Fejér Megyei Hírlap, 1969. szeptember (25. évfolyam, 202-226. szám)
1969-09-11 / 210. szám
Ipari Pifc. tum, maPf.— Ifjúsági honvédelmi napok Pákosdon A KISZ Fejér megyei Kapidsága a fegyveres erők napja alkalmából ez évben is megrendezi az ifjúsági honvédelmi napokat Fákozdon. A KISZ-bizottságok és alapszervezetek sokszínű programmal igyekeznek megünnepelni a Fegyveres Erők Napját. Több területen találkozót terveznek, ahol a katonafiatalokon kívül a szovjet komszoanolisták és kiszesek is részt vesznek. Kiállításokat terveznek, amelyen bemutatják a Néphadsereg életét, szellemi vetélkedőket, honvédelmi versenyeket rendeznek. Úttörő- és KISZ-fiatalok köszöntik majd a fegyveres erőknél szolgálatot teljesítőket. A kétnapos program szeptember 12-én kezdődik, amikor a KISZ-megyebizottság vezetőképző-táborában Velencén, Ifjú Gárda összetett honvédelmi versenyt és honvédelmi háromtusa versenyt rendeznek. Az ÖHV-n három fős fiú és leány Ifjú Gárdacsapatok vesznek részt. A honvédelmi háromtusa-versenyben városok és járások ötfős KISZ-csapatai vehetnek részt. Este tábortüzet és kultúrműsort rendelnet a tábor lakói. Szeptember 28-án vasárnap már 8 órakor elhelyezik a történelmi zászlókat a pákozdi emlékműnél. Fél órával később indul Székesfehérvárról a sportegyesületek és a honvédségi alakulatok váltója a pákozdi emlékműhöz. A tizenegy fős csapatok versenyzői 1500 métert futnak. A győztes váltó gyújtja meg, majd a háló lángját. Tíz órakor kezdődik a katonai tisztelgés ünnepi beszéddel, koszorúzással. Az elmúlt években is nagy sikere volt a katonai légibemutatónak, az ejtőernyősök ugrásainak, amely ezúttal 11 órakor kezdődik. Az MHSZ szakmai bemutatóikon a repülőmodellezőik és a rókavadászok igyekeznek kitűnő képességeiket bizonyítani. A haditechnikai kiállításokon sok fiatal ismerkedhet majd meg néphadseregünk fegyvereivel. Új kezdeményezés a megyebizottság részéről, hogy 12.30 órakor mezei futóversenyt rendeznek a középiskolai tanulóik részvételével. A tervek szerint mintegy 6 ezer fiatal vesz majd részt a pálkozdi ünnepségeken. Kőszárhegyen járva... Szép, új házak állnak két oldáig az országúton, ahol még mindig egymást követően suhannak el a Balaton felé igyekvő gépkocsik. A kőszárhegyiek megszokták már a forgalmat, fel sem igen tűnik senkinek, alkalmazkodnak a helyzethez , amiből ha a zajt tekintjük, meg a rengeteg áthaladó járművet, hátrányuk is van, de a városközelség, meg ugyanennyi előnnyel is jár. Alig hétszázegynéhány lakosa van, igazán kis falúnak számítana, az is alapjában véve, ha a gazdálkodásra rendelkezésre álló anyagiakat tekintjük, amiből bizony szűkösen jut erre is, arra is. Mégis tiszta, szép és rendezett benyomást tesz mindenkire, ez elsősorban is az emberek, a lakosság életkörülményeiből fakadóan, szépek, rendeben tartottak a házak, a kerítések, a porták. No és az utca, de ez már nem is annyira tehetősség dolga, mint inkább az igényességé, amely megnyilvánul a falu közügyeiben való aktivitásban is. Sok társadalmi munkát végeztek itt az emberek az elmúlt években is. A fiatal tanácstitkárnő számokkal is bizonyítani igyekszik, hogy így van, pedig magam is meggyőződhettem róla, csak végig kell nézni az utcán, a tanácsháza előtti piciny, de ápolt kerten, a hősi emlékmű környékén. Az idei esztendőre 80 ezer forint értékű társadalmi munkát vettek tervbe, s már ezidáig több mint 90 ezer forintot tesz ki a munka, amit a falubeliek végeztek. — Úgy számítunk — mondja a titkárnő — hogy év végéig meglesz a 100— 110 ezer is. Ez mindenképpen szép teljesítmény egy kis falu esetében, s szó esett róluk a legutóbbi tanácsülésen is, amikor a Hazafias Népfront és a tanács kapcsolata szerepelt a napirenden, é s Kőszárhegy is a jó példák között szerepelt A gazdálkodás mellett természetesen a községpolitika részét képezi a lakosság ügyeinek intézése is. Arról beszélgettünk a tanácstitkárnővel, hogy mennyire meglepően kevés szociális probléma akad Kőszárhegyen, az emberek többsége tisztességben él és dolgozik, jól működik a helyi termelőszövetkezet is, de nagyon sokan eljárnak Székesfehérvárra, egyszóval a munkalehetőséggel semmi gondjuk, a közlekedés is problémamentes, vásárlási gondjaikat is megoldja a közeli város. — Legnagyobb gondjuk? Ez már régóta ismert. A víz. Egymaguk megoldani képtelenek, még ha a lakosság saját erejéből hozzá is járul, remélik azonban, hogy sikerül a környező községek összefogásával ezt a súlyos problémájukat is megoldani a közeli években. Kőszárhegyen járva ezek kerültek a jegyzetfüzetembe. Balázs Katalin az építkezés árkait, vezetéknek szánt betonágyakat, homokba bújt víkendház nagyságú ládákat, amelyekben már az új, beépítésre váró felszerelés érkezik, hogy aztán újra a városba keveredjünk, majd túljussunk rajta. Kókadó akácok, és egy vidám hűs vizet csorgató kút fogadott az országúti pihenőben, ahol tábla jelzi az irányt a vízpart felé. Kőkerítés, kőlapok, rózsák között egy nagyoncsöndes, nem hivalkodó hely — az emlék, az orosz hősöké. A szviszoviak büszkék arra a helyre, ápolják a török rabság alól felszabadítók emlékét. Valaki megjegyezte, hogy ott, ahol ma gondozott pp.l. — és felügyelet nélkül is lenyűgöző, majdnem megdöbbentő kegveletes — ünnepélyes csönd, tisztaság van — az 1944. előtti Bulgáriában egyetlen italos bódé szolgálta a kegyeletet... A magasra fölkapó Dunaparton egy kőtábla. Itt lépett először bolgár földre az orosz hadsereg első katonája, 1877. június 27-én, hajnali 2 óra 45 perckor. Megdöbbentő — előbb az emberi egyszerűség, mintha azt hirdetné a tábla, vándor, aki itt játssz, emlékezz, akik itt harcoltak, haltak, emberek voltak, mint te... A második dolog, amit ugyancsak nehéz volt teljes mélységében megérezni, hiszem ez a nép még száz évvel ezelőtt is a török szultánoknak szolgált, és ötszázéves elnyomás után is bolgár maradt a bolgár. Mutatják a Dunába siető patakot, amelynek medrében a partraszálló előőrsök a török védelmet igyekeztek kijátszani, szétzilálni. Ott áll ma is egy kis vízimalom házacskája amelyet a törökök hevenyészve megerősítettek. a róla szóló foganda szerint az egyik orosz harcos végülis a kéményen (szabadtűzihely széles kéményére kell gondolni) keresztül, jutott be hozzájuk, így vott-e nem-e, senki nem firtatja. És abban a mondabeli hangulatban egy kis ősz öreg asszony került elő, kezében sarlóval, marék fűvel, amit talán az otthoni kecskének vágott. Amint a vendégekkel találkozott, egy néhány szál jószagú, fodormentalszerű virágot adott át, megölelt, merthogy magyar vagyok, és egyszer valakitől hallott a magyarokról, valami olyant, hogy a magyarok is sokat küzdöttek a törökkel... Innen. Szviszovból nyomult előre aztán a felszabadító oroíz hadsereg, véres harcok árán megtörve a szultán seregének erejét. A Pleven környéki dombokról beszélnek, ahol véres ütközetben sikerült győzni, ahol ma emlékpark hirdeti egy akkori tábornok nevét és hogy II. Sándor cár ott vette át Oszmán pasától a pleveni erőd kulcsait. A felszabadító sereg aztán tovább nyomult előre délre. Timovoban Gurke generális nevét viseli az az utca, amelyen először betörtek és házról-házra harcolva szorították vissza a török megszállókat az orosz katonák. És nem túl messze Tirnovotól, fönt, a Balkán csúcsai között nyújtózik a legendás hírű Sipka szoros, amelynek neve majdnem azonos a bolgár szabadság fogalmával, az ott viselt harcok — a hősiesség fogalmával. Szvislovtól a Sipka szorosig talán százhúsz kilométer az út, de ez az út — kilométerben és időben, eszmékben, harcokban a bolgár szabadságküzdelmek, a mai Bulgária megszületésének útja, a szabad, országát építő bolgár népet példázó út, akárcsak a szvistovi Dunapart, ahol a vízen nem meszsze egymástól, békésen ringatózik a hősök emlékének — és a ma hősei kezemunkájának képe, szolgálva ugyanazt a hazát. Vincze István LAPUNKRÓL SZÓLUNK Hívjuk új előfizetőinket, továbbra is számítunk régi olvasóinkra Célunk a megye lakóinak sokrétű tájékoztatása, az olvasók szolgálatában — a párt politikájának szellemében Lapunkról szólunk, s Önök, kedves olvasóink akik immmáron hosszabb ideje minden nap kézbeveszik a Fejér megyei Hírlapot, az első sorok elolvasása után észreveszik, ismerős dolgokról szólunk. Lapunkról beszélünk, a megyei pártbizottság és a megyei tanács lapjáról, amely napjainkban 20 ezer példányszámban jut el az előfizetőkhöz, az olvasókhoz. Időnként nem árt ismételten összegezni a korábban mondottakat, s azokhoz fűzni egy-két megjegyzést, de most ennél többről van szó- A megyei pártbizottság határozata alapján a párt- és a tanácsi szervek, a tömegszervezetek és tömegmozgalmak vezetői, aktivistái e napokban felkeresik azokat, akik még nem olvasói, nem előfizetői a megyei lapnak. Ez alkalommal elmondják majd nekik a célkitűzéseket és visznek újságot ebből a mai számból is, amelyből éppen a terjesztési akció céljait szolgálva, 15 ezerrel többet nyomattunk. Azokhoz, akiket újonnan akarunk megnyerni előfizetőink, olvasóink táborába, szólhattunk volna röplapokon, külön kiadványokban, mi mégis ezt a formát választottuk. Tettük ezt azért, mert eddig is minden lényeges kérdésben tanácskoztunk az olvasóval, nyíltan, őszintén beszéltünk mindarról, aho lapunkat foglalkoztatja, ami mnnkánkban meghatározó és mint eddig mindig, most is számítunk olvasóink segítségére, támogatására. És az igazsághoz tartozik, hogy mi a leendő előfizetőknek sem ígérünk mást, mint amit megvalósítani akarunk, hiszen ez egyaránt szolgálja az eddigi 20 ezer olvasót és azokat, akiket most hívunk előfizetőink táborába. Két nagy példányszámú lapról Az újságolvasó előtt ismeretes, hogy két, igazán nagy példányszámú lap van Magyarországon, a Népszabadság és a megyei lapok. A Központi Bizottság lapja több, mint 700 ezer példányszámban jelenik meg, megközelítőleg ennyi a megyei lapok napi összpéldányszáma is. Ez már önmagában is arról beszél, hogy az elmúlt években milyen fejlődésen mentek keresztül a megyei lapok Megyénkben az utóbbi 12 év alatt megközelítőleg kétszeresére emelkedett a megyei pártbizottság és a megyei tanács lapjának, a Fejér megyei Hírlapnak példányszáma. Vannak megyei lapok, mint például a baranyai Dunántúli Napló, amely jóval ötvenezren felüli példányszámban jelenik meg, de a mi lapunknál több, mint kétszeres Győr, Veszprém megyében és Somogyban is a megyei lap előfizetőinek száma. Ez a három megye és különösen a szomszédos Veszprém megye azért is érdekes, mert nem is olyan régen lapjaik a Fejér megyei Hírlappal többé-kevésbé azonos példányszámban jelentek meg A Fejér megyei pártbizottság, amikor a sorra kerülő lapterjesztési kampányt elhatározta, többek között abból indult ki, hogy a mi megyénk, az ipar, a mezőgazdaság és az élet számos területét tekintve, az ország első megyéi között halad és ez magában hordja annak a lehetőségét is, hogy a megyei lap példányszámát tekintve is, jelentősen előbbre lépjünk, ebben is felzárkózzunk az áet más területén elért eredményeinkhez. A megyei pártbizottságon néhány napja sorra került megbeszélésen Herczeg Károly elvtáns, a megyei pártbizottság első titkára többek között a következőket mondotta: „Minden terjesztésnél felvetődik, hogy vajon a lapok minősége mennyiben befolyásolja az előfizetői tábor növekedését. Kétségtelen, van a lap tartalmának szerepe a terjesztést illetően, de a Fejér megyei Hírlap színvonalban, olvasmányosságban nem áll a többi lap mögött. Természetesen, mint minden területén az életnek — a lap szerkesztőségében is tovább kell munkálkodni, hogy még jobb legyen az újság, hogy újabb 10, vagy 15 ezer emberrel tarthassunk a lapon keresztül rendszeres kapcsolatot. Igen fontos, hogy az ember ismerje munkahelyét, lakóterületét és erős szálak kössék ahhoz a vidékhez, ahol született, él, alkot. Különösen nagy jelentősége van ennek napjainkban, amikor a helyi szervek önállóbban cselekedhetnek és nagyobb szavuk van az adott terület irányításában, jövőjének meghatározásában. Ebből viszont következik, hogy a lapnak jobban kell tájékozódnia, informálódnia, figyelembe vennie a helyi lakosság észrevételeit és felhasználni javaslatait a döntések kimunkálásánál, majd a feladatok végrehajtására való mozgósításban.” Magunkról, felelősségünkről, terveinkről Mint mindenkinek, a szerkesztőség kollektívájának is jólesik, ha a munkáját értékelik, elismerik. Különösen akkor — mint a fenti esetben is van, amikor a megyei pártbizottság és a megyei tanács ismeri el azt a tevékenységet, melynek célja volt, célja marad a megye lakóinak gyors és egyre színvonalasabb, sokrétűbb tájékoztatása. Eszközei ennek a sokrétű munkának sokszínűek, tökéletesíteni ezeken lehet és kell, szándékunk is ez, viszont a lényeg egy: a párt előtt álló feladatok, a megyei párt, állami és gazdasági munka, s ami ezzel egyet jelent, a lakosság, az olvasók szolgálata. Mindehhez a megye, a községek, az üzemek életéből merítünk példát akkor is, amikor az élenjárókat népszerűsítjük, a legjobban dolgozókat dicsérjük és akkor is, amikor a hiányosságokra és a további tennivalókra hívjuk fel a figyelmet. Ön, kedves olvasónk, aki írt már hozzánk, nevét látta nyomtatásban, észrevételére, panaszára választ kapott, elképzelését, tervét látta megvalósulni a lap hasábjain, természetesnek tartja, hogy évente három-négyezer levelet kapunk, naponta 15—20 panaszost fogadunk személyesen, és telefonon is mintegy négyezer közérdekű bejelentés jut el hozzánk évente. S nyilván, amikor újabb előfizetők megnyeréséről van szó, számunkra ez azt is jelenti, hogy újabb és újabb észrevételekre, közérdekű javaslatokra számítunk, mert tudjuk, hogy a több szem többet lát, a több toll alkalmasabb arra, hogy eljuttassa hozzánk és rajtunk keresztül a megyei fórumokhoz is mindazt, amit lakóhelye, közössége, járása, városa, megyéje, az ország fejlődése érdekében fontosnak lát elmondani, javasolni, észrevételezni. Magunkról, felelősségünkről szólunk. Számunkra mindig fontos volt az olvasó véleménye, akihez fordulunk, akit tájékoztatunk és akit mind aktívabban akarunk bevonni közös dolgaink megvalósításába. Nem túlzás azt mondani, hogy ez a felelősség minden egyes példányszámmal, minden egyes olvasóival növekszik, s éppen ezért a terjesztési kampány előtt lapunk kollektívája is megvonta eddigi munkájának mérlegét, megjelölte a jövő tennivalóit. A már fentebb mondottakon túl hadd említsük, hogy élve a későbbi lapzárás lehetőségével, a bel- és külpolitikai információt is frissebbé, elevenebbé kívánjuk tenni. Többet kívánunk foglalkozni a társadalmunkat érdeklő fontos politikai, gazdasági, kulturális, szociális problémákkal. Következetesebben kívánjuk figyelemmel kísérni, segíteni a határozatok végrehajtását, s ami ezzel együtt jár, a megnövekedett felelősségre ösztönözve fogjuk, akarjuk számonkérni a tervekben megjelöltek végrehajtását. A hozzánk érkező levelekből, a mostanában többször megrendezett közvéleménykutatásból is ismerjük az olvasók véleményét, ezért ismételten rendszeresítjük a Hírlap fórumát, mellyel lehetőséget adunk előfizetőinknek, olvasóinknak arra, hogy az őket érdeklő kérdéseket eljuttassák hozzánk, illetve hogy azokra lapunk hasábjain, vagy levélben az illetékesektől választ kapjanak-A párt politikájának szellemében munkálkodva kívánjuk szolgálni a szocialista demokrácia szélesítését, ezért vizsgáljuk majd az ezzel kapcsolatos kérdéseket, problémákat behatóbban lapunk hasábjain. Igaz, hogy mindenkit megkérdezni nem tudunk, de ajtónk nyitva áll valamennyi előfizető, olvasó előtt, s a leveleket, az észrevételeket is szívesen olvassuk. 25 év emlékei, harcai, eredményei. Folytatásos regény. Fórum. Rejtvény Az idén az olvasóktól, a párt- és tanácsi szervektől több olyan igény is érkezett, hogy a felszabadulás 25. évfordulójára készülve, mérje fel a lap és mutassa be, mi történt a negyed évszázad alatt megyénkben, mi van azokkal a harcosokkal, aktivistákkal, akik ez idő alatt a legtöbbet tették előrehaladásunkért. Ezt figyelembe véve, szerepel tervünkben több olyan sorozat, mely a megye politikai, gazdasági, társadalmi fejlődését összegezi, az üzemek, falvak előrelépését mutatja be, s ezzel együtt bemutatja napjaink formálóját, az alkotót — a munkást, a termelőszövetkezeti tagot, állami gazdasági dolgozót, az alkalmazottat, az értelmiségit. És természetesen — az olvasók igényeinek eleget téve — felkeressük azokat a szovjet elvtársakat is, akik hazánk, megyénk felszabadulásáért küzdöttek. Máris birtokunkban van számos levél, cikk, értékes dokumentum, s ezeket lapunk számára írták, részünkre küldték el. És kedvező választ adhatunk azoknak az olvasóknak is, akik azt kérték, hogy a vasárnapi mellékletben is több helyi anyag legyen, de még a folytatásos regény kedvelőinek igényeit is kielégítjük, és tervezzük egy ezreket érdeklő rejtvénysorozat megindítását. Természetesen továbbra is közöljük a heti rádió- és tv-műsort, ezen belül a szomszédos országok televízióműsorát és sok olvasónk kívánságára október 1-től közreadjuk a moszkvai rádió magyar nyelvű adásainak állandó műsorszámait is. Terveinkből nem tudunk mindent felsorolni, de talán ez az ízelítő is bizonyítja, hogy nagy felelősséggel és szeretettel készülünk arra, hogy az eddigi 20 ezer olvasón kívül az előfizetők újabb ezreit is tartalmas, színes olvasmánnyal, jó újsággal köszöntsük naponta. A megyei lap feladatairól, terveinkről sok mindent elmondottunk, ennek kapcsán azonban legyen szabad megjegyezni azt is, hogy mi, a Fejér megyei Hírlap munkatársai nemcsak mint a kommunista lap dolgozói, hanem mint e megye, a szűkebb haza patriótái is, lakóhelyünk gyarapodásán munkálkodunk, mert tudjuk, hogy szerves része ez a haza fejlődésének. És ebben talán nem szerénytelen a megállapítás: segít bennünket az, hogy mi Önökkel együtt élünk, az Önök sikerei minket is örvendeztetnek, gondjaik pedig a mi gondjaink is. Hadd mondjunk el ebből is egyet, mégpedig olyat, ami a lap terjesztésével, kézbesítésével is összefügg. A régi olvasók tudják, hogy nem mindig jut el időben a lap hozzájuk, egy-egy példány esetenként el is kallódik. Nagy gond ez, és sajnos e vonatkozásban továbbra sem minden oldódik meg azonnal. Igaz, hogy a posta dolgozói, köztük olyanok, akik már 25 éve kézbesítői lapunknak, nem keveset tesznek, dehát ez az erőfeszítés sem elegendő, mivel nagyon sok helyen létszámhiánnyal küszködnek. A Budapest Vidéki Postaigazgatóság szívesen látna újabb és újabb kézbesítőket és ezúton is kéri olvasóinkat, hogy ha fiaiknak, lányaiknak kedvük van erre a szép mesterségre, jelentsék be a helyi postánál kívánságukat. Rengeteg lenne még a mondanivaló, hiszen még arról sem szólottunk, hogy munkánkban mindig is magunk mellett érezzük a párt, a tanácsok, a tömegszervezetek vezetőit, aktivistáit, olvasóinkat, akik segítségével, mint annyiszor máskor, most is szeretnénk előbbre lépni. Lenne még mondanivaló, viszont éltet bennünket a remény, folytatni fogjuk, naponta megismételjük ezt a beszélgetést növekvő létszámban, növekvő aktivitással.