Fejér Megyei Hírlap, 1967. augusztus (23. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-02 / 180. szám

Dr. Csanádi György látogatása megyénkben A KISZ felhívására hete­dik alkalommal indultak közlekedési építőtáborba egyetemista és középiskolás fiatalok. A táborhelyek ki­választásánál az elmúlt évekhez hasonlóan idén is figyelembe vették, hogy a tábor lakói országos jelen­tőségű munkán dolgozzanak, de emellett szórakozásban sem legye­n hiány. Így ke­rült egyik ilyen önkéntes építőtábor a Velencei-tó partjára, a nyári fényben fürdőző kastélykertbe. Július 2-án volt ünne­pélyes tábornyitás, s 3-án már munkába in­dult a tizenhat brigád. A Hess Károly építőtábor első százötvenkét fiatalja 1672 munkanapot teljesí­tett. A második turnusban már huszonnégy brigád — 219 diák — szorgoskodott: 2354 munkanapot dolgozott. Élményben minden fia­talnak része volt. A fárad­ságos, 6 órás napi munka után mindig akadt valami program, valami érdekes­ség, ami növeli a nyári vakáció idején összegyűj­tött „szenzációt”. Jelenleg a harmadik tur­nus van munkában. Még csak a második napja dol­goznak az M—7-es autóút „G” szakaszán. Bérelt he­lyük a 46—49-es szelvények között van. Most ízlelgetik a csákányolást, a lapátfor­­gatást, a talicskázást. Tegnap kedves vendégek érkeztek hozzájuk. Dr. Csanádi György, közleke­dés- és postaügyi miniszter, Molnár János, a KPM Köz­lekedési és Építési Tröszt­jének vezérigazgatója, Gé­mes Sándor és dr. Kecskés Sándor, a KISZ KB tábo­rozási bizottságának tagjai délelőtt ellátogattak Ve­lencére. Itt Homoki József, az MSZMP megyei bizott­ságának titkára, Tringer Gyula, a KISZ megyei bi­zottságának első titkára és Megyei György, táborpa­rancsnok köszöntötte a vend­égeket. A kiváló munkáról, fe­gyelemről a faliújság, a versenyhíradó megfelelő tá­jékoztatást nyújtott. A száz százalékon felü­li teljesítmények meg­győző bizonyítékai a lelkiismeretes tetteknek. A 190 százalékkal büsz­kélkedő keszthelyi mező­­gazdasági technikum tanu­lói, a Szabó József vezette kis kollektíva munkájával biztosította, hogy hetek múlva példaként emleges­sék őket. De az ugyancsak keszthelyi Üregi Lőrinc brigádja sem maradt le a legjobbtól. Találunk az él­mezőnyben jánosháziakat, miskolciakat és salgótarjá­niakat is. De minden írott sornál meggyőzőbb a sze­mélyes találkozás, az élő szó. Már a hatórás műszak végéhez közeledtek, amikor a miniszter elvtárs és kí­sérete megérkezett körük­be. Néhány percre abba­hagyták a padkarendezést, a humuszolást, vagy árok­­ásást. — Örülünk, mert segíti­tek már ilyen fiatalon a mi építőmunkánkat — fejezte ki elismerését dr. Csanádi György elvtárs, a minden­nel elégedett kisbéri diá­koknak. Amikor a „van-e valami probléma?”­­ kérdésként elhangzott, összenézett S.Steinster Imre, Né­meth Jóska, Vincze és Ravasz Lajos, szinte egyszerre válaszolták: elégedettek vagyunk. Néhány méterrel odább azonban mintha jobban tü­zelt volna a napfény. A kanyarban kicsit megszo­rult a levegő. Itt már elő­hozakodtak kéréssel. Óriási hűtőszekrényre nyújtották be igényüket, mert a szal­makalapok sem bizonyultak megfelelő napvédőnek, hű­sítőnek. A rögtönzött csoportos beszélgetésnek nehéz követ­ni a szereplőit. — Te milyen pályát vá­lasztasz fiam? — nézett egyik fürdőruhás diákra a vendég. — A tatabányai Ár­pád gimnáziumban érettségizem és utána vasútépítő szeret­nék lenni — válaszolta Sághy László. A következő csoportban dolgozó és a tarjáni Ko­hászban sportoló, kiváló ifi birkózó Barna Péter érett­ségi után majd az AMCV- höz jelentkezik, szakmát tanul. Változatos a téma. Egyik helyen a „maxi kajáról” beszélnek, néhány lépéssel messzebb is bőségesnek ta­lálják az ellátást. De van­nak repetásak is. Abban vi­szont valamennyien egyet­értenek, hogy a kimenő, mini. Eldicsekszenek az in­gyenes strand­belépőkkel, csak a gyaloglást sokalják. Nem a munkahelyre, mert a 7 kilométeres távolságra autó szállítja őket. A tó­ban megtett utat találják hosszúnak. Még az új gazdaságirá­nyítás is szóba kerül. — Sokat hallunk erről a felnőttektől, meg olvasunk is róla — mondják felvált­va. Egyik úgy értékeli, hogy a jó szakmunkás­nak lesz becsülete, másik a kereseti lehető­ségek növekedését érti ez alatt. Vann, aki az elhelyezkedést látja biztosítottnak. Nyoma sincs a fáradság­nak. Pedig az óra mutatója a műszak végét jelzi. Még a vékony donga­jú, 16 éves Hentz Béla, Maszlavér Mi­si és Rókai Laci is azt mondja: jól érezzük magun­kat. — Nagyszerű gyerekek ezek — dicséri őket az öreg szaki szemével Hor­nok Lajos bácsi. Mert a szakvezetők mel­lett kipróbált kubikosok is segítenek a „kezdő brigá­doknak”. A kedd délután mozgal­mas. kitűnő strandolási idő van. Van olvasnivaló is bőven, lehet focizni, ping­pongozni. És az első leve­lekbe, naplójegyzetekbe be­kerül: ma augusztus else­jén meglátogatott bennün­ket és elbeszélgetett ve­lünk dr. Csanádi György, miniszer elvtárs. És talán azt is megírják, hogy mi, nógr­ádi és komáromi diá­kok nem maradunk le az első csoport 123, illetve a második csoport 120 szá­zalékos teljesítményétől. Németh Erzsébet Kabáczy Szilárd Baráti beszélgetés fym­mus WWW ■ i »—­Hurlins . ! XXIII. évfolyam, 180. sz. 1 Ára: 50 fillér. Már hétfőn arról hal­lottunk hírt, hogy a du­naújvárosi járás termelő­­szövetkezeteiben, a hu­szonhárom és fél ezer hold­­nyi aratnivalóból csupán néhány száz holdnyi van hátra. Akkor a legtöbb gabona még az ercsi, a perkátai Magyar Kínai Barátság, a ráckeresztúri Március 15 termelőszövet­kezetben volt lábon. De ezekben a közös gazdasá­gokban is egész sor kom­bájn dolgozott (a három szövetkezetben tizenhét), több gépet ki sem tudtak szolgálni. Kedden azután elérkezett az idő, amikor a járás történetében először­­ jelenthették, hogy augusztus legelső napjára befejeződött az aratás. Az idei aratást, mint azt a termelőszövetkezetek és a járás vezetői mondják, tulajdonképpen már az el­múlt ősszel megkezdték előkészíteni. Nemcsak a jó minőségű gabonavetés­sel, hanem azzal is, hogy sok szövetkezet igényelt és vásárolt saját gabona-kom­bájnokat, a nagyon jól bevált SZK-4-eseket. A gépesítés elérte azt a fo­kot, hogy­ az idei évben valósággá vált az, ami régen álomnak is sok lett volna, hogy jófor­mán kaszavágás nékül kerüljön le a­­járás ösz­­szes gabonatáblájáról a termés. Az idén, még az egy szá­zalékot sem éri el az a te­rület, amelyet valamilyen okból kézzel vágtak le. A szövetkezeti gazdasá­gok a jó felkészülés alap­ján gyorsan, kevés veszte­séggel tudták elvégezni a betakarítást. Több terme­lőszövetkezet gépei még segítséget is nyújthattak a szomszédoknak. Jó példát mutatott a beloianniszi Béke Tsz. A járásban a legelsők között végeztek, majd a saját tulajdonú kombájnjukat átküldték a besnyői Sállá' Tsz-be. Mi­után ott is gyorsan befe­jezték a munkát, a besnyői gépekkel együtt vonultak el további segítségadásra. Elmentek dolgozni más ter­melőszövetkezetekbe a nagykarácsonyi, a baracsi gépek is. Ha szükséges, még az állami gazdaságoknak is tudunk segítséget nyújta­ni — mondták a napokban a szövetkezeti vezetők. Ez a félig-meddig tréfás meg­fogalmazás azt mutatja, nem felejtették el, a ko­rábbi években milyen so­kat jelentett, hogy az ál­lami gazdaságok gépeire mindig számíthattak, ha a saját erő kevésnek bizo­nyult. Azt is mutatja, hogy a gazdasági mechanizmus reformjára való felkészü­lés jegyében a termelőszö­vetkezetekben nemcsak megértették azt, de meg is tették a szüksé­ges intézkedéseket arra, hogy képesek legyenek saját lábukon állva, saját erőikkel helytáll­ni a régebbi esztendők legnagyobb erőpróbáján is. A dunaújvárosi járásban már látszik — bár az ered­mények még korántsem véglegesek —, hogy a ter­mésátlagok biztatóan jók. Búzából az állami gaz­daságokban mindenütt húsz mázsa fölötti eredmé­nyeket értek el. A terme­lőszövetkezetek közül is néhány eléri a húsz má­zsás átlagot, de a búza járási termésátlagát hol­danként a tizenhat mázsá­ra becsülik. Ez kétszerese az egykori, háború előtti búza termésátlagnak. Az eredményekben ter­mészetesen benne van a gabonára kedvező időjá­rás, ez mellett hosszú évek céltudatos munkája, a nagyhozamú fajták meg­honosítása, az egyre job­ban tért hódító vegyszeres kezelés, a talajerő növelé­se, és a legfontosabb: a termelőszövetkezeti gaz­dák, az állami gazdaságok munkásainak szakszerű, szorgalmas, odaadó mun­kája. V. L í * W T í V. J f Befejesték a sz aratást a dunaújvárosi járásban PIHENÉS UTÁN Ilyenkor, nyár derekán az ország népe két részre oszlik. Olyanokra, akik már nyaraltak, s olyanok­ra, akik csak ezután men­nek szabadságra. A Vörös Október Férfiruhagyár szé­kesfehérvári üzemének kol­lektívája már túl van a kikapcsolódások időszakán. Július közepén egyszer­re hagyták abba a mun­kát és most, augusztus elején két hét pihenés után a kicsinosított varro­da egyszerre telt meg vi­dám, serény asszonyokkal. Augusztus 1-én, az első műszak délelőtti óráiban mindenki nyugodtabb. Egy­két órával ezelőtt még nem győzték mesélni, ki hol nyaralt, mit csinált, hogy érezte magát. — Éltünk a lehetőség­gel.’ — fordul felém mo­solyogva Vauver Antalné. — Elég sokat pihentem, ■ most kicsit furcsa. Olyan nehezek az ember ujjai. Németh Jánosné a fiata­labb korosztályhoz tarto­zik. Szinte „rikít" barna­ságával a szalag mellett. — Földváron voltunk. Ra­gyogó volt az idő, tündéri a hely — mondja. — Két hét után könnyebb — mu­tat a varrógép felé. Ki a Balaton partján, ki otthon, ki a Velencei-tónál töltötte a szabadságot­ A teremmester, Pavelcze Ist­ván egy képeslapot mutat. Hátulján olvasom. ..Üdvöz­letem küldöm a gyergyói fenyvesek aljából: Somo­­gyiné”. A feladó még­ nincs bent. Régi dolgozó itt, neki egy-két nappal hosszabb a pihenőidő. Persze a nyár nemcsak az üdülés, hanem a befő­zés ideje is. Az előrelá­­tóbbaknak akadt munka bőven. Poór Ferencné sze­rényen tiltakozik. — Fiatalabbakat kérdez­zen! Gyerekek, befőzés — idáig voltam a munkával — mutatja. Én makacskodom. Trifu­­nov Sándorné, szintén az „idősebbek” közül való. — Egy büfében. Agár­­don dolgoztam. Tömeg, ká­nikula, rengeteg munka, viszont jól jött a pénz és a kikapcsolódás is. Lebarnult, fürge kezek között a szalagon ismét gyorsan vándorolnak a zakók, nadrágok, öltö­nyök darabjai. A varrógé­pek újra harsány zakato­lással szaporázzák az öl­téseket. Az első órákban még kissé nehezen megy a munka. Ugyanis amíg ők pihentek, élvezték a nyár örömeit, kötetlenségét, ko­moly változáson ment át az üzem. A TMK-sok az elmúlt szombat-vasárnapo­kon, de különösen most az üzemszabadság alatt jelen­tős beruházásokat hajtottak végre. — Igen, üzemünk­­ életé­ben páratlan méretű, közel másfélmilliós műszaki fej­lesztés ez — kalauzol Fu­­rulás László műszaki ve­zető, a fejlesztési munkák irányítója. — Lassan elér­jük. — folytatja, — hogy ez a kis vidéki részleg egyre inkább felzárkózik a budapesti anyavállalat mű­szaki színvonalához. A felújított épület, ki­festett, felsorolt termeiben ragyogó rend, tisztaság fo­gadta a dolgozókat. Át­szervezték a termelést, a gyártási technológiát is. Megváltozott a munkasza­lagok iránya. Ez szokatlan. Időbe telik, amíg újra meg­találják a ritmust, a mun­ka régi ütemét. Időbe te­lik a vasalóterem dolgo­zóinak is, hiszen ők mától már nyugatnémet és fran­cia gépeken dolgoznak. A korszerű gőzprésekkel egyenletesebbé, folyamato­sabbá válik munkájuk. De fokozza az üzem ter­melékenységét a most üzembe helyezett speciális váll-elrendező, fazonkivágó és leigazító géppark is. Még akadozik a munka, ám a jó szín, a jó­kedv és a nyugalom — mely mindannyiokra jellemző — komoly eredményekkel biztat, s a textiliparban már bevált egységes sza­badságolás egészséges ol­daláról tanúskodik­ Lahucsky Péter TTT án PROT F’MK TA! FCTFSm .TITF* I Milyen­­ lesz­­ az idő ? Várható időjárás: nappali felhőképződés, csak szórvá­nyosan előforduló délutáni és esti záporral, , zivatarral. Gyenge, napközben átmeneti­leg kissé megélénkülő, változó irányú szél. Fülledt, meleg idő. Várható legmagasabb nappali hőmérséklet 30—35 fok között. Alba Regia szekrény A Bútoripari Vállalatnál elkészült az Alba­ Regia kétajtós szekrény, kisszekrénnyel, bárszekrénnyel, könyvállvánnyal kombinált bútor prototípusa. Barton Péter asztalos és Szabó Kálmán tanuló a szekrényajtók felhelyezését végzik. A szekrényt Nádor Tibor tervezte.

Next