Fejér Megyei Hírlap, 1970. március (26. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-26 / 72. szám
Csütörtök, 1970. március 26. Szolgáltatás, villany, orvosi rendelő Alapi alapozás Tavaly ilyenkor a tanácsülés határozata külön is hangsúlyozta a szolgáltatás fejlesztését. Az akkor sürgetettek között akad még ma is érvényes kívánság, de többségük azóta valósággá vált. Így például a sárbogárdi vegyesipari ktsz létrehozta a férfi fodrász részleget, bővült az asztalosipari, villanyszerelői szakellátás. A családi házak, az anyagi javak megóvása, az új otthonok építése tette szükségessé az építőipar és a festő-mázoló szolgáltatás növelését. Ezt részben a főállású, részben mellékfoglalkozású iparosok engedélyének kiadásával oldották meg. A tanács vezetői a kislakásépítőket segítik a kisajátítások gyors rendezésével, az anyagbeszerzésnél is közreműködnek és típustervekkel egyszerűsítik a családok vállalkozásainak kivitelezését. A lakossági szolgáltatásban továbbra is gond az elektromos kisgépek javítása. A meghibásodott mosógépet, televíziót, centrifugát, porszívót, vagy hűtőgépet meghatározott helyre kell elvinni, ahonnan Sárbogárdra szállítják. Akinek nincs még tulajdonában a házi munkát könnyítő eszközökből, az a kölcsönzőből szeretné pótolni a kisgépeket. A kölcsönzőbolt kínálata azonban elég szegényes. Igény volna centrifugára, porszívóra falfestőhengerre, permetezőre, de a Cece és Vidéke ÁFÉSZ késlekedik az alapi üzlet kínálatának bővítésével és a helyiség felújításával is. A múlt évben bejegyezték a szikvíz üzemet is a létesítendők listájára. Ehhez nem kaptak bátorítást az áfésztől, azt viszont ígérik, hogy a szikvíz nem lesz hiánycikk. A községfejlesztés tavaly és minden évben túlnő a szolgáltatási hálózat bővítésén. Része ennek például az az ötkilométeres agyonrongált útszakasz, amelyről a lakosság levezette a csapadékot, és ezután a járási útőri szervezet rendbehozta. Társadalmi erő gondoskodik a megépített út állagának óvásáról. Bővült a villanyhálózat. Ennek áldásos voltáról Ideiék otthonában beszélnek legszívesebben, mert nyugállományba küldhették a petróleumlámpát. Most már csak egy helyről, a Dózsa György utcai Győr- féle házból hiányzik az áldás. Idén is határozatban fogalmazták meg a tennivalókat. A Rákóczi utcai járdafelszedésre — bitumenes feltöltés vált szükségessé — majd visszarakásra buzdítják a tanácstagok választóikat. Anyagról gondoskodik a tanács. Ma már természetes, hogy az összefogással kiültetett fákat nyesik, ápolják, úgy mint a virágpalántákat. Hiányzik ebből a községből a jó ivóvíz. Az idén megalakuló törpevízmű társulás kezdeti reménykeltője a megoldásnak. Jövőre pedig majd rendelkezésre áll a teljes tervdokumentáció. Olyan létesítmény avatását tervezik, amelyre jelenleg még nincs pénz. Orvosi rendelő és orvoslakás kellene. Miből? Tanácsülés után felhívással fordultak a lakossághoz. Kérték ki-ki erejéhez mérten járuljon hozzá az egészségügyi épület megvalósításához. A jelentkezők jegyzékén ott áll Zuppon Ferenc, özv. Móricz Pálné, Menyhárt Pál, Hajdók Mihály, Sz. Tóth István és az ötvenedikként bejegyzett Ács Imre neve. Azóta már minden bizonnyal hosszabbodott a névsor, így a lakosság és a termelőszövetkezet 50 ezer forintnyi hozzájárulása, egy romos ház megfelelő tetőszerkezeti anyagának felhasználása már biztosíték arra, hogy a 600 ezer forintos bankhitel megfelelő kiegészítésre talál. A kiegészítés, a múlt évi 651 ezer forint értékű társadalmi munka, bátorította a község vezetőit az újabb feladat elhatározására. Németh Erzsébet A harcosok emlékeznek M. Boriszov ezredes, az V. gárda légi deszant hadosztály veterán tanácsának elnöke. Több levelet is írt szerkesztőségünkbe, melyben feleleveníti a negyedszázad előtti harcokat. Az ezredes Székesfehérvár felszabadításakor 21 éves volt. A háború után végezte el a katonai akadémiát és azóta is a szovjet hadsereg tisztje, írása — melyet rövidítve közlünk — az akkori küzdelmeket eleveníti fel A 153-as magaslatért 1945. januárjában—februárjában kegyetlen, életrehalálra menő küzdelmekben számolták fel a Budapesten csoportosuló német egységeket. A III. Ukrán Front csapatai lélegzetvételnyi szünethez jutottak, hogy felkészüljenek a további küzdelmekre. Jólesett a szünet, de hamarosan elkövetkezett március 16-a, amikor a szovjet csapatok Székesfehérvártól északra, támadásba lendültek. A mi ezredünk három nappal a támadás megkezdése előtt foglalta el állásait, Gyula majornál, a 171-es magaslaton. , Az ezred feladata volt a német ellenállás megtörése és a 153-as magaslat elfoglalása. Ez a magaslat Székesfehérvár és Sárkeresztes között terült el, ezen keresztül látták el a németek utánpótlással a Székesfehérvárt védő csapatokat, a 153-as magaslatot, az azt körülvevő futóárkokat, erődítményeket leírni ma már talán nincs értelme, viszont annyit talán mégis kell arról ejteni, hogy a németek mindent megtettek azért, hogy a szovjet csapatokat ettől a magaslattól visszarettentsék. Egy SS-hadosztály gépesített zászlóalja védte ,a magaslatot, s bizony nagyon nehéz volt a küzdelem. Egyórás tüzérségi előkészítő tűz után törtük át az ellenség védelmi vonalát. A németek nagy erővel védekeztek. Az ütközetben több foglyot ejtettünk, akik elmondották, hogy a védelmi övezetben kevés a német haderő, a többség a 153-as magaslaton van. Egész éjjel próbáltuk elfoglalni a magaslatot, de az nem sikerült. Ekkor határozta el Valkulin alezredes, hogy délről megkerüli a magaslatot. Március 17-én reggel a tüzérségi jel után Kukszin zászlóaljának sikerült betörni az ellenséges állásokba. A hitleristák eszeveszetten védekeztek, de aztán belátták, hogy nincs mit tenniük, s megadták magukat. Az V. gárda deszant hadosztálya áttört a sárkeresztes—székesfehérvári úton, egész Csőrig, megkerülte Székesfehérvárt, és veszélyeztette a város védelmét. Székesfehérvártól nyugatra is kemény harcok folytak. Ezen a környéken a belvíz nehezítette munkánkat. Csapy-ik Csórnál a Várpalotáról Székesfehérvárra vezető vasútvonal mentén törtek előre. Martinov őrnagy javaslatára határozták el, hogy éjszaka átkelnek a mintegy két kilométeres belvízzel elöntött réten és váratlanul elfoglalják Sárkeszit. A felderítők alaposan felmérték a terepet, miután két zászlóalj katonái a mellig érő jeges vízben elindultak a réten. A németek március 21-én, illetve 22-én éjszaka át akartak törni az úton. Az SS Viking hadosztálynak sikerült is nyugat felé törnie, de aztán a mieink Nádasdladánynál megállították őket. A német csapatok félve a körülkerítéstől, fejvesztetten hagyták el Székesfehérvárt. Az ezred sikerrel végrehajtotta feladatát. Székesfehérvár körzetében a hősiesség, a merészség példáját mutatta. Sokan, köztük e sorok írója is e csatákért magas kormánykitüntetést kaptak. Negyedszázad múltán kegyelettel emlékezünk azokra a gárdistákra, akik 1945 tavaszán Székesfehérvár felszabadításáért vívott harcokban vesztették életüket. Székesfehérvár nevét nehezen tudták a gárdisták kimondani. Most, ennek a városnak a neve, mint jelkép él a gárdisták körében, az egykori harcokról, harcosokról. M. Boriszov -HÍRLAP- ÁTFOGÓ NEB-VIZSGÁLAT az áru útja a fogyasztóig Nagyszabású ellenőrző vizsgálatot indított a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság, amelynek célja, hogy végig „kísérjék” az árut, a termelőtől a fogyasztóig. Ebben a felmérésben nagy munka hárul a megyei NEB- ekre, így természetesen a Fejér megyeire is. A vizsgálat a textil- és bőrruházati termékekre, valamint a lakosság által leggyakrabban vásárolt építőipari anyagokra terjed ki. Az ipar vonatkozásában megvizsgálják, hogyan alakultak a főbb termékek minőségi jellemzői, érvényesül-e a vállalat felelőssége a termék minőségéért, elég hatékony-e az ellenőrzés ahhoz, hogy már termelés közben feltárja a hibákat, megfelelő-e a gyártmányok minősítése, s megfelelően intézik-e a vásárlók reklamációit. Ugyanis több bejelentés érkezett a KERMI-hez, és egyéb szervekhez, hogy néhány termék nem éri el azt a minőséget, mint amilyen osztályba a gyártó sorolta. Sőt, olyan eset is előfordult, amikor nyilvánvalóan hibás terméket első osztályúként értékesítettek. A kereskedelmet érintő vizsgálat is nagy területet ölel fel. Többek között ellenőrzik, hogy a kereskedelmi vállalatok a szerződésekben kikötik-e az áruk minőségét, s a dolgozók szakképzettsége megfelelő-e ahhoz, hogy átvételkor az anyagot azonosítani tudják a szerződés szerinti minőséggel. Felmérik, hogy melyek azok a termékek, melyekből az elmúlt évben a rendeléstől eltérő minőségben szállítottak, mely vállalatoknál fordul elő leggyakrabban, hogy nem a kért minőséget szállítják, s ezt nem köztik a rendelővel. Megvizsgálják, hogy a kereskedelem ilyen és hasonló esetekben él-e törvényes jogaival. (Minőségi kötbér, esetleg árengedmény, végső soron visszáruzás.) A vizsgálat kiterjed a raktározási, tárolási körülményekre is. Mennyi volt a helytelen tárolásból származó kár összege, a minőséghibás termékeket elkülönítik-e megfelelően a kifogástalan áruktól? Az egyes fogyasztási cikkek ár- és minőségi összefüggéseivel kapcsolatban megvizsgálják, mely termékeknél tapasztalható, hogy az ár változatlanul hagyásával (esetleg emelésével) egyidejűleg romlott a minőség, vagy pedig új elnevezéssel gyengébb terméket hoznak forgalomba azonos, illetve magasabb áron. Mint a fenti felsorolásból is látható, a megyei NEB hatalmas munkát végez, hogy felderítsék, megszüntessék a meglévő hiányosságokat, visszaéléseket. Az országos felmérés valószínűleg több hibát hoz majd felszínre, s ennek nyomán megfelelő intézkedések születnek, hogy megszűnjenek, vagy legalább is csökkenjenek minőségi és árproblémák. — Kiss — it követ. Nem a szerencse istennőjéről akarok most írni, hanem olyan emberekről, fiatalokról és idősebbekről, akik Fortuna nevét viselik. Huszonhatan vannak. Révész József a Videoton szervizüzemének vezetője. Lassan már Józsi bátyám is veteránszámba megy. Sajnos, ilyen az élet, az egyik év követi a másikat, s ki tudná megakadályozni, hogy fehérré váljon a haj, lassúbb legyen a mozdulat? De Révész elvtárs, a régi kommunista még ma is, most is fiatalos. Becsüli a huszonévesek akaratát, tiszteli a középkor szándékát és ha módját keríti, támogatja, segíti a nála idősebbeket. Most az egészen fiatalokról beszélt nekem és ennek kapcsán szólt a gyár vevőszolgálatának szerviz-brigádjáról, amelynek tagjai Fortuna nevét vették fel a megalakuláskor. — Nagy újságot közlök — derült Révész József arca —, a brigád, amelynek Záborszki Károly a vezetője, elkészítette a második televíziót is. Mivel az előzményt nem ismertem, elmondta a következőt: — A kollektíva vállalta, amikor a „minden iskolának televíziót” mozgalom elkezdődött, hogy három készüléket adományoz egy-egy iskolának. A gárdonyi iskolások már megkapták az ajándékot és most, pénteken, március 27-én Fortuna követei a velencei „kisiskola” vendégei lesznek. Viszik magukkal a második televíziót. Vásároltak egy régebbi készüléket, azt teljesen újjávarázsolták. Sok-sok társadalmi munka fekszik ebben a készülékben ... — Nem jelszó — mondja a szervizvezető —, de nagyon boldogok vagyunk. Boldogok, mert tudjuk, hogy örömet szerzünk sok-sok apróságnak. Aztán megtudtam még erről a nagyszerű brigádról, hogy valamennyien szélessávünk”. Ezt úgy kell érteni, hogy ismerik a televízió-készülékeket, azok berendezéseiét, alkatrészeit. És ha valaki hiányzik, akkor sem esnek kétségbe, „beugrik” egyik társuk a hiányzó helyébe. És folytatja ott a műveletet, a munkát, ahol a másik tegnap abbahagyta. Sok-sok tanulás, éjszakázás útján jutottak el a szakma ilyen magas műveléséhez. És most már méltán kapták a jelzőt: ők huszonhatan a szélessávúak. — Említette, hogy három készüléket adományoznak — szólok már búcsúzáskor Révész Józsefnek. — Igen, hármat. Már készül a következő. A megyei tanács művelődési osztálya majd kijelöli, melyik iskola kapja meg. — S mikor lesz az átadás? — Terveink szerint májusban. Májusban Fortuna követei tehát ismét megjelennek egy iskolában. És akkor ismét lemérhetik fáradozásuk eredményét a gyerekek csillogó tekintetéből, örömteli arcuk láttán. És amikor hálálkodva megköszönik a mindent tudó televíziót, ismét csak elhárítják szerényen e szavakat: — Ugyan ... csak teljesítettük, amit megígértünk. Azt tettük csupán, amit szívünk diktált... o.t. 3 A gép is lehet „okos" A megye mezőgazdasági szakembereinek véleménye szerint termelőszövetkezeteink, állami gazdaságaink csaknem 100 millió forintot fordítanak ebben az évben gépvásárlásra. Nagy összeg ez, nem mindegy tehát, hogy milyen eszközöket kapnak, ezért a pénzért, ellenértékűt. Az erőgép-kínálatról szóltunk már lapunkban, lássuk most a géppiac egy másik csoportját. Kezdjük a műtrágyaszórókkal. Régi gondja ez a magyar mezőgazdaságnak. Az eddig gyártott szórók legnagyobb hibája, hogy keskeny sávot fognak, s nem egyenletesen juttatják a műtrágyát a földre. Feltétlenül szükséges volna e gépek termelékenységének fokozása, hiszen a számítások, becslések szerint három-négy év múlva a megye nagyüzemei átlagosan tíz mázsa vegyes műtrágyát használnak fel évente. A legjobb az volna, ha nagyteljesítményű, gyorsjáratú gépek állnának a tsz-ek, állami gazdaságok rendelkezésére. A vasútról egyenesen a táblákhoz, majd a földre juttatnák a műtrágyát. A növényvédelem rendelkezésére bocsátott gépek sem a legjobbak. Nehezek a permetezők, a porozók. Tapasztalható ugyan némi javulás, de a szórófejek nem tökéletesek még, rosszul porlasztanak, egyenetlenül juttatják a növényzetre a vegyszert. Azt mondják az illetékes szakemberek: „okosabb” gépek kellenek, annál is inkább, mivel a növényvédő állomások mind több gazdaságnak adják át ezt a funkciót. „Csőtörés“ — kombájnnal Amikor nemrégiben Illés Lajossal, az AGROKER igazgatójával és Stukovszki Dezsővel, a vállalat főelőadójával beszélgettem, elmondták a következőket: — Az a törekvés, hogy a gazdaságok teljesen gépesítsék egy-egy termék előállítását, szántástól a betakarításig, helyes, szükséges dolog. Csak így csökenthető az önköltség, növelhető a termelékenység. De a komplex gépesítéshez tökéletes, bevált eszközök kellenek. S ezt nem minden esetben nyújtja az ipar. A búzatermesztést megoldottuk, emberi kéz érintése nélkül jut a kenyérgabona a malmokba. A fehérvári Szabad Élet Tsz-ben például egy mázsa kenyérgabonát 17 perc élőmunka-ráfordítással állítanak elő. De ott a másik főnövényünk, a kukorica. A vetéssel, vegyszerezéssel — tehát a növényápolással — nincsen baj. De a betakarítással annál inkább. A jelenleg üzemelő kombájnok ugyanis kis teljesítményűek. A 15—20 mázsás átlagtermést adó kukoricát — adapterrel felszerelve — még csak el tudják csépelni optimális időn belül, jó minőségben. De megjelent már az egyszeres keresztezésű kukorica, amely helyes, ideális termesztési körülmények között képes 70 mázsát adni egy-egy holdról. S hiába van nekünk három féle adapterünk — ebből is a Braud a legjobb —, Zmaj-gépsorunk, mindez kevés a tökéletességhez. Négy sort tud „fogni” a Braud adapter de ez a belső szerkezetet terheli le túlságosan. Kinőtte önmagát az SZK—4-es. Nagyon kellene már az SZK—5-ös! De mikor kerül ez piacra? Úgy mondják, jövőre. Nem lehetne előbbre hozni a határidőt? Az ideális: 10 vagon/nap A kukoricával függ össze a szárítás is. Az elmúlt év őszén írtunk riportot az Agárdi Állami Gazdaságban felállított ,szovjet gyártmányú szárítóról. Ez a berendezés képes napi hatvan vagon terményt megszárítani. Tudomásom szerint már „megdolgozta az árát”, pedig alig néhány hónapja, hogy üzemel. Egy ekkora gazdaság elbír ily nagy berendezést, hiszen több, mint ötezer holdon termesztenek — csak itt — kukoricát. A másik véglet egy magyar gyártmányú szárító, amely napi öt vagon kukorica szárítására alkalmas. Ez viszont bármelyik termelőszövetkezetben — kicsi! És ami ezután következik, az az ugyancsak szovjet gyártmányú DSZP 32-es, ez 30—35 vagonos napi kapacitásra van hitelesítve. Ez viszont nagy egy-egy termelőszövetkezetnek. Nos, ha azt akarjuk — mivel a gabonafelvásárló és feldolgozó vállalatok tárolókapacitása véges —, hogy biztonságban legyen valamennyi közös gazdaság termése, akkor sürgősen elő kellene állítani a napi tíz vagonos szárítót Ennek beszerzési költsége nem volna túl magas, de kielégíthetné az igényeket. És most számoljunk csak: 25—30 mázsás átlagtermés esetén mi a gazdaságos? A szabad ég alatt tárolni a kukoricát ezer, tízezer vagonszám, vagy pedig ilyen berendezést vásárolni — ha van? Nyilván ez utóbbira esküdnének a mezőgazdasági szakemberek. Előkerül a kézikasza? Megyénkben — ez statisztikai adat — nyolc évvel ezelőtt 44 ezer holdon termesztettek lucernát, 2000 holdon vörösherét, 1000 holdon baltacimot, a rét nagysága pedig 24 326 hold volt. E számok lényegesen nem változtak. A több, mint 70 ezer holdnyi szálas takarmánytermést kézi erővel kaszálni — jó időjárás esetén háromszor, négyszer— szinte lehetetlen. Közismert, hogy a napjainkban forgalomban lévő fűkaszák nem jók. Itt is ugyanaz a helyzet, mint a kombájnoknál: korszerűtlenek, kicsi kapacitásúak. És a kereskedelem még ezekből a rossz kaszákból sem tud elegendőt a vásárlók rendelkezésére bocsátani. A nagyteljesítményű, úgynevezett rotációs rendszerű fűkaszára volna szükség. Ironikusan jegyezte meg ennek kapcsán egy megyei szakember: — Még a végén elő kell szedni a kézikaszát. Csak azt nem tudom, hol szerzünk hozzájuk kaszásokat... Égetően sürgős tehát, hogy a szálastakarmány-betakarítás gondján enyhítsenek az illetékesek. Sőt, azt követelik a gazdaságok, hogy ezt minél gyorsabban oldják meg — mivel ez a kötelességük. Ugyanilyen bajok vannak a silókukorica, a csalamádé és egyéb zöldtakarmány betakarításával, amiből nem kevesebb, mint 35 ezer holdat vetnek el évente. Olyan dolgokról szóltunk, amelyek égetőek a mezőgazdaságban. S amivel mindenki egyetért: korszerűbb, jobb gépek kellenek! Orsovai Tibor HOVÁ LESZ 100 MILLIÓ FORINT? Korszerűbb, jobb gépek kellenek!