Fejér Megyei Hírlap, 1970. június (26. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-07 / 132. szám
Könyvhéti dolgozat és az irodalom varázslata DOLGOZATOT ÍR egy iskolás lányka. Botladozó, bizonytalan betűkkel veti papírra: „És most jön a könyvhét, és én sok könyvet kapok, és mindet hamar elolvasom. Semmit sem szeretek úgy, mint olvasni.” Betűzöm ezt a félszeg vallomást Ez a gyermek még nem is tudja pontosan, milyen szerelembe bonyolódott. Hiszen még Verne kalandjai sem csábították. Nem ismeri ifjúságunk Bornemissza Gergelyét és nem csodálkozott még rá a szeme Fatia Negrára. De Te, Olvasó, már ismered ennek a szép kalandnak ízét. Emlékszel? A száraz kötelességtudat olvastatta veled kisdiák korodban a megtanulandó költeményt S egyszer csak szíven ütött egy kép: „Majd az édes álom pillangó képében, Elvetődött arra tarka köntösében, De nem mert szemére szállni még sokáig, Szinte a pirosló hajnal hasadtáig. Mert félt a szúnyogtól, félt a szúrós nádtól, Jobban a nádasnak csörtető vadától, Fáit az üldözőknek távoli zajától, De legislegjobban Toldi nagy bajától.” Emlékszel? Egy másik könyvből Széchenyi nézett vissza Rád, és te kigyúltan olvastad: „Csak a gyenge szereti * önmagát, az erős egész nemzeteket hordoz szivében.” Azután az irodalom kitárta értelmed ablakait a világ minden tája, az emberiség minden korszaka felé. Láttad hadisátrában, lobogó mécsvilág mellett a Római Birodalom császárát Marcus Aureliust, amint csaták után, küzdelmek előtt azt tartotta legfontosabb kötelességének, hogy üzenjen Neked: „Lehet valaki jártasabb a birkózásban, mint Te, de neve legyen társas létre termettebb, szerényebb, az élet esetlegességeivel szemben fekészültebb, embertársainak tévedéseivel szemben elnézőbb.” A XV. században perceg egy toll, bizonyos Colombus vagy Colon Kristóf tolla. És leírja Neked az újkor kezdetét hírül adó mondatot: ,,E földet, először egy Rodrigo da Triana nevű tengerész pillantotta meg, bár ép éjszaka tíz órakor a hajófal emelvényéről világosságot láttam.” Talán az ilyen élmények miatt sohasem láttál a könyvben egyszerű tárgyat: a papír, a ragasztóanyag és a nyomdafesték együttesét. Az elme hatalmát tiszteltük benne mindannyian, már ismeretségünk kezdetén is. Azt a hatalmat, mely romolhatatlan szorgalommal alkotta meg az Ezeregyéjszaka meséit, Kallimachos himnuszait, Julien Soret első vallomását, és a sejtelmes logarithmustáblázatokat. EMLÉKSZEL a pillanatra, amikor felfedezted lelked felett Ady szavának uralmát? „Rám néznek és minden rendben van. Nagy valaki ez, vagy nagy senki! Csupán azt nem kérdi senki sem: Gyűlölni kell-e, vagy szeretni." Miért is kérdeztük volna, hiszen bódultan szerettük. Aztán a stílus részeg ereje ragadott el. Krúdy: „Ezekben az utcákban, házakban, lelkekben még mindig hűvösen szomorúak az őszi esték, betegség nyög a szalmazsákon, szegénység eregeti ki füstjeit a düledező kéményekből ... éjszakánként a gond ebei vonítanak a holdvilág felé...” Aztán az ércszavú Zrínyi szemérmes, kurta vallomását hallod: „írtam szerelemről is, de csendesen ...” Milyen acéllelkű férfiakat láttál Jack London könyveiben! És milyen napragyogással világította be tudatod tájait a francia szellem Voltaire- fényessége. Hogyan barátkoztál meg később Balassival, akinek ékes szavában virágok illatoznak. Aztán Strindberg feldúlta lelkedet. Aztán Dickens megbékítette. Aztán Carducci tévedhetetlen formabiztonságát csodáltad. Gyönyörködtél Calderon barokk bonyolultságában. És akkor ránk szólt halk, tanító hangon Gorkij: „Aki lélekben gyönge ... annak kell a hazugság... aki a maga lábán áll... aki független ... annak minek a hazugság? A hazugság — a rabok és az urak vallása. Az igazság — a szabad emberek istene.” És meghökkentett, milyen egyszerű is az igazság, ahogy Móricz Zsigmond 1918-ban kimondja: „A népek nem harcolni akarnak, hanem élni. A népek nem barbárságot akarnak, hanem kultúrát. A népek nem azt akarják, amit a gyilkos, kardos, gázbombás katonák akarnak, hanem azt akarják, amit mi, a kultúra szerény s egyszerű munkásai csinálunk.” És milyen szeszélyesen törtek Rád a hatások! Már férfi voltál amikor megérezted Petőfi szavaiban a fenségesen komor pompát: „Ott essem el én...” És eltűnődtél Babits szomorú sóhaján: „A líra meghal.” Meghal? József Attila így tanít szerelemvallásra sorsa nehéz pillanataiban is: ..Ó, mennyire szeretlek téged, Ki szóra bírtad egyaránt A szív legmélyebb üregeiben Cseleit szövő fondor magányt s a mindenséget." Miféle elemzés deríthetné fel, hogy mit alakított jellemetlen szelíd édesanyád, a csípős szavú Mikszáth Kálmán, a mindig ünnepélyes Vörösmarty, vagy az újságban éppen imént olvasott novella! Milyen indulatot ébreszt föl Benned Moldova? Miért parancsolnak vissza magukhoz Weöres valószínűtlen tökélyű sorai? Mi mellé kötelez el Illés Béla? Mitől lobog fel szívedben Illyés sok mondata? Mit kovácsoltak jellemeden, ízléseden, műveltségeden, egész embervoltodon a klaszszikusok s a feledésre ítéltek! Emlékszel? Talán sosem gondoltunk erre, hisz minden pillanat kínál valami soha vissza nem téret. És minden író is. Még az olyan egyszerű levélíró is, mint Eötvös József édesanyja, aki azt írta fiának: „Ne higyj oly gondolatban, melynek szíved ellentmond.” Mi minden jut az ember eszébe arról, hogy egy kisleány könyvheti dolgozatot ír és kizárja benne gyanútlan értelmét a nyomtatott szónak. Hatvanhárom mű kilencszázezer példánya indult el hódító útjára ezen a könyvhéten, hogy százezreket bűvöljön a mai magyar irodalom barátainak körébe. Sikeres lesz-e a nyomtatott szép szónak ez a hadjárata? De elsősorban nem a könyvforgalmi statisztikákból lesz kiolvasható. Inkább az olyanfajta hatás a győzelem jele, mint ahogy egy régi könyvnapra hivatkozott a minap valamelyik diákköri pajtásom. „Emlékszel? — kérdezte — Tudod, azon a könyvnapon jelent meg Móricz Rózsa Sándora.” MI A HATVANHÁROM KÖZÖTT azt az egyetlenegyet várjuk, amelyik megjelenésével ünneppé avatja az idei díszes rendezvénysorozatot. Az irodalom varázslatát Bajor Nagy Ernő üzem haszna? A csukott szemű kétkedőknek egyszerűen magyarázták: megadni a fiataloknak, ami megadható, s az eredmény nem marad, nem maradhat el. A bizalom, s hogy számítanak munkájukra, meg is hozta gyümölcsét. Februártól, a megalakulás óta a szakasz tagjai rendszeresített őrjáratokat szemeznek szabad szombatokon, vasár-, és ünnepnapokon a külszíni üzemrészeknél. Az üzemrendészettel és iparőrséggel közösen műszakváltáskor szúrópróbaszerűen, meghatározott napokon pedig a bekerítetten üzem területéről kivezető utakon személyek és gépkocsik ellenőrzésében vesznek részt. Az eredmény: nagy összegeket jelentő anyagok kerültek vissza így az üzembe. Ezeken kívül ifjúságvédelmi őrjáratokat szerveznek, fellépnek minden rendellenességgel szemben. De még sorolhatnánk eredményeiket. Üzem és község — a bennük rejlő lehetőségek hasznos kiaknázása, a feladatok felismerése és végrehajtása jellemzi, kiképzések és egyéb programok mellett a szakasz tevékenységét. S mindez látványos, vonzó, ha úgy tetszik, romantikus. S még egy: az Ifjú Gárdába való többszörös túljelentkezés, a munkában, akarásban és egészséges viszonyulásban megnyilvánuló harc az ifjúgárdista címért — mindennél többet mond. „Testhez álló“ feladat Diákotthonokban a diáktanácsban gyökeredző önkormányzat általában nem megelőző, inkább közvetett rendfenntartó erő. A megelőzés hálásan feladatát a nevelők és egyéb intézkedések mellett legtöbbször csak a naposok látják el szűk területen és hatáskörben. Más formáktól többnyire óvakodnak, elkülönülnek a fiatalok. A móri szakmunkásképzőben már hosszú ideje folyó módszer mást mutat. Minden bizonnyal nem egyedüli példa, de nem is mondható általánosnak a diákotthonok ifjúgárdistáinak „testhez álló” feladata: az otthon belső rendjének, tisztaságának és fegyelmének biztosítása. A többszörös túljelentkezés nem árul el tartózkodást, elkülönülést, a hálátlanság hangoztatását, ellenkezőleg. Az egész napos szolgálatok erőt,, életteret adnak a fiataloknak az önálló mérlegelésre, döntésre és cselekvésre. Mindezt színesítik a kiképzések, táborozások, díszőrségek és egyéb Ifjú Gárda programok, feladatok. Nagyszerűen egyeztethető ez a tevékenységi kör, a honvédelmi ismeretek oktatásával — erősítik egymást. Az otthon falain kívül is jelentős a diák ifjúgárdisták tevékenysége. Ennek felismerését példázza a járási tanács segítsége is. A 21 öltöny egyenruha megvásárlásával a járási tanács, egyben a község és járás területén végzett munkájuk elismerését is kifejezésre juttatta. (Ezzel egyidőben a gimnázium Ifjú Gárda szakaszának is megvásárolták a 31 öltöny egyenruhát.) Az intézet KISZ-csúcsvezetősége keresi annak lehetőségét, hogyan tudnák a szakasz kibővítése után a hiányzó 10 öltöny egyenruhát megvásárolni. Ezzel nem az egyenruha szerepét, akarják túlbecsülni, csupán az Ifjú Gárdán belül a megfelelő helyre kívánják tenni. Ugyanis — más tapasztalatok is bizonyítják — nagy jelentőséggel bír az egyenruha. Nem kizárólagos, de igen jelentős vonzerő. Jelkép, a fegyelem, a katonás rend formai megtestesítője. Rendezvényeken, díszőrségeken szinte mindenütt ott láthatjuk az ifjúgárdistákat, a KISZ-fiatalok egyenruhás, tisztelgő képviselőit. Ennek jelentőségét emeli az egyre inkább általánossá váló díszszakaszok létesítése. A szakmunkásképző Ifjú Gárda egységét is dísz-szakasszá kívánják kiképezni és egyenruhájukat ennek megfelelően kiegészíteni. Járható út — Még csak egyet a két szakaszról — mondják a járás KISZ-vezetői. — Idén a megyei Ifjú Gárda szemlén az elnökség tetszését az igen fegyelmezett szakmunkásképző és a kincsesi szakasz tagjaiból álló egység nyerte el. Négy-négy fős csapataink pedig elnyerték a lövészet első és az összetett honvédelmi verseny második díját. A járás másik három Ifjú Gárda szakaszának is megvan az egyenruhája. A pusztavámi és balinkai szakaszoknak bányaüzemek, a gimnáziuménak pedig a járási tanács vette meg. A pusztavámi község kiszesei például maguk vették meg az egyenruhát, amikor megalakították rajukat. Minden rendezvényen ott vannak ifjúgárdistáink. Hasonlóan a járási, megyei szemléken, versenyeken, ahol több-kevesebb sikerrel szerepeltek. Számos, igen nehéz feladat megoldásában segítettek üzemi, lakóhelyi és kiszes közösségeknek. Mivel nem volt központi szabályzat, kiképzési terv, magunk állítottunk össze egyet. Tavaly létrehozták az első országos parancsnoki tábort. Az elméleti, módszertani kérdések mellett megkaptuk a legfontosabbat: az Ifjú Gárda szabályzat és kiképzés tervezetét. (Bár ez csak tervezet volt, ami sajnos még ma sem konkretizálódott.) Ennek alapján bonyolítottuk a kiképzéseket. Kétnapos kiképző tábort rendeztünk például három szakasznak. A járás valamennyi ifjúgárdistája egésznapos látogatáson vett részt a néphadsereg egyik műszaki alakulatánál, stb. A honvédelmi nevelést legfontosabb feladatnak tekintjük Ehhez igen nagy segítséget kapunk a munkásőrségtől, a rendőrségtől, MHSZ-től stb. Egyszóval úgy érezzük, jó úton járunk. S hogy ezt elértük, nem kis része volt járásunk kislistáinak, üzemek, párt-, tömegszervezeti, tanácsi vezetőknek. Vannak még hiányosságok. Leküzdésükhöz most, amikor köszönetet mondunk mindenkinek eddigi segítségéért, kérjük további támogatásukat. Takács Ferenc SZILÁNKOK Szeretni valakit annyit jelent, hogy olyannak lássuk, amilyennek megszületett. Dosztojevszkij Aki már nem szeret és nem is gyűlöl, olyan, mintha mindenhol és sehol sem élne. Christa Wolf Légy optimista! Még mindig elég időd marad majd utólag is a sírásra. Miarlene Dietrich Szerelem ugyan csak egyfajta van, ám utánzata ezerféle. La Rochefoucauld A nő olyan, mint a toronyóra: nem tudni, pontosan jár-e, de mindent hangosan kihirdet. Kant Sajnos, az a gyengém, hogy hirtelen rokonszenvesnek találok olyan embereket, akikről észreveszem, hogy jól oda tudnak rám figyelni. Chaplin A szerelem: tűz és láng egy évig, hamu harmincig. Lampedusa Ha szeretnek bennünket a nők, mindent megbocsátanak nekünk — még bűneinket is. Ha nem szeretnek, semmit sem bocsájtanak meg — még erényeinket sem. Honoré de Balzac (Fordította: Schröder Erzsébet) A TANÍTÓNÉNINEK SZERETETTEL (M. Tóth István rajza) Orvosi könyvtárosok tovaképzése Székesfehérváron Mintegy harminc orvosi könyvtáros érkezett Székesfehérvárra az ország minden részéből — beleértve a fővárost is, — Debrecentől, Zalaegerszegig, Salgótarjántól Kecskemétig, hogy a Megyei Kórház kultúrtermében továbbképzésen vegyen részt Az orvosi könyvtárosok a szakképesítés megszerzése után ilyen találkozókon tájékozódnak szakterületük legújabb eredményeiről. Továbbképzésüket — amelyet az Országos Orvostudományi Könyvtár a Megyei Kórházzal együtt szervezett — most első ízben tartották vidéken. Székesfehérvár megérdemelte ezt az előkelő elsőséget. A téma, amely a továbbképzésen ez alákerült, már jó ideje nem tudományos újdonság, hanem mindennapos gyakorlat a Megyei Kórház orvosi könyvtárában. A lyukkártyás feltárásokról volt szó. A bevezető előadást dr. Szabolcsi István kórboncnak tartotta, aki a kórházi orvosi könyvtár folyóiratállományának — e folyóiratok minden cikkének — lyukkártyás feldolgozási módját megtervezte, kialakította. Az orvosi könyvtáros mellé a kórházak, egészségügyi intézmények egy „társadalmi munkást” kérnek fel: az orvostanácsadót, aki a könyvtár orvosi, szakmai jellegű kérdéseiben tanácsot ad, dönt ilyen minőségben kezdett foglalkozni dr. Szabolcsi is az orvosi könyvtár ügyeivel. Már 1962-ben szóba került, hogy a gyors tájékozódáshoz, hogyan lehetne minél teljesebben feltárni az orvosi folyóiratokban található tudományos információtömeget Az orvosi folyóiratok száma — mint az információ áradata — világszerte egyre nő. Ezért jó ideje külön folyóiratokat alapítottak abból a célból, hogy az egyes folyóiratok cikkeinek rövid tartalmát, vagy éppen csak témáját, s a cikk címét összegyűjtsék. Azonban ezen újabb folyóiratok átfutási ideje is hosszú. Ugyanakkor a külföldi folyóiratok — mert az orvostudomány területén elsősorban ezekről van szó — nehezen hozzáférhetők, kevés helyen találhatók, rákölcsönzésük hosszadalmas. A kórháznak járó folyóiratok feltárására kell tehát elsősorban a súlyt fektetni. Ebből a meggondolásból indult el a lyukkártyás feltáró munka. (Szabolcsi dr. előadásában egy érdekes adatot mondott el a könyvtár folyóiratainak olvasottságát illetően. Egy amerikai nagy könyvtár, ahova 9120 féle folyóirat járt, kimutatta, hogy ezekből 4821-et senki nem kölcsönöztek, se nem olvastak helyben, a tárgyidőszakban. A példa erős, de bizonyítja, hogy a helyben rendelkezésre álló folyóiratok olvasottsága is emelhető.). A lyukkártyás feldolgozás megyei módszere kezdetleges, a legegyszerűbbek közé tartozik. — mondotta — de az első időszak feltárásait kísérletnek szánták. A kísérlet első szakaszát 69. dec. 31-el le is zárták. A peremlyukasztásos, egyéni szakjelzésekkel összeállított rendszer, amely 1963-tól 1969-ig tárja fel a kórház folyóiratállományát 15 ezer lyukkártyát tartalmaz. A kísérleti időszak után most már igényesebb feltárást alkalmaznak, megmaradva az olcsó lyukkártyánál. De nemcsak könyvtári céléra alkalmaznak lyukkártyákat. Ipari alkalmazása sokkal magasabb szinten történik. Az egészségügyben nincsenek meg ennek anyagi le- hetőségei. Ugyanakkor nemcsak a könyvtári információkat, hanem pl. a beteganyagról szerzett információkat is gyűjteniök, tárolniok kell. Ezért épp a megyei kórház vezette be az országban elsőként a lyukkártyás betegnyilvántartást is. Az értékes tapasztalatcsere valószínűleg hatással lesz az orvosi könyvtárak fejlődésére, mert a kitaposott úton — tegyük hozzá: jórészt Fehérváron kitaposott úton — már könnyebb a továbblépés. T. A. Vosörnop, 1970. június 7. ii l~~tir"srír! lsa■ ~~= ig~ HÍRLAP 8^i^i^i^i==la==i==i—1===,; 9 t V