Fejér Megyei Hírlap, 1964. szeptember (20. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-17 / 218. szám

­fejér megyei Csütörtök, 194. szeptember 17. XX évfolyam, 218. sz. Ára: 50 fillér. VTLAG PROLETÁRJÁT. EGYESÜLJETEK ! Hírlap AZM12MPMEGYH BI200­5ÁDR EI A MEGYEI TANAts LAPJA Magyar—Jugoszláv­ közös nyilatkozat­a Dobi Istvánnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének és Kádár János­nak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága első titkárának, a Magyar Forradalmi Munkás-paraszt Kormány elnöké­nek meghívására 1964. szeptember 11—16-ig hivatalos látogatáson a Magyar Népköztársa­ságban tartózkodott Joszip Broz Tito, a Ju­goszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság el­nöke, a Jugoszláv Kommunisták Szövetségé­nek főtitkára és felesége. A Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztár­saság elnöke és munkatársai Budapesten és Dunaújvárosban ipari és mezőgazdasági üze­meket, valamint kulturális intézményeket te­kintettek meg. Joszip Broz Tito elvtárs találkozása, az ipa­ri és mezőgazdasági üzemek kollektíváival és a meglátogatott helységek lakosságával me­leg és szívélyes légkörben folytak le, ami a magyar és a jugoszláv nép baráti kapcsolatai­nak meggyőző bizonysága. A látogatás folyamán Budapesten megbe­szélésekre került sor. A megbeszélések szí­vélyes, baráti légkörben, a kölcsönös megér­tés szellemében folytak le. Mindkét fél megelégedéssel állapította meg, hogy Kádár János és Joszip Broz Tito elv­társak 1963. szeptemberében Karagyorgyevó­­ban történt találkozása óta a magyar—ju­goszláv kapcsolatok kedvezően fejlődtek. A felek egyetértettek abban, hogy kétolda­lú együttműködésük további bővítése érde­kében folytatni kell a két ország felelős funk­cionáriusainak érintkezését és találkozásait, valamint a két ország társadalmi, politikai és kulturális szervezetei és intézményei közötti szorosabb kapcsolatok megteremtését. Mindkét fél megállapította, hogy a gazda­sági együttműködés különösen tavaly és az idén fejlődött, mégpedig nemcsak az árucse­re-forgalom volumene, hanem az együttmű­ködés olyan új formái tekintetében is, am e­nek a gazdasági tevékenység úgyszólván minden területét magukban foglalják. Az eddigi fejlődésben különösen pozitív szerepe volt az 1963. márciusban aláírt egyez­mény alapján létrejött magyar—jugoszláv gazdasági együttműködési bizottságnak. A vegyesbizottság érintkezéseket kezdeménye­zett gazdasági szerveink és más intézménye­ink, valamint szakembereink között, ami a két ország gazdasági lehetőségeinek kölcsö­nösen jobb megismerését eredményezte. Ilyen módon létrejött a kölcsönös érdekeken ala­puló gazdasági együttműködés szilárdabb feltétele. Ebből kiindulva, a küldöttségek kicserélték nézeteiket a gazdasági kapcsolatok számos olyan kérdésről, amely mindkét ország szá­mára fontossággal bír és hangsúlyozták, hogy szükség van: — • hosszúlejáratú árucsereforgalmi megállapodás előkészítésére és megköté­sére, — a minél szélesebb körű együttműködés kialakítására a villamosenergia ipar, a gépgyártás, a kohászat, a vegyipar és más iparágak területén. Megállapították, hogy a kultúra, a tudo­mány, a sport, a konzuli és egyéb kapcsola­tok terén az eddigi együttműködés gyümöl­csöző és eredményes volt. Egyetértettek ab­ban, hogy ezt a megfelelő állami szervek közvetlen érintkezés útján a jövőben is fej­lesztik. A megbeszélések folyamán a küldöttségek nagy figyelmet fordítottak a jelenlegi nem­zetközi helyzet megvizsgálására. Megelége­déssel állapították meg, hogy nézeteik min­den alapvető kérdésben azonosak, vagy kö­zel állnak egymáshoz. A két fél értékelése szerint az utóbbi évek­ben csökkent a nemzetközi feszültség és az általános nemzetközi helyzet kedvezőbbé vált. Az atomkísérletek részleges betiltásáról szóló moszkvai egyezmény mentközése óta — aminek éppen most volt első évfordulója — más részleges megállapodások is születtek. A két fél úgy véli, hogy elsőrendű jelentőségük van azoknak az erőfeszítéseknek, amelyeknek célja, hogy további konkrét intézkedések fo­ganatosításával folytatódjék és megszilárdul­jon a feszültség enyhülésének megindult fo­lyamata. A felek különösen pozitívan értékelik a Szovjetunió és más szocialista országok bé­kére irányuló kezdeményezéseit és hangsú­lyozzák a Szovjetunió és az USA között az utóbbi időben megkötött egyezmények jelen­tőségét. Az utóbbi időben a világ egyes területein — a Tonkini öbölben, Cipruson, Kongóban stb. — komoly válságokra került sor, ame­lyek kiélezték a helyzetet a világ e térségei­ben és negatív következményekkel jártak. Itt mindenekelőtt a reakciós erők nyomásáról van szó, amelyek nem mondanak le a más országok belügyeibe való beavatkozásról és arra törekszenek, hogy erőszak alkalmazá­sával kényszerítsenek ki egyoldalú döntése­ket. A két fél úgy véli, hogy a német kérdés rendezésénél a két német állam létezésének tényéből kell kiindulni. A két fél megállapítja, hogy a leszerelés továbbra is a mai világ rendkívül akkut és sürgős problémája és, hogy az eddigi tárgya­lások nem vezettek lényegesebb előrehala­dáshoz. Ezért feltétlenül szükséges fokozott erőfeszítéseket tenni, hogy az általános és teljes leszerelés kérdésében a nézetek köze­ledjenek egymáshoz és konkrét egyezményeik jöjjenek létre. Ezen általános cél felé való haladásban jelentős szerepet játszhatnak az olyan fokozatos és részleges leszerelési in­tézkedésekre vonatkozó egyezmények, ame­lyek a jelenlegi feltételek között reálisak és megvalósíthatók. Ide tartozik olyan intézke­dések elfogadása, mint például az atomfegy­verkészletek befagyasztása Közép-Európában, atommentes övezetek létesítése a világ kü­lönböző részein. A Magyar Népköztársaság és a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság nagy je­lentőséget tulajdonít a gyarmatosítás a­lól felszabadult és a független nemzeti fejlődés útjára lépett országokkal való együttműködés sokoldalú fejlődésének. Ezek az országok a békés egymás mellett élés politiká­jának aktív harcosai. Mindkét fél úgy véli hogy az el nem kötelezett országok állam és kormány­főinek belgrádi konferenciája pozitívan já­rult hozzá a békés egymás mellett élés po­litikájának megerősödéséhez, a gyarmati rendszer megszűnési folyamatának meggyor­sításához és a fejlődésben levő országok ön­állósulásához. A két fél kifejezi azt a mély meggyőződését, hogy a közeljövőben megren­dezésre kerülő kairói konferencia ugyancsak jelentősen hozzájárul mindehhez. A két küldöttség pozitívan értékeli az Egye­sült Nemzeteik Szervezete kereskedelmi és gazdasági fejlesztési konferenciájának mun­káját és eredményeit. A két fél nagy jelentőséget tulajdonít az Egyesült Nemzetek Szervezete szerepének és tevékenységének és úgy véli, feltétlenül szük­séges, hogy ez a szervezet teljes egyetemes­ségre tegyen szert, alapvető szerveinek szerke­zete pedig alkalmazkodjék a világban végbe­menő változásokhoz. A látogatás folyamán Kádár János, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­ságának első titkára és Joszip Broz Tito, a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének főtit­kára, valamint munkatársaik kicserélték né­zeteiket a nemzetközi munkásmozgalom hely­zetéről. Megállapították, hogy a békéért és az aktív békés egymás mellett élésért folytatott harc szoros összefüggésben áll a haladó tár­sadalmi áramlatokkal, emiatt káros minden olyan kísérlet, amely a békéért folytatott harcot mesterségesen el akarja választani a szocializmusért folytatott harctól. A két fél meggyőződése szerint elengedhetetlenül szük­séges, hogy minden kommunista és munkás­párt, minden szocialista ország a maga részé­ről teljes mértékben járuljon hozzá a nemzet­közi munkásmozgalomban keletkezett nehéz­ségek leküzdéséhez. Ezzel kapcsolatban úgy vélik, hogy minden békeszerető és haladó erőnek határozottan fel kell lennie a dogma­tikus, a békés egymás mellett élést veszélyez­tető politikával szemben. Joszip Broz Tito, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnöke, a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének főtitkára meg­hívta Dobi Istvánt, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnökét és Kádár Jánost, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkárát, a Magyar Forra­dalmi Munkás-paraszt Kormány elnökét, hogy tegyenek látogatást a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaságban. A meghívást örömmel elfogadták. Kelt Budapesten, az 1964. évi szeptember hó 15. napján. DOBI ISTVÁN, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnöke KÁDÁR JÁNOS, a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságának első titkára, a Magyar Forradalmi Munkás­­paraszt Kormány elnöke JOSZIP BROZ TITO, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnöke a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének főtitkára Elutazott Budapestről Joszip Broz Tito Szerdán délelőtt elutazott Budapestről Joszip Broz Tito, a Jugoszláv Szocialista Szö­vetségi Köztársaság elnöke, a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének főtitkára és felesége, Jovanka Broz, akik Dobi Istvánnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Taná­csa elnökének és Kádár Já­nosnak, a Magyar Szocialista­­Munkáspárt Központi Bizott­sága első titkárának, a Ma­gyar Népköztársaság kormá­nya elnökének meghívására hivatalos látogatást tettek hazánkban. Tito elnökkel együtt eluta­zott Budapestről Veljko Vla­­hovics, a Jugoszláv Kommu­nisták Szövetsége Központi Bizottságának tagja, Kocsa Popovics külügyminiszter és felesége, Nikola­ Dzsuvero­­vics külkereskedelmi minisz­ter, Bogdan Crnobinja, a köztársasági elnök főtitkára, Radivoje Berovics professzor, a Szövetségi Nemzetgyűlés szociális-egészségügyi taná­csának alelnöke, Milan Ve­­nisnik, a külügyminisztérium politikai főosztályának veze­tője, Szergije Makijedo, a külügyminisztérium protokoll főnöke, Betar Babics vezér­őrnagy és Luka Bozsovics vezérőrnagy. A keleti pályaudvar Kere­pesi úti oldalánál sok ezer budapesti dolgozó gyűlt ösz­­sze a jugoszláv vendégek bú­csúztatására. Az útvonalon, amelyen a küldöttség a pá­lyaudvarra érkezett, ezrek és ezrek gyűltek össze, hogy bú­csút vegyenek Joszip Broz Titotól és a többi jugoszláv vendégtől. A pályaudvar és környéke zászlódíszbe öltö­zött, a házakat jugoszláv, magyar és vörös zászlók, magyar és szerb nyelvű fel­iratok díszítették. Szemközt a pályaudvar kijáratával az épületek homlokfalát Joszip Broz Tito, Dobi István és Kádár János nagyméretű arc­képe díszítette. Alatta fel­irat: Viszontlátásra kedves ba­rátaink. Joszip Broz Tito és felesé­ge, valamint kísérete búcsúz­tatására megjelent Dobi Ist­ván, a Népköztársaság Elnö­ki Tanácsának elnöke és fe­lesége, Kádár János, a Ma­gyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságának első titkára, a kormány elnö­ke és felesége, Apró Antal, a kormány elnökhelyettese, Biszku Béla, az MSZMP Központi Bizottságának tit­kára, Fehér Lajos és Fock Jenő, a kormány elnökhe­lyettesei, Gáspár Sándor az Elnöki Tanács helyettes el­nöke, Kállai Gyula, a kor­mány elnökhelyettese, Komó­csin Zoltán, a Népszabadság főszerkesztője és Szirmai Ist­ván, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagjai, valamint a politi­kai bizottság póttagjai és a központi bizottság titkárai. Ott volt a búcsúztatásnál az Elnöki Tanácsnak, a kor­mánynak, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának számos tagja, a politikai, a gazdasági és a kulturális élet sok más vezető személyisége. Jelen volt a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja. A téren összegyűlt dolgo­zók szeretettel köszöntötték Joszip Broz Titot és a többi jugoszláv vendéget. A dísz­­jászlóalj parancsnoka jelen­tést tett Joszip Broz Titonak, majd felcsendült a magyar és a jugoszláv himnusz. Köz­ben 21 tüzérségi díszlövést adtak le a Jugoszláv Szocia­lista Szövetségi Köztársaság elnökének tiszteletére. Joszip Broz Tito, Dobi Istvánnal és Kádár Jánossal együtt ellépett a diszszázló­­ék­ előtt és üdvözölte az egy­séget. Ezután Joszip Broz Tito búcsúbeszédet mondott. Tito elvtárs búcsúbeszéde Kedves Dobi Evtárs! Kedves Kádár Elvtárs! Kedves Barátaink! Elbúcsúzva önöktől, az önök szép országától és fővárosától, Budapest vendégszerető polgá­raitól, meg kívánom köszönni azt a figyelmet és őszinte ba­rátságot, amelyet itt tartózko­dásunk minden napján tanúsí­tottak irántunk, amellyel kö­rülvettek bennünket és tartóz­kodásunkat nagyon kellemessé tették. Mély benyomásokat szerez­tünk szorgalmas és tehetséges népükről, munkájukról, azok­ról a jelentős eredményekről, amelyeket szocialista orszá­gokban az utóbbi évek során az iparban, a mezőgazdaság­ban és az élet minden terüle­tén elértek. Mély meggyőződésünk, hogy itteni megbeszéléseink igen hasznosak lesznek az országa­ink közötti viszony továbbfej­lesztése szempontjából. Meg­beszéléseink nyíltak és bará­tiak voltak, s megmutatták, hogy a különböző területeken kedvezőek a feltételek az egyenjogú és mindkét fél szá­mára hasznos együttműkö­désre. Ez természetes is, mert a két szocialista országot sok közös érdek köti össze, s ezek arra késztetnek bennünket, hogy fejlesszük és erősítsük baráti kapcsolatainkat. Szeretném elmondani, külön örömet jelentett számunkra, hogy itt tartózkodásunk során a néppel történt találkozása­ink és a vezetőkkel folytatott megbeszéléseink alkalmával kifejezésre jutott és megerősí­tést nyert, hogy a nemzetkö­zi helyzet fejlődésének alap­vető kérdéseiben, az aktív és békés együttélés, a világbéke megerősítésének kérdéseiben nézeteink egységesek. Meggyőződésem, hogy népe­ink nagy megelégedéssel üd­­vözlik e látogatás és megbe­széléseink eredményeit. Őszin­tén örülök, hogy Kádár és Dobi elvtársakat feleségükkel együtt, rövidesen hazánkban is üdvözölhetjük és viszonoz­hatjuk azt a meleg vendégsze­retetet, amelyben önöknél ré­szünk volt. Elbúcsúzva önöktől, kedves elvtársak, szeretném felesé­gem, munkatársaim és a ma­gam nevében még egyszer a legmelegebben megköszönni a baráti fogadtatást Dobi István elvtársnak, feleségének, Kádár János elvtársnak és feleségé­nek, az Elnöki Tanácsnak, a Magyar Népköztársaság kor­mányának, a Magyar Szocia­lista Munkáspártnak, a ma­gyar dolgozóknak, akik kü­lönböző helyeken, a városok­ban és falvakban, gyárakban és intézményekben őszinte ba­rátsággal és rokonszenvvel fo­gadtak bennünket. Éljen a baráti magyar nép! Éljen és erősödjék a két szo­cialista ország baráti együtt­működése. (nagy taps). Joszip Broz Tito szavai után Dobi István búcsúzott a ju­goszláv vendégektől. Dobi István beszéde Kedves Tito Elvtársi Kedves Jugoszláv Barátaink! Elérkezett a búcsú pillanata, őszintén remélem, hogy mind­az, amit e néhány nap alatt a Magyar Népköztársaságban láttak és tapasztaltak, tovább erősítette a népeinket össze­fűző baráti szálakat. Találkozásaink kitűnő alkal­mat adtak arra, hogy kicse­réljük szocializmust építő né­peink tapasztalatait, megtár­gyaljuk a nemzetközi helyze­­t­­ét és a szocializmusért vívott­­ harc időszerű kérdéseit, meg-­s határozzuk azokat a formákat és módszereket, amelyek elő­segíthetik a baráti kapcsola­tok továbbfejlesztését, politi­kai, gazdasági társadalmi és kulturális téren egyaránt. Megbeszéléseinket a kölcsö­nös bizalom és megértés jel­lemezte, s az az együttes tö­rekvés hatotta át, hogy a két ország vezetőinek találkozói még szorosabbá és gazdagab­bá tegyék Magyarország és Jugoszlávia együttműködését. Azt hiszem, az önök véle­ményét is kifejezem, ha azt mondom, hogy nyílt, baráti megbeszélést folytattunk és bebizonyosodott, hogy szándé­kaink a kapcsolatok javításá­ra őszinték és megvalósítha­tók. Nézetazonosságunk a vi­lágpolitika számos alapvető kérdésében lehetővé teszi, hogy országaink egyesítsék erőfeszítéseiket a békés egy­­más mellett élés megvalósítása, az imperializmus elleni harc, a gyarmati rendszer felszámolása a nyugatnémet militarizmus­­ visszaszorítása, minden vitás kérdés békés rendezése érde­kében. Mindebből következik, hogy az önök magyarországi látogatása új, fontos ösztönző szerepet játszik a magyar— jugoszláv együttműködés el­mélyítésében, a béke és a szo­cializmus erőinek tömörítésé­ben. Látogatásuk során láthatták, hogy hazánkban tervszerűen folyik a szocialista építőmun­ka. Nálunk is, Jugoszláviában is az egész társadalom azon munkálkodik, hogy életünket a béke és a bőség áldásai szé­pítsék meg. Tudjuk, hogy ezért meg kell dolgozni. A magyar nép, a Magyar Szocialista Munkáspárt vezetésével bol­dogan vállalja ezt a munkát, mert gyümölcseit maga élvez­heti, mert­ ezzel hazája politi­kai és gazdasági erejét, nem­zetközi tekintélyét növeli. Ju­goszlávia eredményei a leg­jobb bizonyítékai annak, hogy az önök népe azonos célok megvalósítására törekszik. Feladataink és céljaink közös­sége a legtartósabb biztosíté­ka annak, hogy mindaz, amit e néhánynapos magyarorszá­gi tárgyalásainkon elhatároz­tunk, valóra is válik. Jugoszláv vendégeink több alkalommal találkoztak a ma­gyar dolgozókkal, őszintén re­mélem, hogy e találkozások­ról a legjobb emlékeket­­vi­szik magukkal. Személyesen is tapasztalhatták, hogy népünk mély rokonszenvet érez a ju­goszláv nép iránt, amellyel a történelmi sorsközösségen túl­menően a jelen és a jövő is összefűz bennünket. (Folytatás a 2. oldalon) Az MSZMP dunaújvárosi Járási Bizottságának ülése Kibővített pártbizottsági ülést tartott a MSZMP dunaújváro­si járási Bizottsága. Az ülésen az MSZMP művelődéspolitikai elveinek végrehajtását, az irányelvek érvényesülését, a járás területén folyó művelő­dési munkában, és a pártveze­tőségek újjáválasztásának elő­készületeit beszélték meg. A művelődéssel kapcsolatos napirendhez művelődési ott­hon igazgatókat, pedagóguso­­kat, könyvtárosokat is meg­hívtak, akik értékes észrevéte­lekkel segítették a bizottság munkáját.. A pártbizottsági ülés beható vita után határo­zatot fogadott el, amelyben megszabták a járás területén végzett művelődési tevékeny­ség fejlesztésének további módját. A pártvezetőségek újjává­­lasztásával kapcsolatban az ülés elfogadta az előterjesztett tervezetet miszerint az előké­­­­szítő munkák után november­­ folyamán tartják meg a veze­­­­tőség újjáválasztó taggyűlése­ket.

Next