Fejér Megyei Hírlap, 1969. december (25. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-03 / 280. szám

f Saerda, »69. dfeeurtm 1 Magyaralmást Tálán két éve volt, hogy a megyei tanács vb. elnökéhez küldöttség jött Magyaralmásról. Küldeté­sük célja, pénzkérés volt. Azt adták elő, hogy hoz­zákezdtek a kéttantermes iskola építéséhez, fel is húz­ták a tetőt, csak éppen 250 ezer forint hiányzik még a befejezéshez. Akkortájt, méginkább a korábbi időkben nem volt ritka az ilyen küldetés. Számtalanszor előfordult, hogy egy faluban, város­ban, üzemben hozzákezdtek valami építéséhez, anélkül, hogy tisztázták volna a be­kerülési költségeket, tá­volabbra néztek volna. Építkezni kezdtek, mond­ván: amit megkezdünk majd csak be is fejeződik, valaki, vagy valakik adnak erre pénzt. Hasonló eset nem volt kivétel még két éve sem, a magyaralmási példát nem azért elevenítjük fel, hogy borsot törjünk a vezetőség, a község lakóinak orra alá, hanem azért, hogy a válto­zást mutassuk be. A változás Magyaralmá­son nemcsak annyit jelent, hogy több új létesítmény van, mint például a két­tantermes iskola, az orvosi rendelő és a lakás, a peda­góguslakás, sőt még az sem, hogy a tervek szerint a közeljövőben óvoda is létesül, és állnak már a pártház és könyvtár falai. Ennél is többet mond, hogy a községi tanács, a termelőszövetkezet, a nép­front és a termelőszövetke-­­ zetek együttműködésének eredményeként a helyi le­hetőségek figyelembevéte­lével oldják meg, valósít­ják meg célkitűzéseiket. Példaként hadd említsük a pártházat, klubkönyvtárat Hozzájárul ehhez a megyei pártbizottság, de jelentős pénzt ad a helyi termelő­szövetkezet is. Magyaralmáson a­­ tsz eddig sem volt fukar, de a közelmúlt tevékeny­sége mégis fejlődést mutat, nemcsak azért, mert most már a szövetkezetnek is többre telik, hanem terv­szerűbben egyeztetik össze a feladatokat, a lehetősége­ket. A közelmúltban készült el a sportöltöző, melyet a szövetkezet épített és most már közös erővel az óvo­dára gondolnak. Egy ven­déglátóipari egység helyén tervezik az óvodát, beszél­tek már az ÁFÉSZ-szel, s ha az megvásárolja az épü­letet, akkor ez a régi igény is, belátható időn belül megoldódik. Az együttműködésre,­ a kölcsönös anyagi hozzájá­rulásra szükség is van Ma­gyaralmáson, hiszen a 96 ezer forintos községfejlesz­­tési alapból 4 éven át 58 ezer forint hiteltörlesztésre megy. Igény bőven van. Utakat kellenne rendbehoz­ni, fát ültetni. Ami az anyagot illeti a tsz kőbá­nyájának segítségével ezt megoldották, a kő elteríté­sénél pedig a lakosok mun­kálkodtak. A faültetésben pedig az iskolások, úttörők jártak elsősorban az élen. A közvilágítás korszerű­sítését és még sok apróbb de mégis jelentős feladatot oldottak meg így. Az együttműködésen kívül je­lentős segítség a tervek valóraváltásához, a község lakosságának társadalmi munkája­ ,1968-ban egy la­kosra 136 forint értékű tár­sadalmi munka jutott, 1969- re 100 forint értékű mun­kát terveztek, de az előze­tes számításokból az tűnik ki, hogy nem lesznek mesz­­sze a 150 forinttól. Ezek a számadatok tükrözik azt is, hogy a tanács, a tsz, a társadalmi szervek együttes törekvését nem­csak megérti, de a végre­hajtásban is aktívan támo­gatja a község lakossága. Az idei év sikereihez, valamint a jövő évi tervek kimunkálásához az is ösz­tönzést adott, hogy a fel­­szabadulás 25. évfordulója tiszteletére indított község­fejlesztési versenyben is­mételten szép eredménye­ket érjenek el. Mindaz, amit csak az elmúlt két év alatt is tettek arra vall, sikerülni fog. B. B. Tudás és TENNITUDÁS Sárbogárdi pedagógusok Egyre több híve van annak az elvnek, hogy oktatási módszerünk az órán kissé megöre­gedett. Hozzá kell igazítani­ a gyorsuló idő­höz. A sárbogárdi járásból mintegy 30—35 pedagógus látogatott el a I. Rákóczi Ferenc nevét viselő székesfehérvári iskolába, hogy a kísérletként alkalmazott tanítási módszer eré­nyeit a tanóra tapasztalatain, a gyermekek aktivitásán-tudásán mérje le. A tanári szobában tartott megbeszélésen mondta Lébényi Pál, városi szakfelügyelő, hogy a Lénárd-féle módszer a gyermekek tevékenységének nyit „zöld utat” az órán, a pedagógus kissé háttérben maradva irányítja az osztályközösség munkáját. A tudás és ten­­nitudás elvét ötvözi az új módszer. Különösen a tennitudást hangsúlyoznám. Hiszen ez kétélű kard az ismeretszerzésben: egyrészt a tananyag elsajátításában haszno­sítja a tanuló, önállóságot nyerve az új anyag megtanulásában; másrészt az így megszer­zett tudást ismételten „használni” tudja majd későbbi stúdiumaiban, vagy az életben. Három tanórán tapasztalhatták a sárbo­gárdi járásból érkezett pedagógusok, hogy az, önállóság, az aktivitás, a közösségi tempó az órán, a vitaszellem nem ékesen hangzó elv csupán, hanem élő, munkálkodó valami. Ta­nítás helyett — tanulás, passzív befogadás helyett — önálló ismeretszerzés, átlagszint helyett — differenciáltság (mindenki saját mércéje szerint mélyítheti el a feladott té­mát), a tanár sürgetése helyett a közösségi tempó szabja meg az óra ritmusát. Ismétlem, mindezt a másodikosok és hato­dikosok számtanóráján, a hetedikesek törté­nelem óráján láthatták azok a kollégák, akik hitelt adtak ugyan a logikusnak bizonyult új a Rákóczi iskolában módszernek, ám a kételkedés — no meg a „hogyan megy” kíváncsisága — késztette e tapasztalatcserére. Dr. Apai Pálné, Bárdosi Andorné és Papp Károlyné — a kísérletező pedagógusok ügyszeretetével s talán alig ész­revehető drukkjával — mutatta be a „rend­hagyó” tanóra menetét és munkálkodását a gyermekfejekben, gyermek­lelkekben. Ez utóbbit azért hangsúlyozom, mert — a pergő ritmusú feleletváltások, megjegyzések, viták, gyors feladatmegoldások mellett — volt valami rejtett szépsége az órának. Aki az arcokat és szemeket figyelte, az észreve­hette a munka örömét a tanulóknál. Szünetben hallottam sokat mondó megjegy­zéseket a vendégektől: „Én ilyenkor össze­török lelkileg”. (Értsd: vajon elérhetem-e ugyanezt?) ,,Mindez megvalósítható nálunk is. Csak ti agyonmagyarázzátok az órát!” „A módszert, már ismerem. Csupán az osztály­közösség munkája lepett meg.” Magvas elis­merések ezek szakemberektől.­­ Ám a tapasztalatok összegezésekor fukar­kodtak a dicsérettel a sárbogárdi járási peda­gógusok. Inkább rákérdeztek egy-egy kétes értékűnek, vitathatónak gondolt problémára. Kevés a jegy az osztálykönyvben. Nem je­lent-e sok elfoglaltságot az önálló tanulás (tanári előkészítő magyarázat nélkül)? Nem megy-e az elmélyítés rovására a tanári elő­adás hiánya?. .. Az eszmecsere után, mintha érezte volna az elismerés elégtelenségét Várhelyi László, sárbogárdi járási szakfelügyelő. Zárószavában megemlítette: nagyon köszönik a hasznos tapasztalatokat. Bár a hozzászólók inkább a­­ kétely hangján beszéltek, nagyon sokat nyer­tek, biztatást kaptak a tanítás új útjainak kikísérletezéséhez. (K. S.) szik tovább Cece, vagy Föld­vár felé. De számomra egyelőre a legújabb csoda nem az, ha­, nem egy másik, egy­ legfrisebb házsor, ami talán egy-két év alatt nőtt ki az egykori Elő­szállás-puszta helyén. Szép hely az, dombok magasod­nak a Kelemenhalom felé húzódó határ felé, előtte patak kanyarog át a cifra­kerten. Ez mellé települt a kastély, az uradalom pincé­ié és persze magtárai, mű­helyei. És ott húzódtak a cselédházak, közös konyhák­kal, füstös tűzhelyekkel. Most a ledöntött házak he­lyén három-négy új beton­alapot fedezhettem fel, és legalább tizenöt új, kész há­zat az új utca másik olda­lán. Egy-két helyre bepil­lantva, bekopogva régi isme­rősöket , egyik-másik he­lyen cseléd házak régi lakóit kö­szöntöttem. Idős Farkas Mi­hály errefelé szokta éjjeli őrsék­e sétáját folytatni, el­ölgondolkozik közben, hiszen most éppen egy teljesen tég­lából készült épület is várja ott a befejezést, holott Elő­szállás vidékén lakóházat agyagfallal szokás készíte­ni. Régen a tégla csak a kastélynak vagy magtárnak dukált. A házak tetején tv-an­­tennákat látok, az udvarokon motorkerékpárokat, a ker­tekben frissen ültetett fács­­kákat és a szárítóköteleken — hófehér pelenkákat, a megújulás­­dobogóit”. Kis hazám örömeit kere­sem — az új házaknál is frissebb az az öröm, amiben most néhány hete volt ré­szük.­Fölavatták a daruhe­­gyi külterületi orvosi rende­lőt. Háromszobás orvosla­kás, a fürdőszobában ott a fogmosó pohár is, a rendelő­ben a felszerelés, az udvaron a garász. Ott, azon a helyen épült ez a ház, ahol azok az emberek éltek, akik csak va­lamiféle szükséges rosszat jelentettek a föld urai szá­mára: olcsó arató-napszámo­sok, akik azonban ha tud­tak, nyalj­askodtak, mozgo­lódtak uraik ellen. Orvost nekik? Egészen mást gondol­tak a számukra. Egy régi jószágkormányzói jelentés úgy vélekedik róluk, hogy ezek az emberek itt nem tisztelik a törvényt és a jo­got (persze az urakét...) és ezért "csendőrt kell állítani közéjük. A tanács vezetői, Előszál­lás lakói életének felelős jobbra-fordítói persze nem­csak ezeket a valóban ki­emelkedő eredményeket is­merik, nemcsak ezért küz­döttek okos szóval, példamu­tatással, szülőföld-szeretettel. Csak csupán a külterületi lakosság életének könnyí­tésére egész sort mond el Stuhl Gyula tanácselnök. Járda épült Daruhegyen, Ró­­bertvölgyben, Dánieltelepen. Megoldódott a daruhegyi művelődési terem ügye, könyvtár, klub kapott helyet benne. Eljutatták a villanyt az úgynevezett ó-darui rész­re. Menetrendszerinti autó­­buszjárat köti össze Daruhe­gyet, Kisszentmiklóst az anyaközséggel és persze Du­naújvárossal, meg a vasút­állomással — az sem mellé­kes, hogy mindezt az elké­szült új, aszfaltburkolatú út­nak köszönhetik. De még ez sem a teljesség,­­hiszen a nagy dolgok mögött sok-sok apró rejtőzik. A falu meg­győzése, a határozatok mö­gött emberek csoportjai, egy­­egy választópolgár, egy-egy értetlenkedő, vagy lassan mozduló serkentése­­ bújik meg. Mindezzel együtt lett szép a falu, mindez együtt teszi azt, hogy Előszálláson sokan tudják, sokan nőttek fel oda, hogy megérezték — szülő­földjük, hazájuk az a hely, ahol élnek és hogy az érzé­seket kisebb és nagyobb ál­dozatos tettekkel kell való­sággá váltani. Járom Előszállást, köszön­töm az ismerősöket, érdeklő­döm a felnövekvő gyerekek, Farkas Mihály bácsi tíz uno­kája, az épülő házak felől, fi­gyelem, keresem a télben tavaszt köszönteni kész falut, el-elnézek a határ felé, faso­rokat, haragos zöldet rőt­barnára váltó réteket látok. És mindez együtt nem más, mint a hazám, annak egy darabja, egy táj, amely­nek ütőerét keresve, tapint­­gatva — a felszabadult föld, szabad élet lüktetését érzem, viszem magammal is érzöm magamnak, belül. Vincze István A jövőnek — a 2019 ben élőknek — üzennek mai életünkről az előszállási úttörők. Jelszó, faliújság — és az agitáció A Videoton főbejáratát és a gyáregységekbe vezető utat az ünnepi hónapok programját hírül adó táb­lák, plakátok tarkítják. A Dunai Vasmű egyik épületé­nek jelszava lelkiismeretes munkára buzdít. A puszta­szabolcsi Mező Imre ter­melőszövetkezet központi irodájának udvarán fali­újságok, a versenyértékelő bizottság jelentései a szoci­alista brigádok vállalásai­nak teljesítését méltatják. Más helyen a munkában élenjárókat fényképeik közszemlére té­telével népszerűsítik. A szakszervezetek megyei, vagy üzemi bizottságai gyakran rendeznek újítási kiállítást. Lehetne tovább keresni és bemutatni azo­kat a hatásos módszereket, amelyek az írott szó ere­jével, grafikákkal, képes illusztrációval a termelés érdekében hatékonyan agi­tálnak. Felsorolhatnánk még né­hány módszert, lehetőséget, amelyek a mindennapi fel­adatok minél tökéletesebb teljesítésére ösztönöznek. A minőségi munka, a jöve­delmezőbb gazdálkodás, a feladatok sokrétűsége igény­li a megoldáshoz szüksé­ges módszerek, eszközök sokszínűségét. A munka­helyen minden dolgozónak legfőbb kötelessége, hogy a tőle telhető legpontosabb, legtökéletesebb munkát vé­gezze. De a munkavállalók öntudatában, szakmai fel­­készültségében, rátermett­ségében differencia van. Egyikben jobban buzog az igyekezet, másban kevésbé. A meggyőző szó, a megfe­lelő közérthető érvelés azonban mindenkinek az érdeklődését felkeltheti, cél­tudatosabbá teheti helytál­lását, fokozhatja ügyszere­tetét. Az emberre hatással van a vállalatnál, termelőszö­vetkezetnél, állami gazda­ságban, vagy más intéz­ményben uralkodó légkör, ennek zavarait megérzi a termelés is. De nemcsak a mun­ka­helyi hatásokkal vagyunk jelen a termelésben, hanem kör­nyezetünkből hozott érzel­mekkel, vágyakkal, az ott­hon gondjaival, örömeivel, a világ eseményei iránti érdeklődéssel. Mindezzel egyetértettek azok, akik részt vettek nemrégiben a Dunai Vas­műben rendezett ankéton. Politikai munkások érté­kelték a termelési agitáció módszereit, amelyek növel­hetik az alkotókészséget, a termelési kedvet, közvetett eszközökkel hozzájárulhat­nak a feladatok minél tö­kéletesebb megvalósításá­hoz. Különösnek tűnik, mint ahogy ezt Hiller István, az MSZMP dunaújvárosi bi­zottságának osztályvezetője hírül adta, de olyan mo­mentumok is hatnak a ter­melésre, mint a Férfi Fe­hérneműgyár dunaújvárosi üzemében félévenként meg­rendezésre kerülő szülői ér­tekezletek. Az üzemben mű­ködő két ifjúsági szalag dol­gozóinak szüleivel féléven­ként rendszeresen tanácskoz­nak a gazdasági és társadal­mi szervek vezetői. Ennek eredményeként javult a fegyelem, a gyártmányok minősége. Hasonló hasznos tapasztalattal, eredménnyel szolgáló „szülői értekezle­teket” másutt is meg le­hetne honosítani. A tapasztalatcsere egyik vitatott témája a „ki agitáljon”, volt. Ma már aligha van szervezetileg összefogható agitátor-háló­zat. De az jelenleg is kö­vetelmény, hogy minden kommunista legyen műkö­dési területének agitátora. És nem hanyagolható el az a­ momentum sem, amelyet Körmendi Kálmán az em­berekkel való foglalkozás termelésre gyakorolt hatá­sáról mondott. Az agitáció­­nak erősítenie kell a vég­zett munkáért érzett fele­lősséget. Egyesek szerint, mintha az évekkel ezelőtti jó tapasztalatok elhalvá­nyulnának. Nemigen okoz fájdalmat, fejtörést, prob­­lémázást egy-egy selejtes munkadarab. Vagy a gyár­kapun kívül minden gond­tól, termelési nehézségtől, anyagellátási zűrzavartól megtisztultan lépnek ki az emberek. Nem viszik ma­gukkal , a munkahely lég­körét. Ez nem jó dolog! Mert benne van a nemtö­rődömség, a „kit érdekel” íze. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy nincse­nek mindenkor tettrekészek a vállalat, gyár sorsával együttérző, azért dolgozó munkások. Számos p­ozitív példával bizonyíthatnánk a köz érdekében cselekvően részt vállalóak munkáját. Minden nagyszerű példa mögött meghúzódnak szeré­nyen azok a párttagok, KISZ-, vagy szakszervezeti aktivisták, akik az alkotó, pezsgő, érdeklődő légkör­höz adnak egy-egy szikrá­­rnyit. Akiknek szava, pél­dája hozzájárul ahhoz, hogy másokban is belső kény­szer, mindennapi igény le­gyen a cselekvésre ösztön­ző közszellem megteremté­se. Az agitációnak — így a termelési agitációnak is — vannak sajátos, jól bejáratott módszerei. Ezeket kell felfrissíteni, al­kalmazni, kiegészíteni az éves gazdasági tervre, vagy prompt feladatok megvaló­sítása érdekében. Agitáci­­ónk akkor hatásos, ha elemző, ha konstruktív, ha a mérlegelés alapján javas­latot tesz, ha gyorsan rea­gál a közömbösségre, vagy helytelen nézetekre, ha az új mellé szegődik és hadat üzen a konzervatív gondol­kodásmódnak. Mindehhez jól hasznosítható a szemlél­tető, az írásos és szóbeni agitáció is. Jelszavak, gra­fikonok, plakátok, falitáb­lák, villám röplapok, kiál­lítások, faliújságok, mind­mind tág, választékos le­hetőséget kínálnak. Csak­hogy néhány helyen el­vesztik időszerűségüket az alkalmazott módszerek, mert a tartalommal keve­sebbet törődnek. Alkalmak­ra, évfordulókra készülnek a faliújságok, jelszavak és mozgósító, befolyásoló, ér­velő szerepük ezért csök­ken. Márpedig elavult gra­fikonok, viharvertő falitáb­lák, megsárgult plakátok nem lehetnek határosak, a közhangulat pezsgését sem eredményezhetik. A szocialista brigád, mint vonzó, agitatív kollektíva, is csak úgy működhet eredményesen, ha produk­tumát népszerűsítik, ha tel­jesítményét rendszeresen­ értékelik. Hatásos lehet olyan helyen, mint például a Dunai Vasmű hengermű­ve, ahol a párt-csúcsvezető­­ség és az üzemi szakszerve­zeti bizottság ösztönzésére, a hengerművek két főmér­nöke kimunkálta azokat a követelményeket, amelyeket el kell érni a szocialista­­munka­vállalata cím eléré­séhez. Vagyis meghatároz­ták a termelés, a kultúra, a szocialista együttélés és az üzemi demokrácia kiszé­lesítésének konkrét felada­tait, így mindenki tudja tennivalóját. • A termelési agitíció része a politikai munkának. Ez­ért a pártszervezeteknek ke­resni kell a jól bevált régi módszerek mellett az újab­bakat Mert például a Férfi Fehérneműgyárban a szala­gokon megválasztott bér­­bizottságok aktív munkája, a 26-os Építőipari Vállalat­nál a gyárigazgató szocia­lista versenyt értékelő te­vékenysége, Sinatelepen a kitüntetett dolgozók éven­­kéti tanácskozása, a csák­­vári Állami Gazdaságban a mindig időszerű képes híradók, másutt a törzsgár­dsták meghallgatása egészíti ki a régi gyakorlatot. Az élet­hez igazodó pártmunka az agitációban is követeli a friss, alkalmas, hasznos módszereket. Ezek elter­jesztéséhez, napirenden tar­tásához a tapasztalatcsere is nagyban hozzájárult. Németh Erzsébet

Next