Fejér Megyei Hirlap, 1958. március (3. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-22 / 69. szám

át a párttagságig A taggyűlés alatt izgatottan gyűrögette sapká­ját. Nem attól félt, hogy ellene szavaznak, ha­nem .. . szavakba önteni, de még gondolattá for­málni sem tudta szét a meghatá­rozatlan, forró ér­zést, amely egész 19 éves lényét átjátta. Párttag leszek. S zakatolt agyéban, s úgy érezte, fiatal élete egyik legszebb napjához érkezett. Márton János elvtárs, a Vö­rös Október Tsz párttitkára és Vad Imre, a munkásőrség pa­rancsnoka ajánlotta. Azok az elvtársak, akik a kommunista példamutatás eszményképei voltak az ellenforradalom zi­vataros napjai alatt. Márton elvtárs szavaira esz­mélt csak igazán, milyen nagy dolog is, hogy tagja lehet an­nak a pártnak, amelynek tagja­ival együtt dolgozott 1956 véres októberében, s azóta is. — Plank Lászlót tagjelöltnek ajánlom a Vértesacsai Vörös Október Tsz pártszervezetébe. Bátran harcolt az elleni­ra­­dalom alatt velünk, kommunis­tákkal. November 7-én már mint karhatalmista tevékeny­kedett a rend helyreállításá­ban, s azóta is, mióta a mun­kásőrség tagja, szorgalmasan ellátja feladatát. Nem félt a legveszélyesebb helyeken megjelenni, ha arról volt szó — a párt küldi. Rá mindig számíthattunk. Egy percre sem tétovázott, kommu­nistaként harcolt. 1957 március 21-én bontott zászlót a Kommunista Ifjúság Szövetsége és Laci Belina Sán­dorral, Gelencsér Józseffel, Hollósi Ilonkával és Hollósi Józseffel március 23-án tagjai sorába lépett. Első volt itt is. Szervezte a község, a tsz be­csületes fiataljai­ból az ifjúsági szövetséget, s csakhamar szín­darabokkal, tán­cokkal, műsoros rendezvényekkel szórakoztatták a fiatalságot. Becsületességé­ért, harcosságáért ajánlom tagje­löltnek. Egyemberként emelkedett fel az elvtársak keze szavazás­ra. Akadt olyan is, aki azonnal párttagnak javasolta. Legutóbbi vezetőségi ülésük előtt találkoztam vele. Az is­kola egyik pedagógusával ké­szültek a beszámolóra. Most, mint az összevont KISZ-szer­­vezetek titkára dolgozik. Szerény, kevésbeszédű pa­rasztfiú. Aki csak futólag is­meri, nem gondolná róla, hogy azonos azzal a Plank Lászlóval, aki Válón az ellenforradalmá­rokat a tanácsházán megbilin­cselte, mert szép szóval nem akartak engedelmeskedni. Ügyes, gyors mozdulatokkal még a tettlegességet is meg­akadályozta. Lendületét, lelke­sedését megőrizte a békés vér­­tesacsai hétköznapokon is. Fá­sítási tervet dolgoztak ki és megvitatták hogy működjenek együtt különféle társadalmi szervekkel. A Nőtanács például bált rendez, de a KISZ adja a kultúrműsort. Segítenek a helyi Vöröskeresztnek a tagszerve­zésben. Szervezetükben megtalálható az ifjúság minden rétegének a képviselője. Szívesen járnak a KISZ-be a fiatal pedagógusok, karhatalmisták, a parasztfia­talok és a tanács ifjú dolgozói. Az elsők között alakultak'' meg medvénkben, s most az elsők között vannak a munkában is. Egységes, erős szervezet a párt mindenkor segítőkész if­júsági élcsapata. Molnár Margit három új KISZ szervezet alakult a móri járásban Az utóbbi hetekben pezseg a KISZ-munka a móri járás­ban. Több szervezetbe kérik felvételüket a fiatalok és új KISZ-szervezetek alakulnak azokban a községekben, ahol eddig még nem volt. A járási KISZ-bizottság legutóbbi jelentése szerint há­rom új KISZ-szervezet alakult a járásban. Fehérvárcsurgón 18 taggal, a Móri Gépállomáson 16 taggal, a tárnokpusztai Gyapjútermelő Vállalatnál pedig 19 fiatal alakította meg a Kommunista Ifjúság Szövetségét. E három új szervezettel együtt 25 KISZ-szervezete van­ már a járásnak. A most alakult KISZ-szervezetek már készülnek április 4-re rövid műsorral. n­ dent elkövetett, hogy ez a két proletárréteg meg ne értse egy­mást, mert ha ez megtörtént vol­na, akkor az ő uralmának sokkal dőbb lett volna vége.” Április 27-én a Székesfehérvár is Vidéke arról ad hírt, hogy a székesfehérvári főreál iskola vala­mennyi az évben érettségizett nö­vendéke belépett a Vörös Hadse­­regbe. A tudósítás megjegyzi: ,.Nem a beléjük nevelt nacio­­nalista frázisok, nem egyéni ér­vényesülési vágy viszi a diáksá­got a demarkációs vonalra, ha­nem Petőfi világszabadságos vö­rös zászlaja, Ady világra kö­szöntő vörös napja, a mindenség az emberiség törekvéseinek meg­őrzése." Május 1. Első szabad, május Szev­em­­hérvárott. „A házak tetején vörös lobo­gókat csapdosott a friss tavaszi szél, a virágos ablakokból, erké­lyekből bíboros szőnyegek dísze virított. A Városháza, a Várme­gyeház és a középületek kapuit vörös drapériákkal vonták be ... A szakszervezetek helyiségei előtt ünnepi gyűlésekre gyüle­kezett a munkásság, a közalkal­mazottak piros zászló alatt me­netbe vonultak fel az igazság­ügyi palotába. A méreteiben és külső pompájában egyaránt ha­talmas felvonulás... közel 25 000 embert foglalt magába.” Május 6. A forradalmi kor­mányzótanács rendelete értelmé­ben Fejér megye direktóriuma elrendeli, hogy „minden 20 évet betöltött és még 33. évet még el nem ért, katonailag kiképzett proletár katonai­­­zolgálatra tar­tozik.” Május 11. Fejér megye hadmű­veleti terület lesz. Valamennyi katonai és civil hatóság , így összes direktóriumok és munkás­­tanácsok felett a felügyeletet Hamburger városparancsnok gya­korolja. Május 16. Hamburger hadtest­parancsnok Horváth János elv­társat kinevezi Székesfehérvár és Fejér megye teljhatalmú politi­kai megbízottjává. Május 17-én. A II. hadtest új parancsnoka Pogány József el­rendeli minden kiképzett proletár katona azonnali bevonulását 18— 45 éves korig. Minden szakszer­vezet köteles ellenőrizni, hogy tagjai eleget tesznek-e a bevonu­lási parancsnak. Július 3. Korcsee Miklós vö­rösőr temetése, akit a Tanácsköz­társaság védelmében ellenforra­dalmi kezek lőttek le Előszállá­son. A „Székesfehérvár és Vidéke a Népszava” „Vörösőrt temet­nek ...” című cikkében számol be. „Az ellenforradalom győzel­­­­mes levelesében a mi városunk­ fiai is kivették részüket. Az ál­­­dozatból is kijutott nekünk. Az egyik fiunk, akit lelkes elvhűsé­­ ge a proletárháza babéros hősé­vé avatott, elfehéredett arccal várja, hogy vörös baj­társai és elvtársai utolsó útjára kísérjék.. Hőse volt a munkának, amikor­ dolgozni kellett, hőse lett a harc­, térnek, mikor harcolni kellett. ] Könnyes szemünk siratja az el-, múlt proletár munkástestvért, de büszkeség árasztja keblünket] a nagy fájdalomban is, mert el-] múlása méltó volt az igazi pro­­­­letárhoz, az igazi hőshöz.” , Július 29. Megyei pártértekez­­­­let, új pártvezetőség választása.­­ A gyűlésen részt vett 65 községi 85 küldötte, 30 helyi szervezet 44­­ küldötte. A gyűlés elnöke beve­­­zetőjében többek között a követ-­­kezőket mondta: „Aki a munkás-­­­ság élére kerül az nem vezér, ha-­­­nem éppen olyan közkatonája a­ szocializmusnak, mint a többi,­ csak első helyen.” Augusztus 5-én, 1919 augusztus 5-én a Forra-­­­dalmi Kormányzótanács lemon-­ dása után az imperialisták ügy-­­­nökéiből és jobboldali szociál-­ demokratákból álló Peidl kor- Á mány egyengette az utat a nyílt­ ellenforradalom felé.­­ F­azekas Imre már a DISZ-ben is aktívan tevé­kenykedett. A Kommunista Ifjú­sági Szövetségben is példamutató munkát végez, mint a Sztálinvá­­rosi Mező Imre KISZ-szervezet titkára. Faragó Zoltán az elsők között volt, mikor Kin­csesbányán zászlót bontott a KISZ. Zoli bekapcsolódott a já­rási szervező bizottság munkájá­ba is. Azóta is lankadatlanul dol­gozik, mint alapszervezeti veze­tőségi tag. E hónapban a járási KISZ bizottság tagjává válasz­tották. Akinek helyén van a szíve IV nemcsak a vasutasok, de a­­ sztálinvárosi kommunista fiatalok is jól ismerik Bolla Lászlót, a VASMÁV fiatal moz­donyvezetőjét. Ismerik és szere­tik is, mert három esztendő alatt, amit a szocialista városban töl­tött, rászolgált erre. Pedig Bolla László ugyanolyan, mint a többi fiatal: nap mint nap felszáll moz­donyára, sovány arcát feketére festi a munka, aztán fáradtan tér haza, ahol fiatal felesége és hároméves kisfia várja. De azért mindig van ideje arra, hogy má­sokkal is törődjön, az ifjúsági szervezettel, amely titkárává vá­lasztotta. Mozdonyvezetői vizsga-bizo­nyítványát szinte együtt kapta meg párttagsági könyvével 22 éves korában. A szívet hozzá munkás apjától örökölte. Ez a szív helyén volt akkor is, amikor nehéz volt becsületesnek lenni, amikor a gerincességnek, elvhű­­ségnek drága volt az ára. Az el­lenforradalom napjaiban nem egyszer fűtő nélkül, egyedül in­dult el mozdonyával, hogy az erőmű kapjon szenet, és a sztá­­linvárosi lakásokban ne aludjon ki a villanyfény. E­­gy november eleji napon 1956-ban, amikor még fegy­veres bandák ólálkodtak a kör­nyéken, elindult barátjával Mi­­hácsi Ernővel az állomásra, hogy megtudja, mikor indul a vonat­­közlekedés. Szabadságon volt, ügy­­nepi ruhában. Itt tudta meg, hogy két szerelvény áll a mező­­falvai állomáson. Kerestek moz­donyszemélyzetet, amely vállal­kozna arra, hogy bevontatná a szerelvényeket a sztálinvárosi ál­lomásra, mert a paksi mozdony­­vezetők megszöktek, féltek Sztá­­linvárost megközelíteni. Akkori­ban még ijesztgették a vasutaso­kat, hogy lelövik azokat, akik szerelvényeket szállítanak. Sőt azokat is megfenyegették a fegy­veres „nemzetőrök”, akik meg­törik az „összkomfortos sztráj­kot”. A nagyhangúak, a „hősök” visszahúzódva hallgattak akkor, egyik sem merte bőrét vinni a vásárra. Bolla László barátjával vállalkozott a feladatra. Most már csak kísérő szakaszról kel­lett gondoskodni. Beszéltek a vasutasokkal, hogy ne féljenek, a mozdony megy elől, őket éri a veszély, ha az ellenforradalmárok valamit megkísérelnek. Végül is ketten jelentkeztek kísérőnek. Így futott ki az állomásb­ól az első mozdony Bolla László veze­tésével Mezőfalva felé. A fehér füst még ott kavargott a sztálin­városi állomás felett, amikor a forgalmi irodán megjelentek a géppisztolyos „nemzetőrök”. Em­lékeztették a személyzetet, hogy sztrájk van és utasították őket, hogy azonnal hagyják el a vona­tokat. Érdeklődtek a mozdony iránt is, mire azonban Bolla László szerelvénye befutott az ál­lomásra, jobbnak látták kereket oldani. Pedig Bolla Lászlónak a vasutasok már koszorúra akartak gyűjteni .T­udta, érezte a fiatal moz­­­­donyvezető, hogy az ellen­forradalom halálra van ítélve. Amikor az ifjúság legöntudato­sabb része megmozdult, hogy a párt mellé tömörüljön, ő is szer­vezni kezdte a VASMÁV-nál a Kommunista Ifjúsági Szövetsé­get. Nehéz volt a kezdet, de nem annyira, amint azt egyesek gon­dolták, hogy a fiatalok a KISZ- nek a nevétől is irtóznak. Jelen­leg már a VASMÁV fiataljainak hetven százaléka tagja a szövet­ségnek. Pedig Bolla Lászlóék az új belépőknek világosan tudtára adják, hogy a KISZ nem tánc­iskola, nem sportegylet, hanem politikai szervezet, a kommunis­ta ifjúság szervezete, ahol tanul­ni kell keményen, dolgozni becsü­lettel. Bella László KISZ titkár szavainak van hitele a fia­talok előtt. Szerénysége, becsü­lete, pártja iránti odaadó szere­­tete magával tudja ragadni a Kulich Gyula KISZ szervezet 38 fiatal kommunistáját, segíti őket előre szép, fiatalos terveik meg­valósulása felé. NAGY JENŐ Csak az évek múlnak Falusi József a kislángi KISZ- szervezet titkára. Arca szelíd, s ta­lán még túl lágy­nak is látszik. Régóta titkára már az­­ ifjúsági szervezetnek? — lassan 10 éve lesz — mondj­a, majd halkan hoz­záteszi: — Múlnak az évek, 33 éves va­gyok ... 33 éves. Az ar­cán ez nem lát­szik, s mikor Kis­lángon jártam, tapasztaltam: munkáján sem. Élénkek a csütörtök esti klubna­pok, sok ifjú van a falusi dalár­dában, s a KISZ sportkörében is eleven az élet. Az elsők közt csatlakoztak a kislángjait a KISZ megyebizott­ság felhívásához és még tavasszal kétezer csemetét ültetnek. Mondom Jóskának, hogy ha be­tartja a jelszót (Ültess annyi fát, ahány éves vagy) ugyancsak meg kell izzadnia. Nem válaszol, csak a tenyerét nézegeti. Kérges két kezét, melyek bizony többet bír­nak, mint a még nem edzettek. Biztos erre gondol ő is, mert mo­solyog. Hallgattunk egy sort, majd Jóska mondja: — Múlnak az évek, de a tűznek nem szabad kialudni. Laci majd 10 évvel fiatalabb. Jóska már rég elment, de én még most is rágondolok. Rá, aki az ellenforradalom alatt is jű maradt a párthoz, s mint kommu­nista 32 éves fejjel szervezte a KISZ-t. A KISZ most egy éves. Falusi József már a 33-at tapossa. Múl­nak az évek — gondolom — de ismét Jóskát látom, s hallom, amit Családi Laciról, s a KISZ-ről mond. S az előbbi mellé oda kí­vánkozik e néhány szó: csak az évek múlnak. — Bj -» — Nemcsak a faültetéskor gon­dolunk a jövőre, de a KISZ-vezető­ségben is. — Újabb terve­tek van? — kér­dem. — Van az is, de nem erről akarok beszélni, hanem a Családi Laciról. Ügyes fiú, érti a dolgát. Megáll, majd határozottan hoz­­záteszi. — Jó titkár lesz belőle. Kérdőn nézem. — És te? Mosolyog. FEJÉR MEGYEI HÍRLAP Szombat, 1958. március 22. 5 .

Next