Fejér Megyei Hírlap, 1967. augusztus (23. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-02 / 180. szám
Dr. Csanádi György látogatása megyénkben A KISZ felhívására hetedik alkalommal indultak közlekedési építőtáborba egyetemista és középiskolás fiatalok. A táborhelyek kiválasztásánál az elmúlt évekhez hasonlóan idén is figyelembe vették, hogy a tábor lakói országos jelentőségű munkán dolgozzanak, de emellett szórakozásban sem legyen hiány. Így került egyik ilyen önkéntes építőtábor a Velencei-tó partjára, a nyári fényben fürdőző kastélykertbe. Július 2-án volt ünnepélyes tábornyitás, s 3-án már munkába indult a tizenhat brigád. A Hess Károly építőtábor első százötvenkét fiatalja 1672 munkanapot teljesített. A második turnusban már huszonnégy brigád — 219 diák — szorgoskodott: 2354 munkanapot dolgozott. Élményben minden fiatalnak része volt. A fáradságos, 6 órás napi munka után mindig akadt valami program, valami érdekesség, ami növeli a nyári vakáció idején összegyűjtött „szenzációt”. Jelenleg a harmadik turnus van munkában. Még csak a második napja dolgoznak az M—7-es autóút „G” szakaszán. Bérelt helyük a 46—49-es szelvények között van. Most ízlelgetik a csákányolást, a lapátforgatást, a talicskázást. Tegnap kedves vendégek érkeztek hozzájuk. Dr. Csanádi György, közlekedés- és postaügyi miniszter, Molnár János, a KPM Közlekedési és Építési Trösztjének vezérigazgatója, Gémes Sándor és dr. Kecskés Sándor, a KISZ KB táborozási bizottságának tagjai délelőtt ellátogattak Velencére. Itt Homoki József, az MSZMP megyei bizottságának titkára, Tringer Gyula, a KISZ megyei bizottságának első titkára és Megyei György, táborparancsnok köszöntötte a vendégeket. A kiváló munkáról, fegyelemről a faliújság, a versenyhíradó megfelelő tájékoztatást nyújtott. A száz százalékon felüli teljesítmények meggyőző bizonyítékai a lelkiismeretes tetteknek. A 190 százalékkal büszkélkedő keszthelyi mezőgazdasági technikum tanulói, a Szabó József vezette kis kollektíva munkájával biztosította, hogy hetek múlva példaként emlegessék őket. De az ugyancsak keszthelyi Üregi Lőrinc brigádja sem maradt le a legjobbtól. Találunk az élmezőnyben jánosháziakat, miskolciakat és salgótarjániakat is. De minden írott sornál meggyőzőbb a személyes találkozás, az élő szó. Már a hatórás műszak végéhez közeledtek, amikor a miniszter elvtárs és kísérete megérkezett körükbe. Néhány percre abbahagyták a padkarendezést, a humuszolást, vagy árokásást. — Örülünk, mert segítitek már ilyen fiatalon a mi építőmunkánkat — fejezte ki elismerését dr. Csanádi György elvtárs, a mindennel elégedett kisbéri diákoknak. Amikor a „van-e valami probléma?” kérdésként elhangzott, összenézett S.Steinster Imre, Németh Jóska, Vincze és Ravasz Lajos, szinte egyszerre válaszolták: elégedettek vagyunk. Néhány méterrel odább azonban mintha jobban tüzelt volna a napfény. A kanyarban kicsit megszorult a levegő. Itt már előhozakodtak kéréssel. Óriási hűtőszekrényre nyújtották be igényüket, mert a szalmakalapok sem bizonyultak megfelelő napvédőnek, hűsítőnek. A rögtönzött csoportos beszélgetésnek nehéz követni a szereplőit. — Te milyen pályát választasz fiam? — nézett egyik fürdőruhás diákra a vendég. — A tatabányai Árpád gimnáziumban érettségizem és utána vasútépítő szeretnék lenni — válaszolta Sághy László. A következő csoportban dolgozó és a tarjáni Kohászban sportoló, kiváló ifi birkózó Barna Péter érettségi után majd az AMCV- höz jelentkezik, szakmát tanul. Változatos a téma. Egyik helyen a „maxi kajáról” beszélnek, néhány lépéssel messzebb is bőségesnek találják az ellátást. De vannak repetásak is. Abban viszont valamennyien egyetértenek, hogy a kimenő, mini. Eldicsekszenek az ingyenes strandbelépőkkel, csak a gyaloglást sokalják. Nem a munkahelyre, mert a 7 kilométeres távolságra autó szállítja őket. A tóban megtett utat találják hosszúnak. Még az új gazdaságirányítás is szóba kerül. — Sokat hallunk erről a felnőttektől, meg olvasunk is róla — mondják felváltva. Egyik úgy értékeli, hogy a jó szakmunkásnak lesz becsülete, másik a kereseti lehetőségek növekedését érti ez alatt. Vann, aki az elhelyezkedést látja biztosítottnak. Nyoma sincs a fáradságnak. Pedig az óra mutatója a műszak végét jelzi. Még a vékony dongajú, 16 éves Hentz Béla, Maszlavér Misi és Rókai Laci is azt mondja: jól érezzük magunkat. — Nagyszerű gyerekek ezek — dicséri őket az öreg szaki szemével Hornok Lajos bácsi. Mert a szakvezetők mellett kipróbált kubikosok is segítenek a „kezdő brigádoknak”. A kedd délután mozgalmas. kitűnő strandolási idő van. Van olvasnivaló is bőven, lehet focizni, pingpongozni. És az első levelekbe, naplójegyzetekbe bekerül: ma augusztus elsején meglátogatott bennünket és elbeszélgetett velünk dr. Csanádi György, miniszer elvtárs. És talán azt is megírják, hogy mi, nógrádi és komáromi diákok nem maradunk le az első csoport 123, illetve a második csoport 120 százalékos teljesítményétől. Németh Erzsébet Kabáczy Szilárd Baráti beszélgetés fymmus WWW ■ i »—Hurlins . ! XXIII. évfolyam, 180. sz. 1 Ára: 50 fillér. Már hétfőn arról hallottunk hírt, hogy a dunaújvárosi járás termelőszövetkezeteiben, a huszonhárom és fél ezer holdnyi aratnivalóból csupán néhány száz holdnyi van hátra. Akkor a legtöbb gabona még az ercsi, a perkátai Magyar Kínai Barátság, a ráckeresztúri Március 15 termelőszövetkezetben volt lábon. De ezekben a közös gazdaságokban is egész sor kombájn dolgozott (a három szövetkezetben tizenhét), több gépet ki sem tudtak szolgálni. Kedden azután elérkezett az idő, amikor a járás történetében először jelenthették, hogy augusztus legelső napjára befejeződött az aratás. Az idei aratást, mint azt a termelőszövetkezetek és a járás vezetői mondják, tulajdonképpen már az elmúlt ősszel megkezdték előkészíteni. Nemcsak a jó minőségű gabonavetéssel, hanem azzal is, hogy sok szövetkezet igényelt és vásárolt saját gabona-kombájnokat, a nagyon jól bevált SZK-4-eseket. A gépesítés elérte azt a fokot, hogy az idei évben valósággá vált az, ami régen álomnak is sok lett volna, hogy jóformán kaszavágás nékül kerüljön le ajárás öszszes gabonatáblájáról a termés. Az idén, még az egy százalékot sem éri el az a terület, amelyet valamilyen okból kézzel vágtak le. A szövetkezeti gazdaságok a jó felkészülés alapján gyorsan, kevés veszteséggel tudták elvégezni a betakarítást. Több termelőszövetkezet gépei még segítséget is nyújthattak a szomszédoknak. Jó példát mutatott a beloianniszi Béke Tsz. A járásban a legelsők között végeztek, majd a saját tulajdonú kombájnjukat átküldték a besnyői Sállá' Tsz-be. Miután ott is gyorsan befejezték a munkát, a besnyői gépekkel együtt vonultak el további segítségadásra. Elmentek dolgozni más termelőszövetkezetekbe a nagykarácsonyi, a baracsi gépek is. Ha szükséges, még az állami gazdaságoknak is tudunk segítséget nyújtani — mondták a napokban a szövetkezeti vezetők. Ez a félig-meddig tréfás megfogalmazás azt mutatja, nem felejtették el, a korábbi években milyen sokat jelentett, hogy az állami gazdaságok gépeire mindig számíthattak, ha a saját erő kevésnek bizonyult. Azt is mutatja, hogy a gazdasági mechanizmus reformjára való felkészülés jegyében a termelőszövetkezetekben nemcsak megértették azt, de meg is tették a szükséges intézkedéseket arra, hogy képesek legyenek saját lábukon állva, saját erőikkel helytállni a régebbi esztendők legnagyobb erőpróbáján is. A dunaújvárosi járásban már látszik — bár az eredmények még korántsem véglegesek —, hogy a termésátlagok biztatóan jók. Búzából az állami gazdaságokban mindenütt húsz mázsa fölötti eredményeket értek el. A termelőszövetkezetek közül is néhány eléri a húsz mázsás átlagot, de a búza járási termésátlagát holdanként a tizenhat mázsára becsülik. Ez kétszerese az egykori, háború előtti búza termésátlagnak. Az eredményekben természetesen benne van a gabonára kedvező időjárás, ez mellett hosszú évek céltudatos munkája, a nagyhozamú fajták meghonosítása, az egyre jobban tért hódító vegyszeres kezelés, a talajerő növelése, és a legfontosabb: a termelőszövetkezeti gazdák, az állami gazdaságok munkásainak szakszerű, szorgalmas, odaadó munkája. V. L í * W T í V. J f Befejesték a sz aratást a dunaújvárosi járásban PIHENÉS UTÁN Ilyenkor, nyár derekán az ország népe két részre oszlik. Olyanokra, akik már nyaraltak, s olyanokra, akik csak ezután mennek szabadságra. A Vörös Október Férfiruhagyár székesfehérvári üzemének kollektívája már túl van a kikapcsolódások időszakán. Július közepén egyszerre hagyták abba a munkát és most, augusztus elején két hét pihenés után a kicsinosított varroda egyszerre telt meg vidám, serény asszonyokkal. Augusztus 1-én, az első műszak délelőtti óráiban mindenki nyugodtabb. Egykét órával ezelőtt még nem győzték mesélni, ki hol nyaralt, mit csinált, hogy érezte magát. — Éltünk a lehetőséggel.’ — fordul felém mosolyogva Vauver Antalné. — Elég sokat pihentem, ■ most kicsit furcsa. Olyan nehezek az ember ujjai. Németh Jánosné a fiatalabb korosztályhoz tartozik. Szinte „rikít" barnaságával a szalag mellett. — Földváron voltunk. Ragyogó volt az idő, tündéri a hely — mondja. — Két hét után könnyebb — mutat a varrógép felé. Ki a Balaton partján, ki otthon, ki a Velencei-tónál töltötte a szabadságot A teremmester, Pavelcze István egy képeslapot mutat. Hátulján olvasom. ..Üdvözletem küldöm a gyergyói fenyvesek aljából: Somogyiné”. A feladó még nincs bent. Régi dolgozó itt, neki egy-két nappal hosszabb a pihenőidő. Persze a nyár nemcsak az üdülés, hanem a befőzés ideje is. Az előrelátóbbaknak akadt munka bőven. Poór Ferencné szerényen tiltakozik. — Fiatalabbakat kérdezzen! Gyerekek, befőzés — idáig voltam a munkával — mutatja. Én makacskodom. Trifunov Sándorné, szintén az „idősebbek” közül való. — Egy büfében. Agárdon dolgoztam. Tömeg, kánikula, rengeteg munka, viszont jól jött a pénz és a kikapcsolódás is. Lebarnult, fürge kezek között a szalagon ismét gyorsan vándorolnak a zakók, nadrágok, öltönyök darabjai. A varrógépek újra harsány zakatolással szaporázzák az öltéseket. Az első órákban még kissé nehezen megy a munka. Ugyanis amíg ők pihentek, élvezték a nyár örömeit, kötetlenségét, komoly változáson ment át az üzem. A TMK-sok az elmúlt szombat-vasárnapokon, de különösen most az üzemszabadság alatt jelentős beruházásokat hajtottak végre. — Igen, üzemünk életében páratlan méretű, közel másfélmilliós műszaki fejlesztés ez — kalauzol Furulás László műszaki vezető, a fejlesztési munkák irányítója. — Lassan elérjük. — folytatja, — hogy ez a kis vidéki részleg egyre inkább felzárkózik a budapesti anyavállalat műszaki színvonalához. A felújított épület, kifestett, felsorolt termeiben ragyogó rend, tisztaság fogadta a dolgozókat. Átszervezték a termelést, a gyártási technológiát is. Megváltozott a munkaszalagok iránya. Ez szokatlan. Időbe telik, amíg újra megtalálják a ritmust, a munka régi ütemét. Időbe telik a vasalóterem dolgozóinak is, hiszen ők mától már nyugatnémet és francia gépeken dolgoznak. A korszerű gőzprésekkel egyenletesebbé, folyamatosabbá válik munkájuk. De fokozza az üzem termelékenységét a most üzembe helyezett speciális váll-elrendező, fazonkivágó és leigazító géppark is. Még akadozik a munka, ám a jó szín, a jókedv és a nyugalom — mely mindannyiokra jellemző — komoly eredményekkel biztat, s a textiliparban már bevált egységes szabadságolás egészséges oldaláról tanúskodik Lahucsky Péter TTT án PROT F’MK TA! FCTFSm .TITF* I Milyen lesz az idő ? Várható időjárás: nappali felhőképződés, csak szórványosan előforduló délutáni és esti záporral, , zivatarral. Gyenge, napközben átmenetileg kissé megélénkülő, változó irányú szél. Fülledt, meleg idő. Várható legmagasabb nappali hőmérséklet 30—35 fok között. Alba Regia szekrény A Bútoripari Vállalatnál elkészült az Alba Regia kétajtós szekrény, kisszekrénnyel, bárszekrénnyel, könyvállvánnyal kombinált bútor prototípusa. Barton Péter asztalos és Szabó Kálmán tanuló a szekrényajtók felhelyezését végzik. A szekrényt Nádor Tibor tervezte.