Fejér Megyei Hírlap, 1964. július (20. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-19 / 168. szám

10 Nyári olvasmányok Két útikönyvet ajánlunk. Aki utazni szándékozik, jó útikalauznak használhatja, aki nem utazik, a könyvek elviszik Angliába, Velencébe. Lázár István Angliai vaká­ció című útinaplója az Új Termés sorozatban jelent meg. A szerző nem Dovernél­­ kezd ismerkedni Angliával,­­ hanem már az egyes orszá­gok „előretolt állásaiban”, a­­ követségeken. Mindenre talál kulturális hivatkozást — könyveket, verset idéz — s átitatja so­rait az itthoni emberekre, városokra való emlékezés. A sárospataki fiú mély elfo­gódottságot érez Oxford­ban, hisz Pataik a „magyar Ox­ford”. De elkísérjük vaká­ciója során például London­ba, Wales­be, a sofiai sztriptíz­bárba, a Ford gyárba, elol­vassuk vele az újságokat, megnézzük a filmeket, tájé­kozódhatunk a tévé legna­gyobb sikereiről, a minden­napi utca életéről is. Szabó György Képek és lagúnák című műve nem va­káció során készült. A két évvel ezelőtti Biennálé fes­tészeti és filozófiai problé­máktól és programoktól ter­hes légköre adja a könyv lé­nyegét. A Biennálék anyagát visszamenőleg bemutató ki­állítás — ez a mostani Bien­nálé a XXXI. volt — alkal­mat ad a különböző nyugati absztrakt áramlatok összeha­sonlítására, a filozófiai elő­adások pedig ezeknek a ké­peknek eszmei hátterét képe­zik. Az ésszel szembehelyezett intuíció, a pszichoanalízis és a buddhizmus misztikus irá­nyai is képi kifejezést kapnak. A szerző vitáiba száll és — illusztrál. A mellékelt képanyag érzékletesen — és meghökkentően — tárja elénk a Nyugat (ebben a szóban jelen esetben a Tá­vol-Kelet is értendő, pl. Ja­pán) képzőművészeti iránya­it: a „gesztusfestészetet”, az „új-dadaizmust”, a „jel-fes­tészetet”, és a japán „Zen­gát”. A komoly esztétikat és fi­lozófiai megalapozottságú könyv méltó hátteret kap Velence lagúnái és a megis­mert emberek, festők művé­szek, honfitársak alakjaival. T. sokszor keresnek fel szü­­­­leik gyermekeik neve­lésével kapcsolatos problé­mákkal. Nem egyszer ügyé­szek szájába illő, logikusan és szenvedéllyel felépített vád­beszédben marasztalják el en­gedetlen, hazudozó, felelőt­len, hálátlan, „huligán maga­­tartású’’ gyermekeiket. S ami­kor egy kicsit utána kérde­zek, hogy vajon milyen jelen­tős szerepet játszik az ilyen szülők életében gyermekeik nevelésének feladata, gondja, foglalkoznak-e rendszeresen gyermekeik érzelmi, szellemi problémáival, szakítanak-e időt rendszeresen és feltétle­nül arra, hogy minden nap szóbaálljanak gyermekeik­kel, hogy érdeklődnek-e idő­töltésük, örömeikit és bánata­ik, kudarcaik és sikereik iránt, a legtöbb esetben meglepő a válasz: „Nem­, nem, bizony nem.’’ S mi az indokolás? Legtöbbször ilyenféle kitérés: „Nincs rá időm! — Nem bí­rom idegekkel!” Sok szülő azt hiszi, hogy­­ a gyermeknevelés kö­telessége és felelőssége kizá­rólagosan a tanító és nevelő­­intézmények, vagyis az isko­lák, a pedagógusok feladata, s ezzel a magyarázattal igyek­szik megnyugtatni lelkiisme­retét. Még akkor is, ha lelke mélyén valahol érzi azt, hogy a szülő elengedhetetlen köte­lessége, hogy igenis követke­zetesen és céltudatosan törőd­jék gyermekeivel, gondoskod­jék testi-lel­ki-szellemi fejlő­désükről, kibontakozásukról. Ha az időhiányról és rossz idegállapotukról panaszkodó szülőket alaposan kikérdez­nénk, mivel töltik el napjaik 24 óráját, talán őket is meg­­lepő eredményekre jutnánk. Kiderülne, hogy a társadalom érdekeit és saját gyermekeik hasznát, boldogságát biztosító elmélyülő, céltudatos, körül­tekintő neveléshez szükséges időt, idegen­ergiákat és türel­met nagyon sok esetben tized vagy akár huszadrangú fela­datok elvégzésére fordítják a szülők. Ahelyett, hogy felso­rolnánk azokat az időtöltése­ket, amelyek annyi , gyer­meknevelésre időt szakítani nem tudó szülő napi vagy he­ti órarendjébe feltétlenü­l be­leférnek, inkább az olvasókra bízzuk e művelet elvégzését. Jgnt a kérdést az a ked­ves borbély­ ismerősöm látta helyesen, aki azt mond­ta: „Hogyne jutna nekem mindig, minden nap időm ar­ra, hogy gyermekeim problé­máival foglalkozzam. Ők iga­zán nem tehetnek arról, hogy megszülettek, hogy az én gyer­mekeimként születtek meg. Ha létüknek, életüknek mi, szülők vagyunk az okai, nem­csak eltartásukról, hanem egész jellemük, egyéniségük kialakításával is törődnünk kell.” Hány ember van, aki nö­vényei, állatai gondozásával, bélyeggyűjteménye gyarapí­tásával, kártyapartnerei ügyei­vel többet foglalkozik, mint gyermekeivel. Nagyon elíté­lendő szemléletmód ez. S azt hiszem, nem követelünk túl­ságosan sokat a szülőktől, ha elvárjuk tőlük, hogy minden napjuknak legyenek olyan órái vagy legalább negyed­órái, tízpercei, amelyekben teljesen és kizárólagosan gyer­mekeik ügyeivel foglalkoz­nak Féltve kell őrizni azokat az életkereteket, amelyek fo­lyamatosan biztosítják azt, hogy a család tagjai minden­nap együtt lehessenek vala­mennyi ideig. A tartósa­bb távollét legfeljebb csak azt jelentheti, hogy a gyermekek még jobban várják haza a szülőket, s szinte lesodorják lábukról a régebb idő óta tá­vollévő apát vagy anyát. És csak úgy zúdítják rá kérdé­seiket s szinte véget sem éri a beszámoló a közben eltelt idő nagy vagy apró, de a gyermek számára mindig je­lentős eseményeiről. 4 mMjkA mindig ér­deklődnie kell gyer­mekei ügyei, problémái, idő­töltését szórakozásai, felada­tai iránt. A család tagjai nem élhetnek egymás mellett ér­dektelen idegenekként. Ha már idáig fajul a helyzet, csak egy lépés szükséges a család széteséséig, a gyerme­kek fejlődését jó irányban tartó gondoskodás teljes el­apadásáig. S akkor már rend­szerint késő a megbánás, az önmarcangoló lelkiismeret­­furdalás. Sokkal könnyebb a bűnbakkeresés, a mások hi­­báztatása, felelősségének han­goztatása. Idő és türelem — milyen viszonylagos fogalmak. S ha sokfélére telik, sokfélére nem telik belőlük, akkor megfele­lő, érvényes és indokolható rangsort kell közöttük meg­állapítani. S a pedagógus, a gyermekpszichológus nem te­het mást, mint következetesen és meggyőződéséből fakadóan hangsúlyozza, hogy e rangsor élén feltétlenül ott kell állnia a gyermeknevelésre, személyi­ségük fejlesztésére félretett időnek, idegenergiának, és türelemnek.­­-ra tudnák, ha megérez­nék az emberek ennek a tételnek az igazságát, de ezen túlmenően kézzelfogható eredményeit és előnyeit is, biztosan nem sajnálnák ide­jüket a jó minőségű gyermek­nevelés előkészületeire, s na­pestként sorra kerülő problé­máinak jószervet vállalt meg dr. Harsányi István A NEVELŐ TÜRELME Dr. Bukosza Istvánné kutatómérnök és Feggyesi Katalin la­boráns a szakmabeliek érdeklődésével figyeli: sikerül-e az általuk tervezett új szépítőszer? KÁTAY ANTAL: B­éka - szexi nád Estefelé, kint a réten, nem messze, a faluvégen, csobog a víz, zúg a nád, s zeng a béka-szerenád. Nyári eső, langyos eső, béka-termő esti eső, bőven hullj a földre le, breke-breke-brekeke ! Nyári eső, nincs mit egyek. Messzi repültek a legyek. Hozd vissza a vacsorám, nyári eső hullj le rám ! Fent az égen felhő mozdul, vihar ébred, morcul mozdul, táncol a víz, sír a nád, s zeng tovább a szerenád. Nyári eső, langyos eső, béka­termő esti eső, bőven hullj a földre le, fereke-breke-brekeke ! ............ _____ _ __ ■ @u­ssxonyu 84 Látogatás a Kozmetikai és Háztartásvegyipari Vállalatnál A nők amióta nők, szeretnek ápoltam, szépen járni. Már az ősember barlangjában is talál­tak — a kőbalták mellett — különféle festékes tégelyeket; ősanyáink feszegették magukat ezekből, hogy jobban tessenek párjuknak, ősapáinknak. Az egyiptomiak, görögök, rómaiak ezer és ezerféle kenőcsöt, fes­téket használtak. Az időszámí­tásunk utáni IV. századból írásos kozmetikai receptek ma­radtak fenn a kínai szépítő­szergyártás remekeiből. Jóval előbb festették magukat az emberek, mint a szappannal mosakodtak volna, hiszen a szappan alig ezer éves kin­csünk. Ellátogattunk a hazai szépí­tőszerek „boszorkánykonyhá­jába”, a Kozmetikai és Háztar­tásvegyiipari Vállalat kutató laboratóriumába. Maga a vál­lalat hat kisebb kozmetikai gyár egyesüléséből jött létre. Ez az igazi „kozmetikai nagy­üzem” jelenleg több mint más­fél ezer cikket állít elő; fel­adata valamennyi kozmetikai és háztartásvegyipari anyag gyártása. Mindig újat! — szinte már jelszó ez itt. A cél: elérni a kozmetikai iparban a világ­­színvonalat. Ennek egyik el­sődleges feltétele: a korszerű csomagolástechnika. Saját mű­anyagüzemük készíti a flako­nokat, évente 7—8 millió da­rabot. Iparművészek tervezik a legtetszetősebb formákat. A vállalat az idén 15 új cik­ket ad az üzleteknek. Ezek között érdekesség az aerosolos napolaj, a hajlakk, amit gáz­nyomás permetez a fejre MOS 6, a Budapesti Nemzetközi Vá­sáron díjazott mosószer. S hogy a férfiaknak is legyen valami örömük: Barbon néven kitűnő villanyborotvaszert is előállítottak. (Ez síkossá teszi a bőrt, megkeményíti a sza­kált, úgy szánt benne a vil­­lanyborotva, mint vajban a kés.) Egyetlen negyedév alatt 25 százalékkal nőtt a kozmeti­kai cikkek forgalma a múlt év megfelelő időszakához vi­szonyítva — tudtuk meg Pet­­rizsán Ferenc vezérigazgatótól. A vállalat üzemében napon­ta 130 mázsa szappant dolgoz­nak fel, csomagolnak és szál­lítanak. Évente hozzávetőlege­sen 50 millió pipereszappan fogy el Magyarországon. Van a vállalatnak olyan veteránja, mint például a szappanipar­ban majd fél évszázada dolgo­zó Czihár Pál művezető, aki még emlékezik „a szappan­­gyártás hőskorára”, arra az időre, amikor darabonként, kézipréssel sajtolták nálunk is s a napi teljesítmény alig ha­ladta meg a néhány százat. .. — Melyek az idei divatszí­nek és a kedvelt illatok? — kérdezzük távozóban a nagy­­vállalat vezetőitől. — Már több mint egy éve hódítanak a világos korall szí­nek. (Rúzsban 30-tól 33-ig szá­rm­azottam, körömlakkban 50-től 55-ig.) Igen elegáns, ha a kö­römlakk színe egy árnyalattal világosabb, mint a rúzs. A fantázia-kölnik és a sima vi­rágillatok is örökéletűek. ... Fortyog a lombikokban a sok csodaszer. Méhpempő és hermocith, szemfesték és ki tudja, még mennyi furcsa anyag. A holnap kozmetikai slágerei. (Kép és szöveg: Regős István) Gyors számolás és valamennyi cikk kapható már az illatszerboltokban. Ezekben a hatalmas üstökben gyűlik a babakrém. Dr. Hajdú Imre főmérnök ellenőrzi a minőséget. «M«nu9, IM4. július 19. I pihenés tízparancsolata Hső parancsolat: Ne töltsd a szabadságodat nagytakarítás­sal, befőzéssel, se „maszek munkával”. Még rakoncátlan csemetéidet se e® alatt a két hét alatt akard rendes ember­ré nevelni. A nevelést inkább a többi ötven hétre oszd el és erre a kettőre küldd el őket táborba vagy a nagymamához. Te pedig határozd el, hogy két hét alatt — és nem rész­letekben, többször néhány nap­ig ! — kikapcsolódsz, és tény­leg arra használod fel a sza-­­­badságot, amire való: pihe­nésre. MÁSODIK PARANCSOLAT: Ne a pesti nénikét! társbérletében akarj nyaralni. Fáradságos ener­giaveszteség amíg a zajt, a szűkös helyet megszokod. És visszajö­hetsz a szabadságról: pihenni. Helyette olyan helyre indulj, amelyet szívesen képzelsz el, aho­va régóta vágyakozol, ahol jól fo­god érezni magad. És ha külföldre mész, utazz okosan! Úgy oszd be a progra­mot, hogy maradjon időd pihe­nésre. Ha az utazás során kifá­radsz, jusson néhány nap itthon, a kikapcsolódás után, a „vissza­kapcsolódásra”. Harmadik parancsolat: Ab­ban az évszakban menj sza­badságra, amelyik számodra a legkedvesebb. Nem köteleznek senkit arra, hogy júliusban tikkadjon a napon, ha a síelés rajongója. Az idők egyeztetése családo­soknál nehezebb, hiszen nem hagyható otthon az iskolás gyermek az iskolaév alatt. Ha családdal együtt indulsz pi­henni, az ő kívánságukat is vesd figyelembe. Kellemetlen az üdülés alatt morcos arcokat látni. NEGYEDIK PARANCSOLAT: Két heted van tehát: jól oszd be, hogy hasznos legyen a pihenés tested­nek, lelkednek. Ne ugorj a vo­natról már első nap a vízbe és ne tegyél húszkilométeres túrát. Oszd el szabadságodat három részre. Az első négy öt napban pihenj, aludj minél többet. Szűljd meg a környezetet, ismerkedj a lehetőségekkel — és az emberek­kel. Sétálj vagy napozz, de keve­set. És egyél. Mert a levegőválto­zás jó hatással van minden egész­séges szervezetre. A molettebbek se aggódjanak, a pihenés végéig még fogyni is lehet. Főleg a má­sodik részben, amely öt-hat napig tart és ekkor már sokat lehet sportolni, turistáskodni, úszni. Az utolsó részben végül ismét mér­sékeljük a megterhelt elfoglaltsá­gokat — ne legyen olyan nehéz a visszatérés a rendes kerékvá­gásba. Ötödik parancsolat: A pihe­nés nem divatbemutató, de az üdülés sem. Kevés holmit vi­gyél magaddal, jól kezelhető, nem gyúródó anyagból. Egyen­lő arányban csomagolj meleg és hideg napokra való holmit. Kevés színt válogass össze, hogy minde­n szoknyát, min­den blúzzal, minden pulóver­rel, nadrággal hordani tudj. HATODIK PARANCSOLAT: Szó­rakozásul, esős napokra vigyél valami elfoglaltságot magaddal: egy évek óta olvasásra szánt könyvet, kártyát, horgolást, kö­tést. De ne felejtsd otthon kedvenc időtöltésed — ahogy az angolok mondják: hobby-d — „alkatré­szeit’­ sem. Legyen az lepkeháló, vagy horgászfelszerelés. És ha nem is viheti magával valaki bé­­lyeggyűjteményét, egy új bélyeg­­katalógus még elfér a csomagban. Hetedik parancsolat: Légy mértékletes a szórakozásban! Nem az a pihenés, ha minden­nap hajnalban jár haza az em­ber. És mivel az üdülők vidé­ke — megmagyarázhatatlan véletlen folytán — sokszor megegyezik a bortermő vidé­kekkel vigyázó, nehogy Eger­ből a Szépasszony völgyét is­merd meg a vár helyett, és Badacsonyból sem szükséges úgy hazatérned, hogy ne em­lékezz annak körülményeire. Szórakozz, de mértékkel. Re­kordot is inkább javíts a víz­ben, mint a borban. NYOLCADIK PARANCSOLAT: A sportolást sem szabad túlhaj­tanod. Most akarod behozni, amit évek alatt elmulasztottál? Két he­tet szánsz a fiatallá izmosodásra? Ennyi nem elég. De ha tényleg meg akarsz „javulni”, és ha ed­dig nem csináltad, vezesd be a reggeli tornát a pihenés ideje alatt. Friss leszel és fiatalos, erős leszel és jóalakú — ha folytatod a szabadság után is mindig, min­dennap! Ne ugorj a vízbe felhe­­vü­lve, és ha kimelegedtél a hegy­mászásban, ülj le. Hogy mondta a közmondás: Nem gond: játék. Kilencedik parancsolat: Gon­dolj az otthoniakra. A Másik­ra, a­ki nem jött veled. Letűnt a hűségeskük és az erényévek kora, mégis. Úgy pihenj, hogy tudod, ő van. És írj neki néha egy-egy lapot. Döntsd el a nyaralás elejéig rögtön, hogy kiknek kell ír­nod. A második, harmadik napnál tovább pedig ne halo­gasd a képeslapok megírását. TIZEDIK PARANCSOLAT: És vi­­gyázz a pénzedre. Nem szüksé­­ges a nyaralás után félévig az o ott szerzett adósságok miatt átkozód­­ni. Különben is igen kellemes ér­zés, ha az embernek a végén még van egy kis pénze. Gondolj arra, hogy külföldön vagy és hetven dollárt kaptál két hétre, amikor gazdálkodnod kell. Így kezeld a nyaralásra szánt összeget. Igaz, hogy a maradékból nem vehetsz orkánkabátot, vagy cipót, de megnyugtatott és büszke lelkiis­­mer­eted is felér valamivel. Torday Ali* A SZÉPSÉG MŰHELYÉBEN

Next