Fejér Megyei Hírlap, 1962. május (18. évfolyam, 101-125. szám)

1962-05-25 / 120. szám

Sej­éh, wvexjy&v * Világ proletárjai, egyesüljetek1. AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XV­I. ÉVFOLYAM, 120. SZÁM. ARA: 60 FILLÉR, PÉNTEK, 1962. MÁJUS 25. m­muT. A felszabadulási munkaver­senyt olyan eredmények fémje­lezték a Bodajki Idomkőgyárban, amellyel kevés üzemben dicse­kedhetnek: balesetmentesen dol­goztak az egész üzemben. S most, a kongresszusi verseny egyik leg­fontosabb feltételét ismét a bal­esetmentes munkavégzésben ha­tározták meg. Külön kiemelke­dik a versenyben Hegyi József és 21 tagú munkabrigádja, akik ez évben indítottak versenyt a szocialista brigád cím elnyeré­séért. A tágas munkacsarnokban alig értjük meg egymás szavát. Rázó­asztalok dübörögnek, betonkeve­rőgépek zúgnak, betonszállító csillék gördülnek visítva át a vál­tókon. Móder József stb.-titkár, brigádtag sorolja a brigád ver­­senyfelajánlásának pontjait. — Első és legfontosabb a bal­esetmentes munka. Ezt a brigád minden tagja szívesen és meg­fontoltan vállalta. De nem ki­sebb lelkesedései vállaltuk egyé­ni és brigádtervünk 104 százalé­kos teljesítését is. — A korábbi időszakban elég gyakran előfordult a selejt, és az anyagfelhasználás terén is voltak még tennivalók. Kitértek-e erre is a kongresszusi verseny­felaján­lás megszövegezésénél? — Anélkül el sem képzelhet­nénk a versenyt — mondja Bog­nár László, miközben gyakorlott mozdulatokkal állítja össze a moll­idom vasszerkezetét. — Az elmúlt évben ugyanis túlságosan sok vasat használtunk el. S a se- rejt is elő-előfordult. Éppen ezért Versenyben az egész gyár — Balesetmentes versenyidőszak vettük be felajánlásunkba ver­senypontként az anyagmegtakarí­­tást és a selejtcsökkentést. Bár az utóbbival szinte egész évben meg lehettünk elégedve, hiszen január óta nem volt selejtje a brigád­nak. De hasonlóan megjavult a hely­zet az anyagfelhasználásnál is. Készítettünk kisebb, pontosabb átmérőjű tekercselő dobokat, s így a minimálisra csökkentettük a gömbacél selejtünket. — Az anyag pontos kiszámítá­sától sok minden függ. Tesznek-e azért valamit, hogy szakmailag, elméletileg is jobban értsenek munkájukhoz a brigádtagok? — Tanilunk — lép közelebb Suralik Gábor. — A brigád min­den tagja részt vesz a verseny­időszakban egy 20 órás tanfolya­mon, ahol a legfontosabb elmé­leti tárgyakból kapunk tovább­képző­t, így a szakmánkban nagy jelentőséggel bíró matematikából, mértanból, s természetesen poli­tikai képzésből is kivesszük a részünket. Nem szeretnénk meg­torpanni. Éppen ezért... Nem kis feladatra vállalkoztak a brigádban. Ketten elvégzik a középiskolát, többen általánost, s ketten megszerzik a hegesztői szakképzettséget is. — Éppen most adtam át a he­gesztést Kovács Mihálynak — veszi át a szót Móder József. — Gyakoroljon csak, hiszen a bri­gádnak lesz jobb, ha minél töb­ben értünk minden munkafolya­mathoz Kovács Mihály és Horváth Sándor az év végéig megszerzik a hegesztésről a szakmunkás képe­sítést. De a többiek sem akar­nak elmaradni tőlük. Ha nem is szakosított képesítéssel, de foko­zottabb tanulással, szakirodalom olvasással képzik, fejlesztik to­vább tudásukat. Lényegében ezek jellemzik a Bodajki Idomkőgyár Hegyi József brigádját. De ilyen és ehhez ha­sonló megfogalmazásban tették meg felajánlásaikat az üzem töb­bi brigádjai is. Mert nem csak — és ez a fő érdemük! — a tervek túlteljesítésében látják ma már a versenyek jelentőségét, hanem az összefüggések egészében. Bal­esetmentes munka, nagyobb terv­teljesítés, kisebb anyagveszteség, nagyobb szakmai hozzáértés. Ezek a kongresszusi verseny ve­zérfonalai Bodajkon. S ez annál is örvendetesebb, mert nem egy brigád, de egy egész üzem kol­lektívája tűzte zászlajára e jel­szavakat. Kátay Antal Mérnökök, technikusok, újítók ankétje Mérnökök, technikusok, újítók műszaki ankétjét tartották május 23-án a megyei pártbizottságon. Kalmár Dezső elvtárs, a megyei pártbizottság titkárának beveze­tő előadását élénk vita követte. Napirenden a műszaki fejlesztési tervek, a műszaki fejlesztési alap felhasználása szerepelt Angol egyetemi tanár látogatása Székesfehérvárott és Tácon Dr. Glyn Daniel, a Cam­bridge-i egyetem régészeti pro­fesszora —T­he Antiquity cí­mű angol tudományos folyóirat szerkesztője — megtekintette a székesfehérvári István Király Múzeum régészeti gyűjteményét, kőtárát, majd megnézte a Tác határában lévő egykori Gór fium feltárási munkálatait, amelyekről nagy elismeréssel nyilatkozott. Felbocsátották a második amerikai űrhajóst Három fordulatot tett meg a Föld körül A Cape Canaveral-i amerikai rakétakísérleti központból csütör­tökön magyar idő szerint 13 óra 45 perckor, Atlas rakétával föld­­körüli pályára vezérelték Mal­colm Scott Carpenter, a második amerikai űrutas Aurora—7 nevű, Mercury típusú űrhajóját. Az amerikai tengerészet 37 éves kor­­vett-kapitánya elődjéhez, Glenn ezredeshez hasonlóan a program szerint háromszor kerüli meg a Földet, majd Puerto Rico-tól északra az Atlanti-óceánba eresz­kedik. Az űrhajó pályájának a Földhöz legközelebb eső pontja 160, legtávolabbi pontja pedig 257 kilométer magasságban van. Az Aurora—7 sebessége óránként 28 ezer kilométer, egy földkörüli fordulat időtartama 89 perc. Carpenter útját a Földről 17 megfigyelőállomás kíséri figye­lemmel, a leszállási térségben húsz hajó és hetven repülőgép, többezer főnyi személyzettel áll készenlétben felkutatására. Az űrutazás programja előírja azok­nak a megfigyeléseknek, kísérle­teknek elvégzését, amelyek a súlytalanság állapotában lévő űr­­utas teljesítőképességének vizs­gálatára irányulnak, s amelyeket Glenn nem hajthatott végre, mert az űrhajón fellépett technikai za­var miatt kénytelen volt saját (f­olytatás ■ második oldalon) Szovjet tudó­s előadása Székesfehérvárott Szerdán Székesfehérvárra lá­togatott Tozsibajev T­u 1 i­g­e­n szovjet tudós, a Kazah Tudo­mányos Akadémia tagja, aki a Természettudományi Társu­lat vendégeként hazánkban tartózkodik. A szovjet tudós Székesfehérvárott, a Termé­szettudományi Társulat értel­miségi klubjában szerdán dél­után előadást tartott: „A szov­jet erkölcs kialakulása a nép­tömegek között a kommunista társadalom időszakában” cí­mén. A TARTALOMBÓL: Az egyén gondjából — közösség gondja ■fc A „magyar“ búza születése * Lovasberényi pillanatkép ☆ öreg kéz, becses kés ☆ Néhány gondolat a csákberényi problémákról ☆ Öreghegyi óvodások Szergej Antonov és a Bánki Donát brigád kiküldött munkatársunk jelenti: A brigád tagjai ott szoronganak a szovjet pavilonban kiállított hatorsós gép előtt. Három orsóval a csavart, hárommal pedig az anyát állítják elő. Aztán egy szemüveges férfi lép a né­pes család elé, bemutatkozik: — Szergej Antonov, a leningrádi Szverdlovszk Szerszámgépgyárból. Ritter György a kezét nyújtja: — Én meg a székesfehérvári Könnyűipari Szerszámgépgyár Bánki Donát nevét viselő bri­gád vezetője vagyok. Ezek itt — mutat maga mögé — a brigád tagjai. Néhány még a felesé­gét is elhozta. Meleg üdvözlés és végre szemtől szembe áll egymással a szovjet és a magyar ember, akit eddig csak a levél kötött össze, a papír, a tinta, a toll, no meg a jószándék, a tanulnivágyás — a közös cél. A Mátyás Pince árnyat adó fái alá telepsze­nek le. Körbeülik az asztalokat,s mindenki arcán nagy-nagy komolyság. Nagy dolognak tartják ezt a találkozást, no nem, mintha ezen dőlne el a világ sorsa, de úgy mondják, mégiscsak az ilyen kis dolgokból születnek a nagy tettek. Az például, hogy Fehérváron forradalmasítják az a­lka­részgyártást, vagy a leningrádi gyárban a sok és hosszú kísérlet helyett egy levélben leírt technológia egycsapásra megoldja az öntvények mesterséges öregbítését. Ülnek az aszital körül, Szergej must­rálhatja az arcokat, a brigád tagjai pedig Szer­­gejét. A meg-megvillanó szemüveg mögül meleg szempár, magas homlok, mosolygós száj — egy maréknyi öröm, egy maréknyi boldogság ez az ember, hogy végre sikerült kezet rázni ezekkel. Mint a frontkatonák, célért küzdenek, de más-más frontszakaszon. S jön egy merész parancsnoki elhatározás, megrendezik a Buda­pesti Ipari Vásárt, s ezen az ütközeten — mert ütközet ez békés ütközet a két tábor között, amelynek már-már mi vagyunk a győztesei — összeölelkezik a leningrádi meg a fehérvári em­ber. A tudósítónak nem sok dolga akad, csak el­kapni a felröppenő szavakat, s jegyezni gyorsan, alig győzöm most kiböngészni, mert sok a mon­danivaló. Paksi József, Resch József, Pintér Já­nos, Stumpf Antal, Kimmer János, Német János, Németh Jánosné, Rónai Istvánné, Rónai István, Ritter György, Séllei Lajos nem győznek kérdez­ni és felelni. Séllei például azt újságolja, hogy Lenin­­grádban szerezte meg a mérnöki diplomát abban a gyárban töltötte el gyakorló éveit, ahol most Szergej konstruktőr. Paksi József arról beszél, hogy amikor fel­vették a kapcsolatot a leningrádi kollektívával, megvették a Leningrádi történet című könyvet, valamennyien elolvasták. A beszélgetés közben sört hoznak. Szergej mosolyogva kérdi: Ezt miből fizetik ki? — Van miből. Telik a brigád kasszából. Volt egy kollektív újításunk, kaptunk érte 900 forintot. Takarékba tettük. Most nemrég 18 újí­tást, észszerűsítést adtunk be, abból 11-et elfo­gadtak. Biztos kapunk érte párezer forintot. (Folytatás a második oldalon) Baráti beszélgetés a Mátyás pince kertjében.

Next