Fejér Megyei Hirlap, 1958. március (3. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-01 / 51. szám

1. oldal S­tüf­­tur­tSEK Palota forradalom Adenauer pártjában Az Adenauer-kormány merev külpolitikai vonalvezetése ellen felemelte szavát a párt parlamen­ti képviselőinek egész sora, így többek között Majonica, Bausch, Vogel és mások. . Majonica képviselő bejelentet­te: „Köszönettel tartozunk Ra­­packi úrnak, amiért ezt az egész kérdést ismét a vita sodrába dob­ta.” Véleménye szerint a lengyel javaslat a legszélesebb körű mind­azon javaslatok közül, amelyek a nemzetközi enyhülésre irányul­nak. Éppen ezért meg kell vitat­ni, mert kétségtelenül helyes ele­meket lehet benne találni. Az AP amerikai hírügynökség szerdai jelentésében az Adenauer ellen irányuló „palotaforradalom­ról” beszél, amelynek során nyíl­tan kitört a Keresztény Demokra­ta Szociális Unión belüli elége­detlenség. (MTI) Hol sorsolják márciusban a lottót? A Sportfogadási és Lottó Igaz­gatóság elkészítette a Lottósorso­lások márciusi ütemtervét. Esze­rint a következő hónapban négy húzást rendeznek, amelyek közül — mint az eddigiekben — csak egy lesz a fővárosban, a többi vi­déken. A jövő hónap első lottóhúzá­­sán kettős sorsolás lesz. Március 7-én Csepelen, a Munkás Ott­honban húzzák a 10. heti nyerő­számokat és a februári tárgynye­reményeket. Március 14-én Sal­gótarjánban, 21-én pedig Kapos­várott sorsolják a lottót. A már­ciusi utolsó sorsolást, a 13. hét nyerőszámainak húzását 28-án Nyíregyházán tartják. A Lottó nyerőszámai: A 9. heti húzás nyerőszámai: 13, 28, 56, 69, T1. FEJÉR MEGYEI HÍRLAP Szombat, 1958. március 1. Tervek a francia nemzetgyűlésben — 1860 — hat atombomba 1903 — negyvenhat atombomba A francia nemzetgyűlés csü­törtökön folytatta a katonai költ­ségvetés vitáját. Jean Montalat szocialista képviselő hangsúlyozta: Franciaországnak szüksége van az atomfegyverre, „hogy megőrizze helyét a nagy nemzetek között.” Közölte, hogy a hadügyi bizott­ság részadatai szerint az­ atom­bombagyártás francia terve 1960- ra hat atombomba, 1963-ra pedig negyven atombomba készítését ír­ja elő. A francia atomkormánybi­zottság jelenleg nem képes ele­gendő 239-es plutóniumot előállí­tani; a saclay-i üzem napi egy, a marcoles-i napi hat gramm plu­tóniumot gyárt. A hadügyi költségvetés vitájá­­­ban a katonai kiadásokat ellen­őrző nemzetgyűlési albizottság vizsgálata 344 milliárd frankban állapította meg „az algériai paci­­fikáció” kivételes költségvetési kiadásait az 1957. évre. (MTI) De Gaulle visszatér a politikai életbe? A csütörtök esti párizsi sajtó­ban ismét felbukkan az a hír, hogy De Gaulle tábornok rövi­desen újból visszatér a politikai porondra. A Paris-Presse első olda­las szenzációja ez a hír, ha a lap kérdőjeles formában közli is. 1954 december óta hallgat a tábornok. Gaulle azt is értésére adja a vele tárgyalóknak, hogy kötelessége megszakítani vissza­­vonultságát, ha a francia helyzet tovább rosszabbodik. Még ha „át­meneti megbízatásról” lenne is szó, csak törvényes úton szándé­kozik visszatérni a hatalomra. De Gaulle egykori pártja tá­jékoztató bulletinjében Roger Frey főtitkár így ír: Franciaor­szág halálos veszélyben van. Itt az ideje, hogy De Gaulle meg­kapja azt az átmeneti megbíza­tást, amely megmenti a holnap Franciaországot. (MTI) Külföldi hírek Moszkva. Nasszer válaszolt arra az üd­vözlő táviratra, amelyet Vorosi­­lov, a Szovjetunió Legfelső Ta­nácsa Elnökségének elnöke inté­zett hozzá abból az alkalomból, hogy kikiáltották az Egyesült Arab Köztársaságot és Nasszert választották ennek elnökévé. „Örömmel használom fel az al­kalmat, hogy kifejezzem az Egye­sült Arab Köztársaság népének a Szovjetunió népei iránt táplált legjobb érzelmeimet. A Szovjet­unió népeivel kulturális és gaz­dasági szálak és a béke biztosítá­sának közös célja fűz össze ben­nünket.“ Auckland. Dr. Vivian Fuchs angol tudós és a vezetése alatt haladó nem­zetközösségi délsarki expedíció 280 kilométerre közelítette meg a Scott-támaszpontot, a délsarki szárazföldön áthaladó expedíció végállomását — jelenti a Scott támaszpontról az újzélandi sajtó­ügynökség tudósítója. A hátralé­vő útszakasz már felderített te­rületen át vezet és nem fog kü­lönösebb nehézségeket támaszta­ni. Moszkva. A leningrádi szobrászati üzem­ben befejezték Lenin új, monu­mentális méretű szobrának önté­sét. A nyolc méter magas emlék­mű — amely M. G. Manyizernek, a Szovjetunió népművészének alkotása — a brüsszeli világkiál­lítás szovjet pavilonjának köz­pontjába kerül majd. Borsa Itala ____A_MAGAS ÉSZAKON is. Leningrádban A Szmolnyij kupolája messzire látszik a ködön át. Nem is köd az, hanem reggeli sötétség. Itt va­gyunk a magas Északon, Grön­­landdal és Alaszkával azonos föld­rajzi szélességi fokon. Délelőtt 10 órakor még sötét van, délután há­rom órakor pedig már meg kell gyújtani a lámpát. Otthon ilyen­kor, délután egy órakor ebédel­nek. Az ég szürke. A reggeli hó­takarót már felvágták az előttünk haladó csoportok autóbuszai. Itt állunk a Szmolnyij intézet barát­ságos, vidékies vasrácsos keríté­se előtt és benézünk az udvarra az egyszerű épületre. Hazai ké­pekről ismerjük ezt is. Látjuk lépcsőházát, puskás munkások­kal és katonákkal, látjuk a gép­­puskahevederekkel díszített mat­­rózt, meg a cigarettázó, hátizsákos katonákat. Köztük áll Lenin elv­társ mosolyogva és bizakodva. Szétnézek a lépcsőházban, hol vannak ezek az ismerősök. Már nincsenek itt, már nem is élnek talán, de mi művük a proletáriá­­tus állama, amelynek alapkövét itt a Szmolni­­har s korábbi leány­nevelő intézetben rakták le. Ma Leninarád krületi pártbizot­sága és tanácsa székel benne, de érintetlen Lenin elvtárs szobája úgy, ahogy képeken láthatjuk. Két vászonnal bevont kis fotes, dí­vány, karosszék, kis asztalka, rajta régi mivű telefon, mellette deszkával elválasztott kis helyi­ség, két, fehér takaróval leterí­tett egyszerű katonaágy, szekrény. Ott az ablak- Lenin elvtárs figyeli az Auróra tüzét, itt a nagyterem, ebből mennek szét a küldöncök ezer paranccsal, innen épült fel egy új birodalom. És mégis mi­lyen egyszerű mindez. Nem von­ták be a falakat színes márvány­nyal, nem csináltatták meg Lenin elvtárs karosszékének az ülőlap­ját sem; valami megállt itt 41 év­vel ezelőtt. Kővé meredt, hogy az utókor hűen rekonstruálhassa ér­zelmekben és gondolatokban mindazt, ami itt lejátszódott Az élet azonban fut tovább. íme hi­vatalnokok, pártjunk és ónáriusok névtáblái az ajtókon. Emberek mindennapi ügyeikkel, bajaikkal jönnek ide orvoslást keresni. Fo­rog tovább a nagy kerék, ami 41 évvel ezelőtt elindult. A múlt és a jelen találkozásának ezt a meg­rázó hatását mégegyszer a moszk­vai mauzóleumnál éreztem. A nagy halottak az élők között nyug­szanak, mintha testi jelenlétükkel is irányítanák munkájukat, éle­tüket. Félhangosan mormolom Szur­­kov költeményének sorait (Az emberiség minden erejét...) Az emberiség minden erejét Fölrázni jött Október vihara, Vállunkra tette Lenin a kezét, S szemünkbe nézett, mint jó apa. És mint hirtelen támadt világosság, Tárult fel az idők mély távola. Saját sorsunkat és a haza sorsát olyan tisztán láttuk, mint még soha. A szovjet ember Sokan kérdezték tőlünk haza­jövetelünk után, milyenek a szov­jet emberek otthonukban, milyen a polgári életmódjuk, lakáskultú­rájuk, szórakozásaik, munkamód­szerük. Ezekben a kérdésekben háborús emlékek rejtőznek, uni­formisok ezrei jutnak eszünkbe, márpedig az uniformis erősebben takarja a személyiséget, mint a polgári öltözék. Barátainkkal először a csapi állomáson találkoztunk, ahová az ukrán művelődésügyi minisz­térium emberei jöttek elénk. Egyelőre csak az láttuk, hogy ba­rátságos emberek. Kievben már azt is észrevettük, hogy roppant fegyelmezettek. Nyugodtan áll­nak sorban az autóbusz-, villa­mosmegállóknál, a középületek­ben mindenütt kötelező ruhatá­rak előtt. Egymást előre engedik, a nőket, az idősebbeket le-felsegí­tik a lépcsőn, higgadtak, keveset és halkan beszélnek. Az utca csendje minden városunkban fel­tűnő. Mindenütt sok az új ház, lakáskultúrájuk fejlett Szórako­zóhelyeik tömve vannak, különö­sen a zenét szeretik, meg a szín­házat, de a képtárakban sem le­hetett mozogni a sok embertől. Munkájuk egyenletes, ütemes. Sokat láttuk egyforma, gyors mozdulataikat vonat-, autóbuszab­lakból és munkahelyükön köz­vetlenül. A gépekkel együtt dol­goznak az építők, a rakodók, a szénhordók és a modern gyárait futószalag mellett dolgozó mun­kásai. Hányszor bámulták meg mozdulataikat és mondtuk: „Ilyen mozdulatokkal lehet épí­teni!” És egymás kezére dolgoz­nak, összeszoktak, harmonikusak. Ezekkel a mozdulatokkal építik télen is a 10 emeletes lakóháza­kat, hatalmas szerelőműhelyeket és szerelnek össze a ZIL gyárban egynegyed óra alatt egy teher­autót. Kedvező impresszióink észak felé csak fokozódnak és a tetőfokot Leningrádban érték el. Nem is csoda! Ez a legészakibb eur­ópai nagyváros. Északabbra te­rül el, mint Anglia legészakibb csúcsa, téli időben 18 órás sötét­­ség, nyáron pedig a sarki fény ha­tására ragyogó éjszakák folynak össze tündöklő nappalokkal. Ilye­nek az emberek is? Én télen lát­tam őket. Köteteket kellene át­tanulmányoznunk, hogy a klíma­változások hatását észrevegyük rajtuk. Az azonban bizonyos, hogy a leningrádiak az északi emberek hatását keltik akár az angolok, a skandinávok, vagy a finnek, de nem merevek és nem is sangui al­kusak. Négy bakfiskorú lánnyal egy páholyba kerültem a Kis Színház balettelőadásán. Igen csodálkoz­tam mindvégig illedelmes viselke­désükön. Kis gyerekek jólnevelt­­ségével vigyáztak minden mozdu­latukra, halkan beszélgettek és vidám megjegyzéseket tettek a Színházi Élet képeire. Kissé han­gosabbak ak­kor lettek, amikor megtudták, hogy idegen vagyok* Kérdésekkel árasztottak el tája­inkról, városainkról, népünkről* Munkáslányok voltak, az egyik mechanikai üzemben dolgoztak* A fegyelmezettség, a jó modor, a kulturáltság vonásait még job­ban megfigyelhettük a moszkvai Nagyszínház balettelőadásain. A mozdulatok, a zene harmóniája oly mértékben ragadott el ben­nünket, hogy gyakran törtünk ki nyíltszíni tapsokban. Kitörése­inkkel azonban magunkra ma­radtunk. Az emberek csodálkoz­va fordították felénk fejüket, és csak a jelenetek végén fejezték ki tetszésüket illedelmes, halk tapssal. Egyébként oly csend uralkodott a leghatalmasabb szín­ház nézőterén, hogy szinte az em­berek­­sírdobogását lehetett hal­lani. A KISZ megyei Bizottsága és a Fejér megyei Hírlap II KISZ EGYÉVES ÉVFORDULÓJÁNAK TISZTELETÉRE pályázatot hirdet Pályázatunk célja, hogy felszínre hozzuk megyénk fiatalsá­gának, ifjú íróinak, képzőművészeinek alkotásait, melyek kifejezik fiatalságunk életének napi örömét, gondját, jövőjét. A pályázatra beküldhető elbeszélés, tárca, vers, rajz, fest­mény, szobor, népművészeti tárgyak: fafaragás, kézimunka és fényképek. A pályázat legjobb munkáit négy csoportban díjazzuk: I. PRÓZAI MŰVEK. II. VERSEK. III. KÉPZŐMŰVÉSZETI ALKOTÁSOK. IV. FÉNYKÉPEK. NÉGY 1. DÍJ: 10 napos üdülés a Balatonon, vagy a Velen­cei tó partján. NÉGY 2. DÍJ: 100 Ft értékű könyv. NÉGY 3. DÍJ: 50 Ft értékű könyv. BEKÜLDÉSI HATÁRIDŐ: 1958. május 15. EREDMÉNYHIRDETÉS: 1958. június 1-én. __ A pályázatok Fejér megyei Hírlap szerkesztősége Székesfe­hérvár, Szabadság tér 8. címre küldendők. Az utóbbi időben, nem pa­naszként mondom, észrevették, hogy mint tolmácsot is tudnak használni, s egyre többen for­dulnak hozzám. Fordítottam már politikai cikket, szerelmeslevelet, sőt még verset is. Valahogy min­dig boldogultam. Tegnap cso­dák csodája felmondott a tu­dományom. A Székesfehérvári Petőfi Sportkör levelét, amelyben az egyik szovjet üzemhez fordul­nak a sporttársak, kellett vol­na oroszra ültetnem. Elolvas­tam a levelet. A betűk szo­kottak. A szöveg azonban se­hogy sem megy a fejembe. A levél felsorolja a Petőfi Sportkör, a helyi tanácsok sportkörének ötéves múltját, szakosztályait, az ellenforra­dalmat és az utazási nehézsé­geket. Ezután pedig a követ­kezőket közlik: „Fentebb rész­letezettek alapján jutottunk arra a gondolatra, hogy az Önök segítségét kérjük, oly módon, hogy sportkörünk ré­szére 28—30 ülőhelyes autó­buszt ajándékozni szívesked­jenek.“ A levél persze itt nem feje­ződik be és azt is közlik, hogy a sportkör az autót viszonoz­ná: a moszkvai sportolók eljö­hetnének a sportkör sporttele­pének megnyitójára. Még más is van a levélben, de egyáltalán nem lényeges, „darizók”, hiszen az említettekből is lát­szik, hogy nem az üdvözlő­szavakon és a sportbarátság hangoztatásán van a hang­súly, hanem az autón. Nem fordítottam le a leve­let, mert öt év alatt, míg az orosz nyelvet tanultam, nem találkoztam az­ élősdi stílussal, s még a mai napig sem tu­dom, mit jelent oroszul a® a sajátos magyar szó, hogy „da­­rizni“. Viszont azt szeretném, ha magyar nyelvből és a Pe­tőfi Sportkör használatából kiesne. Persze nem úgy, ahogy ők tették. Mikor idehaza ke­vésbé használhatják, akkor nemzetközi vonalon próbál­koznak vele. A „darizás“ önmagában 19 felháborító, hát még ha a ba­rátság firfigyén csinálják. Bányász Béla Nemzetközi 42690 kompfért televíziós vevőkészülék gyártását irányozta elő az idén az Orion. Ebből 17 000 belföldi forgalomba kerül, a töb­bit exportálják. Négyféle típusú készüléket gyártanak, köztük az egyiket rádióval kombinált kivi­telben. A négy típus közül három gyártása már megindult, a negye­dik a második félévben kerül sza­lagra. Az 1958. évre tervezett te­levízió-vevő termelése kétszerese a múlt évinek, s ezért a gyárban átszervezéseket hajtottak végre.

Next