Fejér Megyei Hirlap, 1970. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-01 / 1. szám
Csatartök, 1978. január 1- Kuba ünnepe A kubai forradalom 11. évfordulóját ünnepli a haladó világ. Tizenegy évvel ezelőtt, január 1-én 90 kilométernyire a legerősebb és legagresszívebb imperialista nagyhatalomtól egy elmaradott, a végsőkig kizsákmányolt nép hosszú, fegyveres forradalmi harc után kivívta szabadságát, s ezzel lehetőséget teremtett az új élet kezdésére. A forradalom győzelme óta eltelt tizenegy év bebizonyította, hogy a kubai népi élni tudott a szabadsággal. Az amerikai monopóliumok érdekében eltorzított szerkezetű gazdaságban megkezdődött az építő munka, a szocialista állam megteremtése. Kuba történelmének utolsó éveiben az a legjellemzőbb, ahogyan az egész nép a szocializmus útjára lépett, s a fenyegetések ellenére szembefordult azsákmányoló amerikai részvénytársaságokkal, a bankárok hatalmával, birtokba vette az őt jogosan megillető földet, az ipari üzemeket és megteremtette a társadalmi előrehaladás feltételeit. A kubai nép viszaverte az imperializmus minden agresszióját, a testvéri szocialista országok segítségével meghiúsította mindazokat a manővereket, amelyeknek a célja a kubai forradalom megfojtása volt. A kubai nép sikeresen azon fáradozik, hogy megszilárdítsa népgazdaságát és végképp felszámolja az elmaradottságot hazájában. A forradalom megnyitotta a kultúra, a tudás, a tanulás birodalmát mindenki előtt, százezreknek biztosított új otthont és új emberi életet az egész lakosságnak. A forradalom évfordulója alkalmából szívből kívánunk sikereket az amerikai kontinensen szocializmust építő kubai népnek. K-n. Fejér megyei Hírlap . Fogadja őket szívesen — tessék pontosan válaszolni! Kezdődik a népszámlálás — Eszmei időpont: amikor összecsendülnek a poharak — 10 év: T-OO ezer újszülött, TOO ezer akás — A derékhad: 3 pedagógusok — Az adatok titkosak Kijelölték a számlálóketeteiket, megrajzolták a tévépeket, összeállították a fmjegyzékeket, az elektronikus számítógépek várják milliárdnyi információ beáplálását, a lyukkártya-heyek készen állnak a lyukasztásra, a kérdőívek terölésre, s a számlálóbiztosok munkájuk megkezdésére, tanfolyamok, értekezletek. Igazitássorc sokasága és egy irodanépszámlálás előzte meg a tízévenként ismétlőtő, nagyszabású munkát, mely valaha nyelvünkben népszámlálás elnevezést kapa, valójában mindig több olt annál. A hivatalos statisztitak aparátus először száz évvel eelőtt végzett Magyarorzágon népszámlálást és ez mostani — figyelembe éve az osztrák közigazgaás egykori összeírásait is - a 14. a sorban. A felzabadulást követően haknikban harmadszor indulak útjaikra a népszámlálás 1970. január 2-án, hogy az öszeírt adatok alapján atatisztikusok minél teljeebb, pontosabb képet tilthassanak össze az ország okosságának pillanatnyi elyzetéről, körülményeiről sajátos, nemzeti méretű fényképezésnek” törvényein előírt pillanata, a néptámlálás úgynevezett eszmei időpontja 1969. decemer 11. és 1970. január 1. apja közötti éjfél. Ekkor épzeletben egy szemvillaásra megállítjuk az időt és ezt követő napokban megtenő számlálóbiztosok eben az időpontban fennállott alapotot rögzítik adatok ormájában kérdőíveikre. Azt mondjuk — népszámlás és értjük alatta a néesség összetételében, helyetében, körülményeibenörtént változások megfigyelsét, számbavételét, összegzését. Valójában tehát ez a lakosság megszámolja a feladat, hiszen arról egy hány ember él az orzágban, folyamatosan renelkezésre állnak kellő ponosságú adatok. Annál fontsabb és izgalmasabb felvenni, hogyan alakultak, milyen mértékben változik népünk életét jellemző eltételek, viszonyok, egy évzed alatt. Bepillanthatunk özségenként, városonként, et, az ezekben kialakított érzetenként a nagy, orszáos átlagszámok mögé. ámenek alkalmasak ugyan a erődés, a változás globál jelzésére, de nem tükrözhetik a szükséges részességgel és sokszínűséggel , adagtól eltérő viszonyost, körülményeket. "Tudjuk például azt, hogy Izeayarországon 1960. óta 1 billióan ezren születtek, egy ebben az évtizedben :Ö7°1 700 ezer lakás épült agánkban, hogy erre az északra tehetjük a mezőazdaság történelmi átalakuását, a televízió általános elterjedését Ez alatt az idő alatt községek szűntek meg, városok alakultak az országban. Háromszázezerrel csökkent a tanyákon, külterületeken élők száma, közel 400 ezerrel nőtt az iparban dolgozók száma, s mintegy félmillióval csökkent a mezőgazdasági dolgozóké. Viszont arról még megközelítő adataink sincsenek, hogy az évtizedben szűkített köztél másfél milliónyi új honpolgárból hányan élnek új, egészséges, jól felszerelt lakásban, és hányan élnek még ma is fütdéspadozatú, vályogfalú, szalma, vagy nádtetős viskóban villany, víz és gáz nélküli lakásban. És nincsenek megfelelő ismereteink ama sem, hogyan alakult lakóházaink és más építményeink életkora, műszaki állapota, hány ember él a fiatalabb, jól karbantartott, még évtizedeknek is ellenálló épületekben, és hányan laknak olyan lakásokban amelyeket már a közeli években indokolt lebontani. A Központi Statisztikai Hivatal rendszeresen közli megfigyeléseit az ipari és mezőgazdasági termelés alakulásáról, a kiskereskedelmi forgalomról, a különböző iskolákban tanulók, és szakképzettséget szerzettek számáról, de arra a kérdésre például hogy a mezőgazdaság idei, kimagasló termelési eredményeit hány munkáskéznek köszönhetjük, majd csak a népszámlálás nyomán lehet megbízható pontossággal felelni. Az öszszeíró ívek adataiból kiderül majd az is, hogy miként áll a lakosság iskolázottsága, szakképzettsége Azt azonban máris tudjuk, hogy nem szerepel többé az öszszeíró íveken az a kérdés, amely az állampolgárok írni-olvasni tudására vonatkozna. Hazánkban az analfabéták száma ma már olyan minimális, hogy a népszámlálókat nyugodt szívvel felmenthetjük ennek a kérdésnek vizsgálatától. Ugyanakkor életbevágóan fontos minél gyorsabban választ kapni arra a kérdésre, hogy jelenleg hány lakatos, esztergályos, villanyszerelő, kőműves stb. szakképzettségű lakosa van az országnak, hány diplomás mérnökkel, agronómussal tanárral, technikussal stb. számolhatunk a közeli és távoli terveinkben. Sokat tudunk ma is önmagunkról, az évtizedek során hazánkban bekövetkezett változásokról. De számos tény, jellemző folyamat, változásra utaló körülmény, rejtőzik társadalmunk mindennapi életének mélyén, felkutatásra, számbavételre és felhasználásra várva. Ősi közmondás: „Aki másokat ismer, okos; aki önmagát ismeri, bölcs". A népszámlálás révén az ország szerez kellő önismeretet, jelenének, jövőjének, formálásához elengedhetetlen bölcsességet. Minél, pontosabban, sokoldalúbban ismeri a helyi és országos kormányzat a lakosság, az ország valódi helyzetét, annál biztosabb kézzel jelölheti ki a közelebbi és távolabbi célokat, a haladás irányát és ütemét s a lehetőségeik mérlegelésével dolgozhatja ki az össznemzeti cselekvés programját. Temérdek munkát, sok fáradságot emésztettek fel már eddig is a népszámlálási előkészületek. De az egésznek a legnehezebb, a legfelelősségteljesebb része, az adatok összegyűjtése, rendszerezése, és feldolgozása, még ezután következik. A tanácsok közreműködésével, a Központi Statisztikai Hivatal szakirányításával mintegy 88 ezren végzik s népszámlálással kapcsolatos adatgyűjtő és elenerási munkát A derékhad pedagógusokból áll. Közülük kerül ki a számlálóbiztosok többsége, akik két héten át erejüiket nem kivédve, fáradságot nem ismerve, úthalan utakon járva, lépcsők ezreit mászva kopogtatnak, csöngetnek be valamennyi morlád otthonába, hogy a kérdéseikre kapott korrekt, igaz válaszokkal tömhessék ki ez összeíróíveket Bárhová lépnek be hivatalos minőségben a népszámlálók, megértést, türelmet, tapintatot visznek magukkal s ugyanezt joggal remélik a lakosságtól maguk is. Számítanak az emberek állampolgári felelősségérzetére, komolyságára és segítőkészségére, hogy kötelességüket, pontosan, szépen teljesíthessék. Munkájukat törvényes előírás szerint végzik, kérdéseikre tehát mindenki köteles őszinte, valósághű választ adni, de ugyanez a törvényerő védi az állampolgárok jogait, érdekeit is, amikor úgy rendelkezik, hogy a népszámlálás során összeírt adatokat szolgálati titokként kell kezelni, és azokat kizárólag statisztikai célra szabad felhasználni. Szíveszteri jótanácsok Az esztendő utolsó napján nem tud az ember elég jó tanácsot kapni ahhoz, hogy okosabb legyen a jövő esztendőben. Ez erről a dologról a nagy német expresszionista írónak, Erich Kastelnek a véleménye. Hanem azért, a jó mondások más nagy mestereivel együtt, ő is megpróbálta. Mégpedig pontosan a fentebb idézett figyelmeztetéssel. És, valljuk meg, nem is jön rosszul néha — két koccintás között — egy szilveszteri jótanács. Legalább van mit be nem tartanunk az új esztendőben... Ne örülj neki, ha kapitánynak akarnak kinevezni egy süllyedő hajóra! Ch. M. Vigasztalódjunk! Minden ellenségünk halandó. Valéry A lehető legjobb mód embertársaink szórakoztatására, ha meghallgatjuk őket. Wodehouse Az vagy, amivé válsz. És csak azzá válhatsz, ami vagy. Amiét Ha poRsz/álni akarsz, olvasd a mai lapokat! Ha filozofálni, olvasd a tavalyiakat! Sarvey Ijegg elnéző embertársaid nézetei iránt, még akkor is, ha valaha a tieid voltak. Frei Illendően el kell viselnünk mindazt, ami szükségszerű. Tat nekem elég jónak lennünk. Még egy jó adag humorérzékre is szükség van, hogy megvigasztalódjunk ezen a szomorú tényen. Rey Csak az égesse fel maga mögött az utolsó hidat, aki tud úszni. Werner FK Ostobaság mindent megmondani, amit gondolunk. Csak az a fontos, hogy amit mondunk, az az legyen, amit gondolunk. Montaigne Sose panaszkodj, ha mások hibái miatt szenvedsz! Gondolj arra, hátha kisebbek a tieidnél. Shaw (Fordította: Schröder Erzsébet) 8 - A beszélgetés kissé pesszimistán indul, ugyanis a vállalat vezetői gondjaik felsorolásával kezdik. S mintegy összegezésként mondják: Nehéz esztendő végére teszünk pontot. Valóban nehéz volt az esztendő? Részleteiben és egészében? Erre keresünk választ dr. Csaba György gazdasági igazgatóhelyettesnél a 26-os Állami Építőipari Vállalat dunaújvárosi központjában. — Vállalatunk 1969. évi termelési eredményei előrelépést jelentenek 1968-hoz viszonyítva, hiszen 50 millió forint termelésfelfutást terveztünk, s ezt, noha nem mérlegadatként közölve, teljesítettük is. Részben létszámnövekedéssel részben a termelékenység fokozásával Azonban a termelékenység 4 százalékos növekedésén túl elképzeléseinknek gátat szabott idei munkáink kedvezőtlen összetétele. — A kiemelt beruházásokra gondol? — Igen. Idén három nagy kiemelt beruházás végleges átadása történt meg, ami önmagában is a termelékenység-növekedés ellenirányába hat, s ezzel egyidőben egy kiemelt beruházást indítottunk. Pluszként jött még a házgyári termékekből építendő lakások számának mérséklése. Tehát aprólékos részletezés nélkül is érzékelhető, hogy kedvezőtlen feltételekkel indultunk az évnek, s e gondok végigkísértek bennünket. — Az a jelenés ez, hogy terveik egy része „papíron maradt”? — Nem. Nem sikertelen év áll mögöttünk, 510 millió forint értékű operatív tervet dolgoztunk ki s ezt csaknem 226 000 forint/egy főre jutó éves termelési érték teljesítésével realizáltuk is. Azonban a nyereség tömegénél már jelentkezik a visszahatás, ugyanis az előbb említett ötven miliós tervfeszítés mellett csak az elmúlt évi nyereségtömegeit, tehát 13 milliót tudtunk „összehozni”, s ez ha nem is kevés, de bennünk jogos elégedetlenséget ébreszt — A felosztható nyereség tömege tehát azonos lesz az 1968 évivel. Vonatkozik ez az egyenlőség a keresetekre is? — Vállalatunk gazdasági és szakszervezeti vezetősége természetesen következetesen végrehajtotta az ésszerű bérfejlesztést idén is. A nyereség, illetőleg a részesedési alap terhére 2,7 százalékos bérfejlesztést terveztünkés hajtottunk végre. Az 1968. és 1969. évi bérfejlesztés idei kihatása 3,5 millió forint többletjövedelmet jelent kollektívánknak. Az alapbérek növelését elsősorban a nehéz fizikai munkát igénylő kategóriákban valósítottuk meg, s hadd említsem itt meg, hogy jövőre elsősorban a segédmunkások és kubikosok alapbéreinél kívánunk fejlesztést végrehajtani. Az imént a nyereségképzésnél említette már idei feladataik kedvezőtlen összetételét. Százalékos arányban mit jelent az Önök tevékenységében a maximált áras és a szabad vállalású kategóriába sorolt munkák tömege? — Az országos nagy beruházások feladatainknak 70 százalékát teszik ki. Ehhez jön az ugyancsak maximált áras lakásépítés, ami 15 százalékot jelent. Feladatainknak tehát mindössze 15 százaléka sorolható a szabad vállalású árkategóriába. Ez sem jelenti azonban azt, hogy ezt a 15 százalékot „megvághatjuk”. Árpolitikánk nem tér el a Központi Bizottság és a kormány instrukcióitól. Köztudott, hogy a szabad vállalású építőipari munkák sem „divatcikkek”. Jogos igényeket elégítenek ki, s költségfedezeteit sokszor nehezebben teremtik meg, mint az egyedi, nagy beruházásokét. őszintén sajnáljuk, hogy 1969-ben —kapacitáshiány miatt — mintegy 250 millió forint értékű építési, igényt kellett visszautasítanunk. — A kapacitáshiány gépekre, technológiákra vagy a munkáslétszámra vonatkozik? — Elsősorban a fizikai munkáslétszám hiánya okoz gondot Különleges helyzetük — nagy beruházások s az ezzel együtt járó nagytávolságú utazások szükségessége — nem gyakorol vonzást a fizikai munkaerőkre. Ez sajnos még úgy is jelentkezik, ho fizikai munkáslétszámunknál bizonyos csökkenéssel számolunk év végére. Természetes következménye ez annak, hogy egy ideig — nem ritkán évekig — dolgoznak munkásaink Dunaújvárosban vagy Százhalombattán, s azután jön a befejezés, egy újabb munkakezdés, s „holnaptól” Beremenden kell foglalkoztatnunk őket Igen gyakori jelenség, hogy felépítünk egy erőművet vagy egy gyárat, s dolgozóink egy része ott is marad, zárt üzemi feltételek között. Érthető, emberileg érthető álláspont ez, de népgazdasági érdekből, s az építőipari vállalat vezetőinek szemszögéből nem megnyugtató. Különösen nem akkor, ha figyelembe vesszük, hogy ezért a többletfáradozásért igen jelentős anyagi többletet is fizetünk — egyedi beruházásoknál bérpótlék, különélési pótlék —, s ennek ellenére sem tudjuk vonzóvá tenni. — A törzsgárdára is vonatkozik ez a mozgás? — Régi dolgozóink, a törzsgárda tagjai természetesen kitartanak, sőt, törzsgárdánk évről évre növekszik is. Ezt a nők érdekében természetesen teszünk is valamit. Anyagiakban is kifejezésre juttatjuk elismerésünket, s a szakmunkás-utánpótlást is első-rendű feladatnak tekintjük. Évenként — csak a példa kedvéért — szakmunkásképzésre ötmillió forintot fordítunk. S ami még a fiatalokra vonatkozik, dolgozóinkat végzett munkájuk szerint ítéljük meg, tehát a jó képességű és szorgalmas fiatalok megtalálják anyagi számításaikat is. Az, hogy a törzs- gárda tagjait a vállalatnál el t töltött évek arányában jutatatjuk bizonyos anyagi több-letekhez, nem ellentétek me-legágya. Sokkal inkább erő-síti a fiatalokat is abban a meggyőződésükben, hogy érdemes kitartani egy munkahelyen. — Említettük már, hogy feladataik 70 százalékát az egyedi nagy beruházások teszik ki. Milyen munkák tartoznak ebbe a kategóriába? — Idén fejeztük be a Dunamenti Hőerőmű alapberuházásait, a dunaújvárosi Irónyomó Papírgyár építkezéseit és a dunaújvárosi partfal helyreállítását. Emellett négy nagy egyedi beruházáson dolgozunk még: a beremendi Cement és Mészmű, a Dunai Hőerőmű 840 megawattos bővítése, a Dunai Kőolajipari Vállalat, első és második be-ruházási szakaszán. E hét munkaterület idei programja 236,1 millió forint volt, s várhatóan 252,7 millió forint értékű munkát sikerült vé lgeznünk. Hadd tegyem hcas-t rá még, hogy változatlan terr-r ellátási gondok közepette. Ugyanis — és sajnálatos módon — a nagy beruházásotoknál még mindig fennáll . .A tervek késedelmes szolgáltarjása, s ez általában akadályozza a munkaerő koncentrált felhasználását, nem is beszélve arról hogy végül is az építőkön akarják behozni a késéseket. — Ha már ismét a gonkodóknál tartunk: ön említette, hogy idén csökkentett lakásépítési programot kaptak. Mit ennek az oka? — Terveinkben 197 lakás építése szerepelt, s eddig 21®-* lakást adtunk át. Ezzel ide lakásépítési programunkat be is fejeztük. A csökkentett program a dunaújvárosi Épületelemgyár termelésének és panelszállítási lemaradásának függvénye volt A lakásépítésről még annyit: idén is komoly gondot okozott a lakások minősége. Tekintettel arra, hogy a felépült lakások nagy része társasház vagy szövetkezeti akcióban készült, a vásárlók érthetően sokkal nagyobb minőségi követelményekkel léptek fel velünk szemben. Mi viszont az előregyártás hibáiból eredően képtelenek voltunk min-den ilyen minőségi követelményt kielégíteni — összefoglalva tehát: nehéz, de nem eredménytelen esztendőre tesznek pontot, S mielőtt az újévi poharak összecsengenének, mit tartana ön még szükségesnek elmondani? — Nem céltalant!! zsörtölődtünk ebben a nyilatkozatban sem, mint ahogyan év közben sem voltak céltalanok erőfeszítéseink. Kollektívánk érdekében kívánjuk a jobbat, a többet s a jobb minőséget. Valamennyiünk érdekében, akik 1969-ben képesek voltunk 510 millió forint értékű munkát elvégezni, s egy sor nagyfontosságú beruházást befejezni vagy megkezdeni most, amikor 1969. évi erőfeszítéseink gyümölcseire, s az 1970. évi feladatokra koccintunk, hadd kívánjak vállalatunk párt-, szakszervezeti- és gazdasági vezetői nevében sikerekben, egyéni és családi örömökben gazdag, boldog és békés új évet kollektívánk minden tagjának — fejezte be a beszélgetést, dr. Csaba György gazdasági igazgató- helyettes. ____ . Nehéz esztendőre teszünk pontot Év végi beszélgetés dr. Csaba Györgygyel, a 26-os Állami Építőipari Vállalat gazdasági igazgatóhelyettesével