Fejér Megyei Hírlap, 1964. január (20. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-19 / 15. szám

A MELLÉKLET TARTALMÁBÓL: Ismerkedés fz Akkor vasárnap ★ Versek A műemlék és a repülőgép — Gondolatok a korszerű olvasói igényről — I­ m indig öröm nekünk, ha egy új vers, elbeszélés, vagy regény valami újat „fe­dez fel” a magyar táj otthonos szépségéből. Hiába oly gazdag költészetünk és szépprózánk klasszikusnak számító tájleírá­sokban, ez még mind nem elégséges számunkra. Kíván­csiak vagyunk a felszabadult, s a honi tájat a büszke birto­kos tekintélyével végigpásztá­zó mai költők és írók tanúság­tételére is. Igen, a hazaszeretethez hoz­zátartozik nemcsak a közös­ségvállalás a haza lényegét al­kotó néppel, hanem a szerel­mes érdeklődés minden iránt, ami változik — és az iránt is, ami tegnap is így volt és hol­nap is így lesz — az ország­ban. Az új házak, gyárak és a mállasztó múlandóságtól gon­dosan védett műemlékek, az új országutak és a Balaton feltéklő álmai egyaránt kedve­sek szívünknek. Ki mondja azt, hogy m­i konvenció Petőfi költeménye vagy egy mai magyar poéta táj leíró verse — fölött elmerengni az alföldi puszta, a kanyargós Tisza, a délibáb sajátos vonzásán? Akinek nincs szeme a Bada­csony — el nem múló roman­tikájához, a Karancs, a Dobo­gókő hangulatához, a Duna­kanyar fényeihez, az szánan­­dóan szegényíti magát és még az is kétséges, van-e benne egyáltalán elég kíváncsiság és nemes hevület. A tájat is sze­retni kell, s benne apáink, nagyapáink, dolgos őseink em­lékét.­­­s it szóljunk azonban az­ IT- ról, aki a tájban csak azt látja, ami mozdulatlan, ami emlék és műemlék? Egy­fajta — tudatos — rövidlátás ez is, amely szegényíti azt a szemet és szívet, amely csak a múltban, csak „örök” hegy­­ormokban és „időfölötti” han­gulatokban véli felfedezhetni a boldogság s a haza roman­tikáját. Vannak még ilyen olvasók se vannak ma is irodalmárok, akik ezeket az olvasókat szol­gálják ki. A kérdést bonyolítja az, hogy a személyi kultusz időszakában nem kevés új szépirodalmi munka semati­kussá szürkítette, sablonossá egyszerűsítette az építés, az alkotás, a társadalmi fejlődés bonyolultan korszerű pátoszát. S hogy az elmúlt évek minden eredménye mellett — hiszen idősebb és fiatal íróink már számos olyan regényt, novel­lát, verset alkottak mostaná­ban, amelyek árnyaltan és ér­dekesen ábrázolják a tegnapi és mai változásokat — még mindig csak bontakozóban van az a mindannyiunkhoz szóló (és mindannyiunkból táplálko­zó) irodalom, amely legmé­lyebb tartalmaikhoz híven ké­pes felmutatni korunk szár­nyakat adó lehetőségeit. Mire­ nyújt lehetőséget — többek között — korunk a mi népünk fiainak és leányainak is? Például arra, hogy ne ócs­ka határon haladjunk, hanem repülőgépen, a szellem repülő­gépén is. Ám arra is, hogy ta­nuljunk meg mind ábrándozni és­­ sétálni is. Önt példa már, hogy a Balaton mellett lakó parasztemberek a múlt­ban nemigen fürödtek a Bala­tonban (fogva tartotta őket a robot és hamis elképzelések bilincse is), nemhogy bányá­szok — gyönyörű tájak kör­nyékén lakók! — még szabad­napjukon sem mentek el ki­rándulni. Önt példák ezek, ám nyomokban még ma is fellelhetők. N n­agy szolgálatot tesz hát , ’ az olyan szépirodalmi alkotás, amely a táj, a séta, a természet, az éltető nedveit a múlt gyökérzetéből i­s szívó magyar világ szépségeire fi­gyelmezteti olvasóit. De a ma­gyar világ — s a „magyar hangulat” — semmiképp sem szabhat gátat az öt világrész­re kíváncsi érdeklődésnek. Az üdítő gyalogsétát — hogy előb­bi képünkkel éljünk — nem lehet és nem szabad szembe­állítani a repülőgéppel és a modern közlekedés egyéb vív­mányaival. Hiszen múlt és je­len, haza és nagyvilág, a ne­mes — és maradandó — ér­zelmek és kor tudományával, technikájával, társadalmi fej­lődésével lépést tartó, mélyen megértett ismeretek romanti­kája dialektikus egységet al­kotnak. S ma nincs olyan ma­gyar falu, ahol ne lenne vil­lany, s ahová ne tört volna be — korszerű tartalommal — a Petőfi hirdette „szellem nap­világa” ... De hazaszeretet-e vajon — s nem inkább rövidlá­tó, a fejlődésnek (hasztalan) „megállj ”-t parancsoló nacio­nalizmus — az, amely jó tra­díciókkal egyetemben a rosz­­szakat, régen elavultakat is megőrizné? És amely — mond­juk a nagyvárosi neonfényben valami ördögit, megvetni valót lát és láttát? Xi­e áltassuk magunkat: mind társadalmunkban, mind irodalmunkban élnek még a normális látásnak és a reális életérzésnek ellentmon­dó, azokat akadályozó kozmo­­politizmus és nacionalizmus maradványai. Legújabbkori történelmünk túlságosan is bo­nyolult és drámai volt akkor, hogy keddről—szerdára eltűn­hetett volna az említett, hamis nézetek „termőtalaja”. Persze, adminisztratív intézkedések­kel, rendeletekkel nem is le­het eltüntetni. Ehhez az írók, a kritikusok — és az olvasók — műveltségének és felelős­ségérzetének további gazdago­dására van szükség. Ezt a gaz­dagodást pedig a vonzó, nagy műveltséggel megalkotott, szo­cialista-realista szellemű iro­dalmi alkotások inspirálják. Egymást tápláló kölcsönhatás ez, összetett folyamat, amely­nek igen biztatóak a kilátá­sai... Konsztantyin Fegyin, a fi­nommívű regények alkotója, a Szovjet írószövetség főtitkára állapította meg Alekszej Tolsztojjal kapcsolatban, hogy talán senki nem írta le annyi­szor az „orosz­ hon”, az „orosz nép”, az „orosz világ” kifeje­zéseket, mint a „Golgota” és a „Nagy Péter” szerzője. Ugyanakkor azonban — ahogy Fegyin írta — „Alekszej Tolsztoj jellegzetesen orosz emberei soha nem jelentenek zárt világot: ábrázolásukba be­lefér az egész horizont. S­­em igen lehet tömörebb 1­é­ben megfogalmazni, miről is van szó. — A problé­ma ma is él, nálunk is aktuá­lis. Az új magyar irodalom egyik igen fontos, már meg­kezdett, de távolról sem be­­végzett — és talán be sem vé­gezhető — szolgálata, hogy magyar emberek arcát, ma­gyar tájak sajátos bűvöletét villantsa fel, ám az egyre tá­guló világ­horizont fényében. Antal Gábor MM. Január 1. 4 Ví­­t ti f:. . . ® Sp­­Wf- «Hl Halász János Pihenő bány­ász Fejér megyei Hírlap Világok születése Jelentős, nagy figyelmet érdemlő mű a Világon születése em­e kötet, amelyet Vszehvszjatszkij és Kazjutyinszkij szovjet professzo­rok írtak. Ez a tudományos munka ismerteti a kozmogóniai prob­lémák mai állapotát, tárgyalja a korszerű módszertani kérdéseket és mindezt a marxista-leninista filozófia fejlődésének tükrében. A szerzők 15 olyan csillagászati problémát világítanak meg, amelyet a világhíres nagy csillagászok eredményes kutatómunkája tett lehe­tővé. A könyv valamennyi fejezete érdekfeszítő. Például: a kormo­som» problémái, a mikrovilág, az egyszerű kozmogóniai elgondolá­sok, a fejlődés elve a korszerű kozmogóniában, stb. A könyvet eredeti felvételek illusztrálják. A természettudományos érdeklődésű olvasók számára nélkülözhetetlen ez a tudományos, de közérthetően megírt kitűnő munka. Az országgyűlési képviselők mindennapi tevékenységéről (Jegyzőkönyv helyett) Egy éve lesz nemsokára, hogy a múlt év februárjá­ban urnák elé járult me­gyénk népe is és megvá­lasztotta a tanácsok tagjait, képviselőit az országgyűlés­be. Megyénk választóinak bizalmából 12 képviselő ke­rült az országgyűlésbe, vesz részt a törvényhozásban, az ország irányításában, terve­inek, életének formálásában. Munkájukról, mely egybe­fonódik mindennapjaink ten­nivalóival, legtöbbször ak­kor adunk­ hosszabb beszá­molót, ha tanácskozik az or­szággyűlés, a megyei képvi­selőcsoport, vagy ha fogadó­napot, képviselői beszámolót tartanak valamelyik község­ben. Most azzal a szándék­kal lapoztuk át a jegyző­könyveket, a képviselői te­vékenységről számot adó tu­dósításokat, híreket, hogy csokorba kössük megyénk országgyűlési képviselőinek sokrétű tevékenységét, hogy ízelítőt adjunk munkájuk­ról, mely a mi tetteinkkel együtt a jelen előrevivője, a jövő kialakítója. A parlamentben A megválasztás óta a par­lament előadói emelvényéről három képviselő szólt Fejér megye dolgozóinak minden­napjairól, problémáiról. Ino­­kai János a beruházásokat tette szóvá. A gazdag ta­pasztalatokkal rendelkező dunaújvárosi képviselő vá­rosa és megyénk gondjai mellett, azzal együtt a ter­vezés, a beruházás országos problémáit méltatta, fejte­gette. Kerkay Andorné a fejlődő megyeszékhely jele­néről tájékoztatta az ország­­gyűlést és a jövő feladatai­hoz kérte a további segítsé­get. Szabados János pedig a mezőgazdaság további fej­lődéséhez, annak formálá­sához nyújtott­ segítséget a sárbogárdi járás, megyénk tapasztalatainak összegezésé­vel. Orosz Józsefné, a gyógy­pedagógia hálózat növelésé­nek szükségességét hangsú­lyozta interpellációjában. Ehhez kért segítséget a mű­velődésügyi minisztertől. A képviselők eme tevé­kenysége annak idején meg­jelent a sajtó hasábjain is. Arról azonban már sokkal kevesebb és szőkébb szavú tudósítás jelent meg,­­ amit megyénk képviselői az or­szággyűlés állandó bizottsá­gaiban végeznek Pedig ez a tevékenység is nagyon je­lentős, fontos, az állandó bi­zottságok sok tapasztalatot összegeznek, terjesztenek az országgyűlés elé, segítik a törvények kimunkálását. Találkozás a választókkal Képviselői beszámoló volt Csákváron, Cecén, Székesfe­­hérváron. Sokan megjelen­tek és tettek hasznos javas­latokat, észrevételeket. Eny­­nyi volt rendszerint a hír, ha a képviselők választóik­kal találkoztak. S ezek a ta­lálkozások nagyon sokrétűek voltak. A képviselők részt vettek a termelőszövetkeze­tek vezetőségi ülésein, a ta­nácsok és a végrehajtó bi­zottságok megbeszélésein. Sokszor találkoztak a válasz­tókkal rendezvényeken, ün­nepi nagygyűléseken, falu­­n markon. Nagy érdeklődés­r­e­n­­ kerültek sorra a kép­­v beszámolók is. E­gy év alatt mintegy öt­­százszor találkoztak a kép­viselők a választókkal Ilyen­kor beszámoltak tevékeny­ségükről, ismertették mun­káinkat, hallgatták meg a választók kívánságait, be­szélgettek velük a tenniva­lókról, az elképzelésekről. A látogatások, eszmecserék témája nagyon változatos, a termelőszövetkezetek ügyes-bajos, gondjai, a köz­ségfejlesztés, iskolalétesítés és ki tudja menni; sok más probléma volt még e ta­nácskozások tárgya. Minden­esetre megállapítható, hogy ezek a tanácskozások, beszél­getések bő alkalmat adnak az élet megismerésére és se­gítik a képviselőt a közös feladatok végrehajtásában.­­Most a zárszámadások ide­jén nagyon sok meghívás érkezik. Sok kollektíva hív­ja képviselőinket a zárszám­adási tanácskozásra, a jövő évi tervei­nek megbeszélésé­re. S a képviselők mennek és az cél vezeti őket, hogy még jobb munkához nyújt­sanak segítséget. Fogadónapok A képviselői munka nem kis részét alkották a fogadó­napok. Ezen alkalmaikkor p, választók keresik fel a ta­nácsházán, a bz-irodán a képviselőt. Sokféle panasz­szó!, problémával jönnek. A földrendezés, vagy más in­tézkedés következtében elő­ttlt sérelmüket adják elő. Ehhez kérik a segítséget. Nyi­ladik ügyben, lakásin­­tézkedéshez, és még nagyon sok dologban kérik a támo­gatást. A képviselők rend­szerint valamelyik helyi szerv vezetőinek a társasá­gában tartják a fogadóna­pokat, hogy lehetőleg mind­járt a helyszínen lehessen intézkedni. Ha ez azon nyom­­ban nem sikerül, akkor a járásnál, a megyénél több esetben — elsősorban nyug­díj-ügyekben — a minisz­tériumnál járnak közbe. A legkisebb panaszra is felfigyelnek, iparkodnak megkeresni az orvoslás út­ját, mégis örömmel veszik tudomásul, hogy egyre több a közérdekű bejelentés, ész­revétel. Járda, művelődés­otthon, óvoda, bölcsőde és a község, a város sok más problémája, intézménye, ami a választókat észrevéte­lezésre, cselekvésre serkenti, s amiben a képviselők se­gítségét igénylik. Az ilyen fogad­óslapokon a képviselő sokat jegyez és a legboldogabb, ha kisebb-na­­gyobb utánjárás után kipi­pálhatja a bejegyzést, ami azt jelenti, az ügy elintézést nyert. Vannak olyan esetek, a­mi­kor a késés nem jogos, tel­jesíthetetlen. Ezt is kivizs­gálják és utána értesítik a választót. A fogadónapokkal szem­ ér véget azonban a képviselő munka, mert lakásukon, hi­vatalukban, munkahelyeik**»­­is sokszor felkeresik őket. Számukra pedig nem az ss érdekes, hogy hol, hanem, hogy milyen jellegű ügyben kell intézkedni, eleget tenni képviselői kötelezettségnek, a választók­ bizalmának- Indonéz ajándék, francia út A képviselők, a párt és állami szervekkel együtt ",okat, tesznek a békéért, a népek békés egymás mellett éléséért. Megyénk képviselői közül is tagjai voltak a Franciaországban járt dele­gációnak és az Indonéziába látogató parlamenti csoport­nak. Többek között az ilyen utak eredményeként érkezik ajándék, képeslap Indonéziá­ból, Moszkvából, Párizsból. Nemcsak a határokon túl és a külföldi követségeken, de megyénk falvaiban, intéz­ményeiben is sokat tesznek képviselőink a népek meg­ismertetéséért- megszerette­téséért. Fellépnek a magyar­­szovjet­­ baráti rendezvénye­­ken, előadást tartanak a bé­kenagygyűléseken, beszá­molnak külföldi útjaikról és ismertetik a közelebb és tá­volabb élő népek mindenna­pi munkáját. Azon vannak, hogy választóik minél átte­kinthetőbb képet kapjanak a baráti népek alkotó mun­kájáról, a szocializmus­­ épí­­téséről, a népek harcáról a ■’lékéért, a boldog, ,szabad ’■letért. ft Négy mozaik csupán a képviselők múlt évben vég­zett mindennapi munkájá­ról, melyet itt most jegyző­könyv helyett rögzíteni igye­keztünk. Minden, bár csak a munka sokrétűsége, szerte­ágazó volta miatt sem ke­rülhetett ide, ízelítőnek azonban úgy gondoljuk, ez is alkalmas lesz. Hiszen ké­pet ad arról a tevékenység­ről, melyet népünk, vala­mennyiünk előrehaladását-­ képviselőink, a parlament­ben, a fogadónapokon és min­denütt egyaránt tevékeny­­kednek (M* z­i

Next