Fejér Megyei Hirlap, 1958. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-01 / 1. szám

TT 7 Világ proletárjai egyesüljetekY ywvtugAfMX HHREiBkP III. ÉVFOLYAM. 1. SZÁM. ÁRA: 60 FILLÉR. SZERDA, 1958. JANUÁR 1. M­ost, amikor országszerte az 1957. esztendő számvetése folyik, érdemes elgondol­kodni, mi lett volna ebből a me­gyéből és népéből, ha 1956 novem­berében nem siet segítségünkre — a Magyar Forradalmi Munkás Paraszt Kormány kérését követ­ve — a Szovjetunió, hanem ha­zánkban győz az ellenforradalom. Hogyan fordult volna meg itt a világ, a nyugati imperialista ha­talmak szándéka, a kapitalizmus törvényei szerint és hogyan süly­­lyedt volna vissza a megye népe a kapitalizmus szolgaságába. A Budapesten és kint az országban, különböző helyeken az akkori­ban mutatkozott jelek szerint ho­gyan léptek volna birtokba a külföldi és a Nyugatról hazatért nagytőkések a bauxit- és szénbá­nyáknál, a különböző kisebb­­nagyobb üzemeknél, s hogyan csempészték volna át — nyugati tőkés országok szokásai szerint — az „egyéni kezdeményezés" di­csőítésével a csepeli Weiss bárók és Chorin Ferencék kezébe, no­rro­ a mögöttük álló Knappok, Thyssen-Bornemisszák, Lőwen­­stein hercegek kezébe a Dunai Vasművet, a belé fektetett népi vagyon százmillióival. Hogyan jelentek volna meg a kapitaliz­mus farkastörvényeire és az ame­rikai fegyverekre támaszkodva földet visszafoglalni Fejér megye nagybirtokosai. És nem álltak volna meg az állami gazdaságok­nál, a szövetkezeteknél, hanem áttörték volna mindazoknak a birtokhatárát, akik 1945-ben a felszabadult Magyarország tör­vénye szerint új földet kaptak. Ez lett volna a „fejlődés", bármi mást mondtak, ettől eltérőt, m­gg ennek ellenkezőjét az ellenforra­dalmárok. Bizonyítékaink vannak. Hiszen nemcsak a mindjobban fasizáló­­dó Nyugat-Németországban adják vissza a bányákat, a gyárakat, az ipari és pénzügyi hatalmat Hitler egykori szekértoló gazdasági mágnásainak, hanem az Egyesült Államokban és Angliában is sor­ra és következetesen átadnak ma­gánkézbe állami befektetésekből létesült vállalatokat. Hogy pedig egykori nagybirtokosaitól mit várhatott volna Magyarorszk­ és Fejér megye, arra nézve itt van előttünk az ausztriai példa, ahol Eszterházy Pál — miután Ma­gyarországi tervei meghiúsulását látva, november 4-én meglépett az országból, — osztrák, burgen­landi kisbérlőit nyomorgatja bér­emelésekkel és zsarolja, hogy ha helyükön és biztonságban akar­nak maradni: 20—25 ezer schillin­­get fizessenek a hercegi földek holdjáért. Ez az Eszterházy egy tyúkalja az iparral kapcsolatban előbb em­legetett Knappokkal, Lőwenstei­­nekkel, a mögöttük álló amerikai nagytőkésekkel és azt gondolom se jobb, se roszabb azoknál az idegenbe futott magyar földbirto­kosoknál, akik éppen úgy mint Eszterházy, joggal számítottak a nyugati imperialista vezetőkörök rokonérzésére támogatására. S ha nincs november 4-e, bizony már a fehérvári utcákon is itt ko­­csikáznának... S nem kell hozzá nagy kép­zelőerő, hogy végig gond , dőljük a sort: mi lett vol­na a dolgozó szegény nép helyze­te, munkásoké, parasztoké és ér­telmiségieké egyaránt. Hogyan morzsolta volna a nagytőke far­kastörvénye a munkások jövedel­mét — az iparban folyó verseny címén. Hogyan szüntették volna meg sorra a szociális intézmé­nyeinket, azon a címen, hogyha Amerika, vagy Franciaország meglehet hasonlók nélkül, mi jo­gon legyen ilyen mértékű szocia­lista biztosítása a mi ipari mun­kásságunknak. S hogyan falta volna fel a mezőgazdasági mun­kások, a szegényparasz­t­ok ke­nyerét a nagybirtok gépesítése, hogyan nyomta volna le megint koldussorba a középparasztokat is a mezőgazdasági termékek el­értéktelenedése, a világpiaci ver­seny. Mondom, érdemes, hogy mind­ezekről a dolgokról elgondolkoz­zunk és főleg olyan összetételű megyében, mint a mi Fejér megyénk, ahol a múlt­ban olyan erős volt a nagybirtok, olyan sok volt az agrárproletár és a nagy munkaerő kínálat kö­vetkeztében olyan alacsony jöve­delmi lehetőséget adott a munkás­nak az ipar. De 1956 november 4-én a Ká­dár-kormány kérésére a veszély­bejutott magyar népi hatalom se­gítségére sietett Szovjetunió, majd az ellenforradalom leverése után hatalmas arányú gazdasági segít­ség­nyújtásban részesültünk, me­gint csak a Szovjetuniótól s a többi baráti szocialista országtól és mostani számvetésünkben sem­mi dolgunk sincs se egykori gróf­jainkkal, se a Chorinokkal. De ezen túl is sokkal megnyugtatóbb és örvendetesebb az országos számvetés s a Fejér megyei egy­aránt, mint amire egy esztendő­vel ezelőtt számíthattunk. Mi­közben kint a nagyvilágban még folyt Magyarország és dolgozó népe ellen az imperialisták és bérenceik végtelen gyűlölet­had­járata, itthon a dolgozó nép — barátaink felbecsülhetetlen érté­kű állandó segítségére támasz­kodva — hétről-hétre fokozódó erővel és szorgalommal munkál­kodott az ellenforradalmi károk eltakarításán, a termelés megin­dításán és fejlesztésén. I­parunk súlyos károkat szen­vedett és mezőgazdasá­gunk szocialista részét — elsősorban a termelőszövetkeze­teket — komoly veszteségek ér­ték. De a mezőgazdaság a maga egészében majdnem teljesen sér­tetlen maradt és ez nagy segítsé­get jelentett az országnak és né­pének olyan értelemben, hogy ha falusi szocialista építkezésünkben meg is kellett állapítani bizonyos visszaesést, — és ez minőségi ha­nyatlás volt, mert korszerű, vagy korszerűségre törekvő mezőgaz­dasági nagyüzemekből töredeztek le birtoktestek, szóródtak szét ko­moly állattenyésztési értékek ala­csonyabb színvonalú parcella­­gazdaságba,­­ mondom, ha a me­zőgazdaság szocialista építkezésé­ben jelentkezett is bizonyos ha­nyatlás, azért a mezőgazdaság a maga egészében mégis nagyobb mértékben ki tudta elégíteni a lakosság igényeit, mint azt egy éve várhattuk volna. És ugyan­akkor, ezt mind országos, mind Fejér megyei viszonylatban meg lehet állapítani, az együttmaradt, vagy újjá alakult termelőszövet­kezetek szilárdabban, magabizto­sabban állnak a lábukon, tagsá­guk a nagy veszedelemben a ré­ginél szorosabb egységbe ková­­csolódott és ennek mind polákkal mind gazdasági eredményei igen megnyugtatóak. .Ter-Heg Fejér megyében 124 mezőgazdasági termelőszövetke­zet, 53 termelőszövetkezeti cso­port és 82 szakcsoport működik. A termelőszövetkezetek földterü­lete 63 739 hold, taglétszámuk 6 080. Megyei átlagban 312 mun­kaegység jutott egy-egy termelő­szövetkezeti tagra, amit csak di­csérettel lehet feljegyezni és nem tudok másként értékelni, mint a szövetkezeti parasztok szorgalmá­nak, a szocialista mezőgazdaság­hoz való hűségének bizonyítékát. A szövetkezeti nagyüzemi gazda­ságok osztása — munkaegysé­genként 40—45 forint — körülbe­lül megfelel az országos átlagnak. De a kápolnásnyéki Vörösmarty 56 forintot, a martonvásári Sza­badság 48,15 forintot fizetett mun­kaegységenként és mind a két szövetkezetnek még számottevő pénztartaléka is maradt. S­ok szó esik mostanában az egyénileg gazdálkodó pa­rasztok jó jövedelméről. Azt hiszem, senki sem gondolhat­ja rólam, hogy ne tisztelném és becsülném az egyéni gazdák szor­galmát, fáradhatatalanságát, mun­­tát. De ne várja tőlem senki, hogy túlbecsüljem a parcellagazdálko­dás lehetőségeit. Egy-egy pa­rasztcsaládban a férfi és az asz­­szony mellett nemcsak a felnőtt fiúk és lányok dolgoznak, fára­doznak a jó jövedelem érdeké­ben, hanem ma is úgy van, mint száz éve, meg ötszáz éve volt, ■ hogy dologidőben még az apró ■ gyerek is megkapja a maga fel­­­­adatát, ha már egyszer nem a ' földet sepri a pendelye és ostort ’ bír emelni. Ha ezt a családi kö­zösségben végzett munkát mér­­­nénk le munkaegységben, bizony ’ még nagyobb mértékben megmu­tatkoznék a szövetkezeti nagy­üzemi munkaszervezetnek és ma­gának a nagyüzemnek a fölénye, mint ahogyan az általánosan is­mert számok mázsában és forint­ban ezt a fölényt mutatni szok­ták. A szövetkezeti parasztok helyt­állása, és a mezőgazdasági nagy­üzemek jó terméseredményei Fe­jér megyében is mutatják a ha­tásukat abban az érdeklődésben, ami most már szinte minden fa­luban megállapítható a szövetke­zetek iránt. Megalakult négy új termelőszövetkezet és egy terme­lőszövetkezeti csoport. Megye­­szerte alakulnak az új termelő­­szövetkezetek. Az utóbbi hóna­pokban — ar­atás óta — 393 csa­lád 512 taggal lépett a szövetke­zeti útra. Tömeges belépésről ér­kezik hír Besnyőről és Pusztaeg­resről. Lehet, hogy valaki azt mondja erre, nagyobbak is lehet­nének a számok. Bízom benne, hogy lesznek és már a legköze­lebbi jövőben. A belépések fo­lyamata megindult és nem valami erőszakoskodás hatása alatt, ha­nem az egyénileg gazdálkodó pa­rasztok önkéntes elhatározásából, meggyőződésből. Parasztságunk mind nagyobb tömegeiben ismeri fel, hogy a szocializmus történel­mi szakaszában élünk és hogy a szocialista fejlődés mekkora erő­vel jelentkezik világméretekben s a világpolitikában, arra nézve nemcsak a magyarországi ellen­forradalmi lázadás veresége, ha­nem a Szovjetunió diplomáciai, tudományos és gazdasági sikerei­nek sorozata is számtalan bizo­­nyítékot nyújtott és nyújt. M­agyarországon gyors üttet­­ben folyik a szocializmus építése és ebben a fejlő­dési folyamatban egyre nehezebb lesz a parcellagazdálkodási for­ma helyzete. A termelés általá­nos színvonalának, a szocialista­­ építkezésnek, a dolgozó paraszt­ságnak és az egész népgazdaság­nak érdeke, hogy meggyorsítsuk a­­ mezőgazdaság szocialista átalaku­­­­lásának ütemét. Ezt a célt szol­gálta a Népköztársaság Elnöki Tanácsa akkor is, amikor a For­radalmi Munkás Paraszt Kormány­­ előterjesztésére törvénye­­rvű- i­deletben biztosította a szövetke-­­ zeti parasztok öregségi és rok- a­kantsági nyugdíjjogosultságát Ez­­ a törvényerejű rendelet is egyike­­ volt azoknak a törvényhozási és­­ kormányzati intézkedéseknek,­­ amelyek igazolják, hogy az ipari­­ munkásság és a Magyar Szocia­­l­lista Munkáspárt a legmesszebb­menő jóakarattal törekszik szö­vetségese, a dolgozó parasztság problémáinak emberséges, helyes okos megoldására. Szeretném, ha a parasztság, az ipari munkásság­ra és a pártra támaszkodva, most már a maga egészséges kezdemé­nyezéseivel is minél többet tenne a mezőgazdaság szocialista át­alakulása érdekében. Ebben látom a falu szempontjából az 1958. esz­tendő egyik legfontosabb tenni­valóját. Befejezőben néhány szót sze­retnék szólni a megye iparának helyzetéről. Fejér megye ipará­­nak termelése 1957. III. negyedé­ben 4,6 százalékkal meghaladta az 1956. év III. negyedének ter­vét és ez igen szép eredmény. A gánti bauxitbánya 35,5 százalék­kal, a Dunai Vasmű 8,7 százalék­kal, a Pusztavámi Szépbánya 6,5 százalékkal termel többet, mint­­1956. III. negyedében. Az egy fő­re eső termelés Pusztavámon 7,7 a Dunai Vasműnél 18,7, a sztál­in­városi 5. számú Épületelemgyár­nál 9,9, a sztálinvárosi Vegyes­ipari Vállalatnál 17,1, a Malom­ipari Vállalatnál 3,3, a Finom­­mechanikai Vállalatnál 4,2 száza­lékkal több volt, mint a múlt év III. negyedében. Mindezek a szá­mok amellett tanúskodnak, hogy a megye ipari munkássága vilá­gosan látja, mit jelent az ellen­forradalom után újjáépülő or­szág számára az ipari termelés növelése. A jövő esztendő komoly feladata, hogy hasonló eredmé­nyeket érjünk el a társadalmi tulajdon védelmében, a taka­rékosság területén, és az önkölt­ség alakulásában is. Mert bár Gánton 47 forintról 40,80 forintra csökkent a bauxit tonnájának előállítási költsége, más ipari te­rületeken még igen sok a kívánni­való. S azt sohase felejtse el sen­ki, hogy amit kívánunk, — magunknak kívánjuk. Amit építünk, — magunknak építjük. Amit megtakarítunk — a mi or­szágunk, a mi népgazdaságunk, a mi népünk haszna és minden gaz­dasági eredményünk végső fokon az egész dolgozó nép életszívona­­lának növekedését szolgálja. Vo­­natkozik ez iparra és mezőgazda­ságra egyaránt, de az értelmisé­giek munkájára is. M­ikor lezárjuk az ellenforra­dalom utáni 1957-es küz­delmes esztendőt és elvi­it­tolunk 1958 új feladatainak meg­oldására, szeretném ezeken a so­rokon keresztül Fejér megye egész dolgozó népének átadni a bennem élő törhetetlen bizako­­dást, hogy az új év még szebb eredményeknek, még nagyobb si­­kereknek és a szocializmus to­vábbi diadalmas előretörésének, s amellett a zavartalan békének esztendeje lesz mindannyiunk számára. Új év éstis feladatok előtt írta: DOBI ISTVÁN Sikerekben gazdag új esztendőt kívánunk minden kedves olvasónknak!

Next