egy vagonban laktak tizen. Odajöttek ki a táborból, hogy lépjenek be a Vörös Hadseregbe. — Ha a vörös katonák megnyerik a forradalmat, hazajövünk, mondták. A cár nem hozat bennünket haza... Úgy lett, ahogy mondták. A forradalom győzött — a volt magyar hadifoglyok is hazajöhettek. Szijj János is köztük volt. Mindig kevesebb fény lesz a pincében. A nap lassan végzi útját. A gazda utoljára telt. — Mikor fiatal voltam, kint is maradtam sokszor. Most már a szív nem enged sokat. Veszi a kulcsot, az öreg pincekulcsot. Bezárja az ajtót. Csaknem 80 év van mögötte. S 40 évvel ezelőtt ott volt ő is a forradalom bölcsőjénél, találkozott Leninnel. Amikor búcsúzáskor ezt szóváteszem mégegyszer, megtoldja az emlékezést azzal: — Lenin? Olyan volt, mint az igazság. Egyszerű. A találkozás? Az meg felejthetetlen. Nem lehet elfelejteni. Nem is felejtette el. HERESZNYEI TIBOR 3. oldal. Víztelenítés közös erővel Két hónappal ezelőtt 500 000 forintos „csekket” kézbesített a posta a megyei állattenyésztési igazgatóság címére. Ezt a félmillió forintot a megye legelőinek víztelenítésére kapták azzal a feltétellel, hogy jó felhasználás esetén további állami hitelt kapnak a legelők víztelenítésének pontos elvégzésére. — Ilyen óriási összeget még soha nem kapott megyénk — mondja Szipola Antal, a megyei tanács állattenyésztési osztályának vezetője. — Igyekeztünk is jól felhasználni. A községek igénylése alapján kiosztottuk ezt az ötszázezer forintot, hogy minden köbméter föld után öt forintot fizethetnek ki a legeltetési bizottság tagjai a vízlevezető árkok építésére. Ez az öt forint természetesen nem elég. Ehhez még 5 -7 forint értékű társadalmi munkára van szükség minden köbméter föld megmozgatásakor. Jó munkát tehát azok a községek tudnak végezni, ahol jól megszervezik a társadalmi munkát. — Perkáta, Kisláng, Martonvásár, Nagyveleg, Székesfehérvár Sárkeresztúr használta fel legjobban a kapott pénzt. Perkátán például 5858 köbméter földet mozgattak meg és 2568 méter hosszú vízlevezető árkot hoztak rendbe. Sárkeresztúron rövidesen befejezik a víztelenítést. Székesfehérvár gazdái a móri és a csőri út közötti legelőt víztelenítik eredményesen. A perkátaiak 50, a székesfehérváriak 60, a kálóziak 50, a kislángi legeltetési bizottság pedig 45 ezer forintot használt fel Jó munkánk eredményeként nemrégiben még 350 000 forintot kaptunk, hogy még a tél beállta előtt a vizenyős legelőjéről levezethessük a vizet s a jövő évre jó édesfürű legelőn legeltethessük állatainkat — mondotta befejezésül Szipola Antal elvtárs. Is népkönvtár legyen a falu életerős kulturális intézménye Kultúrforradalmunk legjelentősebb vívmányai közé sorolható a népkönyvtár hálózat kiépítése. Ma már elmondhatjuk: a könyv dolgozóink kezében van, s a magyar irodalom és a világirodalom olvasása művelődésünk, előrehaladásunk ható tényezőjévé vált. Szerdán a székesfehérvári járás népkönyvtárosai találkoztak Székesfehérvárott. A nyilvánosság előtt is figyelmet érdemlő tanácskozás a meglévő gondokra, problémákra vetett fényt. Hasznos lesz, ha sorra veszünk néhányat belőlük Dr. Kerekes András, a Megyei Könyvtár vezető helyettese vitaindító előadásában elmondotta, hogy az év folyamán 64 000 kötetet kölcsönöztek a járási népkönyvtárakból. Az 54 járási népkönyvtár könyvállománya 25— 30 000. A harmadik negyedévre eső olvasó átlag könyvtáronként 115 fő. Az utóbbi években a könyvellátással párhuzamosan nem javult a könyvtárak helyzete. Az 54 népkönyvtárból mindössze 12 van kultúrotthonban. Huszonkilenc általános iskolában van. Több helyen tárolják alkalmatlan helyen a könyveket Egyes népkönyvtárosok a saját lakásukon kénytelenek a kölcsönzést lebonyolítani. Az esetek többségében lehetne megoldást találni, ha a tanácsvezetők, a kultúrotthon vezetők és más állami szervek vezetői között jobb lenne a kapcsolat. Többen le is becsülik a népkönyvtárak hasznosságát, jelentőségét. Balaton borsokon például cipész kisiparosnak, Igazon pedig borbélynak adták oda a népkönyvtár helyiségét Gárdonyban a kultúrotthon vezető nem gondoskodik a könyvtár zavartalan működéséről. Legutóbb például a könyvtáros és az olvasók serege feltörte a helyiség ajtaját, hogy könyvhöz jussom Nagyfokú gondatlanság jellemzi a martonvásári tanácsvezetőket. A kétezer kötetes könyvtár a tanácsháza épületében porosodik. Szégyenletes dolog, hogy a külföldiek által látogatott, többezer lakosú Martonvásár nem dicsekedhet népkönyvtárával. Az idén államunk, kormányzatunk kis összeget tud csak könyv-, tárfejlesztésre juttatni. Könyvtáronként mindössze 8—10 kötet vásárlásra elengő pénz jut az idei költségvetésből. Ezért fokozott figyelemmel és gondossággal kell megőrizni és óvni a könyvállományt 1955-ben és 1956-ban másfélezer könyv veszett el a járásban. Abán 155,, Zámolyon 185, Kajászón 85 könyv hiányzik még ma is. Az előbbi számban nincs benne az ellenforradalom pusztításából származó kár és a természetes „elrongyolódással” tönkrement könyvek száma. A jelenlegi helyzetben csak úgy lehet továbbra is eredményesen biztosítani a népkönyvtárak működését, ha helyi erőkből gyarapítják. Már eddig is nem egy község könyvtárfejlesztési célra fordított községfejlesztési járuléka a példa, hogy meg lehet oldani a kérdést. Ha a székesfehérvári járásban minden lakos egy-egy forintját adnák csak a községfejlesztési alapból e célra, akkor 70—80 ezer forint állna rendelkezésre. A vitaindító előadást a nép- s könyvtárosok huz'zászójára eskszítette ki. Jolker Irén járási mű-ívelődési előadó a könyvtári munka tartalmi részével foglalkozott. A további hozzászólásokból kitűnt, hogy célszerűnek látszana a helybeli „töredék könyvtárak“ egyesítése. A népkönyvtárak helyzetén községi összefogással lehet leginkább segíteni. Az illetékesek tegyenek meg mindent, hogy a könyvtárak a falu hatékony, életerős kulturális intézményévé váljanak. Ko. Mi.