Fejér Megyei Hírlap, 1965. november (21. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-24 / 277. szám
Szerda, 1965. november 7." Az a bizonyos 50 százalék fó ismerősök, ha hosszabb idő múltán találkoznak, hamar egymásnak szegezik a kérdést: — És mennyit keresel? A válasz többnyire ez: csak 1500-at... vagy csak 2000-et... Meglepődne a kérdezett, ha barátja válaszát így nyugtázná: Vagyis összesen 2200,— körül, vagy summa summárum, tehát 3000-et. Nos, hogy kettőjük közül ki tudja jobban? Ennek eldöntésére idézzük tanúnak a statisztikai adatokat. Kezdjüktalán azzal, hogy minden 1,50 Ft-ra kifizetett munkabér után 50 fillér a társadalmi juttatás. Ez azt jelenti, hogy a munkások és alkalmazottak jövedelmének felét kitevő összeget fordít a társadalom szociális és kulturális juttatásokra. Ennek évenkénti értéke meghaladja a 35 és fél milliárd forintot. Vegyük sorra, hogy mire mennyi jut és hogyan kerül a lakossághoz ez a sok milliárd? A gyerekek eltartásához hárommilliárd 274 millió forinttal járul hozzá az állam. Ebből terhességi és anyasági segély 190 millió, gyermektej-juttatás 70, csecsemőkelengye 53, az ösztöndíjak összege évente 140 millió forint. A legutóbbi vizsgálatok szerint a bölcsődék évi fenntartásának összege 252,8 millió volt. Ebből a szülők 39,6 millió forintot fizettek, a többit: 213,2 milliót az állam vállalt magára. A napköziotthonok 1029,5 millió forintos költségeiből 290,5 milliót térítettek a szülők, 739 milliós állami hozzájárussal szemben. Családi pótlékra 1,3 milliárd jut, és ez most további 500 millióval még emelkedett. Mibe kerül az egészségvédelem? Évente 6833 millió forint. Ebből csak a táppénz 1770, a gyógyszer 1037, a kórházak és klinikák fenntartása 3170 millió forint. Üdültetésre évente majdnem 300 millió forintot fordít az állam. Ebből az öszszegből 489—500 ezer ember pihen, nyaral az ország legszebb vidékein és egyenként 556 forint hozzájárulást kap költségeihez. A könyvtárak, a rádió, a színházak, a televízió, a mozik fenntartásához 6—700 millió forintot ad az állam. Nyugdíjra, szociális otthonokra és segélyekre 5506 millió forint jut. Munkaszervezési és munkalélektani tanulmányok igazolják: az egészséges embert jellemző munkaképesség helyreállítása néhány órán túl egész rövid pihenővel, másrészt a pihenőidőben étkezéssel biztosítható. Ezért az üzemi étkezés rendszere és annak fejlesztése hasznos és fontos az egész társadalom szempontjából. Ennek költségeire évente 1000 milliót fordítunk. A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint több mint 180 ezer ember, az összes munkások közel tíz százaléka él munkásszállásokon. A szállások évi fenntartási költsége 327,2 millió forint. Ebből 22,9 százalékot térítettek a lakók, a többit, 252,3 milliót az állam fedezte. Jelentősek azok a juttatások is, amelyeket a munkabérrel együtt kapnak a dolgozók. Ilyenek a hűségjutalom, a nyereségrészesedés, a fizetett szabadság, a fizetett ünnepnap, a fizetett étkezési idő és a tanulmányi idő kedvezménye. Ezekre együttvéve 12,112 millió forintot fordít a társadalom. A gazdasági irányító és nevelő munka mellett nagyon fontos feladatuk a tanácsoknak az ifjúságvédelem, a jövő nemzedékéről való gondoskodás, megfelelő fejlődésük biztosítása. A gyermekek élete a móri járásban is egyre jobb, s mégis nem egy probléma adódik. Elég belelapozni a járási bíróság irataiba, s kiderül, hogy ha nem is gyakran, de azért még mindig előfordulnak fiatalkorú bűnözések, garázdálkodások, a gyámügyi hatóság még az idén is több mint 30 esetben járt el. A járási tanács vb évenként számot ad az ifjúságvédelmi munkáról, meghatározza a feladatokat, mérlegeli a helyzetet. Legutóbb ez év június 15-én vitatták meg a községekben működő gyermek- és ifjúságvédelmi albizottságok tevékenységét. A jelentés arról ad számot, hogy a járás területén két-három községtől eltekintve az ifjúságvédelmi albizottság jól működik. Jól példázza ezt az, hogy Bakonyesernyén például a jelentés kapcsán kilenc kérdést intéztek az előadóhoz, számonkérték az intézkedéseket is. Bodajkon mint Rózsa György tanácstitkár elmondotta, az ifjúsági albizottság és különösen annak elnöke nagyon serényen tevékenykedik. Rendszeresen környezettanulmányt végeznek, s felhívják a hatóságok figyelmét a veszélyes környezetben élő gyermekekre. Több hasonló példa kapcsán ez az első megállapítás, mely bizonyítja, hogy az ifjúságvédelmi munka az elmúlt évek során jelentősen fejlődött. Korábban ugyanis az ifjúságvédelmi aktivisták és a tanácsi dolgozók is legtöbbször úgynevezett mentőmunkát végeztek, vagyis akkor avatkoztak be, amikor már nem lehetett tovább várni. A járási tanács anyagának és a községi ifjúságvédelmi albizottságok jegyzőkönyveinek áttanulmányozása után világosan látszik, hogy a munka jó irányban fejlődik és elsősorban a megelőzésre helyez nagyobb gondot. Ezt kívánta tovább erősíteni a járási tanács vb is, mikor júniusban az igazgatási osztályt arra utasította, hogy a művelődési osztály bevonásával intézkedési tervet dolgozzanak ki. Ennek az intézkedési tervnek fő feladata a megelőzés. De nézzünk néhányat a feladatokból. A nőtanács helyi szerveinek és a szülői munkaközösségnek összehangolásával gyermekvédelmi napokon megvitatjuk a veszélyeztetett, szociális szempontból nem kielégítő, vagy más körülmények folytán rendezetlen viszonyok között élő gyermekek problémá I it. Ehhez tartozik az is, hogy a községi tanács nyilvántar- I tásba vesz minden olyan gyermeket, akivel szülei nem tö- 1 fődnek és nevelésük nem biz- t tosított. I Lényeges pontja az intézkedési tervnek, a társadalmi szervekkel való együttműködés. Ezt célozta a szeptemberben megtartott ifjúságvédelmi ankét, melyen az ifjúságvédelmi albizottságok vezetői és a tanácsok dolgozói, és a tömegszervezetek képviselői vettek részt. A 150 résztvevő megvitatta a járási tanács vb határozatát, ennek alapján mérlegelte a tennivalókat és jelölte meg a további tedatokat, az intézkedési terv együttes végrehajtásában. Az ankét után szervezettebben, aktívabban láttak munkához a községi ifjúságvédelmi albizottságok. A nőtanácsok két előadást ütemeztek, amelyek a szülök felelősségével, a gyermekek nevelésével foglakozik, a kiszedsek a téli estéken a fiatalok magatartásáról rendeznek többek között előadásokat, és egy-egy esetben taggyűlésen is napirendre tűzik a hasonló problémákat. S lehetne tovább sorolni a vöröskereszt és más társadalmi szervek munkáját is. A járási tanács vb júniusi ülése óta már több községben megtárgyalták az ifjúságvédelmi munkát és szerepel a tervben szinte minden községben. A községekre éppen úgy, mint a járási vb tevékenységére jellemző, a tanács, az ifjúságvédelmi albizottság és a tömegszervezetek összefogása. Gánton az eredményesebb tevékenység érdekében az ifjúságvédelmi munkát is területekre osztották, s ily módon nemcsak a falu, de a külterületek fiataljainak problémái is állandóan szem előtt vannak. A tapasztalatokból azonban a fentieken túl más tanulság is kívánkozik. Ezek között van többek között az, hogy a veszélyeztetett gyerekek többsége olyan családokból kerül ki, ahol a szülők házassága rendezetlen, vagy a családfő iszákos. Az ifjúságvédelmi albizottság és más illetékesek dolga sem mindig egyszerű, annál is inkább, mert bár a törvény is tiltja, még mindig gyakori panasz, hogy a fiatalkorúaknak italt szolgálnak ki. Ilyen értelemben a járási székhelyen a Mosoly cukrászda ellen jelentettek be több panaszt. Néhány községben is előfordul hasonló, ez pedig arra figyelmeztet, hogy az illetékeseknek nagyobb eréllyel kell kötelezni az italboltok, vendéglők vezetőit a rendelet betartására. A jövőben még nagyobb gondot kell fordítani a felnőttek felelősségére. Többek között arra, hogy ne engedjék gyermekeiket a kocsmába. Különösen kirívó a bodajki példa, ahol a mester együtt ivót az ipari tanulókkal. A móri járásban, ahol nagyon sok háznál van bor és más szeszes ital, nemcsak a kocsma jelent veszélyt. Ha ritkábban is, de még ma is előfordul, hogy egy-egy gyermek ittasan ül egy iskolába, és néha-néha a pincében is látnak tivornyázó gyerekeket Az ilyen esetek ellenőrzése nem könnyű, de szervezettebb őrjáratokkal talán meg lehetne akadályozni egy-egy esetet. Még fontosabb ennél, hogy az előadássorozatokon is személyesen minél gyakrabban beszélgessenek a szülőkkel az ilyen eljárások helytelenségéről, káros hatásáról. Néhány helyen, így Mecsetpusztán is szóvá tették, hogy nem mindenki veszi komolyan az ifjúságvédelmi albizottsá- Igot, s nem egyszer azt mondják, minek ütik az orrukat olyan dolgokba, ami nem tartozik rájuk. Talán mondani sem kell, hogy nemcsak az ifjúságvédelmi albizottságokra, munka tanács a tanácsokra és a tömegszervezetekre, de valamennyiünkre tartozik, hogy a gyermekek milyen körülmények között nőnek, fejlődnek. És ha valahol, akkor különösen az ifjúságvédelmi munkában nincs helye a közömbösségnek. A tanács vb anyaga, az intézkedési tervekben megjelöltek végrehajtása és a már azóta történtek arról tanúskodnak, hogy a móri járásban az ifjúságvédelmi munka mindinkább a megelőzésre fordít gondot. A továbbiakban ezt az irányt kell erősíteni a rendszeres ellenőrző munkával, a helyszíni segítséggel és azzal is , hogy az illetékes szervektől ha kell, szigorúbban megköveteljék a törvények végrehajtását. Bányász Béla Ifjúságvédelmi és a móri járási Pénztárca — Nem hagytam véletlenül a pulton a pénztárcámat tegnap este? — nyit be a József utcai hentesüzletbe egy középkorú asszony. — Nálunk? — néz kérdően a fehérköpenyes ember a pult mögül. Aztán látja az asszny ijedtségét, azonnal megkérdi, hogy milyen is volt az a pénztárca. — Barna szinű — vágja rá reménykedve Gáspárné. — És egy piroshasú is volt benne, ugye? — Volt — ragyog fel a vásárló szeme. S közben már kezében szorítja a pénztárcát. — Köszönöm, nagyon köszönöm — hálálkodik. — Ne nekünk tessék köszönni Annus néni, hanem a vásárlók egyikének. Nem a pulton maradt, hanem a kövezeten, onnan került a polcra, illetve vissza tulajdonosának. — ne — Fejér megyei Hírlap Hörnismarty ,minfoár MA este 7 órakor a bérletben CSURKA ISTVÁN: AZ IDŐ VASFOGA. • • Ünnepélyesen megnyitották a II. székesfehérvári műszaki heteket Hétfőn délután — mint már megírtuk —, műszaki értelmiségi gyűlés keretében megnyitották a II. székesfehérvári műszaki heteket. Pap István elvtársnak, a VTRGY vezérigazgatójának elnöki megnyitója után, Dr. Valkó Endre, a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége országos főtitkára tájékoztatta a megjelenteket a szövetség előtt álló feladatokról. Többek között elmondotta, hogy a MTESZ-nek félezernél is több szakmai bizottsága működik az országban, s az ezekben tömörült, különböző tudományos ágazatokat képvviselő szakemberek társadalmi munkában végzik helyi és országos méretű felméréseiket, szakmai vizsgálatokat, amelyekről feljegyzéseket készítenek, s azokat eljuttatják a legfelsőbb állami szervekhez. Az országos főtitkár előadása után Tóth Gyula elvtárs, a Fejér megyei Tanács elnökhelyettese ismertette megyénk fejlődését az elmúlt öt esztendő statisztikájának tükréiben. Előadásában többek közözött elmondta: megyénk iparosításának üteme a II. ötéves terv során jelentősen felülmúlta az országos átlagot. Az ipar, építőipar, közlekedés az elmúlt időszakban mintegy 20 százalékkal növelte teljesítményét. Gyors ütemben fejlődött a híradásipar, kohászat, alumíniumipar és a közlekedés. Dunaújváros például az or■ szág nyersvasszükségletének 1 ,34, acélszükségletének 24 és 1 hengerelt áru szükségletének I 20—25 százalékát elégíti ki. A Villamossági Televízió és Rádiókészülékek Gyára a rádiógyártás teljes szükségletét, a televíziónak is több, mint ötven százalékát állítja elő. Gyors ütemben fejlődtek bányáink is, különösen a Fejér megyei Bauxitbányák, amely egyik fontos megyei és országos bázisa a magyar—szovjet timföld és alumínium egyezménynek, s ennek megfelelő ütemben fejlődik tovább. Elmondta még, hogy megyénk az egy munkásra jutó villamosenergia fogyasztásban országos harmadik helyen áll, ami egymagában is jellemzője az iparosodás ütemének. A lakásépítkezésről szólva elmondotta, hogy közel ötezer lakás épült fel állami hitelből, ami a megyére jutó összes beruházási keret negyven százalékát teszi ki. A távlati tervekről szólva elmondta: tovább kell fokozni az exporttevékenységünket, olyan ipari üzemeket kell telepíteni, ahol főképpen nőket és fiatalkorúakat tudunk foglalkoztatni. Szó volt még az idegenforgalomról, a járási székhelyek kommunális ellátottságának fejlesztéséről, megyénk munkaerőhelyzetéről. A műszaki hetek további programján az ipart és szinte valamennyi tudományágat érintő előadások hangzanak el. Az ünnepség elnöksége. Kő helyett a nád A nád köztudomásúan sokkal gyengébb, kisebb ellenállóképességű anyag, mint a kő. Bizonyos esetekben mégis kiválóan megfelel a pótlására, sőt, kő helyetti alkalmazása nagy népgazdasági előnyök , jár. Ezt bizonyítja a Keleti-főcsatorna esete, ahol hosszú évekig nagy gondot okozott a töltésvédelem. A hagyományos mód a kétségtelenül jól bevált kőburkolat készítése, ez azonban folyóméterenkénként kereken 1 000 forinba kerül. A főcsatona pedig 100 kilométer hosszú és mind a két oldalát védeni kell, mert különben a hullámok elmossák a töltést és a víz kiárad a partra. Még mielőtt megkezdték volna a töltések védelmét, a főcsatorna egyes szakaszain szélhordta magvakból kikelt vízinövények lepték el a partmenti sávot. Részint ez természetes vegetáció, részint néhány külföldi tapasztalat adta a vízügyi szakembereknek az ötletet, hogy a kőburkolat-építés, azaz a drága mechanikai eljárás helyett biológiai úton védjék meg a töltést, legalábbis azokon a szakaszokon, ahol ezt a csatatorna szélessége lehetővé teszi. A kísérletek sikere után eddig már kilométernyi szakasz két oldalát, tehát 50 kilométert telepítettek be náddal. A 3—4, helyenként 7—8 méter széles nádsáv olyan áthatolhatatlan, tömör falat képez, amelyen teljesen megtörik a hullámok ereje. Pedig a Keleti-főcsatornán — ahhoz képest, hogy „mesterséges folyó” — igen erős a hullámzás. A nádas alapjául szolgáló rézsű kiképzése és a nád telepítése méterenként 150 forintba kerül, a kőburkolat költségének mindössze 15 százalékában.. Az 50 kilométeres szakaszon ez már eddig több mint 40 millió forint megtakarítást eredményezett. Ehhez járul még, hogy a nádasnak a gondozása is jóval olcsóbb, mint a kőburkolat karbantartása. -‘3 Megilletődés, avagy ha a csepeliek készítették volna Megyénk egyik nagyüzemében történt, hogy melyikben? Talán nem is ez a fontos. A lényeg, hogy (sajnos) megtörtént. Az üzem új berendezést kap. Korszerűt, modernet és a választás egy nyugati cégre esett. Megjelentek a nyugati szakemberek, elegánsan, ajkukon felsőbbrendű mosollyal és a szerelés közben többször is elismételték: Lám, a mi technikánk! A segédkező műszakiak és munkások a nyugati szakemberek megjegyzéseire nem reagáltak. Lehet, hogy néhányan ezt udvariasságból tették. Mások meg talán arra gondoltak, hogy jó ez a berendezés. Minek vitázzunk, hiszen egy konkrét műszaki dologról van szó, ennek kapcsán kár lenne kapitalista gazdaságot és a szocializmust összevetni. Helyeselni ezt a magatartást sem lehet, elvégre is a nyugati szakemberek kétkedésében nemcsak szakmai gőg bujkált, és megjegyzéseik tendenciózusak voltak. Ez most már a múlté, így történt. Az eseményhez azonban még tartozik valami. A nyugati cég berendezése nem vált be. (A vállalat nem is vette át.) De a velük együtt dolgozó magyar szerelők közül úgy mondják, senki sem utalt a sikertelen kísérletnél a gőgös kijelentésekre. Persze ezt is többféleképpen lehetne magyarázni, elvégére kudarcok is előfordulnak, meg aztán megint előtérbe kerülhet az udvariasság. Mikor nekem a történetet ilyen körítésekkel elmesélték, hirtelen az jutott eszembe: hasonlóan történt volna, ha ez a berendezés mondjuk csepeli szakemberek munkája? A jelenlévők mind azt mondták: ugyan, akkor kivertük volna a balhét! — ász —