Fejér Megyei Hirlap, 1959. március (4. évfolyam, 51-75. szám)
1959-03-01 / 51. szám
Vasárnap, 1959. március 1. I-E.JER megyei hiklap Nagyvenyimről jelentjük. Ahogyan múltak az évek, Nagyvenyim homokos hajlataiban úgy nőttek ki a pirostetős családi házak negyvenöt tavasza után. A régi rendszertől örökölt szőlőhegyi házak mellé 300-nál több, új udvaros porta létesült, benépesítve a kanyargó kövesút mellékét. Nincs ma senki a faluban élő parasztok között, ahol az egykori papi uradalom egyik, vagy másik cselédházában lakna. Szétrebbent itt a volt cselédek felszabadult serege és külön-külön mindenki fészket rakott magának. Szorgalamasan művelt földjeiket viszont éppen a közeli napfokban forrasztották egybe a Búzavirág Termelőszövetkezetben. A Búzavirág 1959 januárjában alakult tíz családból, de aztán február második felében a százötven egyéni család felzárkózott a szövetkezetiekhez. A januárban fogant apró szövetkezeti mag, alig egy hónap alatt, ágan-bogas, erőteljes fává növekedett februárra. S bár a szervezkedés forró vihara alaposan megtépázta ett a kapitalizmust, az emberek napról-napra jobban úgy melegszenek fel, mint a rügycsalogató korai napsütés. Igaz, hogy aki vihar után ér az elcsitult tenger partjára, az is csak a békésencsillogó óriás víztükrét látja — éppen, mint Venyimen, most, az emberekből sugárzó derűs bizakodást. Nem „közfelkiáltással" lettek szövetkezeti tagokká a nagyvenyimi parasztok. Volt, aki kétszer-háromszor is megismételte a „nem”-et, amire végül igenre hajtott. Gulácsa János személyesen modta el, hogy főleg azon gondolkodott, ne várja-e meg az őszt, mert akkor elhatározott szándéka volt a belépési. Amint észrevette, azonban, hogy faluja készülődik, elsőnek indult el a „Szentföldek-dűlő” birtokosai közül. Belépett. Aztán egyre-másra bomlott, szakadozott a kisparaszti kötelék, a „szentföldesek’ között, s egyszer csak együtt voltak mind, a Búzavirágban. Ezernégyszáz hold szorgalommal gondozott földdel a lábuk alatt. Horváth János szövetkezeti tag, aki egyben a tsz. mezőgazdásza így magyarázza a hirtelen átfordítást: — Magam is megállapítottam, hogy az egyéni gazdálko gy tsz-ben a falu —............————— más elmarad a szövetkezeti gazdálkodás lehetőségei mögött. Láttam, hogy az egyéni gazdálkodásnak nincs jövője, hogy a nagyüzemi termeléssel nem veheti fel a versenyt. Töbször beszélgettünk ezekről szomszédaimmal, Gászler Józseffel, Bata Gyuóval és Légrádi Józseffel. Elhatároztuk, hogy a többi venyimivel együtt megcsináljuk a magunk nagyüzemét. Ennyit a közeli múltról... Ma már az év őszéig tekintenek előre. Kitűzik maguk elé az irányt, mennyit akarnak dolgozni, miből mennyit akarnak termelni, most, a munkák indulásakor hova és mennyi műtrágyát adnak, s minde -ők koronájaképpen mennyi tiszta jövedelmet akarnak maguk között majd szétosztani. Harmincötezerötszázötven munkaegységnyi emberi munkát tűztek ki a hátralévő nyolc hónapra. Fejtrágyaként tavasszal az őszi kalászosoknak egy mázsa nitrogén műtrágyát adnak holdanként. A tavasziaknál emelik az adagot, így a tavaszi árpának száz kg nitrogénes és százötven kg foszforos műtrágyát adnak. A zabnak ugyanezt a menynyiséget, s ráadásul még ötven kg kálit. A kukoricának száz kg nitrogént, 200 kg foszfort és száz kg kálit juttatnak. Ezeknél jobban vetik meg az ágyat a dohánynak. A Tóházi dűlőben létesítendő öntözéses kertészetnek (20 kg lesz) minden holdjára háromszáz mázsa istálló trágyát szórnak el. Ilyen előkészületek után (bár az ősziek egyéni vetésűek) minden növényféleségtől, az utolsó egyéni gazdálkodási év hozamával szemben számottevő termésnövekedést várnak. Mérlegelve és összevetve: a tagoknak szétosztható kétmillió-kétszázötvenezer forint értékű bevételre számítanak. Ennyi figyelmet, erőt és anyagot fordítanak már most, a kezdet kezdetén a saját sorsukat szépítő jövő alakítására. Hogy a tsz tagjainak mennyire, új az okos és merész tervezés, mutatta Nikolics József, szövetkezeti tag elcsodálkozása, amikor meghallotta, hogy ez év októberében milliós tétel kerül majd kiosztásra. Novoth János meg is jegyezte: — Ezt a kisparcellán nem lehetett véghez vinni. Ezernégyszáz holdat művelni és többtermésre serkenteni azonban, előre tekintés nélkül nem lehetne. Egyik szövetkezeti tag a másikat, a tapasztaltabb a tapasztalatlant így vezeti be a fundamentumában már lerakott nagyüzem érdekes és — ami a legfontosabb — hasznos világába. Nyilván nagyon helyes, hogy most, amikor már nem a tsz-be hívásról van szó, hanem az új úton való együtt haladásról — a készséges baráti kéz továbbra is határozottan vezeti a szövetkezeti élettel ismerkedőket. Így bontakozik, lélegzik ma Nagyvenyim, az a község, ahol csupán volt cselédek, aratók és napszámosok élnek. Az őket tizenöt esztendővel ezelőtt szolgaként fogvatartó egyházi uradalomból csak lassan ködösödő emlékeiket őrzik és a szolgai viszonyok között megtanult tehenesi, borjúnevelői, sertéshizlalói, kanászi, juhászi ismereteiket, amelyeket a saját nagyüzemi gazdaságukban lelkesen és odaadással felhasználnak. Persze csak a jót, ami százhatvanöt családból álló közösségüknek javára válik. A rosszat, a maradit itt is félre kell vetni, ott kell hagyni a magára maradt kisárutermelői kapitalizmus omladéka alatt. Ne kösse, ne veszélyeztesse semmi a közösségi munka sikerét Tavaszodik — sietni kell ! Gulácsi János így látja a februári, meleg napsugarakból. Csakugyan. A falu határában enged, ébredezik a föld. Sarjadni kezd a télen elalélt vetés, hasad és szétesik a fagyszíjű rög. A vetetlen mező követeli, sürgeti a kezdést, a gépet, a magot — és ezt észre kell venni. Késni ma nem szabad. Az összeállt türelmetlen sereget egy csomóban nem lehet kivezetni a földekre, csapatokba kell osztani, hogy jusson ember mindenhová. Kertbe, szántóföldre, istállóba és mindenüvé. Gulácsi János és társai erre várnak, az elnök és a mezőgazdász erre gondolnak. Mert amire a most még csak nyújtózkodó természet félig felébred, az nagyvenyimieknek már rendben, munkára készen kell államok 1400 holdas birtokuk szélén. Hegedűs Péter AGRONÓMUS KERESTETIK - Gyúró, 1959. február. Az elmúlt napokban Gyűrő is termelőszövetkezeti község lett. A faluban most az a legnagyobb probléma, hogy a nagyüzemek tábláit mielőbb kialakítsák és megszervezzék a helyes és szakszerű gazdálkodást. — Agronómus kellene — mondja a párttitkár, Helinger Sándor elvtárs, — hogy mielőbb felkészülhessünk a tavaszi munkákra. — Olyan szakember — toldja meg Szilasi Imre e’.vtars, a Győzelem Tsz vezetőségi tagja —, aki helyi ismeretekkel is rendelkezik. Mi a Kovács Miklósra gondoltunk, aki Itt volt a Sertéstenyésztő Vállalat üzemegységvezetője, írunk is neki... — Mindenesetre kell keresnünk valami jó szakembert — folytatja a pártitkár, — ha már nagyüzemileg gazdálkodunk, mert csak így „teljes” a nagyüzem. Inkább legyen kettő, mint egy sem. Mert itt bizony nagy szükség van rájuk. A szövetkezés csak az első lépés a gazdálkodás fellendítésére, a második a belterjesség kialakítása, a fejlett agrotecnika alkalmazása. . A szakemberre valóban nagy szükség van. Különösen egy olyan községben, mint Gyúró, ahol a gazdálkodás lehetőségeit eddig nem használták ki, s úgy gazdálkodtak, mint ősapáik. Hogy néhány példát is említsünk: a gabonát egy szántásba vetették, rossz szántásba. Aföldet csak úgy „karcolták”. Műtrágyát nem szórtak a földekre. A 3—1 mázsás gabonatermés még az elmúlt években is gyakori volt. Leromlott az állattenyésztés is, a szőlőkultúra is hanyatlásnak indult. A haladóbb gondolkodásúak, az előbbre látóbbak ezért mondták: nem mehet így tovább. Keresték is a kiutat, a jobbnak útját. S hogy megtalálták, ezt bizonyítja az: a község dolgozó parasztságának többsége a nagyüzemi gazdálkodás útjára lépett. Horváth Lajos, Horváth Dénes, Lázár Gyula, Kelemen József, Szalai Balázs és a többi új tagok már a jövőt tervezik. A falu vezetői az ő kívánságukat teljesítik azzal, hogy agronómust „keresnek”. A kiutat a régiből megtalálták a gyuróiak is. A két termelőszövetkezetben — a Búzakalászban és a Győzelemben — már a tavasszal megkezdhetik a jövedelmezőbb, a szakszerűbb gazdálkodást. A közösségben megtalálhatják helyüket a fiatalok is, akik eddig a város felé igyekeztek. Varga Károly likőrgyári munkás is azért tért haza Budapestről, mert tudja: a szövetkezet nemcsak a boldog jelent, hanem a szebb holnapot is biztosítja számára. —n. — (Az első oldal folytatása) nem kis büszkeséggel hallgatta a sok jót, amit fiáról mondtam. Hogy milyen nagyszerűen feltalálja magát a mi nagy kollektívánkban és hogy mennyire megbecsült szorgalmáért. — Az öreg csak hallgatott, bólogatott, de szót csak akkor hallottam tőle, amikor azt mondtam, hogy János fia túltesz rajta. — Azt már neon, annyira nem vagyok elmaradott! — mondotta. — Hát ha nem, bizonyítsa be. De figyelmeztetem, a fia törekvését többszázan segítik a gyárban — mondtam. — Az enyémet meg az egész község — mosolyodott el Molnár bácsi. — Kofogott rajtam! Mint ahogy később mondta, kíváncsi volt a szavamra. — Az őszinte, a nyílt szónak eredménye lett. Egyetértettünk a dolgozó parasztsággal, s ahol mi jártunk — Csősz, Tác — a nagyüzemi gazdálkodásra tértek. Megértették, hogy saját érdekük, és az ország érdeke is ezt követteli tőlük. Kevesebb gonddal, kevesebb munkával nagyobb termést biztosítani, amely a jövederdelem növekedését magával hozza. És ami még ennél is jelentősebb: a szövetségesek, a munkások-parasztok egy uton haladnak. — Ráczné — 3. oldal. Építsünk olcsón, egyszerűen Megyénk térképén is egyre inkább szaporodnak a termelőszövetkezeti községek, de méginkább szaporodnak az újonnan alakult, vagy nagy létszámmal gyarapodó termelőszövetkezetek. Ez azt is bizonyítja, hogy az eddig egyénileg dolgozó parasztok közül egyre többen, s mindinkább tömegesen választanak egy magasabbrendű gazdálkodási formát, a termelőszövetkezetet. Ez a fejlődési ütem mindenképpen örvendetes jelenség, csak ezzel korántsem zárul le a mezőgazdaság szocialista átszervezése. Ezt tudja is mindenki. A fejlődés új gondokat szül, elsősorban azt, hogy az összefogással létrehozott nagygazdaságokat hogyan tegyék valóban magasabbrendűvé. A növénytermelésben kevesebb gondot jelent ez, mint az állattenyésztés kialakításában. Minden új termelőszövetkezetnek az a célja, tagjaiknak az a vágya, hogy rövid időn belül legalább olyan színvonalon megvalósítsák a belterjes gazdálkodást, mint a régebben alakult jó termelőszövetkezetekben látszik. Legnagyobb gondot okoz majd ebben a közös állattenyésztés megteremtése, amely nélkül bizony kisebb a jövedelem az egyénnek is, a közösnek is. Csak nagyon kevés helyen van meg az a lehetőség, hogy a termelőszövetkezetben tömörült dolgozó parasztok már az indulásnál megvalósítsák a közös állatállomány egy helyen való összpontosítását. Ez csak azokon a helyeken történhet meg, ahol a már korábban is működő termelőszövetkezet jóval több istállóval rendelkezik, mint araenynyire egyelőre szüksége lenne. De ez valóban nagyon kevés helyen van így. Tehát az első és legkomolyabb gond az építkezés. És elsősorban nem is a termelőszövetkezet gazdasági központjának kialakítása, hanem istállók, sertésólak építése, vagy e célra alkalmas épületek átalakítása, ideiglenes szállások létesítése. Ehhez természetesen sok anyag és pénz kell, különösen ha mindent a felsőbb szervektől, az államtól várnak. Az állam segít is. Az országgyűlés legutóbbi ülésszakán Antos István elvtárs pénzügyminiszter beszélt arról, hogy a kormány a mezőgazdaság szocialista átszervezésében számolt egy eddiginél nagyobb ütemű fejlődéssel. Ebből kiindulva az új termelőszövetkezetek támogatására megfelelő anyagi eszközöket tartalékolt. Azonban a jelenlegi helyzet azt mutatja, hogy máris nagy szükség van a helyi eszközök, s minden lehetőség kihasználására. Leghelyesebb, ha a pártszervezetek, községek, termelőszövetkezetek vezetői már most összeülnek és megbeszélik e kérdésben is a teendőket, különben azt, amit saját erőből is meg tudnak oldani. Fel kell kutatni minden elfekvő építőanyagot, átalakításra alkalmas épületet, s mindent meg kell tenni annak érdekében is, hogy helyileg állítsanak elő építőanyagokat, egyszerűeket és olcsókat. Most nem a külső, nem a modern és szép a lényeg, hanem a hasznosság. Lehet, hogy egyes helyeken meg kell küzdeni a bürokráciával, a túlzott igényességgel is. El kell fogadni azátmeneti megoldásokat is. A helyileg előállított építőanyagok közé tartozik például a szénpros téglaégetés is, amelynek gyakorlati jelentőségéről néhány nappal ezelőtt már írtunk. Ez nagyon jól megvalósítható a legtöbb tszben, községben. Egy-egy nagyobb termelőszövetkezet erre a célra ideiglenesen akár külön brigádot is alakíthat. A szénporos tégla földszintes épületek építésére kiválóan alkalmas, s szinte az építkezés színhelyén, helyben előállítható, nem kell szállítani sem. S ez nagy előny. Sok helyen van lehetőség építőkő kitermelésére is. Egész biztos, hogy megyénk bányászai szívesen adnának szakmai segítséget ehhez a munkához. E lehetőségeken kívül itt van még a vert- és vályogfal. Ebben sem lehetünk nagyon válogatósak. Ez olcsó és valóban a helyszínen kitermelhető s alacsony építményekhez nagyon jó, nemcsak ideiglenes, de néhány évtizedre szóló épületekre is. Az építkezéseken különösen a tetőzetnél alkalmazhatjuk bátran az ideiglenes megoldásokat. A nád, a zsupp, a szalma is megteszi egy időre. S a fanyag is lehet gyalulatlan husáng. Majd ha telik végleges cserép-, vagy palatetőre, aránylag könnyebben lecserélhetik a régit, mintha egy régi épület helyébe újat kellene építeni A tetőcsere még üzemeltetés közben is megoldható. Az épületprobléma megoldásával összefügg az idényjellegű állattenyésztés is. Ez persze csak hízójószágokkal valósítható meg. Amikor például Mezőszentgyörgy szövetkezeti község lett, az Alkotmány Tsz vezetői és tagjai arról beszéltek, hogy a tavaszi, nyári és koraőszi idényben meghizlalnak száz darab szarvasmarhát, de nem istállóban, hanem karámban. Ehhez nem kell építkezni, de az érte kapott pénzből lehet építeni, s a tagoknak is jut pénz. De a sertés is meghízik nemcsak modern hizlaldában, hanem ha nincs más, egészen egyszerű, tetővel ellátott karámban is. Nem állítjuk, hogy ezek az egyedüli és legjobb megoldások, bizonyára sokan tudnak még hozzátenni hasznos javaslatokat. örömmel vennénk, ha az építkezési és mezőgazdasági szakemberek megírnák ezzel kapcsolatos véleményüket, elmondanák tapasztalataikat, javaslataikat, amelyek hasznos segítséget jelentenének a gyors, olcsó és célszerű építkezések megindításához, kivitelezéséhez, s ez nagyban elősegítené termelőszövetkezeteink állattenyésztésének, egész gazdálkodásának felvirágoztatását Dege György