Fejér Megyei Hírlap, 1970. június (26. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-02 / 127. szám
Redd, 1970. június 2. r Uj verseskötetek Mit akar ez az egy ember? — címmel bocsátotta ki a Szépirodalmi Könyvkiadó Vas István összegyűjtött verseinek két kötetét. A gyűjtemény a költő teljes életművét tartalmazza, nyomon követhető benne Vas István egységes, egyre mélyebb mondanivalójú lírája. Ötven vers — ezzel a köteteimmel jelent meg Csanádi Imre verseskönyve a Magvető Könyvkiadó gondozásában. Költészete gazdag, sokszínű világ, minden lényegbelit, minden emberit befogadó, minden hamisat kirekesztő — így jellemzi Csanádit a költőtárs, Benjámin László. Weöres Sándor költészetét csaknem teljességében magábafoglalja az ,,Egybegyűjtött írások I—II.” címen megjelent könyv (Magvető Könyvkiadó). A nagy terjedelmű (1556 oldalas) gyűjtemény tartalmazza a költő prózájának egy részét is. Egy kenyéren címmel adta ki a Magvető Könyvkiadó Ratkó Józsefnek, a parasztok egyéni hangú poétájának verseskötetét. A súlyos mondanivalójú könyv az emberiség békevágyát, a kemény paraszti életből leszűrt igazságokat hirdeti. NAPLÓ A gyermek életteréről vasárnap délután volt, kivételesen jó idő, a gyerekek játszottak az ablakok alatt, természetesen mindez nem történik csendben. Valaki, aki kevésbé türelmesen viselte, rá is szólt a gyerekhadra, hogy keressenek maguknak más játszóhelyet. A gyerekek mozogtak ugyan, de aztán szedték a sátorfájukat, s elmentek a közeli rétre, ahol két háló nélküli futballkapu között rövidesen óriási csata bontakozott ki. Mindehhez hozzá kell tenni, hogy a hely, ahol az eset történt Székesfehérvár pereme, a házak szélei már belelógnak a nagy szabad füves térségbe, egyszóval van hely a játékra, s ami a leglényegesebb: úgy van hely, hogy nem zavarják a felnőtteket. A felnőtt persze mindig türelmetlen, elfelejti, hogy ő is volt gyerek, akinek életeleme a játék. Ahol van tere a gyerekeknek, ott könnyebben megférnek egymással a pihenni vágyó felnőttek és a mindig játékra, hangoskodásra kész gyerekek. De van-e elegendő hely mindenütt a számukra? És hely-e egyáltalán a gondozott park, a néhány négyzetméternyi homokozó? A néhány hinta? Különösen a belváros méri szűk marokkal az életteret a gyerekek számára. Nem könynyű a helyzet, kell minden talpalattnyi hely, az öregvárosban a régi építkezési mód egymásra szorította a házakat — szűk és sötét zsúfolt udvarokat alkotva, ahová a nap szinte aligalig süt, ahol visszhangzik minden hangosabb szó, labdadobás. A parkokat — nem sok van belőlük — úgy őrizzük, mint féltett kincsünket, pihenőhelyet. A gyerekek? Legyünk őszinték, a legapróbbakat kivéve — igencsak kiszorulnak a parkokból. Nem a tizenévesek mozgásigényének való az agyonlocsolt, kassast, gondozott pázsi, a virágágyak. Istenkísértés ide betenni a lábukat. A parkőr nem is nézi szívesen, mert az ő feladata vigyázni: ne essen kár a drága növényzetben. Dehát akkor hová legyen a sok ezer gyerek? A tervezők is megfeledkeztek róluk, akik az új lakóépületeket álmodták kőbe, üvegbe és betonba. Ezek közül már igaz — van levegő és igaz, van zöld is, szép zöld pázsit, bokrok és fák, szigorú, a kertész által megálmodott rendben — ahonnan ugyancsak kitiltattak a gyerekek. Azután: játszhatnak-e vajon az iskolák udvarán? Voltam egy iskolában, ahol tíz percben kettesével, kartkarba öltve, halkan beszélgetve sétálgattak csupán. Némely iskola udvara olyan kicsiny és szűk, hogy mozogni is alig lehet Tornaterem? Luxus. A falusi gyerekek ilyen tekintetben jobb helyzetben vannak, mint a városiak. A nyár persze valamit felszabadít. A szünidőben sok gyerek útrakel, vidéki nagymamához, hogy egy kis színt, szabadságot élvezzen. Lehet-e tenni valamit a gyerekek érdekében? Valamit persze mindig lehet, csak akarni is kell. Azt hiszem, nekünk, felnőtteknek néha nem ártana emlékezni a saját gyermekkorunkra, akkor, mikor iskolákat, parkokat, lakótelepeket tervezünk. Mert legyünk nagyon őszinték: egy-két-három szobás otthonainkban sem jut a gyerekeknek saját helye. Bebútorozzuk, teletömjük olyan holmikkal, amihez a gyerek nem érhet. Csoda-e, ha ki akar menekülni az effajta otthonokból. De hová? Igen, hová menjen a ■*- gyerek, ahol senkit sem zavar és őt sem zavarják? — Un — rtd : IBVCH ANDRZE3 Néhány másodperc múlva EÉÉÉÉilL Anna és Hans szótlanul egymásra néztek az összekötözött aRESSHÉyil'í Benita felett. A német lány szeméből gyűlölet és kétségbeesés sugárzott. Kloss egy kicsit sajnálta ezt a csúnyaságot. Amint sikerült az ágyhoz kötözni Benitát, Anna és Kloss azonnal munkához látott. Kiürítették Benita táskáját, leszedték a lány ruháit, s perceken belül Annából Benita von Henning lett. Amint végeztek az átöltözéssel, Anna és Hans elhagyták a lakást. — Anna — szólt Kloss a lépcsőházban —, tudod, hogy ez egy nagyon veszélyes játszma, de ha sikerül, holnap már a J—23-as jelentheti, hogy Henning professzor tervei nem titkok többé számunkra sem, s így... — Tudom, Hans, tudom. — Emlékezetedbe vészed Henning dolgozószobájának minden részletét? És tudod, hogy te most Benita vagy. Az őrségnek is el kell hinnie ezt, hogy minden sikerüljön. — 208 —__________________________ * HÍRLAP Balatonfüreden a beloianniszi együttes összeállították a múlt hét végén — Siófokon — a Szövetkezeti Néptáncegyüttesek Országos Találkozójának programját. Augusztus 1. és 2-án Balatonfüreden, Balatonlellén és Siófokon vendédszerepelnek hazánk legjobb szövetkezeti táncegyüttesei, köztük több nemzetiségi együttes, tánccsoport és két külföldi művészegyüttes. A nemzetiségi találkozó tagjai között német, délszláv, román és görög együttesek lépnek színpadra. A 21 együttesben ezer táncos érkezik a Balaton mellé, hogy bemutassa művészetét. Köztük üdvözölhetjük a bolgár és a jugoszláv csoportokat, amelyek a magyar együttesek korábbi vendégszerepelését viszonozzák az országos találkozón. Augusztus 1-én — a balatonfüredi szabadtéri színpadon — lép fel a Fejér megyei görög együttes, a tápiószecsői, a szebényi, a tápéi, a szanyi, a túrkevei és a gyulai táncosok csoportja, valamint a siófoki Balaton Táncegyüttes. — g — Huszonketten elmennek — Nagyjából ez is rendben van! — mondja — Bánhegyi Antal, a fehérvárcsurgói nevelőotthon igazgató-helyettese, amint leteszi az idén végző nyolcadik osztály pályaválasztását tartalmazó iratot. Megkönnyebbült sóhaja jelzi: nem volt könnyű munka a huszonkét állami gondozott fiú életpályájának egyenesbe állítása. * A gyönyörű árnyas parkban ülünk egy őstölgy enyhében. Szerte a fák alatt hancúrozik, sportél, játszik az intézet 210 tanulója. Délután négyig szabad idő, utána jön a felkészülés a holnapra. Közben előkerül Szigeti Géza, a nyolcadikosok osztályfőnöke és Bárány Lajos kollégiumi nevelő tanár is, így hármasban beszélgetünk arról: ezeknek a gyerekeknek sokkal nehezebb a pályaválasztása, mint a szülői háznál nevelődőiké, számos ok miatt. Nem utolsó helyen áll ezek között a gyengébb tanulmányi eredmény, valamint az állami gondozottsággal járó speciális állapot. Itt jóformán minden mozzanata a pályaválasztásnak a pedagógus és a gyerek ügye, csak kevés szülő szól bele a választásba. — Hogyan készítették elő a pályaválasztást az osztályban? Szigeti Gé®a osztályfőnök válasza: — Nagy gondot fordítottunk az üzemlátogatásokra, így módjukban állt a fiúknak megismerni az egyes szakmákat. Persze, csak részben, mert minden foglalkozást azért nem tudtunk bemutatni. Sokat foglalkoztunk azonkívül az osztályfőnöki órákon is az egyes életpályákkal. Lassan kialakult az osztály elképzelése. Gyerekeink az ország minden részéből jöttek, úgyszólván teljes egészében fizikai dolgozók gyermekei. Nem messze tőlünk egy maguk ácsolta padon ül hat fiú és csendben beszélget. Valamennyien nyolcadikosok. Kérdezzük meg őket, milyen pályát választottak és miért. Íme: Pusztai András: — A Bábolnai Állami Gazdaságban leszek lótenyésztő, 300 jelentkező közül engem is felvettek. Nagyon szeretem a lovakat, van itt az intézetben is egy ló, Manci, én gondozom. (Andrisról azt mondják tanárai: kár, hogy nem megy gimnáziumba, jó tanuló, 4-es átlaggal.) Keller István: — A győri vízügyi szakközépiskolába vettek fel. Rádióműszerész szerettem volna lenni, de ahhoz érettségi kellene. Másodiknak azért választottam a vízügyit, mert ezt ismerem, apám is ezen a pályán dolgozik. (Négyesnél valamivel jobb az átlaga.) Bogdán László: — Nagyon szeretem a gépeket, ezért jelentkeztem a seregélyed mezőgazdasági gépszerelő szakmunkásképző intézetbe. (Tanárai szerint emellett igen jó nyelvképességű fiú.) Varga István — Nem a legjobb az átlagom, félévkor 2,75 volt, év végére elérem a 3-at. Én kőműves szeretnék lenni, odahaza a falumban sok építőmunkás van, tőlük szerettem meg ezt szakmát .A pedagógusok elmondták: Pisti csak tavaly került ide az intézetbe sokkal rosszabb iskolai körülmények közül, de azért derekasan „feltornászta” magát.) Horváth László: — Pék leszek. Magam is nagyon szeretem a friss süteményeket, aztán meg izgat az a sok érdekes művelet, amelynek során a búzából kenyér lesi .Szorgalmas fiú, kitűnik a fizikai munkában, mindig tesz-vesz, soha nem lazsál. Megígérte: az első általa készített kiflit elhozza az intézetbe — bemutatni). Léner József: — A Köfémben leszek üzemlakatos. (Szűkszavú fiú, de megbízható, komoly legényke). Huszonkét fiú végez az idén a nevelőotthonban. Most elszélednek, Kehidára, Sarkadra, Szigetszentmiklósra, Bábolnára, Fehérvárra, Győrbe — és az ország minden tájára. A nevelők jól előkészítették az utat számukra, most már rajtuk áll a siker. Új helyükön is vigyáz rájuk a társadalom segíti lépéseiket B. J. Hatan a padon: Pusztai András, Keller István, Bogdán László, Varga István, Horváth László és Léner József. Divatbemutató és diákbál Hagyományossá vált már a fehérvári 320-as Ipari Szakmunkásképző Intézetben, hogy a tanév végén a végzős nőies férfiszabó tanulók bemutatják, gyakorlati munkáik eredményét Ez évben is sok szép, a modern és hagyományos kategóriába tartozó ruhát vonultattak fel a lányok és fiúk. A nyilvános bemutatót nagy lelkesedéssel Gál Józsefné, az iskola tanára, a szabász-szakkör vezetője rendezte. Mindkét bemutatón nagy sikere volt a legújabb divat szerint készült modelleknek. Érdekessége ennek a bemutatónak az, hogy nem hivatásos manökenek mutatták be az egyes modelleket, hanem azok a lányok, akik azt készítették is. A bemutatót diákbál követte. R. T. — Minden rendben — válaszolt Anna. — A sarokban egy páncélszekrényt találsz. Kinyitod és megcsinálod a felvételeket. Aztán a konyhán keresztül távozol... Akkor kell elhagynod a lakást amikor őrségváltás van. Egy pillanatra sem szabad kiesned a szerepedből... Nem tévesztelek szem elől, erre számíthatsz. Minden pillanatban biztosítalak. Amikor a ház közelébe értek, Kloss csókkal búcsúzott a lánytól. — Emlékezz, őrségváltás után távozhatsz. No, menj már... Az éjszaka sötét volt, s az utca néptelen. A csendőrjárőr elhaladt mellettük, vezetőjük tisztelgett. Kloss mégegyszer magához húzta a lányt, aztán Anna elindult. Kloss nézte, amint a lány átvágott az úttesten, aztán nyugodt léptekkel elhaladt az őr mellett. Kloss csőre töltött fegyverrel állt egy fa mögött. Anna most lépett a kapuhoz, s az őr köszöntötte: — Gute nacht. Fräuleing köszönt az őr, s Kloss megnyugodva sóhajtott fel. Az első fontos lépés sikerült. Anna néhány másodpercig bajlódott a kapuzárral. Borzalmasan hosszú időnek tűnt mindez Kloss számára, de végülis nyikordult a kapu, s Anna végigsétált a főbejárathoz vezető úton. Nem múlt el három perc, s Anna mér a lakásban volt. Átsétált a habon, belépett Benita titkárságára, s meglepetten vette észre, hogy Henning irodájának ajtaja is nyitva van. Nem gondolkozott, csak végezte ösztönösen a munkát. Előbb lefüggönyözte az ablakot, ahogyan Kloss tanácsolta, aztán a páncélszekrényhez lépett. A zár nem akart engedelmeskedni a kulcsnak. Anna homlo— 209 — 5 kát kiverte a verejték. Csak nyugodtan, csak biztonságosan — biztatta önmagát —, élőből kezdeni az egészet. Rövid bajlódás után végre kinyílt a páncélszekrény ajtaja, s a középső polcon megtalálta, amit keresett. Henning legtitkosabb rajzait. Most már nyugodt volt ismét. Óvatosan szétterítette az asztalon a rajzokat, s gondosan fényképezni kezdett. Közben rá-ránézett az órára, s számolta a perceket az őrségváltásig. Kloss odakint megfeszített idegekkel várta. Nem is sejtette, hogy ilyen sokáig tart az akció. De az őrségváltás sem érkezett még meg, tehát — nyugtatta magát —, csak a tétlen percek hosszabbak a számítottnál. Motorzúgást hallott. A fához simult, szinte összenőtt a hatalmas fatörzzsel. Tudta, hogy nem láthatták meg, mégis félelem ébredt benne. Félelem, Anna miatt. A felvezető elmondta a szokásos szöveget, s négy-öt perc múlva már ismét távol járt az autó. Csak a most felállított őrszemek kimért léptei visszhangoztak az éjszakában. — Most kell Annának elhagynia a házat — gondolta, s ellenőrizte fegyverét. Kikészített egy tartaléktárat is, minden lehetőségre felkészülve. Ebben a pillanatban aludtak el a villanyok a konyhában. Anna kicsit bajlódott a konyhai zárral is, de aztán minden ment simán. Elindult a kijárat felé. Az őr éppen háttal állt, amikor becsukta maga mögött a kaput. Mtunt néhány lépést még a kerítés mellett, aztán átvágott a szemközti oldalra. Kloss erősen magához szorította a lányt, s úgy indultak tovább. — Minden rendben — mondta Anna, s összeszorította ajkait, nehogy hangosan felvacogjanak fogai a félelemtől. (Folytatjuk) — 210 -