Fejér Megyei Hírlap, 1970. június (26. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-07 / 132. szám

Könyvhéti dolgozat és az irodalom varázslata DOLGOZATOT ÍR egy is­kolás lányka. Botladozó, bi­zonytalan betűkkel veti pa­pírra: „És most jön a könyv­hét, és én sok könyvet ka­pok, és mindet hamar elol­vasom. Semmit sem szere­tek úgy, mint olvasni.” Betűzöm ezt a félszeg vallomást Ez a gyermek még nem is tudja pontosan, milyen szerelembe bonyoló­dott. Hiszen még Verne ka­landjai sem csábították. Nem ismeri ifjúságunk Bornemissza Gergelyét és nem csodálko­zott még rá a szeme Fatia Negrára. De Te, Olvasó, már ismered ennek a szép ka­landnak ízét. Emlékszel? A száraz köte­lességtudat olvastatta veled kisdiák korodban a megtanu­landó költeményt S egy­szer csak szíven ütött egy kép: „Majd az édes álom pillangó képében, Elvetődött arra tarka köntösében, De nem mert szemére szállni még sokáig, Szinte a pirosló hajnal hasadtáig. Mert félt a szúnyogtól, félt a szúrós nádtól, Jobban a nádasnak csörtető vadától, Fáit az üldözőknek távoli zajától, De legislegjobban Toldi nagy bajától.” Emlékszel? Egy másik könyvből Széchenyi nézett vissza Rád, és te kigyúltan olvastad: „Csak a gyenge szereti * önmagát, az erős egész nemzeteket hordoz szi­vében.” Azután az irodalom kitár­ta értelmed ablakait a világ minden tája, az emberiség minden korszaka felé. Lát­tad hadisátrában, lobogó mécsvilág mellett a Római Birodalom császárát Marcus Aureliust, amint csaták után, küzdelmek előtt azt tartotta legfontosabb köte­lességének, hogy üzenjen Neked: „Lehet valaki járta­sabb a birkózásban, mint Te, de neve legyen társas létre termettebb, szerényebb, az élet esetlegességeivel szem­ben fekészültebb, embertár­sainak tévedéseivel szem­ben elnézőbb.” A XV. században perceg egy toll, bizonyos Colombus vagy Colon Kristóf tolla. És leírja Neked az újkor kez­detét hírül adó mondatot: ,,E földet, először egy Rod­­rigo da Triana nevű tenge­rész pillantotta meg, bár ép éjszaka tíz órakor a hajófal emelvényéről világosságot láttam.” Talán az ilyen élmények miatt sohasem láttál a könyvben egyszerű tárgyat: a papír, a ragasztóanyag és a nyomdafesték együttesét. Az elme hatalmát tiszteltük benne mindannyian, már is­meretségünk kezdetén is. Azt a hatalmat, mely romol­­hatatlan szorgalommal al­kotta meg az Ezeregyéjsza­ka meséit, Kallimachos him­nuszait,­­ Julien Soret első vallomását, és a sejtelmes logarithmustáblázatokat. EMLÉKSZEL a pillanatra, amikor felfedezted lelked felett Ady szavának ural­mát? „Rám néznek és minden rendben van. Nagy valaki ez, vagy nagy senki! Csupán azt nem kérdi senki sem: Gyűlölni kell-e, vagy szeretni." Miért is kérdeztük volna, hiszen bódultan szerettük. Aztán a stílus részeg ere­je ragadott el. Krúdy: „Ezek­ben az utcákban, házakban, lelkekben még mindig hű­vösen szomorúak az őszi es­ték, bete­gség nyög a szalma­zsákon, szegénység eregeti ki füstjeit a düledező ké­ményekből ... éjszakánként a gond ebei vonítanak a hold­világ felé...” Aztán az ércszavú Zrínyi szemérmes, kurta vallomását hallod: „írtam szerelemről is, de csendesen ...” Milyen acéllelkű férfiakat láttál Jack London könyvei­ben! És milyen napragyo­gással világította be tudatod tájait a francia szellem Vol­taire-­ fényessége. Hogyan barátkoztál meg később Ba­lassival, akinek ékes szavá­ban virágok illatoznak. Az­tán Strindberg feldúlta lelke­det. Aztán Dickens megbé­kítette. Aztán Carducci té­vedhetetlen formabiztonsá­gát csodáltad. Gyönyörköd­tél Calderon barokk bonyo­lultságában. És akkor ránk szólt halk, tanító hangon Gorkij: „Aki lélekben gyönge ... annak kell a hazugság... aki a maga lábán áll... aki független ... annak minek a hazugság? A hazugság — a rabok és az urak vallása. Az igazság — a szabad em­berek istene.” És meghökkentett, milyen egyszerű is az igazság, ahogy Móricz Zsigmond 1918-ban kimondja: „A népek nem harcolni akarnak, hanem él­ni. A népek nem barbársá­got akarnak, hanem kultú­rát. A népek nem azt akar­ják, amit a gyilkos, kardos, gázbombás katonák akarnak, hanem azt akarják, amit mi, a kultúra szerény s egyszerű munkásai csinálunk.” És milyen szeszélyesen törtek Rád a hatások! Már férfi voltál amikor meg­­érezted Petőfi szavaiban a fenségesen komor pompát: „Ott essem el én...” És eltűnődtél Babits szomorú sóhaján: „A líra meghal.” Meghal? József Attila így tanít szerelemvallásra sorsa nehéz pillanataiban is: ..Ó, mennyire szeretlek téged, Ki szóra bírtad egyaránt A szív legmélyebb üregeiben Cseleit szövő fondor magányt s a mindenséget." Miféle elemzés deríthetné fel, hogy mit alakított jelle­metlen szelíd édesanyád, a csípős szavú Mikszáth Kál­mán, a mindig ünnepélyes Vörösmarty, vagy az újság­ban éppen imént olvasott novella! Milyen indulatot ébreszt föl Benned Moldo­va? Miért parancsolnak vissza magukhoz Weöres valószínűtlen tökélyű sorai? Mi mellé kötelez el Illés Béla? Mitől lobog fel szí­vedben Illyés sok mondata? Mit kovácsoltak jellemeden, ízléseden, műveltségeden, egész embervoltodon a klasz­­szikusok s a feledésre ítél­tek! Emlékszel? Talán so­sem gondoltunk erre, hisz minden pillanat kínál vala­mi soha vissza nem téret. És minden író is. Még az olyan egyszerű levélíró is, mint Eötvös József édesany­ja, aki azt írta fiának: „Ne higyj oly gondolatban, mely­nek szíved ellentmond.” Mi minden jut az ember eszébe arról, hogy egy kis­leány könyvheti dolgozatot ír és kizárja benne gyanút­lan értelmét a nyomtatott szónak. Hatvanhárom mű kilenc­­százezer példánya indult el hódító útjára ezen a könyv­héten, hogy százezreket bű­völjön a mai magyar iro­dalom barátainak körébe. Sikeres lesz-e a nyomtatott szép szónak ez a hadjárata? De elsősorban nem a könyv­­forgalmi statisztikákból lesz kiolvasható. Inkább az­ olyanfajta hatás a győzelem jele, mint ahogy egy régi könyvnapra hivatkozott a minap valamelyik diákköri pajtásom. „Emlékszel? — kérdezte — Tudod, azon a könyvnapon jelent meg Móricz Rózsa Sándora.” MI A HATVANHÁROM KÖZÖTT azt­ az egyetlen­egyet várjuk, amelyik meg­jelenésével ünneppé avat­ja az idei díszes rendez­vénysorozatot. Az irodalom varázslatát Bajor Nagy Ernő üzem haszna? A csukott szemű kétkedőknek egyszerűen magyarázták: megadni a fiatalok­nak, ami megadható, s az eredmény nem ma­rad, nem maradhat el. A bizalom, s hogy számítanak munkájukra, meg is hozta gyü­mölcsét. Februártól, a megalakulás óta a szakasz tagjai rendszeresített őrjáratokat szemeznek szabad szombatokon, vasár­-, és ünnepnapokon a külszíni üzemrészeknél. Az üzemrendészet­tel és iparőrséggel közösen műszakváltáskor szúrópróbaszerűen, meghatározott napokon pe­dig a bekerítetten üzem területéről kivezető utakon személyek és gépkocsik ellenőrzésében vesznek részt. Az eredmény: nagy összegeket jelentő anyagok kerültek vissza így az üzem­be. Ezeken kívül ifjúságvédelmi őrjáratokat szerveznek, fellépnek minden rendellenesség­gel szemben. De még sorolhatnánk eredmé­nyeiket. Üzem és község — a bennük rejlő lehetősé­gek hasznos kiaknázása, a feladatok felisme­rése és végrehajtása jellemzi, kiképzések és egyéb programok mellett a szakasz tevékeny­ségét. S mindez látványos, vonzó, ha úgy tet­szik, romantikus. S még egy: az Ifjú Gárdába való többszörös túljelentkezés, a munkában, akarásban és egészséges viszonyulásban meg­nyilvánuló harc az ifjúgárdista címért — mindennél többet mond. „Testhez álló“ feladat Diákotthonokban a diáktanácsban gyöke­redző önkormányzat általában nem megelőző, inkább közvetett rendfenntartó erő. A meg­előzés hálásan feladatát a nevelők és egyéb intézkedések mellett legtöbbször csak a napo­sok látják el szűk területen és hatáskörben. Más formáktól többnyire óvakodnak, elkülö­nülnek a fiatalok. A móri szakmunkásképzőben már hosszú ideje folyó módszer mást mutat. Minden bi­zonnyal nem egyedüli példa­, de nem is mond­ható általánosnak a diákotthonok ifjúgárdis­táinak „testhez álló” feladata: az otthon belső rendjének, tisztaságának és fegyelmének biz­tosítása. A többszörös túljelentkezés nem árul el tartózkodást, elkülönülést, a hálátlanság hangoztatását, ellenkezőleg. Az egész napos szolgálatok erőt,, életteret adnak a fiataloknak az önálló mérlegelésre, döntésre és cselekvésre. Mindezt színesítik a kiképzések, táborozások, díszőrségek és egyéb Ifjú Gárda programok, feladatok. Nagyszerűen egyeztethető ez a tevé­kenységi kör, a honvédelmi ismeretek oktatá­sával — erősítik egymást. Az otthon falain kívül is jelentős a diák ifjúgárdisták tevékenysége. Ennek felismerését példázza a járási tanács segítsége is. A 21 öl­töny egyenruha megvásárlásával a járási ta­nács, egyben a község és járás területén vég­zett munkájuk elismerését is kifejezésre jut­tatta. (Ezzel egyidőben a gimnázium Ifjú Gárda szakaszának is megvásárolták a 31 öl­töny egyenruhát.) Az intézet KISZ-csúcsveze­­tősége keresi annak lehetőségét, hogyan tud­nák a szakasz kibővítése után a hiányzó 10 öltöny egyenruhát megvásárolni. Ezzel nem az egyenruha szerepét, akarják túlbecsülni, csupán az Ifjú Gárdán belül a megfelelő hely­re kívánják tenni. Ugyanis — más tapasztala­tok is bizonyítják­ — nagy jelentőséggel bír az egyenruha. Nem kizárólagos, de igen jelentős vonzerő. Jelkép, a fegyelem, a katonás rend formai megtestesítője. Rendezvényeken, dísz­őrségeken szinte mindenütt ott láthatjuk az ifjúgárdistákat, a KISZ-fiatalok egyenruhás, tisztelgő képviselőit. Ennek jelentőségét emeli az egyre inkább általánossá váló dísz­szaka­szok létesítése. A szakmunkásképző Ifjú Gárda egységét is dísz-szakasszá kívánják kiképezni és egyenruhájukat ennek megfelelően kiegé­szíteni. Járható út — Még csak egyet a két szakaszról — mond­ják a járás KISZ-vezetői. — Idén a megyei Ifjú Gárda szemlén az elnökség tetszését az igen fegyelmezett szakmunkásképző és a kin­­csesi szakasz tagjaiból álló egység nyerte el. Négy-négy fős csapataink pedig elnyerték a lövészet első és az összetett honvédelmi ver­seny második díját. A járás másik három Ifjú Gárda szakaszá­nak is megvan az egyenruhája. A pusztavámi és balinkai szakaszoknak bányaüzemek, a gimnáziuménak pedig a járási tanács vette meg. A pusztavámi község kiszesei például maguk vették meg az egyenruhát, amikor megalakították rajukat. Minden rendezvényen ott vannak ifjúgárdis­táink. Hasonlóan a járási, megyei szemléken, versenyeken, ahol több-kevesebb sikerrel sze­repeltek. Számos, igen nehéz feladat megoldá­sában segítettek üzemi, lakóhelyi és kiszes közösségeknek. Mivel nem volt központi sza­bályzat, kiképzési terv, magunk állítottunk össze egyet. Tavaly létrehozták az első orszá­gos parancsnoki tábort. Az elméleti, mód­szertani kérdések mellett megkaptuk a leg­fontosabbat: az Ifjú Gárda szabályzat és ki­képzés tervezetét. (Bár ez csak tervezet volt, ami sajnos még ma sem konkretizálódott.) Ennek alapján bonyolítottuk a kiképzéseket. Kétnapos kiképző tábort rendeztünk például három szakasznak. A járás valamennyi ifjú­gárdistája egésznapos látogatáson vett részt a néphadsereg egyik műszaki alakulatánál, stb. A honvédelmi nevelést legfontosabb feladatnak tekintjük Ehhez igen nagy segítséget kapunk a munkásőrségtől, a rendőrségtől, MHSZ-től stb. Egyszóval úgy érezzük, jó úton járunk. S hogy ezt elértük, nem kis része volt járásunk kislistáinak, üze­mek, párt-, tömegszervezeti, tanácsi vezetők­nek. Vannak még hiányosságok. Leküzdésük­höz most, amikor köszönetet mondunk min­denkinek eddigi segítségéért, kérjük további támogatásukat. Takács Ferenc SZILÁNKOK Szeretni valakit annyit jelent, hogy olyannak lás­suk, amilyennek megszüle­tett. Dosztojevszkij Aki már nem szeret és nem is gyűlöl, olyan, mint­ha mindenhol és sehol sem élne. Christa Wolf Légy optimista! Még mindig elég időd marad majd utólag is a sírásra. Miarlene Dietrich Szerelem ugyan csak egy­fajta van, ám utánzata ezerféle. La Rochefoucauld A nő olyan, mint a to­ronyóra: nem tudni, pon­tosan jár-e, de mindent hangosan kihirdet. Kant Sajnos, az a gyengém, hogy hirtelen rokonszen­vesnek találok olyan em­bereket, akikről észreve­­szem, hogy jól oda tudnak rám figyelni. Chaplin A szerelem: tűz és láng egy évig, hamu harmincig. Lampedusa Ha szeretnek bennünket a nők, mindent megbocsáta­nak nekünk — még bű­neinket is. Ha nem szeret­nek, semmit sem bocsájta­­nak meg — még erényein­ket sem. Honoré de Balzac (Fordította: Schröder Erzsébet) A TANÍTÓNÉNINEK SZERETETTEL (M. Tóth István rajza) Orvosi könyvtárosok tovaképzése Székesfehérváron Mintegy harminc orvosi könyvtáros érkezett Székes­­fehérvárra az ország minden részéből — beleértve a fővá­rost is, — Debrecentől, Zala­egerszegig, Salgótarjántól Kecskemétig, hogy a Megyei Kórház kultúrtermében to­vábbképzésen vegyen részt Az orvosi könyvtárosok a szakképesítés megszerzése után ilyen találkozókon tájé­kozódnak szakterületük leg­újabb eredményeiről. To­vábbképzésüket — amelyet az Országos Orvostudományi Könyvtár a Megyei Kórház­zal együtt szervezett — most első ízben tartották vidéken. Székesfehérvár megérde­melte ezt az előkelő elsőséget. A téma, amely a továbbkép­zésen ez al­ákerült, már jó ide­je nem tudományos újdon­ság, hanem mindennapos gyakorlat a Megyei Kórház orvosi könyvtárában. A lyuk­­kártyás feltárásokról volt szó. A bevezető előadást dr. Szabolcsi István kórboncnak tartotta, aki a kórházi orvo­si könyvtár folyóiratállomá­nyának — e folyóiratok min­den cikkének — lyukkártyás feldolgozási módját megter­vezte, kialakította. Az orvosi könyvtáros mellé a kórházak, egészségügyi in­tézmények egy „társadalmi munkást” kérnek fel: az or­­vostanácsadót, aki a könyv­tár orvosi, szakmai jellegű kérdéseiben tanácsot ad, dönt ilyen minőségben kez­dett foglalkozni dr. Szabolcsi is az orvosi könyvtár ügyei­vel. Már 1962-ben szóba ke­rült, hogy a gyors tájékozó­dáshoz, hogyan lehetne mi­nél teljesebben feltárni az orvosi folyóiratokban talál­ható tudományos információ­­tömeget Az orvosi folyóiratok szá­ma — mint az információ áradata — világszerte egyre nő. Ezért jó ideje külön fo­lyóiratokat alapítottak abból a célból, hogy az egyes folyó­iratok cikkeinek rövid tartal­mát, vagy éppen csak témá­ját, s a cikk címét össze­­gyűjtsék. Azonban ezen újabb folyóiratok átfutási ideje is hosszú. Ugyanakkor a külföldi folyóiratok — mert az orvostudomány területén elsősorban ezekről van szó — nehezen hozzáférhetők, ke­vés helyen találhatók, ráköl­csönzésük hosszadalmas. A kórháznak járó folyóira­tok feltárására kell tehát el­sősorban a súlyt fektetni. Eb­ből a meggondolásból indult el a lyukkártyás feltáró munka. (Szabolcsi dr. elő­adásában egy érdekes adatot mondott el a könyvtár folyó­iratainak olvasottságát ille­tően. Egy amerikai nagy könyvtár, ahova 9120 féle fo­lyóirat járt, kimutatta, hogy ezekből 4821-et sen­ki nem kölcsönöztek, se nem olvas­tak helyben, a tárgyidőszak­ban. A példa erős, de bizo­nyítja, hogy a helyben ren­delkezésre álló folyóiratok olvasottsága is emelhető.). A lyukkártyás feldolgozás megyei módszere kezdetle­ges, a legegyszerűbbek közé tartozik. — mondotta — de az első időszak feltárásait kí­sérletnek szánták. A kísérlet első szakaszát 69. dec. 31-el le is zárták. A peremlyukasz­­tásos, egyéni szakjelzésekkel összeállított rendszer, amely 1963-tól 1969-ig tárja fel a kórház folyóiratállományát 15 ezer lyukkártyát tartal­maz. A kísérleti időszak után most már igényesebb feltárást alkalmaznak, megmaradva az olcsó lyukkártyánál. De nemcsak könyvtári célé­ra alkalmaznak lyukkártyá­kat. Ipari alkalmazása sok­kal magasabb szinten törté­nik. Az egészségügyben nin­csenek meg ennek anyagi le-­ hetőségei. Ugyanakkor nem­csak a könyvtári információ­kat, hanem pl. a beteganyag­ról szerzett információkat is gyűjteniök, tárolniok kell.­ Ezért épp a megyei kórház vezette be az országban el­sőként a lyukkártyás beteg­­nyilvántartást is. Az értékes tapasztalatcsere valószínűleg hatással lesz az orvosi könyvtárak fejlődésé­­re, mert a kitaposott úton —­ tegyük hozzá: jórészt Fehér­váron kitaposott úton — már könnyebb a továbblépés. T. A. Vosörnop, 1970. június 7. ii l~~tir"srír! lsa■ ~~= ig~ HÍRLAP 8^i^i^i^i==la==i==i—1===,; 9 t V

Next