Fejér Megyei Hírlap, 1970. március (26. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-26 / 72. szám

Csofort St, WO, Bereita 36. KA­JÁSZÓI A kajászói kertek alatt há­rom kislány arról beszélget, hogy a fiatalok népi tánc­­csoportja milyen szép sikert aratott Kápolnásnyéken, a járási­­bemutatón. A 18 tagú együttes egyre jelentősebb szerepet játszik az 1100 la­kosú község kulturális éle­tében. Pedig komoly gondok­kal küszködnek. Júniusra elfogy a „tartásuk”, addig futja a pénz. — Tánccsoportunk — mondja Nagy Sándor tanár, a művelődési ház igazgatója — „önellátó”, ami azt je­lenti, hogy kaptak a Dózsa Tsz-től megművelésre egy hold kukoricaföldet azzal, munkája és termése az övék. Negyvennyolc mázsa kuko­ricája termett a tánccsoport­nak, a kápolnásnyéki felvá­sárlónak adták el. Ebből gazdálkodnak. A fővárosból kijáró Gulder János táncta­nár az együttes művészeti vezetője. Ha mást nem, hát az ő tiszteletdíját elő kelle­ne valahonnan teremteni. Ha valahol fellépés van, a szál­lítóeszközről a t­ermelőszö­­vetkezet gondoskodik. A fiatalok maradnak Ha már a fiatalok tánc­együtteséről esett szó, ma­radjunk továbbra is a fiata­loknál. Örömmel hallottuk a község vezetőitől, hogy megállt a fiatalok elvándor­lása. A termelőszövetkezet­nek olyan méretű a szak­munkásigénye, hogy nem is tudják teljesíteni. És az ál­talános iskolát végzettek továbbtanulásáról is jó híre­ket kaptunk. Éppen az idén végző nyolcadik osztály fő­nöke, Nagy Sándor közölte: Hat-hét évvel ezelőtt „nagy szám” volt, ha egy tanuló jelentkezett középiskolába. És mi a helyzet ma? — A mostani nyolcadik osztály 21 tanulója közül négy lesz tsz-ösztöndíjas gimnazista, nyolc pedig szakközépiskolás. A többi kilenc ipari tanuló. Szinte valamennyien olyan szakmát választottak, amellyel itt­hon, a tsz-ben helyezkedhet­nek el. Persze, a mostani bíztató kezdetnek örülni kell, de nem szabad belenyugodni abba, hogy­ ez így lesz to­vábbra is. Mert annak, hogy a fiatalság itthon maradjon és jól is érezze magát, van­nak bizonyos előfeltételei. A szórakozási és művelődési le­hetőségekre gondolunk első­sorban. Ráfizetéses lenne az eszpresszó ? Új művelődési háza van a községnek, amelyben a mozi és a könyvtár is helyet ka­pott. A kultúrotthon nagy­részt a fiatalokra számít, ők a szereplői és tagjai a kü­lönféle szakköröknek, cso­portoknak és ők versenyez­nek az MHSz-ben és a sport­körben is. De hogyan gondoskodnak a fiatalok vasárnapi szórako­zásáról? Egyetlen kocsmája van, a falunak, amely minden más intézménynél nagyobb for­galmat bonyolít le. Teheti, mert nincs versenytársa. Pe­dig nagyon-nagy­on kellene egy eszpresszó, vagy cuk­rászda. A község vezetői már el­mentek odáig, hogy felaján­lották a művelődési ház elő­csarnokát, nyisson ott az ÁFÉSZ eszpresszót. A válasz elutasító volt: ráfizetéses lenne. Nem ártana ezt a kérdést a járási tanács és a járási KISZ-bizottság bevo­násával megvizsgálni, mert aligha hihető, hogy ráfizetne a szövetkezet az üzletre. Hi­szen nincs a községben egyetlen hely, ahol egy ká­vét, vagy frissítőt elfogyasz­­szanak. Tízezer forntos villanyszámla A tanácsházán Bognár Gyula vb-elnök „mindentu­dó” kis jegyzetfüzetéből ol­vasta ki az adatokat: havon­ta tízezer forintos villany­­áramszámlája van a köz­ségnek, csupán az utcai köz­­világításért. Tavaly felújí­tották a közvilágítást, 30 egyenként 250 wattos lámpát helyeztek el.­­öt mellékutcá­ban építettek összesen ezer méter hosszú villanyhálóza­tot. Sötét utcája nincs már a községnek, minden máso­dik oszlopon villanykörte. Vannak azonban kívánsá­gok is. Harminc kisgyerek várja az óvoda felépítését, amely egyenlőre csak terv, jó félmillió forint, segély kel­lene hozzá. Tervezik a jó ivóvizet adó törpevízművet is. A Váli-völgy kajászói ré­szén 80 méter mélységű, per­­cenként, 400 liter vizet adó kutat lehet fúrni. Távlati terv ez, de mégis terv és re­ális. Tordasi Gyúró is innét kapja majd a vizet. A termelőszövetkezetben örömmel említették, hogy tavaly ötmillió forintos költ­séggel elkészült a község két utcáján átvezető makadám út. A falu összes főbb út­vonala ma már makadám. Balogh József (Fotó: Rabáczy Szilárd) kertek akit . . . Megoldottam a teljes leszerelést! Előre kérem, mellőzzék a gratulációkat. Nem az enyém az érdem. Az érdem a New York-i postásoké, akik he­lyett, mint ismeretes, Nixon elnök kénytelen volt katona­ságot „bevetni”, hogy bizto­sítsa a kilencmilliós város postai küldeményeinek to­vábbítását. Előre tehát amerikai pos­tások! Álljatok le, mondja­tok fel Washingtonban, Bos­tonban és Philadelphiában, San Franciscóban és Chica­góban, Detroitban és New Orleansban. Mindenütt! Akkor hazajönnek a kato­nák és mindegyik kis levél­­kötegekkel a kezében házról házra fog járni, hogy min­den házba eljusson a postai küldemény. És ha nincs kivel harcol­­tatni, akkor remélem, — is­merve a világpolitikát — a leszerelés világszerte megva­lósulhat, teljessé válhat. Ja, még valami. Egyelőre nincs szó arról, hogy a HÍRLAP kézbesítését me­gyénkben a katonaság venné át. Bár... — l­z — — Az elsőt ebben a háborúban? — kérdezte Kloss, s kötekedés volt a hangjában. —Ugyanis, ha tényleg az első rádióadást kaptátok el, akkor megnyugtatásképpen közlöm veled, hogy az Abwehr lehallgatócsoportja az utóbbi három hétben tizenkilenc adást hallgatott le, s ha érdekelne esetleg az is, hogy kinek szóló adások ezek, akkor elmondhatom: a J—23 fedőnevű ellenséges ügynök adja és kapja rádión az utasításait, jelentéseit. Stadtke nem tudott szóhoz jutni néhány másod­percig. Idegesen cigarettára gyújtott, s csak néhány mély slukk után szólalt meg: — Rejtjeleseink már dolgoznak az anyagon. S meg­nyugtattak, nem az első jelentés, amit lehallgattunk. De ennek az adásnak sokkal fontosabb jelentősége — 4« — lehet, mint minden előzőnek. Mert ebben a támadás­ról kell, hogy szó legyen, s ez a fonalat adja a ke­zünkbe. — Addig persze vársz, amíg a fonal végét el nem kapod — kérdezte Kloss. — Tévedsz. Embereim módszeresen razziáznak a vá­rosban. Házról-házra. S délután megérkezik a bemérő­kocsink is. — Én meg arra gondoltam, hogy hirdetést kellene kiragasztani a falakra, amelyben megkéred a J—23-at, hogy szíveskedjék befáradni s megfejteni az üzenetet. . Szerencsére Langer megunta kettőjük civódását, s a sturmführerhez fordult: — Jelentést kérek mindenről. Tulajdonképpen nem zárhatjuk ki annak a lehetőségét sem, amit megemlí­tett Kloss. Vágyig azt, hogy a kaszinóban valaki fecse­gett. Éppen ezért gyorsan adják ki a parancsot: hol­naptól kezdve csak német nők és németbarát helyi lakosok dolgozhatnak a tiszti kaszinóban. S­ hogy köny­­nyítsek valamit a dolgán, maga mellé adom Klosst. Igaz, fiatal, csípős nyelvű, de jó szimatú tiszt. Dolgoz­zanak eredményesen, hátha magának is hasznára válik egy kis orosz vagy lengyel nyelvű társalgás. — Parancsára — mondta Kloss. — Gondolom, hogy Stadtke sturmführertől sok hasznos dolgot leshetek el. — Közben Stadtke arcát vizsgálta, s azt latolgatta, hogy a furcsa grimaszszerű mosoly az elégedettség vagy­­ az irónia jele. * Amint kilépett a törzs épületéből rögtön rádöbbent, hogy a sturmführer nem beszélt a levegőbe. Emberei — 47 — HÍRLAP Rajt a Kék Csillagban Okleveles házi töltött káposzta Az általános fogyasztási és értékesítő szövetkezetek fel­szabadulási jubileumi ver­senyének része a felszol­gálók, szakácsok, vendéglá­tóipari tanulók, háziasszo­nyok vetélkedője. Legutóbb a bicskei ÁFÉSZ Kék Csil­lag étterme volt a színhelye annak a jól sikerült prog­ramnak, amelyen részt vet­tek a bicskei, a csákvári és az alcsúti háziasszonyok is. Az ügyességes verseny győztese: Szolga Mihály, a Sárrét vidéki ÁFÉSZ dol­gozója. A második és a har­madik helyezett: Vizi György az arlonyi, és Har­­czos Ferenc a székesfehér­vári szövetkezet felszolgáló tanulója. A nők sorrendje a következő: Herman Jánosné a székesfehérvári, Pekk Ágo­ta a bicskei. Végh Eszter ugyancsak bicskei ÁFÉSZ dolgozója. A tanulók terítési verse­nyében az első: Molnár Ág­nes és ifj. Bíró István az ercsi, a második és a harma­dik helyet Pócs Jenő, illetve Krausz Anikó a mezőfalvi, Vizi György az adonyi szö­vetkezet alkalmazottja sze­rezte meg. A felnőtt felszol­gálók sorrendje a verseny­ben a következő: Szolga Mi­hály, Bódis Gyula, a Sárrét vidéki, Lőnig István és Nagy Vilmos a gárdonyi, Vujkov István és Pekk Ágota, a bics­kei ÁFÉSZ dolgozója A háziasszonyok vetélke­dőjének első helyezettje Ke­­meczky Gyulává, aki okle­velet kapott töltöttkáposztá­jáért, a töltött galamb készí­tésért Rédli Józsefné alcsútt. Király Kálmánná bicskei há­ziasszony töltött csirkéjéért jutott a második, illetve a harmadik helyezéshez. 5 (Folytatás az első oldalról) osztották fel; 28 316 igénylő kapott 397 980 kat. hold föl­det”. 1954. február 28. Fénykép­fal a Dunai Vasmű I-es nagyolvasztójának felavatá­sáról. Augusztus 20. a Mar­tin acélmű első kemencéjé­nek átadása. Villannyal, szénnel, acél­lal, alumíniummal, traktor­szántotta barázdával, bánya­géppel, kombájnok zajával írott történelem... " Állok a dokumentumok ösvénye mellett, s várok­­ ismerősöket. Kiket is? Vajon eljött-e s mekkorá­ra nőtt azóta az a kisfiú, akit itt, a képtár falán elhe­lyezett ünnepi fotó még apja nyakában ülve ábrázol, egy nagygyűlésen. Mikor lép be a terembe az a fiatalasszony, aki olyan vidáman lapátolta egykor a törmeléket az újjászülető Március 15 utcán? Ki lehet az a favágó, aki ilyen jóízűen pihen meg egy pillanatra, kemény munkája közben, ahogyan a fényképe­zőgép lencséje elkapta a pil­lanatot? A múlt romjainak, pusz­tulásának képével az új la­kótelepek, a gyáróriások fényképmásai feleselnek a falakon. * A történelemóra itt, a képtár hatalmas falai közé tágasodva, három hónapig tart. S vár tanítani, és em­lékezni százezernyi kis- és öregdiákot. Valamennyiünket. Mekis János Bemutatjuk a felszabadulási kiállítást Az érkező tisztelettel pihen meg itt egy percre, napjaink nagyszerű alkotásainak dokumentumai előtt. Az Ikarus— 55 ma tűzoltóautó, a hűtőkocsi nem játékszer — a Fe-­­­jér megyei járműgyártás hírneves gyártmányainak modelljei. „Merre a legérdekesebb?” Az első tájékozódás a kiállítás tablóinak rengetegében. (Fotó: Rabáczy) Otthonunk építése Otthonunk építése címmel kiállítás nyílik március 27- én a BNV 32-es pavilonjá­ban. A kiállítást rendező Építésügyi és Tájékoztatási Központ március 25-én saj­tóbemutatón ismertette a ha­zai és külföldi újságírókkal a vásárral egybekötött kiál­lítás célját. Mint mondották, a magánépítőtökkel kíván­ják megismertetni és meg­­szeretettni a legújabb építő­anyagokat s a lakberendezé­si tárgyak és háztartási gépek célszerű elrendez­­ését bemutató területen pedig a tervezésnél ma már nélkülözhetetlen elren­dezési kérdésekre szeretnék ráirányítani a figyelmet. A HIMNUSZ A BÉKÉRŐL. Fehérvárcsurson, a felszabad­­­lás 25. évfordulójának tisztele­tére ünnepi műsort adott a községi irodalmi színpad Him­­nusz a békéről címmel. A fia­tal szavalók Radnóti Miklós verseiből készítettek összeállí­tást. valóban ott randallíroztak az utcákon. Egy földszintes kis épületből éppen három férfit és két nőt tereltek az utcára. E pillanatban Jacekra és Ilkára­­ gondolt, no meg az öreg Vorobinra, s a rádióadó-vevőre. A legjobb lesz, ha nyugton maradnak, s a rádiót akár darabokra szedve is jól elrejtik — gondolta magában, s befordult jobbra a sarkon. Itt szintén működött az SD és az SS. Megállították a járókelőket, végigzsebel­ték a férfiakat, végigtapogatták a nőket és a gyerme­keket. Egy asszony sírva kuporgott a földön, s keres­gélte a szertszét gurult krumplikat, amelyeket kosará­ból öntöttek ki. Mellette egy szeplős arcú SD-s suhanc szorította hóna alá a géppisztoly agyát. A falhoz állí­tott férfiakra vigyázott­. Kloss Pierre gondolt, a franciára, akitől a véletlen elszakította. Rágondolt, s a krolencei táborban töltött ... hónapokra. Szerette volna most maga mellett tudni a franciát, s még valamit szeretett volna: kicsatolni a pisztolytáskát, s kilőni az utolsó töltényét is ezekre a ... fenevadakra. Mély lélegzetet vett, s elindult Vorobin szabóhoz. A Larzec utca sarkán gyors mozdulattal letépett egy gombot köpenyéről, s az így megteremtett alibivel in­dult tovább. Befordult, a legközelebbi keresztutcába, s majdnem összefutott Ilkával, aki szinte meggörnyedve cipelte a bőröndöt, s benne — nem kellett. Klossnak nagy találékonyság hozzá, hogy felfedezze — a rádió-ki adóval. A sarkon éppen akkor ugráltak le az SD emberei a tehergépkocsiról. (Folytatjuk) — tg —

Next