Fejér Megyei Hírlap, 1970. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-02 / 180. szám

Hétfő: A néptánc napja Dégen M­agas színvonalú kulturá­lis esemény színhelye lesz a jövő hét első napján Dég község, a művelődési otthon hétfőn este nyolcra várja a vendégszereplésre érkező Ál­lami Népi Együttest. A magyar néptánc- és nép­dal­kultúra legnemesebb ha­gyományait továbbörökítő együttes műsora igen válto­zatosnak ígérkezik, így töb­bek közt a Kodály és Rábai által feldolgozott híres-neves Kállai kettős, az alföldi pász­torok nevezetes tánca, a Bo­tos pásztortánc, a nagy ügyességet követelő s ugyan­akkor sajátos népi humort tartalmazó üveges tánc is szerepel az együttes reper­toárjában. A népi együttes zenekará­nak műsora magába foglalja a dél-magyarországi, erdélyi és cigány népzenei hagyomá­nyok termését, s a híres Ecseri lakodalmassal zárul, amely egyébként az együttes legnépszerűbb száma: közel 2000 alkalommal mutatták már be. . . ­XF VI­LAG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK ! Több figyelmet érdemelnének Kis üzem, nagy akarással ■ ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■ Kis üzem az Országos Érc- és Ásványbánya Vállalat pát­­kai bányája. Az évenként 22 millió forintos termelési ér­téket, mintegy 180 dolgozó munkája teremti meg. Három, egymáshoz szervesen kapcso­lódó, de jellegében eltérő üzemrészből áll: az ércbányá­ban üzemnaponként 80 tonna tarkaércet termelnek, a flotálómű folyamatos üzem­ben napi 60 000 tonna ércet dúsít, a fúrórészleg pedig bérmunkában, érc- és ásvány­­kutatást végez. Terveikről, gondjaikról, az üzem esemé­nyeiről kértünk tájékoztatást Cserháti Józseftől, az üzem vezetőjétől. — Három éve — mondja az üzemvezető. — 1967-ben fejeztük be a fluorit bányá­szatát. Ezt követték a reform során bevezetett üzemszerve­zési módosítások 1968-ban, il­letőleg 1969 elején. Azóta kü­lönösebb esemény nem tör­tént üzemünkben. — Korszerűsítés, beru­házás sem? ! — Nincs fejlesztési progra­­­­munk, 1967 óta nem volt üze­münkben semmiféle korsze­rűsítés, illetve beruházás. Ez egyik, talán legnagyobb gon­dunk. A flotálómű gépi be­rendezései régiek, kopottak. Karbantartásukat ezen túl még az is körülményessé te­szi, hogy folyamatos üzemben, szombat és vasárnap is há­rom szakban folyik az érc kohósításra való előkészítése, dúsítása. Kicsi a kapacitás. A bánya üzemnapokon 80 ton­na ércet termel, a flotálómű csak napi 60—70 tonna érc dúsítását képes elvégezni. A tervek szorosak, így a legki­sebb kiesés is érzékenyen érintheti az üzem termelési feladatainak teljesítését. Ha­vonta egy nap a tervezett karbantartásra szánt idő, ami kevés. Gyakran ideiglenes, kényszermegoldásokat va­gyunk kénytelenek alkalmaz­ni. Dolgozóink áldozatos mun­káját dicséri, hogy mindezek ellenére féléves szinten telje­sítettük tervünket. — Mi az oka a felújí­tások hiányának? Gaz­daságtalan a tarkaérc kitermelése és dúsítása, vagy talán kevés a vidék­i ércvagyona és így nincs nagy jövője az ércbánya-­­ nak? — Nem egyszerű kérdés, annál is inkább, mert erre­l csak a vállalatnál tudnának pontos tájékoztatást nyújtani. , A jövőre vonatkozó terveket nem ismerem. Annyi azonban­­ biztos, hogy a jelenleg fel-­­ tárt ércvagyon, mintegy 6—8 évre elegendő ilyen kapacitás­­ mellett. Itt, ebben a térségben most nem folytatunk kuta­ t tást. A jövőre vonatkozó el­gondolásokat e tekintetben­­ sem ismerjük. Köztudott azonban az, hogy a szfaleri- I­tet és galenitet tar­ta­lmazó ércelőfordulások szeszélyesek,­­ ami megnehezítené a kuta­tást. Ennek ellenére bízunk­­ üzemünk jövőjében. — Mennyi az idei ter­melési tervük, és a dúsí­­­­tott érckocentrátumot ho­vá szállítják?­­ — A kibányászott galenit 0,8 százalék ólmot, a szfalerit­­ pedig 4,0 százalék cinket tar­talmaz. Flotálás útján dúsít- t juk, tesszük alkalmassá az érceket kohósításra. Az így­­ nyert koncentrátumok 55—60 százalék ólmot és 54 százalék­­ cinket tartalmaznak. Mind­két termékünket exportáljuk.­­ Az idén 250 tonna ólomkon- ' centrátumot szállítottunk az­­ NSZK-ba és 1700 tonna cink-­­ koncentrátumot Lengyelor­szágba. — Az előzőekben több üzemi gondra utalt. Me­lyek ezek? — Gondot okoz, hogy az üzemrészek között, sőt, azo­kon belül is eltérő a munka­idő. A bányában egy szakos termelés­­folyik. A kétheten­kénti szabad szombatok be­vezetése óta, tekintettel a szi­likózis veszélyére, a produk­tív dolgozók heti 36 órát, míg a kiszolgálók heti 42 órát dolgoznak. A flotálóműben pedig folyamatos üzem van, 44 órás munkahéttel. Minden három ledolgozott munkanap után egy szabadnapjuk van a dolgozóknak, füg­getlenül az ünnepnapoktól. Noha pilla­natnyilag nincs létszámhiá­nyunk, de minden évben meg­lehetősen nagy a vándorlás. Tavaly 35—40 százalékos volt a munkaerőmozgás, az idén valamit javult. (Folytatás a 2. oldalon) Halálig őrizd esküvésedet 66 Csapatzászló átadás, katonai eskütétel Tegnap délelőtt kettős ün­nepség színhelye volt a szé­kesfehérvári Münnich lakta­nya. Csapatzászló átadásra és katonai eskütételre került sor, az elöljáró magasabb egység parancsnoka, Kálazi József vezérőrnagy, Németh Győző, a munkásőrség me­gyei parancsnoka, valamint a megye, a megyeszékhely párt-, tanácsi és tömegszer­vezeti vezetői, képviselői je­lenlétében. Az Ikarus gyár által aján­dékozott csapatzászló ünne­pélyes átadása alkalmával Kálazi József vezérőrnagy mondott beszédet, majd Bécsy László, az Ikarus gyár igazgatója átadta a zászlót, amelyre szalagot kötöttek a székesfehérvári társadalmi szervek, üzemek küldöttei. Ezt követően zajlott le a fia­tal katonák eskütétele. Délután munkás­katona találkozót tartottak a lakta­nyában. Az Ikarus ifjúmun­kásai megismerkedtek a ka­tonafiatalok életével, együtt sportoltak és szórakoztak.­­ A házak, sátrak között megszorult forróságban ezer­nyi érdeklődő — szülő, test­vér, rokon — várta a jelet a Nagy Sándor laktanyában is, hogy megkezdődjön az ünne­pélyes eskütétel. A néhány hete még civil fiatalok most fegyverüket szorítva, feszes vigyázzban tisztelegtek ala­kulatuk parancsnokának. A Himnusz elhangzása után Bánáti Rudolf főtiszt köszön­tötte az eskütételre készülő ifjú katonákat. Emlékeztetve őket, hogy a katonai élet ne­hezebbik része ezután követ­kezik; fáradságos, de szép feladat vár rájuk. A megye, Székesfehérvár párt-, ál­lami és társadalmi szervek, a lakosság nevében Kocsa Lász­ló, a Székesfehérvári Városi Tanács vb-elnökhelyettese mondott néhány kedves szót az ifjú harcosokhoz. A hozzátartozók közvetlen jelenlétében, a csapatzászló előtt tettek esküt a katonák, majd díszmenetben vonultak el parancsnokaik és a vendé­gek előtt. A KISZ-szervezetek ifjúsága nevében Khaut András, a megyei bizottság titkára kötött szalagot az új csapatzászlóra. Hozzátartozóik jelenlétében mondták el esküjük szövegét az ifjú katonák. (Rabóczi Szilárd felvételei) _________—A TARTALOMBÓL:-----------­ Megyénk és a napilapok Még néhány tanulság ! Családi körben Képzőművészetről — röviden _____________________________________—-----­ Forró víkend ? 38­­ árnyék­ű­ — „Népvándorlás" a vízpartra — Hűsítő utánpótlás Két hét óta végre az első igazi kánikulai hétvégének nézhetünk elébe. A meteo­rológiai megfigyelők vélemé­nye szerint a szombat dél­után Székesfehérvár felett átvonult zivatar nem „ked­vezőtlen előjel”: vasárnap 30 fok lesz árnyékban. Napos, forró idő, kellemes vízhőmérséklet, tiszta égbolt ígérkezik tehát a strandolók számára a Velencei tó part­ján és a Balatonnál egyaránt, ahová — mindkét irányban — már szombaton a kora délutáni órákban megindult a „népvándorlás”. A strandok, lapzárta előtt érkezett jelentés szerint, alaposan felkészültek a va­sárnapi vendégáradat foga­dására. A tóparti vendéglátó egységek — elsősorban Agár­­don — teljes pincér­létszám­mal állnak vasárnap reggel üzembe, s gondoskodtak a strand­büfékben is a kellő fagylalt-, sör- és hűsítőital­utánpótlásról. Az országutakon változat­lanul a vasárnap délutáni órák ígérkeznek a legzsúfol­tabbaknak, amikor a vízpart­ról hazatérőben néhány óra alatt kell a balatoni műút­­nak a víkendezők gépjármű­özönét befogadnia. A közle­kedési rendőrség felkészült a csúcsforgalomra, bizonyára mégsem árt a figyelmeztetés: az M­ 7-es vasárnap délutáni vándorai vezessenek óvato­san és körültekintően. A napos oldalon v­erőfényes napsütés a­­ Balaton déli oldalán. Annak idején nevezték el a csodálatos tó e részét Tisztvi­selő telepnek. Egy régi isme­rősünk mesélte, hogy valami­kor grófok, bárók, miniszteri tanácsosok, huszártisztek, őr­nagyok, századosok kedvelt telephelye volt ez. Soha nem szerettem, ha nekem közvetlen módon azt mondták: így volt a felsza­badulás előtt, de nézz körül ma, mennyivel más a helyzet. És most, hogy gondolataimat rendezgetem ennél okosabb, jobb nekem sem jut eszem­be. A Videotonban dolgozik egy ember, Horváth Ferenc­nek hívják, fizikai munkás. Amikor ott jártam, a tónak e napos oldalán, barátságo­san megöleltük egymást, s ő boldogan újságolta, hogy fe­leségével, két gyermekével együtt itt üdül a tóparton. Ekkor jutott eszembe a régi világ, az akkori őrnagyok, meg a miniszteri tanácsosok kora, s egyre csak idézgettem ismerősöm, jó barátom sza­vait: — Nézz körül öregem, mi­csoda munkás-boldogság ez! Budai Imrével, a MESZÖV osztályvezetőjével éppen lá­togatóba indultunk az úgy­nevezett Tisztviselő telepre. Sárossy Tihamér volt a ven­déglátó, aki rendkívül vígke­­délyű, fiatalos ember. Pedig már a hetedik évtizedét ta­possa. Ő mesélte el, hogy eb­ben a sárgára festett villá­ban, kora nyártól késő őszig munkásemberek üdülnek, pi­hennek. Sárossy különben ugyancsak a MESZÖV alkal­mazottja, foglalkoztatási lap­ján ez áll: gondnok. Ülünk az emeleti erkélyen. Az északról jövő fuvallat kellemes fenyőillatot hoz. A hosszú zöld tűlevelek között is utat talál a nap erre a né­hány négyzetméterre. — Most nemcsak a mi dol­gozóink pihennek itt — mondja a gondnok, — hanem külföldi vendégeink is van­nak. Úgy határoztak ugyanis az illetékesek, hogy csere­üdültetésben részesítik a po­zsonyi társszövetkezet dol­gozóit és a mieinket. Idén hét család ismerkedik meg a Balatonnal, a mi vendéglá­tásunkkal, tőlünk szintén he­ten kelnek át a határon és élvezik majd csehszlovák ba­rátaink kedvességét. A vendégek teljes ellátást kapnak. Ez annyit jelent, hogy napi négyszeri étkezte­tést biztosítanak számukra, minden kényelmi berende­zéssel ellátják a pavilonokat. Rádió, televízió áll rendelke­zésükre. És ami ugyancsak nem megvetendő, személyen­ként napi 50 forint költőpénz­zel látják el őket. — És csak üdülés ez? Sem­mi más? — De más is — néz rám Sárossy Tihamér. — Egyrészt megismerjük egymást, más­részt pedig akármennyire is ki akar kapcsolódni az em­ber, mindenképpen beszél­getnie kell arról a munká­ról, ami nálunk folyik, ők is elmondják, hogyan dolgoz­nak Pozsonyban. Hogyan is fejezik ki ezt? Pihenve tanul az ember. Amikor ott jártunk, a két csehszlovák házaspár éppen pihent. Aludtak a nyugágya­kon. Arcukon friss derű, elé­gedettség­ erős délután volt, a tónak ezen a napos oldalán. o. t !

Next