Fejér Megyei Hírlap, 1969. november (25. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-22 / 271. szám

VILÁG PROUSTAKflU, ■UTBBOLJfc'M | f­ffgf ■* *| illlM||i­T[fll| | ] 1909. november SHHS Pf® fSH XXV. évfolyam. 271. «. | in: m nn*. "* " - ---- ___ Nyereség és közérzet Két éven át újra meg újra fellángolt a vita a nyereségrészesedés elosz­tását szabályozó három ka­tegória felett. De akár úgy is mondhatnánk, hogy a három kategória között, ugyanis az új gazdasági mechanizmusnak ezt a szándéka szerint igen jó differenciáló csoportosítását társadalmi méretekben nem tudtuk elfogadni, s nem tudtuk elfogadtatni. Mert valamiféle kaszt­rendszer melegágyát látták benne a dolgozók, mert ok­talan vitákra adott alkal­mat, s mert — miért ne legyünk önmagunkhoz őszinték?! — ebben az or­szágban csak az egyes ka­tegóriába soroltak nem akartak fentebb, magasabb kategóriába lépni. Minden­ki más akart. A hármasba soroltak a kettesbe, a ket­tesek az egyesbe. Mindenki akart, de nem úgy, ahogyan azt a kategó­­riába osztás alapelvei felté­telezték, tudniillik nem úgy, hogy az eddigieknél jobb, hatékonyabb munká­val véteti magát észre, s vívja ki a jogot a fentebb sorolásra, tehát a részese­désből való „nagyobb ka­réj kenyér” jogára. Nem így akartunk. Sokkal in­kább vitákkal, meddő vi­tákkal, s nem ritkán köve­­telődzésekkel. Kérdezhetik sokan, hogy mi szükség van most mind­ezek felhánytorgatására, hiszen a Minisztertanács november 20-i ülésén meg­született a döntés. Vagyis ha már úgyis visszamenő­­leges hatállyal történik a kategóriák megszüntetése, a nyereségrészesedés szét­osztásának új alapokra he­lyezése, minek felidézni a régi gondokat? Azt hiszem nem lehet vi­tás senki előtt, hogy ez a döntés alapos megfontolás­ból, az eddigi gyakorlat mi­jének megvonásaként született. S ha a kormány le meri vonni a konzekven­ciákat, ha ki meri monda­ni — akár közvetlen meg­fogalmazásban, akár a változtatás tényén keresz­tül —, hogy nem váltotta be a hozzáfűzött reménye­ket a most már régi nyere­ségfelosztási rendszer, ne­künk az egyéneknek nem­csak jogunk, de kötelessé­günk is a megfelelő kon­zekvenciák levonása. Nemrégiben a tévé és a rádió sorozatban foglalko­zott a közéleti demokratiz­mussal. Most nyugodtan mondhatjuk el, hogy a mindennapok demokráciá­jának egyik igen fontos megnyilvánulása ez a ren­delkezés, hiszen — sok más szabályzóval együtt — ezt is fenn lehetett volna tar­tani még néhány évig. De megváltoztattuk. Csoportos, egyéni és tömegviták ered­ményeként. És mégis, ami­kor örömmel fogadjuk, hogy a tömeghangulat és a tények hatására kormá­nyunk ily gyorsan döntött a kategóriák kérdésében, újra meg újra annak szük­ségességét látom, hogy ön­magunkban is és a nyil­vánosság előtt is értékel­jük: a dolgozók véleménye realizálódott. Mert az egyenlősdiskedés igénye nem pótolhatja a szocialis­ta viszonyok között nélkü­lözhetetlen anyagi érde­keltség elvét. Az egyforma darab kenyér elve nem szé­lesíthető ki a javak egyen­lő elosztásáig, hiszen akkor a húzóerőt kapcsolnánk le a fejlődés szerelvénye elé. Ne azt lássuk meg tehát ebben a kormánydöntés­ben, hogy valami rossz volt, hanem azt a nagyon is egyértelmű következte­tést, hogy lehet ezt jobban is csinálni. Vagyis a kate­góriák megszüntetése és a nyereségfelosztás új rend­szere között az a minőségi különbség, hogy megszün­tettük a nyereségfelosztás merevségét, hogy az ígért önálló döntés jogát kapták meg a gazdasági egységek vezetői, hogy a termelé­kenység, a műszaki fejlesz­tés, s általában a gazdasá­gosság és hatékonyság ér­dekében nyitottak kaput. S éppen ezért múlhatatlanul fontos, hogy ahol csak le­het és erre mód van, még az idei termelési tanácsko­zásokon magyarázzák meg a vezetők a dolgozóknak a nyereségrészesedés felosz­tásának új rendszerét, és értessék meg azt, hogy ez a rendszer még inkább a kol­lektíva és a népgazdasági érdekek érvényesülését se­gítő munka anyagi megbe­csülését teszi lehetővé, s most már függetlenül attól, hogy ki milyen kategóriá­ban volt. Ismeretes a régi felosz­tási rendszer egyik kirívó fonáksága, tudniillik az, hogy ha valakit a II-as kategóriába soroltak közül a nemcsak kiemelkedő, de kiugró munkája elismeré­seként jóval az átlagon fe­lül kívántak megjutalmaz­ni, azt lényegében az egész úl. kategória megsínylette, noha úgylehet éppen olyan feladatok eredményes meg­oldását honorálták, amelyet a kettes kategóriába tar­tozóknak kellett volna megoldaniuk. A mindennapok demok­ráciája szép megnyilvánu­lásaként könyvelhetjük el ezt a döntést. De — és is­mételni kell, míg meg nem értjük, életelemünkké nem változik — ezzel a joggya­korlással csak a kérdés egyik oldalát oldottuk meg. A másikat, a kötelességek mintaszerű gyakorlását, a képességek szerint való munka végzését ezután és ezután mindig gyakorol­nunk kell ahhoz, hogy ez a kormányhatározat életké­pes legyen. Többet kapunk, vagy ke­vesebbet? Ezekben a na­pokban várhatóan megin­dulnak a találgatások. De azt hiszem kár, sőt biztos, hogy nagy kár lenne, ha most ismét megindulna va­lamiféle — a korábbival ellentétes előjelű vita! — afelett, hogy ki mennyit várhat a jövő tavaszon az idei nyereség felosztható részéből. A feladat egyér­telmű és világos: minden­kit a végzett munka ered­ményei szerint bírálnak el, s annak arányában fog ré­szesülni a nyereségből. És ehhez nem vitákra van szükség, hanem munkára. Eredményes egyéni és kol­lektív erőfeszítésre. Mert — és bármennyire is köz­helyszerű, meg kell ismé­telni — felosztani csak azt lehet, amit megtermeltünk. Tisztességgel, minőségileg kifogástalan munkával, s ha nem is világszínvonalon, de önmagunk és iparunk önbecsülésének'' színvona­lán. Jó közérzettel. Kátay Antal “A TARTALOMBÓL. Jusson is, maradjon is Az önképzés jó for­mája: a szellenti vetélkedő Jövő heti rádió- és tv-Műsor Hazaérkezett Losonczi Pál Losoncai pH,­as­znök Tanács elnöke, aki felesége társaságában hivatalos látoga­tást tett az Indiai Köztársaságban és az Iráni Császárságban, a kíséretében volt személyiségekkel — Tímár Mátyással, a Minisztertanács elnökhelyettesével, dr. Háza Vencel külügyminiszter-helyettessel, Asztalos Lajos kohó- és gépipari minisz­terhelyettessel és Molnár János művelő­désügyi miniszterhelyettessel — együtt pénteken délután a IVLZLÉV különrepülő­­gépével hazaérkezett Budapestre. A fogadtatásra a Ferihegyi­ repülőtéren megjelent Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke, Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, Fehér Lajos, a Miniszter­­tanács elnökhelyettese, Cseterki Lajos, az Elnöki Tanács titkára, Péter János kül­ügyminiszter, Nagy Józsefné könnyűipari miniszter.­­ Ott volt S. Sinha, az Indiai Köztársaság budapesti nagykövete, F. J. Tyitov, a Szovjetunió magyarországi nagy­követe és Shamsedin Gharib, az Iráni Csá­szárság budapesti nagykövetségének ideig­lenes ügyvivője (MTI) Húszéves az állami vendéglátás Tegnap este a Velence Szálló és Étterem nagyter­mében bensőséges, baráti ünnepségen köszöntötték a 20 éves állami vendéglátást Két évtizede jött létre a Fejér megyei Vendéglátó­ipari Vállalat illetve an­nak elődje. A vállalat dol­gozóinak ünnepségén részt vett Hajba Kálmán, a me­gyei tanács vb-elnökhelyet­­tese, Barta László a városi pártbizottság osztályveze­tője, Gubics István, városi tanács vb-elnökhelyettese, Kristóf Károly, a KPVDSZ megyei titkára, a párt-, ál­lami, társadalmi és társ­szervek képviselői Az ünnepségen a válla­lat dolgozói, köztük Takács Jenő igazgató, Herendi La­jos vállalati szb-titkár, és Timár Imréné az alapító­­tagok egyike adott számot az elmúlt 20 év tevékeny­ségéről emlékeztek meg azokról, akik 2 évtized alatt a legtöbbet tették. Ez a 20 év nemcsak azt jelenti, hogy új és új üzletek nyi­tották meg kapuikat álla­mi irányítás alatt, hanem azt is, hogy a vendéglátó vál­lalat a lehetőségekhez ké­pest egyre korszerűsödött, hogy mindjobban kielégít­se az igényeket Az ünnepség résztvevői nemcsak a kitüntetéseknek örültek, és nemcsak az töl­tötte meg szívüket szere­tettel, hogy felírták nevü­ket a vállalat jubileumi zászlajára, hanem az is, hogy úgy érzik — elsősor­ban a 42 szocialista brigád segítségével — az új gárda képes továbbhaladni azon az úton, amit elődeik kezd­tek. Vásárváros Fehérváron Az MSZMP megyei bizott­sága javasolta a megye ipari és mezőgazdasági üzemeinek, hogy hazánk felszabadulásá­nak 25. évfordulójára léte­sítsenek a megyeszékhelyen egy állandó termékkiállítást. Ezen bemutathatnák leg­újabb termékeiket és termé­nyeiket. A kiállítást azután az igények és lehetőségek egyeztetésével a későbbiek folyamán vásárvárossá fej­lesztenék. A kiállítás és vásárváros helye a Vidám Park mögötti területen lesz kialakítva. Új vezetőséget választott a MTESZ Fejér megyei Szervezete Tegnap Székesfehérváron, a városi tanács tanácster­mében tartotta vezetőségvá­lasztó küldöttközgyűlését a Műszaki és Természettudo­mányi Egyesületek Szövet­sége Fejér megyei Szerve­zete A gyűlésen megjelent, és az elnökségben foglalt helyet többek között dr. Ta­polcai­ Jenő, az MSZMP KB tagja, a Fejér megyei Tanács vb-elnöke, és dr. Valkó Endre, a MTESZ fő­titkára. A tizennégy tag­egyesületnek az elmúlt négy év alatt végzett munkáját értékelő írásos beszámolót a küldöttek már előzőleg megkapták, tanulmányoz­ták, így Papp István, a MTESZ Fejér megyei Szer­vezetének elnöke, a Video­ton vezérigazgatója, csak szóbeli vitaindítót tartott Vitaindítójában hangsúlyoz­ta, hogy milyen nagy fel­adatok várnak a jövőben a szervezetre, hiszen a mező­­gazdasági jellegű Székesfe­hérvárból az ország ötödik ipari városa lett, s ezzel együtt nőtt a szellemi kapa­citás is. Nagy súlyt kell fek­tetni arra, hogy a jelenleg még kívülálló fiatal műszaki értelmiséget bevonják a szervezet munkájába. Ez a jövőben — megfelelő akti­vitás mellett — döntően be­folyásolhatja a város mű­szaki-szellemi életének fej­lődését. Szólt az előadó a Műszaki és Természettudo­mányi Egyesületek Szövet­ségének a közelmúltban­­— éppen a gazdaságirányítási reform kapcsán — megnö­vekedett jelentőségéről, amelyet mind az országos, mind pedig a megyei párt­­határozatok is mutatnak. Dr. Tapolczai Jenő hozzá­szólásában felhívta a figyel­met arra, hogy a műszaki értelmiség egyre nagyobb követelményekkel, felada­tokkal találja magát szem­ben, s ezek megoldásában , nagy segítséget jelent az egyesületi munka további javítása. Több felszólaló foglalko­zott a tagegyesületek mun­kájával, s feladataival a jö­vőre nézve. Dr. Valkó Endre az or­szágos vezetőség nevében gratulált a Fejér megyei szervezet országosan is ki­emelkedő munkájához, s to­vábbi sikereket kívánt Új tagegyesület alakulá­sáról is értesülhettek a je­lenlevők, bár nem teljesen „váratlanul”. Ugyanis hosz­­szabb ideje folyik az ipar­­jogvédelmi egyesület szer­vezése, s 1970-től ez a tizen­ötödik tagegyesület is kive­szi részét a MTESZ megyei szervezetének munkájából. A hozzászólások után a küldöttgyűlés a Fejér me­gyei szervezet választmá­nyának összetételéről sza­vazott Az újonnan meg­választott választmány dön­tött azután, hogy az elkö­vetkezendő négyéves ciklus­ban kik lesznek az elnök­ség tagjai, kik irányítják a szervezet munkáját A Műszaki és Természet­­tudományi Egyesületek Szövetsége Fejér megyei Szervezetének elnöke ismét Papp István, a Videoton vezérigazgatója lett. (kls) J Crízist­a esti té­ni a tiszti lé­g­ép brigád tagjai mindent elkövetnek, hogy december 1-ig átadják tizenegyen című riportunk a 3. oldalon. rendeltetésének, ők Állattenyésztési tudományos napok Pénteken a Magyar Tudo­mányos Akadémia díszter­mében kétnapos állatte­nyésztési tudományos ülés­szak kezdődött, mintegy 300 hazai szakember részvételé­vel. Dr. Lőrincz József, a MÉM főosztályvezetője meg­nyitó előadásában elmond­ta: bár a takarmány­kuta­tásnak hazánkban nemzet­közileg elismert művelői vannak, a kutatás nem eléggé szervezett, s a gya­korlatnak nem tudja azt nyújtani, amit az elvár. A MÉM tudományos kutatási politikája ezen a helyzeten változtatni igyekszik, a ku­tatási témák szakosításával is. A tudomány szinte na­ponta fedez fel új anyago­kat, eljárásokat, de ezeket csak a jól működő alkalma­zott kutatással és széles kö­rű szaktanácsadással lehet hasznosítani. Elmondta: az ország állatállománya az el­múlt öt év átlagában és számos állatban számítva mintegy 4-6 százalékkal haladja meg a háború előt­tit. A takarmánytermesztés azonban nem fejlődött ilyen mértékben, különösen a fe­hérjehiány­­ okoz problémát A szemestakarmányok ter­méshozamait nagyobb adagú műtrágyázással és öntözés­sel lehetne növelni. A takarmánygabona-ter­mesztés fejlesztésével kap­csolatban rámutatott: ha­zánkban hozzávetőleg 350 ezer holdon termesztenek takarmányozási célra búzát. A növény biológiai értékét tovább kell növelni, elsősor­ban az erre megfelelő faj­ták széles körű elterjesztésé­vel. Az árpa vetésterülete egyre csökken, ez főképpen azzal magyarázható, hogy a termesztésben levő fajták általában nem elégítik ki a nagyüzemek igényeit, az újabban nemesített fajták­nak azonban már előnyö­sebb tulajdonságai vannak és és fellendülést hozhat. Az abrak­takarmányok meg­közelítően 70 százalékát a jövőben is a kukorica ter­mése adja.

Next