Fejér Megyei Hírlap, 1970. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-02 / 180. szám

12 ló reggelt! 1970. augusztus 2. Vasár­nap. Lehel napja.­­ Nap kél 4.22 órakor, nyugszik 19.18 órakor. A Hold kél 4.12 órakor, nyugszik 19.35 órakor. 1970. augusztus 3. Hétfő. Hermin napja. A Nap kél 4.23 órakor, nyugszik 19.16 órakor. A Hold kél 5.21 órakor, nyugszik 19.53 óra­kor. Loftétájéloztató A Sportfogadási és Lottó­igazgatóság közlése szerint a 31. játékhéten öttalálatos szelvény nem érkezett. Négy találatot 112 fogadó ért el, nyereményük egyen­ként 32 153 forint. Három találata 8591 fogadónak volt, a nyeremény egyen­ként 210 forint. A két talá­­latos szelvények száma 193 983 darab, ezekre egyenként 12 forintot­­ fi­zetnek. A nyereményösszegek a nyereményilleték levonása után értendők. A közölt adatok tájékoztató jelle­gűek. Időjárásjelentés Várható időjárás ma estig: nappali felhőképző­dés, a délutáni és esti órák­ban néhány helyen futó zá­porral, zivatarral. Gyenge, napközben kissé megélénkülő, változó irányú szél. Fülledt, meleg idő. Várható legmagasabb nappali hőmérséklet ma: 28—33 fok között. A Balaton vízének hő­mérséklete tegnap Siófok­nál 23 fok volt. (MTI) HÍRLAP Iíjabb segítség az árvízkárosultaknak Tabajdról kaptuk a hírt; a helybeli termelőszövetke­zet úgy határozott, hogy 166 ezer forint pénzbeli támo­gatást ajánl fel és juttat el a csegöldi termelőszövetke­zet megsegítésére. A helyi társadalmi szer­vezetek már gyűjtöttek az árvízkárosultaknak 14 ezer forintot. Gyermek­baleset Szombaton délután súlyos gyermekbaleset történt Fe­hérváron a Horvát István út és a Léchenyi út kereszte­ződésében. Virág Edinát édesanyja a homokozóban hagyta játszani, és elment vásárolni. Megunva a játé­kot, az ötéves gyerek édes­anyja keresésére indult. A fenti kereszteződésben az át­kelésre várakozó gyalogosok mögül az úttestre szaladt. Ekkor kanyarodott be a Széchenyi útról egy motoros, Budapest irányába. A kislány elészaladt, és a motoros el­ütötte. Virág Edina a baleset következtében combcsonttö­rést szenvedett. Mennyit pusztít naponta egy patkány? Gyorsan szarapodnak, mint a nyulak — tartja a közmondás. A patkányokat pedig többszörösen megilleti ez a megállapítás. Míg egy nyúlpár évente legfeljebb 15 utódot hoz, egy patkánypár — ha elegendő levegőhöz, vízhez és takarmányhoz jut, évente 800­0 gyermekkel örvendezteti” meg azt a helyet, ahová befészkelte magát. Köztudott, hogy a patkány elsősorban a higinniai szempont­ból veszedelmes. Főként az állatállományt fertőzi betegségekkel. Emellett jócskán megvámolja a takarmány­készleteket. Egy pat­kány naponta 5—6 deka takarmányt fal fel. A hazai szakemberek korábban nem tudtak eredményesen védekezni a siserehad ellen. A Bábolnai Állami Gazdaságban hozzájutottak a tökéletes irtás módjához. Az NSZK-beli Bayer Gyógyszeráru Gyártól olyan­­mérget vásároltak, amely teljes biz­tonsággal pusztítja a patkányokat. Bábolnán már három évvel ezelőtt kiirtották a rágcsálókat. A hulla-,,számlálás” 60 000—70 000 példányt talált. A nemkívánatos „vendégek” a legszerényebb számítások szerint is naponta 30 má­zsa takarmányt faltak fel a gazdaságban. Kiszámították, hogy az irtás költsége három hónap alatt megtérült. A kedvező tapasztalatok felhasználásával patkányirtó brigá­dot szerveztek a bábolnaiak. Elsősorban partnereiket, a bábolnai csibe tartására berendezkedett termelőszövetkezeteket és állami gazdaságokat szabadították meg a kártevőktől. Ahol szükségesnek látták, onnan előzően etetési kísérletre vittek néhány példányt. Megállapították, milyen takarmányfajtát kedvelnek, s azt hasz­nálták csaléteknek. Ebbe keverték a mérget, amit olyan speciális ládákba helyeztek el, ahová csak a patkányok bújhattak be. Ezekkel a ládákkal behálózzák az irtásra váró területet és a 2­3 napot igénylő munka után abban a körzetben minden patkány elhullik. Utána csupán biztonsági védekezés szükséges. A bábolnai patkányirtó brigád eddig 225 szerződésének tett eleget. Dolgoztak olyan malmokban, vágóhídakon is, amelyekkel partnereik kapcsolatban állnak. Néhány más ipari üzemet szintén mentesítettek a sok problémát okozó rágcsálóktól. JO STRAMDOLAST Vasárnap, 1970. augus­tus 16. MAGYAR AUTÓMOSÓ ÉS SZÁRÍTÓ­ ­ Modern autómosó és szárító­­ berendezés üzemi próbáit kezdték meg a Petőfi-híd­­ budai hídfőjénél. Az auto­matikusan működő beren­dezést a Híradástechnikai Gépgyárban készítették. A sikeres próbák után rövi­desen üzembe helyezik az új gépkocsimosó állomást. (MTI fotó­­ — Jármai Béla felv. — KS) Ismertető füzet az új telekrendeletről A Hazafias Népfront és a Közalkalmazottak Szakszer­vezetének közös elhatározása volt, hogy minél több olyan tájékoztató írás jelenjen meg, amely gyakorlatilag az élet szinte mindennapos szük­ségletévé vált jogpropaganda. Ezért határozták el, hogy Tanácsok Könyvtára névvel megjelenő füzetek tartalmát illetően a továbbiakban ki­lépnek a szűk tanácsi és nép­front-témakörből és Taná­csok Könyvtára Jogpropa­ganda füzetei címmel olcsó, gyors és népszerű füzetsoro­zatot adnak közre, amelyben részletesen tájékoztatják a lakosságot a megjelenő köz­érdekű rendeletekről. A füzetsorozat első kiadvá­nya Az új telekrendeletekről címmel látott napvilágot, s hogy­ minél gyorsabban és ol­csóbban jusson el az olvasók­hoz , kissé szokatlan megol­dást választottak a kiadók: szerződést kötöttek az ipar­cikk és élelmiszer kiskeres­kedelmi vállalatokkal, vala­­­­mint az áfész-ekkel a kiad­ványok terjesztésére. Vagyis a városokban, falvakban nem kell külön felkeresni a köny-­­­vesboltot, ha valaki meg akarja vásárolni az ismertető , füzetecskét. A Tanácsok Könyvtára szerkesztő bizottsága éppen­­ a kedvező tapasztalatok alap­­­­­án határozta el, hogy foly­tatja a sorozatot, s még eb­­­­ben az esztendőben közread­ja a Választójogi törvényről­­ szóló ismertetőt, a jövő év­­­­ben pedig a Lakásbérlet sza­bályai című kiadvány lát napvilágot. kérünk­ ­ az illetékesektől, hogy a tegnapi számunkban közölt gépkocsi sorszámok című hírünkben té­­­­vés szám szerepel. A Zaporo­­zsec 966-os gépkocsi helyes ki-­­ utalási sorszáma: 619. Adalék a mohácsi rejtélyhez Közismert tény, hogy a mo­hácsi csatában elesett hősök tömegsírját mind ez ideig nem sikerült felkutatni. Ép­pen napjainkban fokozott erővel keresik az elesettek nyugvóhelyét, mert föléje akarják elhelyezni a mohá­csi csata emlékoszlopát, amelynek felavatását a szo­morú emlékű történelmi ese­mény 450. évfordulójára ter­vezik. Lehetséges, hogy a kutató­munka szempontjából vala­miféle támpontot jelenthet, s ezért felhívjuk a figyelmet Solymossy Sándor, az 1945- ben elhunyt neves etnológus, a Magyar Néprajzi Társaság egykori elnöke írására. A tu­dós akadémikus, aki pozso­nyi és budapesti tanárkodása után a szegedi egyetemről vonult nyugalomba, ebben a munkájában egy még jóval korábbi, diákköri régészeti élményéről számol be. A ta­nulmány 1926-ban a mohácsi csata 400. évfordulójára ki­adott Mohácsi emlékkönyv­ben olvasható. Solymossy diákkorában szünidei munkát vállalt a pécsi püspök mohácsszi­geti birtokán — közli a be­számoló. A birtokhoz tarto­zott 6 ezer hold lecsapolt mocsár is, amelynek terüle­tén számos iszapba süllyedt régi tárgy, maradvány volt található. Egy nap a pásztor­gyerek régi, rozsdás kengyel­félére bukkantak ezen a ré­szen. Az „amatőr régészek” által megmutatott lelőhely egy földomlás oldalában Solymossy tovább kutatott és egy csontvázra lelt, amely­nek halántékán kardvágás egyenes nyoma volt látható. A csontváz „tulajdonát képező” kengyel papucsos formája török hadfira utalt, s Soly­mossy további kivizsgálásra magához vette a koponyát. A kivizsgálásból azonban nem lett semmi. A környék babo­nás lakói, különösen az asz­­szonyok követelték, hogy ko­ponyát temessék vissza. „Ha a koponya itt marad éjjelre, a többi csont érte jön. Senki nem merne aludni emiatt az éjjel” — kiáltották. Nem hagyhatjuk ezt a jótét ke­resztény lelket kilbolygatni nyugodalmából — hangoztat­ta a tömeg.­­ Solymossy próbálta mente­ni a becses leletet azzal, hogy a kengyel elárulja: hi­tetlen pogány volt az illetős, aki a mohácsi veszedelem idején járhatott itt. A válasz tiszteletreméltó vallási türe­lemről tett tanúságot­: „Az ember feje, meg a többi csontja csak összekívánkoz­nak, ha még oly pogány vót is eleven korában!” A tömeg ideges ijedezése már fenye­getővé kezdett válni. Nem maradt más hátra, ki kellett adni a koponyát, amelyet a legbabonásabbak még azon az éjen fáklyák fényénél visszatemettek sírjába. Ha régészek azóta nem leltek rá, érdemes lenne a mostani kutatómunka során kihan­­tolni. FRISS VÍZ (Kabáczy Szilárd felvételei

Next