Fejér Megyei Hírlap, 1969. február (25. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-26 / 47. szám

Szerda, 1069. február 16. Állatkísérlet hormonokkal A biokémia sikerei a kor­szerű állattenyésztés fejlő­désére is hatottak. A termé­szetes és szintetikus hormo­nokat sorban kipróbálják­ a szárnyasokon, a sertéseken és a szarvasmarhákon. Ál­talában az eleséghez keve­rik hozzá ezeket a készítmé­nyeket, hogy a háziállat fejlődését a tenyésztő kí­vánsága szerint szabályoz­hassák. Az állattenyésztés­ben a növekedés helyes irá­nyítása gazdasági kérdéssé vált és ezért a kísérletek meggyorsultak és aktívab­bak lettek. A tenyésztőktől ma soványabb, zsírszegény húst követel a fogyasztó. E célból általában leggyak­rabban alkalmazzák az úgy­nevezett ,,növesztő” hor­mont, amelynek eredménye­ként a kísérletek alatt az állat „fiatal” marad. A hor­mon megakadályozza a zsír­képződést, növeli az izom kifejlődését. A „növesztő hormon”­­hoz hasonló hatást fejt ki az inzulin, de ez egyúttal elősegíti a zsírképződést, így most a kísérletek arra irá­nyulnak, hogy megszüntes­sék az inzulin antagoniz­­must, a zsírosodást. Talál­kozunk még az epinefrin nevű szerrel is. Szovjet és kanadai kutatók epinefrin Injekcióval elérték, hogy a sertés zsírtartalma mint­egy 10 százalékkal csökkent, ugyanakkor a húsképződés 5 százalékkal növekedett. A pajzsmirigy hormon ha­tása megközelítően olyan, mint a növesztő hormoné, de az előbbi lényegesen meggyorsítja az állat anyag­cseréjét. Igen hátrányos, hogy ebben az esetben na­gyobb az eleség-szükséglet, ami viszont bizonyos állat­törzseknél vérkeringési za­varokat idéz elő. Az állat­­tenyésztés gyakorlatában nagyüzem esetében olyan hatóanyagot alkalmaznak, amely tompítja a pajzsmi­rigy hormon hatását a ki­fejlett állatoknál. Ilyenkor az állat a lehető leggyor­sabb idő alatt eléri a vágá­si érettséget, a vágósúly azonban bizonyos élelem­­többlet-ráfordítást igényel. A nemi hormon bizonyos kémiai kasztrálást idéz elő, tehát az állat nemi tevé­kenységének redukcióját, amelynek következtében a hizlalás feljavul. Mindenek­előtt az izom­képződés erő­södik. Az Egyesült Álla­mokban nőstény hormo­nokkal kísérleteznek és hús­­előállítás céljára ezt hasz­nálják­­ a szarvasmarha-te­nyésztés igen jelentős részé­ben. A Német Demokratikus Köztársaságban ugyanezzel a hormonnal már 20 száza­lékos súlygyarapodást értek el az ökröknél és 13 száza­lékos eleség­csökkentést eredményezett a hormon felhasználása. Ez gazdasági szempontból elég meggyőző sikernek látszik. Sok tekintetben figyelem­reméltó eredmények mutat­koznak a háziállatok törzs­­fejlesztése területén, illet­ve a tenyésztésben, a bio­kémiai módszerek alkalma­zásánál. Természetesen egyértelmű sikerekről nem lehet beszélni. A tapaszta­latok a törzstenyésztés egyé­ni fokozásánál mesterséges hormonok segítségével, vagy hormonszerű aktivi­záló készítményekkel, álta­lában mellékhatást válta­nak ki. Ezek a mellékhatá­sok nem mindig tekinhetők kedvezőknek, annál is in­kább nem, mert még sok esetben nincsenek kikísérle­­tezve és a tudósok sem is­merik az alkalmazott szerek hatását. Vannak készítmé­nyek, mint például a pajzs­mirigy hormonok, ame­lyek fékezik az izomzat víztartalmának növekedé­sét. Ez hozzájárul a hús minőségének romlásához : puha, vizenyős lesz a hús. Végül egyetlen egy eset­ben sem fedeztek fel a kí­sérletek folyamán a kezelt állatok végtagjaiban kóros vízképződményt mutató el­változást. S. I. ÚJRA A JÓK KÖZÖTT a Fejér megyei Tanács Építőipari Vállalata Mérsékelt órákkal, jobb minőséget Még néhány nap, s a ▼olt tatarozások immáron új névtábla alatt osztják ki az 1968. évi eredményeikkel ki­érdemelt nyereségrészese­dést. A hármas kategóriá­ban soroltaknak ez nem ke­vesebb, mint 21 napi mun­kabért tesz ki, éppen há­romszor annyit mint az 1967. évi munka alapján oszthattak egy évvel eze­lőtt. A forintokban mérhető fejlődés mellett városunk és megyénk közhangulatában is kezd helyrebillenni a mér­­ce a „tatarozásokk­al” szem­ben. Úgy tűnik, hogy ismét a jól gazdálkodó vállalatok közé verekedték fel magu­kat. De valóban csak úgy tűnik? Erre a kérdésre ke­restünk választ, amikor Soproni József igazgatóval és Csurgai József főmér­nökkel az 1968. év tapasz­talatait, s az 1969. évi ten­nivalókat összegezni ültünk le. Elsőként érdemes egy kis összehasonlítást végezni az elmúlt évek termelési ered­ményeiről, amelyeket a könnyebb számolás végett már az 1968. évi árszinten rögzítettünk. A vállalat 1966-ban 93, 1967-ben 104 és az el­múlt esztendőben 107 millió forint értékű munkát végzett a me­gyében. Ez­ első látásra úgy tűnik, hogy nincs teljes összhang-­­­ban a megyei tanács vezetői­nek azzal a szándékával, hogy 1970-re érjék el a 120 milliós termelési értéket. — Méghozzá a jelenlegi, szolid árpolitikával — vág közbe az igazgató. — Ugyan­is igen sokan úgy vélik, hogy könnyű az építőipar­nak, mert konjuktúra van, s a szabadáras kategóriákkal terv szerint futtathatja fel termelési értéktervét. Feltett szándékunk, hogy csak tisz­tességes haszonnal, a vég­zett munkák volumenjének növelésével érjük el a 120 milliós éves termelési érté­ket 1970-re. Az elmúlt évi eredmény látszólagos ellent­mondásáról még: az új mechanizmus első éve volt, s ha úgy tetszik, vállalatunk talpraállásának éve is. Ez úgy érezzük sikerült, s erre nemcsak nyereségtömegünk, de az általunk végzett mun­ka mennyisége és minősége is egyértelműen utal. — Az elmúlt évben — veszi át a szót a főmérnök — munkáinknak mintegy ötven százaléka a szabad­áras kategóriába tartozott, mégis az országos szin­ten mar­adtunk a 117 százalékos indexünkkel. Ez is igazolja, hogy nem törekedtünk és nem törekszünk semmiféle tisztességtelen haszonra. Vo­lumenben 1969-ben és 70- ben kívánunk jelentősen előbbre lépni. Ehhez első­sorban a szervezettségen, a termelékenységen, s a mun­kafegyelmen kellett javíta­nunk 1968-ban. Úgy érzem, sikerrel. Ezt az érzést támasztja alá az a tény is, hogy az ugyancsak 1968-as árszin­ten számított , 1966. évi 116 ezer fo­rintos személyenkénti termelési értékkel szem­ben 1968-ban már 145 ezer forint termelési ér­­t­éktervet teljesített egy - egy dolgozójuk. Ezt sem az úgynevezett haj­szolással érték el, hanem a munka koncentrálásával, amelyet ismét csak számok­kal lehet egyértelműen bizo­nyítani: amíg 1966-ban 70 munkahelyen folyt egyidőben a termelés, 1968-ban már csak 37 munkahelyen dol­goztak s az egy munka­helyre jutó munkáslétszám is ilyen arányban emelke­dett, hiszen az 1966. évi 10,1-el szemben az elmúlt évben 17,2 munkás jutott egy-egy munkahelyre. Ez természetesen az ön­költségre is kihatott, mint az is, hogy például a terme­lőszövetkezeti munkák közül a száz férőhelyes istállók egy éves átfutási idejét fél évre szorították le, s ezzel csökkentették az úgyneve­zett „élő munkahelyek” re­zsijét is. Számos szervezési, technológiai és munkahelyi fegyelemmel kapcsolatos in­tézkedés, s nem utolsó sor­ban a kollektíva szorgalma végül is azt eredményezte, hogy reális árpolitika mellett is 8,6 millió nyereséget ér­tek el, vagyis árbevételük­nek 7,4 százalékát. Egy ösz­­szehasonlító adat itt segít: az országos építőipari átlag a 10 százalék körül mozog! Az állami befizetéseik mér­téke is megnőtt, hiszen 1967- ben 10 milliót,­ 1968-ban 15 milliót fizettek be adó- és kamat címén! Hová lesz ez a nyereség, mennyi­­jut belőle a dol­gozónak? E kérdésre Soproni József ad választ: — Állami kötelezettségünk ebből 4,4 millió, amelyet nyereségadó címén fizetünk be. Tartalékalapra 400 000 forint kerül. Természetesen a fejlesztési alap képzésére is módunk nyílt, nem keve­sebb, mint 2 millió forint összeg erejéig. Az évközi ki­fizetéseket is felszámítva, dolgozóink részesedési alap­ja 1,8 millió forint. Ezt ka­tegóriánként elosztva fizet­jük ki. Külön említést érdemel még az is, hogy évközben 2—3 százalékos bérfejlesz­tést hajtottak végre, s a most kiosztásra kerülő nyereség­gel együtt — visszaosztva az 1968. évi havi fizetésekre! — együttesen 10 százalékos jövedelemnövekedést értek .­1 a III. kategóriában. Töb­bek között ez is eredője an­­nak a nyugodt, holnapok­ba derűsen néző hangulat­nak, ami jellemzi mostaná­ban a Fejér megyei Tanács Építőipari­­ Vállalatánál a kollektíva közérzetét. Következik: A megyeszék­helyre koncentrálják az erőt. TELI­ES­ITES Gázkonvektor beszerelésével téliesítették a hosszú sétatéri építkezést. (Fotó: Deák Péter) A pusztavámiak újabb tervei Nemrég ünnepelték ered­ményeiket a pusztavámi szövetkezeti gazdaság tag­jai és vezetői; egy munka­egység értéke 47 forint volt. Ezzel egyidőben tar­tották tervtárgyaló közgyű­lésüket. A növénytermesztésben nagyobb változást a takar­mánymennyiség növelése jelent: az idén 400 holdon termelnek. A zöldségker­tészet területét nem növe­lik, csak a növényfélesé­­gek számát gyarapítják. Tizenegy vagon búzára kö­töttek szerződést, és közel 16 vagon kiosztását terve­zik. A tagoknak szánnak ezenkívül 500 mázsa takar­mánygabonát és 600 mázsa kukoricát. Az állattenyésztési ága­zatot továbbfejlesztik. A tehénállományt 128- ra emelik, és a 3200 literes tejátlagot to­vább fokozzák az ön­költség csökkentése mellett. Tavaly év végére elkészült a harmadik szarvasmarha­istálló, itt a létszámot 535- re növelik, ezenkívül 100 darab hízómarha értékesí­tését tervezik. A melléküzemági tevé­kenységben legtöbbet az építőbrigád produkál. Az idén egy ellető és egy el­különítő istállót építenek, valamint takarmánycsarno­kot a tsz központjában. Szép számmal kaptak ide­gen megrendeléseket is. Ezt a brigádot dicséri az új tsz-iroda épülete, ame­lyet saját erőből létesítet­tek. A dobozüzemet nem fejlesztik, szívószálból ke­vesebbet készítenek a ko­rábbi mennyiségnél, az idén export-megrendelést nem kaptak. Ebben az év­ben 2,5 millió darab ké­szítését tervezik. Fejlesz­teni akarják fuvarozási te­vékenységüket, mivel az igények leginkább ezt kö­vetelik. Újabb lehetősége­ket keresnek azzal a gon­dolattal, hogy a mellék­üzemági tevékenységből származó többletjövedelem jó részét a mezőgazdasági termelés további fellendí­tésére fordítsák. Az idei célkitűzések között szerepel a né­hány éve alkalmazott prémiumrendszer meg­változtatása, úgy, hogy bármelyik üzemág ve­zetői, dolgozói csak ak­kor juthassanak az év végén nyereséghez, ha az üzemág jelentősen hozzájárult a közös vagyon gyarapításához. Fejleszteni kívánják a szö­vetkezet irányításának szervezettségét, hatékony­ságát. Már eddig is sokat tettek ennek érdekében. Pár éve még a határozott irányvonal is hiányzott, kapkodás jellemezte a gaz­dálkodást. Felkészülés nél­kül, az adottságok, lehető­ségek tanulmányozása nél­kül vágtak bele új dol­­gokba. Mindez a tagság jövedelmét, a közös va­gyon gyarapodását holt­pontra juttatta. A fordulat éve 1964, akkor született az első jól megalapozott távlati terv, amely lénye­g­es vonatkozásaiban ma is reális, tevékenységük alap­ját képezi. A tsz fő üzem­ágává a szarvasmarha-te­nyésztést fejlesztik, ennek szolgálatába állítják a szántóföldi termelés túl­nyomó részét A szántóföl­di árutermelést és a zöld­ségtermelést úgy mérete­zik, hogy az főleg a női munkaerő folyamatos fog­lalkoztatását biztosítsa. A szőlőtermelést területileg nem növelik, a termelés színvonalát azonban eme­lik, s a maximális gépesí­tést kívánják biztosítani. Ugyancsak a jövő ké­pébe illeszkedik az ál­lattenyésztés teljes sza­kosítása, összevonása egy majorba, a takar­mányozás gépesítése. A szorgalom Pusztavá­mon is egyre inkább a tu­datos, előrelátó gazdálko­dással párosul, ezért bíz­nak abban, hogy a követ­kező éveket még jobb eredményekkel zárják. Zágoni Erzsébet s­­ Állami szerveink megvá­lasztásakor megtervezik azo­kat a feladatokat, amely az újabb választásig irányt mu­tat, rögzíti a legfontosabb elveket, szervezeti, fejlesz­tési feladatokat, a tanácsi munka színvonalának eme­lését, a dolgozókkal való kapcsolat erősítését. A dunaújvárosi járásban az 1967 március 30-i alakuló tanácsülés célul tűzte ki, a tanácsi vezetői munka szín­vonalának emelését, hogy minél eredményesebben tud­ják segíteni a lakosság anya­gi, egészségügyi és kulturá­lis ellátását. Lényeges feladatunk a szocialista demokrácia fejlesztése és olyan po­litikai légkör kialakítá­sa, amelyben a dolgozók kötelességüknek érzik, hogy részt vegyenek a já­rás és a községek ügyei­nek intézésében. Vizsgálataink során azt tapasztaltuk, hogy a taná­csok és szerveik az elmúlt két év során eredményesen munkálkodtak célkitűzéseink végrehajtásán. Tovább fej­­­lődött a járás gazdasági, po­litikai és társadalmi élete. A járás területi és gazda­sági szerkezetében lényeges változások nem történtek, illetve nem következtek be. A munkaképes korú lakosság 12 százaléka dolgozik a já­rás területén iparban, épí­tőiparban, közlekedésben és kereskedelemben, 25,5 száza­léka a mezőgazdasági nagy­üzemekben. A munkaképes korú lakosság mintegy 28 Egyil­ a választókkal, a lakossággal a tanácsi munka tapasztalatai a dunaújvárosi járásban százaléka több mint 10 ezer fő dolgozik Budapesten és környékén, valamint Duna­újváros ipari üzemeiben. A helyi közigazgatás fel­adata, hogy megszervezze az egész nép akaratát kifejező törvényeknek, a párt és kor­mány határozatainak a helyi viszonyokhoz alkalmazkodó végrehajtását és ugyanakkor kielégítse a lakosság speciá­lis helyi igényeit. Az elmúlt két évben közö­ségeink jelentős beruházá­sokkal gyarapodtak. Elkészült a nagyvenyimi nyolctanter­mes iskola, a pusztaszabolcsi nyolctantermes szakközépis­kola, befejeződött az adonyi járásbírósági épület iskola­célokra történő átalakítása. Igénybevételét a vízhiány akadályozza. A jelölőgyűléseken több mint kétezer felszólalás­­b­ól is kitűnt, hogy a la­­ksság azt kívánja tő­lük: gondoskodjunk ró­­­a, szolgáljok ki és dol­gozzunk hatékonyan, ered­ményesen. Ez arra kötelezte a tanácsot testületi szerveit, hogy elmé­lyültebb, igényesebb, elem­zőbb munkát folytassanak Gondosabban tárják fel a já­rás községeiben végbemenő objektív folyamatokat. Intézkedéseink során tá­maszkodtunk járásunk lakos­ságára, választóinkra — ez­zel tovább bővült a szocialis­ta demokrácia. Ennek jegyé­ben­ folytattunk vizsgálatot a külterületen élő lakosság életkörülményeinek, valamint a gyermek- és ifjúságvédel­mi munka javítására. A két vizsgálatból kiderült, hogy mintegy 3—4 ezer fő él ta­nyákon, kulturálatlan körül­mények között és mintegy 260 családban nem megoldott a gyermekek nevelése. Adonyban az óvoda a felújí­tással új termekkel bővült Perkátán, Adonyban, Puszta­­szabolcson összesen 14 peda­gógus szolgálati lakást épí­tettünk. Rácalmáson, Per­kátán, Kisapostagon. El­őszál­­lás-Daruhegyen a népműve­lési vonal egy-egy könyvtár­ral gazdagodott. Elkészült az Előszállás és Daruhegy, valamint a Baracs—Kisszentmiklós közötti bekötőút, felújí­tották a nagykarácsonyi utat, megépült Mélykút - puszta és Kisvenyim kö­­zöti útszakasz. Elkészült 2440 méternyi vil­lanyhálózat Ercsi, Mezőfalva, Ráckeresztúr és Besnyő köz­ségekben. Felépült öt autó­buszváró, elkészült két sport­öltöző és rendelő, Besnyőn az orvosi rendelő. Ercsiben az öregek napközi otthona. Adony és Ercsi községekben felépült a gázcseretelep. Nagyvenyimen,­­Ráckeresztú­­ron, Kisapostagon és Elő­szálláson melegkonyhás étte­rem nyílt. Perkátán új pos­tát avattunk. A Budapest­­vidéki Postaigazgatóság se­gítségével Mezőfalva, Elő­szállás, Nagykarácsony kül­területeit bekapcsoltuk a te­lefonhálózatba. Az eredmények a lakosság aktív támogatásával jöhet­tek létre. A munka megszer­vezéséért dicséret illeti Elő­szállás, Ercsi, Pusztaszabolcs községek állami- és tömeg­szervezetének vezetőit, mert ezeken a helyeken az egy főre jutó társadalmi munka több mint 200 forint. A két év alatt 142 ezer 700 négyzetméter parkosított terület létesült. Ezzel a járás területét tevő ál­landó jellegű ás­zondo­­zott parkok területe 260 ezer négyzetméter. Lakásépítésben is számotte­vő a fejlődés. Két év alatt 251 új lakás, illetve családi ház és két társasház ép ült. Teljességre nem töreked­tem, csupán néhány fonto­sabb dolgot akartam kiemel­ni az eredményekből. Ezek mellett nagyon sok feladat vár még ránk a tanácsi munka színvonalának növelé­sében, a lakosság kulturális, egészségügyi, szociális prob­lémáinak megoldásában. Vi­szont eddigi eredményeink, a tanácsciklus első két eszten­deje jó alapja a további előrehaladásnak. Nagy Imre Járás tan­ács vb-elnökhelyettes

Next