Fejér Megyei Hírlap, 1970. március (26. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-28 / 74. szám

Egészségügyi dolgozóink részt kérnek a fejlődésből az élet minden területén Dr.Szabó Zoltán egészségügyi miniszter Székesfehérváron Az ápolónőképző iskola énekkarának műsora vezette be pénteken délután a szé­kesfehérvári városi tanács nagytermében megtartott, a felszabadulás 25. évfordulója tiszteletére rendezett jubileu­mi díszünnepséget, amelynek ünnepi szónoka dr. Szabó Zoltán egészségügyi minisz­ter, az MSZMP Központi Bi­zottságának tagja volt. A jubileumi díszünnepség szervezői a Fejér megyei Ta­nács V. B. Egészségügyi Osz­tálya és az Orvosegészség­ügyi Dolgozók Fejér megyei Bizottsága voltak, résztvevői pedig megyénk egészségügyi dolgozói, orvosok, gyógysze­részek, egészségügyi közép­­káderek. Az elnökségben helyet fog­lalt többek között dr. Tapol­­czai Jenő, a Fejér megyei Ta­nács vb-elnöke, dr. Tilinger István, a városi tanács vb-el­nöke és Boór Ferenc, a me­gyei tanács vb elnökhelyet­tese. Boór Ferenc köszöntötte a díszünnepség szónokát, aki előadásának első részében méltatta a felszabadulás tör­ténelmi jelentőségét. — Ilyenkor — mondotta — érdemes és kell is számot ad­ni a megtett útról, az elért fejlődés állomásairól. Éz az időszak a magyar orvosok, gyógyszerészek, egészségügyi dolgozók számára is jelentős, hi­szen a szocialista társa­dalom feladatainak szer­ves része az egészség­ügy is. Ezután arról szólt, hogy a tanácsok megalakulása mi­ként segítette gyakorlatban is az egészségügy fejlődését. Beszélt arról, hogy a terme­lőszövetkezetek megalakulá­sával miként változott a biz­tosítottak aránya. Ma például már a lakosság 97 százaléka ingyenes egészségügyi ellá­tásra jogosult. Részletesen szólott a kor­szerűségről, mely — mint a miniszter mondotta — lénye­ges feltétele az ellátás, a szaktevékenység hatékonysá­gának. A felszerelés korszerűsé­ge emelheti, fokozhatja, illetve korlátozhatja az az egészségügyi munkát, a gyógyítást. A korszerűség kritériuma nemcsak a felszerelés, és az ellátás korszerűsége, de szo­rosan ehhez tartozik az or­vosok, egészségügyi dolgozók képzettsége, ismeretanyaga. A miniszter beszédében részleteiben is kitért a ne­gyedszázados fejlődés rész­adataira, ismertette a kór­házi ágyak számának gyara­podását, a gép-, műszerellá­tást, amely Fejér megyében 70 százalékkal magasabb az ismert országos átlagnál. Jellemzője még a gép-, mű­szerellátottságnak, hogy az értékes felszerelések több mint a felét az utóbbi öt év­ben vásároltuk. Huszonöt év alatt 16 és fél ezer orvost, több ezer fogorvost és gyógyszerészt ké­peztünk, hazánkban rendsze­res a továbbképzés is, s ez idő szerint 140 ezer egészség­­ügyi dolgozó áll a gyógyítás szolgálatában. Az orvosok igen nagy százaléka ma már szakorvos, az önképzés lehe­tősége is sokoldalúan bizto­sított. A szellemi felkészült­ség, — mint a miniszter meg­állapította —, számokban szinte nem, vagy alig fejez­hető­ ki. Azok az eredmé­nyek azonban, amelyet egész­ségügyünk felmutat például a gümőkór elleni küzde­lem, a csecsemőhalálozás stb. terén érzékeltet va­lamit ebből a felkészült­ségből. Egészségügyi dolgozóink, orvosaink részt kérnek a tár­sadalmi élet minden terüle­tén, a feladatokból, vöröske­resztes aktívák, tanácstagok, képviselők vannak soraikban. A miniszter elvtárs ezután kitért az egészségügy előtt álló feladatokra, a fekvőbe­teg-ellátás további fejleszté­sére, a megelőzésre,­­amely­nek mint mondotta még csak a kezdő lépéseit tettük meg, igen fontosnak jelölve meg a szociálpolitikai tevékenysé­get, mint az egészségügy szerves részét. B. K. Losonczi Pál a MED­OSZ központi vezetőségi ülésén Hazánk felszabadulásának negyedszázados évfordulója alkalmából a szakszervezet Jókai utcai székházában pénteken a MEDOSZ központi vezetősége kibővített ülést tartott. Az ülésen megjelent Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, dr. Soós Gábor, a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter első helyettese, dr. Romány Pál, az MSZMP KB osztályvezető-he­lyettese és Gál László, a SZOT titkára. Az ülésen ott voltak a mezőgazdasági szakszervezet ala­pító tagjai, a MEDOSZ elődjeként működött FÉKOSZ, AFOSZ és DÉFOSZ egykori tisztségviselői. Kovács István főtitkár számolt be a mezőgazdasági szak­­szervezet 25 éves működéséről és ismertette a hazai mező­­gazdaság negyedszázados fejlődését Az ülés után Losonczi Pál elbeszélgetett a szakszervezet veteránjaival. (MTI) Kiállítás a gyárban Tizenöt éve k­émit rádiót a Videoton Tizenöt éve, 1955-ben kez­dődött el az R-545 típus­számú rádiókészülék sorozat­­gyártása, mely egyben azt is jelentette, hogy a vállalatnál lerakták a híradástechnikai ipar alapját A fejlődés gyors ütemére jellemző, hogy már 1959-ben megkezdődött a te­levíziógyártás is, jelenleg pedig az iparágon belül az ország hetedik legnagyobb vállalata. Az új ipari kultúra meg­honosodása Székesfehér­váron jelentős, hiszen, a város arculatának kialakításában mind nagyobb szerepet játszik. Ma már úgy hozzá tartozik a Vide­­oton-gyár városunkhoz, mint féltve őrzött műemlékeink és történelmi múltunk. A rádió gyáregység KISZ- alapszervezete a jubileumi verseny keretében megren­dezte a vállalat rádiógyártá­sának történetét szemléltető kiállítást. Egyik érdekessé­ge a kiállításnak az a vas­kos füzet, melyben megtalál­hatók az első rádiótípus mű­szaki dokumentációjának legfontosabb számításai és adatai. Ezt most állították ki első ízben. Az ünnepélyes megnyitón Mohai Pál, a rádió gyáregy­ség főmérnöke történeti visz­­szapillantásban méltatta az első rádiókészülék „születé­sének” körülményeit. Kie­melte a kollektíva lelkesedé­sét, mely záloga volt annak, hogy az első évben már 13 ezer R—545 típusú készülé­ket sikerült gyártani. A fejlődés gyors ütemben haladt előre, s ennek ered­ményeként néhány eszten­dő múlva már csaknem 200 ezer különböző típusú rádiókészülék hagyta el a gyárat évente. Az elmúlt 15 év alatt mint­egy 55 alaptípust és 120 tí­­pusvariációt gyártottak. A kiállítás megnyitásának alkalmával azoknak a dol­gozóknak, akik az első rádió­­készülék gyártásától nap­jainkig a gyáregységben dol­goznak, finomművű emlék­plakettet adományoztak. Letsch Béla V­­J VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK!"^ B­jér megyei !!■ JjMMk XXVI. évfolyam, 74. *• Ára: 80 fillér A TARTALOMBÓL: Bicske nagyközség távlatairól Három év munkáját értékelték Jövő heti rádió- és tv-műsor Az MSZMP móri járási vb ülése Pénteken ülést tartott az MSZMP móri járási Vég­rehajtó Bizottsága. A vb elsőként a Fejér megyei Hírlap terjesztéséről hall­gatott meg jelentést és ha­tározatot hozott a példány­szám fejlesztésére és meg­szilárdítására. Ezután a járás termelő­­szövetkezetei 1969. évi zár­számadásának tapasztalata­it tárgyalta meg a végre­hajtó bizottság, majd az április 4-i ünnepségek programját fogadta el Partizánok köszöntése Tegnap, Székesfehérváron szeretettel és megbecsüléssel köszöntötték a megyénkben élő partizánokat. Az MSZMP Fejér megyei Bizottsága székházának klubjában Kersály Ferenc, a megyei pártbizottság titkára üdvözölte a fővárosi, a borsodi és a Nógrád vidéki partizánharcok részeseit, akik­ gyakran életük kockáztatásával tettek bizonyságot a munkás­­osztály és a haza ügyéhez való hűségükről, áldozatkészségük­ről. Az egykori partizánok között Gyenge Károly, a megyei pártbizottság titkára, Kiss János őrnagy, dr. Kovács Sándor alezredes, Molnár Vilmos alezredes, Tolnai Kálmán alezredes, Kiss János, Papp Zsigmond, Kiss József Zoltán, Molnár József, Nagy Lajos, valamint Gedei Sándor, Ijjas Lajos és Varga László nyugdíjasok találkozhattak az ünnepi esemény alkalmával Vágó Ernő ezredessel,­ a Partizán Szövetség titkárával. Az egykori harcok megyénkben élő hőseinek, a felsza­badulási jubileumi emlékérmeket Kersák Ferenc nyúj­totta át. — sz. p. —* Egy lépéssel ismét előbbre bővítik a szolgáltató tevékenységet NYERESÉGRÉSZESEDÉS : 27,3 NAP — Vizsgáljuk meg, hogy a mi szövetkezetünk mit tett le 1969-ben a népgazdaság asztalára — mondta Tibor János elnök, a székesfehér­vári Víz- és Fűtésszerelő Ktsz 1969. évi mérlegzáró közgyűlésén, amit pénteken délután tartottak Székesfe­hérváron, az István terem­ben. — S vajon léptünk-e előre? A közgyűlésen min­denki megállapíthatta: — Igen. Minden munkatevékenység egyik alapvető tényezője a megfelelő munkakörülmény és feltétel biztosítása. A szö­vetkezet évekkel korábban többé-kevésbé kedvezőtlen adottságok mellett, számos kisebb telephelyen folytatta tevékenységét Ez fékezőleg hatott a munka hatékonysá­gának és minőségének növe­lésére, annak üzemszerű ösz­­szehangolására, s nem utolsó sorban gátja volt a technoló­giai folyamatok korszerűsíté­sének is. Az elmúlt év ezen a területen igen jelentős változást eredményezett. El­készült Székesfehérváron a Széchenyi utcai szolgáltató ház és központi telephely, a Szeder utcai részleg, s bőví­tették a Móri úti telephe­lyet is. A szövetkezet igen jelentős összeget áldozott és áldoz a beruházásokra, a korszerű, központosított te­lephelyek kialakítására. En­nek értéke az elmúlt évben meghaladta a 11,5 millió fo­rintot. Ebből 5,7 millió forin­tot a KIOSZ Kölcsönös Tá­mogatási Alapból, s fenn­maradó részt, kölcsönből biztosították. A beruházások magas ér­téke bizonyos mértékig gaz­dasági nehézséget okozott a szövetkezetnek. De mint a beszámoló nem tükröződött, a szövetkezet vezetősége és tagsága bízik abban, hogy nem volt hiábavaló a fejlesz­tési alap, a kölcsönigénylé­sek törlesztése miatti nyolc­éves lekötése. Ugyanis az új beruházások részleges belé­pése a szövetkezet dolgozói­nak szociális problémáit is részben megoldotta. Jobbak lettek a munkakörülmények, egészségesebbek a munkahe­lyek, s mindez a folyamat­ban lévő beruházások belé­pésével (a Móri úti részleg további bővítésével, a gumi­javító üzem kiépítésével) még teljesebbé válik. A szövetkezet 1969. évi termelési célkitűzése 39 mil­lió forint volt, amit 0,7 mil­lióval túlteljesítettek, s ami arányosan megoszlik az ipa­ri szolgáltató és az építőipa­ri tevékenység, mint a szö­vetkezet tevékenységi körét jellemző, két profil között örvendetes tény, hogy a szolgáltató tevékenységen belül, az 1968. évi 15 száza­lékról 20 százalékra emel­kedett a lakossági ipari ja­vítás aránya. Az elért eredmények mel­lett mind az elnöki, mind az ellenőrző bizottság beszámo­lója számos hibát tárt fel. Az üzem- és munkaszervezés és a munkafegyelem színvonala nem kielégítő. A lakossági szolgáltatás területén végzett tevékenység során kisebb­­nagyobb minőségi hiányos­ság észlelhető, stb. Mind­ezek csökentése, megszünte­tése nagy feladatot ró az el­következő időszakban a szö­vetkezet kollektívájára. An­nál is inkább, mert idei terv­­előirányzatuk kialakítása so­rán bátran vállaltak, mint­egy 5,5 millió forint terme­lési értékkel növelni kíván­ják az 1969. évihez mérten az idei célkitűzéseiket. A közgyűlés kedves ese­ménye három nyugdíjas dol­gozó búcsúztatása, megaján­dékozása volt. A közgyűlés befejeztével kiosztották a nyereségrészesedést, ami át­lagosan 27,3 napnak felelt meg. Mint ahogy a vezetők mondták, ez legyen ösztönző a jövő feladatainak mara­déktalanabb teljesítésében, a hiányosságok kiküszöbölésé­ben, hogy egy év múltán új­ból kimondhassa a kollektí­va: ismét előre léptünk. T. P. ] Az egykori kékfestő üzem utódjának, a Pamuttextil Mű­vek székesfehérvári gyárának nevét a világ sok országá­ban ismerik — sőt elismerik. Termékeik keresettek mind a tőkés országokban, mind a szocialista államokban. Ké­pünkön: hatalmas gőzhengerek szárítják az ízléses ágy­neműanyagot. (Fotó: Kabáczfi) Indulnak a hajók A Balatonon — a terv sze­rint — szombaton indítják az első ha­jó­járatot Húsvét­­kor már két hajó- és egy kompjáratot vehetnek igény­be a magyar tenger tavaszi vendégei. Az első járatot a­ Siófok — Balatonfüred — Ti­hany, valamint a Fonyód— Badacsony vonalakon indít­ják. Megkezdi rendszeres já­ratait a Tihany—Szántód kö­zött a komphajó is. Az átke­lőforgalomra számítva hús­­vétkor megnyitják a tihanyi rév önkiszolgáló éttermét Rend­esek az évfordulón Szovjet veteránok érkeztek hazánkba A budapesti majd a du­nántúli felszabadító harcok­ban sokszor kitüntette magát az I. N. Russzijanov tábor­nok vezette első szovjet gé­pesített gárda-hadosztály. A Magyar—Szovjet Baráti Társaság meghívására a fel­szabadító harcok 32 résztve­vője hazánkba érkezett. A szovjet veteránküldött­ség vezetője, A. N. Szolncev parancsnoki beosztásban har­colt Tagja a delegációnak A. M. Kulnyev, felderítő gárdaőrmester, a Szovjetunió hőse, aki a fasiszták által robbantásra előkészített leg­utolsó bécsi Dunahíd meg­mentéséért kapta magas ki­tüntetését. A vendégek kö­zött van A. Popov őrnagy, aki mint zászlóaljparancsnok harcolt Baracskától Fehérvá­rig és Balatonfüredig, Zsám­­béktól Dunaújvárosig, az ak­kori Dunapentelléig vívott csatákban. M. Gicsenko őr­nagy, a hadosztály tüzérségét vezette és a legnehezebb kö­rülmények között is biztosí­totta a harcoló csapatok fe­dezetét. Ezekben a harcok­ban esett el — sok más tár­sával együtt — E. Ljasenko zászlóaljparancsnok is, aki­nek özvegye a veteránkül­döttség tagjaként keresi fel férje sírját. A Fejér megyei pártbizott­ság és tanács meghívásának eleget téve Budapestre érke­zett I. Cemin sebész is, áld annak idején a harcoló egy­ségek sebesültjeinek ellátá­sán kívül a polgári lakosság egészségügyi ellátását is segí­tette.

Next