Fejér Megyei Hírlap, 1962. május (18. évfolyam, 101-125. szám)
1962-05-10 / 107. szám
7. oldal. Kilenc TV Ezer kisebb-nagyobb jele, mutatója van a község gazdagodásának. Hogyan vélekedik erről a postahivatal vezetője? — Tudja maga milyen nagy dolig a mi kicsiny falunkban kilenc televízió? Ez kilenc mozit jelent. És ebből nyolc egyéni tulajdonban van. Szinte naprólnapra tapasztaljuk, hogyan tör utat új mezsgyét a kultúra az emberek gondolkodásában és a község külső képének alakulásában is. Rádió ... No, várjon csak ... Egy híján háromszáznegyven ... Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy a mi községünkben nincs olyan család, ahol ne lenne rádió. Az új házak sokasága, a motorkerékpárok, a porták csinosítása mind-mind a falu gazdagodásának mutatói. — És ilyen nagymérvű ,,beruházás" mellett jut-e pénz a takarékba? — örömmel dicsekedhetem, hogy községünkben mintegy 150 családnak van takarékbetétkönyve: több mint 300 000 forintot „spóroltak” össze. A sokszázezer forint felhasználása a következő évek-'-m még inkább meglátszik a község arculatán. Kultúra... Mennyi mindent takar ez a fej ?...! A leghívebb kifejezője a könyv: az írott betű... A József Attila könyvtárban, vajon milyen mérvű az érdeklődés a „tudás forrása” iránt? — Jó másfél esztendővel ezelőtt mindössze 81 nyilvántartott olvasónk volt — mondotta Boros Jenőné könyvtáros. — Ma 238-an látogatják rendszeresen könyvtárunkat. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy csak ennyien olvasnak. Ha valaki elvisz könyvtárunkból két-három kötetet, azokat a család többi tagja is elolvassa. Megnéztünk néhány kartont, nyilvántartási lapot. Kiderült, hogy nemcsak a fiatalok érdeklődnek az írott szó iránt, hanem az idősebbek is. Idős Takács Ferencné április 12-én egy Mikszáth kötetet és Jókai: Cigánybáró című regényét vitte haza. Az egész család elolvasta. Szekeres Jánosné A fiatalaszszony — Fekete Gyulától — című regényt olvasta legutóbb. De lehetne sorolni hosszan kik a hűséges látogatói a könyvtárnak, akik a szépirodalomban találnak gyönyörűséget, élvezetet. A szabadhidvégi József Attila Könyvtárnak az év első negyedében 920 látogatója volt. Közel kétezer könyvet kölcsönöztek. — Olyan nagy az érdeklődés, hogy egyes könyvekre előjegyzési rendszert kell bevezetni — mondotta Boros Jenőné. — Csak egy példát említek: Móricz Zsigmond: Pillangó című írásától sokan idegenkedtek. Amikor elmeséltem a regény tartalmát, egyszerre „kapóssá” vált. A kötet „ronggyá” olvasva került vissza. Nem is olyan régen még csak A könyvtárban 537 kötet volt a polcokon, s ma már több mint ezer könyv sorakozik egymás mellett. Azaz, hogy sorakozna. De nincs elegendő polc, ahová el lehetne helyezni a könyveket. De miért? — kérdezhetné bárki, jogosan. — Azért, mert Karner János asztalos mester a múlt esztendő novembere óta nem tudott időt „szakítani”, hogy a könyvtár berendezését elkészítse. A gazdag könyvtár köteteinek egy része a földön, az asztalokon és a könyvtárosnő lakásán hever, ami semmiképpen sem dicséretes. A községi tanács vezetőinek sokkal határozottabban kellene intézkedniök a jelenlegi állapot megszüntetése iránt. Az elmúlt esztendőben jelentősen fejlődött a József Atila olvasómozgalom. Eddig 42-en csatlakoztak a mozgalomhoz, de számuk napról-napra szaporodik. Boros Jenőné lelkiismeretes munkájának nem marad el az eredménye. Faluról-falura SZABADHIDVÉG Icádat tart feszében, csokorba fog egy csomót, odailleszti a présbe, hogy jól simuljanak egymáshoz a hosszú szálak. — Ez újítás — magyarázza, miközben teszi a dolgát. Sokat spórolunk ezzel, mert a melegágyak oldalának deszka helyett — nagyszerűen megfelel. Mosolyog magában. Az „újítás” szó tetszik az idős embernek. Bizony, nem igen gondolta a kezdet kezdetén, tizenkét évvel ezelőtt, hogy még — ha nem is nagy dologban — ő lesz valamiféle újítás kivitelezője. Milyen volt a Pélpusztai kezdet, a termelőszövetkezettel való barátkozás? Nehéz visszaidézni azokat a napokat. Annyi biztos, hogy nehezebb volt, mint ma, amikor a szabadhidvégi tsz határában traktorok, gépek zakatolnak. 17 Pélpusztai kis család naggyá fejlődött. Ma már azt mondja idős Szabó József a 12 éves tsz-tag: hazaértem. Egy szóba sűríti mindazt, amit Hazaértem »« mondani akar. Ebben van a Béketelepi kis hajlék, amit pár éve tud magáénak, benne van a soksok évi fáradságos munka, amit ott töltött az állatok vigyázásánál. Úgy óvta a közös, valamenynyiek jószágát, mint a sajátját. Sokszáz munkaegységet gyűjtött össze a hosszú idő alatt, mert mindig becsülettel helytállt. Cselédsorból nőtt gazdává, a többezer holdas birtok egyik tulajdonosává. A lelkiismeretes, jó munkás tudatában készül nyugállományba. — Rám fér egy kis pihenés — mondja. De ahogy elnézem munkában edzett tenyerét, ha ereje engedi, nem tétlenkedik. Munkát kínál a ház körüli kert, s ellátogat a szövetkezetbe is. Mert alig mondja ki a pihenést, máris hozzáfűzi — 500 forint erjéig nyugdíjas köröm után is dolgozhatom a Cserbe... Ezt már megtudakoltam. Egy hónap múlva szaporodik eggyel a tsz nyugdíjasainak száma. Kilép a teljes munkaképes tagok sorából egy régi ember, aki a cselédlakás helyett saját otthonára talált, s akit idős korában az a gondolat is foglalkoztat, mikor cserélheti fel a petróleumlámpát a villannyal. Az a Szabó József készül pihenésre, aki 12 évvel ezelőtt letette a garast a tsz ügye mellett, és aki idős korában is többet akar holnap, mint amit a tegnap nyújtott. FEJER megyei hírlap ,sütörtök, 1962. május 1. Nagy választék a boltban Kétmillió forint. Ennyit forgalmaztak a község földművesszövetkezetének boltjai az első négy hónapban. Tavaly a közel hétmillió forintos évi forgalomnak is 70 százaléka a szakboltból jött. Dicsérik is Ács János boltvezetőt. Nemcsak a faluban, hanem azon kívül is, mert szívesen járnak át a szomszédból is vásárolni a korszerű üzletbe. Az udvarias fogadtatáson túl a holmit, a keresett ruhaféleséget is elibük zárják. Hasonló kedves fogadtatásban részesülnek a preszszót felkeresők. Mucsi Antaltól, a szakmáját szerető fiataltól nem igen tudnak olyat kérni, amire „nincs’* volna a válasz. Lajoskomáromban is szívesen fogyasztják a Hídvégen készített fagylaltot, hát akkor még a helybeliek i S a feketét is megkedvelték. A húsvéti ünnepekben egy kilót „dupláztak” el. Május 1-én pedig itt találkoztak a falu öregjei. Szeretetteljes, meghitt kis ünnepet rendezett számukra a nőtanács. Ezzel a rendezvénnyel kezdődött meg a szabadtéri táncplacc ez évi megnyitása, most már a fiatalok a lemezjátszó zenéjére rophatják a táncot szombaton és vasárnap. A kommunisták szavát meghallják Bőven van tennivalója a falu párttitkárának, Baracsi Jánosnénak. A világért sem tenné szóvá, hogy bizony ritka este az, amikor 10 óra előtt kerül haza. Szívvel, tudása javával dolgozik ma is. Mindig kint van a határban. — Ha egy nap nem lehetek kint, már nem érzem jól magam. A barátság, a beszélgetés, az emberekkel való törődés egyik formája ez. Eredménye pedig egyre inkább lemérhető. A pártonkívüliekhez mindig eljut a kommunisták szava. Olyanok segítenek a pártmunkában, mint Bándi János, Lamm Béla, Kovács Gyuláné, Kéri Lajosné, özvegy Tihanyi Lajosné és a többiek. A pártonkívüli aktívákon keresztül szinte minden tsz-taghoz eljutnak a határozatok, s közülük nőnek az új tagjelöltek is. Pártmegbízatása minden kommunistának van. Árkus Istvánné a nőtanácsban serénykedik. A jól szereplő népitánc- és színjátszó együttes, az öregek ünneplése az ő munkáját is dicséri. És a tsz kiszesei ifjúsági munkacsapatot szerveznek. A 17 esztendős legifjabb tsz-tag, Devecser Katalin úgy nyilatkozott, hogy ők nem is hoznak szégyent a szövetkezetre. Több apró dolgot lehetne még felsorolni, amelyek ékes bizonyítékai: a kommunisták szavát meghallják. Bepillantás Rebecre Hogyan formálódnak, művelődnek az emberek? Ezt talán leginkább a szabadhidvéghez tartozó rebeci példákkal lehetne ecsetelni. Az istenhája mögötti kis tanyán televízió van, bolt fogadja a vásárlókat, s az ötvenegy tanuló fegyelme, magatartása szinte leírhatatlan. Példás a rend, a tisztaság az iskolában. Gyönyörű az alig pár esztendővel ezelőtt még faágakkal tűzdelt, kocsikerékvágta, elhanyagolt park. Rózsatövek hirdetik, a bokrok beszélik, jó ápolókra leltek. A sportpálya fehérre meszelt kerítése mintha a sok-sok tornagyakorlatról, a játékról mesélne. — Itt nem lehet nem dolgozni, az emberekkel nem foglalkozni — mondja a „lámpás”. Váradi József, aki feleségével együtt tanítja, neveli a puszta népét, asztagokat és fiaikat. Az ő munkájuk, odaadásuk teremtette meg a lelkes összefogást, amivel szépült a tanya. Tizenöt felnőtt fogta kezében a krétát, könyvet, füzetet, hogy lépést tartson az élettel. Cseke Józsefet még vasárnap is vonzotta a fekete tábla, a százalékszámítással bajlódott, mert egy brigádvezetőnek bizony ehhez is értenie kell. Sok minden vésődött az idősebb emberek fejébe, de legjobban azt jegyezték meg, amit szemléltettek előttük. Ilyen pedig bőven volt. Amihez lehetett, diafilmet alkalmaztak a pedagógusok, a nevelők, a barátok. Németh Erzsébet Takács László A kertészet Az ég borús volt, csendesen szemerkélt az eső... A Vörös Csillag Termelőszövetkezet kertészetének dolgozói az üvegház mellé ragasztott fészer alá húzódtak. — Bár úgy esne, hogy ma ne tudnánk dolgozni — mondta Csordás Sándor, kertészeti brigádvezető. — Nagyon elkelne az eső... A „kényszerpihenőt” majd csak bepótolnánk valahogyan... Szorgalmas asszonyok, lányok dolgoznak a mi brigádunkban... Csordás Sándor nem dicsekvésképpen mondta ezt, hiszen a kertészeti brigád tagjait nem kell külön „felmagasztalni”: beszél helyettük jó munkájuk. — Két esztendővel ezelőtt őszszel állandóan szakadt az eső. Veszélyben forgott a megtermelt burgonya betakarítása. A szövetkezet tagjai, s közöttük a kertészet asszonyai, lányai összefogtak és gumicsizmákban úgyszólván éjjel-nappal kosarakban hordták ki a krumplit a dűlő végére a fogatokhoz. Ha éjszakai szállítást kellett eszközölni, valamennyien ott voltak a rakodásnál. Ha fagyveszélyt jelzett a rádió, őrséget álltak éjjel-nappal. — Ezt a históriát jónéhány hónappal ezelőtt beszélte el a termelőszövetkezet elnöke, amikor együtt barangoltunk a határban. És milyen munkával foglalatoskodnak most a szabadhidvégi asszonyok? — A napokban megkezdtük a 10 hold paradicsom kiültetését — – mondta Csizmadia Ernőné. — Eddig már 3 hold karfiolt és két hold korai káposztát ültettünk ki, s megkezdtük a többi palánta kiültetését is. Brigádunk 17 tagja paradicsomot palántáz, mi pedig a melegágyakat gondozzuk. Az időjárástól függően letakarjuk, vagy pedig, ha felmelegszik a levegő, akkor kinyitjuk, hogy levegőhöz jusson a zsenge növény. Tennivaló bőven akad a termelőszövetkezet kertészetében, hiszen jócskán megkésett a tavasz és az elmulasztott munkát most kell pótolni. — A munka rajtunk nem fog ki — mondta Krazsof Pálné — az elmúlt esztendőben a kertészeti brigád tagjainak átlagos munkaegysége meghaladta a kétszázat. Az idén sem akarunk ennél kevesebbet teljesíteni. Ha a szövetkezet érdeke úgy kívánja, kora hajnaltól késő estig is dolgozunk, mint csináltuk az elmúlt években is... Elismerésre méltó törekvés és megvalósított jószándék az, amit végrehajtanak a szabadhidvégi asszonyok és leányok. De így dolgoznak a férfiak is. Nem véletlen, hogy évről-évre jó termelési eredményeket érnek el Lehetne azonban jobb is. A kertészeti brigád tagjaival folytatott beszélgetés után lenne egy kérdésünk: miért nem alkalmaznak a kertészeti üzemágban ösztönző premizálási rendszert? A brigád tagjai lelkiismeretesen, becsületesen, nagy szorgalommal végzik munkájukat. De véleményünk szerint nem utasítanák vissza a terv túlteljesítése esetén a prémiumot sem.