Fejér Megyei Hírlap, 1970. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-02 / 180. szám

Antal Drwal: Kardok. (A krakkói képzőművészek kiállítása a székesfehérvári István király Múzeumban.) FORGÁCSOK A gyalogló bajnok is befut a célba.*** Az okos bátorság többet ér, mint a meggondolatlan vakmerőség. *** Egyes gyermekek annyira eltávolodnak szüleiktől, mintha nem is gyermekeik, hanem csak biológiailag előállított utódaik lennének. *** Némely öregember azért bírja oly sokáig, mert az egészség szinte beléje száradt. •** Jellem az is, ha valaki nagyon erősen — önmaga. Megjárod, ha egyszer előre köszönsz annak, akinek téged illenék először üdvözölnie. Azontúl mindig elvárja, hogy te köszönj neki. •** Van olyan sportoló, akinek fejébe száll a teste. *** A cinizmus tulajdonképpen állapottá kövesedett csalódás. ** Sok „senki” mindamellett mégiscsak valaki, de sok „valaki” mindamellett mégiscsak senki. *** Vannak életformák, melyek, tönkreteszik a fiatalokat, még mielőtt élhetné- nek és tönkreteszik az öregeket, még mielőtt meghalnának. Van olyan egész, ami mégsem teljes. »»» A tehetséges minden „nagyot” korábban csinál, mint mások, mert ha nem, akkor nem is tehetséges. Radetzky Jenő Még néhány cikkünkből, amelyet a fiatalok pályaválasztásával kapcsolatban írtunk, kimaradt néhány gondolat, amelynek fejtegetése nem nélkülözhető a jövő, különösen a távlati intézkedéseknél. A kimaradást pótoljuk. Pályapresztizs-vizsgálat Nemhogy tudományosan, de még féltudományosan se foglalkoznak nálunk a pályaválasztással, annak előkészítésével, holott ezt az egész életre szóló elhatározást meg kell előznie alapos szociológiai és pszichológiai vizsgálatnak. Nem volna szabad, hogy szégyellünk a külföldről tanulni, ahol már komoly gyakorlata van a pályapresztizs-vizsgálatoknak. Széleskörűen megmutatják az ezzel foglalkozó „munkatudósok” az egyes foglalkozási ágak tulajdonságait, kívánalmait, viszonyítják a jelentkezők adottságaihoz, hogyan férnek össze, lehet-e egyensúlyt teremteni a kettő között. Ha igen, a jelölt alkalmas a pályára, a pálya alkalmas a jelöltnek, kettőn áll a vásár. Ha egyik vagy másik oldalon hiba van, a választás nem jó, melléfogunk és előbb, vagy utóbb megisszuk a levét. „Jaj, köszörűs lesz a fiam ?“ Surányi István, a székesfehérvári 327-es szakmunkás- s képző intézet igazgatója jellemző esetet mesélt el a szó- ban levő tanácskozáson. Egy édesapa — vidéki paraszt- s ember — kétségbeesetten nyitott be hozzá: „Képzelje, igazgató úr, köszörűs akar lenni a fiam. Köszörűs!" Az igazgató leültette a fölindult apát, akiben a szó: köszörűs, a tudatában szunynyadó emlékeket idézte fel a vándorköszörűsökről, akik, rábízva magukat a bizonytalanságra, róják az országutat. Az igazgató elmagyarázta, mit fed ma e fogalom: köszörűs, megismertette az édesapával a mai korszerű ipari termelést, abban a köszörűs szerepét, rangját, mire az apa megnyugodna távozott. Naiv példa? Lehet, hány ilyen van! A gyerek már nagyjából tudja, ismeri a pályát, azért vonzódik is hozzá valamelyest, a szülő azon-ban nincs tisztában az évente felbukkanó új fogalmakkal, így keletkeznek aztán konfliktusok szülő és gyermek között a pályaválasztáskor és ennek — különösen a falusi családokban — legtöbbször a gyermek lesz a kárvallottja. Tanulság: abban, hogy az emberek — szülők és gyermekek — nem eléggé ismerik a választható életpályákat, igen nagy mértékben az üzemek is ludasak. Nem törekednek eléggé a hírverésre, nem ismertetik meg széles körben a náluk betöltendő állások külső és belső körülményeit. Sokkal, de sokkal jobb kapcsolatot kell kialakítani a szakmunkásképző intézetek és az üzemek, gyárak között. A lefokozott „segédmunka“ A szocialista iparban foglalkoztatott fizikai dolgozók közül 30 százalék szakmunkás, 26 százalék betanított munkás, 44 százalék segédmunkás és egyéb fizikai dolgozó. Az összes dolgozók 24 százaléka szellemi dolgozó és 76 százalék fizikai. Messze vagyunk még a teljes automatizálástól, fizikai dolgozókra hosszú ideig szükség lesz a gyárakban, üzemekben. Éppen ezért nemcsak a jólfizető szakmunkának kell megadni a rangját, hanem a segédmunkának is. Mert igaz ugyan, hogy a segédmunkás sokszor többet keres, mint a szakmunkás, presztízs dolgában viszont határozottan hátrányosabb, kicsit lenézett munka: „csak segédmunkás”. Holott... Ahhoz, hogy valaki egy zongorát a negyedik emeletre felvigyen, a munkának nem egy fortélyára szükség van, nemcsak a nyers erőre. Legtöbb esetben a „hórukk”-embereknek is sokoldalú szakértelemmel, ügyességgel kell rendelkezniük. Éppen ezért a segédmunkának is vissza kell adni a presztízsét. Az idén végzett hétezer általános iskolásnak alig fele kötötte le eddig magát valamilyen foglalkozásra. Mi lesz a többivel? Ha segédmunkás lesz, szívesen teszi-e, vagy kényszerből, mert nincs más? Nem volna szerencsésebb — külföldi mintára — a „segédmunkás” nevet „üzemi munkás”-ra változtatni? Tisztán presztízs-okokból... És a mezőgazdaság ? Mezőgazdaságunkban egyre inkább előtérbe kerül a szakosítás, ennek pedig előfeltétele a szakmunkás. Megyénk mezőgazdasága aggasztó jövőnek néz elébe az utánpótlásban. Körül vagyunk véve ipari bázisokkal, ahol a forint mellett a szociális és kulturális létesítményeket sem nélkülözik a dolgozók. Nagy versenytárs az ipar! Ezzel szemben a mezőgazdaságban? A legjobban fizető „szakma” — az állattenyésztő — iránt a szülők és fiatalok egyaránt nagy ellenszenvvel vannak. Az ét napot igénybevevő munka mellett ugyanis a gazdaságokban nem találják meg a szükséges „emberi” feltételeket. Ma már egy kicsit túl vagyunk azon, hogy egy-egy foglalkozásnál csak a forint számít. Ha a gazdaságok nem akarnak szembenézni a szakmunkás-elnéptelenedéssel, sürgősen hozzá kell látniuk a szociális és kulturális körülmények megváltoztatásához, illetve megteremtéséhez. Igen, mintha a forintszemlélet kissé módosult volna. A fiatalok választásában megfigyelhető, hogy döntéseikben ma már a kereseti lehetőségeken kívül a korszerűséget és kulturális szempontokat is figyelembe veszik. Ez csak helyeselhető! Balogh József TÖREDÉKEK A kishalakból lesznek a nagyhalak, melyek azután megeszik a kicsiket. *** A törpe gondolkodást, sajnos, nem olyan könnyű észrevenni, mint a törpe termetet. **• Olykor a könyök minden másnál hatásosabb fegyvernek bizonyul. *** A történelem annak is beleszól a sorsába, aki nem akar vele szóbaállni. «*• A toll mestere címre néha jobban rászolgál egy töltőtoll javító, mint egy író. Egyesek azzal leplezik le hazugságukat, ahogyan az igazságot mondják. Kovács Sándor (Koppány Attila rajza) Veres Péter kiadatlan kézirataiból kevés író tud egy életen át mindig szoros közelségben maradni a természettel, ő végig megmaradt ebben a közelségben. A Hortobágy szélén született, a pusztán gyerekeskedett. Itt bojtárkodott, s lett vasúti pályamunkás és napszámos, majd gazdálkodó kisparaszt. 48 éves koráig fizikai munkából élt. Később mint politikusnak és írónak az emberek és gondok sűrűjében is volt szellemi ideje a makro- és mikrokozmoszra is figyelni. S mindarra, ami az embert élteti, és ami az ember körül él. Az 50-es évek vége felé egy kötetet tervezett, „A természet könyve” címmel. Az ember és a természet viszonyáról való gondolatait, töprengéseit akarta ebben a könyvben kiadni. De új sürgetőbb dolgok jöttek: cikkek, tanulmányok... Aztán hozzáfogott a „Kelletlen lány” megírásához. A terv így csak terv maradt. De a kötet anyaga jórészt megíródott. Egy kis része meg is jelent ..Olvasónaplóiban”, a nagyobbik része még kiadatlan. Ezekből az írásokból adunk itt közre néhány szemelvényt. Nádasdi Péter Széljegyzet a természet könyvéhez 1951—1957 Ahogyan kevesbedik az öregedő ember előtt a még várható tavaszok száma, úgy lesz szebb és becsesebb minden elért tavasz. Ifjúkorában az ember inkább csak a saját, de méginkább a lányok tavaszát látja, s a természet csak háttér, később mint családapa, a gyermekei tavaszát látja, és a természetet haszonleső szemmel nézi, hogy mit várhat a tavasz után következő nyártól, de az öregember már tud a tavaszban önmagában is, esztétikusan gyönyörködni. Az öregeiknek ez a törvénye rám is érvényes. De szép is ez az 1951-es tavasz. Sok eső, elhúzódó virágzás, gaz•Idag, buja május! Még a szemétdombok és a kőhalmok is szénát teremnek, vagy legalább gazt szülnek. A régi földesuraknak halastavaik is voltak, hogy mindig friss halat ehessenek. Nem tudom, ha az öntözéses gazdálkodást nagy területekre kiterjesztjük, nem volna-e helyes, ha nálunk is minden falunak lenne víztárolója, illetve halastava. Minden szerves anyagot fel kell használni, és minél több anyagot kell bevonni ebbe a termelő körforgásba. És a földben és a vizekben még kiszámíthatatlan mennyiségű, a szerves vegyületekhez szükséges alkatrész van. Hátha még az esővizet is megtakarítanánk ezekben az állóvizekben? Minden állóvízben gazdag szerves vegetáció keletkezik. Milyen messze van még az ember a föld meghódításától. H Harminc fokon felül a meleg, ez nem sok, de gőzös, párás a levegő, roszszabb a gázkamránál. Mindenki búvik, menekül a hőség elől, a strandok tömve vannak. Csak a paraszt és a munkás nem bújhatik. A munkást szorítja a mindennapi, a parasztot a jövő évi kenyér, és minden egyéb, ami szoríthatja meg. Aki teheti, üzemben, hivatalban, iskolában tágít, de ők nem tágíthatnak. Még én is tágítok, ha lelkiismeretfurdalással is, de hűvösre húzódok. De szabad-e erről elfelejtkezni? Nem, nem soha. Mert a munka nemcsak öröm, még a jó munkával is vele jár a szenvedés. Ez nem baj, csak öröm is váltja. Hadd harcoljon az emberfia, csak ne hiába! * Amikor énekel az ember, ez a gonosz, buja és telhetetlen állat, akkor az ,,Isten” szól belőle, a természetben és a világban ottlevő örök Szép, örök Jó, de mi a magyarázat a többire. Arra, amikor a feleségét veri, a szomszédot lopja, amikor a gyengét megtapossa, a legyőzöttet megalázza, amikor gőgösen és nagypofával kiáll az emberek elé, és buta képét az Ég felé emeli, és azt is be akarja csapni? Jó termés — rossz termés, már a régi időkben is mindenütt ismeretes volt ez a két fogalom. De hogy mi a jó termés titka — a sok és jó emberi munkán kívül, ami más kérdés, mert attól még rossz termés is lehet — ezt még nem tudják. Az ugyanis, hogy ez csak a bő esőzéstől van, nem igaz. Valószínű, hogy az esőnek és a melegnek, a napfénynek és a szélnek és minden egyéb természeti tényezőnek egy olyan szerencsés aránya és szerencsés megoszlása adja a jó termést, illetve a bő nyarat, ami igen ritkán következik be, mert vagy az egyik vagy a másik, vagy az eső, vagy a meleg, vagy a szél több a kelleténél. De az esőben is van hasznos és káros. Az eső a levegőből — azt mondják — oxigént és nitrogént is hoz magával, de valószínű, hogy nem minden eső egyformán. Egyszóval na, még erről is keveset tudunk. Az biztos, hogy ez az év — 1951 — rendkívül gazdag termést ad. Tíz évben, ha egyszer adódik ilyen. S hogy mennyi megy belőle pocsékba, valóságos nemzeti szerencsétlenség! Nekem a repülőgépnél, de még annál is, hogy ha az ember műszárnyakkal, s a hóna alá akasztott apró motorral repülni tudna, nagyobb titok: hogyan tud egy kövér, gömbölyű, potrohos, fekete darázs repülni? Hiszen olyan, mint egy hízott disznó kicsiben, s a szárnyai is aprók. A szárnyak gyors rezgetésében volna a titok? ❖ Is meri azt állítani, hogy a szúnyognak nincs esze. Dehogy nincs, az ördög vigye el. Ha észreveszi az ember tenyerét, hogy emelkedik, céloz és, le akar rá csapni, ész nélkül menekül. Honnan tudja, hogy a kéz éppen reá emelkedik, hiszen a szúnyogocska csak pár napos, és nincsenek még harci tapasztalatai? Örökölte ezt a védekező ösztönt? Nyilvánvalóan, de akkor a dolog még bonyolultabb lesz, mert hol a határ az ösztönös reflexcselekedetek és a tudatos, észtől irányított cselekvés között? Ha valaki most azt mondaná, hogy ez nem általános igazság, mert sok szúnyogot agyon lehet ütni, annak én azt mondanám, úgy van, de ez nem változtat ezen az alaptényen, mert csak azt a szúnyogot lehet agyonütni, amelyik már beszúrta a szívóját, és nem tudja könnyedén kihúzni az ember bőréből. Az is lehet, hogy a szívás béje elnehezíti őket, mert hiszen az egyszeri vérszívásból peték lesznek: ez tehát anyai élet-halál harc, létpa-rancs. No, de ne csodálkozzunk: mindenki csak az egyetlen törvényt követi: élni — szülni — megmaradni! 1 ------ 8 I ==== B ===== É ===== I ===== S ===== B ===== 1 =—25= S I 1 = HÍRLAP .■■■■■■= H ==■ 1==B== 1 ===== 1 ===== | — ==« Vtmirnap, 1970. nu jniSTing 9.