Fejér Megyei Hírlap, 1970. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-21 / 44. szám

---2--­ „Mi nem hajtunk sohasem" Kép fekszik előttem, tele­tő­to Chicagóból, 1970. febr. 16. A háború és a fasizmus ellen tüntetnek, jogtalanul bebörtönzött, társaik szabad­ságát követelik a demokrati­kus érzelmű fiatalok. A képen feliratokat tarta­nak a magasba, szájuk éne­kel, vagy kiált, kezük a ma­gasban. Az ilyen képek már több százszor beszáguldták a világot, elmosódnak első lá­tásra az emberek tudatában, de nem mosódhatnak el a tör­ténelemben. Ők, akik a leg­többet szenvednek életük ki­­látástalanságától az egyete­mek előadótermeiben, ahol a professzor széles gesztusok­kal beszél a képernyőről. Aki­ket felkészítenek pontos al­katrésznek egy szörnyű gépe­zetbe, egy olyan társadalom­ba, ami olyan gépezetté vált, mely képes elválasztani az emberi lelkeiismerettől a mér­nöki pontossággal kidolgo­zott, emberiség ellen készü­lő merényletek sorát, Vietna­mot, Izraelt. A társadalom, amely részévé a­karja formál­ni a szennyes céljainak meg­valósításához, gyermekeit, akik elutasítják, tiltakoznak és egész életükkel másra ké­szülnek. Ezeket a fiatalokat elítélték a szörnyű rendőrbo­tok suhogása után. Börtönbe zárták az egyetemek padjai­ból. Ann Arbor: A chicagói ítéletek ellen tüntetett szer­da este a michigani egyetem 1800 hallgatója. A rendőrség gumibotokkal verte szét a diákmegmozdulást. Szétverte? Szét De az ar­cokra kiülő gyűlöletet az ön­kény ellen nem tudják szét­verni gumibotokkal. A szí­vek készülődő forradalmi me­legét megtörhetik a rendőr­botok, de ki nem hűthetik. Csató Károly H­Í­R­L­A­P TASZSZ — REUTER — AP — AFP — UPI A 136. találkozó Varsóban az Egyesült Ál­lamok nagykövetségének Ujazdowskie sugárúti palo­tájában pénteken délután az előzetes bejelentéshez híven megtartották a 136. amerikai —kínai nagyköveti találko­zót. Lej Jang kínai ügyvivő a „hongi” típusú Mao Ce­­tung emblémával és a pekin­gi „kulturális forradalom” jelszavaival díszített sze­mélygépkocsija pontban dél­után két órakor érkezett meg a nagykövetség főbejáratá­hoz, ahol Walter Stossel nagy­követ fogadta. Stoessel nagykövet, Lej Jang ügyvivő és kíséretük tagjai a nagykövetség első emeleti tanácstermében ül­tek tárgyalóasztalhoz. Meg­beszélésük egy órán át tar­tott, s az eddigiekhez hason­lóan most is zárt ajtók mö­gött, szigorú titoktartás mel­lett zajlott le. A tárgyalások után a felek kijelentették: a tanácskozás „szakszerű lég­körben” zajlott le. A mostani találkozóra egy­hónapos szünet után került sor. Folytatódott tehát a dip­lomácia történetének leg­hosszabb és legtitkosabb ta­nácskozássorozata, amely Varsóban nagyköveti szinten tizenkét éve folyik. Lapelkobzás Zágrábban A zágrábi ügyészség elko­bozta a zágrábi római katoli­kus érsekség folyóiratának, a Glas Koncila-nak a legújabb számát, mivel annak a tíz évvel ezelőtt elhunyt Stepin­­cac bíborosról közölt cikke hamis állításokat tartalma­zott, ami nyugtalanságot kelthet a lakosság körében. Áprilistól Bécsre figyel a világ Washington Stuart Symington ameri­kai szenátor interjút adott a TASZSZ washingtoni tudósí­tójának a Bécsben áprilisban folytatandó, a stratégiai fegyverek korlátozását célzó szovjet—amerikai tárgyalá­sokról. A szenátor nagyszerű al­kalomnak minősítette a tár­gyalásokat arra, hogy fog­lalkozzanak egy olyan prob­lémával, amelytől sokban függ az egész emberiség sorsa. „Ha nem vagyunk ké­pesek most megállítani a ve­szélyes és rendkívül költsé­ges nukeláris­ rakétafegyver­­kezési hajszát, a történelem talán nem nyújt számunkra még egy ilyen alkalmat — jelentette ki Symington. Nagy reményket fűzünk a Szovjetunióval folytatandó tárgyalásokhoz — mondotta a szenátor — s amennyiben sikerül meggátolnunk az egy­re veszélyesebbé váló fegy­verkezési hajszát, több esz­közt fordíthatunk népeink életének javítására és az emberiség előtt álló prob­lémák megoldására. A bécsi tárgyalásoknak, — hangsúlyozta nyilatkozatá­ban a szenátor — a szovjet— amerikai kapcsolatok javí­tását, a bizalmatlanság és a gyanú megszüntetését kell szolgálniuk. 323 millió forint a MÁV dolgozóinak béremelésére Emelik az alapfizetéseket, az éjszakai pótlékot, csökkentik az utazószemélyzet munkaidejét Egy legutóbbi­ kormányha­tározat végrehajtása érdeké­ben tartott rendkívüli ülést a Vasutasok Szakszervezeté­nek Központi Vezetősége, amely Rödönyi Károly köz­lekedés- és postaügyi mi­niszterhelyettes a MÁV ve­­zéigazgatójának­­előterjeszté­se alapján a vasút 1970. évi bérintézkedéseit, a kollektív szerződés módosítását tár­gyalta meg. A kormányhatározat által biztosított összegből, vala­mint a vasút saját anyagi forrásaiból évi 323 millió fo­rint áll rendelkezésre, amely­ből mintegy százezer dolgo­zó keresete növekszik. A MÁV vezérigazgatóság — egyetértésben a szakszer­vezet központi vezetőségével — a forduló szolgálatban dolgozók eddigi 240 órás munkaidejét átlagosan havi 210 órában állapították meg. Az ezen felüli munkáért március 1-től túlórát fizetnek A számítások szerint — te­kintettel a munkaerőhiányra — mintegy 46 ezer dolgozó­nak 22—123 túlórát kell telje­sítenie, s ennek díjazására 10,3 millió forintot biztosí­tottak. Ugyancsak március 1-től az eddigi 6 forintról a fővonalakon 20 forintra, a mellékvonalakon 16 forintra — az utazószemélyzetnél egységesen 20 forintra — emelték az éjszakai pótlékot. Az igazgatóság és a te­rületi bizottságok döntése alapján növelik a fenntar­tási, a forgalmi és a jármű­­fenntartási munkások, vala­mint az egyes forgalmi és műszaki végrehajtó munka­körökben dolgozók alapbé­rét. Az utazószemélyzet is havi 100 forinttal több alap­fizetést kap. Az anyagi érde­keltség növelésére — a kül­­szolgálati vezetők premizálá­sára — érintett személyen­ként átlagosan 200 forintot, összesen havonta 625 000 fo­rintot kapnak a MÁV-igaz­­gatóságok. Ezeken kívül a részesedés terhére a vasúti építőiparban 3 százalékkal, a vasúti iparban 2 százalékkal növelik a béreket. Az utazószemélyzet válto­zó illetményének koncentrá­lására március 1-től meg­szüntetik a különféle inpro­duktív órák, valamint üzem­anyag-megtakarítások díja­zását s helyette az úgyneve­zett produktív órák eddigi átlagos 3 forintos díját a forgalomnál 4,27 forintra, a vontatásnál 6,88 forintra emelik. A bérügyi intézkedések­kel, a nyereség felosztásának új módszerével szükségessé vált a MÁV kollektív szer­ződésének módosítása is. A központi vezetőség elfogadta az ezzel kapcsolatos javasla­tot, amely szerint a szerző­désben rögzítik egyebek kö­zött a havi 210 órás munka­időt, az ezen felül eltöltött órák különdíjazását, a meg­emelt éjszaki pótlékot, meg­szabják az egyéni nyereség­­prémumban részesülők kö­rét, s feltüntetik a szocia­lista munka­verseny­ben el­nyerhető kitüntetéseket és jutalmakat. (MTI) Most a színpadon A Magyar Rádió munkatársa, Padisák Mihály, Székes­fehérvár vendége lesz vasárnap. Az alkalom, amely az ismert játékvezetőt városunkba hozza, tulajdonképpen izgalmasabb­nak tűnik, mint gondolnánk. Ezúttal nem úttörők, üzemi, vállalati, hivatali, vagy éppen kizárólagosan népműveléssel foglalkozó felnőttek „ki-mit tudját” vezeti, hanem a város három termelőszövetkezete szocialista brigádjainak vetél­kedőjét. Nem szükséges talán részletezni most, hogy a termelés­ben melyik jobb a másiknál, hiszen zárszámadó közgyűlé­seikről időben és részletesen tudósítottunk. Vasárnap tehát 14 óra 30 perckor, a Megyei Művelődési Központ István-termében az ő szocialista brigádjaik mérik össze erejüket: politikai, gazdasági, kulturális, és egyéb isme­retekből. Nyílt, és a résztvevők számára nem éppen kockázat nélküli rendezvénye ez a három szövetkezeti gazdaságnak. A fehérvári tsz-trió, ha nem is késhegyre menő „viadalnak” tekinti az ügyet, amit lehet — miként a gazdálkodásban — ezúttal is mindent beleadnak. A tsz-ek brigádtagjai, ha nem is vonultak rejtekhelyre — ennyit, de semmivel sem többet, nyilvánosságra hoztak — brigádjaik rajtra készen állnak. A felszabadulásunk 25. évfordulója méltó köszöntésére szervezett fehérvári szövetkezeti vetélkedő alkalmából vala­mennyiüknek könnyű kérdéseket, kifogástalan válaszokat kívánunk. És egyúttal jó szórakozást Dombi István, Erdélyi János népdalénekesek, Csányi Béla és népi zenekara műso­rához. (P) Újabb Molnyija Moszkva A Szovjetunióban február 19-én felbocsátottak egy újabb Molnyija—1. típusú hírközlési szputnyikot. Ren­deltetése, hogy biztosítsa a nagytávolságú rádió, telefon és távíróösszeköttetési rend­szer további használatát, va­lamint a szovjet központi te­levízió adóállomás műsorá­nak eljuttatását az „Orbita” hálózat sarkvidéki, szibériai, távol-keleti és közép-ázsiai pontjaira. Híd a Boszporuszon Isstanból Török hadihajók díszsorterve, fellobogózott kompok és óceánjárók szirénái adták hírül a világnak, hogy megkezdő­dött az Eurázsia-híd építése. Az 1650 méterre tervezett híd, amelyet a Cleveland—Hochtief brit—nyugatnémet cég épít, a Boszporusz földszoroson ível majd át, összekötve az európai és ázsiai kontinenst. Tito folytatja afrikai útját Nairobi Nyolcnapos kenyai láto­gatásának befejeztével Jo­­szip Broz Tito jugoszláv köz­társa elnök pénteken el­utazó.. .Nairobiból. A látogatásról kiadott kö­zös közleményben a kenyai és a jugoszláv köztársasági elnök állást foglalt az el nem kötelezett országok értekez­letének megtartása mellett és elítélte az erőszak alkalma­zását a nemzetközi kérdések megoldásánál. Kenya és Jugoszlávia rá­mutatott az ENSZ-nek, mint nemzetközi szervezetnek a fontosságára és sürgette a gyarmati rendszer és a faj­üldözés végleges megszünte­tését Afrika déli részén. Tito afrikai körútjának kö­vetkező állomása Szudán. * Entebbe Az afrikai körútjának kö­vetkező állomására, Kharto­­umba tartó Tito jugoszláv elnök pénteken rövid időre megszakította útját Entebbe­­ben, ahol megbeszélést foly­tat Milton Obete ugandai el­nökkel. Berlini válasz Brandt levelére A Centroprass esti helyzetképe Miközben Jordániában nyu­galom uralkodik a királyi kormány és a palesztin fel­­szabadítási szervezetek kö­zötti újabb tárgyalások előtt, a nemzetközi közvélemény figyelme egy rendkívül lé­nyeges hír nyomán ismét Eu­rópa felé fordult. Ez a hír, amely villámgyorsan bejár­ta a világot, így hangzik: Adlers, a bonni kormány hi­vatalos szóvivője bejelentet­te, hogy a Német Szövetségi Köztársaság kormánya telex­­üzenetet kapott Kohltól, a Német Demokratikus Köztár­saság államtitkárától. „Hi­vatkozással Brandt kancellár február 18-i levelére — köz­li az üzenet — az NDK kor­mánya közli, hogy Gerhard Schuesslert, a minisztertanács hivatalának helyettes vezető­jét jelölte ki a Brandt—Stoph találkozó végleges időpontjá­nak, valamint az ezzel össze­függő más technikai és pro­­tokoláris kérdések tisztázá­sára. Az NDK kormánya ké­ri, hogy az NSZK-kabinet is nevezze meg képviselőjét, akit március 2-én délelőtt tíz órára várnak Berlinben, a minisztertanács épületében.” A bonni szóvivő haladék­talanul hozzáfűzte, hogy kor­mánya a javasolt időpontot elfogadja, és valószínűleg Lahm kancellári hivatali osz­tályvezetőt­­ küldi Berlinbe. Mikor egy újságíró megkér­dezte, ezek után biztosra ve­­hető-e a Stephe Brandt ta­lálkozó, Adlers egyértelmű igennel felelt. Ugyanakkor más kérdés a tárgyalások megvalósulása és ismét mása világszerte annyira várt eredmény.. Ehhez az kel­lene, hogy Bonnban kérlel­hetetlen következetességgel — a CDU—CSU megélénkü­lő aknamunkájával határo­zottabban szembefordulva — levonják az új helyzet vala­mennyi konzekvenciáját és megfosszák azt jelenlegi fe­lemás karakterétől. Ez a felemás jelleg abban áll, hogy miközben az NSZK kancellárja személyes megje­lenésével is látványosan el­ismeri a másik Németország létezésének alapvető tényét, továbbra is vonakodik attól, hogy ennek az elismerésnek nemzektözi jogi formát ad­jon. Márpedig az erre irányuló hajlandóság nélkül lényeges eredmény nem várható a most már hamarosan sorra­­kerülő NDK—NSZK kor­mányfői tárgyalásokon. A nemzetközi jogi elismerés a tovább haladás alfája és óme­gája. A káderiskola nem szanatórium Peking A káderek megedzésére és átnevelésére szolgáló úgyneve­zett május 7. káderiskolák időnként túlsá­g­osan kényel­mesre sikerülnek — ez tűnik ki a Zsenmin Zsipaoból, a Kí­nai Kommunista Párt napilap­jából. Ezekben az iskolákban, amelyeknek az a hivatalos cél­ja, hogy az elpuhult kádereket kemény fizikai munkával, pél­dául földek művelésével átne­veljék, gyakorlatilag pedig le­hetővé tegyék a „kulturális forradalom” során posztjukból eltávolított vezetők ideiglenes áthelyezését, a körülmények sokszor túlságosan is kultúrál­tak —, tűnik ki a kínai sajtó­ból. A lap egészoldalas össze­állításban egyrészt példákat sorol fel arra, milyen az igazi jó káderiskola, másrészt osto­rozza azokat, akik másként csi­nálják. A jó példát a senszi tarto­mánybeli volt kormányhiva­talnokok káderiskolája szol­gáltatja. Itt a hallgató — fér­fiak és nők, fiatalabbak és öregebbek — a mostoha ter­mészeti viszonyok között ma­guk húzták fel az épületeket, télen tüzelőnek fát vágtak a hegyekben, a volt tartományi vezetőkből kárpitosok, kőmű­vesek, kosárfonók lettek. A munkába belefájdult a dere­kuk, kezük megdagadt, de er­re a beszámoló szerint büsz­kék voltak. Vannak azonban másféle káderiskolák is. „Egyes május 7. káderiskolák fény­űzően építik a házakat, és a felszerelés is egészen tökéletes. A városi élet olyan kellékeit is megépítik maguknak, mint a víztorony, előadóterem. Dívá­nyokat, kényelmes puha ágya­kat hoznak berendezésként. A tömegek kommentárja „lám, áthelyezték a hivatalt”. Ami­kor megkérdik, miért ez a fényűzés, így felelnek: „a ká­deriskola nem egy vagy két évre szól, hosszú távra kell gondolni, és mit sem számít egy kicsivel többet költeni.” A lap kommentálja: „nyil­vánvaló, hogy helytelen min­dent az államtól kérni, de va­jon helyes-e mindent az ere­deti szervtől kérni, valójában áthelyezni a hivatalt falura? Kezdetben sokan voltak, akik úgy vélték, helyes munkaerőt és anyagokat kérni attól a szervtől, amelynek kádereit az iskolába küldték, vagy helyes az, ha a munka nehezének el­végzésére­ a szegényparasztokat kérik fel. A kínai pártlap éle­sen bírája azt, hogy az intéz­mények segítették a kád­eris­­kolára küldött tagjaikat a ké­nyelmes körülmények megte­remtésében. „A május 7. ká­deriskola nem szanatórium” — írja figyelmeztetően a Zsen­min Zsipao. (MTI) ­Szombat, 1970. február 2. Botrányos borjak A magyar állatorvosok lap­ja az egyik hannoveri lap közlése alapján figyelmet keltő kivonatát közli annak­ a borjúhizlalási botránynak, amit a múlt évben Olaszor­szágban lepleztek le. Ismeretes, hogy a világpia­con óriási igény van hús és­­húsválaszték iránt. Ezt a kö­rülményt azonban különböző rafinációkkal igyekeznek a maguk hasznára kamatoztat­ni a kapitalista tenyésztők és kereskedők. Gyakorlatilag a következő történt Dél-Németországból nagy mennyiségben expor­tálják Olaszországba a hizla­lásra alkalmas borjakat. Két televíziós adásban közvetítet­ték, hogyan stimulálják mi­rigy ki­vonat-injekciókkal eze­ket a borjakat, a gyorsabb értékesítés érdekében. Így 4® nap alatt 6 kilogrammal töb­bet szednek fel, azonban 3® százalékkal több vizet tartal­maz az izomzatuk, mint a normálisan hizlalt borjaké. Az injekciók következtében, — különösen a húsfogy­asz­tó selürőkdori serdülőkorúaknál — gyermek kékén fejlődési zavarok mu­tatkoznak. Az el­zsírosod­ás veszélye mellett rákképző­dést is feltételeznek. Két esetben jogügyi vita keletke­zett a hizlalások miatti pana­szokból. Egy vizsgálóintézetben 88 borjúból csak kettőnek a hú­sa nem tartalmazott hormo­nokat. A hír elterjedése nyo­mán a háziasszonyok beszün­tették a borjúhús vásárlá­sát. Gyakran emlegetjük enyhe célzással: nem lehet tudni mitől hízik az ember. Az olasz háziasszonyok mostani­lág hozzátehetik: nem lehet tudni, mitől hízik a borjúi Arról viszont meggyőződhet­­tek, hogy mitől hízik a k®4­reskedők pénztárcája. (P. T. F.) Izrael fontosabb ? Kairó Az Egyesült Államok és Izrael félre nem érthető cin­kosságának bizonyítékait taglalja szokásos pénteki ve­zércikkében Heikal, a kairói Al Ahram főszerkesztője. Washington — írja Heikal — olyan, nagy magasságban repülő, pilóta nélküli felderí­tő repülőgépeket szállított Tel Avivnak, amilyeneket még NATO-beli szövetsége­sei sem kaptak. Ezen kívül ismeretes, hogy Izrael hamarosan ötven Phantom-mintájú gépet kap s nagyösszegű gazdasági se­gélyen kívül igényt­ tart to­vábbi 80 harci repülőgépre. Nyilvánvaló, hogy mindez az izraeli agresszió növelését szolgálja. Heikal feltételezi, hogy Nixon amerikai elnök a Lí­biába irányuló francia fegy­verszállítást fogja ürügyül felhasználni az izraeli igé­nyek kielégítésére, habár a líbiai szállítások feltételei olyanok, hogy három vagy négy éven belül nem érez­tethetik hatásukat.

Next