Fejér Megyei Hírlap, 1969. június (25. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-22 / 142. szám

Vasárnap, 1969. június 22. Intézkedés követi a javaslatokat Először a forma ragadott meg. A stencilezett sorok tartalmát még nem ismertem, de azt észrevettem, hogy nem szokvány dologról van szó. A rövid bevezető szöveg után mintha témával választották volna ketté a papírlapot. A baloldali kéthárom soros szöveget ennek többszöröse követte a jobboldalon. Így összesítette Bicske községi tanácsának végrehajtó bizottsága a jelölőgyűléseken és az azóta tartott tanácstagi beszámolókon elhangzott észrevételeket, közérdekű javaslatokat és az elhangzottakkal kapcsolatos intézkedéseket. A legutóbbi tanácsülésen lényegében sok-sok kérdésre, kérésre fogalmazták meg a választ. Feleletet kaptak az újtelepiek, akik óvoda létesítését sürgették. Azt még ugyan pontosannem lehet tudni, hogy a két szóbanforgó szolgálati lakás közül átalakítás után melyik ad helyet az óvodai csoportnak, de október elsejére eldőlt ez is. Akkorra ugyanis átadják az apróságoknak a helyiséget A jelentésből kiderül, hogy többen kifogásolják a sporttelep elavultságát. Most már ezt nem tennék szóvá, mert a Kun Béla üteg déli oldalán elkezdődött a korszerű sportlétesítmény kialakítása. Előfordultak túlbuzgóságtól fűtött indítványok is- A kertvárosiaknak hiányzott a játszótér. Ami azt illeti, ez még mindig a hiánylistán szerepel — nem a tanács vezetőinek mulasztásából. A Mozgalom és a Vorosalov utca sarkán lévő állami területet a kezdeményezők rendelkezésére bocsátották, de a társadalmi munka elmaradt, ezért parlagon maradt a terület. A VTV és a Vegyes Ktsz azonban segített, kézilabdapályát létesített a közelben. A cigánytelep nem kellemes látványa a járási székhelynek. Javasolták, számolja fel a tanács, a telep lakói pedig járdát kértek. De majd az új lakóhelyükön kulturáltabb környezetben élhetnek, a kedvezményes házépítési, vásárlási kölcsönakció már jó néhány családot kimozdított a szegényes viskókból. Jó, szilárd burkolatú gyalogutat, másutt is vártak. A Rákóczi utcában befejeződött a járdaépítés. Nem büszkélkedhetnek ezzel a honvédségi lakótelep és a nagyállomás vasúti átjárója közötti területen, bár ez évek óta programban szerepel. Anyagot is biztosított erre a tanács, csak a társadalmi munkások késlekednek. Vagy például az Űrhajós utca járdásítása programban szerepel, de a Bajcsy—Zsilnszky utcaiak egyelőre nemleges választ kaptak hasonló kérésükre. Majd ők is sorra kerülnek. Utak, hidak, az állomás peronjának rendbetétele, jobb egészségügyi szakellátás biztosítása, a biztonságosabb közlekedést szolgáló kötelező elsőbbségadási jelzőtábla felállítása, nyilvános telefonfülke létesítése, mind-mind szerepel a javaslatok között Több észrevételt, kérelmet címeztek az AKÖV vezetőihez. Ilyen volt a Tatabányáról járó éjféli vonathoz csatlakozó autóbuszjárat útvonalváltoztatása. Bejáró munkások gyorsabb, kényelmesebb hazajutását segítik ezzel. Csabáin az autóbuszjárat meghosszabbítását kérték és javasolták, legalább egy járatnak közlekedtetését Csór-Adakutig. Várják ez ügyben a választ. Számos kereskedelmi ellátással összefüggő téma kapott helyet a javaslatok és intézkedések között. Kenyér, hús, tej szerepel a bírált cikkek listáján. Az épülő új kenyérgyártól sokat várnak. Ugyanezen a tanácsülésen számolt be az általános fogyasztási és értékesítési szövetkezet kereskedelmi vezetője az ellátásról. Elmondta a húsellátás-gondon enyhít a jobb baromfiellátás. Az állami gazdasággal pedig tárgyalnak egy saját kezelésű hizlalda felállításáról. Tervek szerint év végére 100 darab süldőt fognak hízóba. Ez azonban csak a jövő évi jobb ellátást segíti. Meggondolandó a tanács javaslata, legyen kapcsolat a helyi Rákóczi tsz-szel, amely vállalta hetenként 5 mázsa élősertés átadását Száztíz közérdekű javaslatra adtak választ a község vezetői. Az őszinte szó tovább növelte tekintélyüket, erősítette kapcsolatukat a lakossággal, akik szívesen vállalnak részt lakóhelyük fejlesztéséből. Németh Erzsébet ápolták a hagyományokat Cecén A héten a cecei termelőzövetkezetben jártunk, ahol Kovács Józseffel, a közösazdaság elnökével beszélgettünk. A téma: hogyan ápolja a termelőszövetkezet - mert most már csak rá hárul ez a feladat — a cecei hagyományt. A búzatermelés s azállattenyésztés mellett itt-e idő, munkaerő, meg öld a cecei paprika, egyszóval a híres kertészet terjesztésére, fenntartására? — A cecei emberek — férünk, nők, de a fiatalok is — nagyon értenek a kertészethez. Olyanok ők majdnem ebben a szakmában, mint a polgárok. Ezzel pedig azt hiszem, sok mindent elmondani. A számítások szerint uyan tizennyolc-húszezer fornt értékű árut állítanak elő egy holdon. Ez sem kis szám. A terv szép, sok zöldségféle terem, ha megvalósul. Harminc holdon termesztenek cecei, illetve keszthelyi paprikát. Ez utóbbi zömét a konzervgyárnak szállítják. Ugyancsak további feldolgozásra küldik a mintegy 39 hold fűszerpaprika termését is. Paradicsom harminc holdon virágzik már, s be is érik hamarosan a jó meleg cecei homokos földön. A tíz hold zöldbab is a konzervgyárba kerül. Dohány negyven holdon zöldéül, s törés után zölden is értékesítik, mert így sokkal jobban járnak, mintha a sok végződésse járó fűtést szárítást, simítást is maguk végeznék el. De híres még az itteni dinynye is. Nos, ebből a kitűnő csemegéből — és jó pénzt hozó exportcikkből — 200 holdat telepítettek be. Némelyik bokron már tenyérátmérőjű a termés. — Hogyan művelik ezt a nagy területet? — Brigádokban dolgoznak — zömmel asszonyok, lányok — és az áru értékesítése után annak negyven százalékát kapják. Ez mindenképpen előnyös a termelőszövetkezetnek, mert ilymódon „előjön” a rejtett munkaerő, szívesen besegít a családtag is. Munkaerőgondunk tehát a kertészetben nincs. Ugyanakkor a tagok is jól járnak, hiszen a negyven százalék nem rossz pénz. Még versengenek is egymással a brigádok, ki viszi többre? Ki tud minél több árut termelni, minél több pénzt kapni. Amikor azt kérdem az elnöktől, kik a legjobb növényápolók, bizony nehéz helyzetbe hozom, mert a sok közül kiket is említsen? Végül aztán mégis felsorol néhány nevet, Dömsödi Istvánnát, Sebestyén Jánosnét, ifjú Tarr Jánosnét, Kiss Ferencnét, Szabó Imrénét, özvegy Botos Istvánnét, de hozzáteszi: sokáig mondhatná a neveket. Elégedett emberekkel találkoztunk Cecén. Mi pedig megtudtuk, mégis csak ápolják a kertészeti üzemágat a cecei hagyományt. o. t.i Tejéz megyei Hírlap 3 ----- Testvérmegyénkről, az erősödő baráti kapcsolatokról Beszélgetés a Luganszkban járt delegáció vezetőjével, tagjaival Egy hetet töltött Luganszk megyében a mi delegációnk, Herczeg Károly elvtársinak, az MSZMP Központi Bizottsága tagjának, a Fejér megyei pártbizottság első titkárának vezetésével. Küldöttségünk viszonozta Luganszk megye küldöttségének tavalyi látogatását. A tapasztalatokról, az élményekről Herczeg Károly és a delegáció tagjai: Bodnár Lászlónné, dr. Gál László, Listár Sándor és dr. Tílinger István e héten tájékoztatták lapunk munkatársát. Ahogy mondani szokták, "mindjárt a téma kellős közepében voltunk, mert Herczeg Károly elvtárs a következőket mondotta: — V. V. Sevcsenko elvtárs, Ukrajna Kommunista Pártja Luganszk megyei Bizottságának első titkára, az SZKP Központi Bizottságának tagja arra kért bennünket, adjuk át üdvözletét és a megye dolgozóinak szívélyes jókívánságait a testvéri Fejér megye lakóinak, örömmel teszek eleget ennek a megbízatásnak ez alkalommal is. A megyei pártbizottság első titkára ezek után az út céljáról szólott — Testvérmegyénkbe, Luganszkba utazva azt a célt tűztük magunk elé hogy még szorosabbá tesszük a két nép és a két megye közötti kapcsolatot. Erre nagyszerű alkalmat adtak nekünk luganszki barátaink, akik V. V. Sevcsenko elvtársnak, Ukrajna Kommunista Pártja Luganszk megyei pártbizottsága első titkárának, az SZKP Központi Bizottsága tagjának vezetésével fogadtak bennünket. Lehetővé tették, hogy gazdag ismereteket szerezzünk és találkozzunk a megye, a városok, a járások vezetőivel, dolgozóival. Három alkalommal rendeztek nagygyűlést küldöttségünk tiszteletére. Minden ilyen találkozáson megismerkedtünk néhány olyan elvtárssal, aki részt vett hazánk, megyénk felszabadításában. Mindenütt szeretettel köszöntöttek bennünket az úttörők az üzemek, a mezőgazdaság dolgozói, személyükben melegszívű jó barátokat ismertünk meg. — Másik célja utunknak, megismerkedni a Luganszk megyei párt- és állami szervek, valamint a Szovjet—Magyar Baráti Társaság helyi tagozatának munkájával. Ennek megvalósulásához is nagy segítséget kaptunk. A megyei párt- és állami szervek, de azok az intézmények, üzemek vezetői, ahol csak jártunk, alapos tájékoztatást adtak. Ismertették eredményeiket, a közelmúlt tetteit és részletesen beszámoltak jelenlegi munkájukról; ismertették, hogy Lenin születésének 100. évfordulójára milyen átfogó mozgalom bontakozott ki. Őszinte barátokra jellemző nyíltsággal beszéltek luganszki elvtársaink azokról a problémákról, gondokról is, melyek őket jelenleg foglalkoztatják. KÉRDÉS: — Ha nehéz is röviden összefoglalni a sok tapasztalatot, mégis megkérdezzük: Mi az, ami véleményük szerint a luganszki elvtársak munkájában legjobban megnyerte tetszésüket? VÁLASZ: — Tényleg nehéz a kérdésre válaszolni, hiszen rengeteget feljegyeztünk, megjegyeztünk a céltudatos munka nagyszerű tapasztalataiból. Egyik ilyen, ami figyelmünket különösen magára vonta, a pártszervezetek tömegmunkája. A megyei, városi és az üzemi alapszervezetek nagyon erőteljes tevékenységet fejtenek ki. Ismertetik a párttagokkal, a dolgozókkal munkahelyük, megyéjük eredményeit, felhívják figyelmüket a feladatokra, s azokat rendre megtanácskozzák velük. Az oktatásban, a politikai és a szakmai kérdések megvitatását is felhasználják a tömegmozgósító feladatokra. Jól felhasználják a tömegmozgósító agitációt, a faliújságokat, a kiállításokat. Frissítőt tesznek az asztalra, néhány percig szünet van, eközben feljegyzem, hogy Listár Sándor, Tilinger István, Bodnár Lászlóné és Gál László elvtársak is megjegyeznek egy-egy érdekes momentumot,, ami kapcsolódik az előbbi témához. A pártszervezetek nagy gondot fordítanak a fiatalok nevelésére. Ez kifejeződik abban is, hogy a veteránok részt vesznek egy-egy Komszomol akcóban, így például az ő segítségükkel kutatták fel a fiatalok, mit tettek a kommunisták a szovjethatalom évei alatt az emberek boldogulásáért, boldogságáért. Nagy tiszteletben tartják a történelmi múltat, melyet jól ismernek a fiatalok. Krasznodonban az Ifjú Gárda hőseinek állított emlékműnél avatják minden évben az úttörőket, tanévnyitó előtt rendszerint itt gyülekeznek a város diákjai, másutt meg azt mondották el, hogy a veteránok évente egyszer Lenin szobornál találkoznak az ifjakkal, beszélgetnek a múltról, jelenről, jövőről. — A múzeumokban örömmel ismerkedtünk e környék régi kincseivel, de azt is jóleső érzéssel szemléltük,, hogy a közelmúlt emlékeit is felkutatták és azok is méltó helyet foglalnak el a városok, üzemek, intézmények múzeumaiban. Ha jól emlékszem, Bodnár Lászlóné és Listár Sándor szavaiból kerekedett ki a fentebb rögzített. Gál László ehhez azt tette hozzá, hogy milyen szeretettel őrzik Luganszk megyében a testvéri magyar néphez fűződő emlékeket. — Luganszki barátaink minden alkalmat felhasználnak népünk sikereinek bemutatására. Faliújságokon, tablókon mutatják be a magyar nép alkotó munkáját. Több helyen vándorkiállítást szerveznek, másutt, mint Szeverodonyeckben magyar szobával ismerkedtünk meg. Ebben a szobában kiállított tárgyak népünk múltjából és jelenéből adnak ízelítőt. Ez is mutatja, hogy az internacionalizmus talaján álló szovjet hazafiak megbecsülik a testvéri országok munkáját, figyelemmel kísérik tevékenységüket. E munkában nagy részt vállal a Szovjet—Magyar Baráti Társaság luganszki tagozata, melynek elnöke G. Minajev elvtárs, részletesen ismertette munkásságukat és arról is beszámolt, ezt mi magunk lépten-nyomon tapasztaltuk, nagy az érdeklődés Luganszk megyében Fejér megye dolgozói, azok" élete és eredményei iránt. Említettük már, hogy a megye felszabadításában részt vett harcosok szinte mindenütt megkeresnek bennünket, sok olyan luganszkival is találkoztunk, aki turistaként járt Székesfehérváron, Dunaújvárosban. KÉRDÉS: — A tanácsi munkát illetőleg milyen főbb tapasztalatot szereztek? VÁLASZ:__ Elsősorban a városi tanácsok munkáját tanulmányoztuk, többek között azt, miként működnek együtt a városok a környező községek lakóival. Ez annál inkább is érdekes tapasztalat, hiszen testvérmegyénkben csakúgy, mint nálunk, a városok környékén lévő falvak lakossága jelentős részének ad a város kenyeret, munkát, tölti ki életének nagyobbik részét — foglalja össze tapasztalataikat dr. Tilinger István, — majd a továbbiakban azt mondja el: — Luganszk megyében számunkra nagyon érdekes tapasztalat volt az is, hogy az üzemek, intézmények, kolhozok és szovhozok milyen jelentős részt vállalnak a lakosság szociális és kulturális igényeinek kielégítésében. Óvodák, bölcsődék, iskolák és művelődési házak építése csakúgy, mint úttörőtáborok létesítése és üzemeltetése, fontos feladata a párt-, a gazdasági, vállalati szerveknek. Sokat tesznek a párt-, az álami és szakszervezeti szervek a dolgozók pihenőidejének biztosításáért, a szabad szombatok jó eltöltéséért. Bárhol is jártunk, gazdag beszámolót hallottunk a hétvégi szórakozás anyagi lehetőségeinek biztosításáról és természetesen . ... be is mutattak néhány ilyen pihenő- és szórakozóhelyet. Minél tovább tart a beszélgetés, annál inkább érzem, hogy az interjú-forma az adott esetben szűknek bizonyul és számtalan olyan megjegyzés van, amelyet okvetlenül be kell venni még ebbe a nem túl nagy terjedelmű anyagba is. " , — Jártunk a luganszki Diesel-mozdonygyárban. 30 ezer ember dolgozik itt, munkálkodik a még jobb eredményekért. Ez az üzem adja a Szovjetunió mozdonyainak 95 százalékét és nagyon sok gépet exportálnak. Többek között hazánkban is jól ismerjük és megszerettük ezeket a Diesel-paripákat. Számos gazdag tapasztalatot szereztünk Dunaújváros testvérvárosában, Kocsmunorszkban, a kohászati kombinátban. Néha úgy érzi az ember, fel kellene sorolni mindazoknak a vezetőknek, dolgozóknak a nevét, akikkel beszélgettünk, s akik virággal, ajándéktárgyakkal és meleg baráti szóval köszöntöttek bennünket. Dehát ez szinte lehetetlen lenne. Szólni kell azonban arról, hogy az Ifjú Gárda városában, a hősi Krasznodonban találkoztunk, s együtt fogyasztottuk el az uzsonnát Oleg Kosevoj édesanyjával. Láttuk, milyen nagy tisztelettel adóznak ai, hősnek, milyen kegyelettel őrzik a szovjet haza megannyi hősével együtt nevüket. — Kellemes perceket töltöttünk a krasznodoni főiskolán, hasznos beszélgetéseket folytattunk egy állami gazdaságban, s emlékezetes marad számunkra a találkozás. Luganszk megye és nyugodtan mondhatjuk, a Szovjetunió egyik legkiválóbb bányászával, Mamaj elvtárssal. — A múlt évben megyénkben járt delegáció tagjai közül többek között I. Sz. Ivanyenko és J. J. Macsula elvtárssal találkoztunk, ez utóbbi Szederodonyeck városát a Szovjetunió egyik nagy vegyipari központját mutatta be nekünk. Hallgatom a visszaemlékezéseket, az elbeszéléseket, arra gondolok, kár hogy mindjárt vége lesz a beszélgetésnek, hiszen annyi minden mondanivaló van még. Dehát az MSZBT megyei bizottságának ülésén és más helyeken, is ismertetésre kerülnek ezek az útiélmények. Befejezésül azért megkérdem mi az, amit még feltétlenül szeretnének ebbe az írásba belefoglalni. Herczeg Károly elvtárs a következőket válaszolja: — Ebből a rövid, vázlatos áttekintésből is kiderül, hogy mily gazdag tapasztalatokra tettünk szert testvérmegyénkben. Feldolgozzuk, összesítjük a tapasztalatokat,s a luganszki elvtársakkal egyetértésben munkálkodni fogunk azért, hogy az iskolák diákjai és dolgozóink levelet váltsanak egymással, hogy kicseréljék tapasztalataikat és kölcsönösen látogatást tegyenek egymásnál. Szeretném még egyszer elmondani, hogy az értékes tapasztalatokért, a kedves baráti fogadtatásért ismételten kifejezzük köszönetünket V. V. Sevcsenko elvtársnak, a Luganszk megyei párbizottság első titkárának, a Luganszk megyei pártbizottság tagjainak, az állami és társadalmi szervek vezetőinek, s ezúton is üdvözletünket küldjük nekik, testvérnegvék valamennyi lakójának. S kívánjuk, hogy érjének el újabb sikereket nagy népi mozgalmukban. Lenin születésének 109. évfordulója tiszteletére kibortakozott egész országot átfogó munkaversenyben. Köszönjük mi is a tájékoztatást. Bányáry Béla Az Ifjú Gárda emlékműnél Krasznodonban.