Fejér Megyei Hírlap, 1970. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-07 / 184. szám

- 2­­ MTI — TASZSZ — APIV — UPI Az Israeli Komm­un­ist­a Párt főtitkára Kádár Jánosnál Kádár János, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára szerdán fogadta Meir Wilnert, az Izraeli Kommunista Párt főtitkárát. A találkozón köl­csönös tájékoztatásra és esz­mecserére­­ került sor az idő­szerű nemzetközi k­érdésekről, a kommunista és munkásmoz­galom, valamint az imperializ­mus elleni küzdelem előtérben álló problémáiról. A találkozó során megvitatott kérdésekben ismételten kifejezésre jutott a két testvérpártnak a marxiz­mus—leninizmus a proletár internacionalizmus elvein nyugvó nézetazonossága,. A szívélyes, elvtársi légkörű megbeszélésen részt vett Ko­mócsin Zoltán, a Politikai Bi­zottság tagja, a Központi Bi­zottság titkára, és Garai Ró­bert, a KB Külügyi Osztályá­nak helyettes vezetője. A francia— algériai válság Párizs Nem csupán az olajról, hanem az algériai—francia kapcsolatok egészéről és ezen belül is elsősorban az al­gériai bor franciaországi el­adásának a problémájáról van szó a jelenlegi válság­ában­­Párizs és Algír között — állapítja meg több francia lap is. • Az Humanité csütörtöki ■ számában Robert Lambotte azt írja, semmi sem mutat arra, hogy a francia—algé­riai válság kijutott volna már a veszélyes zsákutcából. A lap a továbbiakban rá­mutat, hogy a gyarmati rend­szerből Algéria hatalmas szőlőterületeket örökölt, ame­lyek" átállítása más termékek termelésére rendkívül költ­séges. Algéria viszont ma nem tudja eladni azt a ha­talmas mennyiségű bort, mert a francia kormány megszeg­te ezirányú korábbi kötele­zettségeit. Külföldi kaleidoszkóp Moszkva Andrej Gromako szovjet és Walter Scheel nyugat-német külügyminiszter csütörtökön délután újabb megbeszélésre ült össze. • Csütörtökön a Kremlben folytatódtak a szovjet-iraki tárgyalások. A felek folytatták a kétoldalú kapcsolatok kérdé­seinek, valamint a kölcsönös érdeklődésre számottartó idő-, szerű nemzetközi problémák vitáját. Bécs Nyikolaj Patolicsev szovjet k­ülkereskedelmi miniszter, aki a szovjet-osztrák hosszúlejá­ratú (1971—1975) árucserefor­galmi és fizetési egyezmény aláírása céljából hivatalos lá­­­togatáson Bécsben tartózko­dott, csütörtökön visszautazott a szovjet fővárosba. it­ a válogatott keret Az MLSZ­ elnöksége csü­törtök délutáni ülésén jóvá­hagyta a 33 tagú válogatott ke­retet, amelyben a következő játékosok kaptak helyet. Kapusok: Bicskei, Rother­mel, Tamás. Jobbhátvédek: Fábián, Nos­­kó, Vellai. Középhátvédek: Mészöly, Páncsics (?­), Ruzsinszki. Ha a ferencvárosi játékos nem szerepel az őszi idényben, akkor ezt a hármas keretet Kovács (Videoton) tölti ki. Balhátvédek: Fejes, Juhász, Megyesi. Beállósok: Konrád, Répás, Vidáts. Középpályások: Dunai III., Halmosi, Karsai, Mucha, Mül­ler, Somogyi.. Jobbszélsők: pusztai, Szabó 5., Szőke. Belső csatárok: Bene, Dunai 11., Fazekas, Kocsis, Sárközi, Szuromi. Balszélsők: Kozma,­ Nagy L., Tóth J. Nem szerepel a keretben Bánkuti, akit a közelmúltban megoperálta és Albert, aki a Ferencvárosban ősztől új sze­repkörben játszik, és aki a szö­vetségi kapitánnyal történt be­szélgetése során kijelentette, hogy ennek az új szerepkörnek megszokásához­­ és beilleszke­déshez még egy-két bajnoki mérkőzésre van szüksége. ­­• Előkészületi mérkőzés: VIDEOTON—AL­RA REGIA 10:2 (9:0) G.: Karsai, Wollek (3—3), Nagy N­. (2), Józsa, Mester, ill. Tóth, Sipos. HÍRLAP Az Avenue Ml éberen a helyzet változatlan A Centropreus esti helyzetképe Naponta új meg új és jelen­tős eseményeket sodor magá­val a rohanó idő, ugyanakkor sűrűn jelennek meg­emléke­zések is a közelmúlt történé­seinek hátteréről. Ezek nem­csak történeti szempontból ér­dekesek, de erősebb fényt vet­nek napjaink­ esemény-árada­tára is. Most például szenzációt kel­tett Louis Heren, a londoni Times New York-i tudósítójá­nak a minap Amerikában meg­jelent könyve. Címe: Nincs él­tetés, nincs búcsú. Egy­­másik, nem kis port felvert emlékezés: John Ken­nedy elnök egyik egykori bi­zalmasa most hozta napvilág­ra, hogy Kennedy 1965-ig min­­den amerikai katonát vissza akart vonni Vietnamból, ezt az elhatározott , szándékát bi­zalmas konferenciában leszö­gezte. S mi történt? Kennedyt csaknem hét esztendeje meg­gyilkolták, Johnson követte, majd Nixon, igen sok ígéret elhangzott már az amerikai katonák visszavonásáról, s mégis: még mindig több száz­ezer jenki egyenruhás tartóz­kodik Vietnamban. Hát vajon a párizsi tárgya­lóasztalnál fokozza-e béke­­erőfeszítéseit az Egyesült Ál­lamok? Nos,­­éppen­ csütörtö­kön tartotta meg „szűzbeszé­dét” az Avenue Kiéberen levő tárgyalóteremben az amerikai delegáció új vezetője, David Bruce. Az MTI párizsi tudó­sítója szerint: „az új tárgyaló megjelenése, felszólalásából ítélve, semmi újat nem hozott. Bruce gyakorlatilag csak meg­ismételte és összefoglalta azt, amit elődei az elmúlt 18 hó­nap alatt lezajlott 70 ülésen elmondtak.” De a Figaro című burzsoá párizsi lap is azt írja: „nehéz elképzelni, hogy az új vezető megérkezése a­­­hiéber sugár­­útra fellendítheti a tárgyalá­sokat. Hacsak — fűzi hozzá a lap — Nixon nem adott korábbi, elsősorban Saigonnak szánt nyilvános kijelentései­től eltérő titkos istrukciókat Bruce-nak. Egyelőre ennek nem látszott jele Párizsban, a Vietnammal foglalkozó értekezlet 78. tár­gyalási napján. Kábítószer­­az ifjú Kennedynél Massachusetts állam (USA) egyik körzetében a fiatalko­rúak bírósága csütörtökön megkezdte a kábítószerfo­gyasztással vádolt ifjabb Ro­bert Kennedy és ifjabb R. Sargent Shriver kihallgatá­sát. A két 16 éves fiú a szülők — Ethel Kennedy, illetve R. Sargent Shriver volt párizsi nagykövet és neje, Kierx kí­séretében, szenzációhajhász újságírók sorfala közt lépett be a bíróság épületébe. A kis csoport élén Edward Kenne­dy haladt, érthetően rossz hangulatban, hiszen ez az eset sem öregbíti majd a Kennedy-családnak a Ko­­pendie-ügy által amúgy is kissé megtépázott jóhírét. Őrizetbe vette a rendőrség Robert Kennedy-t (a képen balra), a meggyilkolt Kennedy szenátor 16 éves fiát, és barátját, R. Sergent Shrivolt párizsi nagykövetének fiát. A két fiúnál és társaiknál kábítószert találtak. (Telefoto — AP—MTI—RS) Harci gázok Washington Az amerik­ai szenátus ten­gerészeti albizottságában to­vább folyik a vita a meg­semmisítésre ítélt gázfegyve­rek sűrűn lakott területeken át történő szállításáról és a tengerbe süllyesztéséről. A tervek , szerint a „gáz­vona­tok” hétfőn indulnak el út­jukra. A ,.veszélyes szállítmány útvonala mentén levő tele­pülések vezetői egyre éleseb­ben tiltakoznak a Pentagon tervei ellen. A Georgia ál­lambeli Macon­ republikánus polgármestere, Ronnie Thomp­son bejelentette, hogy a vá­rosi rendőrség segítségével fel fogja tartóztatni a „gáz­­vonatot” és ha annak kísé­rői ellenállnak, letartóztatja őket. Tiltakoztak a közelük­ben tervezett tengerbesüly­­lyesztés ellen Bermuda és a Bahama-szigetek vezetői is. Vihar Dél-Franciaországban Tíz halálos és 30 sebesült áldozata van eddig annak a példátlan erejű szélviharnak, amely, végigsöpört Franciaország délnyugati részének Atlanti-óceáni partvidékén. A képen: a vihar pusztításai. (Telefoto — as—mti—ksa London Londonderry­ben, Észak-Íror­­szág második legnagyobb váro­sában csütörtökön összetűzé­sekre került sor az angol csa­patok és a helyi lakosság kö­zött. A csapatok könnyfakasz­tó gázt alkalmaztak, hogy szét­kergessék a tüntetőket. Több embert letartóztattak. Nicosia Cipruson görög nemzeti gár­disták csütörtökön tüzet nyi­tottak ciprusi törökökre. Egyi­kük meghalt, egy másik meg­sebesült. Egy szóvivő közlése szerint a gárdisták akkor nyi­tottak tüzet, amikor egy kato­nai tábort „gyanúsan megköze­lítő ismeretlen személyek” többszöri felszólításra sem áll­tak meg. Madrid Két ambiciózus spanyol fia­talember oly módon próbálta felhívni a figyelmet torreádor képességére, hogy rögtönzött bikaviadalt tartott egy tízeme­letes madridi postahivatal te­tején, természetesen bika nél­kül. Mindkettőjüket tűzoltók szedték le a szédítő magasból. Új Delhi Legalább 150-en vesztették életüket Indiában a monszun esőzések okozta áradások kö­vetkeztében. 50 000 ház tön­­c­s­ment vagy erősen megrongáló­dott Nyugat-Berlin A nyugat-berlini statisztikai hivatal adatai szerint a város­ban rohamosan növekszik a bűnözés. 1965-ben havonta át­lagosan 9105 bűnesetet jegyez­tek fel, ez év májusában már 13 248-at. Elsősorban a rablá­sok, gyilkosságok és más erő­szakos cselekmények száma növekszik. London Lord, Carrington angol had­ügyminiszter, aki csütörtökön tért haza távol-keleti utazásá­ból, kijelentette, hogy Nagy- Britannia jelenléte a világ e térségében a jövőben „szerény, de hasznos"­ lesz. A hadügyminiszter nem volt hajlandó többet mondani azok­ról a kormánytervekről, me­lyek Nagy-Britannia Szueztől keletre levő tartózkodására vo­natkoznak. VILÁGTÜKÖR •Péntek, 1970. augusztus 7. Tűzszünet az olajfák alatt ? Egyelőre még kérdés, hogy a hét végére — amint a hír­­ügynökségek jósolják — va­lóban életbe lép-e a tűzszü­net a közel-keleti frontvona­lak mentén, s ha a­ fő érde­keltek vállalják is a most még csak három hónapra szóló fegyvernyugvást, mit tesznek ezen állapot meg­hiúsítására azok az arab erők, amelyek hevesen tilta­koznak a politikai rendezés­ről való tárgyalásoknak a gondolata ellen is? Tény, hogy ha a k­ét legfőbb és a mai harcok súlyának döntő részét vállaló szemben álló fél — az EAK és Izrael — tűzszünetet tart, akkor jog­gal beszélhetünk a közel-ke­leti helyzet új szakaszáról. Hogy ez a szakasz egyúttal politikailag rendkívül kri­tikus, alkalmasint feszült is lesz, azt máris jelzik az EAK békekezdeményezése óta le­zajlott események, a front­vonal mindkét oldalának fő­városaiban. A tűzszünet közelsége rög­tön eszébe juttatja az ember­nek az 1967-es izraeli ag­resszió nyomán létrejött fegyvernyugvást, amelyet ta­valy rendszeressé, minden­napossá vált összecsapások szakasza váltott fel. Az ak­kori tűzszünet szükségszerű­en hordta magában megbon­tásának lehetőségét, hiszen az arab területeket megszáll­va tartó Izrael semmibe vet­te, el sem fogadta a Bizton­sági Tanács 1967 novemberi, egyhangúlag hozott határo­zatát a rendezésről. A meg­szállás a politikai zsarolás eszközévé vált Izrael, és a mögötte álló erők, minde­nekelőtt az amerikai imperi­alisták kezében. Ha ezt az arabok „végkimerülésére­” és megtörésére számító taktikát , meghiúsítani akarták a ha­ladó arab erők és az őket tá­mogató szocialista országok, úgy egyedüli útjuk a fegy­verkezés, az izraeli katonai fölény megkérdőjelezése ma­radt. Az idő igazolta az im­perialista zsarolásra adott efajta választ: újkeletű ren­dezési tervükkel az arab, vi­lágban levő pozícióik marad­ványait féltő amerikaiak vol­tak kénytelenek engedményt tenni. Ezzel Washington va­lójában visszatért oda, ahon­nan „eltaktikázta magát”­ a BT határozatához. Éppen ebben rejlenek a mostani szakasz buktatói: az izraeli kormány keservesen kicsikart „igen, de” válasza jelzi a várható politikai döc­­cenőket. A rendezésnek, s ekként a BT-határozatnak is kulcskérdése a megszállt arab területek visszaadása. Izra­el, mint agresszor, nem kap­hat semmit a hódító hábo­rúért, Izrael mint állam, léte arab elismerését, vagyis a hódításnál megalapozottabb biztonságot kaphat a terüle­tek visszaadása fejében. A, ■támadó területnyeresége az ■imperialista politika győzel­me volna. Egyszer már fel­borult a tűzszünet amiatt, mert Izrael és támogatói megkerülni próbálták a te­rületek kulcsproblémáját, nem is titkolva alkudozási, magyarán zsarolási szándé­kaikat.­­Most az izraeli kor­mány igyekszik a kényszerű elfogadás után olyan értel­mezést adni az amerikai tervnek, ami a területekkel való alkudozást is lehetővé tenné számára a Jarring ENSZ-megbízott közvetítésé-­­ vel elkezdendő tárgyaláso­kon. A Rogers-terv felemás­ságának­­ jellemzője, hogy Tel-Aviv ezt megteheti. Ha más nem, egymagában az arab táborban bekövetke­zett vita vállalása tanúsítja, mennyire komolyan és bát­ran lépett a politikai rende­zés felé az EAK, amikor el­fogadta az amerikai javasla­tot. Pedig jó oka van a bi­zalmatlanságra Washington kezdeményezéseivel szem­ben. Hiszen folyik egy tár­gyalás immár 1968 tavasza óta Párizsban a­­ vietnami rendezésről, s jottányit­­ sem halad előre. Ott, Párizsban is a kulcskérdésben hiányzik az amerikaiaknak a valóság­ba belenyugvó válasza, attól az egy helyben topogás. Az­­új szakasz tehát bonyo­lultnak és nehéznek ígérke­zik; mindenesetre reményt nyújt, hogy ezúttal — a mon­dással ellentétben — nem a háború, a politika folytatása, hanem ,—­­talán — a politika a háborúé. Am­eddig éppen az arab egység, legalább is a haladó országok akcióegysé­ge volt fontos tényezője az­­ imperialista szándékok meg­hiúsításának. Ezért annyira sajnálatos a Bagdad vezette politikai támadás a harc po­litikai és katonai terheinek zömét viselő EAK ellen. Bag­dad valójában ultimátumot intézett Kairóhoz és a tripoli tanácskozáshoz, s megsértő­dött, amikor egyiptomi rész­ről válaszul a harcias szavak és tettek közti különbségre utaltak. A vita az arab ügy­nek árt, és Tel-Avivot re­ménnyel tölti el manőverezé­sének sikerét illetően. Az iz­raeli szélsőséges körök illú­­ziókergetése viszont vissza­­kergetheti a közel-keleti né­peket a válság megint új, de veszélyes szakaszába. (a. j.)

Next