Fejér Megyei Hirlap, 1957. december (2. évfolyam, 282-305. szám)

1957-12-18 / 296. szám

Szerda, 1957. december 18. FEJBR megyei hírlap Egy á!-szakcsoport és ami mögötte van Dr Bobay István jogtanácsossal 1947. március 5-én találkoztak először a táciak. („Bár sohase is­mertük volna meg” — mondogat­ják sokan.) Akkor megjelent a tanácsházán és előadta, hogy a Sárszentmiklósi Földművesszö­vetkezet Május 1. rizstermelő szak­csoportja részére rizstermelésre alkalmas területet kíván bérelni. Németh József, a legeltetési bizott­ság és a községi tanács­­b. nevé­ben föl is ajánlotta nyomban a 16,4 holdnyi rizstelepet és hozzá 5 hold megműveletlenül álló föl­det. Erről a haszonbérleti szer­ződés is elkészült, amely részle­tezi a ber­­adás feltételeit. Úgy látszott, hogy eddig rend­ben van minden. Abban, hogy a Május 1. rizstermelő szakcsoport létezik-e egyáltalán, még csak kételkedni sem mertek. Csak­­jóval később ébredtek rá a valóságra, de akkor is a becsapott, félrevezetett emberek. Az történt ugyanis, hogy dr. Bobay István jogtanácsos a szer­ződés megkötése után megjelent jónéhányszor a községben, amikor munka adódott a bérbevett földön. Félreértés ne essék, nem azért, mintha dolgozni akart volna, ha­nem azért, hogy másokkal dol­goztasson. Napszámosokat vett fel és azokkal végeztette el a mun­kák­at. Azt persze senki nem kérte számon, hogy hol vannak a szak­csoport tagjai. így került Bobay alkalmazásá­ba Kiss Katalin, Szöllősi Margit, Huszár Mária, Pajor József és Pa­­jor Józsefné, valamennyien táei lakosok, akik még sok társukkal együtt hiába várják a megdolgo­zott napszámbér kifizetését. Kiss Katalin 735, Pajor József pedig 2000 forintját siratja. De hiába várja a lakbért, a 680 forint köl­csönadott pénzét, a 12 liter bor és egyebek árát az az idős asszony is, akinél ott léte alkalmával Bo­bay lakott. Ha csak meg nem elág­azik azzal a néhány értéktelen ruhadarabbal, amit — valószínű­leg ellenértékképpen — nála ha­gyott az „előkelő”, nem minden­napi vendég. No, de nézzük csak: ki is ez a Bobay? Úgy hírlik, 1956-ig valamelyik­­ minisztériumban dolgozott. Ami-­i­kor ott megszüntették a munka­­­­viszonyát, más kereseti lehető­­­­ség után nézett. Olyan után,­­ amely munka nélkül is búsás­­ hasznot ígér. És talált is ilyet, így került Sárszentmiklósra,­ ahol a földművesszövetkezet ke­­­­retein belül megalakította a Má­­j­­us 1. rizstermelő szakcsoportot, amelynek tagjai Sárszentmiklósról Deák Ferenc vb. elnökhelyettes és Szabó Károly akkori vb. titkár­­ voltak. A többiek Boday hozzátar­­­­tozói, pincehelyi lakosok. Persze,­­ valamennyien csak papíron. Mert­­ a valóságban dolgozó tagjai nem voltak a szakcsoportnak, de a mű­ködési engedélyt sem látta soha senki. A földművesszövetkezettel sem volt kapcsolata a szakcsoport­nak. Bobay volt az egésznek az irányítója, aki bérmunkásokkal dolgoztatott és társaival együtt abból élt, hogy különböző helyek­ről, más és más címen pénzeket vett fel, amikről azután nem szá­molt el. 1956. őszén Bruzsa Kálmántól, a Sárszentmiklósi Földműves­szövetkezet főkönyvelőjétől kért 3000 forintot rizs­előleg fejében. Mikor a főkönyvelő megtagadta a pénz kifizetését, a felső szervhez fordult, ahol összeköttetései ré­vén­­ támogatásra talált, így a 3000 forintot sikerült meg­kaparintania. Ennek ellenében persze a földművesszövetkezet nem, hogy rizst nem kapott, de a 21 zsákját — amit Bodaynak adott át — sem látta többé. Emiatt pert is akart indítani a földművesszö­vetkezet, de — ugyancsak az ösz­­szeköttetések révén — abból sem lett semmi.­­ Időközben a Sárszentmiklósi­­ Földművesszövetkezet megszün­tette a hivatalosan nem is engedé­lyezett szakcsoport működését és felszólította Bobayt a bélyegző visszajuttatására. Bobay ennek el­lenére megtartotta a bélyegzőt, csupán a „Sárszentmiklósi Föld­művesszövetkezet” felírást töröl­te róla. A Május 1. szakcsoport nevével pedig tovább folytatta üzelmeit, amelyek során a károko­zás összege — hozzávetőlegesen — nyolcvan—százezer forintra te­hető. Ezek után felvetődik a kérdés: hogyan történhetett meg mindez? Ki a felelős azért, hogy egy ál­­szakcsoport nevében hosszú ide­ig garázdálkodhatott Bobay? És végül: miért késik a felelősségre­­vonás? (P. J.) lünk — szívesen és jó áron meg­vásárolják a termeltető vállalatok, mert jó éghajlati viszonyaink között kitűnő lucerna, bíborhere és egyéb fontos ipari magokat termelhetünk, s az elmúlt egy-két évben már termeltünk is. Tárnai Alajos gazdasági agro­­nómustól például megtudtuk: —A lucerna mag termelése mellett az idén igen jó eredményeket ér­tünk el paradicsom-mag terme­lésben. Paradicsomtermelésre kö­töttünk szerződést a paksi kon­zervgyárral. Mázsáját 50 forintért adtuk át. A gyárban hideg présen nyomták át a húsos paradicsomo­kat, ami semmit sem ártott a magnak. Ezt visszahozva, gazda­ga a gazdaság állattenyésztésé­ről érdeklődik valaki, Bálint An­dor főállattenyésztő készséggel áll rendelkezésére. Előveszi minden­tudó zsebkönyvét, végig vezet is­tállókon, pajtákon és csak "vezze jegyezni a kérdező a hallottakat, a látottakat. — Igen sok bajunk volt a fe­jős­tehenekkel — meséli. — Egy rika betegség a Trihomonacesis fertőzés meddővé tette anyáinkat, a­mivel így a laktációs idő termé­­szetellenesen meghosszabbodott — alacsony lett a fejési átlag. .— Már túl vagyunk a betegsé­geken és fejési átlagunk a mai Az ésszerű irányítás mellett el­­sősorban az állatok gondozóit il­leti dicséret a jó eredményekért. András Pál és János, a szarvas­ságunk kimosta, megszárította és mázsaként 20 000 forintért adtuk el. Tervünk 30 kiló volt holdan­ként és ezt pár kilóval túlteljesí­tettük. Lucerna magunk 145 mázsa ter­mett. A napokban szállítjuk tisz­títani Mezőszilasra. Vetőmagnak termeltünk 36 vagon búzát, 10 va­gon tavaszi árpát, öt és fél va­gon zabot, egy vagon cukorrépa magot, amit most fémzárolnak. Jövő tervünk szerint még több holdon termelünk lucerna, vörös­here magot, paradicsom, borsó és egyéb ipari magokat, olyan faj­tát, ami nem túlságosan munka­­igényes, de jól fizet. pon 10,6, az istállóátlag pedig 9,3 liter. Az év elején még négy forinton felül volt a tej literének önköltsége, ma 298 fillér és év végéig még csökken. — Igen jó eredményeket értünk el szarvasmarha-hizlalásban. El­adtunk 239 darab hízómarhát, amelyből 159-et extrém­ minőség­ben vettek át, a többit pedig első osztályban. A súlygyarapodás­i tervet 175 százalékra teljesítettük. Emellett a takarmányozási költ­ségeket is csökkentettük, keve­sebb takarmányból több húst ál­lítottunk elő a tervezettnél. marhahízlalás mesterei — mond­ja róluk a főállattenyésztő. — Az ő állataik gyarapodtak havonta a legtöbbet — 28 kilót. Pontos idő­ben etetnek, lelkiismeretesen gon­dozzák állataikat, ami igen je­lentős az állatgondozók munkájá­ban. Már többször részesültek di­cséretben, jutalomban, s kerese­tük is arányos az elvégzettekkel, mert a havi 1700—1800 forintot megkapják személyenként. A legjobb sertésgondozó híré­ben emlegetik Roska Mihályt. Százötven anyakocát etet, legel­tet, gondot kiválóan. Október ha­vi keresete 1828 forint volt. Hasonló jó híre van Herbszt Józsi bácsinak, az idős juhásznak, aki évtizedek óta járja a környék legelőit. Először az uradalmak ál­lataival, alig napi betevő falatért, most pedig jó fizetéssel az álla­mi gazdaságnak. Szaktudásáért, gondos munkájáért becsülik a gazdaság vezetői. Gazdag jövedelemforrás a szarvasmarhahízlalás a jó tehenészet A gazdaság „élmunkás” állattenyésztői Székesfehérvári Köztársaság Filmszín­ház december 12—18: Hogyan fedezték fel Amerikát (olasz). Székesfehérvári Petőfi Filmszínház de­cember 19—24-ig: Emberek vagy őrmes­terek (olasz). Sztálinvárosi Dózsa Filmszínház de­cember 16—18: Két anya (német). Sztálinvárosi Szabadság Filmszínház december 16—18. Hetes) egy csapásra (osztrák). 52 000 forint jutalom a termelés élenjáróinak A könyvelésben Fierpassz Pé­ter elvtárs éppen az évi jutalma­kat számolta össze, hogy kinek, mennyit fizettek ki. Közeledik az év vége és számot kell adni sá­fárkodásukról. — 52 566 forint a teljes összeg, amit kifizettünk — sorolja a sű­rűn egymás alá írt számoszlopok adatait.­­ Ennek 55 százalékát a fiatalok kapták. Tokai László szerelő és Borsos Franciska nö­vénytermelő például 700 forintot kaptak házasságkötésükkor. Ugyanennyit Kovács Ferenc és Vágási Mária gazdaságunk dol­gozói. Fábián János retoros, a „Ki­váló műszaki” jelvény mellé 500 forintot, Vörös József gépszerelő szintén oklevelet és 500 forintot. Kuna Margit leírókönyvelő 300, Szalai István a nyári kombájno­lásért 600 forint jutalomban ré­szesült Kulturális és művelődési célokra, segélyezésre is többezer forintot költöttünk. S. fi Tnal. Termelő­szövetkezet a gyermekvárosért A zámolyi Petőfi Termelőszö­vetkezet tagjai szombaton köz­gyűlést tartottak, amelyen meg­tárgyalták és jóváhagyták az ez­­évi zárszámadást. Érdemes né­hány adatot idézni ebből a zár­számadásból. A termelőszövetkezet tiszta va­gyona csaknem kétmillió, az összvagyon értéke pedig több mint négymillió forint. Ebben az évben 164 ezer forintot fordítot­tak beruházásra, amiből befejez­ték az új istálló építését. A szö­vetkezeti alapot 11 százalékkal növelték. Külön meg kell említe­ni, hogy az évi tejtermelés tehe­nenként 500 literrel emelkedett, az egy tehénre jutó tejhozam 2634 liter. Átlagosan 386 munka­egység jut egy tagra, egy munka­egység értéke 41,10 forint. Ezek a számok arról tanúskod­nak, hogy fejlődik, erősödik a ter­melőszövetkezet, amely egyre in­kább felkelti az egyénileg dolgo­zó parasztok érdeklődését. A köz­gyűlésen is négy új tagot vettek fel, ebben az évben tizenegyet összesen. A további tervek között szerepel egy baromfitelep létesí­tése, amihez azonban az erdőgaz­daság nem hajlandó átadni az érintett 12 holdas erdőterületet. Legalább is erre enged következ­­tetni az a körülmény, hogy a tsz levelére még csak nem is vála­­szolnak. A zárszámadás elfogadása után a termelőszövetkezet vezetősége ismertette a Nőtanács és a Ter­mel­őszövetkezeti Tanács megyei irodájának levelét, amely a gyer­mekváros támogatására hívja fel a tagság figyelmét. A vezetőség javasolta, hogy erre a célra a szo­ciális és kulturális alap terhére szavazzanak meg 1500 forintot. Javasolta továbbá a vezetőség, hogy a KISZ-fiatalok keressék fel a családokat, hogy erejükhöz mérten tegyenek felajánlásokat. A vezetőség javaslatait a tag­ság egyhangúlag elfogadta, Szalók József elvtárs, a tsz párttitkára pe­dig nyomban felajánlott 50 forintot. Szó volt még a közgyűlésen a nukleáris fegyverek használatá­nak betiltásáról. A tagság egyön­tetűen követelte e gyilkos fegy­verek megsemmisítését. E tilta­kozásukat távlartban szövegezték meg, amit az Országos Béketa­nácsnak küldtek meg. Az újító-mozgalom helyzete a Könnyűipari Szerszámgépgyárban A termelés növeléséért, a minő­ség javításáért, az önköltség csökkentéséért vívott harcban ki­meríthetetlen erőforrás a dolgozók kezdeményező ereje, leleményes­sége. Milyennek látják az újító-moz­galom helyzetét a gyárban? — ez­zel a kérdéssel fordultunk a Köny­­nyűipari Szerszámgépgyár több munkásához és műszaki dolgozó­jához. A főmérnök Göde István, a gyár főmérnöke így ny­illt­kozott: — Általában gyárunk újító­mozgalma jól fejlődik. Havonta 10—12, sőt ennél is több javas­latot nyújtanak be a dolgozók és az elfogadott javaslatokat rövid idő alatt be is vezetik. Az újítások komoly segítséget adnak a gyár munkájának megjavításához. Tavaly például a második ne­gyedévben 36.750, a harmadik ne­gyedévben 40.617 és az év utolsó negyedében 103.895 forint volt a megtakarított pénz összege. Ez év első negyedében a megtakarítás 44.457, a második negyedben 326.179 és a harmadik negyedben pedig 436.559 forint volt. Az újí­tások is hozzájárultak ahhoz, hogy gyárunk alig egy év leforgása alatt a veszteségesből nyereséges vál­lalattá fejlődött. Szép eredményeket értünk el újítások révén a minőség javításá­ban, az anyagtakarékosságban, a gépek jobb kihasználásában. A jó eredmények mellé írhatjuk még, hogy a műszaki kollektíva időről időre feladattervet állít össze az újítók számára, hogy ezzel figyel­müket a gyár legégetőbb problé­máinak megoldására terelje. Az újítók egy része követi is az út­mutatást. Az újítások kezeléséről kiadott kormányrendelet hatha­tósan elősegíti a díjazásoknak az eddiginél magasabb összegben történő kifizetését. A villanyszerelő Ivanics János villanyszerelő eze­ket mondotta: — Ebben az évben négy kisebb­­nagyobb újítási javaslatot adtam be. Mi, villanyszerelők tudjuk, hogy újításainkkal — amelyek időt, anyagot takarítanak meg —, hasznos szolgálatot teszünk nép­gazdaságunknak. Munkaterüle­tünkön még nagyon sok lehető­ség van az újításra, amerre né­zünk, mindenütt találunk tökéle­tesíteni valót. De ahhoz, hogy erre akadjon is vállalkozó, jobban kell népszerűsí­teni az újító­ mozgalmat. S a nép­szerűsítés legjobb módja, ha sz újító érzi, hogy javaslatát meg­becsülik. Ú­j­ítóf­elelősünk kifüggeszti ugyan a benyújtott javaslatokat egy táblán, de a szakszervezet na­gyobb segítségét kérjük, amely plakátokon, hangoshhíradón, aktí­váin keresztül mozgósítaná dolgo­zóinkat még nagyobb érdeklődés­re az újító­ mozgalom iránt. A benyújtott javaslatokat aránylag rövid idő alatt elbírál­ják és ez megnyugtatóan hat ránk újítókra. Tapasztalatom, hogy nincs annyi huza­vona az újítások döntésében, mint azelőtti A művelettervező­ ­ Tarpataki Lajos műveletterve­­­ző véleménye: 1 — Több, mint három éve java­­soltam, hogy a köszörűgép felirat­­tábláját, amely a korábbi gyártás szerint öntöttvasból készült, alu­mínium ötvözetből készítsék. Az­­ öntöttvas esetében ugyanis a­­ nagyfokú lyukacsosság sok selejt-­­ nek volt az okozója. Az újítási ja­vaslatom szerint az alumínium ,mind öntéstechnológiai szempont­­­ból, mind pedig megmunkálható v­ssági előnyei miatt olcsóbbnak bi­zonyult a régi eljárással szemben.­­ A gyár alkalmazta ugyan ja­vaslatomat, de annak kedvező el-­­ intézése különböző okok miatt le­fedésbe ment. Később az új újítód­isi megbízott biztatására benyúj­­­tottam a javaslatomat és kaptam k­i 300 forint jutalmat.­­ Mi, művelettervezők mindig­­ megvitatjuk a termelés problémá­­i­­t; legutoljára az anyagtakarékos-­­­ság javításáról volt szó. Gyárunk-­­­nak nincs még külön újításokat­­ kivitelező műhelye, de a vállalat­­i vezetőség minden támogatást­­ megad, hogy a szerszámműhely-­­ ben a javaslatok kidolgozása az 1 újító útmutattásai alapján meg- 1 történjen. i­s.­­ Mint a nyilatkozatokból kide-­­­rül, a székesfehérvári Könnyűipa­ri Szerszámgépgyárban szépen fejlődik az újító-mozgalom, job­­­ ban bánnak az újításokkal. Per­sze, vannak még fogyatékossá-­­ gok és ezeket ki kell javítani ép­­­pen a jó termelés, a gazdaságosság­­ érdekében. ► Ha még nagyobb lehetőséget • biztosítanak a dolgozók alkotó­i kezdeményezésének, a jövő eszten­­­dőben jobban ki tud bontakozni­­ az újító­ mozgalom, további ered­ményeket lehet elérni. » — P. L. — 300 kicsinek ajándék karácsonyra A pártirodában a nagy asztalon hosszú sorban egymásra rakott szaloncukros dobozok, kekszes, almás, diós zsákok. — A gyerekeket ajándékozzuk meg vele karácsonyra — hallot­tuk Forrai Antal elvtárstól. — Több mint 300-an vannak az ap­róságok és fel kell készülnünk az iskolában tartandó ünnepségre, hogy mindegyiket kicsit megör­vendeztessük. A gazdaság nemcsak a „kicsik­ről”, hanem a felnőtt dolgozóiról is gondoskodik az ünnepekre. A szakszervezet a pártszervezettel, a gazdaság vezetőivel együtt ked­­­vezményes áron hozat almát és­ bort. Minden család igényelhetett 1 10 kilóig almát, kilónként 4 for­­rintos árban és néhány liter jól bort, 12 forintért literenként.­­ Az idő rövidsége miatt nem „láthattunk” és „hallhattunk” meg mindent a Mezőfalvai Állami Gazdaságban. E néhány adat azonban részben megismerteti ol­vasóinkkal egy többezer holdas állami gazdaság évi tevékenysé­gét dióhéjban összesűrítve. Molnár Margit

Next