Fejér Megyei Hírlap, 1970. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-02 / 180. szám
Hétfő: A néptánc napja Dégen Magas színvonalú kulturális esemény színhelye lesz a jövő hét első napján Dég község, a művelődési otthon hétfőn este nyolcra várja a vendégszereplésre érkező Állami Népi Együttest. A magyar néptánc- és népdalkultúra legnemesebb hagyományait továbbörökítő együttes műsora igen változatosnak ígérkezik, így többek közt a Kodály és Rábai által feldolgozott híres-neves Kállai kettős, az alföldi pásztorok nevezetes tánca, a Botos pásztortánc, a nagy ügyességet követelő s ugyanakkor sajátos népi humort tartalmazó üveges tánc is szerepel az együttes repertoárjában. A népi együttes zenekarának műsora magába foglalja a dél-magyarországi, erdélyi és cigány népzenei hagyományok termését, s a híres Ecseri lakodalmassal zárul, amely egyébként az együttes legnépszerűbb száma: közel 2000 alkalommal mutatták már be. . . XF VILAG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK ! Több figyelmet érdemelnének Kis üzem, nagy akarással ■ ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■ Kis üzem az Országos Érc- és Ásványbánya Vállalat pátkai bányája. Az évenként 22 millió forintos termelési értéket, mintegy 180 dolgozó munkája teremti meg. Három, egymáshoz szervesen kapcsolódó, de jellegében eltérő üzemrészből áll: az ércbányában üzemnaponként 80 tonna tarkaércet termelnek, a flotálómű folyamatos üzemben napi 60 000 tonna ércet dúsít, a fúrórészleg pedig bérmunkában, érc- és ásványkutatást végez. Terveikről, gondjaikról, az üzem eseményeiről kértünk tájékoztatást Cserháti Józseftől, az üzem vezetőjétől. — Három éve — mondja az üzemvezető. — 1967-ben fejeztük be a fluorit bányászatát. Ezt követték a reform során bevezetett üzemszervezési módosítások 1968-ban, illetőleg 1969 elején. Azóta különösebb esemény nem történt üzemünkben. — Korszerűsítés, beruházás sem? ! — Nincs fejlesztési programunk, 1967 óta nem volt üzemünkben semmiféle korszerűsítés, illetve beruházás. Ez egyik, talán legnagyobb gondunk. A flotálómű gépi berendezései régiek, kopottak. Karbantartásukat ezen túl még az is körülményessé teszi, hogy folyamatos üzemben, szombat és vasárnap is három szakban folyik az érc kohósításra való előkészítése, dúsítása. Kicsi a kapacitás. A bánya üzemnapokon 80 tonna ércet termel, a flotálómű csak napi 60—70 tonna érc dúsítását képes elvégezni. A tervek szorosak, így a legkisebb kiesés is érzékenyen érintheti az üzem termelési feladatainak teljesítését. Havonta egy nap a tervezett karbantartásra szánt idő, ami kevés. Gyakran ideiglenes, kényszermegoldásokat vagyunk kénytelenek alkalmazni. Dolgozóink áldozatos munkáját dicséri, hogy mindezek ellenére féléves szinten teljesítettük tervünket. — Mi az oka a felújítások hiányának? Gazdaságtalan a tarkaérc kitermelése és dúsítása, vagy talán kevés a vidéki ércvagyona és így nincs nagy jövője az ércbánya- nak? — Nem egyszerű kérdés, annál is inkább, mert errel csak a vállalatnál tudnának pontos tájékoztatást nyújtani. , A jövőre vonatkozó terveket nem ismerem. Annyi azonban biztos, hogy a jelenleg fel- tárt ércvagyon, mintegy 6—8 évre elegendő ilyen kapacitás mellett. Itt, ebben a térségben most nem folytatunk kuta t tást. A jövőre vonatkozó elgondolásokat e tekintetben sem ismerjük. Köztudott azonban az, hogy a szfaleri- Itet és galenitet tartalmazó ércelőfordulások szeszélyesek, ami megnehezítené a kutatást. Ennek ellenére bízunk üzemünk jövőjében. — Mennyi az idei termelési tervük, és a dúsított érckocentrátumot hová szállítják? — A kibányászott galenit 0,8 százalék ólmot, a szfalerit pedig 4,0 százalék cinket tartalmaz. Flotálás útján dúsít- t juk, tesszük alkalmassá az érceket kohósításra. Az így nyert koncentrátumok 55—60 százalék ólmot és 54 százalék cinket tartalmaznak. Mindkét termékünket exportáljuk. Az idén 250 tonna ólomkon- ' centrátumot szállítottunk az NSZK-ba és 1700 tonna cink- koncentrátumot Lengyelországba. — Az előzőekben több üzemi gondra utalt. Melyek ezek? — Gondot okoz, hogy az üzemrészek között, sőt, azokon belül is eltérő a munkaidő. A bányában egy szakos termelésfolyik. A kéthetenkénti szabad szombatok bevezetése óta, tekintettel a szilikózis veszélyére, a produktív dolgozók heti 36 órát, míg a kiszolgálók heti 42 órát dolgoznak. A flotálóműben pedig folyamatos üzem van, 44 órás munkahéttel. Minden három ledolgozott munkanap után egy szabadnapjuk van a dolgozóknak, függetlenül az ünnepnapoktól. Noha pillanatnyilag nincs létszámhiányunk, de minden évben meglehetősen nagy a vándorlás. Tavaly 35—40 százalékos volt a munkaerőmozgás, az idén valamit javult. (Folytatás a 2. oldalon) Halálig őrizd esküvésedet 66 Csapatzászló átadás, katonai eskütétel Tegnap délelőtt kettős ünnepség színhelye volt a székesfehérvári Münnich laktanya. Csapatzászló átadásra és katonai eskütételre került sor, az elöljáró magasabb egység parancsnoka, Kálazi József vezérőrnagy, Németh Győző, a munkásőrség megyei parancsnoka, valamint a megye, a megyeszékhely párt-, tanácsi és tömegszervezeti vezetői, képviselői jelenlétében. Az Ikarus gyár által ajándékozott csapatzászló ünnepélyes átadása alkalmával Kálazi József vezérőrnagy mondott beszédet, majd Bécsy László, az Ikarus gyár igazgatója átadta a zászlót, amelyre szalagot kötöttek a székesfehérvári társadalmi szervek, üzemek küldöttei. Ezt követően zajlott le a fiatal katonák eskütétele. Délután munkáskatona találkozót tartottak a laktanyában. Az Ikarus ifjúmunkásai megismerkedtek a katonafiatalok életével, együtt sportoltak és szórakoztak. A házak, sátrak között megszorult forróságban ezernyi érdeklődő — szülő, testvér, rokon — várta a jelet a Nagy Sándor laktanyában is, hogy megkezdődjön az ünnepélyes eskütétel. A néhány hete még civil fiatalok most fegyverüket szorítva, feszes vigyázzban tisztelegtek alakulatuk parancsnokának. A Himnusz elhangzása után Bánáti Rudolf főtiszt köszöntötte az eskütételre készülő ifjú katonákat. Emlékeztetve őket, hogy a katonai élet nehezebbik része ezután következik; fáradságos, de szép feladat vár rájuk. A megye, Székesfehérvár párt-, állami és társadalmi szervek, a lakosság nevében Kocsa László, a Székesfehérvári Városi Tanács vb-elnökhelyettese mondott néhány kedves szót az ifjú harcosokhoz. A hozzátartozók közvetlen jelenlétében, a csapatzászló előtt tettek esküt a katonák, majd díszmenetben vonultak el parancsnokaik és a vendégek előtt. A KISZ-szervezetek ifjúsága nevében Khaut András, a megyei bizottság titkára kötött szalagot az új csapatzászlóra. Hozzátartozóik jelenlétében mondták el esküjük szövegét az ifjú katonák. (Rabóczi Szilárd felvételei) _________—A TARTALOMBÓL:----------- Megyénk és a napilapok Még néhány tanulság ! Családi körben Képzőművészetről — röviden _____________________________________—----- Forró víkend ? 38 árnyékű — „Népvándorlás" a vízpartra — Hűsítő utánpótlás Két hét óta végre az első igazi kánikulai hétvégének nézhetünk elébe. A meteorológiai megfigyelők véleménye szerint a szombat délután Székesfehérvár felett átvonult zivatar nem „kedvezőtlen előjel”: vasárnap 30 fok lesz árnyékban. Napos, forró idő, kellemes vízhőmérséklet, tiszta égbolt ígérkezik tehát a strandolók számára a Velencei tó partján és a Balatonnál egyaránt, ahová — mindkét irányban — már szombaton a kora délutáni órákban megindult a „népvándorlás”. A strandok, lapzárta előtt érkezett jelentés szerint, alaposan felkészültek a vasárnapi vendégáradat fogadására. A tóparti vendéglátó egységek — elsősorban Agárdon — teljes pincérlétszámmal állnak vasárnap reggel üzembe, s gondoskodtak a strandbüfékben is a kellő fagylalt-, sör- és hűsítőitalutánpótlásról. Az országutakon változatlanul a vasárnap délutáni órák ígérkeznek a legzsúfoltabbaknak, amikor a vízpartról hazatérőben néhány óra alatt kell a balatoni műútnak a víkendezők gépjárműözönét befogadnia. A közlekedési rendőrség felkészült a csúcsforgalomra, bizonyára mégsem árt a figyelmeztetés: az M 7-es vasárnap délutáni vándorai vezessenek óvatosan és körültekintően. A napos oldalon verőfényes napsütés a Balaton déli oldalán. Annak idején nevezték el a csodálatos tó e részét Tisztviselő telepnek. Egy régi ismerősünk mesélte, hogy valamikor grófok, bárók, miniszteri tanácsosok, huszártisztek, őrnagyok, századosok kedvelt telephelye volt ez. Soha nem szerettem, ha nekem közvetlen módon azt mondták: így volt a felszabadulás előtt, de nézz körül ma, mennyivel más a helyzet. És most, hogy gondolataimat rendezgetem ennél okosabb, jobb nekem sem jut eszembe. A Videotonban dolgozik egy ember, Horváth Ferencnek hívják, fizikai munkás. Amikor ott jártam, a tónak e napos oldalán, barátságosan megöleltük egymást, s ő boldogan újságolta, hogy feleségével, két gyermekével együtt itt üdül a tóparton. Ekkor jutott eszembe a régi világ, az akkori őrnagyok, meg a miniszteri tanácsosok kora, s egyre csak idézgettem ismerősöm, jó barátom szavait: — Nézz körül öregem, micsoda munkás-boldogság ez! Budai Imrével, a MESZÖV osztályvezetőjével éppen látogatóba indultunk az úgynevezett Tisztviselő telepre. Sárossy Tihamér volt a vendéglátó, aki rendkívül vígkedélyű, fiatalos ember. Pedig már a hetedik évtizedét tapossa. Ő mesélte el, hogy ebben a sárgára festett villában, kora nyártól késő őszig munkásemberek üdülnek, pihennek. Sárossy különben ugyancsak a MESZÖV alkalmazottja, foglalkoztatási lapján ez áll: gondnok. Ülünk az emeleti erkélyen. Az északról jövő fuvallat kellemes fenyőillatot hoz. A hosszú zöld tűlevelek között is utat talál a nap erre a néhány négyzetméterre. — Most nemcsak a mi dolgozóink pihennek itt — mondja a gondnok, — hanem külföldi vendégeink is vannak. Úgy határoztak ugyanis az illetékesek, hogy csereüdültetésben részesítik a pozsonyi társszövetkezet dolgozóit és a mieinket. Idén hét család ismerkedik meg a Balatonnal, a mi vendéglátásunkkal, tőlünk szintén heten kelnek át a határon és élvezik majd csehszlovák barátaink kedvességét. A vendégek teljes ellátást kapnak. Ez annyit jelent, hogy napi négyszeri étkeztetést biztosítanak számukra, minden kényelmi berendezéssel ellátják a pavilonokat. Rádió, televízió áll rendelkezésükre. És ami ugyancsak nem megvetendő, személyenként napi 50 forint költőpénzzel látják el őket. — És csak üdülés ez? Semmi más? — De más is — néz rám Sárossy Tihamér. — Egyrészt megismerjük egymást, másrészt pedig akármennyire is ki akar kapcsolódni az ember, mindenképpen beszélgetnie kell arról a munkáról, ami nálunk folyik, ők is elmondják, hogyan dolgoznak Pozsonyban. Hogyan is fejezik ki ezt? Pihenve tanul az ember. Amikor ott jártunk, a két csehszlovák házaspár éppen pihent. Aludtak a nyugágyakon. Arcukon friss derű, elégedettség erős délután volt, a tónak ezen a napos oldalán. o. t !