Fejér Megyei Hírlap, 1970. május (26. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-23 / 119. szám

2 MTI — TASZSZ­UPI — DPA — Véget ért a szófiai tanácskozás Czincge Lajos vezérezredes, honvédelmi mini­szter — aki részt vett a Tanéi Szerződés tag­államai honvédelmi miniszteri bizottságának ülésszakán — pénteken hazaérkezett Szófiából. A kép a tanácskozás szünetéb­en készült. (Telefoto — bt­a -» hm — kst Fasiszta provokációk Kasselben Újabb festetta provokáció híre érkezett Kasselből. Az elmúlt éjszaka eltávolították a s­ét szalagot arról a saekfű­­koszorúról, amelyet Willi Stoph, az NDK Miniszterta­nácsának ei­ike csütörtökön este helyezett el a­ fasizmus áldozatainak kasseli emlék­művénél. A DPA a rendőrség közsé­gére hivat­kozva jelentette, hogy „ismeretlen­ tettesek át­másztak az emlékművet öve­ző falon és ellopták a szala­gokat”. A szalagon a kö»«e­sező felirat állt: „A fasizmus hal­hatatlan áldozatainak, akik életüket adták a békéért és a haladásért — Willi Stoph, az NDK Minisztertanácsának elnöke. A teneseh sajtóravatal pén­teken megerősítette, hogy szabadon bocsátották azt a három fasiszta provokátort, akik csütörtökön a Schloss- Hotel előtt a nyugatnémet biztonsági erők szeme láttára letépték a zászlórúdról az NDK állami lobogóját A Pénzügyi Minisztérium­ közleménye A gazdálkodó szervek részéről az 1970. évi árvízkárok helyreállításával kapcsolatban megnyilvánuló tömeges érdek­lődésre és felajánlásra figyelemmel a Pénzügyminisztérium közli, hogy a hozzájárulás pénzügyi forrásait illetően az alábbiak szerint lehet eljárni: Állami vállalatok, állami gazdaságok, állami erdő- és fagazdaságok, szövetkezeti vállalatok és kisipari termelő­­szövetkezetek nem adózatlan eredményük, hanem részesedési­­ és fejlesztési alapjuk terhére vállalhatnak a károsultak se­­­­gélyezéséhez és a károk helyreállításához hozzájárulást. A részesedési alap terhére vállalt hozzájárulásukat az OTP V. kerületi fiókja MNB-nál vezetett 218—98055 számú számlájára teljesíthetik. Az összeg rendeltetéséül „Részese­dési alapból 5350 számú csekkszámla javára." szöveget kell feltüntetni. A költségvetési szervek az előző évben elért pénzmarad­ványaik, a tanácsok emellett saját fejlesztési alapjuk terhére járulhatnak hozzá az árvízkárok helyreállításához. A gazdál­kodó szervek fejlesztési alap terhére vállalt hozzájárulásait, valamint a költségvetési szervek befizetéseit a ,,PM: hozzá­járulások az 1970. évi árvízkárok helyreállításához, lebonyo­­lítási szám­la, Budapest 232—90196—0202 számú számlára lehet befiz­etni. Az Interkozmosz— 1 eredményei Moszkva A Pravda pénteki számá­ban NDK-ben­­ szovjet és csehszlovák tudósok beszá­molnak az Interkozmosz—1 műhold segítségével folyta­tott kutatások eredményeiről amelyek alapján elkészítet­ték a következő szputnyik ál­tal végzendő kutatások ter­veit és körvonalazták az In­­terkozmosz-program kereté­ben végrehajtandó napkuta­tások távolabbi perspektíváit. Bár a mérési adatok fel­dolgozását még nem fejezték be, a kutatók már számos tudományos eredmény birto­kába jutottak. A tudósok véleménye szerint, különösen eredményesek voltak azok a kutatások, amelyeket 1069 október 20 és 30 között több napkitörés idején folytattak. Megállapították például, hogy a napkitörések röntgen­­sugárzása részlegesen pola­rizált és a polarizációs együttható a napkitörés fej­lődése során változott. Ez a tény arról tanúskodik, hogy a napkitörések röntgensugár­zásának nem csupán hőjelle­­ge van, vagyis­ ezt a sugárzást nem egyszerűen a napkitö­rés körzetében felmelegedő gáz váltja ki, hanem gyors elektronok meghatározott irányú áramlata okozza. Egyes esetekben röntgen­­spektroheliográf segítségével sikerült meghatározni a Nap olyan aktív területeinek ki­terjedését és formáját, ame­lyeken röntgen-kitörések zaj­lottak le. A műholdról érkező infor­mációt ki kellett egészíteni a Földről folytatott napmegfi­gyelésekkel, hogy az adato­kat maximálisan hasznosíta­ni tudják. A földi megfigye­lést Bulgária, Magyarország, Lengyelország, Románia, a Szovjetunió és Csehszlovákia megfigyelőállomásai és intéz­ményei folytatták. A szocia­lista országok tudósainak eb­ben a programban végzett közös munkája jelentősen hozzájárult a kozmikus tér­ség kutatásához. Az Interkozmosz 21 űrhajó működésének részletes ered­ményeit a nemzetközi űrha­józási bizottság (COSPAR) Leningrádban folyó 13. ülés­szaka elé terjesztették. HÍRLAP Kambodzsai A kambodzsai nemzeti egységfront pénteken közle­ményben vámolt be a kam­bodzsai felszabadító erők és a khmer lakosság által két hónappal ezelőtt megindított hadműveletek eddigi mér­legéről. A közlemény szerint a kambodzsai felszabadító erők és a helyi lakosság az ellen­fél 3400 katonáját — közöt­tük 2000 amerikait — semmi­sített meg vagy ejtett fog­ságba, 28 zászlóaljat morzsolt fel, 1000 fegyvert és 600 ton­na lőszert, valamint körül­belül 100 járművet zsákmá­nyolt. A közleményből egy­úttal kitűnik, hogy négy ki­vételével, gyakorlatilag min­den kambodzsai tartomány­ban megindult a felszabadító harc, létrejöttek a helyi nép­­hatalmi szervek, megalakul­tak a partizánegységek. Árvíz Bukarest Miközben a Maros, Kolozs, Szatmár, Beszterce-Naszód és Kovászna megyében lázasan dolgoznak a termelőegységek újraindításáért és az árvíz következményeinek gyors ki­küszöböléséért, az ország újabb övezeteiben és helysé­geiben téljük a küzdelem az árvízzel. A M­aros szintje továbbra is magas. Az Ot völgyében az árvíz nagy méreteket öltött Bot­falu és Fogas között 21 hely­ség és 19 000 hektár föld ke­rült víz alá. A Prut, a Sze­ret, a Birlad és a Tatros áradása miatt Moldvában egészben vagy részben víz alá kerültek újabb helysé­gei. Rendkívül súlyos a hely­zet a Duna-deltában, ahol hatalmas küzdelmet vívnak az elemekkel. A Duna víz­állása állandóan emelkedik, veszélyeztet emberéleteket, településeket, nádtermő terü­leteket és haltenyészeteket. Június 4—6 között várható a Duna árjának tetőzése és ezért egy új, nyolc kilomé­ter hosszú védőgát építésé­be kezdtek. Románia 96 megyéjéből­­37- et érintett kisebb-nagyobb mértékben az áradás, több mint 960 helységet öntött el részben, vagy teljesen és mintegy 66 000 házba hatolt be a víz. Körülbelül 250 vál­lalat szenvedett nagyobb ká­rokat, köztük az országos je­lentőségű üzemek és kombi­nátok. Több mint 150 000 hektárnéri mezőgazdasági te­rület került víz alá. Belgrád A Tisza mentén mind ve­szélyesebbé válik a helyzet Jugoszláviában is. A folyó dél szakaszán, Titeng órán­ként átlag 2 cm-rel emelke­dik a vízárán. A polgári vé­delem parancsnoksága — együtt a jugoszláv néphadse­reg egységeivel és az árvíz­­védelmi műszaki osztagokkal — nagyszámú járművet és árvízvédelmi­vet összponto­sított éjjel-nappal erősítik a már rendkívül átázott gáta­kat Mivel a Tisza-menti te­lepülések egy részénél már 40—50 cm a szintkülönbség a víz és a házak között, elren­delték a falvak egy részének ideiglenes kitelepítését. AFP „Rochet elé az érdektelenség fala magasodott“ Prava A Rude Pravo pénteki számában Zdenek Horem­ fő­­szerkes­ztőhelyetes az Huma­­nite alapján ismerteti a Dubcetk—Rochet megbeszé­lések leglényegesebb mozza­natait. „Érdeklődésünket mindenekelőtt az keltheti fel — állapítja meg, — amit nálunk 1968 augusztusa előtt oly csökönyösen elhallgattak. Nevezetesen az, hogy sok va­lódi­ barátunk és elvtársunk külföldön súlyos aggodalmá­nak adott hangot a szocia­listaellenes veszély növeke­dése láttán.” „Röchet érvelésének ko­molyságát tárgyaló partne­rei hihetetlen értetlenség­gel, rögtönzéssel, könnyel­műséggel, a tények megbo­csáthatatlan lekezelésével, valamint az érvek lekicsiny­lésével viszonozták. Rochet elé az érdektelenség fala magasodott. Olyan államfér­fival és államférfiakkal állt szemben, akik a politikus képzettségét a Dubcek-típusú jobboldali opportunisták által megtestesített pártvezetésre oly jellemző dilettantizmus­sal cserélték fel." Egyébként az a feljegyzés, amely körül az állítólagos Dubcek-perről szóló daj­­kameséivel Garaudy bot­rányt a­kart kavarni, semmi újat nem hozott. Dub­­cek opportunizmusáról a kelleténél is több bizonyí­tékkal rendelkezünk. De fe­lejthetetlen marad a doku­mentumnak az a része, amelyben a testvéri, Francia Kommunista Párt bölcs és intő szavaikat intézett hoz­zánk. Sajnos Du­bcek már az ilyen hangok süket füleikre találtak” írja Horeni, a Rude Pravo főszerkesztőhelyettese. Szombat, 1970. május 23. NATO-ülés Rómában TALÁN még sohasem ült öesze olyan „folyékony” és szinte ellenőrzihetetlen helyzetben az Atlanti Blokk szokásos tavaszi értekezlete,­­külügy-, hadügy-, pénzügyminiszteretet mint most május végén. Olaszországban, a vendéglátó állam­ban hatalmas méretű sztrájkok bénítják meg nemcsak a gaz­dasági, de a mindennapi életet is. Egy héttel a NATO-ülés után ugyancsak Olaszországban olyan tartományi választások lesz­nek, amelyeknek kimenetele a nehezen összetákolt kormány­­koalíciót igen nehéz helyzetbe juttathatja. Nyugat-Németország, a NATO európai bástyája fontos tárgyalásokat, folytat a szocialista országokkal: két héttel a NATO-ülés előtt Brandt megbízottja, Bahr még Moszkvában folytatott megbeszéléseket, öt nappal a NATO-tanácskozás előtt találkozott Brandt nyugatnémet kancellár az NDK mi­niszterelnökével Stoph-al. Júniusban tehát közvetlenül a NATO-ülés után Bonnban folytatódnak a lengyel—nyugatné­met megbeszélések. Ami Angliát illeti, három héttel a NATO-megbeszélés után parlamenti választások lesznek, tehát a kormány min­den politikai erőfeszítése befelé irányul. Végül, de nem utolsó sorban: a NATO főereje, az Egye­sült Államok nagyszabású politikai krízis középpontjába került egy olyan területen, amely kívül áll a NATO hatósuga­rán, a Távol-Keleten. Ez a krízis azonban óhatatlanul kihat az Egyesült Államok NATO-politikájára is. Nixon ellenzéke a kongresszusban még sohasem volt ilyen erős és harcias. Az amerikai elnök óriási nyomás alatt áll, hogy csökkentse a nyugat-európai NATO-országokban (mindenekelőtt Nyugat- Németorszá­gban)­­ állomásozó NATO osztagok számát. Hely­zetét nehezíti, hogy az észak-amerikai kontinens másik NATO tagállama, Kanada máris elhatározta a maga csapatai létszámának csökkentését. Mindez azt jelenti, hogy a római NATO-ülés időszaká­ban az Atlanti Blokk összes vezető tagállamainak figyelmét részint belső problémák, részint más irányú nemzetközi kötött­ségek foglalják el! Felvetődik a kérdés: mi várható ezek után Rómában? A szocialista országok és ma már az európai közvélemény figyel­mét is mindinkább az európai biztonság kérdése foglalkoztat­ja. Legutóbb Prágában az európai biztonsági konferencia megtartását illetően a szocialista országok világos javaslatot tettek, amely magában foglalta mind a napirendet,­ mind pe­dig az időpontot Azóta az európai országok között számos csanecsere zajlott le, amelyek nagy részében szocialista és scapitatis­ta országok vezető személyiségei találkoztak egy­mással. E MEG­BESZÉLÉSEK megmutatták, hogy nemcsak Európa tőkés semleges országai, hanem a kisebb és közép­nagyságú NATO-ta­gáll­amok is őszintén és komolyan érdek­lődnek az európai biztonság problematikája iránt. Megfelelő előkészítés után és számukra is megfelelő napirenddel készen állnának egy európai biztonsági konferencián való részvé­telre. Voltaképpen a római NATO-ülés feladata lenne, hogy a legnagyobb tőkés katonai-politikai blokk nevében konstruk­­­tív választ adjon az európai biztonsági értekezlet ügyében. Az előzetes tárgyalások sorozata azonban azt is megmu­tatta, hogy a különböző, kisebb NATO-tagálamok számot­tevő amerikai nyomás alatt állnak. Az amerikaiaknak pedig a jelek szerint­­ nem utolsósorban éppen kedvezőtlen hely­zetük és nagyszabású távolkeleti lekötöttségük miatt — nem érdekük egy közel­jövőben megtartandó európai biztonsági ér­tekezlet! Ezért ebben a legfontosabb kérdésben vagy nem várható Rómában komoly állásfoglalás, vagy ha igen , azt megtűzdelik, majd olyan feltételekkel, amelyek újabb tisztázó megbeszéléseket tesznek szükségessé. Hiba lenne azonban azt hinni, hogy a NATO vezető or­szágainak bonyolult belső és nemzetközi helyzete csorbítja a NATO agresszív jellegét. Az Atlanti Blokk tevékenységét je­lenleg éppen az jellemzi, hogy mialatt a legdöntőbb kérdések­ben — így az európai biztonság ügyében — szándékosan, határozatlan és halogató álláspontot foglal el — tovább szer­vezi és élezi a katonai együttműködést. Ennek egyik gócpontja a jelenlegi helyzetben a Földközi­­tenger. Maga Nixon hívta fel a NATO-tagállamokat: kössenek kétoldalú egyezményeket a NATO-n kívüli földközi-tengeri államokkal, s ily módon erősítsék a blokk pozícióit. Egy másik terület, ah­ol az agresszív tervek jellege igen erősen kidomborodik, a nukleáris együttműködés. A római megbeszélés után néhány nappal, június 8-án és 9-én a NATO „nukleáris tervező tanácsa” Velencében, majd két nappal később a NATO hadügyi bizottsága Brüsszelben ülésezik. Mindkét tanácskozást hadügyminiszteri szinten tartják, s a megbeszéléseken a NATO európai tagállamainak „atomké­­szülségi színvonalát” akarják erősíteni. MINDEZ arról tanúskodik, hogy egyelőre csak a nem­zetközi helyzet változott — a NATO nem! Rómában aligha lehet egyebet várni, mint a katonai együttműködés további erősítésére vonatkozó határozatokat és halogató állásfoglalást az európai biztonság ügyében.­­— ie — Mihez ragaszkodik a tagság? (Folytatás az első oldalról.) Ságokban legyen mielőbb napirend a „bérpolitika”. Agrárpolitikánk, mely az MSZMP KB. határozataiban fogam­, már korábban is fel­tételezte az elosztás célszerű, a fejlődést erősítő módsze­reinek alkalmazását. A gaz­daságok vezetői előtt nem ismeretlenek azok az elvek — a szövetkezeti keretekre , figyelemmel, — melyek kör­vonalazzák, behatárolják az eredményfei­osztás arányait. A ,,miértek” közül elsősor­ban azoknak a megállapí­tásoknak és tapasztalatok­nak az azonosítását célozta meg a bizottság, melyek ala­posan megkérdőjelezik a hagyományos elosztás rend­szerét, hova­tová­bb azzal a megjegyzéssel: fejlett gazda­ság, korszerűtlen elosztás? Az előterjesztés fogyatékos­ságai ellenére erőteljesebbé vált a bizottság előtt: a té­ma vizsgálata hosszabb, reá­lisabb, más szóval gazdaság­politikai koncepciónk által telítettebb igényt támaszt. Ismert okok miatt páldául — jövedelmezőségi mutatók alapján — tehenészetekben, illetve ser­­áttettemvesztésben dolgozók átlagjövedelme lé­nyegesen magasabb, mint a növénytermesztésben foglal­koztatottaké. A „bedolgozók” átlagbére ugyancsak nincs arányban a csoport tulajdo­nosokéval. Nem egészen ért­hető — fontossági sorrend nélkül — miért ragaszkodik egy fejlett gazdaság a régi, az úgynevezett hagyományos elosztáshoz, amikor érezhe­tően a gazdálkodás-fejleszté­sének gát­jává szilárdult. Miért lenne igaz az — mi­ként a területi szövetségek is jelzik, vagy megfogalmaz­zák, — hogy a gazdaságok túlságosan nagy kockázatot vállalnának az új, a stabilabb, a termelés hatékonyságát serken­tőbb elosztási módsze­rekkel, amikor egyszerűen nincs magára hagyatva, mel­lette van a társadalom, az állam beépíti a népgazdasági tervekbe, és anyagi figyel­mességgel támogatást élvez­nek. Nem elfogadhatók a szövetkezeti vezetők érvei: a tagság ragaszkodik a ré­gihez. A szövetségek tapasz­talatai inkább a vezetők — ez sem általánosítható — anyagi érdekeltségeire utal­nak. Nem arról van szó, hogy talán bárki is „támad­ná” — a szélsőségeket ter­mészetesem — a vezetők bé­rezését. A garantált szövetkezeti bérezés értelmezése, gyakor­lata — állapította meg a bi­zottság — feltárja az adott gazdasági vezetők téves szemléletét, is. Azt mondják, ha lehet 30 százalék a garan­tált bér, miért legyen az 60, vagy 40. Ez csupán a gazda­ságok pénzügyi helyzetének függvénye, s a termelékeny­séggel egy­üst ebben is rejlik a fejlett munkadíjazás rend­szerének jövője. A bizottság által megfogalmazottak fel­sorolásainak igénye nélkül nincs többről szó, mint való­ban közelíteni azt ami leg­inkább megfelel. Körültekin­tően és rugalmasan igazítani az elosztás gyakorlatát­­— ha úgy tetszik — a fejlődés szolgálatában. Nem lehetsé­ges már egy rideg, merev módszer konzerválása, ami­kor van és lehet jobb is. Szentenciák és kemény, vaskos szabályok nélkül kell a gazdaság so­sna­k felismerni a valóságot, megtalálni, ér­telmezni a párt agrárpoliti­kájának lényegét. Pprpszt.fifH T. Ffd­Tilfi

Next