Fejér Megyei Hírlap, 1970. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-02 / 180. szám

2 TELEX Bogota Pinilla, volt kolumbiai diktátor híveinek egy csoportja az országban levő nagykövetségekre eljuttatott röplapokban megfenyegette a külföldi diplomatákat, hogy terrorista akciókat követ el ellenük Borrero új kolumbiai elnök beiktatási ünnepsége idején. A kolumbiai szenátus elnöke kérte a rendőrség megerősítését az augusztus 7-én megrendezésre kerülő ünnepségek zavartalan lebonyolításához. Lima Földrengést észleltek Peru, Kolumbia és Equador határának körzetében. A perui földrengésjelző intézet bejejelentése szerint a rengés ereje a Richter-skála szerint 8 fokos volt. Hartford Az Egyesült Államokban Hartford városában bevezették a rendkívüli állapotot, mivel már három, napja folynak a faji villongások a város néger negyedében. Az összecsapások során eddig hat ember megsebesült és több mint 125 tüntetőt letartóztattak. A legújabb hírek szerint a rendőrség szombaton a kijárási tilalom idején agyonlőtt egy 28 éves fiatalembert. Phnom Penh A kambodzsai felszabadító erők nagyobb szabású offenzívát indítottak Phnom Penhtől északra, amelynek célja a kormánycsapatok megerősített állásainak elfoglalása. A hírt a kambodzsai kormányhadsereg főparancsnoksága jelentette be szombaton azzal, hogy a támadást „már régóta várták”. Szófia Több mint egy hete tart a Todor Zsivkov vezette bolgár párt- és kormányküldöttség kubai látogatása. Miközben a küldöttség folytatja a két nép barátságát demonstráló körútját a vidéken, Havannában bolgár— kubai kulturális megállapodást írtak alá a két kormány képviselői. Montevideo Az EH Diario című uruguayi lapban nyilatkozattal jelentkezett a Tupamaros nevű gerillaszervezet. A nyilatkozat közli az elrabolt amerikai és brazil diplomata szabadonbocsátásának feltételeit. A Tupamaras-gerillák hét politikai fogoly, közöttük egy nő szabadon,bocsátását követelik Aloysio Dias Gomide brazil konzul és Dan Mitrioni titkosszolgálati ügynök elengedése fejében. TELEX Wichmann Tamás világbajnok Koppenhágában a kajakkenu szombati C—1. tízezerméteres döntőn Wichmann Tamás szerezte meg a világbajnoki címet. * Az öttusa VB csapatversenyében 1. Magyarország 3055 p., 2. Anglia, 3. Svédország. Hétfő: Kedd: Szerda: Csütörtök: Péntek: Szombat: VILÁGHÍRADÓ Szovjet—nyugatnémet külügyminiszteri tárgyalások Moszkvában. Osztrák javaslat az európai biztonsági konferencia napirendjére. Amerikai—spanyol támaszpont-megállapodás: növekvő feszültség Madridban. Colombo kormányalakítási kísérlete Olaszországban. NDK nyilatkozat a postdami szerződés évfordulóján. Kairó diplomáciai offenzívája, arabközi nézeteltérések. Újabb véres összetűzések Észak-Írországban. A SALT megbeszélések 28. ülése Bécsben. Harcok az indokínai csatatereken. Tizenöt héttel ezelőtt, vagy nyolcszáz tudósító-kollégámmal együtt magam is ott szorongtam a bécsi Hofburgban, a szovjet—amerikai atomtárgyalások sajtóközpontjában. Az ünnepélyes megnyitó, s az első nyilatkozatok elhangzása után hamar szétszéledtünk: a SALT, a nukleáris leszerelési megbeszélések a maratoni műfajba tartoznak, a párbeszédet ráadásul kölcsönösen elhatározott titoktartás övezi, a buzgó bécsi rendőrök különleges brigádja meg a nagykövetségi paloták alatti csatornákat is átfésülte, nem helyezett-e valaki kiváncsi lehallgató készülékeket a kanálisokba ... A jelek szerint sem a tényleges, sem a diplomáciai csatornákon át nem kerültek a nyilvánosság elé valóban megbízható, részletes értesülések. Egy formálisnak tűnő, de mégis jelentősnek ítélhető részlet azonban kézenfekvő. A párbeszéd máris hosszabbra nyúlt, mint eredetileg tervezték. Úgy a szovjet, mint az amerikai küldöttség először két hónapra foglalta le bécsi szállásait, később azonban további két hónapra prolongálták a szobafoglalásokat. Az osztrák lapok reménytkeltőnek tartják a párbeszédnek ezt az elhúzódását. A hét péntekjén ült össze huszonnyolcadszor a két delegáció s a kétórás összejövetel tekintélyes részét kötetlen beszélgetésre és tájékozódásra használták fel. Egyes, bécsi sajtóorgánumok ugyanakkor kissé el is galoppírozták magukat, mert már arról írtak, hogy Nixon villámlátogatást, tesz Bécsben, SALT ügyekben. A látogatásra vonatkozólag hitelt érdemlő értesültem lehet beszélni, a jolok szerint öntevékeny ,,szenzáció” volt. A józan kommentátorok természetesen mértéktartók, s megismétlik a hosszas tárgyalásokkal kapcsolatban kialasult várománytilzer egy másik időszerű megb-beszélés-sorozatról sem. Igen szivarnetintnak ki részletek: a Szovjetusunió és az NSJZTC majjegyezése szerint Moszkvában bizalmas tanácskozások folynak. Egyelőre nincs tehát helye a találgatásoknak, pontosabban a nyugatnémet jobboldali lapok felelőtlen kombináció-özöne a légkör mérgezését, a helyzet rontását szolgálja. (A szovjet fővárosba rekordszámba vonultak fel a nyugatnémet különtudósítók és szándékaik korántsem mondhatók egyformának . . . Már a tárgyalási start előtt tanúi lehettünk annak, hogy különböző okmányok közlésével miként próbáltak valóságos jobboldali rohamot intézni a Brandt-kormány ellen fokozták a nyomást a bonni kabinetre, nehogy elismerje a realitásoknak akár elemeit is.) A kormányhoz közelálló nyugatnémet lapok ennek kapcsán a hivatalos Bonn nem elég erős tárgyalási pozíciójáról szólnak, megfeledkezve róla, hogy abban saját felemás politikájuk, tétovázásuk, az ultrákkal szembeni elnézésük is ludas. Annyit a részletek ismerete nélkül is tudunk, hogy a Szovjetunió elismeri az európai realitásokat s következetesen munkálkodik kontinensünk biztonságáért. A siker és a közeledés kulcsa olyan értelemben tehát az NSZK kezében van, hogy mennyire akar és tud átlépni a korábbi CDU— CSU kurzus állásfoglalásainak korlátain. Ez nyilván nem könnyű, és szovjet részről nem hiányzik a türelem. A moszkvai tényhírek bizottságok alakításáról, a külügyminiszterek tervezettnél hosszabb és rendkívüli öszszejöveteleiről, a rövid ,,gondolkodási szünetekről” jelezhetik: az éléntő diplomáciai tevékenység folytatódik. A moszkvai ,,szálloda-foglalások” időtartalmá- ról nincs hír, a világközvéleménynek — éppen az ügy érdekében — átmenetileg tudomásul kell vennie az információ szűkét. S a moszkvai tárgyalásokra is rímel egy negyedszázados évforduló. Hiába, 1945, s olyan történelmi jelentőségű esztendő volt, hogy huszonöt évvel később van miről megemlékeznünk. Az NDK, a másik német állam kormánynyilatkozata a potsdami szerződést idézte fel. Azóta sok minden történt, de Potsdam szelleme változatlanul érvényben van: ma mindenekelőtt a két német állam nemzetközi jogilag rendezett békés egymás mellett élését, demokratikus rendjét jelenti. (Ez az NDK-ban megvalósult, az NSZK belső állapotai azonban — potsdami értelem- ben is — sok kívánnivalót hagynak maguk után.) Egy szovjet—nyugatnémet egyezmény s Bonn elhatárolódása az NSZK reakciós, revansiszta erőitől, a jelen körülmények között bizonyíthattná a Brandt-kabinet szándékokát, hogy hozzákezd a korrábbi kormányok mulasztásainak helyrehozásához. Az előrelépés Moszkvában, amint erre nemrég Walter Ulbricht célzott, kedvezően érintené a két német állam tanácskozásainak esetleges folytatódását, s nyilván nem lenne hatás nélkül a lengyel M NSZK párbeszédre sem. Varsó és Bonn között eddig öt tárgyalási fordulóra került sor, s a hatodik Moszkva után következik. Kis üzem, nagy akarással (Folytatás az első oldalról) — Milyen az üzem szociális ellátottsága? — Megfelelő, noha e tekintetben sem kelhetünk versenyre más üzemekkel. Fürdőink, öltözőink nem a legmodernebbek, de kielégítik az igényeket. Ebédlőnk is van, mindannap Székesfehérvárról szállítjuk az ebédet. — Vannak szocialista brigádjaik? — Jelenleg nincsenek. Az eltérő munkaidő és egyéb üzemi sajátosságok miatt nehéz volt működésüket megszervezni és irányítani, ami kihatott vállalásaikra és azok teljesítésére. Ezért az elmúlt év első felében, egyetértésben dolgozóinkkal, úgy határoztunk, hogy megszüntetjük a brigádokat és üzemrészek szintjén szervezzük meg a versenymozgalmat, ami be is vált. Az elmúlt évi munkája eredményeként az ércbánya és a flotálómű elnyerte a szocialista üzemegység címet. Kis üzem. Gondjaikról, problémáikról minden összegezés helyett csak annyit: a hatalmas vállalaton belül talán több figyelmet is nálaérdemelne a csaknem 180 dolgozó. Takács Ferenc HÍRLAP Nyugdíjban? Azt mondják, egy újságíró nem szokott semmin meglepődni. Vannak azonban furcsaságok, amelyek időről időre még a szenzációkhoz szokott fül számára is meghökkentően hangzanak. Éppen ilyen hír érkezett szombat este a géptávíró papírszalagján , az NSZK- ból. Látszatra kedélyes szociális intézkedésről szól: a nyugatnémet közigazgatási bíróság helyt adott egy Dietrich Klagges nevezetű idős úr panaszának, aki már 25 éve nem kap nyugdíjat. Nyugdíját — visszamenőleg is — megítélték Herr Klagges számára. Mondom, ennyi lenne a hír, s nem is érdemelne kommentárt, ha nem arról a Dietrich Klagges úrról lenne szó, aki huszonöt esztendővel ezelőtt Hitler bizalmasaként, a braunschweigi tartomány náci miniszterelnökeként vonult nyugalomba ... Klagges úr a nácizmus szétzúzását követő néhány esztendőben jobbnak látta beletörődni az őt ért „méltánytalanságba”, hiszen a hangoskodó fasiszta vezetőre felfigyelhettek volna a nürnbergi bírák is. Csakhogy nem figyeltek fel. S Klagges úr a „feledékeny” bonni közigazgatás jóvoltából annyira felbátorodott az évtizedek során, jobban mondva annyira elszemtelenedett, hogy most már nekilátott nyugdíját követelni." Nyugdíjat azokért a fasiszta bűntettekért, amelyekért egészen mást érdemelt volna. De nem is annyira Klagges úr elszemtelenedése a megdöbbentő, hanem az a tény, hogy a nyugatnémet bíróság elfogadta álláspontját, s „orvosolja” az ex-miniszterelnök úron esett „méltánytalanságot”. Meghökkentő, s ugyanakkor elgondolkoztató hír. Felmerül a kérdés, hogyan tárgyalhat komoly szándékkal az európai realitásokkal számot vetve, s a hirde Harmadik Birodalomtól örökségként kapott revansizmussal leszámolva annak az államnak a kormánya, amelynek, hivatalos bírósága ilyen döntést hoz? A magyarázat egyszerű. Bonnban az ..ultrák”, a szélsőséges jobboldal, a ..nemzetféltő” ellenzékként, hangoskodó revansizmus — ellentétben Klagges úrral — még korántsem vonult nyugdíjba. — — Szenzációk helyett kivárásra van szükség, s ez esetben azt hiszem egyetlen felelős kommentátor sem bánja, ha érdemben csak utólag szólhat az előttünk zajló két fontos párbeszédhez. Amikor élete párjával örök hűséget esküdött, három kívánságot fogalmazott meg magában. És amikor hallgatta az eskető szavait, egyre csak ez járt az eszében. Legyenek gyerekek, nőjjenek fel, tanuljanak és váljanak teljes emberré. Legyen boldog és ne kelljen szűkölködnie. És végül: egészséggel járja végig az élet útját, hogy teljesülhessenek a kívánságok. Mert nem mástól várta a segítséget, önmaga óhaját puszta két kezével akarta, megvalósítani, így szép, így lehet megbecsülni az utolsó gombostűt is. Szerette és utálta a költőnek ezt a sorát: alamizsnát kér az életerős mihaszna. Igaz, sokszor kellett összeszorítania a száját, hogy ne kiáltson nagyokat. De most már nagyon boldog. Idős Nagy János életcélja beteljesedett. 2. Hosszú szikár, fekete ember. Sötét szemeivel rám csodálkozik. És ebben a csodálkozásban benne van a kérdés is. — Rólam akar írni? — Magáról is, meg a gyerekekről is. Van Etyeken egy kis sarki italbolt. Itt találkoztam vele. Néhány lépésnyire innen a Palatinusz utca. Itt rakott fészket annak idején, amikor a községbe került és lakik most is, megszokott ismerősei szomszédságában. Emeli a poharát, én utánzom a mozdulatát. Finom, hideg a sör. Árnyat adó hűvösség telepszik kettőnk közé. Majd feloldódik! — Jókat hallottam a két fiáról. Szeme ismét villan egyet. — Van nekem egy lányom is. — Azt is dicsérték. — Azért mondom. Kívülről besüt a nap. A meleg, fényes köteg elér egészen hozzánk, az asztalig. Cigarettáját morzsolgatja. — Szóval jól hallott mind a háromról. .. — Most már a hangja is meleg. Olyan meleg, mint a levegő. Az életcél beteljesedett ■Vasárnap, 1970. augusztus 2. Borúlátás a párizsi tárgyalások előtt Washington Nixon elnök sajtóértekezlete általános borúlátást keltett amerikai politikai körökben David Bruce párizsi küldetésének jövőjét illetően. Megállapítják, hogy amikor az új fődelegátus jövő hétfőn elfoglalja helyét a négyesértekezlet amerikai küldöttségének élén, vajmi kevés marad abból a ,,nagy manőverezési szabadságból” amelyet Nixon elnök ígért a tekintélyes diplomatának kinevezése alkalmából. A New York Times diplomáciai szemleírója rámutat, hogy legutóbbi sajtóértekezletén Nixon elnök még korábbi álláspontjához képest is visszalépett és Bruce küldetésének előestéjén „az amerikai kormány keményebb tárgyalási álláspontra helyezkedik, mint egy évvel ezelőtt”. A szemleíró emlékeztet rá, hogy július elsejei tv-nyilatkozatában Nixon még csak a Dél-Vietnamra ,,ráerőltetett” koalícióval szemben foglalt állást, de nyitvahagyta a kaput egy megegyezés útján létrehozandó koalíciós kormány előtt. Csütörtöki sajtóértekezletén azonban — teljes összhangban Thieu saigoni elnökkel — Nixon ezt a lehetőséget is kategorikusan elutasította. Washingtoni megfigyelők rámutatnak, hogy amerikai hivatalos körök újabban egy tűzszüneti javaslat lehetőségét emlegették, mint kivezető utat a párizsi tárgyalások zsákutcájából. Pénteki sajtóértekezletén azonban Thieu ezt a gondolatot is elutasította, washingtoni feltételezés szerint a Fehér Ház áldásával. IS Nimeri az USA-javaslatról Khartoum Nimeri, a Szudán Forradalmi Tanács elnöke szombaton kijelentette, hogy a közel-keleti helyzetre vonatkozó amerikai kezdeményezés lényegében az ENSZ Biztonsági Tanácsa által hozott határozaton alapul. Az amerikai kezdeményezésből — folytatta Nimeri — olyan következtetés vonható le, hogy az Egyesült Államok változtatni óhajt Izrael politikai és katonai támogatására vonatkozó egyoldalú politikáján. Washington azt követően terjesztette elő javaslatait, hogy az ellenség az Egyesült Államok katonai és politikai támogatása ellenére sem tudta megvalósítani célkitűzéseit, míg az arab országok, mindenekelőtt Egyiptom sikeresen építették fel ütőképes fegyveres erőiket — mondotta. Atasszi Szíriai államfő üzenetet kapott Nimeritől. Jólértesült körök szerint Nimeri üzenete a legutóbbi közelkeleti fejleményekkel foglalkozik. Kiújultak az észak-írországi zavargások Belfast Szombaton újabb zavargások törtek ki Belfastban. Ezúttal mintegy 300 katolikus fiatal ment az utcáikra, hogy tiltakozzék Daniel O. Hagan meggyilkolása miatt. A tüntetők gépkocsikat gyújtottak fel és felfordított autóbuszokból építettek maguknak barrikádosat a támadó brit katonaság ellen. Mint a hírügynökségi jelentések rámutatnak, a brit csapatok teljes fegyvertárukat bevetették a gumibotoktól a könnyfakasztó bombáig, majd működésbe lépett a Nyugat-Németországból vásárolt magasnyomású vízágyú is. A kőzáporral és palackokkal védekező tüntetők is az észak-írországi zavargások történetében új eszközt vetettek be: jelentések szerint acélheggyel ellátott nyilakat lőttek a rendőrökre. Időközben nagyerejű bomba robbant az egyik rendőrposzt közelében, és súlyos anyagi károkat okozott. A brit katonaság buldózerekkel indult rohamra a barrikádok ellen. A brit parancsnokság tűzparancsot adott egységeinek: a katonák fegyverüket használhatják azok ellen a tüntetők ellen, akik benzinbombákkal támadnak a „biztonsági” erőkre. Még az éjszaka folyamán, a meggyilkolt O. Hagan édesapja megjelent a tüntetőik között és szétoszlásra szólította fel a tömeget.