Fejér Megyei Hírlap, 1968. október (24. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-19 / 246. szám

rv_­ l Am: A fillér XXIV. évfolyam, 246. sz. ­, intézet •) (Folytatás e 2. oldala«♦ n%aq raoMtOiM, netvesztjet«*! Új törvény a népi ellenőrzésről Az országgyűlés pénteken folytatta az új vasúttörvény és a magyar közlekedéspo­litika korszerű elgondolásai­nak tárgyalását. Megjelen­tek az ülésen Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke. Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Fock Jenő minisz­terelnök, valamint Apró An­tal, Biszku Béla, Kállay Gyula, Komócsin Zoltán, Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­jai, a Politikai Bizottság póttagjai, a Központi Bizott­ság titkárai és a kormány tagjai. Tizenkétmilliárdos jármű­fejlesztési program Az első felszólaló dr. Horgos Gyula, kohó- és gép­ipari miniszter volt. Miután a vasút és általában a köz­lekedés átszervezése és kor­szerűsítése erősen érinti a kohó- és gépipar munkáját, a miniszter tájékoztatta az országgyűlést a tárca jelen­tékenyebb terveiről. Ennek keretében ismertette a köz­úti járműfejlesztés kiemel­kedő, csaknem 12 milliárdos programját, amelynek ered­ményeképpen a korszerű járművek exportjával a de­vizabevételt növelik, egy­szersmind a hazai igényeket is messzemenően kielégítik. A miniszter beszámolt ez­zel kapcsolatban az új épülő győri gyárról, és az Ikarusz autóbuszgyár rekonstrukció­járól, amelyek a magyar Diesel-járműmotorgyártást és az autóbuszipart a világ élvonalába emelik. Ismer­tette miként alakítjuk teher­gépkocsi-gyártásunkat első­sorban a kis sorozatban is gazdaságos különleges gép­kocsi fajták keresletének fi­gyelembevételével. Kitért a személygépocsi­­gyártás és ellátás mind töb­bet emlegetett kérdésére is. Elmondotta, hogy miután évi 150—160 ezres sorozat a gyártás gazdaságosságának feltétele — ami messze fe­lülmúlja a várható hazai igényeket is — továbbra sincsenek személygépkocsi­gyártási terveink. Viszont tevékeny részt vállalunk az igen gyorsan fejlődő szov­jet gépkocsi­gyártásból, kü­lönféle fontos alkatrészek szállításával, amelyeknek fe­jében évi 12—14 ezer Fiat­­licencű szovjet gépkocsi be­hozatalával számolunk a ké­sőbbi években. Hasonló megállapodásokra törek­szünk más autógyártó orszá­gokkal is. Gazdaságossg és kényelem Péntek délelőtt különben még 4 képviselő szólt hoz­zá a közlekedéssel kapcsola­tos problémákhoz. Fodor Istvánná, Heves megyei, és Imri Gyula, Borsod megyei ■képviselők , elsősorban az utak állapotával és a kor­szerűsítés lehetőségeivel fog­lalkoztak. Szenes Ottó, Szolnok megyei képviselő — maga is MÁV mérnök — a vasutas dolgozók szemszö­géből méltatta a törvény­­javaslatot. Nagy figyelemmel hall­gatták a képviselők Kovács Antal, Vas megyei képviselő hozzászólását is, aki érde­kes lélektani körülmények­kel is magyarázta a vasút átszervezéssel kapcsolatban tapasztalható idegenkedést. Nem egyszerűen az újtól va­ló félelem ez — jelentette ki —, hanem annak követ­kezménye, hogy a vasút rangot is adott egyes kisebb településeknek. Az idegenke­dést csak azzal lehet elosz­latni, ha mindent megte­szünk azért, hogy a vasutat helyenként felváltó új közle­kedés gazdaságosságában is, kényelemben is messze felül­múlja a régit. Dr. Csanádi György vála­szát nagy érdeklődéssel fi­gyelte az országgyűlés. A miniszter helyt adott több módosító javaslatnak és észrevételnek, néhánnyal pedig vitába bocsátkozott. Megnyugtatta a képviselőket, hogy a Kovács Antal által emlegetett „rang” az új in­tézkedésekkel csak növe­kedhet. Arra is ígéretet tett, hogy az átszervezéssel érin­tett vasutas dolgozókkal a legmesszebbmenő embersé­gességgel foglalkoznak majd. A nagy tetszéssel foga­dott válasz után még Ne­meslaki Tivadar, a javas­latok előadója ismertette az együttes bizottságok állás­­foglalását az elhangzott mó­dosító javaslatokra, majd az országgyűlés a jóváhagyott javaslatokkal egyetemben egyhangúlag elfogadta az új vasúttörvényt és közlekedés­­politikánk széles körben megtárgyalt tervezetét. Ai KNEB elnökének előterjesztése Ezután került sor a népi ellenőrzésről szóló törvényja­vaslat megtárgyalására dr. Dobronaki Gyula államtit­kárnak, a Központi Népi El­lenőrzési Bizottság elnökének előterjesztése alapján. Az ál­lamtitkár ismertette a tör­vényjavaslat figyelemremél­tó, új vonásait. Ezek szerint a népi ellenőrzési bizottságo­kat a jövőben a tanácsok ugyanúgy 4 évre választják, mint a tanácstagokat, illető­leg az országgyűlési képvise­lőket; kiterjed a javaslat az ellenőrzési bizottságok beszá­molási kötelezettségeire, va­lamint a KNEB azon felada­tára, hogy a reformmal ösz­­szefüggésben elkészítse az el­lenőrzési hatáskörök terveze­tét. Általában a törvényja­vaslat minden vonatkozásban azoknak az új igényeknek kí­ván eleget tenni, amelyeket a gazdálkodás reformja igényel. Felhasználta az alkalmat Dobronaki államtitkár arra is, hogy tájékoztassa az or­szággyűlést arról a rendkívül kiterjedt munkáról, amelyet megszervezése óta végzett a népi ellenőrzés. A vizsgálati munka, mint a rövid felsoro­lásból is kiderül, a népgazda­ságnak, és mondhatni, a tár­sadalmi életnek szinte min­den területét érintette, így a gazdálkodást, ezen belül az ellátás, és a szolgáltatások helyzetét, a szociális juttatá­sokat és természetesen a tár­sadalmi tulajdon védelmét. Ezután Bartha János a ja­vaslat előadója körvonalazta, miként kapcsolódik a népi ellenőrzés munkájának új szabályozása a közélet nö­vekvő demokratizmusához és a reform által felvetett új feladatokhoz. A törvényjavaslat vitája A törvényjavaslat fölötti vitában — amelyre az ebéd­szünet után került sor — nyolc képviselő vett részt: Orosz Ferenc, Szabolcs me­gyei, Erdélyi Sándorné, Bor­sod megyei, dr. Mátay Pál, Fejér megyei, Varga Illés, Szolnok megyei, Molnár Jó­zsef, Komárom megyei, dr. Lukács János, Zala megyei, Béki Ferencné, Pest megyei képviselő, valamint dr. Ko­rom Mihály igazságügymi­niszter szólalt fel. Dr. Korom Mihály igazság­­ügyminiszter mindenekelőtt a népi ellenőrzéssel szemben támasztott megnövekedett igényekkel indokolta az új törvény szükségességét, és hozzátette: a népi ellenőrzés­ben is érvényes az inkább ke­veset, de jobbat elv. Úgy vé­li, nagyobb nyilvánosságra van szükség, hogy a vizsgá­latok eredményeinek ismer­tetése tovább szilárdítsa az állami, társadalmi fegyelmet. A lakosság azt várja, hogy fokozódjék a küzdelem a pa­zarlás, a hanyagság, a visz­­szaélések, általában a gazda­ságnak és a társadalomnak ártó minden negatív jelenség ellen. Ez azért is fontos, mert a kisebb visszásságok feltá­rása megakadályozhatja a na­gyobb hibákat. Mindez szük­ségessé teszi az új törvényt, — hangsúlyozta az igazság­ügyminiszter —, mert ezzel lehetővé válik a népi ellen­őrzési munka színvonalának további emelése. Az ország­­gyűlés ezután a népi ellenőr­zésről szóló törvényjavasla­tot is törvényerőre emelte, majd rátért az interpelláci­ókra. Ezután Kállai Gyulának, az országgyűlés elnökének záró­szavával az ülésszak véget ért. Tisztelt Országgyűlés! 1587 népi ellenőr dolgozik Fejér megyében. Munkájuk nyomán nemcsak polgárjogot nyert a népi ellenőrzés, ha­nem bebizonyosodott, hogy­­ soha semmilyen ellenőrzési forma nem tudott annyi kva­lifikált szakembert, mérnö­köt, közgazdászt, egészség­­ügyi, kulturális, ipari, me­zőgazdasági szakembert, sőt tudóst az ellenőrzés szolgá­latába állítani, mint az ál­lami ellenőrzésnek társadal­mi bázisra épített formája. Szeretik, becsülik, igénylik a munkájukat és segítik a né­pi ellenőröket. Jellemző a népi ellenőrzés társadalmi értékelésére, ami­kor ismertettem, hogy a tör­vényjavaslat milyen erkölcsi és jogi feltételt támaszt az ellenőri működéshez, akkor kifejtették: 10 év alatt a né­pi ellenőrök soraiban végbe­ment, mozgás eredményeként ennél magasabb követelmé­nyeknek is megfelel a népi ellenőrök nagy tábora. Úgy fogalmaztak, hogy többségük nemcsak büntetlen és fedd­hetetlen, hanem szakmája te­rületét illetően az országos célkitűzések és feladatok te­kintetében a párt és az ál­lam politikáját jól ismerő, azt értő és a gyakorlatban is alkalmazni tudó, s annak megvalósításáért megalkuvás nélkül harcolni kész ember. A népi ellenőrök túlnyo­mó többsége e társadal­mi feladat vállalásában nem saját hatalmaskodá­­si vágyát akarja kielégí­teni, vagy nemcsak egyszerűen el­lenőrizni akar, hanem a nép­gazdaság, a társadalom előtt álló feladatok végrehajtását akarja elősegíteni. Volt az an­­kéton olyan felszólaló népi ellenőr, aki kért, mondjam el, hogy ők ugyanolyan ér­zéssel kérik és végzik a népi ellenőri munkát, mint ami­lyen tudattal vállalták a munkásőrök feladataikat, és azt javasolták, hogy a jövőben ne csak a törvényi előfeltételeket, hanem e ma­gas, a többség szintjének megfelelő erkölcsi és politi­kai követelményeket támasz­szák­­a népi ellenőrök kivá­lasztásánál. Úgy gondolom, választóimnak igazuk van. Választókerületemben több ipari és mezőgazdasági nagy­üzem működik, melyekben már többször végeztek ellen­őrzést. E részről elmondták, hogy újabb és újabb ellenőr­zésnél szinte mérhető az el­lenőrzés munkastílusának ja­vulása. Ma már az ellenőr­zés módszeréből érezhető a segítőkészség, s a segítőkész­ség az ellenőrzés során ki­alakította azt a gyakorlatot, hogy már az ellenőrzés so­rán — ha hibát találnak —­ a vizsgáló és a vizsgált együtt keresik a hiba kijavításának útját. Mindenki egyetértett az­zal, hogy ez a helyes mód­szer, mert a mindenáron hibakereső ellenőrzési módszer nem­csak taszít, ellenszenvet kelt, hanem eredményé­ben is hibákhoz, torzulá­sokhoz vezet. Az ellenőrzés nem öncélú. Vagy konkrét bejelentést kell kivizsgálni, vagy a vezető szerveket kell kiszolgálnia. Kezdetben ez úgy ment, hogy a szabadkapacitást úgy töl­tötték ki, hogy maguk a NER- ek gondolkoztak azon, mit is kellene vizsgálni. Amit szük­ségesnek láttak, azt tervbe­vették és ehhez kérték a ve­zető szervek támogatását. Ke­vésbé volt jellemző, hogy a vezető szervek támasztottak igényt a vizsgálatra. Az ilyen vizsgálat után rendszerint ki­derült, hogy a vezetés által is jól ismert problémákat „tártak fel”, amelyek megol­dása nemcsak vezetési, vagy szervezési intézkedést igé­nyelt, hanem anyagi, vagy jogszabályi, intézkedést is,de megoldásához az államnak, vagy a megyei vezetésnek nem volt elég ereje, vagy ide­je, mert nem ez volt a so­­ron következő láncszem. Az ilyen vizsgálatok után nem következett be a népi ellen­őrök által várt intézkedés, így nyilván nem növelte ben­nük a társadalmi hasznosság tudatát. Véget ért az országgyűlés ülésszaka Az ülésterem Dr. Mátay Pál felszólalása A Parlament épülete

Next