Fejér Megyei Hirlap, 1959. július (4. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-01 / 152. szám

4. oldal. is aeilla-gőstechuá Próbálgatják szárnyaikat az idei gólya fiúk. Hármat látunk a képen, általában ennyi egy fészek­alja. Jobb feleséget a gólyamamánál viszont nem talál senki. Fészkét a kot­lás kezdetétől nem hagyja el egy pillanatra sem addig, míg a kicsinyek gyámoltalanok. A papa hordja nekik a táplálékot, a tiszta fűcsomó pelenkát. A ma­ma mindent boldog kelepeléssel fogad, összedörzsölik csőrök szé­lét és nem tudnak betellni a gyermekekben való gyönyörkö­déssel. A mama nem fitymál meg semmit, nem dobja ki az ablakon, nem küldi vissza a papát, hogy cserélje ki nagyobbra, ízesebbre, nem érdekli, hogy a szomszéd Kelepnének mit szokott vinni a férje, mikor szereztek új fészek­bélést. Egyszer sem láttam, hogy a hetekig otthon rostokoló mama, férje után ruccant volna, meg-­­­nézni, nem iszik-e a haverokkal­­ a nádas szélén. Nincs is reá szükség. Becsületes férj a gólyapapa, de ha nem az­­ ,lenne is, jól tudja a mama:A gólyáéknál nem hancúroznak­­ a mezőn unatkozó leányok, min­den nő hűséges, otthonülő mama. Ha akad pár özvegy, az sem flörtöl, hanem csapatba verődve bogarászik. Mikorra ilyen nagyra nőnek a kicsinyek, mint képünkön láthat­juk, lélegzetvételnyi idejük is alig van az öregeknek, ugyanis a gólya töméntelen sokat eszik. De nem válogatósak, mint némelyik gyermek, még ilyenkor sem, mi­kor bő termést arathatnak béká­ban és vizibogarakban. Múzeumlátogatásról — szülőknek Ha a teremőröket meg­szavaztatnák arról, hogy hány esztendős koruktól helyes a gyermekeket múzeumba vinni, alighanem olyan korhatárt java­solnának, amely tulajdonképpen már az ifjúkor kezdete. Az idős őrök figyelmét és türelmét elég sokszor próbára teszik a legfia­talabb múzeumlátogatók. Hozzá­nyúlnak a műtárgyakhoz, meg­fognak minden foghatót, elpotyog­­tatnak papírt, kiflivégeket, cuk­roszacskót és a tárlók zegzugát al­kalmas terepnek tartják különféle harci játékokra. — Ne szaladgáljatok már any­­nyit! — hangzik az enyhe szülői intelem, s közben a vasárnap dél­előtti látogatócsoportok talpán bevándorolt porból felhők száll­nak fel és ereszkednek alá finom lisztként képekre, tárgyakra, a légmentesnek szánt vitrinek apró, láthatatlan nyílásain is be­hatolva. Az őrzésért felelős öregek szám­talanszor ismételt figyelmezteté­seik során akaratlanul is kezdik rossz szemmel nézni a gyerme­keket, hiszen még a jámborabb, szemlélődő hajlamú gyermek is veszélyt jelent: ha mást nem is tesz, egy óvatlan pillanatban leg­alább odanyomja orrocskáját, csokoládétól maszatos száját, vagy odalehet, ahová nem kellene. Minek a kisgyermeket mú­zeumba vinni? Mit tanul itt? Mire emlékszik belőle? — Sok felnőtt teszi fel ezeket a kérdé­seket. Van is bennük vajmi el­gondolkodtató, de azért mégsem fejezik ki az igazságát. A gyermek fejlődésében nincsen felesleges élmény. Ahhoz, hogy a gyermek később nézni tudjon, előbb lát­nia kell. Hány gyermek ismerte meg a régi „Afrika-kiállításon” az állatvilág képeskönyvét való­ságos állatokon, pedig először az oroszlántól a hiénáig mindent kutyának nevezett. Igaz, hogy az állatkert jobban megfelel ennek a célnak és a múzeum számára csak mellékes lehetőség volt, hogy képeskönyvnek is bevált. Jó fel­ügyelettel azonban semmi aka­dálya sincs annak, hogy a mú­zeum a gyermek szemében adott esetben más látványosságokat pó­toljon. Az általános iskola alsó osztályába járó gyermek már találhat értelmes szórakozást a múzeumban, ha kérdéseire ki­elégítő válaszokat kap a fel­nőttektől. A látványosabb tár­gyak és tárgycsoportok már le­kötik figyelmét: fegyverek, pán­célok, régi ruhák, ék­szerek, tör­ténelmi nevezetességek, stb­. Fi­gyelme igen fogékony és igen gyorsan fárad: a mozgalmasságot, változatosságot keresi. Harma­dikos, negyedikes gyerekek is aszerint tesznek különbséget­­ mú­zeumok között, hogy egyik helyen „sok minden volt”, másik helyen pedig például „csak” képzek. Elő­fordul azonban az ellenkezője is. Erős fantáziájú gyermekek el­merülnek a képiek szemléletében. A fantázia természetesen fejleszt­hető. Az első nagy szolgálatot a gyermek érzelmi világának fej­lesztésében teheti a múzeum. Minden igazi művészet fel­emeli az embert, de ehhez fogékonyság, gazdag érzelmi kultúra szükséges. A fogékony­ság pedig a gyermekkorban alakul ki. Ha a gyermeket nem érték olyan hatások, ame­lyek a későbbi műértés alapját jelenthetik, akkor felnőtt korában esetleg csak a technikai ügyessé­get fogja észrevenni a legnagy­szerűbb műalkotásokon is. A gyermek érzelmi világának gazda­godása hat a jellem alakulására is. Az általános iskola felsőbb osz­tályaiban már felébredt a gyer­mek természettudományos érdek­lődése is. Amit a felnőtt egysze­rűen elfogad, több-kevesebb is­merethez, tapasztalathoz csatol­va, az a gyermek számára néha csupa izgalmas kérdőjel. A múze­um a dolgok történetét, fejlődé­sét, kialakulását meséli el. A tájmúzeumok a környe­zet, a szűkebb haza megismeréséhez igen jó segítséget adnak. Az em­lékmúzeumok, szakmúzeumok már több előzetes ismeretet kí­vánnak. Általában a múzeumok kiállításait nem iskoláskorúak számára rendezik, hanem bizo­nyos műveltséggel már rendelkező felnőttek számára. A múzeumok teljesebb értékű értelmi hatása csak a középiskolák felső osztá­lyos diákjainál és a náluk időseb­beknél bontakozik ki. Mindeddig tehát ott kell állnia a gyermek mellett — legalább időnként —a felnőttnek, ha ez a felnőtt szülő. Az iskolai múzeumlátogatások más jellegűek. Ilyenkor sok gyer­mek van együtt, s maga az alka­lom félig iskolai, félig kötetlen. A közösség viselkedése, érdeklő­dési foka határozza meg legtöbb­ször az egész csoport érdeklődé­sét. Legtöbbször sietős a dolog, a múzeum megközelítése is sok időt vesz el, s a szemlélet gyak­ran csak felületes. Mindez nem azt jelenti, hogy az iskola hanya­golja el a múzeumlátogatások szervezését, de nagy könnyelmű­ség, ha a fiatalok szabadidejében volna erre alkalom és mégsem kerül sor múzeumok látogatására. A mai szülő gyermekében a jövő mérnökét, orvosát, — jól­kereső, korszerű foglalkozást folytató, boldog emberét lát­ja. A hangsúly túlságosan is a gyermek jövő anyagi élet­színvonalára esik, a többit — gondolják — természetesen megkapja közben. Pedig en-­ nél jóval előbbrevaló annak a ne­velési célnak a megvalósítása, amely a gyermekből becsületesen dolgozó, művelt, a szocialista épí­tést önzetlenül és őszintén előbb­re vivő felnőttet akar nevelni. Még akkor is, ha a gyermek szi­gorúan egy szakma vonzását kö­veti kiskorától fogva, szükség van arra, hogy minél kevesebb idő alatt minél nagyobb tájéko­zottságra tegyen szert a termé­szettudományos és humanista műveltség különféle ágaiban. S vajon hány könyvet kellene vé­gigolvasni, amíg valaki olyan ér­tékes, élményszerű tájékozódás­hoz juthatna, mint néhány óra alatt a Szépművészeti Múzeum­ban? A történelem, a néprajz, a távoli földrészek élete, a minden­napi környezetet rendező ízlés, az iparművészet és sok más szük­séges tanulmány gyors, maradan­dó oktatója a múzeum. Ha a szülő mindezt felis­meri, bizonyára nem fogja saj­nálni az időt és fáradságot, hogy gyermeke nevelésének ezt a le­hetőségét is kihasználja. S. L FEJEK "N OVEJ BTR» Szerda, 1959. július 1. SOPONYÁN IS a tagok összefogása biztosíthatja a helyes célkitűzések megvalósítását A soponyai Petőfi Tsz mintegy 1300 holdas szántójának meg­művelése nem kevés gondot okoz, hiszen a terület kétharmadán kapásnövényeket termelnek, ami nagyon sok kézimunkaerőt igényel. Nem kisebb gond a 420 hold kalászos learatása, mert gépi aratásra nem igen számí­tanak, egyrészt a kis parcellákba vetett ősziek, másrészt a gabonák dőltsége, kuszáltsága miatt. — Egyedül a kukorica ápolásá­val késünk egy kicsit, hiszen a 600 hold kukorica kapálása nem kis feladat — mondja Szabó István tsz-elnök. — A többi kapásnövény ápolásával idejében végeztünk. A 100 hold cukor­répának a harmadszori kapálását megkezdtük, rendben van a ta­karmányrépánk is. A 20 hold dohány művelésére külön mun­kacsapatot szerveztünk olyan em­berekből, akik a múltban is foglalkoztak dohánykertészettel. Meg is lehet nézni, olyan szép a dohányuk, hogy nincs hozzá ha­sonló a környéken. A növény­­ápolásban tapasztalható lemara­dás egyik oka, hogy kedvezőtlen, esős volt az időjárás. De meg kell mondani őszintén, hogy legalább annyira hátráltatta a munkát az a körülmény, hogy a tsz-tagok egy részének a családtagjai nem vettek részt a közös munkában. De az elmúlt napokban jelentős változás történt. Hétfőn már nyolcvanan vettek részt a kukorica kapálásában, de ezen kívül a széna és csalamádé betakarításnál is sokan dolgoztak. — Az aratást a kedvezőtlen idő­járás miatt még nem tudtuk meg­kezdeni — veszi át a szót Frick elvtárs, a tsz agronómusa. — Amint az időjárás lehetővé teszi, megkezdjük az 53 hold őszi árpa aratását. Egyébként az aratásra 47 kaszával készülünk és bízunk abban, hogy idejében végzünk vele. Természetesen csak akkor, ha a tsz-tagok családtagjai is részt vesznek a közös munkában — teszi még hozzá befejezésül. A Soponyai Petőfi Tsz vezető­sége minden lehetőséget igyek­szik kihasználni, amit a nagy­üzem nyújt, de ez önmagában nem elegendő. Hiába minden jó­szándék, törekvés, ha a vezetőség háta mögött nem áll ott a tagság teljes egésze, ha a családtagok nem vesznek részt a közös mun­kában. A legszebb elképzelés is megvalósíthatatlan a közösség összefogása nélkül. A soron lévő mezőgazdasági munkák mellett fontos feladatuk­nak tartják a közös állatállomány kialakítását, hiszen enélkül nincs jövedelmező gazdálkodás. A na­pokban befejezték a szarvas­­marhaállomány számbavételét és rövidesen közös istállóba hozzák össze a teheneket és növendé­keket. Gondot okoz azonban a hízósertésnek való süldők fel­vásárlása. Eddig mindössze 31 süldőt állítottak hazóba, de ez még kevés és a tsz vezetői az Állat­­forgalmi Vállalat segítségét kérik a hiányzó sertések megvásár­lásához. A Petőfi Termelőszövetkezet közössége jó úton halad. Gondol­nak a jövőre is és úgy igyekez­nek gazdaságukat kialakítani, hogy abból minél több haszon származzon a tagoknak. De ah­hoz, hogy már ebben az esztendő­ben jó eredményeket érjenek el, az kell, hogy egy emberként fog­janak össze és jó munkájukkal járuljanak hozzá a vezetőség helyes célkitűzéseinek meg­valósításához.­­. h Életre kel az ősi porcelánváros Csanghszi tarto­mányban van a hí­res Kingtecsen város, amely már 1500 év­vel ezelőtt is mint „porcelánváros” volt ismeretes. Az ősi kínai porcelánipar székhelyét most új életre keltették. Az elmúlt években 40- nél több különleges színű porcelánfesté­ket készítettek a régi hagyományos recep­tek szerint és vagy húsz csodálatos szép­ségű új mázzal is bővítették a por­celánfestés választé­kát. A felhasznált színek között ott van a régi u. n. „ál­dozati bíbor”, ame­lyet régen csak a csá­szári áldozati cere­móniáknál használt edényekhez volt sza­bad alkalmazni. A tavalyi évben kínai keramikus művészek ezernél több új porcelán­­tárgyat terveztek. A kísérleti kerámiai intézetben sikerült előállítani olyan fe­hér porcelánmázat, amelynek vakító szí­ne felülmúlja a régi porcelánok fehérsé­gét. A felszabadulás óta Kínában újra feléledt a porcelán­szobrászat is. A por­celánvárosban há­romszáz új alkotás született, melyeknek témája részben tör­ténelmi, részben a modern életből szár­mazik, vagy a ter­mészet motívumait dolgozza fel. Az ősi kézműves módszereket a kor­szerű gépesítés mo­dern módszereivel egészítik ki. A tervek szerint a következő négy év alatt a por­celánváros összes üzemeiben minden gyártási folyamatot­­— az agyagkiterme­léstől egészen a kész­termékek csomago­lásáig, — feltéve, hogy kézi munkát nem igényelnek, gé­pek fogják végezni. Üres a mozgóbüfé! A felcsúti Új Élet Termelőszö­vetkezet tagsága örömmel fogad­ta a hírt: mozgóbüfé hordja majd utánuk az aratás és cséplés ideje alatt a hűsítő italokat, a dohány félét és az egyéb apró árufélesé­geket. Az ígéretből azonban nem sok valósult meg, mert az alcsúti földművesszövetkezet még szóda­vizet sem tud elegendő mennyi­ségben biztosítani az aratók ré­szére. Furcsának találják ezt annál is inkább az arató tsz-tagok, mert semmiképpen sem hiszik el, hogy a megyében, szódavízből hiány lenne. Hanem inkább azt gondol­ják, hogy az alcsúti földműves­­szövetkezetnél nem jó az áruellá­tás megszervezése. Egy kicsit több leleményesség­gel nemcsak hogy szódavizet, szörpöt, hanem még elegendő sort is lehetne biztosítani, ha éppen szükséges, átmenetileg az ital­boltok rovására is. Készül Európa tektonikus térképe A moszkvai egyetemen a na­pokban összeült Európa tekto­nikus térkép­ének nemzetköz szerkesztő bizottsága. Ez a tér­­kép természetesen egy része lesz annak a tektonikus világtérkép­­nek, amelynek összeállítását a Szovjetunió kezdeményezte. Alekszej Bogdanov professzor a tektonikus világtérkép össze­­állításával foglalkozó nemzetköz bizottság tudományos titkára elmondotta, hogy a szerkeszti kollektíva munkája a külföldi tudósok gyümölcsöző együttmű­ködésének ragyogó példája. A résztvevők megvitatták azokat az új megfigyeléseket, amelyeket Svájc, Norvégia, Finnország, a Szovjetunió, az NDK, Francia­­ország, Spanyolország és az NSZK geológusai végeztek. A térképi összeállításában Marokkó és Észak-Afrika más országainak tudósai is résztvesznek. Az európai térképlét 1960 őszére, vagyis a Nemzetközi Geológiát Kongresszus XXI. koppenhágai ülésszakára készítik, el. A térkép makettjét európai és az északafrika országokból kapott anyagok alap­ján szovjet geológusok már össze­állították. Ez a tudományos munka ■ e*­mondotta Bogdanov professzor­­t különösen nagy jelentőségű az európai geológiai fejlődés tör­­vényszerűségeinek megállapítási szemp­ontjából

Next