Fejér Megyei Hirlap, 1959. július (4. évfolyam, 152-178. szám)
1959-07-01 / 152. szám
4. oldal. is aeilla-gőstechuá Próbálgatják szárnyaikat az idei gólya fiúk. Hármat látunk a képen, általában ennyi egy fészekalja. Jobb feleséget a gólyamamánál viszont nem talál senki. Fészkét a kotlás kezdetétől nem hagyja el egy pillanatra sem addig, míg a kicsinyek gyámoltalanok. A papa hordja nekik a táplálékot, a tiszta fűcsomó pelenkát. A mama mindent boldog kelepeléssel fogad, összedörzsölik csőrök szélét és nem tudnak betellni a gyermekekben való gyönyörködéssel. A mama nem fitymál meg semmit, nem dobja ki az ablakon, nem küldi vissza a papát, hogy cserélje ki nagyobbra, ízesebbre, nem érdekli, hogy a szomszéd Kelepnének mit szokott vinni a férje, mikor szereztek új fészekbélést. Egyszer sem láttam, hogy a hetekig otthon rostokoló mama, férje után ruccant volna, meg-nézni, nem iszik-e a haverokkal a nádas szélén. Nincs is reá szükség. Becsületes férj a gólyapapa, de ha nem az ,lenne is, jól tudja a mama:A gólyáéknál nem hancúroznak a mezőn unatkozó leányok, minden nő hűséges, otthonülő mama. Ha akad pár özvegy, az sem flörtöl, hanem csapatba verődve bogarászik. Mikorra ilyen nagyra nőnek a kicsinyek, mint képünkön láthatjuk, lélegzetvételnyi idejük is alig van az öregeknek, ugyanis a gólya töméntelen sokat eszik. De nem válogatósak, mint némelyik gyermek, még ilyenkor sem, mikor bő termést arathatnak békában és vizibogarakban. Múzeumlátogatásról — szülőknek Ha a teremőröket megszavaztatnák arról, hogy hány esztendős koruktól helyes a gyermekeket múzeumba vinni, alighanem olyan korhatárt javasolnának, amely tulajdonképpen már az ifjúkor kezdete. Az idős őrök figyelmét és türelmét elég sokszor próbára teszik a legfiatalabb múzeumlátogatók. Hozzányúlnak a műtárgyakhoz, megfognak minden foghatót, elpotyogtatnak papírt, kiflivégeket, cukroszacskót és a tárlók zegzugát alkalmas terepnek tartják különféle harci játékokra. — Ne szaladgáljatok már anynyit! — hangzik az enyhe szülői intelem, s közben a vasárnap délelőtti látogatócsoportok talpán bevándorolt porból felhők szállnak fel és ereszkednek alá finom lisztként képekre, tárgyakra, a légmentesnek szánt vitrinek apró, láthatatlan nyílásain is behatolva. Az őrzésért felelős öregek számtalanszor ismételt figyelmeztetéseik során akaratlanul is kezdik rossz szemmel nézni a gyermekeket, hiszen még a jámborabb, szemlélődő hajlamú gyermek is veszélyt jelent: ha mást nem is tesz, egy óvatlan pillanatban legalább odanyomja orrocskáját, csokoládétól maszatos száját, vagy odalehet, ahová nem kellene. Minek a kisgyermeket múzeumba vinni? Mit tanul itt? Mire emlékszik belőle? — Sok felnőtt teszi fel ezeket a kérdéseket. Van is bennük vajmi elgondolkodtató, de azért mégsem fejezik ki az igazságát. A gyermek fejlődésében nincsen felesleges élmény. Ahhoz, hogy a gyermek később nézni tudjon, előbb látnia kell. Hány gyermek ismerte meg a régi „Afrika-kiállításon” az állatvilág képeskönyvét valóságos állatokon, pedig először az oroszlántól a hiénáig mindent kutyának nevezett. Igaz, hogy az állatkert jobban megfelel ennek a célnak és a múzeum számára csak mellékes lehetőség volt, hogy képeskönyvnek is bevált. Jó felügyelettel azonban semmi akadálya sincs annak, hogy a múzeum a gyermek szemében adott esetben más látványosságokat pótoljon. Az általános iskola alsó osztályába járó gyermek már találhat értelmes szórakozást a múzeumban, ha kérdéseire kielégítő válaszokat kap a felnőttektől. A látványosabb tárgyak és tárgycsoportok már lekötik figyelmét: fegyverek, páncélok, régi ruhák, ékszerek, történelmi nevezetességek, stb. Figyelme igen fogékony és igen gyorsan fárad: a mozgalmasságot, változatosságot keresi. Harmadikos, negyedikes gyerekek is aszerint tesznek különbséget múzeumok között, hogy egyik helyen „sok minden volt”, másik helyen pedig például „csak” képzek. Előfordul azonban az ellenkezője is. Erős fantáziájú gyermekek elmerülnek a képiek szemléletében. A fantázia természetesen fejleszthető. Az első nagy szolgálatot a gyermek érzelmi világának fejlesztésében teheti a múzeum. Minden igazi művészet felemeli az embert, de ehhez fogékonyság, gazdag érzelmi kultúra szükséges. A fogékonyság pedig a gyermekkorban alakul ki. Ha a gyermeket nem érték olyan hatások, amelyek a későbbi műértés alapját jelenthetik, akkor felnőtt korában esetleg csak a technikai ügyességet fogja észrevenni a legnagyszerűbb műalkotásokon is. A gyermek érzelmi világának gazdagodása hat a jellem alakulására is. Az általános iskola felsőbb osztályaiban már felébredt a gyermek természettudományos érdeklődése is. Amit a felnőtt egyszerűen elfogad, több-kevesebb ismerethez, tapasztalathoz csatolva, az a gyermek számára néha csupa izgalmas kérdőjel. A múzeum a dolgok történetét, fejlődését, kialakulását meséli el. A tájmúzeumok a környezet, a szűkebb haza megismeréséhez igen jó segítséget adnak. Az emlékmúzeumok, szakmúzeumok már több előzetes ismeretet kívánnak. Általában a múzeumok kiállításait nem iskoláskorúak számára rendezik, hanem bizonyos műveltséggel már rendelkező felnőttek számára. A múzeumok teljesebb értékű értelmi hatása csak a középiskolák felső osztályos diákjainál és a náluk idősebbeknél bontakozik ki. Mindeddig tehát ott kell állnia a gyermek mellett — legalább időnként —a felnőttnek, ha ez a felnőtt szülő. Az iskolai múzeumlátogatások más jellegűek. Ilyenkor sok gyermek van együtt, s maga az alkalom félig iskolai, félig kötetlen. A közösség viselkedése, érdeklődési foka határozza meg legtöbbször az egész csoport érdeklődését. Legtöbbször sietős a dolog, a múzeum megközelítése is sok időt vesz el, s a szemlélet gyakran csak felületes. Mindez nem azt jelenti, hogy az iskola hanyagolja el a múzeumlátogatások szervezését, de nagy könnyelműség, ha a fiatalok szabadidejében volna erre alkalom és mégsem kerül sor múzeumok látogatására. A mai szülő gyermekében a jövő mérnökét, orvosát, — jólkereső, korszerű foglalkozást folytató, boldog emberét látja. A hangsúly túlságosan is a gyermek jövő anyagi életszínvonalára esik, a többit — gondolják — természetesen megkapja közben. Pedig en- nél jóval előbbrevaló annak a nevelési célnak a megvalósítása, amely a gyermekből becsületesen dolgozó, művelt, a szocialista építést önzetlenül és őszintén előbbre vivő felnőttet akar nevelni. Még akkor is, ha a gyermek szigorúan egy szakma vonzását követi kiskorától fogva, szükség van arra, hogy minél kevesebb idő alatt minél nagyobb tájékozottságra tegyen szert a természettudományos és humanista műveltség különféle ágaiban. S vajon hány könyvet kellene végigolvasni, amíg valaki olyan értékes, élményszerű tájékozódáshoz juthatna, mint néhány óra alatt a Szépművészeti Múzeumban? A történelem, a néprajz, a távoli földrészek élete, a mindennapi környezetet rendező ízlés, az iparművészet és sok más szükséges tanulmány gyors, maradandó oktatója a múzeum. Ha a szülő mindezt felismeri, bizonyára nem fogja sajnálni az időt és fáradságot, hogy gyermeke nevelésének ezt a lehetőségét is kihasználja. S. L FEJEK "N OVEJ BTR» Szerda, 1959. július 1. SOPONYÁN IS a tagok összefogása biztosíthatja a helyes célkitűzések megvalósítását A soponyai Petőfi Tsz mintegy 1300 holdas szántójának megművelése nem kevés gondot okoz, hiszen a terület kétharmadán kapásnövényeket termelnek, ami nagyon sok kézimunkaerőt igényel. Nem kisebb gond a 420 hold kalászos learatása, mert gépi aratásra nem igen számítanak, egyrészt a kis parcellákba vetett ősziek, másrészt a gabonák dőltsége, kuszáltsága miatt. — Egyedül a kukorica ápolásával késünk egy kicsit, hiszen a 600 hold kukorica kapálása nem kis feladat — mondja Szabó István tsz-elnök. — A többi kapásnövény ápolásával idejében végeztünk. A 100 hold cukorrépának a harmadszori kapálását megkezdtük, rendben van a takarmányrépánk is. A 20 hold dohány művelésére külön munkacsapatot szerveztünk olyan emberekből, akik a múltban is foglalkoztak dohánykertészettel. Meg is lehet nézni, olyan szép a dohányuk, hogy nincs hozzá hasonló a környéken. A növényápolásban tapasztalható lemaradás egyik oka, hogy kedvezőtlen, esős volt az időjárás. De meg kell mondani őszintén, hogy legalább annyira hátráltatta a munkát az a körülmény, hogy a tsz-tagok egy részének a családtagjai nem vettek részt a közös munkában. De az elmúlt napokban jelentős változás történt. Hétfőn már nyolcvanan vettek részt a kukorica kapálásában, de ezen kívül a széna és csalamádé betakarításnál is sokan dolgoztak. — Az aratást a kedvezőtlen időjárás miatt még nem tudtuk megkezdeni — veszi át a szót Frick elvtárs, a tsz agronómusa. — Amint az időjárás lehetővé teszi, megkezdjük az 53 hold őszi árpa aratását. Egyébként az aratásra 47 kaszával készülünk és bízunk abban, hogy idejében végzünk vele. Természetesen csak akkor, ha a tsz-tagok családtagjai is részt vesznek a közös munkában — teszi még hozzá befejezésül. A Soponyai Petőfi Tsz vezetősége minden lehetőséget igyekszik kihasználni, amit a nagyüzem nyújt, de ez önmagában nem elegendő. Hiába minden jószándék, törekvés, ha a vezetőség háta mögött nem áll ott a tagság teljes egésze, ha a családtagok nem vesznek részt a közös munkában. A legszebb elképzelés is megvalósíthatatlan a közösség összefogása nélkül. A soron lévő mezőgazdasági munkák mellett fontos feladatuknak tartják a közös állatállomány kialakítását, hiszen enélkül nincs jövedelmező gazdálkodás. A napokban befejezték a szarvasmarhaállomány számbavételét és rövidesen közös istállóba hozzák össze a teheneket és növendékeket. Gondot okoz azonban a hízósertésnek való süldők felvásárlása. Eddig mindössze 31 süldőt állítottak hazóba, de ez még kevés és a tsz vezetői az Állatforgalmi Vállalat segítségét kérik a hiányzó sertések megvásárlásához. A Petőfi Termelőszövetkezet közössége jó úton halad. Gondolnak a jövőre is és úgy igyekeznek gazdaságukat kialakítani, hogy abból minél több haszon származzon a tagoknak. De ahhoz, hogy már ebben az esztendőben jó eredményeket érjenek el, az kell, hogy egy emberként fogjanak össze és jó munkájukkal járuljanak hozzá a vezetőség helyes célkitűzéseinek megvalósításához.. h Életre kel az ősi porcelánváros Csanghszi tartományban van a híres Kingtecsen város, amely már 1500 évvel ezelőtt is mint „porcelánváros” volt ismeretes. Az ősi kínai porcelánipar székhelyét most új életre keltették. Az elmúlt években 40- nél több különleges színű porcelánfestéket készítettek a régi hagyományos receptek szerint és vagy húsz csodálatos szépségű új mázzal is bővítették a porcelánfestés választékát. A felhasznált színek között ott van a régi u. n. „áldozati bíbor”, amelyet régen csak a császári áldozati ceremóniáknál használt edényekhez volt szabad alkalmazni. A tavalyi évben kínai keramikus művészek ezernél több új porcelántárgyat terveztek. A kísérleti kerámiai intézetben sikerült előállítani olyan fehér porcelánmázat, amelynek vakító színe felülmúlja a régi porcelánok fehérségét. A felszabadulás óta Kínában újra feléledt a porcelánszobrászat is. A porcelánvárosban háromszáz új alkotás született, melyeknek témája részben történelmi, részben a modern életből származik, vagy a természet motívumait dolgozza fel. Az ősi kézműves módszereket a korszerű gépesítés modern módszereivel egészítik ki. A tervek szerint a következő négy év alatt a porcelánváros összes üzemeiben minden gyártási folyamatot— az agyagkitermeléstől egészen a késztermékek csomagolásáig, — feltéve, hogy kézi munkát nem igényelnek, gépek fogják végezni. Üres a mozgóbüfé! A felcsúti Új Élet Termelőszövetkezet tagsága örömmel fogadta a hírt: mozgóbüfé hordja majd utánuk az aratás és cséplés ideje alatt a hűsítő italokat, a dohány félét és az egyéb apró áruféleségeket. Az ígéretből azonban nem sok valósult meg, mert az alcsúti földművesszövetkezet még szódavizet sem tud elegendő mennyiségben biztosítani az aratók részére. Furcsának találják ezt annál is inkább az arató tsz-tagok, mert semmiképpen sem hiszik el, hogy a megyében, szódavízből hiány lenne. Hanem inkább azt gondolják, hogy az alcsúti földművesszövetkezetnél nem jó az áruellátás megszervezése. Egy kicsit több leleményességgel nemcsak hogy szódavizet, szörpöt, hanem még elegendő sort is lehetne biztosítani, ha éppen szükséges, átmenetileg az italboltok rovására is. Készül Európa tektonikus térképe A moszkvai egyetemen a napokban összeült Európa tektonikus térképének nemzetköz szerkesztő bizottsága. Ez a térkép természetesen egy része lesz annak a tektonikus világtérképnek, amelynek összeállítását a Szovjetunió kezdeményezte. Alekszej Bogdanov professzor a tektonikus világtérkép összeállításával foglalkozó nemzetköz bizottság tudományos titkára elmondotta, hogy a szerkeszti kollektíva munkája a külföldi tudósok gyümölcsöző együttműködésének ragyogó példája. A résztvevők megvitatták azokat az új megfigyeléseket, amelyeket Svájc, Norvégia, Finnország, a Szovjetunió, az NDK, Franciaország, Spanyolország és az NSZK geológusai végeztek. A térképi összeállításában Marokkó és Észak-Afrika más országainak tudósai is résztvesznek. Az európai térképlét 1960 őszére, vagyis a Nemzetközi Geológiát Kongresszus XXI. koppenhágai ülésszakára készítik, el. A térkép makettjét európai és az északafrika országokból kapott anyagok alapján szovjet geológusok már összeállították. Ez a tudományos munka ■ e*mondotta Bogdanov professzort különösen nagy jelentőségű az európai geológiai fejlődés törvényszerűségeinek megállapítási szempontjából