Fejér Megyei Hírlap, 1965. október (21. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-19 / 246. szám

Komszrevres-küdöttség a KISZ-nél A lenini Komszomol ha­­zainkban tartózkodó küldött­sége hétfőn a KISZ Központi Bizottságához látogatott el. Méhes Lajos, a KISZ KB el­ső titkára üdvözölte a ven­dégeket, majd Sz. Pavlov, a Komszomol Központi Bi­zottságának első titkára, a delegáció vezetője a Kom­­szomol helyzetéről, tevékeny­ségéről és feladatairól tájé­koztatta a KISZ Központi Bizottságának titkárait, mun­katársait, valamint az ifjú­sági szövetség budapesti ve­zetőit. Sz. Pavlov ezután ugyan­csak a KISZ Központi Bi­zottságának székházában új­ságírókkal találkozott. Kér­déseikre válaszolva egyebek között hangsúlyozta: — Elmondhatom, hogy lá­­togatásaink során a mai ma­gyar ifjúság tette ránk a leg­­nagyobb hatást. Sokféle ösz­­s­zejövetelen, diákotthonok­ban, termőlőszövet­kezetek­ben, üzemekben találkoztunk az új nemzedék képviselői­re", mindenütt maradandó élm­ényeket szereztünk. A szovjet ifjú kommunis­ták szervezőinek munkájá­ról szólva Sz. Pavlov ek­­­r­.nnita hogy a K­unszomér­ban tevékenykedő ifjúsági vezetők 93 százaléka szerzett felsőfokú képesítést. Czsév mgyei Kedd, 1965. október 19. XXI. évfolyam, 246. sz. * Ara: 50 fillér.Hírlap AZ ELSŐ TÉGLA 40 MÁZSA Megkezdték a Szeder utcai lakótelep szerelését Hétfőn reggel öt speciális szállítókocsi indult el Dunaúj­városból, s ezzel együtt meg­kezdődött a székesfehérvári Szeder utcai lakótelep szerelé­se is. • Amíg az első „tréler” befut a Vidám Park mellé, Kecskés József szocialista munkabrigád vezetővel és társaival beszél­getünk az új lakótelepről — Ez lesz a második nagy­paneles építkezés Székes­­fehérváron — mondja a brigádvezető — Az idén csak százhúsz lakást szerelünk itt össze, de az OTP családi házakon túl jövőre to­vábbi kilenc lakótelepet eme­lünk. — Előbbre! — kiált a daru felé, s Szoboszlai Gábor ,az „öreg darus” mozdul is előbbre gépével. — Szoboszlai már végigkí­sér bennünket — mondja, s közben az időjárást is dicséri. Teheti is, hiszen ritka szép októberünk van. — Ő ott volt az Ybl telepen is, az első ele­mek beemelésénél. A brigádvezető kicsit fülel, art m­­int a Mészöly Géza utca felé: — Már meg is érkeztek. Az újságíró még se nem lát, nem hall többet, mint az­­évszerű országúti forgalmat De a brigádvezető füle már érzékeny a trélert vontató gépkocsi mozgására. S alig egy perc múlva be is for­dul az első szállítmány a területre. — Én vittem az első panelt a József utcára is — mondja Wéber Károly, s megmozgat­ja vezetés közben elgémbere­dett karjait. — Napi három fordulóra futja a 24 órából. Ez körülbelül 350—400 mázsa, két is fél lakás anyaga. Ma korán kezdtük a rakodást a segédve­zetőrr­mel, Szentgyörgyi And­rással. Mesze van Dunaújvá­­os, itt meg kell az anyag na­gyon. Közben már kérik, hogy ,,taroljon” be a szállítmány­nyal. A daru is mozdul, s a Kecskés brigád első műsza­kos csoportjának vezetője, Elbert György kőműves neki­­fohászkodik társaival az első „téglának”. — Hát ez már igazán mai kezdés — mondja El­pert —, hiszen negyven mázsás az el­ső téglánk, amit a pincék fö­lé födémnek beemelünk. Farkas József gépkezelő, Szabó József hegesztő. Szabó János, Gyenes Lajos és Sze­keres István 12 órás műszak­ban dolgozik ennél a szere­lésnél is. Éjjel-nappal sze­relnek majd, 12—12 órás mű­szakban. A brigád 12 embere végzi itt a munkát. A délelőttö­söket Szabó László cso­portja váltja fel este hat­kor. — Hát bizony este lesz már, mire megjön az ,.ablét” — mondják —, de addig még szeretnénk öszedobni vala­mennyit. Közben mozdul a daru, ri­aszt a kürtje bennünket, cso­dálkozva szemlélőket, s a negyven mázsás elem a ma­gasba emelkedik. . — Szép októberünk van — mondja ismét a brigádvezető — Na, mi meg is háláljuk ezt az időt, mert terveink sze­rint, ha a szállítás zavartalan lesz 12 nap alatt összeszerel­jük ezt az épületet. — Ezek szerint november 7-re már áll ez az épület? — Harminc lakás? Hát vi­lággá is mennénk, ha novem­ber 7-re csak ez az épület, ez a harminc lakás állna. Ha jól rávernek az alapozók, akkor november hetedikén már ke­rülhet gally a második épület­re is! Ez persze merész ígéret, de hogy egy-két szint állni fog, azt lessék meg azzal a fényképezőgéppel no­vember 6-án! Elfogadjuk a brigádvezető kihívását”, s november 6-án megjelenünk az építkezésen. Harminc lakást biztosan talá­lunk — mondják, de ha ötven lesz, hát ne lepődjünk meg. Majd meglátjuk...­­,, Káfcser­­»■ A Dózsa György téren, a Velence Szállótól a Malom utca irányába mintegy 420 méter hosszban cserélik ki a régi gázvezetéket. A képen Szente László hegesztő, Kiss István és Soós Ferenc a csöveket hegesztik össze. A munkaszervezés középpontj­ában —­ A kukorica és a cukorrépa betakarítás — A szervestrágyázás — Az őszi mélyszántás Az 1­700 hold búza elvetése u­tán gyorsabb lendülettel fo­lyik a betakarítás, a mező­­szilasi Mezőföld tsz-ben. A gazdaság vezetői és fizikai dolgozói a főfigyelmet az 1500 holld kukorica és a 250 hold cukorrépa mielőbbi betakarí­tására fordítják. Az elmúlt hetek kedvező időjárása kö­vetkeztében gyorsult a kuko­rica érése. A vetésterületnek eddig több mint 100 holdjáról került be a termés, a­mit a szövetkezet tagjai kézzel szed­tek le. A munka gyorsítása érdekében a gazdaság vezetői ezen a héten üzembe helyez­nek három adapterrel felsze­relt kombájt is. Bár a 250 hold cukorrépá­nak többségét betakarították, gondot okoz a még hátralé­­■■ 'i 100 hold termésének a sze­­'’’se és szállítása. A gazdag T'rrést adó répa kiemelésé­­'--*n három gépet üzemeltet­tek és naponta 30—40 fogat szállítja ez­t a fontos ipari nyersanyagot az átvevő hely- M. Örvendetes gosldet a vártnál több termés szállí­tása, éppen ezért erre a mun­kafolyamatra különös figyel­­met fordítanak. Naponta any­­nyi gésa- és fogat­erőt bizto­sítanak a szállításhoz, hogy a leszedett termést folyamato­san szállíthasssák. A gépek elosztásánál figye­lembe vették, hogy ezen az őszön — a korábbi szerves­­trágyázáson kívül — mintegy 200—250 holdon kell istálló­trágyázást végezni. Ezt a mun­kát egy markológép és négy trágyaszóró pótkocsi üzemel­tetésével oldják meg. A trá­gyázott területeken haladék­talanul elvégzik az őszi mély­szántást. E munka gyorsítása érdekében az őszi mélyszán­tásban résztvevő gépek egy ré­­szét kettős műszakban üzemel­tetik. A gazdaság vezetői és tag­jai arra törekednek, hogy a betakarítást is idejében vesz­teség nélkül végezzék el és ne maradjon szántallan terüle­tek. WBWI PlUXiltr Alt .TAT. AZ MVMP MIGVH BIZOTTSÁGA CS A MEGYEI TANÁCS LAPJA A harmadik ötéves terv számaiból gyasztásának alapja 73 százalékban még a szén volt és csak 21 százalék­ban az olaj meg a földgáz. (A 6 százaléknyi töredéket a víz- és egyéb energiaforrások fedezték.) Az Országos Ener­giagazdálkodási Hatóság elő­zetes számítása szerint a má­sodik ötéves tervben a szén­felhasználás aránya 66 száza­lékra csökkent, a szénhidrogé­neké, a földgázé és a kőolajé pedig 28 százalékra emelke­dett. A harmadik ötéves terv­ben folytatódik az ener­giafogyasztás struktúrájá­nak ez a világtendenciá­hoz igazodó egészséges át­alakítása. A földgáz-, valamint a kőolaj­­termelés fokozása, a Barátság­kőolajvezeték teljesítményé­nek növelése új szovjet—ma­gyar kőola­jtávvezeték építése révén, tovább csökken a szén és emelkedik a szénhidrogén­felhasználás. Öt év múlva, 1970-ben a szénfelhasználás részaránya a jelenlegi 66 szá­zalékról 55 százalékra csök­ken, a szénhidrogéneké pedig a mostani 28 százalékról 38 százalékra nő. Nagy része lesz ebben — amint az eddigi vál­tozásban is része volt — a petrolkémiai ipar továbbfej­lesztésének néhány évvel ez­előtt a szerves vegyipar leg­főbb alapanyaga a szén volt. Most a hazai barnaszenek vegy­ipari feldolgozásának he­lyébe jórészt a petrol­kémia, a szénhidrogén fel­dolgozás lép és földgáz­alapanyagon fejlődik to­vább a nitrogénműtrágya-, valamint a műanyaggyár­tás. A jelenleg még szénnel dolgo­zó Péti Nitrogénművek példá­ul a harmadik ötéves­­ tervben előirányzott bővítésének és át­alakításának eredményeként szintén földgázból gyártja majd a műtrágyát. Hozzájárul a szénfelhasználás viszonyla­gos csökkenéséhez az is, hogy a lakosság tüzelőellátásában is nő a szénhidrogének részará­nya. A szén azonban — noha szá­zaléka az energiaszükségletek fedezésében ilyen módon csök­ken — továbbra is fontos ha­zai energiahordozó marad és termelése a harmadik ötéves tervben változatlanul emelke­dik. A szén felhasználása ugyanis megfelelő műszaki feltételek között, speciális tü­zelőberendezésekben, elsősor­ban nagy kondenzációs erő­művekben gazdaságos és ver­senyképes a szénhidrogének­kel. A hazai szénbányászat to­vábbfejlesztése azért is indokolt, mert a gazdasá­gosabb szénhidrogének sem hazai termelésből, sem importból nem állnak ren­delkezésre korlátlanul.­­ Indokolja még a szénbányá­szat fejlesztését az is, hogy a harmadik ötéves tervben az olcsó művelésű visontai nagy külfejtés megnyitása és né­hány drágán termelő, korsze­rűtlen mélyművelésű bánya megszüntetése révén gazdasá­gosabbá válik a széntermelés. A második ötéves terv ide­jén megkezdődött az ország energiaforrásainak előnyös szerkezeti átalakulása. A fej­lett országok mintájára a ha­gyományos szilárd energia­­hordozóról, a szénről, foko­zottan áttérünk a folyékony és gáznemű energiahordozók­ra, a könnyebben, olcsóbban szállítható, nagy fűtőértékű, a korszerű automatizált üze­mekben jobb hatásfokkal el­tüzelhető kőolajra és föld­gázra. A második ötéves tervet megelőzően 1960-ban a népgazdaság energiafo- Reiter Mihály a megye legjobb traktorosa Hasznos találkozó színhe­­­lyévé lépett elő vasárnapra a­­ székesfehérvári Szabad Élet­i Termelőszövetkezet városszéli földje. Piros és nemzeti színű­­ zászlók között itt álltak rajt-­­hoz gépeikkel azok a traktoro­sok, akik a járási szántóver­senyek alapján meghívót kap-­­­tak a megyei vetélkedőre. Az eseményre megjelent megyei és járási vezetők, termelőszö­vetkezeti elnökök, gépállomá­si igazgatók, főagron­ómusok meggyőződhettek, milyen mes­terei élnek és dolgoznak me­gyénkben a szántásnak. Fehér gyolcsra varott piros számok mutatták melyik par­cellán, melyik traktoros mér­kőzik a kitüntető elsőségért. A verseny nyíltnak ígérkezett, szabadon érvényesíthette tu­dását minden traktoros, még­is már menetközben mind töb­ben emlegették az egyik kis­­lányi traktorvezetőt a verseny esélyeseként. És valóban: a jóslat beteljesedett. A 70 trak­torossal rendelkező kislángi Beke Termelőszövetkezet trak­torosa állhatott fel a dobogó győztest megillető legmagasabb fokára. A megyei szántóver­seny győztese Reiter Mihály, kislángi traktoros. Másodk: Gajdó Lajos, a rác­­kersztúri Március 15 Tsz trak­torosa, harmadik pedig Bori Lajos, a lovasberényi Újba­­rázda Tsz traktorosa lett. A negyedik helyre Szabó Károly ráckeresztúri traktoros, az ötö­dikre Havlik József, a Móri Gépjavító Állomás traktorosa került. Ifjúsági, elsőként Far­kas Lajost, a Móri Gépjavító Állomás traktorosát fogadta el a tizenkét­ tagú bíráló bizott­ság. Az eredményeket ünnepélye­sen Hajba Kálmán elvtárs, a megyei tanács vb. elnökhelyet­tese jelentette be a résztvevők­nek és a nézőközönségnek, át­nyújtva ezúttal a győzteseket megillető jutalmakat is. H. P. 3 méz­­cm­illért gazdagsn­j­ ú ködös, csípős reggel. Munkába igyek­vők százai lepik el az utcákat. Au­tók, motorkerékpárok, kerékpárok suhan­nak a széles betonon. Velem szemben egy kislány jön. Talán tíz éves, bábáit tétován lendíti előre. A szürke utat pász­tázza végig. Egymás mellé érünk. Jobban megnézem. Szőke haj, kerek arc, tiszta, kék iskolás köpeny. Tiszta a cipője is. Riadt szeme párját hirtelen veti rám. — Bácsi kérem... Megállunk mindketten. Felnéz. A sze­mében nagyon magas lehetek, pedig már a mellemig ér. — Tessék kislány! Ajka megvonaglik. Párás, ködös az ut­ca. Az ő szeme kékjét is az borítja. — Nincsen a bácsinak két forintja? Nem értem. Rá kell kérdezni. — Kinek nincs két forintja? — A bácsinak. — Nekem? De van. Közelebb lép hozzám. Ujjaival zavartan pörgeti a zippzárral lezárt pénztárcát. — Akkor jó — mondja —, akkor jó. Nézzük egymást — A szüleidtől nem kapsz? — De kaptam ma reggel két forintot, az iskolába kellett. Útközben valahogy ki­esett, nem vettem észre. Csak az iskolá­ban. Aztán futottam haza, megmondtam anyukának. Nagyon rám kiabált. Azt mond­ta, addig ne is menjek haza, amíg meg nem találom. Pedig tudom, hogy nem ta­lálom meg. Olyan pici az a kétforintos, ez az utca meg olyan nagy. Gátlásai már elmúltak. A sok beszéd tette-e, vagy az, hogy nem mentem el mellette válasz nélkül, nem tudom. Ár­nyék nélküli már az arca, ragyog az egész gyerek. Zsebembe nyúlok. Átadom a kis lapos fémkorongot. Mellére szorítja kis öklét, amelyben a pénz lapul. — Nagyon jó a bácsi. Most már haza­mehetek. Mert én nagyon szeretem anyu­ké, én haza akartam, menni még ma, felválunk. Szegényebb lettem két fo­­rinttal, de azt hiszem mindketten gazdagodtunk. Ok 1.

Next