Fejér Megyei Hírlap, 1969. június (25. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-24 / 143. szám

. %------Kedd, Ml június 24. __ Sertésértékesítési gondok tilsószentivátzon A megyei pártbizotság áltjal meghirdetett sertésprogram megvalósítása érdekében különösen az elmúl egy évben igen sokat lettek a legtöbb termelőszövetkezetben. Igyekeztek fejleszteni kocaállományukat s nemcsak mennyiségre, hanem minőségre is törekedtek, olyan fajtákat állítottak be, amelyek nagyobb szaporulatot rövidebb hizlalási időt, jobb takarmány értékesítést biztosítanak. A progam célja egyrészt ez, de a régiónkégadta, hogy olcsóbban, gyorsabban adjon a mezőgazdaság még több sertéshúst a belföldi fogyasztóknak és a külföldi piacnak. Ennek érdekében számos szövetkezett megkezdte a műszaki, technológiai feltételek javítását, korszerűsítés régi sertéstelepét, vagy újat épét Mindezt azért teszik, mert egyrészt a pártszervek alám-dása helyes volt és helyes most is, másrészt mert a közgazdasági számítások azt bizonyították, hogy a korszerűsítés a jövedelmezőséget illetően még sok tartalékot tárhat fel, tehát a termelőszövetkezetnek is érdeke. Mégis sok helyen aggályok merülnek fel a program sikerét illetően. Természetesen azt is hozzáteszik, hogy nem az elhatározó célszerűségében van a hiba. — A program roferítőgogát mi nagyon jól értjük — vélekedett a napokban Veczeiva Lajos, az alsaszentiváni termelőszövetkezet elnöke, amikor e kérdésekről beszélgettünk. — Nem tartozunk ugyan az erős termőszövett menetek közé, de tájért lehetőségeinkhez képett mi is igyekeztünk valamit tenni az ügy érdekében. Két éve építetttnk fel két darab háromszáz férőhelyes korszerű sertéshizlaldát, majd két darab harminc férőhelyes fiaztatót Az idén már teljesen 41 kocaállományt, 129 darabból állót veszünk tenyésztésbe, s jövőre még harmincat Az első szaporulat már az idén ősszel megjelenik, s ezeket a kismalacokat már új táptakarmánnyal, purinával etetjük, s négyhetes korban választjuk. S aki ismeri az alsószentiváni termelőszövetkezet jelenlegi lehetőségeit, nem tartja lebecsülendőnek ezeket a kezdeti eredményeket, amely három fontos mutatót javít, növeli a kocaforgót, rövidíti a hizlalási időt, s javítja a takarmányértékesítést. — Így van, ezért is csináltuk, de minek? — jegyezte meg majdnem lemondóan Vicaena elvtárs. — Egyelőre ennek nem tulajdoníthatunk nagy jelentőséget Hiszen az árutermelés növeléséhez értékesítési biztonság kell, amivel viszont most nem dicsekedhetünk. Jelenleg például kétszázötven kész hízónk van, s ezeknek egy részé már túlsúlyos, 130—-150 kilósak. Ez azt is jelenti, hogy a 15 kilón fepült hízókat kilónként egy forinttal olcsóbban tudjuk értékesíteni. Tudjuk, hogy egyszer sikerül eladni, hiszen van rá, de az alacsonyabb áron folül más, mondhatnám még komolyabb következményei is vannak a késedelmes szállításinak Egyik ilyen következmény, hogy bér nem bírtak sort a bankban, de nincs is valami nagy összeg az egyszámlájukon. Ha most nagyobb összeget kellene kifizetniök, ez komoly gondot okozna, mert ha nem tudnak fizetni, akkor késedelmi kamattal terhelik a szövetkezetet. S az sem kisebb gond, hogy a szállítás késése rendkívül lassítja az egész sertésüzemág körforgását. Voltak már olyan helyzetben te, hogy negyven kilós malacokat vittek át a hizlaldába, mert akkor lett hely a számokra, így torlódás keletkezik a malacnevelőben is, a hizlaldában te. Van ugyan egy szerződésben foglalt joga a termelésnövetkezetnek. Ha a felvásárló szerv a határidőn túl plusz egy hónapnál később szállít, az eladó kötbérigényt nyújthat be. S ha a tsz miatt késik a szállítás több, mint egy hónapot, akkor a felvásárló vállalat kötbérezhet. A határidőn túúl, de egy hónapon bei® azonban egyik fél semm léphet fel kötbérigénnyel. De a szerződésnek ezen pontjai nem sokat segítenek az alapvető problémán, mert egy tenyésztői és hizlalási körforgásban sokszor túl hoszszú idő az egyhónapos késedelem, de esetenként a két hét is. Ehhez még hozzájön hogy egy 125 kilós sertés, amennyiben határidőre elérte a súlyt, s azt néhány nap alatt meghaladva, máris legalább 125 forintot veszít értékéből. Ennek megtérítésére viszont nincs lehetőség. Szóvá kellett tenni ezeket a gondokat, mert nemcsak Alsószentivámra jellemzőek. Több termelőszövetkezetre panaszkodott hasonló problémáik miatt. Feltettek ugyanakkor olyan kérdést is, hogy miért tapasztalható több esetben a késlekedés? Azt megértik ugyanis, hogy a külföldi felvevő piacnak nem mindig egyformák az igényei sem mennedséggesi, sem minőségben. De azt mindenki látja, tapasztalja, hogy a hazai piac nem mondható telítettnek, sőt akadnak ellátási gondok is városon és falun egyaránt. Szertén AlsószentívaMOO, a legutóbbi pártdaggyilés a fogyasztási szövetkezet vezetőjét számoltatta be a nyári effátás megszervezéséről. Ami atőkehúst illeti, igen borúlátóan nyilatkozott. Ugyanis ha a községre, egy hétre összesen egy mázsa húst kapnak. Meg is jegyezitek néhányan, hogy „nem sokalteák el”. Ebből kell kielégíteni a kisvendéglőket, s a húsboltokba már nem te jut. Egyes vélemények "verminyennyi húst akkor te kapták, amikor a tsz nem 1900, hímem csak 5—600 darabot , hírfáit évente. Akiket közelről érint ez a gond, nincsenek megjegyeződve arról, hogy nem lehetne jobban, másképpen szervezni a felvásárlást és a piacot te úgy, hogy a népgazdaságnak is, a termelőnek és a fogyasztónak te jobb legyen. Hiszen a sertésprogram éppen akkor éri el legjobban célját, ha ezeknek a követelnényeknek megfelel, s ez újabb ösztönzést ad a termelés korszerűsítésére, amely egyébként minden idők egyik legtöbb feladata. b. o* rolni indul majd. Nem akart vele most találkozni. Elindult hát a tér mellett a buszmegálló felé. És csak már mikor bepréselődött a tömegbe, akkor figyelt fel csodálkozva, hogy arra szállt, amelyik a gyár felé vitte minden reggel. „Leszállok. — határozta el, de valahogy messzinek látszott most az ajtó —. Majd a következő megállónál...” A végállomásnál szállt le, aztán balra indult. Az ipari vágány kis sorompója szokás szerint le volt eresztve. „Sohasem lesz itt felüljáró, csak ha az unokám is idekerült” — dohogta, és eszébe sem jutott, hogy az unokájának esetleg egyéb szándéka lesz. Aztán halk nyikorgással felemelkedett a sorompó és már a gyárkapu előtt állt. A kapu máskor mindig barátságosan szippantotta be az embereket, most azonban , hidegnek, ellenségesnek látta. Állt vele szemben, és úgy érezte, torkában dobog a szíve. Szeretett volna belépni. Odaállni egy pillanatra a gép mellé, lágy kézmozdulattal végigsimogatni az öreg acélerezeteket aztán kisétálni, és meg sem állni hazáig. — Mi újság, Marton bácsi, nézelődik. A portás állt mellette. Hatalmas ember. A ballábát húzta egy kicsit, valamikor ráesett egy teherautónyi rakomány, utána került a portára. Jóindulatú ember volt, mint a hatalmas termetdek általában. — Tudja hogy van... — nem tudott többet mondani. A portás bólintott — Nehéz, ugye? Az öregember — mert most annak érezte magát, nagyon esendőnek és öregnek — lehajtotta a fejét. A portás zavartan látta, hogy a szeméből hatalmas könnycsepp szánkázik a orra felé. — Nono — dünnyögte — nono, azért nem kell annyira kétségbeesni! A zsebkendőjét keresgélte és iszonyúan beletrombitált. Aztán álltak egymás mellett, és nézték a gyárkaput. Mindegyikük szívesen cserélt volna a másikkal. Az emeleten kicsapódott egy ablak. A napfény kicsit megszikráztatta az üveget, nem látták, áld lekiabált: — Marton bácsi! El ne menjen! . Szinte kibicsaklott a nyaka, úgy bámult felfelé. — Jöjjön föl az irodára! A portás furcsállkodva nézte a hirtelen megelevenedett embert, amint hármasával rohant neki a lépcsőnek. „Á, ezek te mind csak sajnáltatják magukat!" — gondolta, és legyintve élvezte a napsugarak cirógatását. — Megegyeztünk? Nem hitt a fülének. — ötszáz forintos állás. Nem sokat kell csinálnia. Az a lényeg, hogy itt legyen, magával egészen másképp megy a munka. Hiszen már a zúgásból meg tudja állapítani, mi a hiba — Az igaz — dünnyögte — az már egyszer igaz! Szeretett volna rohanni a napfényben fürdő udvaron, de igen peckesen haladt végig a portásfülke mellett, és beszólt katonásan, keményen. — A viszontlátásra a portás épp egy szállítólevelet tanulmányozott, részéről csak dünnyögésre futotta. Aztán pár pillanat múlva, mikor a nevét már alákanyarította, figyelt fel meglepetten egy szálfaegyenesen távolodó, büszke tartású öregemberre, aki talán fütyörészett is, amint a végállomás felé lépdelt Rónay László ENSZ-statisztika New York-ban vasárnap közzétették az ENSZ 1968. évi statisztikai évkönyvét, am mly több imáit 150 országból beérkezett adatok alapján ad képet a világ fejlődéséről, az 1956—1967 közötti időszakban. A gazdasági vonatkozású rész arról tanúskodik, hogy a szocialista országok biztosan megelőzik a kapitalista államokat a nemzetgazdaság fejlődési ütemében. A szocialista országok bruttó nemzeti terméke az eltelt periódusban 83 százalékkal növekedett, míg a fejlett kapitalista államoké csupán 55 százalékkal A fiatal fejlődő országok nemzeti terméküket 52 százalékkal növelték. A bruttó nemzeti termék egy főre számított növekedése a szocialista országokban 65, a kapitalista országokban 39, a fejlődő országokban pedig 21 százalékot tett ki. A bruttó nemzeti termék átlagos évi növekedési üteme az utóbbi tíz évben a szocialista országokban 7 százalékot mutatott, míg a fejlett nyugati kapitalista államokban nem haladta meg az 5 százalékot. Az évkönyv beszámol a világ lakosságának alakulásáról ie. 1967 közepén Földünknek 3 romáig 420 millió lakosa volt, 516 milláddal több az 1958. évinél A legnépesebb földrész Ázsia, amelynek 1 milliárd 907 millió lakosából 728 millió él Kínáiba®, és 541 millió Indiában. A legsűrűbben lakott földrész Európa, 452 millió lakosával Latin-Amerika népessége 359 millió volt, 39 mi® ával több mint Észak-Amerikáé. A 328 milliós afrikai lakosság évi növekedési üteme 2,4 százalék volt. A legtöbb gépkocsi 1967- ban az Egyesült Államokban volt bejegyezve: 80 millió, pontosan a fele az egész világon bejegyzett gépkocsiknak. Táborhelyek diákoknak Sokféle hasznos időtörlési lehetőség között választhatnak a vakációzó diákok a következő hetekben. Úttörő és KISZ-táborozásra kijelölt helyek és kempingek várják őket a Balaton, mentén, továbbá az ország más vidékein. Számos iskolában és kollégiumban rendeznek be tuptetaszállást. Budapesten a vidékről érkező tanulóknak, a XIII. kerület Dózsa György út 150. szám alatti efiákbtetorflamA elhelyezést Ezen kívül igénybe vehető isthofea csoportok részére a pálvölgyi twtetaház és a szabadsághegyi pedagógus ttrrtetaszállás te. A turistaházakat kezelő vállatót a Mecsekben, a Bakonyban, a Bükkben, a Mátrában és másutt is bocsát rendelkezésre táborozásra alkalmas turistaházakat. HÁZUNK TÁJÁN Olyan a mi munkánk, mint a háziasszonyé... Briszigréét Bogár Pállal CIKKET ÍRTAM lapunk május 24-i számában Utak és lyukak címmel. Ebben megdicsértem a Közúti Építő Vállalat kollektíváját azért a szép munkáért, amelyet a 71-es út korszerűsítésén végeztek. És felvetettem: ezzel szemben vannak megyénknek olyan közlekedési útvonalai, amelyen szinte „életveszélyes” utazni. És meg te mondtam: többet kellene tenni az utak jobb állapotáért. Hogy kinek? Úgy írtam, az utak gazdáinak. Szerencsére jelentkezett a „gazda”, a KPM Közúti Igazgatóság megbízott igazgatója, Bogár Pál személyében. Beszélgetésre invitált s én szívesen tettem eleget kérésének. És az eszmecsere során sok mindent tisztázottunk. _ A mi munkánk — kezdte a megbízott igazgató — olyan, mint a háziasszonyé. Ha rendszeresen elvégzi az otthoni munkákat, akkor a férj egy szót sem szól. De ha csak egyszer te késik az ebéd, vagy nendszeren nem főzött, rögtön megkérdi: hát te mát csináltál egész nap? Nos, nekünk a forgalom növekedésével, a gépkocsi-tulajdonosok számának emelkedésével egyre több bírálónk akad. Ha jó az út, nem ír címünkre levelet, hogy megdicsérjen bennünket,e ha lyukaik vannak az úttesten, akkor nyomban reagál arra és ebből a néhányszáz méteres rossz útszakaszból következtet az egész tevékenységünkre. . . Az igazgatóság feladata elsősorban az útfenntartás, karbantartás. Alig több, mint 200 ember igyekszik legalább a jelenlegi szinten tartani a megyében mintegy 1300 kilométer hosszú számozott (ez a többségi és alacsonyabb rendű irtait. Ezek mentén árkok húzódnak, azt te tisztítani, gaztalanítani, kaszálni teel. És téten sincs megállás, hiszen akkor meg a hó, a vihar veszélyeztet, készenlétben áll minden épkézláb embert Furcsa módon összehasonlítást tettem — legalább te ezt vették ki az írásból — a KÉV és az igazgatóság között. Ennek pedig nem sok reális alapja nem. Hallgassuk csak Bogár Pált: — Mi költségvetésből gazdálkodunk, a vállalat viszont arra fordítja a nyereség egy bizonyos részét, amire akarja. Saját erőből jó munkakörülményeket teremt. Ismerek olyan építésvezetőséget, ahol kifogástalan a munkásellátás. Nekünk tíz év múlva sem lesz talán olyan újmesterségünk a járásokban, mint amilyen élet- és munkakörülmény a vállalat munkahelyein van. Mi tíz forint különélési pótlékot tudunk biztosítani dolgozóinknak, a KÉV viszont húszat , ilyen helyzetben mit mond a munkás? Elmegyek oda, hiszen egy falusból vagyunk, egyforma a munkánk te, mégis jobbak a kedvezmények, talán a fizetés is magasabb. És ugyanazt kell csinálnom, mint itt. — Bizony nem lehet könnyű ilyen körülmények között tevékenykedni. Ennyit az összehasonlításra, AZTÁN ott vannak az útügyi panaszok. — Mi most a régi, rossz gazdálkodás következményeit nyögjük. Apáink még lovaskocsik céljainak megfelelő utakat építettek. Nem számítottak arra, hogy azokon majd TIR kocsik száguldanak. Ez a nagy megterhelés alaposan próbára teszi a burkolatot Én már idestova húsz éve dolgozom a szakmában, tudom, mit jelent az, ha gyengébb út épül, mint amilyen a várható vagy a tényleges terhelés. Anak idején, amikor a 62-es utat szélesítettük, korszerűsítettük, én magam mondtam, hogy erősebb, jobb minőségű út kell oda. Azt válaszolták, kevés a pénz, annyival kell gazdálkodni, amennyi van. Az út elkészült és közben felépült Dunaújvárosban a házgyár. Most már szinte kész lakásokat szállítanak a trélerek Fehérvárra. Meg te lehet nézni Dunaújvárosból jőve a haladási irány felőli úttestet Akkora repedések tátonganak néhol hogy az ember keze belefér Sajnos beigazolódott amitől annakidején féltem. Nem lehet tíz tonna tengelynyomású utat készítetni ha azon a megterhelés annál nagyobb, még a tizenöt tonnát is meghaladja. Nem csoda hát, hogy ez az út idő előtt feltöredezik, kátyúk keletkeznek, tönkremegy. — Két kérdése volt a cikkben — folytatja Bogár Pál —, az egyik a 64-es úttal vett kapcsolatban. Nos, igaz, hogy még a kecskeméti autóklubtól is kaptunk mér levelet hogy miért nem korszterősítjük azt az utat. Elnonc Bintom, hogy a tervek már elkészültek és 1971 végéig Igaztól Balatonba 1 zsolcig végzünk a korszerűsítéssel Nem lesz könnyű ezt végrehajtani mert hoszszú szakaszokon új nyomvonalon halad majd az út és ez igen sok birtok kisajátítással jár. Ez emeli az út költségét. A Zámoly felé haladó utat folyamatosan korszerűsíti a bodajki útmost éri szakasz. Eddig nem igen dolgozhattunk ott, hiszen embereink a mintegy nyolcmilliós elemi kár helyreállításán fáradoztak. De itt megjegyzem, hogy erre egy fillér támogatást sem kaptunk, saját költségvetésünkből kellett fedezni a kiadásokat. Az olvadási és fagykárok megszűntek a megyében. A Zámoly felé haladó út kátyúi nem olvadási károkból erednek. De ezt a szakaszt is tisztába tesszük idén. — Úgy vagyunk, mint a zsákvarró ember. Kilyukad valahol? Bevarrom. De mire hátranézek, ott van újabb két lyuk. S én csak kapkodok és aki ezt kívülről szemléli, azt gondolja, nem dolgozom tervszerűen. Pedig csak a körülményekhez igazodom. Évi 45 millió jut fenntartásra, de kellene legalább 65 millió, hogy a jelenlegi állapotot tarthassuk útjainkon. A negyedik ötéves tervidőszakban 346 millió forintot irányoztunk elő terveinkben erre a célra. De vajon jóváhagyják-e? NEM, mert nem lehet jogtalan követelésnek nevezni. Egy szakember mondta el — röviden — véleményét arról a munkáról, amelyet szívvellésekkel művel. Ez a szenvedély adta kezébe a tollat is, amikor levelet írt szerkesztőségünknek, amikor az „utak gazdáiban” önmagára vélt ismerni. S szinte követelte: ismerjék meg olvasóink a „háziasszony" gondját is.„ Orsóvai Tibor