Fejér Megyei Hírlap, 1966. április (22. évfolyam, 77-101. szám)
1966-04-21 / 93. szám
Csütörtök, 1966. április 21. Változik a szövetkezeti élet Úrhidán Úrhida szövetkezete nem- régen még olyan volt, mint az a bizonyos anatómiai ábra az állatorvosi egyetemen: minden „betegség” megtalálható volt rajta. S most, amikor tábla-tábla után suhan el a gépjármű mellett, mellbevágja az embert — ki tudná megmondani hányadszor — a felismerés: szétrepeszti az élet csírája még a sziklát is! Az úrhidai termelőszövetkezetben is repedezik a maradviág és a bizalmatlanság súlyos kőkolonca, amely a mélypontig húzta. Neveket sorol a főagronómus. Gépeseket, gyalogmunkásokat, állattenyésztőket, akik mertek hinni a jövőben és akiknek keze nyomán változott meg ez a határ. Említsük meg közülük Pereces Jánosnét, Magyar Józsefet, Erhard Jánosnét, Szabó Ferencnét, Magyar Istvánját... Odakötötte őket a határhoz a bizalom. Annak a felismerése, hogy a lógó kezek, a közöny birodalmában csak a penész, a nincs virágzik ki. Őket nem marasztalta odahaza a tunyaságra csábító tél sem. Megállunk a fiatal lucernatábla mellett. Iskolamunka, jelest kapna utána a traktoros, a vetőgépes, a faros. Mint az asztal olyan sima, gyönyörűen sorol benne a lucerna és haragosan terjeszti fölé zöld lándzsáit a védő takarmánykeverék. Borsós József, Sulák Pál traktorosok és társaik kezenyoma. Érthető, hogy robogás közben dicsekszik a főagronómus. — Nézze azt a búzát, Amott az árpát! Kényszerhelyzetben lévén majdnem minden kalászosunk és kukoricánk vegyszeres gyomirtóval kezelt. Így parírozzuk ki a munkaerőhiányt... Jól teszik. Egyelőre nincs más orvosság. A kapanyelet fogó kezet pótolja a gyomirtó vegyszer, de reális közelségbe kerül a nagy terv: eltüntetni a takarmányhiányt, amely — ha nincs — negyven forint fölé emelné a munkaegység értékét. Tavaly negyven vagon takarmány-abrakhiánnyal kezték az évet. Az idén hússzal. Jövőre? Megalapozott a reménység, hogy eltűnik a ballaszt. A jó gazdasági vezetés 90 hold fővetésű takarmánykeveréket sorolt a tervbe, és ehhez hozzá jön még a tarlóvetés. Fordulatok Ki tudná számontartani, hogy egy-egy ember mikor csinál — és miért — fél, vagy egész fordulatot? Tóth István traktoros munkájára, amíg a gépállomáson dolgozott, sok volt a panasz. Amióta tagja a szövetkezetnek, azóta elégedettek vele a vezetők. Juhos István, karácsonykor múlt egy éve, megtagadta a sertések beszállítását. Éppen én, amikor más a hátát mutatja. Dehogy is számolt akkor a gazda ceruzájával, hogy mekkora kára lenne belőle a szövetkezetnek, ha tovább kell tartani az átadásra érett sertéseket! Ma, amikor szóbahozom, még érveket keres: — Rossz volt a fékem... De látom rajta, hogy szégyenkezik. Az antóniai határrészben vegyszerez Juhos István. Megáll a fordulónál, kiugrik a kormány mellől. Csúnya nagyon a tábla még, süppedés, úgy billeg rajta az élesztókeret, mintha viharos tengeren hánykolódna a csónak. — Hasznos ez — int a tábla felé — csak drága! —Drágább volna, ha se ezt, sem kapát nem látna... — Az igaz. Azért is csináljuk szívesen. Az idén el kell tűnnie a takarmányhiánynak! És úgy mondja ki, természetesen, mint magától értetődő igazságot. — Bár már rájönnének a faluban, hogy inkább a határt látogatnák, mint a fehérvári piacot. Mert piaci napokon nagyító üveggel kell keresni a gyalogmunkást. Miskei Pista bácsi az U 1 2- es táblában veti a kukoricát. A főagronómus kivezényli a gépet a dűlőre, lássa, egyenletesen szól-e? Jánosi József kikanyarodik a traktorral, hadd vizitálja meg a vetőgépet. — Vigyázok, én mert meg kell lennie a tőszámnak! — erősíti Pista bácsi. Mégis, igazítani kell a tárcsákon, mert az egyik csoroszlya után ritkán hull a mag. A tábla alsó végén a fiatal Miskei készíti a magágyat, a szövetkezet egyik legjobb traktorosa, Borsos József társaságában. Jólesik neki a dicséret, amikor szóba hozom a lucernatáblát. Birkóznak a nehéz rögös kötött talajjal, de a munka, amit maguk után hagynak, kifogástalan. — Milyen igazuk volt, amikor azt mondták, hogy le a búzát öt centire — mondja a fiatal Miskei. — Most olyan, hogy gyönyörűség nézni! A pentelei táblában Sulák Pál gyűrűshengerez napraforgó alá. — Nemsokára végzek — jelenti. Szép, megbízható a munkája. Amikor arról faggatom, hogy mi hajtja a traktorosokat, megjegyzi: — Műszaknormára fizetnek. Nemcsak elegendő, de jó munkát is kell adnunk. És itt van még egy kis igazítanivaló a szövetkezeti bérezésen, ahol nagy ellenzéke volt az ösztönző munkadíjazásnak. Tűzzenek ki célprémiumot a tervezettnél nagyobb termés után, mert nem mindenki Borsos, Sulák, Juhos, vagy Silinger Imre. A faluban sokan még várnak. Volt, aki legyintett csak az eredményekre. De többen vannak, akiknek félszeme már a szövetkezeten van. Jónéhányan keserű szájjal baktat a piacra. Abban már biztosak a szövetkezetiek: nagy teher lesz előbb utóbb a felszaporodott maszek lóállomány Űrhidán. Bartha Tibor PILLANATKÉP Gyermekkocsi fehérült a déli verőfényben a Rákóczi utca és a Népköztársaság útja kereszteződésénél. Szőke fiatalasszony tolja: minden különösebb elővigyázat nélkül fordul be vele a sarkon és igyekszik a túlsó oldalra. Nem a biztonságos gyalogátkelő helyet használja, hanem váratlan fordulattal átlós irányban vág át a forgalmas útkereszteződésen. Egy szürke Skoda megrémült vezetője csak az utolsó pillanatban tud lefékezni előtte. Nem ritka az ilyesféle útrövidítő szabálytalanság, azonban az már meghökkentő, hogy valaki a kocsiban szendergő apró gyermeke életét is kockáztassa ezzel a felelőtlenséggel. A szőke nőt azonban szemmel láthatóan nem izgatják a közlekedés veszélyei: pillanatnyi megtorpanás után szemrebbenés nélkül folytatja útját a tilos irányban. Bár a széles járda hivogatóan üres, azonban a járda mentén, az úttesten tolja tovább a kocsit. Lassan ballag és fel sem tekint, amikor az egymást előző kocsik veszélyes közelségben suhannak el mellette. „Figyelmeztetni kellene, hogy menjen fel a járdára” — ötlik fel bennem a gondolat. Azonban amikor feléje lépek, az asszony észreveszi a túloldalt köszönő barátnőjét, és hirtelen mozdulattal arrafelé fordítja a gyermekkocsit, hogy átsiessen a túloldalra. Váratlan irányváltoztatásának az a következménye, hogy a gyermekkocsi pontosan a mögötte haladó oldalkocsis motorkerékpár elé kerül. Pillanatra mindenkiben meghal a vér, azonban a motorosnak jók a reflexei: balra rántja a kormányt és bár járműve meginog, az utolsó pillanatban sikerül kikerülnie a gyerekkocsit. A tovatűnő motorkerékpárról hátrafordul a pótutas és dühében fenyegetően rázza a kezét. Az asszony, — aki felelőtlenségével a gyermeke és a motoron ülők épségét egyaránt veszélyeztette — elképedten nézi, és hallom, amint felháborodottan mondja: — Nahát, micsoda emberek vannak... Ezután tolni kezdi a gyermekkocsit a túloldalon várakozó barátnő felé. Természetesen átlós irányban... (Fo) a felelőtlenségről Fejér megyei Hírlap Aktatologatás, felesleges beadványok, eltartási szerződések A népi ellenőrzés megállapításai Tizenegy megyében, s a főváros tíz kerületében másfél hónapig vizsgálták a népi ellenőrök, hogyan foglalkoznak a tanácsok a lakosság beadványaival. A munkabizottságok most összesítik a felmérés tapasztalatait és továbbítják a felettes szerveiknek jelentésüket. Ennek ellenére már most is megállapíthatunk néhány olyan vonást, amelyek — a népi ellenőrzési bizottságok megítélése szerint — mindenütt jellemzőek voltak. Mindenekelőtt azt állapította meg a vizsgálat, — és ennek egyértelműen örülhetünk — hogy az utóbbi években jelentősen javult a tanácsok munkája. A lakosság beadványait az esetek túlnyomó többségében a törvényesen előírt harminc nap alatt elintézték. Egyre kevesebb helyen tapasztalták a népi ellenőrök azt a gyakorlatot, hogy csak az aktát „ügykezelték” és az érdembeni döntést, illetőleg intézkedést elodázták. Ennek kedvező hatása jelentkezett is a reklamációk csökkenő számában. Ugyanakkor viszont — és ez is a népi ellenőrök megállapítása — a tanácsok munkájában megerősödött egy olyan folyamat, amely hovatovább gátjává válik a gyors és eredményes intézkedéseknek. Feltűnően sok a házon belüli levelezés. Amit elintézhetnének élőszó-ban, esetleg egy telefonnal abból akta lesz. Néha még a szomszédos szobába is hivatalos ügyiratot küldenek. Így került sor például hosszas levelezésre egy helyszíni szemle időpontjának kitűzésekor, holott mindenki előtt világos, hogy a két érdekelt előadó szóban is megállapodhatna. Ehhez azonban a lakosság segítségére is szükség van, mert a népi ellenőrzés munkabizottságainak megállapítása szerint igen sok esetben terhelik felesleges beadványokkal a tanácsokat. Csak egy példát erre. Az egyik tekintélyesre növekedett aktaköteget megmérték a népi ellenőrök. Ötvenhét dekát mutatott a mérleg. A súlyos ügy, amely megjárt minden fórumot, érdemben egyáltalán nem volt súlyos. Egy romsufni lebontását igyekezett megakadályozni a, tulajdonos, jobb ügyhöz méltó buzgalommal. A mechanikus ügyintézésért — állapították meg a népi ellenőrök — Bolgár vegyészet Bulgária vegyészeti ipara folyamatosan és eredményesen fejlődik. Ebben az évben új vegyészeti üzemek és üzemrészlegek épülnek. Mintegy 310.000 tonna 100 százalékos salétromsavat (nitrogént) és 93.000 tonna foszforműtrágyát gyártanak, továbbá 230.000 tonna kalcinátt szódát, 281.000 darab nehéz autógumit és sok egyéb vegyipari terméket. A termelési terv ebben az esztendőben a vegyipar össztermelését 15 százalékkal emeli. Különösen nagy erőfeszítéseket tesznek a Burgas melletti ásványolaj vegyikombinát fejlesztésére. Képünkön a legnagyobb bulgáriai vegyiművet ábrázolja ÚJRA JELÖLIK Apró gyerekkezek tapasztják, gyúrják a nedves földet, formázzák a homokvárat. Aztán az egyik hirtelen mozdulattal tönkreteszi a nagy alkotást. Erre a rombolásra csak tettlegesen lehet felelni. Megkezdődik a nyíltszíni küzdelem. Marakodnak az ötévesek, de nem sokáig, mert jön, a felnőttek közbeavatkozása. És csodák csodája, a mama keze a szomszéd gyermek arcán csattan. Ezt aztán olyan perpatvar követi, hogy a siktről hazatérő családfőnek is jut belőle. A jelenet a járásbíróság épületében folytatódik. Most már csak fél és egész mondatok elevenítik meg a csetepatét. — fiát aztán ki tudnának-e békülni egymással — kérdezi egy komoly férfihang. — Én nem tudnék megbocsátani — tiltakozik, aki tulajdonképpen kirobbantotta a veszekedést. — Nem szabad egy bányatelep lakóinak így vitatkozni. Úgy kell élni, mint nagy családnak. — Sorakoznak az érvek, a kibékítés szerepét vállaló példálózik. S azt veszi észre, hogy beszélgetés közben egymásra néz a két asszony. Már nem is olyan haragosak pillantásaik. — Hát csak elfutott a méreg — így az egyik. — Máskor nem találkozunk ilyen ügyben — fogadtazik a másik. 100 ezet fognak. Dunai Sándor, népi ülnök megtöröli homlokát. Mosolyogva búcsúzik ügyfeleitől, s máris jön a következő „kuncsaft”. Ez esetben fejsze volt a segédeszköz. Csúnya dolog a verekedés, de hát ittas emberekkel előfordul az ilyesmi. A fejmosással egybekötött beszélgetés végeztével ők is kezet ráznak. — Nem minden kibékítés ilyen gördülékeny — mondta a móri járásbíróság népi ülnöke. Hat év tapasztalatait gyűjtötte már össze tarsolyába. Vannak olyanok, akiket már háromszor kibékített de azért negyedszer is megsértették egymást. Szívesen beszél munkájáról, ami a nyugdíjas idő óta még közelebb került hozzá. önállóan, mint hivatalos képviselője, békítőeti az ügyfeleket., de ott van tárgyalások alkalmával az elnöki asztalnál, az . ""Srnki székben. — fiz első évben nagyon kiváncsian vártam számit-e véleményem. Figyelembe veszik-e javaslataimat, örömmel tapasztaltam — bár akkor még az ügyekben és paragrafusok világában is járatlan voltam —,hogy meghallgatnak. Dunai Sándor javaslatára, véleményére számítanak azóta is a tárgyalások pereskedések igazságszolgáltatói. Az ítélet mindig közös megállapodás után kerül nyilvánosságra. Rácsodálkoznak esetenként. Sőt előfordul, hogy a bűnös mentegetőzéseként „hiszen Sanyi bácsi jól ismer engem” elhangzik. Egy alkalommal a férjéhez ragaszkodó feleség kérte a tárgyalóteremben: „Dunai elvtárs segítsen!” Más az üzemi gumicsizma elsajátításakor hivatkozott régi ismeretségre. Ilyen esetekben az ismeretség nem segít, csak elgondolkoztatja a népi ülnököt: emberek hogyan feledkezhetnek meg magukról annyira, hogy megdézsmálják a közös, vállalati vagy társadalmi vagyont? Hogyan engedhetik meg maguknak a durvaságig fajuló veszekedéseket? — Érdekes munka az igazságszolgáltatás, a különböző ügyek bogozása. Engem mindig a segítőszándék vezérel, még akkor is, ha büntetést kell kiszabni — mondja elgondolkozva. Kikérik véleményét, megbíznak benne, mert ismeri a móri járást, a bányavidéki és falusi embereket. Ő pedig bátran abban a reményben mondja el javaslatát, hogy az igazságszolgáltatás eszközeivel megmenti a holnapnak a vádlottakat. Ismerik, becsülik Du■ónai Sándor népi ülnököt a móri járásbíróságon, ezért került neve ismét a jelöltek listájára. Németh Erzsébet -'3 nem mindig a tanács felelős. Általában az építési osztályokmunkájára jellemző, de fellelhető másutt is, hogy egy emberre erejét meghaladó munka marad. A vizsgálat során találtak olyan műszakit, aki egymaga látta el az osztály valamennyi feladatát: ő volt az előadó, a gépíró, az ellenőr egy személyben. Egy esztendő alatt több mint 4 ezer akta jutott át a kezén. Lehet ezek után csodálkozni azon, hogy mechanikusan végezte munkáját? Hogy nem tartott minden esetben helyszíni szemlét? Nem. A népi ellenőrök véleménye is ez volt, és ehhez még hozzáfűzték: ilyen esetben a felettes hatóságnak kell idejében megtalálni a segítség módját. A segítségre annál is inkább szükség van, mert minden egyes beadvány gondos vizsgálatot, mérlegelést igényel. A törvény betűinek merev alkalmazása sok esetben igazságtalan döntést szül. Szinte tipikusnak mondható az az eset, amikor négy-ötszáz forint nyugdíjból élő családi ház tulajdonost akarnak 60— 100 forintnyi munka elvégeztetésére kényszeríteni a 4— 5000 forintot kereső lakók. Csak a pontos környezet- és emberismeret birtokában hozhat az előadó humánus határozatot. Ehhez pedig időre, a beadványok alapos tanulmányozására van szükség. Végül szóljunk arról is: egyöntetű a munkabizottságok véleménye abban a kérdésben, hogy ki kellene terjeszteni a tanácsok jogkörét az eltartási szerződésekkel kapcsolatban. Talán ez ügyben érkezik a legtöbb beadvány és a jelenlegi gyakorlat szerint a tanácsok érdemben semmit sem tehetnek. Vajmi kevés közük van az eltartási szerződések megkötéséhez, és még annál is kevesebb az eltartási szerződésekben foglaltak betartásához. A tanácsok éppen csak békéltetői szerepben léphetnek fel, de nincs semmiféle eszközük, amellyel jobb belátásra bírhatnák a szerződésszegőket. Nemcsak a tanács tekintélyének növelése miatt lenne szükség a jogkör kiterjesztésére — állapították meg a népi ellenőrök — de szükség lenne azért is, mert ezzel jónéhány bírósági tárgyalást előzhetnének meg. .