Fejér Megyei Hirlap, 1959. március (4. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-01 / 51. szám

fjejjjeh. 7Tv*±Ajijji± ▼üáq proletárjai egyesüljetek ! AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TAN­ÁCS LAPJA IV. ÉVFOLYAM, 51. SZÁM. ARA: 60 FILLÉR VASÁRNAP, 1959. MÁRCIUS 1. 30.pa noid megyénk termelőszövetkezeti községeinek száma filsószentiván - Bakonykuti—Balatonlaozsok—Balinka Baracs—Besnytt—Beloiannisz—Csákberény—Csősz—Enying— Etyek—Guttamási - Gyúró-Hantos - Iszkaszentgyörgy—Isztimér—Kajászó—Hápolnásnyék - Lajoskom­árom—Mátyásdomb —Mezőfalva - Mezőszentgyörgy—Moha-Nadap—Nagykarácsony—Kagylók—Hagyvenyh­a-Pusztaszabolcs- Pusztavám - Sárkeszi Sárkeresztes—Serenélyes - Seréd - Szabadegyháza —Tác—Tordas—Vereb—Vértesacsa Enying — járási székhely a termelőszövetkezeti községek sorállást Megyénkben a járási székhe­lyek közül Enying az első terme­lőszövetkezeti község. A község dolgozó parasztságának nagy többsége, 630 család dolgozik öt termelőszövetkezetben. A terme­lőszövetkezetek tulajdonába több mint hétezer hold föld tartozik. A szövetkezeti mozgalom egyre erősödik a járási székhelyen. Február 28-án már a kisiparo­sok is — főleg ácsok, bognárok, kőművesek és kovácsok — ér­deklődtek: beveszik-e őket a szö­vetkezetbe. A szövetkezeti tagok örömmel látják a kisiparosokat — szükség lesz rájuk. A szövet­kezetekben nagy építkezések kezdődnek, amit részben saját erőből kell megoldaniuk. Az új arcot öltött község a nagyüzemi táblák kialakítására készül. A termelőszövetkezeti közgyűlé­sek hétfőn kérik, hogy a föld­rendezést rövid időn belül hajt­sák végre. Azokon a táblákon, amelyekről biztosan tudják, hogy a földrendezés során is a terme­lőszövetkezetek tulajdonában vannak, megkezdték a tavaszi munkákat. A hétfői közgyűlések után kerül sor az új termelési tervek elkészítésére is. — Minden terv elévült — mond­ja Szente elvtárs, a Béke Terme­lőszövetkezet elnöke — és az új terveket az új tagokkal is meg kell beszélni. Sokat még nem tudnánk mondani, mert a tagság ezután dönt. Valamennyi férfi edzővel kezet a belterjes gazdálkodásra törek­szik. Különösképpen az állatte­nyésztés fellendítését jelölték meg fő feladatként. Célul tűzték a kertészet kiszélesítését is. Úgy mondják: az idén primőráruval, zöldségfélékkel az enyingi terme­lőszövetkezetek nemcsak a járást látják el, hanem jelentős meny­­nyiségű kertészeti árut szállíta­nak a megye lakosságának is. Meghonosítják a jól jövedelmező virágkertészkedést is, amellyel eddig Enyingen nem igen foglal­koztak. A terveket azonban nemcsak Enying dolgozó parasztsága szá­mára készítik, hanem a szomszé­dos balatonbozsoki gazdák ré­szére is. Az enyingiek megmozdu­lása ugyanis átterjedt a testvér­falura, Balatonbozsok is termevnszéve­k­eieti bözsén. Itt az Ezüstkalász Termelőszö­vetkezet építi ki egyik legna­gyobb üzemegységét. Ebben az üzemegységben az adottságok különösen kedveznek majd az apró állat, a baromfitenyésztésre is. Az enyingiek és a balatonbo­­rsokiak,­együtt,, egy úton mene­telnek. A két község gazdálkodói belátták, hogy a gazdálkodáshoz kiválóan kedvező adottságaikat csak nagyüzemi gazdálkodással használhatják ki. Először az elő­relátóbbak mondták ki a döntést: a nagyüzemet választjuk. Olyan tekintélyes gazdá­lkodó, mint Bá­lint Lajos 9 holdas, a Hazafias Népfront enyingi bizottságának elnöke, aki nemcsak belépett a termelőszövetkezetbe, hanem több dolgozó parasztot is meggyőzött a nagyüzemi gazdálkodás helyes­ségéről. Ihász Antal 22 holdas ugyancsak enyingi gazdálkodó, először új szövetkezetet akart alakítani. Amikor azonban ta­nulmányozta a termelőszövetke­zeteket, úgy döntött: helyesebb lesz, ha a meglévő szövetkezetekbe lépnek, mivel itt a gazdálkodási eszkö­zök már megvannak. Így ő is az elsők között írta alá a belé­pési nyilatkozatot és példáját kö­zel 30 paraszttársa követte. Enyingen most a termelőszö­vetkezeti dolgozó parasztok kere­sik fel a szomszédot és a jó­­barátot, a még döntés előtt állókat. Úgy mondják: „most már végleges tervet akarunk ké­szíteni és végleges földrendezést is végrehajtani. Azt szeretnénk, ha a nagy munkában már most részt vennének a még kívül­állók, töprengők is. Hiszen előbb­­utóbb az ő útjuk is a szövetke­zetbe vezet.” Németh Jenő üdvözöljük az új termelőszövetkezeti községeket! Köszöntjük a nagyüzemi gazdálkodás útjára lépő dolgozó parasztságot! Kedves Elvtársak, Barátaink! Szövetkezeti dolgozó parasztok! Szövetkezeti községek dolgozói! A­z egyre szélesedő termelőszövetkezeti mozgalom az elmúlt ** egy hét alatt újabb eredményeket hozott. Ismét több ezren, értették meg pártunk és kormányunk szavát, útmutatását, s vá­lasztottak egy új életformát, az összefogáson alapuló közös boldo­gulást. Ezzel a termelőszövetkezeti mozgalom újabb erőkkel gya­rapodott. Az év első két hónapjában megyénkben 7178 új belépővel nőtt a termelőszövetkezeti tagok száma és 62 589 kh földdel szaporo­dott a nagyüzemben megművelt földterület. 1959 február 26-án megyénk termelőszövetkezeti tagjainak száma elérte a 14 049-et, a földterület pedig meghaladja a 150 000 holdat. A mezőgazdasági művelés alatt álló terület 58,4 százaléka nagyüzemben egyesült. Ezek a számok a hónap utolsó két napján tovább növekedtek. Megyénkben szombatig összesen 38 termelőszövetkezeti község alakult, amelyek közül a legifjabbak Baracs, Balatonbozsok, Enying, Gyúró, Uztimér, Lajoskom­árom, Nagyvenyim és Seréd. Szívből köszöntjük a nagyüzemi gazdálkodás új híveit, az új­­ termelőszövetkezeti községek és­­termelőszövetkezetek minden szorgalmas dolgozóját! A közös munkához, — amit sok helyen már meg is kezd­tek — az első közös ered­ményekhez sok sókért és jó egészséget foívámunkl A Magyar Szocialista Munkáspárt Fejér megyei Bizottsága, A Fejér megyei Tanács ­­ i­e a szövetségesek egy úton haladnak Tác község dolgozó parasztjai február 24-én valamennyien a nagyüzemi gazdálkodás útjára léptek, a szocialista termelési módot választották. Túl a belé­péseken már folyik a tervezés.­­ A két csatorna között halas­tavat létesítünk, öntözéses kerté­szetre mintegy 150 kataszteri hold a megfelelő földterület. A tervezgetők között szétszór­tan mintegy harminc ipari mun­kás beszélget. A Székesfehérvári Általános Mechanikai Gépgyár dolgozói, akik az új, a szocialista mezőgazdaság megszületését, megalapozását segítették. Közü­lük Lakatos József így beszél er­ről: Vitathatatlan, a döntés nem volt könnyű. Az újnak, a jobb­nak egyetlen dolgozó paraszt sem szegült ellen, hisz régi álmuk és vágyuk, hogy a földet „megzabo­lázzák", magasabb termést bizto­sítsanak, de hát ezt a kis par­cellák eleve meggátolták. — Simon József 17 holdas dol­gozó parasztot háromszor láto­gattam meg. Az első találkozás negyed óra alatt, a másik több mint egy óra, s a harmadik pe­dig közel 3­ óra alatt zajlott le. Eleinte arról folyt a szó, hogy mi, ipari munkások hogyan élünk, mit dolgozunk és mire lenne szükségünk. Aztán a szer­vezett munkáról, a közösségről és a faluról. — Ha megalakítjuk a tsz-t — kérdezte Simon József —, a mun­kások továbbra is segítenek ne­künk? Mert a belépéssel még nem oldottuk meg a mezőgazda­ság szocialista átszervezését, a nagyüzemi gazdálkodást. — Mindenkor számíthatnak ránk. Lakatos Józsefék a gazdát győzték meg, s a gazda a csalá­dot. Simon József azóta az új Kossuth Tsz elnöke. — Sok tanulságos tapasztalatra tettünk szert a néhány nap alatt —­ emlékezik Lakatos elvtárs. — Ezek közül a legfontosabb az, hogy a munkások falura való lá­togatását rendszeressé kell ten­ni. Ha másról nem, arról, is be­számolhatunk — mert érdekli őket — hogyan élünk, hogyan valósítjuk meg terveinket. De a közeljövőben úgy érzem más is szóba kerül. Az öt-hat holdnyi föld helyett kétezer holdon gaz­dálkodni nem lesz könnyű. S az sem, hogy a 2000 holdat vala­mennyi tag magáénak vallja. A tapasztaltabb, testvér módjára kötelességünk ebben segíteni a parasztságot. A községek átalakulásának epizódjá­ról a következő esemény­ről számol be Lakatos elvtárs. — A gyárban dolgozik ifj. Molnár János szerelő. Igen szor­galmas, s a szakmájában kiváló fiatalember. Megtudtuk, hogy édesapja Csőszön, 8 holdon gaz­dálkodik. Gondoltam, felkere­sem, s így is tettem. Szíves szó­val fogadott id. Molnár János és (folytatás a humac­k oldalon) Nagylók, 1959 február. A föld fagya felengedett Az enyhe déli szél, amely a mezők felől lengedez, mintha a tavasz langyos illatát hozná magával. A természet korai ébredésének láttán a nagylóki határ is bené­pesedett Trágyát terítenek, szán­tanak, s a kisparrcellákból a na­gyokat hozzák össze, mezsgyézik ki — Még az a lucerna-fertál is oda tartozik! — kiabálja valaki, majd tompa kopács­olás hangzik, amint az új karót ütik a földbe. Zúgnak a traktorok A traktorok nagy pufogással megindulnak, s a mélyre eresz­tett ekék széles fekete csíkot hagynak maguk után.. Közelebbről látja csak az em­ber, a fényes barázdák egyesítik a határt. A traktorok.. előtt még sok apró parcella nyújtózkodik. Egyik rozsdavörös, a másik zöl­­dellni kezd, a harmadik szürkés. Szinte mindegyiknek más-más a mérete, jellegzetessége. . Egyben azonban megegyeznek: egyiket sem szántották fel az ősszel, — ez a maradiság jele. Most azon-­­ban, ha késve is, a régit felvált­­­ja az új. A sok fényes hosszú­­ barázda arról tanúskodik: a kis táblákból nagy táblák les­znek, a­­ kis pénzből nagy pénz... ‘ — ... És a falunak jobb lét — ’ toldja meg a tanácselnök —, mert nálunk újra szövetkezetek, a fa­lu dolgozó parasztjainak ismét­­ nagy többsége fogott össze. Köz­­­­tük olyan tekintélyes és tisztelet-­­ ben álló gazdák, mint Horváth­­ Gyula, Bágyi János, Puha Ignác,­­ Varga István, Huszár Lajos, Pintér István, Seffer Ferenc és­­ még s sokan mások, akik nemcsak a kormány politikájában, bíznak, hanem az önmaguk erejében is. És ez a bizalom az, amely az új útra vezérelte a gazdákat, mert nálunk minden józan gondolko­dású ember elismerte már ré­gebben is a nagyüzem fölényét, féltek azonban újra kezdeni A mi községünk ugyanis már­ két­szer volt termelőszövetkezeti köz­ség. Először ezerkilencszázötven­­háromban. Akkor a Nagy Imre - féle politika mért szövetkezete­inkre nagy csapást. De ötven­­­­hatig azt „kihevertük”, újra szö­vetkezeti község lettünk. Akkor meg az ellenforradalom verte szét szövetkezeteinket, a nagyimrék második pofonja volt ez... Az em­berek ezek után már féltek is­mét újra kezdeni Mi lesz, ho­gyan lesz? — ezt kérdezgették­­mindig. És mi válaszoltunk ne­kik, nyilvános vitákat rendez­tünk, míg végre megértették: ami volt, az vissza nem­­jön. Ismét termelőszövetkezeti község let­tünk, a földterületnek kilencven­négy százalékán dolgoznak már a tavasszal a nagyüzem hívei, a bízó emberek. A szövetkezeti mozgalom azon­ban tovább erősödik Nagylókon is. A vívódó kisebbség is talán megérti, mire a traktorok az új táblát kezdik szántani, hogy a múlt nem ismétlődik meg. Mi a A táci Petőfi Termelőszövetkezet földjét szántja Tóth József, a Polgárdi Gépállomás traktorosé. A testvéri szovjet nép segítségével ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ Az első közös munkanap Építsünk olcsón, egyszerűen A Fejér megyei Bauxitbányák kincsesi üzemében A négyzetes,fészkes vetésű silókukorica termesztéséről Csehov est || Heti rádió műsor

Next