Fejér Megyei Hírlap, 1965. november (21. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-24 / 277. szám

Szerda, 1965. november 7." Az a bizonyos 50 százalék fó ismerősök, ha hosszabb idő múltán találkoznak, ha­mar egymásnak szegezik a kérdést: — És mennyit kere­sel? A válasz többnyire ez: csak 1500-at... vagy csak 2000-et... Meglepődne a kérdezett, ha barátja vála­szát így nyugtázná: Vagyis összesen 2200,— körül, vagy summa­ summárum, tehát 3000-et. Nos, hogy kettőjük közül ki tudja jobban? En­nek eldöntésére idézzük ta­núnak a statisztikai adato­kat. Kezdjük­­talán azzal, hogy minden 1,50 Ft-ra kifizetett munkabér után 50 fillér a társadalmi juttatás. Ez azt jelenti, hogy a munkások és alkalmazottak jövedelmének felét kitevő összeget fordít a társadalom szociális és kul­turális juttatásokra. Ennek évenkénti értéke meghalad­ja a 35 és fél milliárd forin­tot. Vegyük sorra, hogy mire mennyi jut és hogyan kerül a lakossághoz ez a sok milliárd? A gyerekek eltar­­tásához hárommilliárd 274 millió forinttal járul hozzá az állam. Ebből terhességi és anyasági segély 190 mil­lió, gyermektej-juttatás 70, csecsemőkelengye 53, az ösz­töndíjak összege évente 140 millió forint. A legutóbbi vizsgálatok szerint a bölcső­dék évi fenntartásának összege 252,8 millió volt. Eb­­­­ből a szülők 39,6 millió fo­rintot fizettek, a többit: 213,2 milliót az állam vállalt magára. A napköziotthonok 1029,5 millió forintos költ­ségeiből 290,5 milliót térí­tettek a szülők, 739 milliós állami hozzá­járussal szem­ben. Családi pótlékra 1,3 milliárd jut, és ez most to­vábbi 500 millióval még emelkedett. Mibe kerül az egészségvé­delem? Évente 6833 millió forint. Ebből csak a táppénz 1770, a gyógyszer 1037, a kórházak és klinikák fenn­tartása 3170 millió forint. Üdültetésre évente majd­nem 300 millió forintot for­dít az állam. Ebből az ösz­­szegből 489—500 ezer ember pihen, nyaral az ország leg­szebb vidékein és egyenként 556 forint hozzájárulást kap költségeihez. A könyvtárak, a rádió, a színházak, a televízió, a mo­zik fenntartásához 6—700 millió forintot ad az állam. Nyugdíjra, szociális ottho­nokra és segélyekre 5506 millió forint jut. Munkaszervezési és mun­kalélektani tanulmányok igazolják: az egészséges em­bert jellemző munkaképes­ség helyreállítása néhány órán túl egész rövid pihenő­vel, másrészt a pihenőidőben étkezéssel biztosítható. Ezért az üzemi étkezés rendszere és annak fejlesztése hasznos és fontos az egész társada­lom szempontjából. Ennek költségeire évente 1000 mil­liót fordítunk. A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint több mint 180 ezer ember, az összes munkások közel tíz százaléka él mun­kásszállásokon. A szállások évi fenntartási költsége 327,2 millió forint. Ebből 22,9 szá­zalékot térítettek a lakók, a többit, 252,3 milliót az állam fedezte. Jelentősek azok a juttatá­sok is, amelyeket a munka­bérrel együtt kapnak a dol­gozók. Ilyenek a hűségjuta­lom, a nyereségrészesedés, a fizetett szabadság, a fizetett ünnepnap, a fizetett étkezé­si idő és a tanulmányi idő kedvezménye. Ezekre együtt­véve 12,112 millió forintot fordít a társadalom. A gazdasági irányító és ne­velő munka mellett nagyon fontos feladatuk a tanácsok­nak az ifjúságvédelem, a jö­­vő nemzedékéről való gon­doskodás, megfelelő fejlődé­sük biztosítása. A gyermekek élete a móri járásban is egyre jobb, s mégis nem egy probléma adódik. Elég belelapozni a já­rási bíróság irataiba, s kide­rül, hogy ha nem is gyakran, de azért még mindig előfor­dulnak fiatalkorú bűnözések, garázdálkodások, a gyámügyi hatóság még az idén is több mint 30 esetben járt el. A járási tanács vb évenként számot ad az ifjúságvédelmi munkáról, meghatározza a feladatokat, mérlegeli a hely­zetet. Legutóbb ez év június 15-én vitatták meg a közsé­gekben működő gyermek- és ifjúságvédelmi albizottságok tevékenységét. A jelentés ar­ról ad számot, hogy a járás területén két-három község­től eltekintve az ifjúságvédel­mi albizottság jól működik. Jól példázza ezt az, hogy Ba­­konyesernyén például a jelen­tés kapcsán kilenc kérdést in­téztek az előadóhoz, számon­­kérték az intézkedéseket is.­­ Bodajkon mint Rózsa György tanácstitkár elmondotta, az ifjúsági albizottság és különö­sen annak elnöke nagyon se­rényen tevékenykedik. Rend­szeresen környezettanulmányt végeznek, s felhívják a ható­ságok figyelmét a veszélyes környezetben élő gyermekek­re. Több hasonló példa kap­csán ez az első megállapítás, mely bizonyítja, hogy az ifjú­ságvédelmi munka az elmúlt évek során jelentősen fejlő­dött. Korábban ugyanis az if­júságvédelmi aktivisták és a tanácsi dolgozók is legtöbb­ször úgynevezett mentőmun­­kát végeztek, vagyis akkor avatkoztak be, amikor már nem lehetett tovább várni. A járási tanács anyagának és a községi ifjúságvédelmi al­bizottságok jegyzőkönyveinek áttanulmányozása után vilá­gosan látszik, hogy a munka jó irányban fejlődik és első­sorban a megelőzésre helyez nagyobb gondot. Ezt kívánta tovább erősíte­ni a járási tanács vb is, mikor júniusban az igazgatási osz­tályt arra utasította, hogy a művelődési osztály bevonásá­val intézkedési tervet dolgoz­zanak ki. Ennek az intézke­dési tervnek fő feladata a megelőzés. De nézzünk néhá­nyat a feladatokból. A nőtanács helyi szerveinek és a szülői munkaközösségnek összehangolásával gyermek­védelmi napokon megvitatjuk a veszélyeztetett, szociális­­ szempontból nem kielégítő,­­ vagy más körülmények foly­­­­tán rendezetlen viszonyok kö­zött élő gyermekek problémá­ I it. Ehhez tartozik az is, hogy­­ a községi tanács nyilvántar- I tásba vesz minden olyan gye­­r­meket, akivel szülei nem tö- 1 fődnek és nevelésük nem biz- t tosított. I Lényeges pontja az intézke­dési tervnek, a társadalmi szervekkel való együttműkö­dés. Ezt célozta a szeptember­ben megtartott ifjúságvédelmi ankét, melyen az ifjúságvé­delmi albizottságok vezetői és a tanácsok dolgozói, és a tö­megszervezetek képviselői vettek részt. A 150 résztvevő megvitatta a járási tanács vb határozatát, ennek alapján mérlegelte a tennivalókat és jelölte meg a további te­­datokat, az intézkedési terv együttes végrehajtásában. Az ankét után szervezettebben, aktívabban láttak munkához a községi if­júságvédelmi albizottságok. A nőtanácsok két előadást ütemeztek, amelyek a szülök fe­lelősségével, a gyermekek ne­velésével foglakozik, a kiszed­­­sek a téli estéken a fiatalok­­ magatartásáról rendeznek töb­­­­bek között előadásokat, és egy-egy esetben taggyűlésen is napirendre tűzik a hasonló problémákat. S lehetne tovább sorolni a vöröskereszt és más társadalmi szervek munkáját is. A járási tanács vb júniusi ülése óta már több községben megtárgyalták az ifjúságvé­delmi munkát és szerepel a­­ tervben szinte minden köz­ségben. A községekre éppen úgy, mint a járási vb tevé­kenységére jellemző, a tanács, az ifjúságvédelmi albizottság és a tömegszervezetek össze­fogása. Gánton az eredménye­sebb tevékenység érdekében az ifjúságvédelmi munkát is területekre osztották, s ily m­­ó­­don nemcsak a falu, de a kül­területek fiataljainak problé­mái is állandóan szem előtt vannak. A tapasztalatokból azonban­­ a fentieken túl más tanulság­­ is kívánkozik. Ezek között van többek között az, hogy a ve­szélyeztetett gyerekek többsé­ge olyan családokból kerül ki, ahol a szülők házassága ren­dezetlen, vagy a családfő iszá­kos. Az ifjúságvédelmi albizott­ság és más illetékesek dolga sem mindig egyszerű, annál is inkább, mert bár a tör­vény is tiltja, még mindig gyakori panasz,­ ­ hogy a fiatalkorúaknak italt szolgálnak ki. Ilyen értelem­ben a járási székhelyen a Mo­soly cukrászda ellen jelentet­tek be több panaszt. Néhány községben is előfordul hason­ló, ez pedig arra figyelmeztet, hogy az illetékeseknek na­gyobb eréllyel kell kötelezni az italboltok, vendéglők ve­zetőit a rendelet betartására. A jövőben még nagyobb gon­dot kell fordítani a felnőttek felelősségére. Többek között arra, hogy ne engedjék gyer­mekeiket a kocsmába. Külö­nösen kirívó a bodajki példa, ahol a mester együtt ivót az ipari tanulókkal. A móri járásban, ahol na­gyon sok háznál van bor és más szeszes ital, nemcsak a kocsma jelent veszélyt. Ha ritkábban is, de még ma is előfordul, hogy egy-egy gyer­mek ittasan ül egy iskolába, és néha-néha a pincében is lát­nak tivornyázó gyerekeket Az ilyen esetek ellenőrzése nem könnyű, de szervezettebb őrjáratokkal talán meg lehet­ne akadályozni egy-egy ese­tet. Még fontosabb ennél, hogy az előadássorozatokon is sze­mélyesen minél gyakrabban beszélgessenek a szülőkkel az ilyen eljárások helytelenségé­ről, káros hatásáról. Néhány helyen, így Mecset­­pusztán is szóvá tették, hogy­­ nem mindenki veszi komolyan­­ az ifjúságvédelmi albizottsá- I­got, s nem egyszer azt mond­ják, minek ütik az orrukat olyan dolgokba, ami nem tar­tozik rájuk. Talán mondani sem kell, hogy nemcsak az if­júságvédelmi albizottságokra, munka tanács a tanácsokra és a tömegszer­vezetekre, de valamennyiünkre tartozik, hogy a gyermekek milyen kö­rülmények között nőnek, fej­lődnek. És ha valahol, akkor különösen az ifjúságvédelmi munkában nincs helye a kö­zömbösségnek. A tanács vb anyaga, az in­tézkedési tervekben megjelöl­tek végrehajtása és a már azóta történtek arról tanús­kodnak, hogy a móri járásban az ifjúságvédelmi munka mindinkább a megelőzésre for­dít gondot. A továbbiakban ezt az irányt kell erősíteni a rendszeres ellenőrző munká­val, a helyszíni segítséggel és azzal is , hogy az illetékes szervektől ha kell, szigorúb­ban megköveteljék a törvé­nyek végrehajtását. Bányász Béla Ifjúságvédelmi és a móri járási Pénztárca — Nem hagytam véletlenül a pulton a­ pénztárcámat tegnap este? — nyit be a József utcai hentesüzletbe egy középkorú asszony. — Nálunk? — néz kérdően a fehérköpenyes ember a pult mögül. Aztán látja az asszny ijedtségét, azonnal meg­kérdi, hogy milyen is volt az a pénztárca. — Barna szinű — vágja rá reménykedve Gáspárné. — És egy piroshasú is volt benne, ugye? — Volt — ragyog fel a vásárló szeme. S közben már kezében szorítja a pénztárcát. — Köszönöm, nagyon köszö­nöm — hálálkodik. — Ne nekünk tessék köszönni Annus néni, hanem a vá­sárlók egyikének. Nem a pulton maradt, hanem a köveze­ten, onnan került a polcra, illetve vissza tulajdonosának. — ne — Fejér megyei Hírlap ­Hörnismarty ,mi­nfoá­r MA este 7 órakor a bérletben CSURKA ISTVÁN: AZ IDŐ VASFOGA. • • Ünnepélyesen megnyitották a II. székesfehérvári műszaki heteket Hétfőn délután — mint már megírtuk —, műszaki értelmi­ségi gyűlés keretében megnyi­tották a II. székesfehérvári műszaki heteket. Pap István elvtársnak, a VTRGY vezér­­igazgatójának elnöki megnyi­tója után, Dr. Valkó Endre, a Műszaki és Természettudomá­nyi Egyesületek Szövetsége országos főtitkára tájékoztat­ta a megjelenteket a szövet­ség előtt álló feladatokról. Többek között elmondotta, hogy a MTESZ-nek félezernél is több szakmai bizottsága működik az országban, s az­­ ezekben tömörült, különböző­­ tudományos ágazatokat képv­­­viselő szakemberek társadal­­­­mi munkában végzik helyi és országos méretű felmérései­ket, szakmai vizsgálatokat, amelyekről feljegyzéseket ké­szítenek, s azokat eljuttatják a legfelsőbb állami szervek­hez. Az országos főtitkár előadása­­ után Tóth Gyula elvtárs, a Fejér megyei Tanács elnökhe­lyettese ismertette megyénk fejlődését az elmúlt öt esz­tendő statisztikájának tükré­­i­ben. Előadásában többek közö­zött elmondta: megyénk ipa­­r­­osításának üteme a II. ötéves terv során jelentősen felül­múlta az országos átlagot. Az ipar, építőipar, közlekedés az elmúlt időszakban mintegy 20 százalékkal növelte teljesítmé­nyét. Gyors ütemben fejlődött a híradásipar, kohászat, alumí­­­­niumipar és a közlekedés. Dunaújváros például az or­­■ szág nyersvasszükségletének 1 ,34, acélszükségletének 24 és 1 hengerelt áru szükségletének I 20—25 százalékát elégíti ki.­­ A Villamossági­ Televízió és Rádiókészülékek Gyára a rá­diógyártás teljes szükségletét, a televíziónak is több, mint ötven százalékát állítja elő. Gyors ütemben fejlődtek bá­nyáink is, különösen a Fejér megyei Bauxitbányák, amely egyik fontos megyei és orszá­gos bázisa a magyar—szovjet timföld és alumínium egyez­­ménynek, s ennek megfelelő ütemben fejlődik tovább. Elmondta még, hogy me­gyénk az egy munkásra jutó villamosenergia fogyasztásban országos harmadik helyen áll, ami egymagában is jellemzője az iparosodás ütemének. A lakásépítkezésről szólva elmondotta, hogy közel ötezer lakás épült fel állami hitelből, ami a megyére jutó összes be­ruházási keret negyven száza­lékát teszi ki. A távlati tervekről szólva elmondta: tovább kell fokoz­ni az exporttevékenységünket, olyan ipari üzemeket kell te­lepíteni, ahol főképpen nőket és fiatalkorúakat tudunk fog­lalkoztatni. Szó volt még az idegenfor­galomról, a járási székhelyek kommunális ellátottságának fejlesztéséről, megyénk mun­kaerőhelyzetéről. A műszaki hetek további programján az ipart és­ szinte valamennyi tudományágat érintő előadások hangzanak el. Az ünnepség elnöksége. Kő helyett a nád A nád köztudomásúan sok­kal gyengébb, kisebb el­len­ál­lóképességű anyag, mint a kő. Bizonyos esetekben még­is kiválóan megfelel a pót­lására, sőt, kő helyetti al­kalmazása nagy népgazdasá­gi előnyök , jár. Ezt bizonyítja a Keleti-fő­csatorna esete, ahol hosszú évekig nagy gondot okozott a töltésvédelem. A hagyomá­nyos mód a kétségtelenül jól bevált kőburkolat készítése, ez azonban folyóméterenkén­­ként kereken 1 000 forinba kerül. A főcsatona pedig 100 kilométer hosszú és mind a­­ két oldalát védeni kell, mert különben a hullámok elmos­sák a töltést és a víz kiárad a partra. Még mielőtt megkezdték volna a töltések védelmét, a főcsatorna egyes szakaszain szélhordta magvakból kikelt vízinövények lepték el a pa­rtmenti sávot. Részint ez természetes vegetáció, részint néhány külföldi tapasztalat adta a vízügyi szakemberek­nek az ötletet, hogy a kőbur­kolat-építés, azaz a drága mechanikai eljárás helyett biológiai úton védjék meg a töltést, legalábbis azokon a szakaszokon, ahol ezt a csata­torna szélessége lehetővé­ te­szi. A kísérletek sikere után eddig már kilométernyi sza­kasz két oldalát, tehát 50 ki­lométert telepítettek be nád­dal. A 3—4, helyenként 7—8 méter széles nádsáv olyan áthatolhatatlan, tömör falat képez, amelyen teljesen meg­törik a hullámok ereje. Pe­dig a Keleti-főcsatornán — ahhoz képest, hogy „mester­séges folyó” — igen erős a hullámzás. A nádas alapjául szolgáló rézsű kiképzése és a nád­ te­lepítése méterenként 150 fo­rintba kerül, a kőburkolat költségének mindössze 15 százalékában.. Az 50 kilomé­teres szakaszon ez már ed­dig több mint 40 millió fo­­­rint megtakarítást eredmé­nyezett. Ehhez járul még, hogy a nádasnak a gondozá­sa is jóval olcsóbb, mint a kőburkolat karbantartása. -‘3 Megilletődés, avagy ha a csepeliek készítették volna Megyénk egyik nagyüzemében történt, hogy melyikben? Talán nem is ez a fontos. A lényeg, hogy (sajnos) meg­történt. Az üzem új berendezést kap. Korszerűt, modernet és a választás egy nyugati cégre esett. Megjelentek a nyugati szakemberek, elegánsan, ajkukon felsőbbrendű mosollyal és a szerelés közben többször is elismételték: Lám, a mi technikánk! A segédkező műszakiak és munkások a nyugati szakem­berek megjegyzéseire nem reagáltak. Lehet, hogy néhányan ezt udvariasságból tették. Mások meg talán arra gondoltak, hogy jó ez a berendezés. Minek vitázzunk, hiszen egy konkrét műszaki dologról van szó, ennek kapcsán kár lenne kapitalista gazdaságot és a szocializmust összevetni. Helyeselni ezt a magatartást sem lehet, elvégre is a nyugati szakemberek kétkedésében nemcsak szakmai gőg bujkált, és megjegyzéseik tendenciózusak voltak. Ez most már a múlté, így történt. Az eseményhez azon­ban még tartozik valami. A nyugati cég berendezése nem vált be. (A vállalat nem is vette át.) De a velük együtt dolgozó magyar szerelők közül úgy mondják, senki sem utalt a sikertelen kísérletnél a gőgös kijelentésekre. Persze ezt is többféleképpen lehetne magyarázni, elvégé­re kudarcok is előfordulnak, meg aztán megint előtérbe kerülhet az udvariasság. Mikor nekem a történetet ilyen körítésekkel elmesélték, hirtelen az jutott eszembe: hasonlóan történt volna, ha ez a berendezés mondjuk csepeli szakemberek munkája? A jelenlévők mind azt mondták: ugyan, akkor kivertük volna a balhét! — ász —

Next