Fejér Megyei Hírlap, 1969. október (25. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-18 / 242. szám
Szombat, 1969. október 18. Október 21-22. országos pedagógiai konferencia Az Országos Pedagógiai Intézet neveléstudományi tanszéke, a TIT országos pedagógiai választmánya, a Szegedi József Attila Tudományegyetem neveléstudományi és lélektani intézete, a Magyar Pedagógiai Társaság Csongrád megyei tagozata, a Csongrád megyei Tanács művelődésügyi osztálya és a Makói Városi Tanács művelődésügyi osztálya október 21-én és 22-én országos pedagógiai konferenciát rendez Makón. A tanácskozáson az egésznapos iskolával kapcsolatos, öt esztendővel ezelőtt kezdett kísérletek eddigi eredményeit és tapasztalatait összegezik, s egyidejűleg tudományos szinten elemzik a kísérlettel összefüggő tovább adatokat. fel- -----------)*#fkr mntra BkUm / Oktatásügyünk legizgalmasabb kérdéseként emlegetik a munkás- és parasztgyerekek megkülönböztetett segítését a tanulásban. Az utóbbi évek tapasztalata ugyanis, hogy ezek a hátrányos helyzetiből induló, kevésbé ellátott iskolákba járó gyerekek magukkal hurcolják „gyengébb startjukat” a továbbtanulás folyamán. Számarányuk a középiskolában, de különösen az egyetemeken és főiskolákon egyre apad. Éppen ezért kell különös örömmel üdvözölnünk a megyénkben elsőként nyújtott segítőkezet. A napokban írta alá Királyszálláson a Videoton megbízottja és a megyei tanács vb. művelődésügyi osztályának vezetője azt a szocialista szerződést, mely a hátrányos feltételek közt tanulók segítését célozza. Természetesen, a Videoton munkásainak gyermekeiről van szó. Továbbtanulásuk lehetőségeinek javításában vállal kötelezettséget a gyár. Az említett tanulók hátránya első ízben a középfokú oktatásba lépéskor jelentkezik. Hiszen a kis községek, települések egyes iskoláiban mind a reáltárgyak, mind a nyelvek oktatása gyengébb, illetve hiányosabb, mint a nagy községekben, városokban. Ezért ajánlotta a Videoton a szerződésben, hogy üzemi kultúrházában foglalkozásokat, szakköröket, előkészítő tanfolyamokat szervez matematikából, orosz és magyar nyelvből az általános iskolák végzős tanulói számára. Lehetőség van arra is, hogy a középfokú felvételre való előkészítést nyári táborokban tartják. Pályaválasztási és továbbtanulási tanácsadásokat rendeznek. Szükség esetén biztosítja a gyár a pályaalkalmassági vizsgálatok megtartását. Különösen az egyetemifőiskolai felvételiken mutatkozott meg a munkás- és paraszti sorban élő diákok hátránya a felkészülésben. Erre utal a szerződés egyik pontja, mely szerint az üzemi kultúrházban egyetemi előkészítő tanfolyamot indítanak. Magától értetődik, hogy a műszaki pályára indulók támogatását érzi szívügyének az üzem. Következésképpen matematikából, fizikáiból, kémiából gyarapítják hallgatóik ismereteit. Továbbá, tervezik ösztöndíjak létesítését is a felsőfokú oktatásra jelentkezők serkentésére. E témakörbe tartozik az a figyelmesség, hogy az iskolai trakció során elsőbbséget ígérnek megyénk iskoláinak. A megyei művelődésügyi osztály maga szervezi meg a tanfolyamokat, előkészítőket mindazok számára, akik nem élvezhetik az üzem e patronálását, bár szüleik a Videotonban dolgoznak. (Ezekre a lehetőség arányában máshol dolgozók gyerekei is járhatnak). Már folyik azoknak a tanulóknak a névsorba foglalása, atkák e kedvezésre jogosultak A fehérvári általános iskolákban mintegy négyszáz gyerek — közülük közel 300 munkás szülőké — került a patronélendek listájára. Az érdekelt falvakban folytatják majd ezt a toborzást A Videoton igazgatóságáé és megyei művelődésügyi osztályé az érdem, hogy példát szolgáltatott abban, hogyan oldhatnék meg közoktatásunk e bonyolult, fogas kérdését. Bízunk benne, hogy követőkre talál ez a kezdeményezés másutt is. A megyei művelődési osztály addig is igyekszik megszervezni (a járási szervek segítségével) mindenfelé az általános iskola nyolcadikosainak felkészítését a továbbtanulásra. (b. ö.) Első segítőkéz a hátrányos helyzetű tanulóknak A szakszervezeti munka tudósai Szerény kis tábla a SZOT budapesti, Tárogató úti Központi Iskolájának második emeleti folyosóján: „Szakszervezetek Elméleti Kutató Intézete.” Annyira új, hogy még a telefonkönyvbe sem kerülhetett a neve, mindössze másfél éves. Tavaly márciusban hívta életre a SZOT Elnöksége. Miért született, s mit csinál ez a kutatóintézet? Erről beszélgettünk Búza Mártonnal az intézet vezetőjével. — Milyen céllal hívták életre az intézetet? — Az új gazdasági irányítási rendszer bevezetése óta, s általában az utóbbi években jelentősen megnőtt a szakszervezetek feladata és szerepe, — válaszolta első kérdésünkre Búza Márton. — A nagyobb jogok nagyobb felelősséggel is járnak. Ezért vált szükségessé, hogy a gazdasági és a társadalmi életben jelentkező kérdések, problémák sajátos szempontok szerinti elemzésével, kutatásával, komplex vizsgálatokkal elméletileg segítsük a hosszú távra szóló szakszervezeti feladatok kimunkálását, megoldását. Az elemzéseink, felméréseink alapján készített elméleti általánosításainkat nem elsősorban a nyilvánosságnak szánjuk, hanem a szakszervezetek vezető fórumainak, hogy az egyes társadalmi rétegeket érintő döntéseik, állásfoglalásaik megalapozottak legyenek. A témáktól függően természetesen publikáljuk is anyagainkat. Éppen most van sajtó alatt például annak a tudományos ülésszaknak az igen érdekes, sok új, eddig kevéssé ismert összefüggést feltáró anyaga, amelyet tavasszal rendeztünk a Tanácsköztársaság szakszervezeti mozgalmáról. — Milyen fontosabb témák kerültek az intézet kutatási tervébe? — A különböző szakmai szervezetektől, a SZOT osztályaitól és más szervektől 160 javaslatot kaptunk az intézet tematikai tervének összeállításához. Így azok a témák kerültek a kutatási tervbe, amelyek leginkább foglalkoztatják a szakszervezeteket. Elképzeléseink szerint a következő három évben, a szakszervezetek legközelebbi kongresszusáig három átfogó, fő téma kidolgozására koncentráljuk erőinket. Az egyik ezek közül ezt a címet viseli: „A szakszervezetek helye és szerepe a munkásosztály hatalmát megvalósító mechanizmusban.” Főleg azt vizsgáljuk majd, milyen elvi és jogi kapcsolatuk van a szakszervezeteknek a szocializmusban más társadalmi szervezetekkel; milyen feladataik lehetnek a szakszervezeteknek a szocialista demokrácia és legfőképpen az üzemi demokrácia fejlesztésében; milyen szerepük van a szakszervezeteknek a gazdaságpolitika alakításában, a szociális juttatások elosztásában, a dolgozók nevelésében. „A szakszervezetek és az életszínvonal” című témánk vizsgálatánál szeretnénk jobban tisztázni az életszínvonal fogalmát, s megpróbáljuk kidolgozni a méréshez szükséges komplexmutatókat. Ezért elemeznünk kell, hogyan alakulnak a bérek és a bérarányok az új gazdasági mechanizmusban, a bérek differenciálása hogyan hat a küönböző rétegek helyzetére, a vállalati szociális juttatások milyen hatással vannak az egyes munkáskategóriák életszínvonalára, milyen a nyugdíjasok helyzete, mit mutat a lakáselosztási rendszer és milyenek a lakásépítés arányai hazánkban. Azt is megnézzük, hogyan hat a tudományos, technikai forradalom az embereik életkörülményeire. Az előbbi kettővel együtt már dolgozunk harmadik nagy témánkon, a magyar szakszervezeti mozgalom történetén is. Felmérjük az eddig végzett munkát, összegyűjtjük az egyes szakmai szervezetek történetével foglalkozó anyagokat, s még az idén kidolgozzuk a magyar szakszervezetek történetének főbb fejezeteit. — A három fő témán kívül milyen egyéb, közérdeklődésre számot tartó kérdések vizsgálatával foglalkozik jelenleg az intézet? — Nagyobb lélegzetű, több résztanulmányból álló vizsgálatnak vetjük alá a szakszervezeti munka tapasztalatait, a gazdasági mechanizmus reformjának megvalósításában. Elemezzük a reform bevezetése óta eltelt időszak eredményeit, és problémáit, a sajátos szakszervezeti feladatokat. Terveink között szerepel annak vizsgálata is, hogyan látják el a szakszervezetek az államtól átvett feladatokat, mennyiben indokolt, hogy ezeket a szakszervezetek végzik, s milyen mértékben szaporodhatnak a jövőben a szakszervezeteknek az államtól átvett feladatai. Foglalkozunk azzal a kérdéssel is, milyen feladataik lehetnek a szakszervezeteknek a közéleti demokrácia fejlesztésében. Nagyon érdekesnek ígérkezik az a felmérésünk, amelyet a szakszervezetek társadalmi tisztségviselőinek helyzetéről, problémáiról készítettünk. Most elemezzük a vizsgálat anyagát, amelyből kiderül, hogy a megkérdezett tisztségviselők háromnegyed része negyvenöt éven aluli, s többségük beosztott dolgozó. Ezek kedvező tények, kedvezőtlen viszont, hogy kevés a hosszabb idő óta funkcióban levők száma, hol meglehetősen nagy a szakszervezeti tisztségviselők fluktuációja. Azt is vizsgáltuk, milyen a szakszervezeti munka vezetésének színvonala, mennyiben jutnak el a szakszervezethez a dolgozók észrevételei. Az érdekvédelmi munka vizsgálatának tapasztalatai szerint a munkavédelem, a szociális intézmények és a munkakörülmények problémáival általában jól foglalkoznak a szakszervezetek, a bérpanaszokkal viszont kevésbé. Milyen módszerrel végzik ezeket a valóban érdekesnek ígérkező vizsgálatokat? — Tekintve, hogy az intézet munkatársainak létszáma kicsi, főleg külsős munkatársakkal, az adott kérdéseket legjobban értő szakemberekkel együttműködve végezzük a kutatómunkát. Igénybe vesszük a szakszervezetek apparátusát és a szakszervezeti iskola hallgatóitis. Az a felmérés például, amelyet a szakszervezeti tisztségviselőkről végeztünk az öthónapos SZB- titkári tanfolyam hallgatóinak gyakorlati munkája volt. A felmérések összesítését számítógépekkel végezzük. Magyarországon rajtunk kívül még sok intézet foglalkozik társadalomtudományi kutató munkával. Nem arra törekszünk, hogy mindezt feltétlenül önállóan oldjunk meg, hanem a társintézetek eredményeit is felhasználva a szakszervezeti munkára próbáljuk vonatkoztatni a vizsgálatok tapasztalatait Szathmári Gábor Gyárkapu — TÁBLA NÉLKÜL A legtöbb gyár kapuján évek óta kint függ a tábla: AZONNAL FELVESZÜNK segédmunkásokat betanított munkásokat esztergályosokat gépírónőket gépkocsivezetőket A szakmák gyáranként és időszakonként változhatnak, de azért a segédmunkáshiány jelzése és legalább fél tucatnyi mesterség felsorolása rendszerint megtalálható minden főbejáratnál .Van bőven munkaalkalom" — konstatálják a munkások a gyámegyedekben végighaladva. A szemfülesebbek körül is néznek a szomszédos üzemekben, s alkudoznak a bérekről, a feltételekről mindenféle kötelezettség nélkül. S ha az első kedvező ajánlatra nem is állnak mindjárt tovább, azért gyakran rátartibbak, követelődzőbbek lesznek régi munkahelyükön. A vezetők pedig elbizonytalanulnak, ígérgetnek, magyarázkodnak és feltétlenül óvakodnak a határozott fegyelmezéstől. Fuvoláznak, mint a mesebeli pásztor, nehogy szétszéledjen a nyáj. Hogy ezek a munkásfelvételt kürtülő táblák, az újságok oldalnyi álláshirdetései enyhén szólva nem segítik a szocialista munkafegyelem és morál, a helyes vezetői stílus kialakulását, az abban a néhány üzemben vált nyilvánvalóvá, ahol legutóbb létszámzárlatot rendeltek el (Ennek a létszámstopnak a lényege: bárki kiléphet a gyárból, új munkást nem vesznek fel). A munkásokat, alkalmazottakat hívogató tábla eltávolítása a főbejárattól — mintha a cégjelzést vagy az egész gyárat kicserélték volna — többeknek szemet szúrt, s hamarosan szóbeszéd tárgya lett „Valami úgy látszik elkezdődött. Vajon mi történt, hogyan lesz miután?” A vezetők pedig türelmesen elmagyarázták a létszámzárlat okait. Menjen, aki menni akar, senkit nem tartanak vissza kötéllel. De helyükbe nem vesznek fel új embereket. A régi törzsi gárda tagokat kívánják anyagilag is, erkölcsileg is jobban megbecsülni. Rájuk építve, az anyagi ösztönzést javítva a meglévő erőkkel oldják meg a növekvő feladatokat. Ez a népgazdaság érdeke. Jövőre pedig a vállalatokat is a takarékos létszámgazdálkodásra serkentik majd a módosuló szabályozó eszközök. Mivel jövőre nem akarnak létszámfeleslegest és gyakran kínos herce-hurcával járó felmondásokat, ezért már most abbahagyták a munkáscsábítást és fevébelt az említett néhány gyárban. Elkezdték a gyáron belüli munkanélküliség befezárolását, a munkaerő belső átcsoportosításét, a russalmas ösztönzési módszerek kialakítását. A dolgozók túlnyomó többsségének helyeslésével találkozott ez az intézkedés. Mert igazságérzetüket bántotta) hogy az új embereknek akik csak ismerkedtek a munkával, a helyi viszonyokkal, annyit vagy többet fizettek, mint a régieknek. Azt ma még kevesen érzékeliik, hogy jövőre, az új szabálytozók hatására egyszeriben terhes lesz a létszámfelesleg, * ha nem készülnek rá időiben, az elbocsátás, az áthelyezés sok embert kilemetelenül érinthet. Dehát a vezetés lényegi része az előrelátás, a jövő feladataival rs számoló tervszerűség. S aligha van erre nagyobb szüksség máshol, mint az emibe- rékkel való gazdálkodásban. Sajnos ez a tervszerűség) ma még nem jellemző. A léig több gyár főbejáratánál kávé függ a munkaerő csábitól tábla, ahelyett hogy a belsős frontokat, sorokat rendeznék. Ott is, ahol a terme-lés már tavaly is, az idén is csökkent, * jövőre és után sem várható fellendülés. Úgy tűnik, mint-ha sok vezető ,a vállalat hat lét-rangját nem szánvonallási munkával, jó gazda egyebek közt a munka melékenységének emeli hanem a nagy létezőmmé kívánná megalapozni. Vagy talán a vállalatvezetés fel- adatának tekintik az ország munkaképes lakosságáral, teljes foglalkoztatását? Holott ez a párt é« ’'■ormány politikájának feladata, avffláalaté pedig az ésszerű, halékony gazdálkodás. A munkaerőáramlás hagmyos mértékig persze elkerülhetetlen, sőt, szükséges es kívánatos. Szeretnénk például, ha a nagy fejlődés «40» álló, gazdaságosan dolgozó gyárakba áramolna amun-kaerő a visszafejlődő, a korszerűtlen üzemekből- De pillanatnyilag ez utóbbiakra felvételt hirdetnek, s az indokolatlan munkaerőkére»-lettel pedig a valóságos szükségleteik kielégítését is megakadályozzák. Másrészt az aránytalanul nagy munaerővándorlással rendkívüli népgazdasági és vállalati kárt okoznak. Minden ki-belépés néhány napos kiesés a munkából, de ennél is több veszteséget okoz az új munka begyakorlása, a helyi ismeretek megszerzése. Arról nem is szólva, hogy ha a gyárak átjáróházak, képtelenség fegyelmet, rendet, szervezettséget követelni. Ezért érdemel figyelmet a néhány tábla nélküli gyárkapu. A helyi létszámzárlat a vezetés holnapi gondjait enyhíti, a belső mumkanől■küliséget számolja fel. Kovács József Önrakodó tehergépkocsi A teherautóépítésben világszere két fő tendencia figyelhető meg: egyre növelik a gépkocsik méreteit (természetesen ezzel párhuzamosan a motorteljesítményt és a teherbíróképességet is), és különböző, főként a rakodás műveletét egyszerűsítő segédberendezésekkel látják el a gépjárműveket. A nyugatnémet Krupp gyár 26 tonnás, háromtengelyű teherkocsi-típusát például távvezérlésű önrakodó-szerkezettel hozzák forgalomba. A segédberendezés hidraulikus „izmai” négyféle munkafolyamat elvégzésére alkalmasak. Az alsó munkahengerek ajármű kitámasztásáról, stabilizálásáról gondoskodnak. Az emelőbak gémjéhez csatlakozó hengerek függőlegesen mozgatják a terhet, a bakot hátulról támasztó hidraulika pedig a rakomány vízszintes irányú mozgatását, a platóra való ráhelyezését végzi. A markolószerkezet munkahengerei viszont megfelelő szorítást biztosítanak a rakodólapra helyezett vagy konténerbe rakott áru felemeléséhez. Mindezeket a műveleteket maga a gépkocsivezető irányítja a kezében tartott vezérlőszerkezet segítségével. Az önrakodó tehergépkocsi praktikus segédszerkezete teljesen száműzi a rakodásból az izomerőt és munkaerő-megtakarítást is eredményez. Vörösmarty.||#|§,a iindiai HÉTFŐN délután Vi 6 órakor és este V2 9 órakor bérletszünetben: TÁNCDAL-EST Röplabda Tegnap bonyolították le Székesfehérváron a helyi NB II-es férfi röplabdarangadót: AKÖV—Szív. SZTC 3:1.