Fejér Megyei Hírlap, 1967. augusztus (23. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-13 / 190. szám
A megye és város tömegszervezeteinek művelődésügyi és népművelési intézményeinek képviselői a napokban értékelték az 1967. évi Alba Regia Napok eseményeit és eredményeit. Ugyanekkor kerül sor a jövő évi tervek, elképzelések első vitájára is A résztvevők egyetértően állapították meg, hogy az Alba Regia Napok immár egyre inkább hagyományt nyer, s hogy az évről-évre ismétlődő, színvonalas eseménysor megrendezése érdeke a városnak, a város lakosságának, s hovatovább idegenforgalmunkat is befolyásoló tényezővé fejleszthető. Az ez évi események közül elsősorban — az egyéb fő profilt adó — tudományos ülésszakok visszhangja volt igen jó, de mindenki elismeréssel nyilatkozott — az országos szinten nagyobb visszhangot talált — jazz-fesztivál megrendezéséről is. S jóllehet a kiemelteken kívül is dicsértek a jelenlévők néhány eseményt, a megbeszélés mégsem volt elégedett hangulatú: elsősorban (s helyesen) a hibákról, s a továbblépés lehetőségeiről esett szó. Többen is elmondták, hogy még mindig nem találták meg a rendező szervek az Alba Regia Napok nagyobb visszhangra, magasabb rangra vezető profilját. Tudományos ülésszakainak inkább csak az értelmiségiekhez szólnak. A város lakosainak tudatnevelésére, érdeklődésének szolgálatára kevéssé alkalmasak. Kevéssé foglalkoznak a ma gazdaságipolitikai probémáival, jelen társadalmunk életének elemzésével, bemutatásával, kritikájával. Részint ez az oka, hogy az ülésszakon nagyobb részben nem keltenek országos érdeklődést és kellő sajtóvisszhangot sem. A társszervek propaganda-tevékenysége sem megfelelő, nem volt az elmúlt évben még a nemzetközi jellegű jazz-fesztivál esetében sem. A kulturális rendezvények, a tömegszórakoztató, ifjúsági és sportesemények meglehetősen szétszóródtak, gyakran alig-alig volt érezhető, hogy egy-egy esemény miért kapta (s jogosan kapta-e) az ,,Alba Regia Napok” eseménye rangot A jelenlévők egyértelmű véleménye volt: inkább kevesebb, de valóban eseményszámba menő rendezvény kerüljön a jövő évek programjaiba. Ezeknek viszont szélesebb körű és igényesebb propagandát kell kapniuk. Sok szó esett a következő év konkrétabb terveiről is, jóllehet inkább csak lehetőségek, ötletek formájában (A pontosabb elképzelések terveit szeptember 20-ig kell az egyes szerveknek, intézményeknek előkészíteniük.) Várható azonban, hogy a rangos régészeti-történeti tudományos ülésszak mellett a következő években egvn°hánv egyéb tudományszak problémaköreiről is sor kerül országos rang- és jelentőségű találkozókra, konferenciákra. Különös jelentősége lehetne például a még nem nagy múltú szociológiai kutatás egy igen nagy érdeklődésre számot tartó tárgykörével, talán éppen a mai magyar társadalom helyzetével foglalkozó tudományos ülésszak megszervezésének, bizonyára nagy érdeklődésre tartana számot a szakemberek és a laikusok körében egy — valamely nagyüzemünk profiljával foglalkozó — iparági ülésszak is. Lehetne szó a várospolitika legkülönbözőbb kérdéseiről is: városfejlesztésről községrendezésről, városépítésről ipartelepítésről, múzeumpolitikáról színházi és egyéb műsorpolitikáról stb. (Egy ilyen témakörű konferencián sok helyi jelentőségű problémáról is lehet úgy vitázni, hogy más városok számára is jelentősek legyenek a levonhatóelhangzó következtetések, ötletként felvetődött egy — inkább csak dunántúli vonatkozású körű — államigazgatási problémákkal foglalkozó tanácskozás lehetősége is. A felsorolt elképzelések bármelyike alkalmas lehet arra, hogy valóban színvonalasan gazdagítsa» . A De Regia Napok eddig hagyományt nyert, rendezvénysorozatát. De sor kerülhet egyéb jellegű, hasonlóan országos jelentőségű találkozók, konferenciák összehívására is. .Nemzetközi újságíró-találkozó: megyei lapszerkesztők tapasztalatcseréje, múzeumigazgatók tanácskozása, IBUSZ-vezetők, vagy IBUSZ-TIT túravezetők konferenciája, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat valamely országos választmányának plenáris ülése, évenként egy-egy tudományos társulat vándorgyűlése stb.) Igen fontos azonban, hogy a megvalósítandó rendezvények olyanok legyenek, hogy valamilyen formában alkalmazkodjanak az Alba Regia Napok egyéb rendezvényeinek programjaihoz, s a résztvevők maguk is érdeklődjenek a műsorokon szereplő néhány egyéb esemény iránt Mindezzel — természetesen — az Alba Regia Napok rangja, s ezzel együtt a mutatkozó helyi és országos érdeklődés is javulna. Mégis — az egyes rendezvények látogatottságának fokozása szempontjából — ajánlatosnak tartanánk néhány egyéb szempont figyelembevételét is. Meggyőződésünk szerint ugyanis nem elegendő csupán a rendező szerveknek felkészülni, (s időben, mint történik is) az Alba Regia Napok eseményeire, de fel kell készíteni a közönséget is. Ebben sokat segíthetnek a most tervezett pályázatok is. .Azok a diákok ugyanis, akik egy éven át, vagy még hosszabb ideig foglalkoznak Székesfehérvár helytörténetének, irodalmi múltjának, néprajzi hagyományainak, ipar- és városfejlesztésének stb. kérdéseivel, bizonyára fokozottan fognak érdeklődni az Alba Regia Napok hasonló rendezvényei iránt Bár szőkébb, mégis fontosabb rétegekre vonatkoztatva, hasonló hatásúak lehetnek az esetleges tudományos vagy művészeti pályázatok. Különösen akkor, ha a beérkezett pályaművek szélesebb körben is ismertekké válnak. Fontosnak éreznénk, hogy a tavasz végén megrendezendő Alba Regia Napok egyetlen rendezvényeként megvalósítandó ifjúsági vetélkedőt (pl. ki mit tud a megyéről, a megye iparáról vagy mezőgazdaságáról, vagy éppé® Székesfehérvárról) legalább nyolc-tíz hónappal előbb hirdessük, s a rendelkezésre álló nyolc-tíz hónap folyamatos kihasználásával valósítsuk meg. A széles tömegeket érintő előkészítés mellett figyelnünk kell arra is, hogy az egy-egy évben sorra kerülő rendezvényeket jól egyeztessük, koncentráljuk. A — mégoly színvonalas — nemzetközi jazz-fesztivál önmagában nem elegendő ahhoz, hogy az ország különböző területeiről közönséget vonzzon Székesfehérvárra. De ha néhány — hasonlóan széleskörű érdeklődésre számot tartó — eseménnyel párosul, lényegesen könnyebb lesz az IBUSZ dolga. Volt már az előző évek során az Albe Regia Napok rendezvényeként fúvószenekarok találkozója, a Néphadsereg Kórusának fellépése, MHS- program stb. Ha mindezt jól összehangoltan, egymáshoz rendelve tervezzük s esetleg továbbiakkal, más jellegűekkel is kiegészítjük, (a TIT Hadtudományi Választmányának plenáris ülése a hadtudományi ismeretterjesztés kérdéseiről; a tartalékos tisztek megyei találkozója valamilyen reprezentatív programmal: valamely vagy több sportágból bajnokság rendezése stb) igen színes, ugyanakkor jól koncentrált, egymás hatását éppen nem rontó, de — a szélesebb érdeklődéssel s a hasonló érdeklődésűek együttlétével — fokozó, szinte hatványozó eseménysorozatot, valósíthatunk meg — szinte egyidőben. A jó koncentráció másik elveként a sokféleség (és hozzá: rángós sokféleség!) követelményét említeném. Volt szó a romkerti hangverseny-sorozat, felújításról, lehetségesnek tartanánk a Kossuth utcai, régi, udvari színházban a magyar drámatörténet régi emlékeinek sok mókával, diákos harsányságú propagandával való, kissé karnevál-hangulatú felújítását. Bővíthetné a programot a MÁV-kórusok, minden második évben pedig a vasasénekkarok kétévenkénti országos fesztiválja. Itt említenénk az országos pedagógiai kisfilm-fesztivál ragyogó tervét is, amely különösen emelhetné az Alba Regia Napok rangját, ha párosulna a Pedagógiai Társaság és a TIT Pedagógiai Választmánya plenáris ülésével vagy tudományos ülésszakával. (Mondjuk éppen a szemléltetés pedagógiai problémáiról, vagy a pedagógiai ismeretterjesztés pedagógiai problémáiról. Harmadsorban arra szeretnénk fölhívni a figyelmet, hogy az Alba Regia Napok további felének az is feltétele, milyen mértékben tudunk az eseménysorozat idejére a közönség minden egyes rétegét számba vevő programot biztosítani. Legyen továbbra is folyamatos és rangos rendezvénysorozatunk külön az értelmiségiek (s azok rétegei!) számára, s ez a program önmagában sem lehet egyhangú. A tudományos ülésszakok mellett tehát hasonlóan igényes, de gyökeresen más jellegű programokat is biztosítani kellene, hogy az esetlegesen ideérkező vidékieket ne csak egyetlen előadás csábítson Székesfehérvárra. Hasonlóképpen lenne jó számba venni a diákság, a munkásfiatalok; a honvédség; a felnőtt lakosság különböző érdeklődési köreit is. A cél tehát: minden egyes réteg találjon az Alba Regia Napok idején a maga érdeklődésének megfelelő, de folyton változó, színes programot. Végül gondolnunk kell arra is, hogy fokozott számban kellene olyan eseményeket is biztosítanunk, amelyek aktualitásuk, érdekességük s közérthetőségük, jelentőségük miatt a legáltalánosabb érdeklődésre is számot tartanak, s ugyanakkor helyi jellegűek is. Tiver lenne az Alba Regia Napok ünnepélyes nyitásának és zárásának terve. Igen hasznos lenne, ha az I. István Múzeum legjelentősebb kiállításának megnyitását az Alba Regia Napok kezdetére tervezné, s gondoskodna a megyei és megyéből elszármazott művészek aktuális tárlatáról is. De széleskörű, átfogó érdeklődésre lehet számítani — kellő propagandával a felsorolt rendezvények jórésze esetében is. (Jazz-fesztivál, várospolitikai kérdésekkel foglalkozó tudományos ülésszak, a mai magyar társadalom helyzetét elemző előadások, reprezentatív s valóban jellegmeghatározó, különleges sportesemények, színháztörténeti napok, romkerti hangversenyek stb.) Legyen akárhogyan is: a város tömegszervezeteinek, művelődési intézményeinek, népművelőinek közös ügye az Alba Regia Napok rangja, sikere. Amint az említett tanácskozás mutatta, a lelkesedés, a város iránti szeretet nem hiányzik, s talán nem lesz, nem lehet hiba az összefogással sem. Kóbor István Alba Regia Napok-1A/A 1 GONDOLATOK |Vflal 1 a JÖVŐ ÉVI I TERVEKHEZ |Kabáczy Szitárd felvétele) Vasárnap, 1961. augusztus 13. KÖNYVESPOLC iiiiimimnmitMiHHiH« Mostanában örvendetesen szaporodnak az emlékezések, amelyek hol lírai formában, hol szubjektív hitelességgel keltik életre a múltat, s így visznek közelebb alaposabb megismeréséhez. Ebből a szempontból is meglepetést és örömet keltett Devecseri Gábornak, a Kossuth díjjal kitüntetett költő-műfordítónak lírai emlékezésgyűjteménye, melyet Lágymányosi istenek címmel jelentetett meg a Szépirodalmi Könyvkiadó. Aki azonban hűségesen követi Devecserit a múlt által felidézett birodalmába, bizonyára más meglepetéseket is talál ebben a kötetben. Mert Devecseri a szokással ellentétben „civilben”, azaz mindennapjaikban, esendőségeikkel, humoros botlásaikkal együtt hozza közelebb a költőket és írókat, s csak egy-egy nagyszerű verselemzés (tanárok, figyelem!) ébreszt rá, hogy itt a magyar költészet halhatatlanjairól van szó. A harmincas évektől a szellemi ellenállás, a fasizmus terjedésével való szembeszegülés egyik módja volt a műfordítás. A kor magyar irodalmának története, de még történelme sem lehet teljes, ha nem szólunk legalább röviden arról, milyen verseket fordítottak költőink ebben az időben, és miért épp azokat. Ekkortájt kerül a magyar szellemi élet vérkeringésébe a modern francia költészet, s újra feltámad az antikvitás, a görög és római humanizmus, a jobboldali gondolkodás kimondott , kimondatlan ellenpéldájaként. Radnóti Miklós, a mártírhalált halt immár világirodalmi rangú költő ekkor írja eklogáit, ekkor jelenik meg a Horatius noster és a Pásztori magyar Vergilius című kiadvány, valamennyi antifasiszta-humanista irodalmi tett. Devecseri könyvének az is érdeme, hogy a szemtanú és a munkatárs hitelével idézi vissza ezt a korszakot, s nagy művelőit Lírai portéi, melyeket Honfi Jánosról (aki elsőnek mert akkoriban a szovjet néprajz-kutatás eredményeire hivatkozni), Marót Károlyról, vagy éppen Babitsról rajzol, alighanem nélkülözhetetlen forrásai lesznek majd a kor eszmetörténetének. Milyennek ismerjük meg Devecserit, a kitűnő költőt, műfordítót és esszéistát ebből az emlékezés-gyűjteményből? Válasz helyett hadd idézzük őt magát Somlyó Zoltán, költő-inaséveinek első nagy mestere közeledik az úton, s a fiatal Devecseri, akit akkor már tehetségként tartottak számon épp az út szélén áll, s társaival azon verseng, hogyan lehet a szőlőt úgy enni, hogy az ember a magasba hajított szemet a szájával kapja el. Igen, a hétköznapoknak, sőt a pillanatoknak is megvan a költészetük. S ennek felmutatása a könyv egyik nagyszerű értéke. Catullus, a nagy római költő Devecseri régi szerelme, (húsz éves korában fordította le először összes verseit), s műfordítói tudásának vissza-visszatérő próbája. Most újból megjelentette Catullus összes verseinek magyar fordítását, eddigi kísérleteinek tovább csiszolt és tökéletesített változatát, melynek hűsége és korszerűsége alighanem világirodalmi párjaival is állja az összehasonlítást. S ha előbb azt mondottuk, hogy Devecseri a hétköznapok költőiségének mestere, nem csoda, hogy Catullust, aki a római ember hétköznapjainak volt igazi lírikusa, oly tökéletesen tolmácsolta. Találóan írta méltatásában Falus Róbert a fordítás tökéletességének illusztrálásául, hogy akár ..puskának” is hasznosíthatják, akiknek fordítás közben ilyesmire van szükségük. A ..puskán” túl azonban ez a kötet a magyar műfordítás-irodalom újabb nyeresége és értéke.„ |ÍS= 1I r=r=~ I —»— I ~5=£I --•===•- IFejér megyei Hírlap ---------------------------,--------r. = .=s=l-------,--------- 7 ,------