Fejér Megyei Hírlap, 1970. március (26. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-08 / 57. szám
A kőkecske A monda szerint aggkori alsószentiváni Kerék-hegyen volt egy kőkecske. A törökök hagyták itt, kétepyleáik is vitték el a titokzatos kőkecskét. Szántó József törénelemtanár így tudja: — Az öregapámtól halottasn, hogy az ő öregapja jelen volt a keresésért. Az 1700-as évek végén török emberek jöttek és térkép segítségével kutatták fel a rejtekhelyet. A kőkecske farkát el kellett fordítani, s rikkor kihúzhatták, a bendője meg tele volt arannyal. 0 . A titokzatos kőállatnak tehát mesés „fejese” esett volna, ha megtalálja az alsószentiváni szegény nép. "Dehát mások kaparintották meg a kincset, amennyiben a vakmdának hitelt adunk. Bár aggályaim vannak: nem tévedt-e be a kastély kapuján ez az aranybendőjű kecske? Gazdagságot hozván az uraságnak, Alsószentiván legutolsó földesurának ugyanis hatezer holdas gazdasága "volt, és számtalan cselédje. ■ A falu lakóiból alig húsz önálló gazda, a többi cselédsorban, napszámosként élt. A feladat is Szántó Jósnvers ismeretanyagából származik. A pedagógus (aki az iskola igazgatóhelyettese és j községi népművelő egyszemélyben.) hű szülötte falusijának; kiváncsi múltjára, s kutatja történetét. Az iskolá,sokból és két mindent tudó r .öregből toborzott honismert veti kört, és segítségükkelgyűjti a helytörténeti árnyaitot. Érdekes dolgokat, tud Alsószentivánról. ValamikorBedreg nevet viselő besenyő - 'település. Mintegy öt-hat '[pusztából nőtt össze, például (I Egyfvázpusztából, Nekeresd,1pusztából, Hangos -puszta• •. hogyan lett minde biírvi Alsószentiván? Számára jjtettok a falunév. íj Ám említ olyan feltevést, mmi talán a történészek szakvéleményére vár: jj — A falu közelében a Kerék-hegy. Szabályos kerekjded domb, a teteje teljesen is sima, bennem azt a gyanút kelti: talán földvár lehetett. Két oldalán olyan „bástyafélé" is van, ugyancsak dombból. Az egyik „bástyadombon” mély üreg, a helybeliek „bújóliknak” nevezik. Valóban érdekes „búvólyukakról” tesz említést Károlyi János a „Fejér megye lőtörténete” című könyvében: : „Ezen a nép által említett búvólyukaknál azon hagyomány maradt fenn, hogy a t tatárjárás alatt a közeli tridék lakossága ide mene- Hkült. Midőn a tatárok ki keresése vomrttak, IV. Béla hívására sem akartak a benn levők kijönni, hanem a király személyesen megjelent a lyuk nyílásánál, s akkor jöttek elő az abba elrejtőzött emberek.” A lyukak méreteit sejteti a további történet. Századok múlva a Nádorcsatorna megnyitásán József nádor megjelent és „nyársakkal szurkálvá a hegy oldalát, felfedezték a nyílást elrejtő követ, fenyitották, s a földalatti szobákba bementek, s akkor mintegy 21 szobába voltak, különböző fegyvereket találtak.. Olyat is mondtak az emberek a múlt században, hogy az 1820-as években Pyler nevű vadászgató úr bement ide, s annyira behatolt, hogy a sötétben eltévedt. Egy napi gyötrelem után a vadászkutyája farkába fogazva vezettette ki magát. Alsószentiván mondákban nem volt szegény. A különböző lukakban levő „forgó kasza”, titokzatos „kulcsos lány” veszélyétől óvták gyerekeiket a mai felnőttek nagyanyái is. Érdemes volna ezeket lejegyezni úgy, ahogy a legjobb beszédű öregek elmondják és megőrizni az utókornak. De, hogy a kőkecske aranyát „szökni” ne hagyjam, említek egy újabb néphiedelmet. Az arannyal kapcsolatos ez is. Szántó említi meg: — Mondják a falubeliek, hogy ide, az egyik hegy oldalába egész szekér aranyat ástak el a törökök. Ökröstül eltemették a szekeret... Valakik jöttek is ide ásni, de Orbán uraság nem engedte meg. Nem tudom, ax mrotiy mondták a népnek nem azt a vágyát fejezik-e ki, hogy szeretett volna jobban élni. S ezt a cselédsorban lehetetlennek látván, titokzatos aranyok meglelésétől remélte emberibb életét. S ha netalán igy lenne, akkor van esélye az „arany meglelésének”. Nem ismerem, hogy az az alsószentiváni termelőszövetkezet milyen új sorsot teremtett tagjainak. A volt cselédeknek. Olyasmit gyanítok ugyanis: az a kőkecske nem tévedt-e be a közös nyájba, hogy aranyát szétossza a szövetkezett szegények között? Szántó József bizonyára többet tud erről. Hiszen feldolgozta a tsz történetét. Sőt a jubileumi évforduló alkalmából a honismereti kör tagjaival arra gyűjti az adatokat a faluban: hogyan élnek ma Szluha egykori cselédei?... Bizonyára nyomára, bukkan a mondabeli kőkecske „aranyainak”. Balogh Ödön Pierrel már jóelőre megbeszélte, hogy hazafelé bevetik magukat a krumpliföldre. Ez az egyetlen ésszerű lehetőség — állapodtak meg —, ugyanis munkából hazafelé menet már az őrség is fáradt, figyelmük is elfásul. A kényszermunkások tizenkét órai emberfeletti hajsza után, hármas sorokban vonszolták magukat az úton. Mindenki csak arra gondolt, hogy mielőbb otthon legyen, ha ugyan otthonnak lehet nevezni a négy épületből álló, szögesdrótkerítéssel határolt daraktábort, amelybentöbb száz, különböző nemzetiségű és különböző sorsú embert zsúfoltak össze a Harmadik Birodalom szolgálatára. Szökés A krelencei haditengerészeti kikötő dokkja már Tn! A megyehatáron Szigetközi napok Szigetköz az idén a május 22. és június 7. között megrendezendő ,.Szigetközi napokon” szervezett programmal várja a vadregényes táj kedvelőit Az eseménysorozat május 22-én a Mosonmagyaróvári Agrártudományi Főiskola hallgatóinak hagyományos ballagásával kezdődik, majd a következő napokon nemzetközi lovasbemutatót, íróolvasó találkozókat rendeznek. A győri filharmonikus zenekar műsort ad. Lipóton ismét megrendelik az elmúlt évben nagy sikert aratott „Halász-vadász-aranyász” zenés, énekes irodalmi műsort, Lébényben az orgonahangversenyt, Mosonmagyaróvárott és Héderváron pedig „Három a tánc” címmel a magyar, szlovák népi együttesek műsorát. Kiemelkedő eseménye lesz az idei szigetközi napoknak a Lénay társaság emlékülése, amelyet május 30-án rendeznek Mosonmagyaróvárott, ahol a költő diákévret töltötte, s ahol emléktábla örökíti meg tartózkodásának emlékét. 25 ÉV Fehérvárért harcoltak Soha nem gondoltam volna, hogy valamikor Magyarországra kerülök. Mégis eljutottam ebbe az országba. Igaz, nem turistaként, hanem katonai egyenruhában, a háború országútján. Sok minden történt a hosszú, nehéz úton... 1944. október 19-én éjjel hadosztályunk az ellenség védelmét áttörve eljutott a magyar határig. Előttünk fekszik tehát Petőfi Sándor, Kossuth Lajos, Kun Béla országa! Az az ország, amely 1919-ben magasra emelte a forradalom zászlaját. Vajon mi vár ránk területén? Kiadták az utolsó utasításokat, és az elől haladó alegységek átlépték a magyar határt. Hamarosan kellemes meglepetés ért bennünket. A dunai flotilla gyalogosainak egy nagyobb egysége, akik közül sok csepeli is volt, átállt az oldalunkra. Ha Magyarországra gondolok, festői falvak, végeláthatatlan mezők, a csodálatos szépségű Balaton jut az eszembe. De emlékszem a kemény harcokra is, melyek itt folytak. Az ellenség erejét nem kímélve igyekezettmegakadályozni, hogy elérjük a Dunát. Erőfeszítései azonban hiábavalóak voltak. Azon a napon a folyó nyugati partja csendes volt. A Duna védelmében biztonságban érezte magát az ellenség Fel sem tételezte, hogy megkísérelünk leküzdeni egy ilyen komoly vízi akadályt. Pedig bátor felderítőink: Pavlov, Rogyicsev, Sztyeszenko, Borgyuk, Kraszenko és parancsnokuk Babicsev már a nyugati parton volt. Megállapították, hogy az ellenség nem gyanakszik, támadásra nem is gondol. Megkezdtük a Dunán való átkelést, melynek váratlansága biztosította győzelmünket. Nehéz szavakkal kifejezni, és talán nem is lehet megfelelő szavakat találni, hogy kifejezzük azt a lelkesedést, a harci kedvnek azt a fokozódását, mely a személyi állományt eltöltötte, mikor megtudták, hogy az első két deszant zászlóalj sikeresen átjutott a Duna nyugati partjára. A hadosztály harci krónikájában e hadművelet kiemelkedő tettként került be. A veteránok ma is büszkék tettükre, mely méltó a történelem figyelmére. A Dunán történő sikeres átkelésért hadosztályunk megkapta a „dunai” előnevet. Hadosztályunk az ellenséget üldözve áttörte annak erős védelmét, és elsőként hatolt be Székesfehérvárra, elfoglalva a város nyugati részét. Itt hosszas, súlyos harcokat kellett folytatnunk, de már hátunk mögött volt a háború négyéves iskolája, melyben megedződtünk, és sok harci tapasztalatra tettünk szert. E napokban történt az az esemény, mely világosan megmutatta, hogy milyen érzésekkel viselkedik irántunk a helyi lakosság A németek páncélos egységeket kaptak erősítésül. A harcok még hevesebbek lettek. Az ellenségnek nagy veszteségei voltak, de közülünk is sokan megsebesültek. Ekkor a helyi lakosok siettek segítségünkre ,elhelyezték sebesültjeinket házaikban, és elsősegélyben részesítették őket. Január 5-étől hadosztályunk budapesti irányban foglalt el szilárd védelmi állást. Az ellenség többször megkísérelte áttörni vonalainkat, de mi mindannyiszor visszavetettük megindulási állásaiba. A Budapest felé történő áttörés és a bentrekedők kiszabadításának kísérlete kudarcot vallott. Márciusban hadosztályunk Sopron felé vonult. A fasiszták keményen harcoltak minden kis földdarabért. Sehogysem akarták elhagyni Magyarországot. Szerencsére ez nem tőlük függött. Hamarosan elérkezett április 4. L. Branszburg, nyugalmazott ezred gárda tiszt, a magyarországi felszabadító harcok egyik résztvevője hírlap messze mögöttük volt, amikor Pier könyökével megnyomta Sztásekot: — Most. A hármas sorokban menetelők fásultan szegezték tekintetüket bakancsaikra. Pierék tudták, hogy kiugrásukra senki nem emeli fel a fejét, vagy ha igen, akkor is szótlanul elkönyvelik magukban, hogy megint két bolond, aki randevút adott a halálnak. Mert a szökések Krolewcben is egyformán végződtek: néhány nap, legfeljebb két-három hét múlva véresre verve hozták vissza a szökevényeket. A mindig heherésző, köpcös kis Artz, a lágerparancsnok szívesen emlékeztette a szökések kilátástalanságára az embereket: — Akinek nem tetszik a mi kis táborunk békés csendje, aki megunta az életét és meg akar ismerkedni a koncentrációs táborok örömeivel, az induljon el, uraim! " Igaz, ami igaz. Sztárek sokkal rosszabb körülményekre volt felkészülve, amikor lefogták. Ugyanis az akkor már hirhedt Stuthofi koncentrációs táborból hátborzongató hírek érkeztek, s elegendő volt Észak-Lengyelországban kiejteni a Stuthofi tábor nevét, az emberek azonnal elnémultak. Sztásek is a legrosszabbakra készítette fel magát, amikor a leplombált marhavagon kifutott velük Gdanszkból. S mi tagadás, kellemesen csalódott. Igaz, itt sem kényeztették el az embereket, de a takarmányrépa-levesben olykor olykor húsdarabok is úszkálnak, s a napi kenyérfejadagot is pontosan és hiánytalanul kiadják. Fél kiló kenyér és ehető fettétel pedig nem megvetendő ellátás. Minden fellebbezése® munkaügyi vitának van anyagi kihatása, ha nem más, akkor az eljárás költsége, illetéke. A kártérítési ügyeknek általában minden más munkaügyi vitánál magasabb az anyagi kihatása. Kártérítés címén az elmúlt két év során közel 100 ezer forintot ítélt meg jogerősen a területi döntőbizottság A kártérítési ügyek száma minden más ügytípus számánál nagyobb._____ A területi munkaügyi döntőbizottság által tárgyalt öszszes ügynek, 1908-ban 30 százalékát (111 ügy), 1969-ben 28 százalékát (92 ügy) tették ki. Ezen belül is a legtöbb ügy a gondatlan károkozás címén történt fellebezés volt. Ez elsősorban abból ered, hogy a vállalatok a teljes tényállás felderítése nélkül hoztak határozatot. Különösen a szövetkezeteknél fordultak elő ilyen esetek. Az első fokú döntőbizottságok határozata ellen fellebbeztek, majd annak tárgyalásakor, vagy már előtte visszavonták, mivel a területi munkaügyi döntőbizottság által kért bizonyítékokkal nem rendelkeztek. Ugyancsak szövetkezeteknél fordult elő, hogy a gondatlanság körében elbírálható károkozást a foglalkozási szabályok súlyos megsértésével történt károkozásnak tekintették, s a dolgozókat a kártérítési kötelezettség mellett egyéb fegyelmi büntetéssel is sújtották. Elgondolkoztató, hogy egy alkalommal a kártérítést azért állapították meg, mert „más nem okozhatta a kárt”, vagyis sem a károkozó személyét, sem vétkes magatartását nem tudták bizonyítani. Megőrzési felelősségből származó kártérítési ügy viszonylag kevés volt. Ezeknek az ügyeknek nagy részét, azautóközlekedési vállalatok dolgozói által benyújtott fellebbezések tették ki. Az ügyek vizsgálatánál megállapítható volt, hogy a kizárólagos őrzés előfeltételei hiányoztak, amit a vállalat maga is elismert. Nem egy esetben megállapították, hogy a gépkocsik este feltöltött üzemanyagtartályából, a telephelyen történt tárolás alatt, reggelre „elfogyott” az üzemanyag. A 14. sz Autóközlekedési Vállalat dunaújvárosi üzemegységénél például szerszámok és egyéb tartozékok eltűnése miatt a felelősséget a dolgozókra akarták áthárítani ahelyett, hogy a biztonságos őrzés feltételeit teremtették volna meg Utasításban adták ki például, hogy a telephelyen tárolt gépkocsik ajtaját le kell zárni és a kulcsot a portára kell leadni, ugyanakkor nem biztosították a gépkocsik zárhatóságát. Utasítást adtak arra is, hogy a kézi szerszámokat a gépkocsik javításba adásakor vagy más esetekben is, az úgynevezett kéziraktárba kell leadni. A raktár azonban csak délután négy óráig volt nyitva, s ha a gépkocsik később érkeztek a telephelyre, a szerszámok leadására már nem volt lehetőség. Érdekesek a következő esetek. A Sárrétvidéke ÁFÉSZ- nél, a Dunavidéki Üzemi Vendéglátó Vállalatnál tartott általános vizsgálat során kiderült, hogy ezeknél a vállalatoknál csupán azt állapították meg hogy a kérdéses egységben kár keletkezett. Azt már nem vizsgálták, hogy mi a kár oka, s a dolgozó vétkes-e abban. A Dunavidéki Üzemi Vendéglátó Vállalat például az ételmintás üvegeket, a korábbi évektől eltérően, nem mint fogyóeszközt tartották nyilván. Ezek gyakran eltérnek és a hiány miatt sorozatosan adták ki a kártérítési határozatokat. Mint a vizsgálat során bebizonyosodott, a példákban felsorolt vállalatok vezetői meglehetősen furcsa elvet vallottak. Azt mondták, hogy a társadalmi tulajdon védelmét szolgálja minden kártérítési határozat, akár van jogalapja, akár nincs, és majd a munkaügyi döntőbizottság módosítja, vagy megsemmisíti a határozatot, ha törvénysértést lát. Ez a gyökeresen hibás szemlélet és gyakorlat, óhatatlanul a dolgozók felesleges zaklatását, a munkaügyi döntőbizottságok munkájának mértéktelen növekedését jelentette. Azt értjük, hogy a dolgozók által elkövetett törvénysértéseket megbüntetjük. Azt viszont már nem, hogy a vállalatok vezetői által elkövetett törvénysértéseket, miért csak a vállalatok kollektívája érzi meg azzal, hogy ha mást nem, de a fellebbezés költségeit a vállalatok pénztárából kell téríteni? (Folytatjuk) Takács Ferenc Jogtalan intézkedések — megamivlelendő tanulságok Miért csak a dolgozókat terheli a felelősség? Itt mér örülni is tudott Sztásek annak, hogy a Gestapónál bevallotta, hogy hajógépészeti karon végzett négy szemesztert, s hogy van némi gyakorlata is az elméleti felkészültség mellett. Itt ugyanis csupa életerős és jó műszaki felkészültségű ember dolgozott, s az ellátás minőségét kiegészítette az a kedvezmény is, hogy nem verték a munkásokat. Sztásek összebarátkozott a varsói származású Félix - szel és a szerszámkészítő Pierrel, aki amellett, hogy a hajójavításban nagy szakértelemről tett tanúbizonyságot, még kommunista is volt. A totális háború nemcsak az embereket falja fel — szokta mondogatni Pier —, hanem a levegőt is. Ha nem vigyázol, észrevétlenül kiszippantják körülötted az értelem oxigénjét a levegőből, s belefulladsz vagy a közönybe, vagy a kétségbeesésbe. Edzeni kell magunkat a várható eseményekhez. Edzeni, hogy ellent tudjunk állni... Hónapok múltak el e pillanatig amikor Sztásek oldalán érezte Pier könyökét, s értelméig is eljutott a sziszegésszerű felszólítás: — Most! Artz, aki félkezét valahol Franciaországban hagyta, a pimaszpofájú Artz bele fog kékülni a méregbe, ha sikerül. És sikerülni fog. Sikerülnie kell — mondta magában Sztásek, és előrevetette magát a méteres gazzal benőtt krumpliföldön. • (Folytatjuk)