Fejér Megyei Hírlap, 1970. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-02 / 180. szám

Betegségek légitámadása A legszaporább és legfalánkabb élőlények egyike a légy. Állandóan eszik. Székletével és a gyomrából kiöklendezett táplálékkal mindent beszennyez. Ezért olyan jellemző az elhanyagolt környezetre a „légymák’’, a légypiszok tömege. Falánk szemtelen és ügyes. Három pár lábán két-két karom és ugyanannyi tapadó korong van, amelyeken ragadós anyagot termel. Ezért könnyen kapaszkodik mindenhol, minden testhelyzetben. Sétál az üvegen, pihen a mennyezeten és átbújik a legszűkebb repedéseken is. Undorító, mindenbe beletapogató szívókorongjával az edény belső falán kapaszkodva kóstol bele a fedetlenül hagyott poharak tartalmaira. Vajon hátmét került oda? .. .mert petéit az istállók szemétjébe, a trágyadombokba, a falusi árnyékszékekbe, a szemétládákba rakja és lárvák — nyúl — a korhadó, rothadó szerves anyagokon— legszívesebben sertés- és lótrágyán — élősködnek, ahonnét lábukon és szőrös testükön magukkal cipelik az ott előforduló kórokozók millióit. .. .a betegségek veszedelmes láthatatlan bombáit! Fertőző betegségek előidézőit.Nyár van. Pusztítsuk, irtsuk a legyet, légyfogóval, vegyszerrel. Ne tűrjünk a lakásban semmiféle repülő élőlényt. Feszítsünk az ablakokra szúnyoghálót, az ajtókra lógassunk függönyt. Mossuk a gyümölcsöt. Óvakodjunk a betegségek eleven repülő zajától: a károkozó baktériumok, bacilusok, az élő bombák ártatlan ábrázatú cipelődtől! Dr. B. L. Szabad idő: Mindig orom a kertészkedés A szenvedélyes kertész, egész télen át bújja a szakkönyveket, hogy megtervezze a nyári kertet, mit mikor, hova ültessen, közben pedig féltve ápolja szobanövényeit, és büszke a télien át is szép cserepeire. Az igazi élvezet azonban a kertészkedés a szabadban, s még a legparányibb kertecske is művelőjének névjegye. A művészlélek például inkább a „vadont” kedveli, természetesen ezt is megtervezve, a bokrokat, élősövényt, fákat. Tarka összevisszaságban ültet virágot és konyhanövényt, lugast babarózsából, s sok gyep százszorszéppel és sáfránnyal jellemzi a művészkertet. Persze, ezt a természetes paradicsomot is ápolni kell, mert a gaz nem válik díszére e vadonnak sem. A pedáns ember úgyszólván körzővel és mérőléccel dolgozik, és kerti birodalmában is a szimmetriát kedveli. A kert közepén pontos átmérőjű körben virul a tulipán és a központi ágyast mellékágyások veszik körül. Itt minden kimért, pontos, szimmetrikus, s ha lehet a kis kertekre ezt a hasonlatot alkalmazni, példaképük a Margitsziget vagy a fertődi Eszterházy kastély művészien megtervezett parkja. Ahol erre lehetőség van, békazöld angol gyepet ültetnek, amelyre rálépni még papucsban sem szabad. E kertek tulajdonosai, ha pénztárcájuk engedi, szívesen építenek szökőkutat és helyeznek el vitathatóan ízléses figurákat a kertben. Ismét más típus az olyan kertész, aki nem kertjének vad szépségére, vagy kimért rendjére, hanem egyes növényeinek különleges szépségére büszke. Például rózsákra specializálják magukat: az ő tearózsáik sárgábbak, vagy rózsaszínűbbek mint a másoké, a „Polyantha" vagy a „Floribunda” pedig illatosabb mint a szomszédé. E. R. 10 g A hálátlan leopárd (Vietnam ! Élt egyszer, messze Vietnamban egy bölcs, akit Mac- Tinek hívtak. Egyik napon hazafelé igyekezett az erdőn keresztül, amikor egy leopárd állta el az útját. — Kérlek, segíts rajtam mentsd meg az életemet, vadászok üldöznek — kérlelte Mac-Tit. A bölcs felnyitotta könyvesládája tetejét, és a leopárd belebújt a ládába. Csakhamar megérkeztek a vadászok, kérdezték is tőle, látta-e a leopárdot, de Mac-Ti azt mondta nekik: -----------------------—— hogy nem látta mostanában. .. Alig mentek el a vadászok, a leopárd előbújt a ládából, de nemhogy köszönetet mondott volna, hanem nekirontott a megmentőjének, hogy felfalja. Mac-Ti megrémült, de így szólt: Várj csak egy kicsit! Ne légy hálátlan! Kérdezzük meg azokat, akikkel ezen az úton találkozni fogunk, és ha háromnak az lesz a válasza, hogy neked van igazad, — felfalhatsz... A leopárd beleegyezett, együtt mentek tovább. Csakhamar találkoztak egy bivallyal. A leopárd megkérdezte tőle, kinek van igaza? — Az emberek hálátlanok. Amíg erősek, fiatalok vagyunk, dolgoztatnak bennünket. Amint megöregszünk, megölnek. Fald csak fel nyugodtan! Tovább mentek. Egy barackfához érkeztek. A leopárd megkérdezte: kinek van igaza? — Az emberek hálátlanok. .. — válaszolt a barackfa. — Amíg gyümölcsöt termünk, jók vagyunk nekik. Amikor megöregszünk, kivágnak és a tűzre vetnek bennünket. Fald csak fel nyugodtan! Megint tovább mentek. Harmadiknak egy öregembert kérdeztek meg: — Kinek van igaza? — kérdezte vissza az öreg? — Hadd lássam, belefér-e a leopárd a ládába? — a leopárd visszabújt a könyvesládába. Az öregember pedig, látván a leopárd hálátlanságát, kardjával agyonszúrta a vadállatot. Mac-Ti folytatta útját. De közben arra gondolt, milyen furcsa, hogy a bivaly, és a barackfa nem ismerik az élet igazi törvényeit, hogy szolgálniok kell az embert! Ford.: Antalfy István mese) BORSOS 30 deka marhahúst apró kockákra vágjuk és hideg vízben, kuktában kissé előfőzünk anélkül, hogy a kuktát lezárnánk. Közben egy csomó hámozott vegyes zöldséget (kockára vágva) kevés forró zsíron megpirítunk, utána néhány percig pároljuk, majd párolás után a húshoz öntjük. Teszünk bele még 20 deka gyalult káposztát, ugyanannyi gyalult céklát, sózzuk, késhegynyi töröttborssal, egy-két babérlevéllel, kis doboz paradicsompürével ízesítjük, majd 2—2,5 liter vízzel feleresztjük, a kuktát lezárjuk és forrás után még mintegy 3 órán keresztül főzzük. Ha jobban szeretjük berántva, úgy tálalás előtt gyengén (legfeljebb egy kanálnyi liszttel) beránthatjuk. Tálalás előtt tegyünk a tányérok aljára egy-egy evőkanál tejfölt. KOZÁK KOTLETT 30 deka marhahúst és 30 deka sertéshúst kétszer átdarálunk. Hozzádarálunk egy kis fej vöröshagymát, egy vízben áztatott és kinyomott zsemlét. Tegyünk bele egy tojást, töröttborsot, sót, majd a masszáit összegyúrjuk, pogácsákat formálunk belőle, zsemlemorzsában megpörgetjük és forró zsírban vagy olajban a pogácsákat mindkét oldalán rózsapirosra sütjük. A zsírt, amiben sütöttük, elfelezzük. A felét félretesszük, a felébe egy csapott evőkanál lisztet hintünk, világos rántást csinálunk belőle (besamel-szerűen) csakhogy tej helyett 2 deci tejföllel eresztjük föl. A húst kerek tűzálló tálra rakjuk, minden húspogácsa tetejére egy vékony szelet nyers vöröshagymát és egy kocka füstöltszalonnát helyezünk, majd a tejfölös lével és a maradék zsírral meglocsolva a sütőben néhány percig sütjük, amíg a hagyma és szalonna kissé megpirul. Makarónival vagy rizskörettel tálaljuk. BLINI (orosz palacsinta) Szabályos palacsintatésztát készítünk, 15 deka lisztből, 3 deci tejből, egy evőkanál zsírból, két egész tojással, egy csipet sóval és 1 deka élesztővel. (Vigyázzunk, se túl híg, se sűrű ne legyen!) Kis ideig kelni Orosz ételkülönlegességek hagyjuk, majd vastag, a szokottnál kisebb palacsintákat sütünk belőle és azokat kerek, tűzálló tálba rakjuk. Amíg valamennyi palacsinta elkészül, a tálat takaréklángon a sütőben tartjuk. Amikor a palacsinták kisültek, kétféle tölteléket készítünk. Egy tálkában 2 deci tejfölt, 1 likőrös pohár étolajat, — ha lehet salátaolajat — és egy kávéskanál pirospaprikát keverünk el, picit megsózzuk és az asztalra tesszük. A másik töltelék: 3 darab pácolt heringet és egy kevés, a pácléből kiszedett hagymát megdarálunk, majd 5 deka vajjal és egy evőkanál tejföllel keverjük össze. Tehetünk bele egy kevés mustárt is. A haltölteléket tányérra halmozzuk és szintén az asztalra készítjük, majd tálaljuk a forró palacsintákat. Ki-ki a tányérján keni meg a tésztát, az általa kiválasztott töltelékkel. — es«mm —i Alakítás: rövidből hosszút Már most nyáron is hosszabb a „divat”. A mini ruhát lassan felváltja a midi, ami bizony gondot okozhat, főként akkor, ha nincs elég ötletünk ahhoz, hogyan hosszabbítsuk meg a még jó állapotban levő ruháinkat. Ehhez a problémához szeretnék kedves Olvasóinknak néhány tanácsot adni. Először is: a miniruhát tunikaként nadrághoz, vagy hosszabb szoknyához szinte alakítás nélkül lehet hordani. De nagyon vigyázzunk, mert a ruha stílusától, formájától igen sok függ, s nem szabad a ruhának erőszakoltan alakítottnak lenni. A midi vonalnak az a fő jellegzetessége, hogy a felső részen erősen karcsúsított, a mell, a váll vonala és a derékvonal hangsúlyozott. A szoknyarész arányában hosszú, kissé trapéz, vagy rakásokkal bővülő. Olyan alakítási formát lehetőleg ne válasszunk, hogy a szoknyához toldjunk lefelé egy darabot, mert ez nem eléggé esztétikus. Ne csináljunk a miniből erőszakoltan midit. Rajzainkon bemutatunk olyan alakítási ötleteket, amelyek nagyon egyszerűek, és mégis teljesen divatos ruhákat lehet a miniből varázsolni. Első rajzunkon egy mintás nyári anyagból, vagy feszerből készült kiskosztümöt mutatunk be, amelyből egy hosszított derekú ruhát alakítottunk. A szoknya felső részéből egy kis darabot levágunk és a kabáthoz hozzáállítjuk a szoknyát. A zsebeket a vízszintes irányú szabásvonalhoz helyezzük. A ruhát bőr-, vagy láncével, a mintájától függően lehet hordani. Ha az alakításnál szükséges, akkor a szűkítő varrásból is egy kicsit be lehet venni. Gallérja és ujja marad úgy, ahogy volt. Második rajzunkon olyan miniruhás kis komplét mutatunk be amely nizomot, pamutból, ballonból, jackard selyemből, vagy mintásselyemből, szintén sokunk szekrényében létezik, amely szintén alkalmas midi ruhává való alakításra. Ez esetben a ruha felső részét levágjuk, és a ruhából szoknya lesz, a kiskabátot pedig kosztümkabátkává alakítjuk át. A levágott felsőrészből tetszés szerint még zsebeket is tehetünk az új kiskosztümünkre. Nádor Vera »r^-i==ia hírlap *==== Javítóvizsgázók Kényszerrel nem lehet tanulni — még nyáron sem. S különösen nehéz azoknak a bukottaknak, akik egy, vagy két tárgyból javítóvizsgát tesznek majd augusztus végén. Alig van szomorúbb látvány, mint nyáron, erőszakkal állandóan a tankönyv mellett tartott gyerek, miközben pajtásai játszanak, strandolnak, szórakoznak. Ott ül, nézi a betűket, talán a látszat kedvéért lapoz is, de nem olvas, nem tanul, csak dacoskodik, avagy alkatától függően egynémelyikük ábrándozik a könyv felett. És ami a legbántóbb: a szülő az esetek többségében szentül azt hiszi, hogy okos dolgot csinál, amikor a szórakozástól való eltiltással, szakadatlan tanulással bünteti gyerekét. S ha mégsem sikerül a javítóvizsga, meggyőződésévé válik, hogy buta, vagy konok gyereke van. Pedig az év végi bukás sem váratlanul, előzmények nélkül következett be, mint ahogyan a Sikertelen javítóvizsga is szinte előre kiszámítható. A szülő év közben nem vette komoly figyelmeztetéseknek az intőket és az egyéb ellenőrzőbeli bejegyzéseket, s a következmény egy-két elégtelen lett. Most pedig úgy tesz, mintha mindezért egyáltalán nem lenne ő felelős, s ezért a nyári pihenés elvonásával szinte agyonnyomja gyerekét. Ráadásul sikeres javítóvizsgát vár! Pedig ez csak okos segítség eredménye lehet. A tanulmányi sikertelenségek általában abból következnek, hogy a gyerek nem tud, s nem akar tanulni. Ezért nem ismerheti meg a tudás, a siker ízét sem. Kézenfekvő tehát, hogy a legfontosabb feladat, hogy a diákot rávezessék — mégpedig lépésről lépésre — a tanulás jó módszereire, arra, hogy nem a magolás szükséges, hanem a fogalmak, az alapvető szabályok és tények ismerete, valamint az összefüggések felismerése és megértése. Ha a gyerek rájön a tananyag belső logikájára, egyben megleli annak szépségeit is. Ez pedig már fél siker. De minderre rá kell vezetni őket, tehát segítségre szorulnak. S ki segítse Siet? A legtöbb iskolában a nyár meghatározott napjain korrepetálásokat tartanak a javítóvizsgásoknak a pedagógusok, s ezt a fajta támogatást ajánlatos mindenképpen igénybe venni. Ám nem csak szakképzett nevelő segíthet, hanem a szülő is, a nagyobb testvér is, vagy egy-egy okosabb osztálytárs is. A legfontosabb az, hogy lehetőleg ne idegenítsék el még jobban a tanulástól a gyereket, sőt a körülményekhez képest próbálják meg vonzóvá tenni azt számára. Ezért nem jó, ha állandóan a tankönyv mellé ültetik a bukott diákot. Nyáron a javítóvizsgázóknak is pihenniük kell, különös tekintettel arra, hogy nekik valószínűleg a jövő tanév sem lesz túlságosan könnyű. Leghelyesebb, ha a tanulásra állandó időpontokat jelölnek meg a javítóvizsgára készülő gyerekeknek, hogy azokon túl ők is gondtalanul, zavartalanul szórakozhassanak, játszhassanak, élvezhessék a vakációt. Egyébként a javítóvizsgák augusztus végén lesznek. Ha a tanévzárón nem közölték pontos idejét, akkor az iskola hirdetőtábláján kapnak tájékoztatást róla az érdekeltek. A gyerekek ugyanabban az iskolában javítóznak, ahová jártak, kivéve, ha a szülők más helységbe költöztek. A vizsgára előzetes jelentkezés nélkül bizonyítványával kötelesek megjelenni az egy, vagy két tárgyból bukottak. A tanköteles kort túlhaladottaknak azonban két nappal előbb be kell jelenteniök az iskolába azt a szándékukat, hogy javítóvizsgázni szeretnének, s egyben le kell adniok bizonyítványukat is. A javítóvizsga szóbeli, de rajzból csak írásbeli, illetve énekből, testnevelésből gyakorlati foglalkozásokból szóbeli és gyakorlati. A sikertelen vizsgát nem lehet megismételni. Tóth László ■ Vasárnap, 1970. augusztus 2.