Fejér Megyei Hírlap, 1969. november (25. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-21 / 270. szám

Helsinki : Az első munkahét Pirityi Sándor, az MTI ki­küldött tudósítója jelenti: Bonyodalmak nélkül, türel­mes munkastílusban zajlott le a szovjet—amerikai tárgyalá­sok első hete. Helsinkiben át­gondolt menetrend szerint történik a világ egyik legne­hezebb katona­politikai prob­lémáinak „körültapogatása" azzal a céllal, hogy a mostani előzetes megbeszéléseken meg­jelölt mederben azután konk­rét tárgyalások kezdődjenek a hadászati, fegyverkezési ver­seny megfékezéséről. Csütörtökön a helsinki szov­jet nagykövetség tanácstermé­ben találkozott a Vlagyimir Szemjonov külügyminiszterhe­­lyettes vezette szovjet küldött­ség a még mindig csonka ame­rikai küldöttséggel. Mindkét delegáció — történészekből, katonákból, diplomatákból, jo­gászokból álló — tanácsadói és szakértői kísérettel vonult fel, hogy folytassa a témával összefüggő kérdések megtár­gyalását. A százperces, csütörtöki munkaülés után a tárgyaló fe­lek semmiféle információt nem adtak a sajtónak. Nem közöl­ték hivatalosan a következő munkaülés időpontját sem, de jól tájékozott körök szerint hétfőn találkozik ismét a két küldöttség mégpedig a hel­sinki amerikai nagykövetsé­gen. A helsinki tárgyalások sajtó­­központjában megcsappant a tudósítók száma. A hét elejére idesereglett közel 300 külföl­di újságíró részben már visz­­szatért Moszkvába, Stockholm­ba, Genfbe vagy hazai állo­máshelyére. A világsajtó kép­viselői tiszteletére egyébként fogadást adott a Finn Távirati Iroda. Lemondott Cabot Lodge Lemondott tisztségéről Henry Cabot Lodge, a vietnami hely­zetről tanácskozó párizsi kon­ferencián részt vevő amerikai küldöttség vezetője —, jelen­tette be csütörtökön a Fehér Ház. Nixon elnök Cabot Lodge lemondását sajnálkozva bár, de elfogadta —, hangzik a közle­mény. Cabot Lodge december 8-án válik meg tisztségétől. A Fehér Ház közleményéből kitűnik, hogy Lodge helyette­, se Lawrence E. Walsh is be­nyújtotta lemondását. Utódai­kat még nem nevezték ki. December 8-a és a küldött­ség új vezetőjének kinevezése között Philip C. Habib, Cabot Lodge egyik tanácsadója irá­nyítja az amerikai küldött­ség munkáját. A Cabot Lodge lemondásá­ról beszámoló­­washingtoni közlemény nem ismerteti a diplomata elhatározásának in­doklását. Xuan Thuy beszéde a párizsi konferencián — ifjabb véres összecsapás Libámban — Feaktyiszter-interjú az Spalls-programról A Cervtropress esti helyzetképe A­merikai ködösíté­si manő­vert leplezett le a párizsi viet­­nam-koferencia 43. ülésén Xuan Thuy, a VDK delegáció­jának vezetője, aki a tanács­kozás megkezdése előtt kije­lentette az újságíróknak: min­den alapot nélkülöznek azok az amerikai forrásokból szár­mazó híresztelések, amelyek szerint Ho Si Minh halála óta magánjellegű beszélgetések voltak a VDK és az Egyesült Államok képviselői között. Xuan Thuy hangoztatta, hogy a két küldöttség között csak a konferencián került sor érintkezésre , a munkaülé­sek keretén belül. A Vietnami Demokratikus Köztársaság küldöttségének vezetője arról is szólt, miért topog egyhelyben ez a nagy­­jelentőségű konferencia. A Nixon-adminisztráció „az erő helyzetéből folytatott tárgya­lások” politikáját folytatja. Kizárólag a washingtoni kor­mánytól függ, hamarosan vé­get ér-e a vietnami háború, továbbra is fiatal amerikaiak halnak-e meg Vietnamban, vagy visszatérhetnek hazájuk­ba. A párizsi értekezleten a haladás feltétele, hogy a Nixon-kormány lemondjon a gyarmatosítás és az agresszió politikájáról — hangsúlyozta Xuan Thuy miniszter. Nemcsak a Távol-, a Közel- Kelettel kapcsolatban sem ér­keztek jó hírek a legutóbbi órákban, Libanonban, ahol im­már több hete úgy tűnt, a kairói tárgyalások meghozták gyü­mölcsüket, újra véres összetű­zések robbantak ki a hadse­reg és a palesztínai menekül­tek között — ezúttal Naba­­tijeh település közelében. Az incidens kezdeményezői — mármint a hivatalos beirúti verzió szerint — a palesztin menekültek voltak. A libanoni hadsereg erősítést vezényelt a helyszínre, amely géppuskat­í­­zet nyitott. A tűzharcban há­rom palesztin meghalt, hat megsebesült A libanoni rész­ről a sebesültek száma ugyan­csak hat. Aligha lehet vitás, hogy az összecsapást újabb erőfeszíté­­seknek kell követniök, a ha­sonló esetek megismétlődésé­nek elkerülésére. Az ilyen vé­res villongások csak az arab világ ellenségeinek táborába kelthetnek elégedettséget. Komszomolszkaja Pravda című moszkvai ifjúsági lapban érdekes interjú jelent meg: Feoktyisztov szovjet űrhajós, a műszaki tudományok dokto­ra beszélgetett a lap riporte­rével. Elmondta: a közelmúlt­ban Beregovojjal együtt az Egyesült Államokban járt. El­látogatott a houstoni űrköz­pontba, megtekinthette a jö­vőben kilövésre kerülő Apol­lo—14 űrhajót. — Utazásunk során hangoz­tatta Feoktyisztov — számos alkalommal tapasztaltunk szí­vélyességet az amerikaiak ré­széről, akik őszintén üdvözöl­nek az országaink közötti kap­csolatok megszilárdítására tett minden lépést. Ma, amikor gratulálunk új amerikai isme­rőseimnek és kollegáimnak az Apollo—12 sikeres Holdra­­szállása alkalmából, szeretnék még egyszer köszönetet mon­dani nekik azért, hogy lehe­tővé tették az amerikai űr­program megismerését. A Feoktyisztov-interjú nyil­ván bejárja majd a világsaj­tót, annak újabb bizonysága­ként, hogy szovjet részről ké­szek az együttműködésre a legmodernebb kutatási terüle­ten, a kozmoszban is. Ma indul haza Losonczi Pál Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Taná­csának elnöke csütörtökön reggel rövid városnézésre in­dult Isfahanban. Délután Losonczi Pál és kí­sérete látogatást tett a műve­lődési és művészetügyi minisz­tériumban. Ezután a magyn nagykö­vetségen találkozott az elnök a magyar kolóniás tagjaival. Este az iráni sah magánjel­legű vacsorán látta vendégül az államfőt és kíséretét. A va­csorán jelent voltak a sah csa­ládtagjai is. Losonczi Pál és kísérete pénteken, a kora délelőtti órákban indul vissza Buda­pestre. Fogadás Pekingben Alekszej Jelizavetyin, a Szovjetunió pekingi ideiglenes ügyvivője, csütörtökön foga­dást adott V. V. Kuznyecov, a külügyminiszter első he­lyettese vezette szovjet kor­mányküldöttség tiszteletére. A fogadáson kínai részről Csiao Kuan-hua külügyminisz­terhelyettes, a kínai kormány­küldöttség vezetője, a küldött­ség több tagja és más hiva­talos személyiségek voltak je­len. Megjelentek a Pekingben akkreditált külföldi diplomá­ciai képviseletek vezetői is. (MTI) B­rezs­nyev —Su­n­ay találkozó Leonyid Brezsnyev, a Szov­jetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtit­kára csütörtökön Moszkvában megbeszélést folytatott Cevdet Sunay török köztársasági el­nökkel, aki hivatalos látoga­táson a Szovjetunióban tar­tózkodik. A megbeszélés során érin­tették a szovjet—török kap­csolatok kérdéseit és véle­ménycserét folytattak a nem­zetközi helyzet egyes problé­máiról. A találkozóról kiadott hiva­talos közlemény szerint a megbeszélés baráti légkörben zajlott le. Az út Helsinkibe II. Lemondás az erőszakról Március 18-án, 24 órával a budapesti felhívás nyilvánosságra hozatala után, a világsajtó a fel­hívás szövegénél sokszorosan terjedelmesebb első visszhang-gyűjteményt produkált: vezető politikai személyiségek, szervezetek és a nemzetközi publi­cisztika legkiemelkedőbb alakjai mondottak vé­leményt a Varsói Szerződés országai nagyjelentő­ségű kezdeményezéséről. Ha megkísérelnénk a legjellemzőbb megnyilvánulásokat összeállítani, az élre feltétlenül Jean Vincent-nek, az AFP francia hírszolgálati iroda tudósítójának tömör megfogal­mazása kerülhetne. Vincent ugyanis ezt a monda­tot írta annak idején cikke elejére: ..A felhívás hivatalos szövege élénk figyelmet kelt azért is, mert vezérfonala három szóban foglalható össze: Európa, enyhülés, egymás mellett élés". Ha valaki figyelmesen tanulmányozta a buda­pesti felhívást,­­ azonnal észrevehette, hogy az európai problémák sorában a szocialista országok milyen hangsúlyt helyeznek az­ Odera—Neise ha­tár, az NDK és az NSZK közötti határ sérthetet­­lenségének kérdésére, az NDK és az NSZK lété­nek elismerésére és arra, hogy a Német Szövet­ségi Köztársaságnak immár be kell látnia, hogy a bukott Hallstein-doktrinának (az úgynevezett egyedüli képviseleti igénynek) még a maradékát is ki kell iktatni a bonni közgondolkodásból. Nyugat-Berlin különleges státusát pedig félreért­hetetlenül el kell ismerni. Éppen ezért jelentőség­teljes volt, hogy Willy Brandt, mostani kancellár, — akkor még csak a nagykoalíció külügyminisz­­tere — a Magyar Távirati Iroda tudósítójának egy nappal a budapesti felhívás nyilvánosságra­­hozatal után kifejtette a felhívással kapcsolatos véleményét. Brandt akkor a többi között azt mon­dotta: „megelégedéssel állapítom meg, hogy a Varsói Szerződésben résztvevő hatalmak buda­pesti felhívásukban a feszültség enyhítésének, a béke biztosításának, s a jó szomszédságnak és a bizalom teljes együttműködésnek európai politikája mellett foglaltak állást”. Most Willy Brandt már kancellár és éppen a prágai külügyminiszteri tanácskozást megelőző napokban kormányprogramot, adott. A kormány­­programban . Brandt az európai biztonsági konfe­renciával kapcsolatban kijelentette, hogy az „gon­dos előkészítés után fontos szakasz lehet a na­gyobb biztonság megteremtéséhez vezető úton, a fegyverek csökkentése mellett — a kelet- és nyu­gat-európai szövetségesek közötti előrehaladás­ban”. Ezek egyelőre szavak; meg kell várnunk, hogy a kormányprogram megvalósítását milyen tettek jelzik: képes-e az SPD—FDP kiskoalíció a válasz­tási kampány során elhangzott ígéreteinek meg­felelően új arculatot adni a bonni politikának és végleg hátat fordítani a hidegháborús, adenauen hagyatéknak. . A prágai külügyminiszteri tanácskozás első napi­rendi pontjában az erőszak alkalmazásáról és az erőszakkal való fenyegetésről történő lemondás szerepel az európai biztonság megteremtése érde­kében. Mit jelent ez a gyakorlatban? Nem kevesebbet, mint hogy a helsinki konfe­rencián a pozitív állásfoglalások kapják meg a tettek aranyfedezetét is. Sajtónyilatkozatok, vá­lasztási beszédek után nemzetközi jogi érvényű megállapodások szögezték le: vitás és megoldatlan problémák rendezése földrészünkön ezentúl csak tárgyalóasztal mellett történjék. Gárdos Miklós (Folytatjuk) Péntek, I960, november £L Felszállt ci holdkomp Washington Kis Csaba, az MTI tudósí­tója jelenti: Felszállt a Hold felszínéről az Apollo—12 holdkompja, az Intrepid (rettenthetetlen). Charles Conrad és Alan Bean, a holdkomp két utasa több mint 30 órát töltött az égi­test felszínén, ebből mintegy nyolc órát a kabinon kívül. A felszállásra magyar idő szerint 15.26 órakor került sor. A holdkomp úgynevezett felszálló része kilövőállványá­­ul ezúttal is a „leszálló” rész szolgált,­ amely a fékező raké­tát foglalta magában. Ez a rész, a holdkomp lábaival a Holdon marad. Az egyik lábon ezúttal is táblát helyeztek el, a holdutazás emlékéül, a táb­la csak a három űrhajós ne­vét, aláírását és az utazás időpontját — 1969. november — tartalmazza. A Holdról történő indítás hibátlanul sikerült: a felszálló rész a megadott pályán ha­ladt és a hajtómű a megadott program szerint működött. Az űrhajósokat hallhatóan nem viselte meg a bonyolult és veszélyes manőver: még tréfálkozni is tudtak a földi irányító központtal, miközben a pályaadatokat és a műsze­rek adatait közölték. A rajt előtt Conrad és Bean, a második holdséta befejez­tével „nagytakarítást” tar­tott a holdkomp kabinjában: letisztogatták ruhájukat, eltá­volították a felesleges szer­számokat, műszereket és min­dent elcsomagoltak, amit a Holdról hoztak magukkal. Az utazás eredménye mintegy 25 kilogrammnyi holdkőzet, a Sur­veyor automatikus űrállomás tv-kamerája és néhány alkat­része. Az űrhajósok a földi irányító központtal együtt vé­gezték el a rajt előtt a szük­séges ellenőrzést. Houston Az Apollo—12 holdkompja, az Intrfepid hét perccel a fel­szállás után, magyar idő sze­rint 15 óra 33 perckor 6035 kilom­éter/óra sebességgel tért rá a Hold körüli pályára. A holdkomp ezt a műveletet 14,8 kilométer magasságban haj­totta végre. A pályának hold­távol pontja 87 kilométer. Az elliptikus pálya valamivel ma­gasabb az eredetileg terve­zettnél (14 kilométer, illetve 80 kilométer), mint Houston­ban megállapították, ennek az az oka, hogy a két űrpilóta a kelleténél másfél másodperc­cel tovább égette a felszálló rakétát. Mint közölték, a hi­bát a későbbi manőverek so­rán könnyűszerrel kijavítják. Ennek egyik módja az, hogy csökkentik a holdkomp sebes­ségét. Richard Gordon a „Yankee Clipper ”-ről megfigyelte a holdkomp felszállását. A holdkomp ablaka a Hold fe­lé fordult, ennek következté­ben Conrad és Bean jól meg­figyelhette a felszálló rakéta begyújtásának a holdtalajra gyakorolt hatását. Rendkívül elégedettek a hoestoni központ szakértői az Apollo–12 űrhajósainak eddigi eredményeivel. A hold­­komp két utasa teljes siker­rel teljesítette a két holdsé­­tára kitűzött feladatokat, megfelelő mennyiségben és változatban gyűjtötte be a kőzet- és talajmintákat és visszahozta a Földre a Sur­veyor automatikus űrállo­más tv-kameráját is. Conrad és Bean mindvégig kiváló hangulatban, jó erőn­létben hajtotta végre felada­tait. A jó hangulatot egyes tudósok részben annak tulaj­donítják, hogy az űrhajósok mindvégig tiszta oxigént lé­legeztek be házi tartályaikból.­ A sétákon összesen több mint két kilométeres utat tettek meg az égitest felszínén és több holdkrátert kerestek fel.­ Conrad és Bean tapasztalatai szerint a leszállás helyén a Hold felszínét sötét színű, erősen tapadó por borítja,­ amely ruhájukon kívül bebo­rította a Holdon elhelyezett tárgyakat is. A porban üveg­hez hasonló­an­yág található, kisebb golyócskák formájá­ban. Sikerrel kapcsolták össze az Apollo—12 űrhajó hold­­kommját a Hold körül kerin­gő űrkabinnal. A manőverre közép-európai idő szerint rö­viddel este hét óra előtt ke­rült sor. A holdkomp, amely három és félórával korábban rajtolt a Hold felszínéről az előre kiszámított pályán „alulról és hátulról” közelí­tette meg az űrkabint, amely­nek belsejéből Richard Gor­don irányította a bonyolult műveletet. A két űrjármű már korábban vizuális kapcsolat­ban állt egymással és a mű­tete, közönséget korpótolva a holdséta tv­-közvetítésének el­maradásáért. Gordon a kabin­ból tv-közvetítést adott az összekapcsolás befejező sza­kaszáról. A földi tv-nézőik is jól lát­hatták a közeledő holdkompot, annak úgynevezett felszálló­­részét, háttérben a Hold krá­tereivel. Gordon kérésére Con­rad, a holdkomp parancsnoka megfelelő szögbe állította űr­­járművét, majd „lefékezte” azt, hogy a találkozó utolsó szakaszát Gordon hajthassa végre az űrkabinnal, amely az összekapcsolás „aktív” ré­szese volt. Röviddel az összekapcsolás után megkezdődött a két űr­jármű belső nyomásának ki­egyenlítése, az összekötő alag­út nyomás alá­ helyezése. Az űrhajósok ennek befejeztével eltávolítják a záróajtókat és megkezdik az átköltözést az űrkabinba. Ezt újabb szórk a lo­csolás követi, majd a hold­kompot „visszalövik” a Hold­­a. Az And­lo—­­2 három uta­sa ezután az űrkabinban to­vább kering a Hold körül. A visszatérő pályára november 21-én este térnek rá és no­vember 24-én szállnak le a Csendes-óceánra. (MTI) Utcai harc Milánóban Gumibotos rendőrök ütlegelik a tüntetőket Milánó bel­városában az általános sztrájkkal kapcsolatos összetűzé­sek során. Egy rendőr meghalt,, a sebesültek száma 61. (Telcfoto — AP—MTI—KS

Next