Fejér Megyei Hírlap, 1968. február (24. évfolyam, 26-50. szám)
1968-02-14 / 37. szám
J P.HOWARD 2 A helyegység az imperialismus ellen . A kommunista- és a munkáspártok nagy nemzetközi öszszejövetelei az elmúlt évtizedekben — a változó történelmi viszonyoknak megfelelően — általában a stratégia és taktika kidolgozásának feladatát állították a tanácskozások elé. A kommunista- és munkáspártok nagy nemzetközi tanácskozása — pártunk, s a testvérpártok többségének véleménye szerint — nem tűzi majd napirendjére a nemzetközi kommunista mozgalom stratégiájának és taktikájának egészét. Az erre vonatkozóan kidolgozott korábbi dokumentumok legfontosabb következtetései ma is érvényesek. A február végi budapesti előkészítő konzultatív értekezleten tehát olyan témákat készítenek elő a nagy tanácskozás napirendjére, amelyek alkalmasak az antiimperialista akcióegység fokozására. Miért vált ez szükségessé? A világhelyzet alakulása — a szocialista országok erősödése és a gyarmatok felszabadulása következtében — az elmúlt időben kedvezőbb feltételeket teremtett a szocializmus és a haladás erői számára, ezzel párhuzamosan az imperializmus, s elsősorban annak faltörő kora, az amerikai militarizmus agresszívebbé vált. Politikájában a felforgatás, a puccsok, a katonai agressziók kerültek előtérbe, amelyek átmenetileg bizonyos helyi sikerekkel jártak. Mindez annak is a következménye, hogy az imperialisták kihasználhatták a kommunista- és munkásmozgalom egységének megbomlását. Az elmúlt években nyilvánvalóvá vált, hogy az Egyesült Államok visszakanyarodott a hírhedtté vált Dulles-féle hidegháborús politikához. E politika lényegét az úgynevezett globális stratégia fejezi ki. Ennek egyik megnyilvánulási formája a „Johnson doktrína", amelynek alapján az Egyesült Államok felhatalmazva érzi magát, hogy fellépjen a világ bármely pontján, ahol megítélése szerint „fennáll a kommunista rendszer létrejöttének veszélye”, beavatkozzék más népek belügyeibe és elfojtson minden demokratikus mozgalmat. Erre a doktrínára épül — figyelembe véve a világban kialakult, a szocializmus számára kedvező erőviszonyokat — a helyi háborúk taktikája, mindenekelőtt Ázsiában és az úgynevezett „harmadik világ"-ban. Azt vallják ugyanis, hogy az USA pozícióit mindenütt — de elsősorban Ázsia stratégiailag fontos területein — fenn kell tartani, mert ezek elvesztése esetén összeomlana külpolitikai és hadászati koncepciójuk, — magyarán nem tudnák többé betölteni „a világ csendőre" szerepét. Az imperialisták jól tudják, hogy a szocializmus és az imperializmus között kialakult erőviszonyokat közvetlen katonai összecsapással nem képesek a maguk javára megváltoztatni. Úgy vélik azonban, hogy Ázsiában vagy a fejlődő országokban még van „keresnivalójuk”, ott még feltartóztathatják a nagy méretekben kibontakozó antiimperialista mozgalmakat. E felmelegített agresszív amerikai sratégia következtében a nemzetközi helyzet kiéleződött. Példaként elegendő utalni a vietnami háború kiszélesítésére, az amerikaiaktól bátorított izraeli agresszió következtében a Közel-Kelet térségében kialakult politikai válságra, a görög katonai puccsra, a ciprusi válság fejleményeire, az indonéz helyzetre, a ghánaireakciós fordulatra. Európában figyelemreméltó tény .Ebbent a vonatkozásban — mint ahogy ezt a Karlovy Vary-i értekezlet is megállapította — a Német Szövetségi Köztársaság, ugyancsak amerikai segédlettel folytatott, revansista politikája, a nyugatnémet újfasizmus aktivizálódása. A történelmi szükségszerűség, s a nemzetközi méretű osztályharc érdeke egyaránt azt diktálja, hogy az amerikai imperializmus „globális stratégiájával” szemben kialakuljon a nemzetközi kommunista- és munkásmozgalom antiimperialista akcióegysége. Ezért szükséges lépéseket tenni a nemzetközi kommunista- és munkásmozgalom egységének helyreállítására, és ezért kell egyeztetni az antiimperialista harc tennivalóit. Világos ugyanis, hogy az imperializmus elleni harc előfeltétele a marxista-leninista pártok egysége; enélkül nem kerülhet sor az összes haladó és forradalmi erők összefogására sem. A világhelyzet bonyolultsága következtében a tennivalók meghatározása nem egyszerű dolog. De éppen e differenciált feladatok teszik égetően szükségessé, hogy az antiimperialista harc tennivalóit egyeztessék, s ezáltal erejét meghatványozzák. A pártok közötti véleménykülönbségek, akár a szocializmusért folytatott harc módszereire, akár a világhelyzet perspektívájára vonatkozzanak, nem lehetnek akadályai az internacionalista egységnek az imperializmus elleni harcban. Valamennyi ország kommunistái és haladó erői akkor harcolhatnak legeredményesebben saját feladataik megoldásáért is, ha maguk mögött tudják a nemzetközi munkásmozgalom egészét, az ebben megnyilvánuló szolidaritás lebírhatatlan erejét. A budapesti konzultatív találkozó hasznos eszköznek ígérkezik a kívánt akcióegység útjának egyengetéséhez. t nem mómönt!A 33 Galamb még közelebb tartotta vigyorgó fejét, és belenézett a kígyó torkába mint egy öreg doktor. — Vidd innen! — kiáltotta néhány légionista türelmetlenül a varázslónak. — Vidd innen, te ördögi — Csak meg akartam mutatni, hogy nem fogatlan — felelte nyájasan a nagy bajuszú arab —, ahogy a rumi úr mondta ... — Abban nem volt igazam, pajtás — biccentett vidáman Karrincourt —, de azt fennlírtam, hogy én már láttam a naát valahol... — Nem emlékszem ... talán tévedni kegyeskedsz. — Nono... tévedni ugyan emberi dolog, de azért velem is előfordulhat. Hát akkor ülj ide, öreg átokkereskedő barátom, és tedd valahová kedvenc ölbéli kígyódat, hogy a tisztelt közgyűlés is helyet foglaljon, azután mondj nekem jövendőt! Lehetőleg kellemeset, akkor kapsz egy feketét — és odaszólt az ősz, trachomás arabnak, aki egyre főzte a kávét. — Egy pohárral a kígyódajka úrnak. Gyerünk, kisfiú! A legalább nyolcvanéves „kisfiú” kivett egy kis réztartályt a parázsból... A varázsló lecsavarta karjáról a kígyót, és egy bőrzsákba siklatta, amelynek bekötötte a száját, azután megnézte Galamb tenyerét: — Hosszú életű lesz. .. — kezdte. Galanity dühös lett. Más nem hiányzik! — Hallja, nem fontos meghamisítani a valóságot. Csak mondjae bátran, hogy nem élek soká ... — Hosszú életű lesz a rumi úr... egészen biztos. Ez itt az életvonal, a hüvelykujj alól indul ki, és átmegy a tenyéren ... Jó hosszú vonal... — Nézd, öregem ... Nem is olyan hosszú, csak piszkos a kezem, azért látod így... de na jobban megnézed — próbálta rábeszélni, szinte könyörögve. De a varázsló állhatatos volt: — Ez így van ... Hosszú életed lesz... És itt... Ez érdekes ... különös... Egy nő szelleme üldöz! Mi?... Hohó! A szellem... Ne nézd! — Ide hallgass, öreg Ali baba! Te tudsz erről a szellemről? ... — Igen ... Én tudok róla ... Egy szép, szomorú nő szelleme követi a csapatot... Nador közbedörmögött: — Ne éljek, ha nincs így .11 Most már elmondom, hogy a múltkor... valamelyik oázisnál... azt hittem, hogy a bortól van, mert oázisban én mindig részeg vagyok, láttam egy nőt, a sivatagban ült, túl az oázison, és énekelt... — Nador! Nem voltál részeg! Én is láttam — bólogatott Galamb, és a varázslóhoz fordult. — Ide hallgasson Aladdin! Ha ismered a kísértetét, és alkalmilag látod mondd meg neki, hogy tiszteletem, és ne féljen tőlem, én nem harapok, és nagyon tetszik nekem ... Szeretnék megismerkedni vele, .. . — Micsoda hülyeségek ezek — mondta idegesen Hildebrandt, aki eddig egy szót sem szólt. — Hallja, Galamb, a Szaharában nem hálás dolog kísértetekkel tréfálni. — Nem hülyeség, cimbora — világosította fel Galamb —, egy kísértet jár a csapat után, elegáns nő, és háromszögletű jel van a kezén. Ez a kedvenc dala... És előrántotta szájharmonikáját. .. „Millió csillag ragyogott a sivatag felett, tágfényű, szokatlanul nagy, vöröses és rezgően ezüstszínűért, a mozdulatlan pálma- és fikuszlombon át. És Galamb behunyt szemmel, „érzéssel” rezgetve a tenyerét, szája szegletéből finoman, élesen fújni kezdte kis hangszerén a dalt. ..Si l’on savait..." Két majom, átutazóban egy tamariszkusz koronájáról a szemközti platánra, megállt és kíváncsian nézett le a lombok közül... A Hold ezüstös fényében tisztán látszott a távoli sivatag felett ködszerűen lebegő por... És Galamb fújta a „Si Tors tavait”-t, valamennyi szem a távoli Szahara felé irányult, hogy talán a daltól, mintegy hívásra, megjelenik a szellemi E helyett valami más, valami sokkal meglepőbb tő*** tént... — Gazember! — rikoltotta Kölyök. — Gyilkos gazember . .. És szinte a levegőn át úsz*.va nagy ívű tigrisugrással ! vetette magát... Pencroftra! Két kézzel eltaszította aaz amerikait a torkánál fogva, villant a rohamkés, és bizonyára leszúrta volna, de az egérksípű szikár ember röviden kicsapott, szabályos horogütéssel állón találva kölykök. Az ütésnek alig volt lendülete, de Pencroft hihetetlenül erős lehetett, mert egy apró reccsenés hallatszott, és Kölyök ájultan bukott a földre... Döbbenten álltak. Pencroft lihegve igazította a zubbonyát, és Kölyök még ájultan is egész testiben remegett. Valamitől sokkszerű állapotba (Folytatjuk! ) Kölyök ájultan bukott a földre. Franciaellenes intézkedéseket hozott a saigoni kormány • Panmindzsonban ismét tárgyalják a Pueblo-ügyet A Centroprese esti helyzetképe A hazánkban hivatalos látogatáson lévő holland külügyminiszter kedden magas szinten folytatta megbeszéléseit. Az a tény, hogy a vendéget a magyar miniszterelnök, valamint a parlament elnöke is fogadta, mutatja a tárgyalások kedvező légkörét és az őszinte szándékot arra, hogy szélesedjék az együttműködés Magyarország és Hollandia között. Az az emlékirat, amit a szovjet kormány hétfőn Washingtonhoz intézett a Grönlandnál lezuhant B-52-es és az eltűnt négy hidrogénbomba ügyében, kifejezte az aggodalmat, hogy az ilyen, esetek veszélyeztetik a békét és az emberek biztonságát, sellentétben állnak a moszkvai atomcsend-egyezmény szellemével. Kedden a genfi leszerelési értekezlet szovjet delegációjának vezetője szintén foglalkozott a lezuhant hidrogén bombák ügyével. Abban az időszakban, amikor a genfi leszerelési értekezlet előtt az adamsorompó-egyezmény párhuzamos szovjet és amerikai tervezete fekszik, a grönlandi esemény csak arra alkalmas, hogy csökkentse az atomsorompó megteremtésébe vetett reményt. A dél-vietnami hadszíntérről érkező legfrisebb jelentések egyre inkább sejtetni engedik azt a politikai hatást, amit a szabadságharcosok offenzívája elsősorban a bábkormányra gyakorolt. A délvietmami rendőrség Saigonban és a többi nagyvárosban újabb terrorlépésekre kapott felhatalmazást. Figyelemre méltóak azok az intézkedések, amelyeket a saigoni kormány az Air France francia repülőtársaság, valamint az AFP francia hírügynökség ellen hozott. Megtiltotta az Air France személyszállító repülőgépeinek a dél-vietnami légtér használatát, az AFP tudósítóinak működési körét pedig jelentős mértékben korlátozta. Mindez nyilvánvalóan nemcsak azzal függ össze, hogy a francia hírügynökség tárgyilagos tudósításokat adott közre a szabadságharcosok dél-vietnami offenzívájáról, hanem azzal is, hogy a francia kormány nem ért egyet az Egyesült Államok vietnami politikájával. Bizonyosra vehető, hogy a franciaellenes intézkedések washingtoni sugalmazásra történtek. A Pueblo-ügy kedden nem a panmindzsoni fegyverszüneti bizottságban, hanem Szöulban képezte megbeszélés tárgyát Johnson személyes megbízottja és a dél-koreai kormány között. Mint az várható volt, a szöuli kormány különböző követelésekkel lép fel és szeretné rávenni Washingtont a „határozottabb maga-U Thant ENSZ-főtitkár és Indira Gandhi, India miniszterelnöke is ott ült a díszemelvényen, amikor egy argentin közgazdász, Raul Prebisch emelkedett szólásra. A padsorokban 132 ország 1400 delegátusa és több mint 100 miniszter hallgatta. A magasrangú vendégek jelenléte és a szakértők valóságos áradata nagyon is érthető. Új-Delhiben, India fővárosában arról a kérdésről tanácskoznak, amely a háború vagy béke dilemmája mellett az egész emberiség legfőbb gondja: az éhség és az elmaradottság problémájáról. Arról, hogy miképpen lehetne előbb szűkíteni, majd később áthidalni azt a tátongó és egyelőre mindinkább szélesedő szakadékot, amely a fejlett ipari országokat az úgynevezett „harmadik világ” országaitól elválasztja. Természetesen ebben a hatalmas munkában a politikai különbségek a szakadék mindkét oldalán jelentős szerepet játszanak. Hiszen a fejlett gazdasággal rendelkező szocialista országok elvi politikai magatartásának szerves részét alkotja a fejlődő országok önzetlen segítése. (Politikai feltételek nélkül nyújtott gazdasági segítség; rendkívül kedvező feltételekkel nyújtott hosszúlejáratú kölcsönök, a fejlődő országok devizamérlegét nem terhelő, árucsereforgalmon alapuló kereskedelmi megállapodások stb.) Ugyanakkor a fejlett tőkés országok magatartásában természetesen a profit motívum és a politikai elkötelezettségre irányuló törekvés játssza a döntő szerepet. Emellett súlyosan érinti a fejlődő országokat a nagy tőkés regionális blokkok (különösen a Közös Piac) vám-megkülönböztetési politikája és az Egyesült Államokban is mindinkább kibontakozó protekcionista gazdaságpolitikai irányzatok. Magától értetődően a szakadék másik oldalán sem lehet egységes magatartásról tartásra”. Ellenszolgáltatásként a kormány minden bizonnyal hajlandó még jobban támogatni az Egyesült Államok dél-vietnami erőfeszítéseit. Szerdán Panmindzsonban ismét tárgyalni fogják a Pueblo-ügyet, mégpedig — ezúttal első ízben — újságírók jelenlétében beszélni. A szocialista típusú tervgazdaság irányába tájékozódó fejlődő országokat nemcsak gazdasági, hanem társadalmi ás politikai szempontból is lényeges különbségek választják el azoktól, amelyekben teljesen érvényesül a tőkés piacgazdaság és töretlen a nemzetközi tőke hatalma. Ezek a különbségek mindamellett „csak” bonyolítják és összetetté teszik a helyzetet. Nem változtatnak azonban bizonyos alapvető tényeken. Ilyenek: A fejlődő országok ipari termelése és nemzeti jövedelme abszolút értékben is jóval lassabban nő, mint a fejlett ipari országoké. A különbség még nagyobb az egy főre jutó növekedés esetében a „harmadik világban” lezajló „népesedési robbanás” miatt. Az ipari kész- és félkészáruk árindexe a világpiacon állandó növekedést, a nyersanyagok ára viszont stagnálást vagy csökkenést mutat. A harmadik világ kivitelének mindössze huszadrésze ipari termék, a többit a nyersanyagok teszik ki. Ilymódon a világkereskedelem jelenlegi folyamatában a fejlődő országok egyre hátrányosabb helyzetbe kerülnek, s a negatív előjelű árkülönbség felemészti a kapott gazdasági segélyek legnagyobb részét. Hozzájárul a helyzet súlyosbodásához a vegyipar fejlődése és a műanyagok elterjedése. Ez ugyanis , tovább rontja a fejlődő országok export-kilátásait, hiszen mind több onnan származó nyersanyag válik nélkülözhetővé. Ilyen háttér előtt tanácskozik a megoldás lehetőségéről az új-delhi értekezlet. Ez az ENSZ szerveként 1964 tavaszán Genfben létrehozott UNCTAD (Egyesült Nemzetek kereskedelmi és fejlesztési értekezlete) második nagy találkozója. Az első genfi értekezleten voltaképpen a szervezeti kereteket hozták létre. Megállapodtak az UNCTAD- konferenciák rendszeres öszszehívásában, s Raul Prebisch argentin közgazdász vezetésével állandó titkárságot hoztak létre. Új-Delhi az UNCTAD első igazi, nagy erőpróbája. A leglényegesebb kérdés: tudnak-e gyakorlati megállapodásokat kötni, amelyek legalább a kezdeti lépéseket jelenthetik az emberiség e kínzó problémájának enyhítésére. Az új-delhi értekezleten tanácskozó 135 országból 86 tartozik a „harmadik világhoz”. Ezek közül 71 vett részt tavaly ősszel az algíri gazdasági értekezletért amely megfogalmazta a fejlődő országok legközvetlenebb követeléseit. Ennek alapján meglehetősért világos, melyek azok a legfőbb pontok, amelyekben előrehaladást kell elérni. Nemzetközi nyersanyag-egyezmények kötése az UNCTAD kebelén be-lül, amelyek védelmet nyúj t tanának a fejlődő országoknál, a nyersanyagárak esése által okozott károkkal szemben. Bizonyos előnyök, vámkedvez-* mények nyújtása a harmadik világ országainak a rendkívül gyenge ipari kész- és félkész~ áru kivitel elhelyezésének megkönnyítésére. Nemzetközi hitelrendszer létrehozása amely valamiképpen kártalanítaná a harmadik világ országait, ha a nyersanyagpiacok váratlan fordulatai következtében nem tudják hagyományos kiviteli cikkeiket olahelyezni. Mindezeket a kérdéseket természetesen csak az egymás- nak ellentmondó érdekek szövevényén áthatolva, nagyon türelmes és hosszantartó ritá val lehet megközelíteni. Ez a magyarázata annak, hogy Új- Delhiben a munka nagy réme zárt ajtók mögött, szakértői bizottságokban zajlik, s hogy maga a konferencia is maki két hónapig, február elejétől március végéig tart A feladat gigászi, a minden, még oly szerény kezdeti eredmény is haladásnak számít G. R . A nagy szakadék konferenciája Szerda, SMS, február 11. Űrjárat a pekingi utcákon Az utóbbi napokban ismét megerősített katonai őrjáratok láthatók a pekingi utcákon. Különböző irányba katonákkal megrakott teherautók szái guldoznak. Pekingben élő külfödi megfigyelők szerint ez a féle erőfitoktatás azzal a céllal, hogy megfélemlítsék a „kulturális forradalom” ellenfeleit. Ezzel magyarázhatók az egymást érő katonai találkozók és összejövetelek, amelyekről a sajtó úgy ad hírt, mint a „Mao Ce-tung művet tanulmányozó aktivisták találkozóiról". i